A Hon, 1866. december (4. évfolyam, 277-297. szám)
1866-12-01 / 277. szám
277-ik sz. Szombat, december 1. Előfizetési (hj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra.....................................1 frt 75 kr. 3 hónapra.....................................5 frt 25 kr. 6 hónapra........................................... frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek terezik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Magyar utcza 8-dik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási dij: 7 hasábos ily toe potife sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért. ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Az országgyűlés megnyíltával rendkívüli előfizetést nyitunk .A HON*-t úgymint : december-februári 3 havi folyamára 5 frt 25 krajczár, decemb -mártiusi 4 hóra 7 frt. A „Hon“ szerk. és kiadó hivatala. PEST, NOVEMBER 30. Politikai szemle. (I). A félhivatalos „Wiener Journal“ megcáfolja mindazon híreket, melyek osztrák hadcsapatoknak Gácsországban öszpontosításáról keringtek Bécsben, s melyek az ottani börzét némi nyugtalanságba ejtették. „Az ily intézkedésre nincs ok, mivel a tartomány belállapota nem lehet jobb, s a külviszonyok teljesen zavartalan jelleműek." A „Wiener Abendpost“ hasonló értelmű cáfolatot közöl. (Lásd alább „Esti posta“ rovatunkat.) A „Schweiz. Corresp.“ mindemellett azt írja, miként azon katonai intézkedéseket, melyeket Oroszország a legutóbbi időben tőn, mégsem lehet egészen oly ártatlanoknak és fogantyú nélkülieknek tekinteni, mint a félhivatalos orosz nyilatkozatokban rajzoltatnak,melyek szerint régóta fenálló, ideiglen félbeszakított vagy felfüggesztett katonai intézkedések hajtatnak végre. Ha ezen intézkedések talán nem is annyira fenyegetés, mint tüntetés jellemével bírnak, mindazonáltal komoly figyelmet érdemelnek. A „Zukunft“, melyről tegnap megjegyeztük, hogy „nagy dolgok előestéjén képzeli magát,“ s mely ösztönszerűleg látszik érezni a Neva felől jövő szelet, legutóbbi számában valóban így ir : „A külhelyzet olyan, miként nem tartozik a sehetlenségek közé, hogy rövid idő alatt ismét nagy események fognak történni. Mi már néhány nap előtt tudósítást kaptunk nyugat-gácsországi levelezőnktől némely foganatba vett sajátságos biztonsági rendszabályokról, melyeket azonban, nehogy „nyugtalanító hírek terjesztésével“ vádoltassunk, az ismeretes sajtóviszonyokra való tekintetből, nem közöltünk. Miután azonban e hít az alsó ausztriai országgyűlésen is megemlíttetett, további veszély nélkül constatálhatjuk azon „ondit“-kat, melyek katonai elővigyázati rendszabályokról akarnak tudni Erdélyben és Gácsországban. Oroszországházi viszonyaink már teljes látszat szerint meglehetős komoly stádiumba léptek : a Dunafejedelemségek irántiak, mint látszik összefüggésben állnak az előbbiekkel, s ugyanezt mondhatni azon szerfölött ingerült hangról, melyet a porosz közlönyök néhány nap óta folytatnak ismét ellenünk.“ Ugyancsak a „Zukunft“ feltüntetőleg idézi a „Czas“ párisi levelezőjének (mely lap úgy értesülhet Párisból, mint a „Zukunft“ Sz.-Pétervárról) a következő tudósítását : „A franczia kormány buzgón foglalkozik Ausztriával, tekintettel Gács- és Magyarországra. Itt fekszik az európai politica sarkpontja.“ A „Zukunft“-nak mint már ez idézetből látjuk, nem igen tetszik a „Czas“ értesítése, mert különben nem ragasztaná ahoz a felkiáltó jelet „sic!