A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)
1866-10-02 / 226. szám
226-ik sz. Kedd, October 2. Előfizetési díj: listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapra ........................... 1 frt 75 kr. ? hónapra................................. 5 frt 25 kr. 1 hónapra................................. 10 frt 50 kr. \z előfizetés az év folytán minden hónapban nelkezdhető , s ennek bármely lapján történnie is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentes itv kívozik beküldetvit. Szerkesztési iroda : Paionoziok tere 7-ik szám 1-ső emelet.Sae»k®«ist. lakása : Országot 18-ik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferenciek terén 7. sz. földszint POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP: negyedik évfolyam 18 Béigtatás! díj : \^| ! hauibos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beiktatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt-téri 5 hasábos hetit-sorért . . 25 kr. 5T' Az ílöfiJCBtési díj a lap kiadó harate lábos küldendő. (F«rencxi«h tere 7 1%. II ildszint. 8 lap szellemi részét illető minden közéért. ny a fizerkosszecéghez iotésendő. Bérmentetlen levelek et»5t »smart kezaktal fogadtatnak el Előfizetési felhívás IV. '!( éves folyamára 016fl»eté« all J . October — decemberi 3 hóra 5 forint 25 krajczár. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala a»E8T. OCTOBER *. Nyilatsdeft. A pestvárosi egészségügyi bizottság sept. hó 28-án tartott ülésében Rottenbiller Lipót főpolgármester és dr. Ha Vas Ignácz urak a napi sajtó eljárását bírálván annak kezelői felett nem átallottak oly sértő nyilatkozatokat ejteni, melyeket az alkotmányosságról csak legcsekélyebb fogalommal bíró s a nyilvánosság becsét csak távolról is megítélni képes polgárosodott egyének szájából alig hallhatni. Történt pedig ez épen akkor, midőn ezen urak hivatalos kötelességek mulasztásaiért méltán vádoltattak, s épen oly egyének ellenében, a kik kötelességük legszentebb részét teljesítették, midőn a fővárosi lakosság védelmére a dühöngő cholera terjedése elleni óvszerek alkalmazására s az e tárgyban történt mulasztásokra figyelmeztettek. A napi sajtó kezelői e méltatlanul sértő kifejezéseket ezennel visszautasítják.Ezentúl is éber ellenőrködéssel fogják kisérni a városi hatóság intézkedéseit, s ez egész eljárást a közvélemény ítéletére bizzák. Pest, 1866. október 1-jén. Rottenbiller Lipót főpolgármester úr következő nyilatkozatát az esti órákban vettük : A napi sajtó tisztelt szerkesztőségeinek! Értésemre esett, hogy a pestvárosi közegészségügyi bizottmánynak f. é. sept. hó 28 án tartott ülésében a napi sajtó némely közlönyében ellenem intézett megtámadásokra vonatkozólag mondott szavaim a „Pester Lloydsnak f. évi sept. 29-én megjelent esti lapjában foglalt, a valóságtól sok tekintetben eltérő közlése nyomán félremagyaráztatnak, és azoknak oly értelem szándékoltatik tulajdoníttatni, mint ha én az összes napi sajtóról gyalázólag nyilatkoztam volna. Minthogy a fenebbi bizottmányi ülésben én, csupán a „Hungária“ czímű lapban megjelent és a „Fester Lloyd“ által egész terjedelmében átvett, és elsajátított izgató és hamis adatokat tartalmazó, a hatóság és főleg személyem ellen intézett nyílt panaszt támadtam meg, és gazságnak nyilvánítottam azt, midőn névtelenül a nagyközönség előtt hamis adatok alapján a hatóság nyíltan súlyosan vádoltatik, s midőn az ily névtelen rágalmazó czikkek szerzője —, daczára a hatóság részéröli felszólitásinak — meg nem neveztetik , ennélfogva — nehogy a már érintett, az összes sajtó irányában minden legkisebb sértő szándék nélkül mondott, s csupán a „Hungária“ nak, a „Pester Lloyd“ által is aláirt — lázitó közlését megtámadó, és ezek ellenében elégtételt kérő szavaimnak, bárki által is oly értelem tulajdonittassék, mely azon vélelemre szolgálhatna okul, hogy én a napi sajtót, mely iránt tisztelettel viseltetem — kellő figyelembe nem tartom, és annak fontosságát és jelentőségét el nem ismerem , tisztelettel felkérem szerkesztő urakat, hogy ezen helyreigazítást becses lapjaikban fölvenni szíveskedjenek. Kelt Pesten 1866. évi oct. hó 1-én. T. szerkesztő uraknak kész köteles szolgája Rottenbiller Lipót sz. kir. Pest város főpolgármestere.