A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)
1866-08-01 / 176. szám
176-ik sz. Szerda, augusztus 1. Előfizetési dij : listán küldve vagy Budapesten házhoz hordvagy hónapra ...... 1 frt 76 kr. I hónapr a.......................... 6 frt 25 kr. I hónapia........................... 10 frt 50 kr. Az elszínletés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-ik emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos betű sorért . . 25 kr. fgSST" Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. Epp szellemi részét illető minden közrenny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés Augustus—szeptemberi 2 hóra Augusztus—octoberi 3 hóra . Augusztus—decemberi 5 hóra Előfietési ruf . . . . . 3 frt 50 kr. . . 5 frt 25 kr. 8 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala* POST, JULIUS 31. Politikai Szemle. (II.) A félhivatalos és hivatalos bécsi lapok még késnek a békeelőzetek szövegének közlésével. A „Debatte“ mindazáltal azt írja,,,hogy a békealkudozások gyorsabb és kedvezőbb folyamatot vettek, mint remélni lehetett, s jogos azon várakozás, hogy a tulajdonképeni békeokmány már a jövő hét folytán az illető fejedelmek elé terjeszthető, ratificatio végett." Kevésbbé állnak kedvezően az Olaszországgal folytatott alkudozások. Giovone olasz tábornok, ki a porosz főhadiszálláson mulat, nincs ellátva utasítással, s e miatt Degenfeld osztrák tábornoknak vissza kellett térnie Bécsbe. Azt is állítják, hogy Olaszország ragaszkodik déli Tirol megszerzéséhez, s megtagadta a Velenczére eső államadósság elvállalását. A „Debatte“ értesülése szerint Victor Emmanuel kijelentette, hogy semmi békét nem köthet az olasz fegyverek győzelme nélkül. Ennélfogva nem lehetlen a háború folytatása Ausztria és Olaszország között. Annyi igaz, hogy Olaszországban nagyon izgatott a hangulat, s minden olasz érzi a kudarcot, melyet eddigelé Olaszország fegyverei szárazon és vizen szenvedtek. Váljon azon körülmény, hogy Victor Emmanuel nem igen akar békét kötni Ausztriával, befolyást gyakorolhat-e az Olasz- és Poroszország közti szerződésnél fogva a Poroszország és Ausztria közti béke végleges megkötésére ? ezen kérdésre valóban nem felelhetünk a dolgoknak még annyira zavartnak látszó jelen állásában. Egy pár nap alatt mindenesetre eldől, hogy mihez tarthatjuk magunkat. Ausztriára nézve mindenesetre súlyos feladat lenne, ha Olaszország oda vinné a dolgokat, hogy a háborút tovább is folytatnia kellene. Az is különös, miként daczára annak, hogy a fegyverszünetet aláírták jól. 28-án Poroszország és Bajorország között, e bő 29 dikén mégis csatáztak a poroszok és bajorok, s az utóbbiak nagy veszteséget szenvedtek. Vagy tán a csatázó seregeknek nem juthatott idejekorán érzésekre a fegyverszünet megkötése ? A Poroszország és Ausztria közti fegyverszüneti egyezmény a „N. Fremdenbl.“ szerint kilenc §-ból áll. Az 1. §. a rendes bevezetést tartalmazza. A 2-ik §. a demarcationalis vonalat határozza meg : Eger, Pilsen, Tabor, Neuhaus, Zlabings, Znaim, Meseritsch, a Thaya-folyam, Meissau, Scheiteldorf, Malaczka, Oderberg. 