“-et, minek értelmét könnyen kitalálhatja az, ki a hírlapi stílusban járatos. A félhivatalos párisi sajtó, mint látszik, utasítást kapott, az orosz félhivatalos lapoknak a nyugati hatalmak elleni barátságtalan kifakadásait hasonló hangon viszonozni. A „Patrie“ ezt mondja a „Journal de St. Pétersbourg“ jegyzékére, melyet e lap Oroszországnak a dunafejedelemségi ügyben követett magatartásáról közölt : „Sok ingerültség van ezen jegyzékben, s mindenki meg fogja jegyezni a nyugati hatalmak ellen emelt panaszt , melyek „a képviselő testületek irányában szentesítették a bevégzett tényeket.“ Oroszországnak igaza van annyiban, hogy az 1856 és 1859-iki szerződések valóban változást szenvedtek, de mely értelemben ? A népségek teljes kielégítésének értelmében. Azon hatalmak, melyek 1856 és 1859- ben védelmük alá vették a moldva-oláh érdekeket s kivánataik szabad kifejezését kérték, elszenvedhetik azon szemrehányást, hogy 1866- ban feledték a szerződések szövegét azok szelleménél fogva. Oroszország dicsekszik a mondott jegyzékben, miként csak személyes rokonszenvei s azon kívánság által tanácsoltatott, hogy együtt maradjon az 1856 és 1859 diki szerződéseket aláirt hatalmakkal ; mi többre becsüljük azon kormányok politikáját, melyek mielőtt rokonszenveiktől „kérnek tanácsot,“ a románok érdekei és jogai által tanácsoltatnak. Ők hívek maradtak a krími háború után vállalt kötelezettségekhez, s ennélfogva méltók védelmet gyakorolni, mi ép oly gondot mint önzetlenséget követel. Valóban igaz, miként Oroszország örömestebb szemlélte volna, ha más események történnek a Duna partjain, a midőn Károly herczeg megválasztása egyszerre meghiúsította minden reményeit, de a nyugati hatalmak soha sem adták a véduralomnak azon jelentőséget, hogy az közösök valamelyik érdekében s a védett népségek érdekeinek mellőzésével kizsákmányolható legyen.“ A „Patrie“ ezen hangja mutatja, hogy minő jelenleg a viszonylat Oroszország és a nyugati hatalmak között. A Mexicora vonatkozó mai táviratok is még mindig ellentmondók. New-Yorkból, nov. 17-kéről keltezett, s a postagőzös által hozott hírek szerint Miksa császár nov. 1-jén visszatért Vera-Cruzból a fővárosba. Egy New-Yorkból, nov. 28-káról keltezett távirati jelentés szerint pedig Miksa császár — hír szerint — Vera-Cruzból Havannába utazott. Ugyanezen távirati jelentés szerint az Egyesült államok hadcsapataimegszállották Matamorost (mexicói kikötőhely.) kellő megvitatás végett az értekezletnek előlegesen bemutatandó leend. Szóba hozatván az értekezletnek több tagja által, hogy miután lehetséges, miszerint a kir. leirat folytán felterjesztendő felírásnak elkészítésére a képviselőház által választandó bizottság részéről beadandó felírási javaslat az értekezlet nézeteivel nem lesz megegyező, ennélfogva szükséges leend előre gondoskodni arról, hogy ez esetben az ezen értekezlet nézeteivel megegyező felirási javaslat terjesztessék a ház elébe, — az értekezlet abban állapodott meg , miszerint ha a ház bizottmánya által előterjesztendő felirási javaslatnak tartalma úgy kívánná, a baloldal részéről külön felirati javaslat adassék be. (1) Az alsóausztriai Landtag bevégzé a felirat fölötti vitát. A kérelem, hogy a Reichsrath haladék nélkül újra összehivattassék, legfelsőbb helyre jut. Nevezetes tünemény volt Schmerling úr beszéde. Ő excellentiája, mint monda, szilárdul el volt tökélve a feliratra szavazni, de miután több szónok a korábbi kormány eljárásáról is rászólólag beszélt, megváltoztatja szándékát, és nem szavaz