A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-05 / 104. szám

Minél mélyebben bele­megyünk e közös ügyes politikába, annál szembeötlőbb lesz az Andrássy kabinet tehetetlensége, lévén ennek a feladata nem egyéb, mint tánczolni úgy, amint neki a „reichs“ minisztérium fütyül. Andrássy kabinet és önállóság ! Mily óriási különbség e két fogalom között ; sajnos, — hogy a két fogalom összeegyezteté­sére, a legkisebb remény sincs. Az út, melyen az Andrássy kabinet halad, nem mindig közelebb hanem mindig távolabb vezet hazánk állami ön­állóságától. — Bécsből érkezett távirat szerint mult szom­baton Crivelli grófot a római nagykövetet séta­lovaglás közben szélhűdés érte, melynek követ­keztében a gróf azonnal halva rogyott le lováról. Ez esemény következtében a római követség megürült. A köz­hajtás azt várja e pillanatban Beust bárótól, hogy e helyet egy tiszta gon­­dolkozású, világos fővel töltse be, oly férfival, ki erélyes föllépése által egyszer mindenkorra vé­get vessen a konkordátum feletti hiábavaló ta­nácskozásoknak .Meysenbug vagy más hozzá ha­sonló ultramontán kineveztetése átok lenne nem­csak Ausztria népére, hanem a szabadelvű ügyre egyátalán Meysenbug kineveztetésével nem tart­­ha­tók egyébnek, mint játéknak az egész sza­­badelvűséget, melylyel legújabban oly nagy lár­mát csaptak Lajthántúl a miniszterek.­nn, (Élénk helyeslés) mert ha voltak idők, me­lyekre a t. képv. ur hivatkozott, midőn megen­gedtetett az ország integritása és a fennálló tör­vények elleni izgatás, a jelen alkotmányos kor­mány — erről biztosítom a t. képviselő urat — azt megengedni nem fogja. (Zajos helyeslés.) Ezután Királyi Pál a központi bizottság részé­ről az alföld-fiumei vasút tárgyában olvassa fel a jelentést, melynek kinyomatása elrendeltetett. Ezzel az ülés 12 órakor eloszlott. A legköze­lebbi ülés szerdán d. e. 10 órakor tartozik. Országgyűlési tudósítás: A képviselőhöz ülése május 4 én d. e. 10 órakor. Elnök : Szentiványi Károly ; jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen voltak: András­sy Gy. gr. Lónyay M., Wenkheim B. b., Eötvös J. b., Gorové I. A múlt ülés­­­könyvének hitelesítése után el­nök bemutatja Péchy Tamás Abauj megye Szikszó kerülete képviselőjének megbízó leve­lét, és a beérkezett kérvényeket. Ezek közül kiemeljük a következőket : Tolna megye közön­sége az egyes képviselők kimaradását az ülé­sekből meggátoltatni kéri, ugyanezt kéri a Jászkun kerületek közönsége . Esztergom megye a honvédelmi rendszernek életbe léptetését, a hadseregnek az alkotmányra feleskettetését, az idegen hadsereg eltávolíttatását és a várak­nak a nemzeti sereg általi őrzését eszközöltetni kéri; ugyanezt kérik :"Arad megye, Jászkun kerü­­lete, nem különben Szabadka városa, Magyar­óvár mezőváros elöljárósága, úgyszintén Nagy- Kanizsa közönsége. A jász­kun kerületek kö­zönsége a budai népszínházat évenkint 18.000 fttal segélyeztetni kéri. Tolna megye a kassai magyar színházat évenkint szintén 18.000 frttal kéri segélyeztetni. Andrássy Gy. gr. miniszterelnök benyújtja az ő felsége által szentesített ipar és kereske­delmi kamrákról szóló törvényt, és annak kihir­detését kéri. Ez megtörténvén, Deák Ferencz Pest városa kö­zönségének nyújtja be egy kérvényét, melyben kieszközöltetni kéri, hogy azon vas, melyet a lé­tesítendő vízvezetékhez szükséges és külföldről hoznak be, díjmentesen vagy legalább alább szállított