0l mützvár 2 m. földnyi, Josephstadt, Königgrätz és Theresienstadt l'A mértföldnyi körben szabadon marad. A közelebbi §-ekben pontosan kijelöltetnek Poroszország részére a katonai utak Cseh- és Morvaországban. Egy más §. megállapítja, hogy Poroszország pénzbeli contributiot nem szedhet. A porosz hadcsapatok élelmezése az osztrák kormány költségén történik ; az osztrák hivatalnokok azonnal visszatérnek mind állomásaikra, hogy a porosz hadcsapatok élelmezését segítsék. Az utolsóelőttit a betegekkel, sebesültekkel és foglyokkal foglalkozik. Az utolsó azt határozza meg, hogy a fegyverszünet négy hétig tart. Az angol lapok III. Napóleon császár törekvéseinek tulajdonítják a fegyverszünet létrejövetelét. Nem érdektelen e tekintetben egy pár angol lap közleménye. A „Morning Post“ így ír : „Míg Poroszország nagyobbodását és túlsúlyát Németországban az európai súlyegyen szempontjából tekintették, annak szüksége, hogy Ausztria megtartassák nagyhatalmi rangjában, soha sem vonattott kétségbe, s főként a conservativek kötelességüknek látszottak tekinteni, hogy a Palmerston lord által vallott s követett politikának legyenek párthívei. E vélemény megváltozását tulajdonképen azon bizalomnak tulajdoníthatni, melyet Francziaország és az általa előtérbe helyezett eszmék ébresztettek. Ha nem értünk is tökéletesen egyet, ezen elvek elméletére nézve, nem feledhetjük azt, hogy mi azokat több alkalommal gyakorlatilag jóváhagytuk ; ami pedig a Napóleon császár iránt táplált bizalmat illeti, az uralkodásának minden egyes ténye által igazoltatott. Mi őszintén elismerjük a császár ítélő tehetségének nevezetes bölcsességét, minek tanúságát adta, midőn egész Európára nézve fontos kérdésekkel foglalkozott, s mi meg vagyunk győződve, hogy a jelen bonyodalmakban olyaténkép veti súlyát a mérlegbe, hogy biztosítva lesznek a tartós és becsületes béke alapjai. Meg vagyunk győződve, hogy a császár elvállalván a közbenjáró díjtalan szerepét, bátorsággal és bölcsességgel felel meg azon kötelességnek, melyet magas állása reá rovott. Oly szerep ez, melynek elvállalását minden fejedelem büszkeségnek tekintené, melyet azonban igen kevesen tudnának betölteni, s amelyet egy sem merne elvállalni, ha csak minden oldalról nem támogattatnék. Egy nemzet újra szervezése oly feladat, mely sok ember körén kivül esik, s egy európai egyezmény revisiója valóban III. Napóleon teljes ügyességét, hatalmát és bátorságát veszi igénybe.“ A „Cosmopolitan“ így ír: „Ausztria megszűnt Poroszország vetélytársa és Olaszország ellensége lenni. Befolyása azonban jelentékeny fog lenni déli Németországban, s Velencze elvesztése oly területtől fosztja meg, mely romlására szolgált pénzügyeinek, s mi viszály tárgya vola közte és Francziaország között. Ezelőtt néhány hónappal senki sem gondolt arra, — kivéve azokat, kik fel tudták fogni a francziák császárának hatalmát, bölcsességét és becsületességét, — hogy meg lesznek oldva azon kérdések, melyek félszázad óta függőben tartják Európát, s végleges szervezkedését nem engedik. Ezen dicső fejedelemnek köszönheti Európa a szerencsétlen háború rögtöni megszüntetését. A lapok, melyek a császár politikáját bírálták, s tudják, hogy mily könnyű lett volna a császárnak átalánossá tenni a háborút, s mily nehézséggel járt a megoldás létrehozatala, nem akarták hinni a béke valószínűségét. — Sőt Napóleon császár nagyravágyásának oly indokokat tulajdonítottak, melyek ellentétben állanak Európa kibékítésével. Ha gondolkodunk a francziák császárának bölcsessége fölött ; ha fontolóra vesszük, hogy pillanati habozás vagy valami tévedés az egész continenst borzasztó és hosszas harczba sodorja , nem vagyunk meglepetve a kételkedés által, s azt menthetőnek tartjuk. Ma bizonnyal a critica becsülettel menti föl és ez is elismeri, hogy III. Napóleon Europa pacificatora.