* *) Rottenbiller Lipót főpolgármester úr föntebb nyilatkozatát, már a collegialitás mulassítatlan kötelességéből sem tarthatjuk kielégítőnek, mert az a magyarhoni napi sajtja tekintélyes és köztiszteletben álló részét újítja. Egyébiránt nem kételkedünk, hogy megnevezett ügytársaink meg fognak magukért felelni. Dr. Havas Ignácz úr sívainak magyarázatát elvárjuk. Szerk. Politikai Szemle. (1). A Keletről érkező tudósítások ismét nagy figyelmet érdemelnek. Franczia- és Angolország magatartása mindinkább világosabb lesz a candiai mozgalmakban. De Moustier marquis, aki megérkezett Biarritzba — kijelentette egy görög küldöttség előtt, mely neki egy hálóiratot nyújtott át elutazása előtt, — hogy Francziaországnak szívén fekszik a hellén nép erkölcsi és szellemi kifejlődése, de Európa átalános nyugalma nem engedi, hogy forradalmi mozgalmakat támogasson Törökország ellen. Ezen nyilatkozatra egy bécsi lap következő észrevételeket teszi : „Ez felmondás, mivel nem fognak sem Atheneben, sem Sz. Pétervárott dicsekedni. Világos, miként Francziaország egy ideig még békét akar , a pillanatot még nem tartja elérkezettnek a keleti kérdés megoldására. Ennek ellenében kétséges eredményekké válnak Orosz- és Görögország törekvései s csak a candiaták nagy győzelmei adhatnának a mozgalomnak elhatározó fordulatot.“ Ami Angolország magatartását illeti, érdekes adat az „Ind. belge"-nek Athénéből sept. 21-kéről kelt távirati jelentése, mely szerint : az angol követség hivatalos jegyzéket közölt a lapokkal, amelyben forma szerint megcáfoltatik, hogy Angolország Candia szigetnek Görögország részére átengedését javaslotta volna. Orosz- és Lengyelországban különben mind csak a keleti kérdéssel foglalkoznak politikai körökben. Oroszok és lengyelek megegyeznek abban, hogy ezen kérdésnek közelebbről meg kell oldatnia, de a mikéntre nézve homlokegyenest eltérők a nézetek. Az oroszok azt hiszik, miként bizonyos mértékben urai lettek a keleti tenger átjáratának, a Dánországgal leendő dynastiai összeköttetés által, s most, midőn Ausztria meg van gyengítve, a Bosporust és a Dardanellákat, a földközi tenger kapuját kívánják keleti feladatuk bevégzésére. A lengyelek csupán Lengyelország helyreállítására építik Európa békéjét. A súlyegyen helyreállíttatott Franczia- és Németország között az utóbbi háború által, s mindketten óvakodni fognak jövőre nézve, hogy a dolgot egy kétséges győzelemmel kockáztassák; a béke tehát biztosítva van Nyugaton. Veszély most csak Keletről fenyeget,Oroszország részéről. Az Islam Európából kiűzendő, s egy hatalmas görög állam alapítandó, melynek Konstantinápoly legyen fővárosa. Ezenkívül az oroszok útja nehezíttetik a Dunához, Románia semlegessége által, s hatalmuk meg van törve Délen. Oroszország ellen átvághatlan kőfal állíttatnék Nyugaton, Lengyelország helyreállítása által, s igy az európai súlyegyen újból megszilárdítva és a béke örökre biztosítva lenne. így okoskodnak a lengyelek. Hogy egyébiránt mily gyenge lábon állhat az európai béke, megmutatja a „Weser Zig“ félhivatalos berlini levelezője, ki így ír . Az utóbbi háború legközelebbi és közvetlen hatásául nagy bizonyossággal tekinthető : mindenik vagy csaknem mindenik európai állam katonai költségvetésének fölemelése. Poroszországra nézve bizonyos a hadseregnek egy teljes hadtesttel szaporítása, s valószínű, hogy ezenkívül a fenálló kilencz hadtest mindenike egy új gyalog és lovas ezreddel erősíttetik. Az északi német szövetség államai a jelenleg csak 30 ha zászlóaljból, 12 lovassági századból és 6 ágyúütegből álló haderejök helyett hasonlóképen egy teljes és porosz rendszer szerint szervezett hadtestet fognak állítni mihez még 