árakon hozathassák be. A kérvényi bi­zottságnak adatik ki. Wenckheim Béla belügyminiszter , Csiky Sándor Eger városa képviselője folyó év ápril 27-én interpellare intézett hozzám, mint belügy­miniszterhez a pesti demokrata kör betiltására és feloszlatására nézve. — ő azt a kérdést veti föl, hogy melyik hazai törvényben gyökerezik a minisztérium azon joga és hatalma, mely sze­rint a többi között az 1848. III. t. sz. 32. §. által is biztosított egyéni és ezzel válhatatlan kapcso­latban álló társulási szabadságnak fegyveres erő alkalmazásával is elnyomatását Pest városa ha­tósága által foganatba vétetni rendeltem és ezen erőhatalom feloszlatási rendelkezést az ország­ban alakult körök irányában is folytatom. Ezen interpellációra és illetőleg hozzám inté­zett kérdésre van szerencsém az összes miniszté­rium nevében következő választ és felvilágosítást adni. (Halljuk !) Tudja a t. háznak minden tagja, hogy hazánk­ban az írott törvényeken kívül a törvényszerű szokás és folytonos gyakorlat is törvény erejé­vel bírnak , hiszen még a koronázási hitlevelek­ben és fejedelmi eskükben is régibb időktől a legújabb korig világosan ki van mondva, hogy ő felsége a király szentül és szigorúan megtar­­tandja és királyi hatalmával mások által is meg­­tartandja Magyarország törvényeit és törvény­szerű szokásait. Ily törvényszerű szokások nélkül, Magyaror­szágban a rendet és közbiztonságot lehetetlen volna fenntartani, mert nemcsak a rendőrsé­gi, hanem még a büntető ügyekben is törvény­szerű szokás és gyakorlat pótolja az Írott törvény hiányát,­­ minthogy Írott törvények ezek nagy részéről vagy épen nem szólanak, vagy a régi korból fenmaradott rendeletek, ré­szint elégtelenségük, részint túlszigorúságuk miatt ma már nem alkalmazhatók. Sőt nem egy alkotmányos jogunk van, a­mit írott törvény vi­lágosan nem határoz meg, de mint az alkot­mányból folyó jog, a folytonos gyakorlat, és tör­vényszerű szokás által megerősítve kétségtele­nül fenn­áll, és fenn is kell állania. (ügy van­­ a középen.) Ilyen többek közt az egyesületi jog, melyet nem írott törvény állapított meg, de mely az al­kotmányosság eszméjének és a törvény által is biztosított egyéni szabadságnak természetes kö­vetkezése. Azonban a társulati szabadság korlátla­nul odáig nem terjedhet, hogy az gyakorlatban magára az államra is veszélyt hozhasson, s ezt meggátolni joga a fejedelemnek, kötelessége a kormánynak, és e jog és kötelesség épen úgy az alkotmányból folyik, mint épen úgy a társu­lási szabadság meg­van a törvényszerű szokás és folytonos gyakorlat által erősítve. (Helyeslés a középen.) Nem akarok hivatkozni az 1715. évi XXXI. t. sz. 2. § ra, mely azt mondja, hogy minden részletes nagyobb számú gyülekezetek, bármi név és ürügy alatt volnának is tartandók, ő Fel­sége tudta és megegyezése nélkül tartatni törvé­nyes büntetés alatt tiltatnak ; nem akarok idézni más, ehhez hasonló régibb törvényeket, mert fel­hozhatná valaki, hogy azok a mostani helyze­tünkre és jelen esetre nem alkalmazhatók, mint­hogy akkor még egyesületek és társulatok oly alakban és értelemben, minőben még most lé­teznek szokásban még nem voltak. Elégnek tar­tom a törvényszerű szokásra és folytonos gya­korlatra hivatkoznom,­­ mint e részben kétség­telen jogalapra. Törvényszerű gyakorlat volt az hazánkban, hogy az egyesületek és társulatok alakulásánál azok czélja és alapszabályai a