“ Ha egyetlen állam Európa közepén absolute kormányoztatik, az kényszeríti ezáltal a többi államok uralkodóit is absolut kormányrendszerre. Nem azt akarjuk ezzel mondani, mintha az alkotmányos kormányrendszer kevésbé volna képes a nemzet védelmi erejét kifejteni, legrövidebb időn csataképes seregeket állítani ki, mert hogy ezt teheti, azt megmutatták az északamerikai államok, melyek egy millió katonát vezettek ütközetbe három év alatt ; megmutatta Anglia a keleti háborúban, s a kelet indiai hadjáratban, hanem azt értjük vele, hogy egy alkotmányos állam kormányzói mindig kötelezve vannak előbb kimondani az elvet a miért hadseregüket csataképes állapotba helyezik ; azoktól a külföldi diplomatián kívül saját országgyűlésük is megkérdezi, hogy mi czélra szaporítják a hadi budgetet, és így az alkotmányos állam kormánya kabinet háborúval nem lepheti meg a világot, melynek indokai az udvari körök zárt ajtói mögött érlelődnek , s nem az ország érdekeiből származnak. Míg ellenben az absolut kormány nem ad számot senkinek arról, mi czélra növelte a hadi kiadásait? mi oknál fogva ujonczoz ? miért szólítja be a tartalékait ? a kormány saját nemzetének nem felelős s a külföldi diplomácia kérdéseire egyszerűen azt válaszolhatja, hogy kell neki az a nagy hadsereg a belbéke fentartására, saját alattvalói nyugton maradásának biztosítására. Elhiszik neki. Hanem aztán a fenyegetett szomszédok is kénytelenek hasonló rendszerhez folyamodni. Előttünk áll a közelmúlt idők egész procedúrája. Amint Ausztriában elnyomatott az alkotmányosság, két év múlva meghűlt az Francziaországban is, az osztrák egyeduralomra franczia egyeduralom lett a válasz. Míg az osztrák kormány majd nyílt absolutismussal intézkedett, majd azt próbálgatta, hogyan lehetne azt parlamentté masquirozott bureaucratiával, vagy aztán a feudális, clerikális elemekkel az absolutismust palástolni , addig a porosz kormány egyik országgyűlését a másik után oszlatta fel, mindannyival meghiúsulva a hadi felszerelés és hadiszolgálat kérdésében. Ahogy az osztrák kormányok szövetkeztek majd a bureaucratiával, majd a retrograd pártokkal , épen úgy szövetkezett a porosz kormány is a porosz junkerpárttal , mindkét ország nemzeteinek nagy keserűségére. E keserűséget fentartani talán kellemetes dolog a porosz államférfiakra nézve ? És talán Napóleon nem tartaná legnagyobb diadalának, ha a franczia nemzet által óhajtott alkotmányos megkoronázását művének végrehajthatná ? De mindezt akadályozza az, hogy van Európában egy nagyhatalom , melynél az absolutizmus nem eszköz, de czél. Nem az következik-e ebből, hogy minden európai nemzet ezen egy államot tekinti saját alkotmányos kifejlődése akadályának? s ennek kormányát teszi felelőssé saját szenvedéseiért is? Puszta okoskodás-e az? Nem a tények bizonyítnak-e mellette ? Nem illustrálja-e eléggé a németországi népek maguktartása a legközelebbi háború tartamában e helyzetet? Nem veszik-e észre az osztrák diplomaták, hogy a jelen háború esetében az összes európai diplomácta nem úgy fogta fel a kérdést, hogy ebben a jelenlevő speciális ügyben igaza van-e Ausztriának? méltán, vagy méltatlanul van-e megtámadva ? hanem úgy, hogy átalánosságban mi érdeket keltött maga iránt e nagyhatalom, hogy megtámadtatása esetében minden egyébb nagyhatalom segélyére siessen ? Ki jött segítségére? Az absolut kormánya Ausztriával szemben minden európai állam vagy constitutionalis dictatura, vagy