sem pro, sem contra. Úgy látszik, a februári apostol alig várta, hogy legparányibb ürügyet találjon a kibúvásra, mert hallatlan az, hogy valaki megvonja szavazatát oly felirattól, melyben saját eszméi vannak letéve, csak azért, mert tetszett egy pár szónoknak olyasmit is mondani, ami a feliratban nincs. Senki sem követelte Schmerling úrtól, hogy dr. Bauer, vagy dr. Schindler beszédére szavazzon igent : a felirat volt a vita tárgya, nem pedig az egyes szónokok kijelentése. Csodálatos fogalmai lehetnek az alkotmányos praxisról a febr. patens fogalmazójának. Hát mikor az angol parlamentben úgy esik, hogy a radicálisok együtt szavaznak a whigek ellen. Vasjon d'Israeli nem fogna élni szavazati jogával azért, mert Bright urnak beszédében olyasmik is előfordultak, melyeket a tory pártvezér alá nem írt volna. Meglátszik ő excellentiájáról, hogy csak Beamter, nem pedig államférfi, különben nem így igyekeznek a maga számára föntartani, a jövendőre nézve, a possibilitást. — Humoriszikai felolvasás a bécsi Landtagon. Voltak idők, amidőn Saphir volt Bécs legnagyobb embere. A humoristát megillető koszorúk még ma is nagy vonzerővel bírnak, s a szónok, aki a köznyomor jelen napjaiban, szikrázó életeivel fel tudja vidámítani, ma is elismerésre számíthat. Schindler doctor az, aki ma Saphir borostyánaihoz kapkod. Igaz ugyan, hogy a minden áron humorisaló politikus mindig azon gyanú alatt áll, hogy több gondja van arra, hogy szellemdúsnak tartassák, mintsem szigorúan csak a száraz igazsághoz tarthatná magát. A beszéd azonban sok tekintetben oly jeles, hogy azt ignorálni nem szabad, s mutatványkép közölnünk kell abból terjedelmesebb részleteket. D. Schindler: A mostani minisztérium politikáját a ház többsége elitéli, mert ezen kormány megsértette az alkotmányt és kockáztatja a birodalom fönmaradását. A jogok megsértése az osztrák közjogban már remedium juridicum lett. A St.-Pölteni püspök arra szólta, hogy egy szónok Törökországra hivatkozott. A török alkotmányról szóló hírek ugyan hamisak, de bizonyos tekintetben Törökország nem áll oly távol Ausztriától , mert mindkettő ugyanazon közjoggal bir , tudniillik itt is ott is az önkény uralkodik. Gervinus mondá a népekről : „a vándor vigasztalja magát, hogy ha útjában majd le, majd felfelé kell haladnia, azért mégis mindig közeledik czéljához. Fájdalom, ezt Ausztriáról nem mondhatjuk , mert akár az absolutismus, akár a constitutionalismus uralkodott, mindig hátrafelé mentünk, s ha koczkáztattunk valamit előre, mint az idén, elvesztettük a játékot. „1848 óta a legügyesebb eszközökkel igyekeztek a kormányok az absolutismust megkedveltetni, s beoltani azt a nép szivébe. Hajdan az absolutismus a patriarchális atyaság talárjában lépett fel, aztán elvetvén ezen öltönyét, ágyukat és szuronyokat szegezett ki, s működtette a haditörvényszékeket a népes városokban. Ismét később a mindenható zsandárok sisakját vette fel, s kifürkészte a falakban a gyümölcskerteket, a polgárok húsosfazekát, s a Beamter sörös poharát. (Általános derültség). Ismét később az egyedül üdvözítő concordatum felé vonzotta a nép figyelmét, hogy ezalatt ne vegyük észre, mennyit írnak be adókönyveinkbe, s hogy mennyire száll alá a közjólét. Azonban az absolutismus végre a nép néma panasza alatt aggkorba esett : az absolutismus meghalt, de feltámadt a febr. alkotmány alakjában. A kormány régi czélját és irányát most sem hagyta el, az absolutismus megtartott egy darab fegyvert