kormánynak fel­terjesztettek, és pedig nemcsak tudomás, hanem megerősítés végett is. (Helyeslés a középen. Egy a szélső balon . Soha !) hiszen a puszta tudo­más végetti felterjesztésnek, ha ő­felsége és illetőleg annak kormánya még a fejedelmi leg­főbb felü­gyelés alapján azon jogot sem gyako­rolhatta volna, hogy a veszélyes czélú és alap­szabály a társulatok alakulását meggátolhatná, sem czélja sem értelme nem volna. (Élénk hosz­szas helyeslés a Középen). E törvényerejű gyakorlat fennállott már 1848 előtt, nem változtatta meg azt 48-ban sem tör­vény, sem ellenkező gyakorlat, fennáll az szaka­datlanul jelen alkotmányos helyzetünkben is, mióta a minisztérium a kormányzást átvette, sőt maga a demokrata kör is Pest városához adott folyamodványában is felterjesztette alapszabá­lyait, jóváhagyás és megerősítés végett. (Helyes­lés a középen. Valamint tehát az egyesülési jogot habár azt írott törvények nem biztosítják is, köteles a kor­mány sértetlenül hagyni, miután ezen jog az al­kotmányosság eszméjéből foly és törvényszerű folytonos gyakorlaton alapul, v­agy viszont másrészről szintoly kötelessége a kormánynak a végrehajtó hatalom azon jogát is, mely hason­lóul a törvényszerű szokáson alapul, és az alkot­mányos legfőbb fejedelmi felügyelési jogból származik, — ama jogot t.­i. a­melyet a kor­mány eddig a társulati alapszabályok átvizsgá­lása és megerősítése körül gyakorlott, továbbra is teljes épségben fentartani. Senki sem óhajtja inkább, mint a kormány, és különösen én mint annak szerény tagja,ki annyi száz meg száz egyesülettel hivatalos érintkezés­ben állok, ho­g az egyesületi jog szabatos tör­vény által szabályoztassék, s épen azért készen is van a kormány egy e tárgyra vonatkozó tör­vényjavaslattal, melyet legközelebbi alkalommal a ház asztalára letenni szerencsére leend ; de ad­dig, mig ezt a törvényhozás tárgyalás alá nem veheti, addig is mig a fennálló törvényes gya­korlat helyébe positiv törvény nem lép, a minisz­tériumnak joga és kötelessége egyszersmind az eddigi törvényszerű szokáshoz ragaszkodni, mert ha ezt nem tenné, nem volna képes megfe­lelni az interpelláló képv. ur által is felhozott 1848. évi III. t. ez. 32. §. c) pontjának, mely azt rendeli, hogy a minisztérium felelős a törvények végrehajtásában vagy a közcsend, és bátorság fen­­tartásában elkövetett mulasztásokért, (Helyes­lés közepén) a­mennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatók volnának. Nem sértetett meg tehát a törvény akkor, midőn az írott pozitív törvény hiányában és a törvényszerű­, törvényes erejű szokáshoz és gya­korlathoz tartottuk magunkat, hanem megsér­tetett volna akkor, ha a közcsend és bátorság fentartásában elmulasztotta volna a miniszté­rium felhasználni azon eszközöket, melyeket írott törvény hiányában a törvényszerű és tör­vényerejű gyakorlat kezére bízott. (úgy van a középen.) Csiky Sándor úr interpellációjára tehát a jog­alapot illetőleg azt válaszolom, hogy rendelke­zésünk alapja a törvényszerű szokás és gyakor­lat, és ezen felül 1848. HI­ t. ez. 32 §-a c). pontjának világos rendelete. A­mi már különösen a pesti demokrata kör eltiltását magát illeti , a dolog lefolyása a kö­vetkező volt (Halljuk !) Pest városában többen megállapodtak maguk között abban, hogy Pesten egy kört alakítanak!! „demokrata kör“ név alatt, kidolgozták annak­­ alapszabályait és benyújtották e szabályokat Pest