egyeduralom hadi állapotában tartja magát s gyanakodva figyel rá mind, még Oroszország is. Emlékezhetnek rá az 1849-iki államférfiak, hogy azon év végén az orosz diplomácta őszintén tanácsolta az osztrák kormánynak, hogy éleszsze fel az alkotmányosságot Magyarországon (a Lajthán túl még fennállt az) s hogy az osztrák kormányférfiak azt a tanácsot meg nem fogadták, annak épen Oroszország vallotta legelőször is kárát alig hat év múlva. Az alkotmányos élet, a valódi egészséges alkotmányos élet visszahajtására nézve Európa minden nemzete solidaritásban áll. J. M. Cz. A bécsi bankárok értekezlete az állanminiszternél. A „N. fr. Presse“ írja: „Az államminiszter Belcredi gróf meghívására, a pénzügyminiszter jelenlétében, a rendőrminisztérium palotájában julius 30-ikán, több bécsi bankár s a hitelintézetek főnökei értekezletet tartottak. A tanácskozás tárgya volt azon 20 millió tallér, vagyis 30 millió forint ezüst pénz , mely Poroszországnak a hadikárpótlás fejében azonnal lefizetendő volna. Amennyi kiszivárgott ezen tanácskozás tartalmából, a kormány arra szólította fel a bécsi tőkepénzes világot, hogy ezen összeget általuk aláírt váltók által, a kormánynak előlegeznék. Ezen váltókat aztán a bank ezüst pénzzel escomptírozná, s így a kormány a szükséges összeg birtokába jutna. A kormány a maga részéről ezen váltók fedezetére azon ezüstről szóló zálogleveleket tenné le, miket a kormány az ápril 24-diki rendelet folytán fel volt hatalmazva a hypothekára kölcsönző intézetek közreműködésével forgalomba hozni. Különben történhetik, hogy fedezetül nem a záloglevelek, hanem a záloglevelekre kibocsátott (s darabonkint 10.000 forintra szóló) kincstári jegyek fognak szolgálni, miután mint tudva van, ezen jegyek (vásárlók hiányában) forgalomba nem kerültek. Az értekezlet tagjai elvileg helyeselték a kormány indítványát. Azonban a módokra nézve azt határozták, hogy ugyanazon nap estéjén újra értekezletre gyűlnek össze s bővebben tárgyalják az ügyet. Addig egymás közt akarnak még néhány szót váltani. Ha a kormány az értekezlet tagjai által ajánlandó modalitást elfogadja, akkor az egész operatív a legközelebbi napokban valósíttatni fog. Úgy látszik azonban, hogy ezen 20 millió tallér megszerzése után sincs a kormány baján segítve , mert — mint a „N. fr. Presse“ jól értesült helyről hallja — a porosz hadikárpótlás összege 60 millió tallérra, vagyis 90 millió forintra fogna rúgni. Ebből 20 millió levonatik, mint Ausztria kárpótlása Holsteinért. 20 millió tallért azonnal, 10 milliót három hónap, 10 milliót hat hónap múlva kellene Poroszország számára fizetni. Ezenkívül tartozik Ausztria az osztrák területen állomásozó 400.000 porosz katonát is élelmezni egész a fegyverszünet végéig , vagyis aug. 28-ig, ami naponként 250 vagy 300 ezer forintba kerül. Ezen költség azonban azon arányban kevésül, amennyiben a poroszok az osztrák területről kivonulni fognának. Ha ezen adatok valósulnak, akkor a 20 millió tallér, melyre most alkudozik a kormány a bankárokkal, csak az azonnal lefizetendő első összeg részletét teszi.