12 század lovasság,lóüteg ágyú 8 század vártüzérség,1 vadász, 1 utász és 1 szekerész zászlóalj újból állítandó. Ez Szászországtól is követeltetni fog. A déli német államok természetesen nem maradhatnak hátra, a haderők ezen általános szaporítása mellett. Ausztria még kevésbbé. Végre Francziaországban nem kevésbbé bizonyosnak tekinthető a tíz évi szolgálat-kötelezettség behozatala s az évi hadjutaléknak legalább 20,000 ujonczczal szaporítása, mi által az álló hadsereg ismét növeltetni fog. Angol- Orosz- és Olaszország kénytelen lesz hasonlóképen engedni ezen általános áramlatnak. Ehez járul még a roppant költség, mit a mindenütt kilátásba helyzett hátultöltő puskákkal való fölfegyverkezés igénybe veene.“ Tekintve az Europa csaknem minden részében megindult katonai mozgalmat, a „Weser Zig“ jövendölése nagy valószínűséggel sőt bizonyossággal teljesülni fog. Az is bizonyos, hogy mindezen készülődések ismét adósság és adósságcsinálással lévén eszközölhetők, több állam önmagát fogja tönkre juttatni. Ez járványos csapása korunknak, az egyéni szabadság és jóllét rovására, s csak akkor fog megszűnni, ha a polgárisodás és műveltség jótékony szelleme fölvilágositandja a népeket az ember nemesebb rendeltetése iránt. (1). A bécsi lapok folyvást, mint nagy eseményt említik,ha Goluchowsky gróf kineveztetéséről szólnak. Annyi igaz, hogy osztrák provinciában egy Stathalter kinevezése soha sem került annyi szóba, írásba, kétkedésbe és késedelembe, míg végre csakugyan megtörténhetett. A dolgot, mint „concessiót“ tüntetik elő a lengyel nemzetiség irányában, s ezzel egyszersmind a centralisták szövetségének a ruthenekkel is vége van vetve. Elvárjuk a szép szavak és felkeltett remények után a tetteket is, habár bajos elfeledni, hogy a midőn a nemes gróf egy ideig államminiszter volt, és százszor több befolyással bírhatott, mint jelen szathakerségi minőségében , mostanában jóváteendi korábbi mulasztásait, s legalább kieszközlendi azon változást, hogy Galiczia az ott megcsontosodott német bureaucratia fagyasztó karjaiból kimentessék. — A „N. fr. Presse“ a salzburgi, gräczi, s különösen a klagenfurti község tanácspolitikai színezetű feliratáról szól , azt hiszi, hogy a jelen helyzetet a klagenfurti okmány fejezi ki legtalálóbban amidőn állitja, hogy a magyar kérdés ismét újra visszakerült azon kiinduló ponthoz, a melyben 1861-ben volt. A „N. fr. Presse“ úgy véli, hogy újra közel vagyunk az alkudozások fonalának megszakításhoz. Ez okból nem hiszi, hogy Beleredi gróf s Majláth ur pusztán csak indifferentismusból halogatják a magyar országgyűlés összehívását, s inkább csak időt akarnak nyerni, s elaklasztani azon pillanatot, amidőn a dolog röviden, csak az „igen“ vagy „nem“ kimondására kerül. (Ezen igen vagy nem kérdését a bécsi lap így szokta feltenni : megmarad-e Magyarország külön alkotmánya mellett, vagy lesz belőle olyan osztrák provinczia mint akármelyik a Lajthán túl?) Ezek előbocsátása után írja : „A kormány fél, hogy a dietalis tractatusokat immár nem lesz könnyű úgy folytatni, hogy az idő teljék decembertől júniusig. Mindkét részről elő kell végre állni a nyílt pontozatokkal, s többé bajos lesz a két párt között tátongó örvényt pusztán csak szép szavakkal tölteni be. Igen érdekes látvány, hogy egy régi kanczellár és Metternich herczeg kollegája, aki az úgynevezett „administratori rendszer“ feltalálója volt, most lelkesedést tanúsít az 1848-ks Parlamentarismus irányában. Ellenben varázs hatalommal birhatott azon jelenet, midőn az országgyűlésen a követek, ideértve a volt határozatpártbelieket is, egy szívvel lélekkel az ó-conservativek ellen nyilatkozott. (De nem azért, hogy a centralisták malmára hajtsa a vizet, mert óvatos nemzetünk, a mai siralmas viszonyok között többször jöhet oly helyzetbe, hoy a két rész közöl inkább kímélettel bánik a kisebbel csakhogy a nagyobbat, minél távolabb tarthassa magától. Az itt érintett nyilatkozatok tehát soha sem történtek