városához, mint illető hatóságim azon kérés­sel, hogy a hatóság ezen alapszabályokat a mi­nisztériumhoz helyben hagyás és megerősítés vé­gett terjeszsze fel.Pest város polgármestere felter­jesztette ezen szabályokat, és a minisztérium gondosan megvizsgálta azok tartalmát. Az alapszabályok 3. §-ából, mely a társulat czéljáról szól, főleg pedig ennek, indokolásából a minisztérium félreismerhetlennek látta azon törekvést, hogy a társulat alkotmányunk azon alaptörvényeit, m­elyek 1867-ben alkottattak, úgy tüntesse föl, mint a szabadság, testvériség és egyenlőség kifejlődésével ellenkezőket, és e té­ren izgasson az országnak jelenleg fennálló al­kotmánya ellen. (Élénk föl’kiáltások a középen : Igaz ! ügy van !) Ily izgatások pedig, kivált, ha az ország több részeiben, más hasonló irányú politicai clubbok jönnek létre, és azok egymás­sal folytonos összeköttetésben, az országot izga­tásaikkal mintegy behálózzák , keserűséget, őt gyűlölséget szórva mindenütt a jelen alkot­mány lényeges részei ellen, nem az állam ja­vára szolgálnak, hanem a közcsendet, bizton­ságot veszélyeztetik, és azon higgadt megfonto­lást, mely nélkül törvényhozás czélszerű­en nem működhetik, lehetetlenné teszik. (Élénk helyes­lés a középen.) A következés csakhamar igazolta a mi­nisztérium ezen előre látását, mert az ország több részeiben már is készültek hasonló demo­krata köröket alakítani, és ezek alakításánál oly izgatások, a hon polgárainak békés nyugal­mát zavaró jelenetek adták elő magukat, me­lyek méltó megdöbbenést okoztak mindazok­nak, kik nem a zavargások féktelenségétől, ha­nem a csend és rend fentartása melletti higgadt tanácskozásoktól várják a haza ügyeinek kifej­lődését és boldogságát. Nem szükséges e rész­ben egyes esetekre hivatkoznom, ámbár számos példákat hozhatnék fel ; nem szükséges, mon­dom , — mert e házban és hazában min­denki tudja a történteket és ezek által alkal­ma volt a kormánynak és mindenkinek meg­győződni a felől, hogy a demokrata körök ily módon, ily irányban, ily izgatások mellett veszé­lyeztetik a közrendet és közbátorságot, sőt ma­gát a szabadságot is, (zajos helyeslés a középen) és előbb utóbb a még annyira szabadságra meg­érett népet annyira demoralizálják, hogy az út­baigazítás már csak erőszakos eszközök által vá­lik lehetségessé, (Helyeslés a középen) mely többnyire a legártatlanabbak sujtásával jár. Nem tagadom, sőt elismerem, hogy rendes és nyugodt viszonyok között a honpolgároknak jo­guk van egyleti uton is az ország törvényeinek megváltoztatása, módosítása vagy megszünteté­se iránt is tanácskozni, és esetleg a törvényes tényezők által azt szorgalmazni , de egy ország­nak alkotmányát, és annak alaptörvényeit egyleti után megváltoztatni akarni,mindig komoly veszé­lyes jár, sőt lehetnek oly viszonyok és körülmé­nyek,midőn ily­egyik­működés magára az államra végzetteljes és veszélyes lehet, főleg, ha oly esz­közök használtatnak, és az izgatás oly cynismus­­sal, és a tények ferdítésével (Helyeslés a közé­pen) a törvényhozó testület hazaárulási, jogfel­adási, alkotmán­y eladási gyanúsítással történik, mint ezt épen a democrata körök némely apos­tolai és ágensei szóval és írásban, sajtó utján­­ és proclamatiókban gyakorolták. (Helyeslés a középen.