az alkotmány jelmeze alatt is : ezen éles tör a 13-ik §-os, mely szükség esetére a szabad odrogálási jogot fentartja. „Ahányszor csak halálos betegségbe esett az absolutismus, mindig gondoskodott róla, hogy a constitutionalismus proclamáltassék, azon tartalék gondolattal, hogy amire az alkotmányosság javában működhetnek, akkorára az absolutismust újra helyreállítani lehetene. így törölgették az absolutismus arczát a constitutionalismus leplével, s ha az absolutismus ismét fellobbadott, akkor a leplet a szennyes ruhák kosarába dobták. (Élénk tetszés és nagy nevetés.) „Egy időre aztán az absolutismus a constitutionalismus nevű társulatnál assecurálva volt : köszönetül az absolutismus felgyújtotta a biztosított házat. Merem állítani, hogy a kormány, ahányszor változás történt, mindig gondoskodott az absolutismus jövőjéről, s ennek számára törlesztési alapot tett le, hogy soha se jöhessen zavarba. Ezen eljárási módban nem sok morál volt, de eredményre sem vezetett. „A felirat elősorolja panaszainkat. Egy dolog azonban nincs benne kellőleg kiszemelve : tudniillik azon iszonyatos seb, melyet a nemzeti termelés szenved azért, mert nincs közjogi stabilitás. A nép, mely nem tudja, meddig kormányozzák alkotmányosan, meddig absolut hatalommal ; mely nem tudja, váljon a törvény, vagy a kard uralkodik fölötte , mely nem tudja, hogy az anyagi kérdésekben a gazdászat elvei, a védvám, szabadkereskedés, vagy a fiscalitás érdekei lesznek irányadók, nem dolgozik kedvvel. A nép nem tudja német-e ezen monarchia, vagy cseh, elveszti önbizalmát. Ausztriát nem mentheti meg más, mint ezen minisztérium lemondása, miután ezen kormány a nemzeti termelő erővel úgy bánik, mint más előtte soha. „Oly minisztériumunk van, melytől a nem német nemzetiségek, elkezdve a magyaroktól a szlovénekig egy uj aera megkezdését várták. De ma már ezek sem. Ezen nemzetek előtt Belcredi gróf volt azon Szent György vitéz, a ki a febr. alkotmány sárkányát lándzsájával átdöfi. Ezen körülmény az államminiszternek nagy előnyöket szerzett. Bizonyos lapok bebizonyították, hogy főleg a főnemes családok tagjai képesek az állam ügyeit vezetni, mert az ily férfiak vagyoni állásuknál fogva függetlenek. Nem tudom, váljon a siszkozási politika feltalálója ily függetlenséget vitt-e be a palotába , hanem valószínű, hogy ha távozik onnan, nem visz többé haza függetlenséget. (Átalános nevetés.) „Ez nem rész praecedens casus azokra, akik maguk számára előnyöket, akarom mondani érdemeket szerzettek Ausztria boldogításában. Van ugyan törvény , mely meghatározza, hogy 8.400 forintnál nagyobb nyugdíj senkinek se adassék. De ami a magas fizetési ellátástól kezdve a nagyobb előlegezésekig és nyugdíjazásokig, ma történik, arról a mellettem ülő követ, Kuranda úr is sokat tudna beszélni, aki Lazanski grófnak adott előlegezési ügy miatt igen sok kellemetlenségeket tapasztalt. Hogy mi történik az ily nagyobb előlegezésekkel, ha valamikép a minisztérium csillaga elhalványul, nem tudom , hanem azon pénzösszeg, melyet a minisztérium az ő bérleti dicsérőire, azok vállalataira fordít, csak azért hogy nem igaz dolgokat és elferdítéseket írjanak, az már minden határon túl megy. úgy látszik, hogy a kormány az absolutizmus örökké való tartására, s további ellenőrség nélküli állapotra számít , ami a siszírozó politikának megvilágításában is adatul szolgálhat. „Uraim ! tudjuk mily terhet tud elbírni egy siszírozó miniszter. Alig tudnám elszámlálni hán 1z