egészen föltétlenül.) „Eközben eljött az idő, melyben a nép bármennyire örvendett a centralisták r megbukásának, végre is, pozitív eredményeket akart látni. A magyarok heves véralkattal bírnak, s így nem csoda, ha észreveszik, hogy az annyiszor dicsért sept, pátensből rájuk nézve semmi pozitív haladás sem származott, s csak az alkotmányos tevékenység szüntetett meg általa, Lajthán innen és túl. Kétséget sem szenved tehát, hogy a legközelebbi magyar országgyűlés megunva a szavakat tetteket fog követelni. „Megérhetjük azonban, hogy ha most az actio ismét folyamatba jö, csak a „szabad pálya“ politikájának meghiúsulását bizonyítja be. Ez az oka, hogy a kormány egy hetet a másik után hagy lefolyni, s nem mer a közjogi kérdések megoldását célzó kezdeményezéshez nyúlni. Az országgyűlés többsége ugyan, Deákot követve ismét teljes számmal fogna a kormány felhívására megjelenni, ha mindjárt nem is neveztetnék ki már most a magyar minisztérium. Azonban a kormány és az országgyűlés már ezzel is azon pontra jutottak, mely a további tanácskozást meggátolja , miután az országgyűlés többsége nem fogja napirendre tűzni a közös ügyek tárgyában kelt javaslatok fölötti tanácskozást , míg csak felelős minisztereket nem lát a terem első padjain, ellenben a kormány is elhatározta, hogy addig a flelős minisztérium kinevezését nem fogja ajánlani, míg biztosítva nincs, hogy a közjogi kérdések az ő kívánsága szerint lesznek megoldva. Következőleg a két fél, az ország és a kormány, csak addig maradhat jó egyetértésben, míg a komoly kérdések vitatása elhalasztható lesz. „És e vitatárgy nem pusztán forma kérdés, melynek megoldására valamely kisegítő eszköz elég lehet. Igaz, hogy a kiegyezkedést mégis létre lehetne hozni a színfalak között, s így a magyar minisztérium kinevezése is bekövetkezhetnék, de a „N. fr. Presse“-nek legkisebb reménysége sincs arra, hogy a közös ügyek kezelése fölötti javaslatok sikerre vezessenek. A tizenötös bizottmány javaslata csak azon szalmaszál, mely után a vizbehaló kapkod. Az 1865-ki trónbeszéd „proclamálta“ az oct. diplomában elősorolt közös ügyek közös tárgyalásának szükségét. (Magyarország törvényeinek forrását nem a trónbeszédek proclamatiai alkotják. Szerződéseink folytán a koronát csak a felterjesztett törvényjavaslatok szentesítése illeti.) A közös ügyek közös tárgyalása úgy állíttatik elő (már tudniillik azon trónbeszédben) mint a kiegyezkedés mellőzhetlen feltétele , azonban a tizenötös bizottmány javaslatában a közös ügyeknek sorozata végtelenül szűkebbre van szabva, mint az octoberi diplomában, s e mellett a javaslat semmit sem akar tudni ezen ügyek parlamentáris kezeléséről. Továbbá, minden magyar lap kimondta, hogy c javaslatot is az országgyűlés csak úgy fogadja el, ha időközben népszerű magyar minisztérium neveztetik ki.“ — Szóval a „N. Fr. Presse“ még ma is csak azt látja, hogy a dolgok a legnagyobb bizonytalanságban vannak, és nagyon távol van az idő, mely a kiegyezkedés művét létrehozhatja. — A „P. Lloyd“ bécsi levelezője szerint, a magyar országgyűlés azonnal egybe fog hivatni, mihelyt a béke Olaszországgal létrejö, amire körülbelül pct. 8-ra lehet kilátás. Ugyanezen levelező állíthatni véli, hogy elhatározó körökben a tizenötös bizottság javaslatát, a közös ügyek tárgyában elfogadhatlannak tartják. Ha a hir valósul, ismét csekély kilátások mutatkoznak az országgyűlés eredményére nézve, s a lajthántúli siszkozás, s a lajtháninneni provisorium politikája még sokká, igen soká virágozhatik. — Hübner báró Parisba utazván, a „N. fr. Presse“ megjegyzi, hogy felsőbb körökben lemondtak az eszméről, mely szerint a báró úr belépne a minisztériumba, határozza kezelési módjukat, és következtetéseket von le azokból az államadósságokra és kereskedelmi ügyekre A közösök sorozatában első helyen említi a külügyek vezetését, mint a közös védelem egyik fő tényezőjét. Hogy azonban eztet kellő logikai correctséggel felállítani lehessen, az