­ Kötelességét teljesíti nézetem szerint azon kormány és törvényhozás, mely meg nem engedi, hogy ily kérdések egyleti működés czél­­jául tűzessenek ki, főleg oly országban, hol szé­les képviseleti alapon és felelős rendszeren álla­nak és létezik tulajdonképen azon nagyszerű nemzeti egylet, mely az ország képvise­lőiből és választottjaiból áll, s ha még ezek irányába­n ily politikai clubbok által tévútra ve­­­­zetett nép , és rendszeresített nyers erő pres-­s­siót és befolyást kiván g­akorolni veteknek hivatását bitorolja, akkor a nép visszaveszi átruházott megbízását, és a képviseleti rendszer meg van sértve. Oly kormány, melyzet eltűri, nem érdemli meg nemét, mert hivatásáról le­mond, ily kormány tehetetlenségének, — bátran kimondom — politikai gyávaságának bélyegét süti önmagára. (Helyeslés a középen) Ily kor­mány bizalomra nem számíthat. 8 bármely párt­nak támogatására érdemetlen. (Helyeslés a kö­zépen.) Kötelességének tartotta tehát a minisztérium teljesíteni az 1848. III. t. ez. 32. §. ez. alatti rendeletét és a veszély elhárítására és a közcsend és bátorság fenntartására használni azon eszkö­zöket, melyek a törvény által rendelkezésére bí­zattak. Ezen eszközök között, ha nem egyedüli, de bizonyosan a legszelídebb, legalkotmányosabb és törvényszerű eszköz volt az, hogy az eddigi törvényszerű gyakorlathoz támaszkodva, köve­telje a minisztérium a felterjesztett alapsza­bályok megváltoztatását. Ezt a minisztérium Pest városa hatósága által tudtokra adta is a pesti demokratakör alakítói­nak, kijelentvén, hogy a szabályok megváltozta­tása nélkül a társulat alakulása meg nem en­­­gedtetik. Ezek azonban a szabályok megváltoz­tatását egyszerűen megtagadták és a pestvárosi hatóság útján hozzám felterjesztett feliratukban határozatilag kijelentették, hogy tervezett egy­letüknek rendőri utón feloszlatása esetében csak­is a hatalom nyílt erejének fognak engedni. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a neve­zett kör némely tagjainak legelső összejövetelük alkalmával a betiltó rendeletnek érvényt szerez­ni, mi meg is történt a városi hatóság által ki­küldött kapitány által, ki két fegyveres városi őrnek alkalmazásával, előmutatásával, az együtt­­lévőket a szétoszlásra fölszólitotta, kik ennek folytán szét is oszlottak. Az ország több részeiben alakulni készült ha­sonló democrata körök, minthogy alapszabályaik ugyanazon okokból helybe nem hagyattak, sőt nagy része azokat fel se terjesztette és igy ala­kulásuk meg nem volt engedve, alakulási kisér­letükben az illető hatóságoknak miniszteri ren­delet folytán I­tt közbenjöttével szinte meggá­toltattak. Ítélje meg a t. ház, hogy eljárásunk sértette-e a törvényt és az országnak valamely alkotmá­nyos jogát, midőn a demokrata körök izgatásai­nak a közrend és közcsend érdekében elejét venni és a fenyegető veszélyt ily módon igye­keztünk elhárítani. (Hosszas helyeslés a közé­pen.) Csiky Sándor aggodalmai e válasz által nin­csenek eloszlatva. Aggodalmainak kifejezést ad­ni és ahoz képest a törvény, rend és szabadság megóvására ezek után teendő lépéseinek jo­gt érvényesíteni, fentartja magának. Gáll József interpellálja a bel- és igazság­ügyminisztereket , van - e tudomásuk arról, hogy Erdélyben és különösen Nagy Szebenben a napi sajtó , nevezetesen az ezen városban né­met nyelven megjelenő politikai hírlapok irá­nyában a kormány közegei intésekkel vagyis inkább fenyegetésekkel élnek s főleg előző vizsgálatot űznek ? Intézkedtek-e már a minisz­terek, és ha nem, hajlandók e azonnal kellően intézkedni, hogy