tárczát tart hóna alatt. Azonban a hivatalok ezen cumulatiója sok államtani bölcsességet rejt magában. Mily leleményes dolog volt például az államminisztert egyszersmind rendőr miniszternek tenni. Mert ha az államminiszter kibocsát egy uj törvényt, a rendőr miniszter azonnal referálhatja Ő Felségének, mennyire meg van a nép elégedve az uj intézkedésekkel (Nevetés) s ez argumentum arra, nehogy visszamenjünk az alkotmányfictiok korszakába. „Még akkor is, a midőn a königgrätzi mező testvéreink vérétől párolgott, a midőn Ausztriát kiűzték Németországból, a midőn Velencze elveszett, a midőn Pestről azt is meg kellett telegrafirozni, ha Deák urnak jó vagy rész kedve volt, akkor is mindig referált a rendőrminiszter a dolgok eredményéről az államminiszternek, aki az előbbivel ugyanazon személy. Sok excellentiás államminiszter akart már egy új Ausztriát teremteni. Annyi igaz, hogy ilyen Ausztriát, mint a mostani, még egyik sem produkált. (Tetszés és nevetés.) „Aki az osztrák históriát ismeri, tudja, hogy az osztrák államférfiak különös ügyességgel szoktak bírni a szabadságlevelek széttépésében. Soha sem gyorsabbak ők, mint mikor egy alkotmányt kell elsikkasztani. A midőn I. Albrecht a bécsi polgárok szabadsági levelét megsemmisítette, akkor igaz, hogy a polgárság azelőtt tényleg fellázadt állapotban volt. Mi azonban csöndben élveztük az önként adott alkotmány ajándékot, s mégis jött egy feudális cotteria . A képviselőház baloldali tagjai a tegnapi nap délelőtti óráiban értekezletet tartottak a „Tigris“ szálloda teremében, melyben egyhangúlag elfogadtatott azon indítvány, miszerint, ha valamelyik tag kérvényt, nyilatkozatot vagy indítványt kíván a ház elébe terjeszteni, az VI TittCZÁ. A bécsi főúri körök. (A Cornhill Magazine novemberi számából.) A dunamenti császárság állapota híven megfelel lord John Manners eszményének, melyet az államok jóllétéről alkotott magának. Ausztria napról napra szegényebb ; ami kis kereskedése van is, abból sem ő húzza a hasznot ; az államnak majdnem felében húsz év óta a törvények teljes mellőzésével foly az uralkodás ; a tudományok nem virulnak. Hanem Ciam Gallas gróf és a magas főúri rend ékesen virágzik. A sadovai csata előtt a bécsi legmagasabb kört alkották : két császár, három császárné, tizennyolcz főherczeg, az idegen hatalmak küldöttségei, s a helybeli nemesség közül azok, kiknek vérökben elégséges mennyiségű a kék. Nincs példa rá, hogy új nemesek, írók, művészek, pénzügyérek, kereskedők, bankárok, tudósok bejuthatnának valaha a választottak eme szentélyébe. Hogy valaki e körökben elfogadtassék, a végre okvetlen szükséges kellék, bemutattatása az udvarnál. Windischgrätz herczeg azt mondta volt, hogy „az emberiség a bárón kezdődik,“ de a bécsi udvarnál még ez a czím sem elég. A kihallgatásokon, vagy hivatalos jelentéseken kívül senkinek sem szabad az uralkodóhoz közelíteni, ha csak isten kegyelme nem áldotta meg Dietrichstein, Clam, Schwarzenberg stb. névvel. Ha valakinek vágya van elfogadtatni az udvarnál, ki kell mutatnia előbb 16 nemes születésű őst mind apai, mind anyai részen ; körülbelül a 30 éves háborúig vinni fel. Mivel valódi osztrák főúr soha sem alacsonyítja le magát mésalliance által, a családfák a legszigorúbb bírálatot is kiállják. Ezen családok tagjai, úgyszólva, udvaronczoknak születnek. Ha valamely polgári születésű egyén érdemek által magas polctra emelkedik, őt magát elfogadják ugyan az udvarnál , hanem családját , nejét, leányát, világért sem, így volt ez Schmerling úr családjával, ép úgy, mint a tengerészeti miniszter Burger báróéval. Ezen urak hölgyeit tökéletesen ignorálták a bécsi főúri körökben is, még látásból sem akarták ismerni őket. A kamarások, katonatisztek, miniszterek minden évben meghivatnak egy nagyszerű daridóba , de nejeiknek nem szabad megjelenni velök, ha a születés nem jogosítja. E kiszabott határvonalak szigoran kiterjesztetnek az idegenekre is. A követségi titkárok és attadhék nejei semmi szín alatt sem fogadtatnak az udvarnál , és a franczia s angol követek is csak az átalános nagy mulatságokban vehetnek részt , míg Metternich herczeg és Apponyi gróf csaknem baráti viszonyban vannak az illető uralkodókkal. Egy ilyen magas személyekből álló társaság, melynek tagjai a hétköznapi (profán) világ látkörén teljesen kívül esnek, valódi német eszménykép lehet. Tagadhatlan e részben a rokonság az ind és indo-germán faj között. A kasztrendszert istenek által szabott intézménynek tekintik a Spree és Duna mellett ép úgy, mint a Ganges és Jumna partjain. Az osztrák és porosz sudrák örülnek, ha távol maradhatnak a rájputoktól, és ezek sem vágynak egy tálból enni cseresznyét a bráminokkal. Egész Thüringia elborzadott, mikor Werther polgári születésű trójának meg lön engedve kisérni a weimari herczeget sétáiban. Berlinben sem találták rendjén, hogy a kamarás Humbold addig olvasta a Cosmost a királyi palotában, míg király és tudós egyaránt bólingattak az álomtól. Igen természetes, hogy oly körök, melyekbe csak születés által juthatni, érdem után soha, nem dicsekedhetnek valami nyílt látkörrel (intelligens horizon) , csak is mint „modor iskolája“ érdemelnek figyelmet. Ha igaz volna a példabeszéd : „Modor teszi az embert“, akkor az osztrák főúri rendnek minden tekintetben kitűnőnek kellene lennie, mert e tekintetben versenyeznek az olasz és magyar aristokrácziával, melyek eddigelé mesterei a jó modornak. Ha valamely társaság kénytelen mindig egymással mulatni s annyira zárt, hogy új elemek soha sem vegyülhetnek közéje, az udvariasság és elnézés egészen természetessé válnak. Ilyen körökben nem lehet vitatkozás a felett, ki fogadható el, ki nem ; ilyen helyt nincs szükség a lenézésre, számbanemvevésre, a társas élet e kellemetlen fegyvereire, melyek nélkülözhetlenek oly körben, hol szükség néha a neveletlent, tolakodót, vagy felfuvalkodott pénzembert megleczkézni. Az osztrák főurak oly pályára szoktak törekedni, mely mulatságos és rendjelekkel ékített ; minthogy pedig ezen „nagy dijakat“ felületes kellemesség és urias külső által lehet megnyerni : tehát gyerek korukon elkezdve oly mintákat tűznek magok elé, kik az emlitett tulajdonokban érték el a klassikus nevet. — Ezeknél és más hasonló okoknál fogva a társalkodási esthetika virul Ausztriában, mig csaknem egészen el van hanyagolva ott, hol az anyagi haladás szenvedelme uralkodik ; Angliában p. o., melyhez nem sokára Francziaországot is számíthatjuk. Aki figyelemmel kísérheti az osztrák felsőbb körök társas életét, csakhamar megtanulhatja, hogy az udvariasságnak egész törvényszerkezete van, melyet oly lelkiismeretesen megtartanak ott, mintha valami Solon törvényei volnának. Egy bécsi estély bizonynyal feltűnik minden idegen előtt. Ott nem ülnek és nem járnak az emberek kényök-kedvek szerint, hanem bizonyos szerződésszerű törvényekhez kell alkalmazkodniok. Fiatal leányoknak, például, nem szabad fölkeresni a férjes nők