“ (Tegyük hozzá, hogy az állampapírok mai cursusa, s az agio mellett, minő összegről kell majd kötelezvényeket kibocsátani, ha a mostani szorongatott állapotban ily tömérdek készpénzt kell összeteremteni a győző ellenség számára !) említették az alkudozások helyéül, később egy rajnai várost (Francziaország Baden Badent ajánlotta volna), hanem e gyanítások egyike sem fog valósulni. Vilmos király kijelentette volna , hogy nem akarja hadseregét a béke végleges megkötése előtt elhagyni, s azon óhaját nyilvánította, hogy az alkudozások a főhadiszállásához közel fekvő Nikolsburg városkában folytattassanak. Valószínűleg a másik két hadviselő hatalom, valamint a közvetítő is, engedni fognak ez óhajnak, s így a jövő béke a történet lapjain „nikolsburgi béke“ név alatt lesz feljegyezve. „Továbbá állítják, hogy nincs szó arról, miszerint a béke műve az európai hatalmak által szentesíttessék. Francziaország congressusi szándékairól hosszabb időre lemondott. Nagyon rosz néven vették a másik két semleges hatalom hideg magatartását a legutóbbi közvetítés alatt, s nem óhajtanak velük újabb alkudozásokba bocsátkozni. Más részről nem akarnak oly kérdést szőnyegre hozni, mely újabb háborúra vezethetne. Az okok között, melyek Francziaországot arra határozták, hogy ne lépjen fel egy congressus összeülése mellett, lenne az is, hogy Olaszországnak megígérték, miszerint a római ügyek szabályozásából nem akarnak európai kérdést csinálni.“ Megegyező tudósítások szerint a béke biztosítottnak látszik, s talán már 8—14 nap múlva meg lesz kötve.Az „Indépendance belge“ szerint a békealkudozások folyama a következő lenne : Legközelebbről a német meghatalmazottakra lenne bízva, megegyezni a Porosz- és Francziaország által javasolt, s Ausztria által elfogadott feltételek szabályozására nézve , nevezetesen ami illeti a területi változások megállapítását. Ha ez a munka be lenne fejezve, úgy a többi európai hatalmak képviselői elé terjesztetnék, hogy ezek is megbírálhassák az európai egyensúly kívánalmai szempontjából. Ezek után megnyittatnék a valóságos congressus, melyről fölteszik, hogy Párisban fog tartatni, miután a közvetítő fejedelem birodalmának fővárosa. Miután e congressus valószínűleg hosszan fog tartani, lehetséges, hogy a meghatalmazottak a világkiállítás megnyitásának pillanatában még együtt lesznek. Pest, július 31. Hogy egy középeurópai nagyhatalom ne legyen absolut kormányrendszer alatt a reactio pivotja, azt a saját népein kívül még a többi európai államok is kívánják. Az, hogy Magyarországon és az örökös tartományokban a valódi costitutionalismus ügye megszilárduljon, nem csupán ezen országok érdeke, hanem minden alkotmányos élet után törekvő, többi európai nemzeté. A béke e lő ze tei. Az Olaszországgal folytatott alkudozásokról és a béke művének további fejlődéséről Írják az „A. A. Ztg.u-nak Páriából 25-kéről : „A módra nézve, mely szerint Velencze a béke megkötése alkalmával Olaszországnak átengedtessék, még semmi sincs megállapítva. Azonban beszélnek egy javaslatról, mely kilátással bír a megvalósításra, s melyet legalább Francziaország nem utasított vissza. A békeszerződésben Ausztria császára kijelentené, hogy maga és utódai részéről minden időre lemond velenczei birtokairól. Egy más czikkben elősoroltatnának a két országnak az alkudozásokban megállapított határai. Az osztrák csapatok Velenczét kiürítenék, s az ország az olasz csapatok bevonulásáig a községi hatóságok felügyelete alatt maradna. Mint mondottuk, még semmi sincs elhatározva, hanem föl lehet tenni, hogy ezen vagy ehhez hasonló alakban fogják a szerződéskötő felek az átengedést megállapítani. Ami illeti Olaszország követeléseit Dél-Tirol bekeblezésére vonatkozólag, úgy ezeknek nincsen semmi kilátásuk sikerre. Sem Franczia-, sem Poroszország nem támogatják, s végül le kellene