Erdélyben is a sajtórend kivé­tel nélkül minden hírlap irányéban egyiránt az alkotmányosság és szabadság szellemében ke­zeltessék s nevezetesen az intések minden kö­vetkezményeivel s főleg az előző vizsgálat, semmi esetre többé ne alkalmaztassanak. Deák Ferencz azt véli, hogy itt a miniszterek által adandó felvilágosítással korán sem lesz orvosolva a baj, mert Erdélyben jelenleg a Bach-féle sajtórendszer áll fenn, s míg ez fenáll, ily panaszok ezután is elő fognak fordulni. Ab­ban keresendő tehát a baj, hogy Erdélyben nincs sajtó­szabadság. (ügy van !) Azt a kérdést veti tehát fel, nem lehetne-e Erdélyben szintúgy be­hozni a sajtószabadságot mint Magyarország­ban? Mert azt nem hiszi, hogy addig i­s, míg a részletes rendezés történik Erdélyben, a sajtó­szabadságot létesíteni ne lehessen. Rendelkez­nék a minisztérium, adjon javaslatot, hogyan le­hetne a sajtótörvényeket ott is behozni, hogyan lehetne a bíróságokat,esküdtszékeket és más effé­léket elrendezni.De mindenesetre történjék valami, mert szomorú dolognak tartja, hogy Erdély, mely Magyarországgal testvérileg egyesült, a szabadság egyik fő kellékét a sajtószabadságot már annyi idő óta nélkülözi (igaz !) Azt óhajtaná tehát, hogy a minisztérium, midőn a tett kérdé­sekre felelni­ fog,ne csok felvilágosítást,hanem ja­vaslatot is adjon, hogyan lehessen a sajtósza­badságot Erdélyben azonnal létre­hozni. Ha ezen javaslat oly rendszabályokat foglal magában, melyek a végrehajtó hatalom körébe tartoznak, azt teljesítse tüstént ; ha pedig valamiben még törvényhozási intézkedésre esz szükség, terjesz­sze elő, és ő nem kétli, hogy a ház meg fogja szavazni. (Helyeslés.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök a dolgok állására nézve, miután a jelen nem lévő igazság- ügyminiszter bizonyosan fog válaszolni Gáll in­terpellációjára, azon fölvilágosítást adja a Deák Ferencz által mondottak következtében, hogy midőn a minisztérium Erdély kormányzatát átvette, azon szándékból indult ki, hogy min­den elváló és különböző eljárások homogén­­ná tételét az unió kérdésnek tárgyalása al­kalmával fogja elintézni. Miután azonban az unió kérdésének megoldására kiküldött bi­zottság megszüntette működését, a minisz­térium vette át a kezdeményezést azonban a teen­dők halmaza miatt még ez ideig nem volt alkal­ma az iránt javaslatot tenni. A kormány nem szándékozott sokáig fentartani a jelenleg Er­délyben dívó rendszert. Annak oka, hogy ed­dig fenállt, oly akadályokban található, melye­ket minden erdélyi bizonyára ismer.Módról van itt szó, mely szerint nem várva be az unió vég­leges rendezését, a sajtó­szabadságot Erdélyben létesíteni lehessen. (Tetszés.) Berziczey László Deák Ferencz vélemé­nyét pártolja, és csak azt jegyzi meg, hogy ne terjeszszen a minisztérium külön törvényjavasla­tot elő az iránt, hogy mikép hozassék be Er­délybe a sajtószabadság, hanem határozza meg egyszerűen, hogy Erdélyben a Magyarország­ban divatozó jelenlegi törvények értelmében a sajtószabadság behozatik. (Helyeslés.) Babes Vincze nincs megelégedve a Gull in­terpellátiójára tett észrevételekkel, mert az nem a Bach-féle rendszer ellen szólal fel, hanem a kormányi eljárás ellen. Tudva van ugyan, hogy ugyanezen törvény divatozott Belcredi és Schmer­ling alatt, és mégis nagy volt a különbség a kormányi eljárás, illetőleg türelmére nézve. — Mert míg Belcredi eljárása és politikája ellen csaknem senki sem panaszkodott és sajtóperek és előző intések nem voltak napirenden, addig előtte és utána napirenden voltak és vannak. Nem volna tehát segítve a dolgon, ha Erdélyben is behozatnék, úgyszólván anticipando, ugyan­azon törvény, mely Magyarországban divatozik. Reform kell, és ő azt óhajtaná, hogy a kormány szabadelvűen járjon el addig is, míg szabadelvű sajtótörvényt készít egész Magyarországra nézve. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! Ha jól fogom fel a képv. urnák észre­vételét, neki nem annyira az ott fennálló sajtó­­r­edszer ellen, mint annak alkalmazási módja ellen van észrevétele. Én megvallom, egészen ellenkezőleg tekintem a dolgot. Nekem, és azt hiszem mindnyájunknak igen kellemetlen az ott fennálló sajtórendszer és azt meg akarjuk változtatni. A­mi azonban az alkalmazási módot illeti, előre is felvilágosításul van szerencsém a t. képv. úr előtt kijelenteni, hogy annak alkalmazásánál a kormány ezentúl is mindig igazságos szigort fog szem előtt tartó­ Országos honvédgyűlés. A budai színkör máj. 4-én d.e. 16 órakor ismét megnyílt a magyar honvédek előtt. Múlt évben derülten, remények közt jöttek a szabadságharcz fegyveresei e tágas terembe, s Perczel Mór tá­­bo­rnok elnöklete alatt a tömörülés ünnepét ül­ték itt, s ma a viszály vezette lépteiket, ke­serű érzések töltötték be vitéz kebleiket,s a­ki a megelőző értekezlet eredményét nem tudta, szo­rongó szívvel foglalt helyet a nézőtér padjain. A földszint, zártszékek, mint tavaly, ezúttal is a küldöttek részére voltak fentartva, kiknek névsora gyűlés közben felolvastatván, kitűnt, hogy a 79 magyar honvédegylet közzül 53 kül­dött képviselőt, tehát a meglevők két­harmada, mely alkotmányos fogalmaink szerint bizonyá­ra teljes joggal tekinthette magát „országos honvédségnek“ és intézkedhetett mint ilyen a fenforgó ügyben. A küldöttek száma 165 volt, kiket — ha jól értettük — következő egyletek küldtek : az aradi, szabadkai, gömöri, pozson­­megyei, középszolnok tasnádi, szepesi, szathmá­­ri, s. a. újhelyi, csongrádi, nógrádi, budai, egri, komáromi, budapesti, nyitrai, esztergomi, szen­tesi, tárosi, szabolcsi, hunyadmegyei, gyöngyösi, krasznai, H.-Böszörményi, debreczeni, csanád battonyai, békéssi, kolozsmegye és kolosvárosi küküllőmegyei, torontálmegyei, mármarosi, ma­rosszéki és mar­osvásári, czeglédi, kis­kun ke­rületi, közép-szolnoki zilahi, temesmegyei, vas­megyei, somogymegyei, nagybányai, tordame­­gyei, győrmegyei, soproni, nagykun kerületi, ugocsamegyei és monori. B­e­n­i­c­z­k­y Lajos mint a központi választ­mány alelnöke az összegyülekezetteket rövid szavakban üdvözölvén, figyelmezteti azon kényes helyzetre, melybe a honvédség jutott, a azon fel­adatra, melyet e közgyűlésnek megoldani kell. A dolog lényegébe mélyen nem bocsátkozik, mi­vel épen ő és az elnöklete alatti központi bizott­ság képezik az érdekelt felek egyikét, mely ez alkalommal eljárásának helyeslését vagy rászó­lását várja. Indítványára a tárgysorozat megállapíttatik, a névsor felolvastatik, s a közgyűlés egyértel­­műleg elhatározza, hogy a küldöttek nem fejen­­kint, hanem egyletenkint szavaznak. Aztán el­nök a jelen rendkívüli közgyűlés összehívásá­nak okát és körülményeit adta elő, körülbelül e képen: Perczel Mór tábornok, a központi honvédbi­zottmány elnöke mint képviselő, egy ízben Bécs­­be kénytelvén távozni, a választmány, sürgős