társaságát ; megérkeztekkor meghajtják magukat a háziasszony előtt és rögtön a számukra kijelölt szobába húzódnak, hol kiszabott helyükön ülve kell maradniok, körülvéve katonatisztektől , mert les följárkálni, ablak mélyedésekbe vonulni felette illetlen volna. Dalidók alkalmával a comtessekéknek egy csoportot kell képezniök, melyet csak a tánczolás alatt hagyhatnak el. A társalgásnak soha sem szabad magánosnak lenni. Külsőjüket illetőleg csinos, eleven teremtések ezek a comtessekék ; de szellemkifejezést nem igen találhatni arczukon. Öltözékök mutatós és ékességgel túlterhelt ; modoruk, az udvariasság és kellem daczára is, meglehetős öntelt és elhízott. Tánczban tökéletesek , más testgyakorlathoz nem értenek ; zenére, rajzra kevés hajlamuk és kevés ízlésök van. Francziául beszélnek gyengén, angolul épen nem. Utazni nem viszik a birodalmon, sőt mondhatni : a beczlik határain kívül. A férjhezmenetel kevéssel járul a tökélyek eme jegyzékéhez — és igy nem sok szellemi élvezetet ismernek e hölgyek. Társalgásuk érzéssel biró emberre nézve kimért és hideg, eszes emberre pedig épen nem bir vonzerővel. Némileg alkalmazható az osztrákokra is Erasmusnak a brabanti népre tett észrevétele : Quo senescunt, eo stultescunt. — Az éltesebb nők közt ritkán találni kellemes modorú, eszes, vendégszerető, nyájas asszonyt; szellemi életök a gothai naptár tanulmányozásáig terjed ; beszélgetések tárgya a helybeli és családi kacsákon kivül éppen semmi. Ez a bécsi intelligentiának permanens állása ; igy volt ezelőtt évszázadokkal és igy lesz ezután is. A nevelési hiányokra nézve meg kell még említenünk, hogy míg egész Németország könyeket sirt Weither keservei fölött, Bécsben létezéséről sem tudtak e műnek, mely korszakot alkotott a mivelt világban , végül is véletlenül ismerték meg egy panorámában a Pratherben a testvéreinek vajas kenyeret osztó Sarlottot. Egy igen illetékes ismerősöm jegyzi meg, hogy Bécsben ha két úr találkozik és „bon soir“ „comment allez vous“ ? két mondatot elmondanak egymásnak, azt hiszik mindketten, hogy igen mulatságosan társalogtak. Ezeknél nem sokkal különb frázisokkal, kellemesen adva elő, eszes hrrt szerezhetni Bécsben. Politika, irodalom teljesen ki vannak tiltva a társalgásból ; a Práterről és operáról szabad beszélgetni, de bírálni már egészen felesleges. Hogy a bécsi társadalmi körök a mostani állapotra sülyedtek, arra egyebek közt az is nagy befolyást gyakorolt, hogy visszavonul belőlök az az elem, mely az elevenséget, genialitást, életet képviselte. Aki a magyar fővárosba megy, ott dúsan föltalálja mindazt, amit a deutschthum közepett nélkülöznie kellett. Bár a magyarok kiforgattattak jogaikból, melyek segítségével szép jövőre számíthattak , dicsekedhetnek oly magas szellemi tehetségekkel és oly külsővel melyeket bármely boldog nemzet irigyelhet tőlök. Méltóságteljes maguktartása, igéző modoruk, gyöngéd udvariasságuk a legkellemesebb benyomást teszi ; ezekhez járul még bőkezű vendégszeretet , szellemi műveltség, felvilágosodott tudvány és az az előretörekvő hév, mely csak nagylelkű és eszes emberek tulajdona. A nők pedig páratlan szépségekkel mind királynékká látszanak születve lenni ; és nem tartják elégnek, mint Heine kedvese, hogy nyakukon gyémánt és gyöngy tündököljön s szép szemekből a szerelem varázsa szóljon ; ennél többre, szebbre törekednek : lelki műveltséggel ragyogni, emelkedett szellemmel bájolni. Régebb a bécsi udvarnál a magyar főnemesség fényűzése, őszinte nyíltsága, méltósága mérsékelte a német urak fösvénységét, alattomosságát és nehézkességét. A nagy Széchenyi gróf hosszasan működött rá, hogy a magyar urakat tömegesen Pestre csábítgassa ; a forradalom által aztán tökéletesen sikerült. 