arról mondani. „Várjuk a tudósítást a fegyverszünet megkötéséről, s a tulajdonképi békealkudozások ezután rögtön meg fognak kezdetni. Legelébb Párist Poroszország és a béke Bármily súlyosak is a feltételek, melyeknek Ausztria magát a békeelőzetek elfogadásánál alávetni kénytelen, megsem felelnek meg azok a porosz háború párt óhajainak, mely sokkal távolabbi czélokat akart elérni. Kitűnik ez a berlini „Publicist“ heves nyilatkozataiból. E lapot a háború előtt Bismarck gróf és a háborúpárt publicistikai előőrsének tartották. Egyenesen kijelenti, hogy az ismert békeelőzetekkel nincs megelégedve, s azért azokat elvetendőknek tartja. A szász király, a hesseni fejedelem, a hannoveri király — kiált fel a félhivatalos közlöny — ezek szerint visszahelyeztetnének. Ez nekünk nem tetszik. Ausztria csupán Velencze elvesztésével és a hadi költségek egy részével menekednék ? Ez sem tetszik. Ha Ausztria legyőzött volna bennünket, úgy elvette volna Siléziát, a Lausitzot és a szász tartományt Magdeburgig, s gondoskodtak arról is, hogy Bajorország, Nassau, a két Hessen és Hannover osztozzanak a rajnai tartományon és Wesphálián. Miért akarunk ily nagylelkűek lenni ? Bajorországban ott áll még a „birodalmi hadsereg“ és fenyegeti rajnai állásunkat. Bajorország nem játszhatja a második szerepet Németországban . Németországot nem szabad éjszakra és délre felosztani ! Sőt ellenkezőleg : ismét akarjuk bírni Auspachot és Beyreuth ot. Hannovernek nem akarjuk meghagyni az általában Poroszországgal rokonszenvező Ostfrieslandot, s a bajor s’falzról is lehetne még egy pár szót szólani. A német parlament, melyet Poroszország Berlinbe fog összehívni, képviselje egész Németországot, s a német nép délen, bármilyeszélytelenül is viselte magát eddig, szintén el fogja küldeni képviselőit, mihelyest szabadságot nyer a választásra. E szabadságot kell neki megszereznünk a birodalmi hadsereg leverése által. Míg ezt meg nem tettük, mig Ausztriát, mely még a déli hadseregre, a „custozzai hősre“, a floridsdorfi sánczokra és a „birodalmi hadseregre“ támaszkodik, tökéletesen ki nem merítettük, — addig nem lehet oly békére gondolni, mely Németországot valóban egységes birodalommá tegye és azokot a háborúra további időkre is elhárítsa.“ Ellenben a „Nordd. Alig. Ztg“ így ír : „Mi épen csak azon alapgondolathoz ragaszkodhatunk, hogy a háború oka a méltatlan állás volt, melybe Ausztria és a szövetségi többség bennünket évek óta kényszeríteni akartak. Poroszország e békákat saját erejéből zúzta szét ; önállóan és mint ellenes felett győztes áll itt, s az egyetlen kötelezettség, melylyel bír, az, hogy ez állásban magát megszilárdítsa. Hogy mily kiterjedésben fog ez sikerülni, nem egyes ember akaratától függ, lenne bár a leghatalmasabb, hanem inkább a körülményektől, melyeket csak az idealista politikusok bírnak a jövőre nézve kiszámítani, míg a gyakorlati államférfi felhasználja azokat úgy, amint a jelenben kínálkoznak.“ A párisi „Revue des deux mondes“ legújabb füzetében egy Forcade által aláírt czikket olvasunk, melyben e szellemdús publicista szokott élességgé nyilatkozik Poroszország jövő terveiről és állásáról az eshetőleges délnémet szövetséghez. Forcade a többek között így ír : Az el nem vitatható varázs, melylyel most a porosz hadsereg bír, egyúttal aggodalmat kelt a berlini udvar terveinek és szándékainak horderejét illetőleg. Azt mondják, hogy ez udvar békefeltételei mérsékeltek ; félünk, hogy e mérsék-