lenne bebizonyítandó, miszerint a külügyekre nézve a két résznek tökéletesen egyek érdekei, mert ellenkező esetben a közös védelem épen azért, mert nem csak közös, hanem véleménye szerint együttes is, a speciális érdekeknek megsemmisítése lenne. Most folyt le szemeink előtt egy véres dráma, melynek eredményeit az osztráknémet tartományokra nézve még nem határozhatjuk meg ; eltekintve azonban ettől, tudjuk, hogy azok eddigi közjogi állásuknál fogva részei csak a német birodalomnak, melylyel ismét Magyarország legkisebb összeköttetésben nincs. Ausztriának tehát, mint ilyennek, vannak német közös ügyei is, melyek hogy csak a közös romlás forrásai a birodalomra, azt ismét a dán és porosz háború mutatták meg. És ha az osztrák birodalomnak jelen állásában az úgynevezett „nagynémet“, valamint a többi függő kérdéseket is részére bevégzetteknek tennék fel, csak az következnék belőle, hogy most már kitűzött iránya nincs, mi csak egymás neme lenne az eddigi zűrnek és ingadozásnak, mert legkevésbbé kezeskedhetni érte most, hogy az osztrák birodalom jelen válságos és zilált helyzetében ismét valami ferde vagy kalandor politika érvényre nem jut, minek ismét csak Magyarországnak valódi állandó és határozott érdekei esnének áldozatul. Mihelyt tetszenék Ausztriának valami szélmalomféle harczot vívni a „regényes múltért“ vagy „hagyományos politikájáért“, Magyarországnak csak a zsinóros Sancho Panza szerepe jutna, és akarata, jobb belátása ellenére is, mint ha apródja a Manchai hősnek, vonatnék be „közösen“ a közös romlásba. Hogy ez tisztán így áll, azaz , hogy a birodalmi külügyeknek vezetése csak annyiban lehet közös, amennyiben az érdekközösség igényli, következőleg, hogy Magyarországnak is lévén külön érdekei ezek szintén megóvandók lennnének, ezt az albizottmányi vélemény is elismeri, midőn a külügyek közös vezetését csakis a valóban közösökre szorítja; de mivel csak átalános közösségi elvet mond ki, s csakis a közös eljárás módját határozza meg átalában, arról pedig hallgat, hogy a speciális érdekek miként lennének kezelendők s az elnyeletéstől megóvandók? sőt, mivel annak lehetősége is a megállapítandó eljárás mellett az egész munkálatból nem tűnik ki , épen ebben alapszik az aggodalom, hogy az osztrák birodalom idegen érdekeinek, a monarchia biztonságának ezége alatt, fel lesz áldozva a magyar birodalom érdeke, függetlensége pedig végleg illusóriussá válik. És itt sem a paritás alapján tervezett bizottság, sem a felállított miniszteri felelősség nem használ, mert az elsőre nézve maga a tervezet, a két egyenjogú fél meg nem egyezésének esetében nem tud más expedienst, mint hogy a fejedelemnek adja a döntő szót ; a minisztérium pedig közös, s úgy mondott felelőssége, épen közösségénél fogva a külön érdekekre nézve jámbor ön ámítás, sőt azon esetben, midőn a fejedelmi szó bármi sérelmesen, de egészen alkotmányszerűleg határoz, figyelembe soma vehető, mert ellenjegyzéseit a miniszter meg sem tagadhatná. De az albizottmány tervezetének gyenge oldala nem csak ennyiből áll, mert az így értelmezett közösség logikája mintegy belkényszerűségénél fogva halad előre, lerontva maga előtt minden ősi bástyát, megfosztva az önkormányzatát bálványozó magyar nemzetet mindentől, mit legbecsesb és legszentebb nemzeti kincsnek hitt mindig. Ha közös a védelem, közösnek kell lenni a hadseregnek, és ha már közös a hadsereg, természetes, hogy annak tartása is közös legyen. Sőt még ezen is túl megy a 17-dik alinea, midőn tisztán kimondja, hogy minden közöseknek elismert ügyekre a költségeknek is közöseknek kell lenniök, következőleg megnyitja az államadósságok dunaida forrását is. Hunágyján, sept. III. A tizenötös albizottság tervezete az osztrák monarchia megmotozott viszonyaihoz alkalmazott sanctio pragmaticalak közös és „együttes“ biztossági alapelvéből indulván ki, áttér a közös viszonyok elemzésére. Munkálata három részre oszlik : előszámlálja a közös viszonyokat; — meg