18 év óta a magyar urak teljesen elvonultak a bécsi udvartól, kormányszolgálatban álló egyének, akár czivilek, akár katonák, a pesti körökben nem fogadtatnak el. Jelenleg Pest anynyival fölül áll Bécsen, hogy a magyar uraknak soha sem lesz okuk a Lajthán túl lépni. De elkerülhetetlenül szükséges e vázlat befejezésére még néhány észrevétel az osztrák főurakról. A vagyon kiváltságai között egy sem irigylendő annyira, mint az, hogy alkalmat nyújt a tudományt, felvilágosodást élvezeteús utazások által fejleszteni. Mennyire dicsérendő a muszka aristocratiában, hogy daczára a kormány akadályozó befolyásának, egy folytonos vándorlást lehet látni a Volga és Néva partjairól a Szajna és Tibet felé. A muszkák nem elégednek meg hazájuk fagyos fényével, fővárosuk pompáival s a malachit-teremmel a téli palotában ; ők sejtik , hogy Péterváron és Moszkváon túl van egy egészen másszerű világ, — és azt nekik látniok kell. — Baden-Badenben a zöld asztalnál látjuk őket, rubeleket szórva ; Parisban a Notre Dame tornyain keresik Hugo Viktor halhatatlan púposának lakhelyét ; a nagy opera színfalai mögött a ballet becsteljes istennőinek hódolnak ; — a Palais royalban szarvasgombát esznek, Paris legelső journalistái, vagy a vaudeville legkitűnőbb színésznői társaságában. Avignonban Laura sírját kutatják, Florenczben Dante emlékét, s Rómában tanulmányozzák a régiségeket, stb. így utaztak, igy utaznak a muszkák. Az osztrák főúr pedig soha sem utazott igy és soha sem fog igy utazni. Az ő lelke nem fogékony a természet szépségei iránt ; elméjében nincs inger, mely a tudomány csodáinak fölkeresésére hajtaná. Otthon megvan a legjobb bora, legkövérebb fáczána, legszebb balletje, legtisztább söre ; minden egyéb haszontalan felesleg, fáradság és unalom. Ugyan miért utaznék oly országokba, hol tizenhat ős nélkül is megélhetni , hol politikáról és pedantériáról beszélnek, hol nem czimezik egymást Durchlauchtnak, és a cselédek s alattvalók nem mondják szünetlen : „Ich küsse die Hand ?“ Még tovább folytathatnék a párhuzamot, s bizonyára a német urak hátrányára ütne ki mindabban, ami a szellem körül jár. Meg kell jegyeznünk végül, hogy bár az osztrák főúr nem születik nagyra termett tulajdonságokkal és oly kellékekkel, melyek hőst alkotnak, igen gyakran valódi mintája a lovagiasságnak és becsületnek. Befolyásuk a birodalomra nem nagy ugyan, kárt mégis okoznak gyenge felfogásuk és tevéketlenségük által. Sokkal veszedelmesebb egy birodalomra nézve, ha folytonos elmebeli gyengeség miatt indul hanyatlásnak, mintha árulás okozná sülyedését. Az ész nagyobb hatalom a gyufás fegyvernél. Aki egyikkel sem bír, annak hanyatlania kell.“ Íme mindezek egy angol folyóiratban vannak megírva ; nem mi gyártottuk magyarokut. Kommentár különben nem kell hozzá. B. Orvosnők. (Ez a tárcza is a nőké.) (P.6.) Ha az ember a főváros valamelyik fényes kirakatu divatárus boltjábe benyit, s látja azon számos ékes ifjonetot, középütt elválasztott üstökkel s karcsú derékkal, kik lengedező léptekkel szökellenek a vásárló nők előtt, mialatt kecses attitűdökben hajlongva elütték, a legellenállhatlanabb redőkbe vonják a különféle kelmét : el kell mosolyodnunk, miután nem akarunk megémelyedni.