dolgok elintézésére gyűlést hívott össze. Ezt Perczel zokon vette, és szemére hányta, hogy távolléte alatt a választmány intézkedett, mire azonban az utóbbi teljesen följogosítottnak érezte magát." E véleménykölünbség egy közbejött tárgy elintézésénél oly súrlódást idézett elő, hogy a tábornok jónak látta a választmány több­ségének határozata ellenében saját véleményét mondani ki határozatul. Erre a választmány ki­nyilatkoztatta, hogy tiszteli ugyan az elnöki jo­got, de nem állhat el határozatától, s ha ez ér­vényre emeltetik, akkor oda hagyja a termet, melyben nem a többség, de az önkény határoz. Perczel Mór erre a választmányt feloszlatta. Ez intézkedést a választmány nem ismerhette jo­gosnak, csupán azon testület iránt tartozván fe­lelősséggel, mely őt és úgy mint elnökét válasz­totta, annak bírálata alá bocsátván tetteit, s attól függesztvén fel lételét. E súrlódásnak sajnos következései voltak. A­hol a tiszta szívnek és józan észnek kellett volna tenni, ott tett a szenvedély, s talán a részakarat is. Ezek következtén a választmány elhatározta a fölötte egyedül illetékes testület , az orsz. hon­­védgyűlés elé terjeszteni ügyét,hogy a honvédség közzé vetett méreg és konkoly jó eleve elfojtas­­sék, hogy az orsz. gyűlés határozzon a fölött, ki lépjen le és ki maradjon meg. Miután Beniczky alelnök még az ügy békés elintézése mellett nyilatkozott volna,tudatta,hogy ő és a központi választmány többi tagjai, mint­hogy közel érdekelték, a mai tanácskozásba be­folyni nem fognak. Kéri tehát legelőbb is egy ad hoc elnök és egy ad hoc jegyző választását. A honvédség ennek folytán Máriássy János ezredest egyértelműleg elnökké, Komlóssy Pált pedig jegyzővé választja a gyülekezet folyamá­ra, kik helyeiket elfoglalván, a tanácskozás kez­detét veszi. Domahidy Ferencz százados előadja, hogy annál fájóbb azon feladat teljesítése, mely reá e t. gyűlés színe előtt vár, minél tiszteltebb a név, melylyel e feladatteljesítése oly kellemet­len kapcsolatban áll. Soha nagyobb sajnálattal nem emelt szót, mint most szemben Perczellel, kinek fényes múltja kegyeletre kényszerít, ki­nek 1848-ki s az előtti múltja oly fényes és a ki csak a közel múltban is oly szép reményeket költött fel minden honfi szivében, fennen lobog­tatván azon zászlót, melyet a nagy harcz vihan­yában lobogtatott, a szenvedések korszakába­­mm umin­nni aiu ■LTfjsMJiui TÁRCZA. „F i e s c o.” (Fáy Gusztáv dalműve.) (n.) Mult szombaton adták elő először ez ere­deti operát, melyet sajátlag tizenhét év előtt kellett volna színre hozni. Akkor azt mondták rá, hogy kivihetlen részletei vannak, s mivel pe­dig tehetséges szerzője másként volt meggyőződ­ve, visszavette művét, s elkeseredve — magát a zenészeti világtól elszigetelve — vonult falusi magányába, így történt,hogy egy hivatott zeneíró tehetsége meg lön akadályozva természetes fejlődésében, s művét, melyet pár nap előtt láttunk, sajátlag azon kor szempontjából kell megítélnünk, a­melyben az született. Akkor még bölcsőjében szunnyadt az a zene­drámai eszme, mely mai nap a zenészeti tehet­ségeknek új irányt mutat. Akkor a dallamos olasz opera uralkodott mindenütt, kivéve egy pár kisebb német várost, hol a német klassikus zenét ápolták, s a párisi nagy operát, hol Meyer­beer sajátszerű csillaga fénylett. Fáy Gusztáv olasz földön, olasz mesterek be­folyása alatt képződött, s követé az akkori ope­rai világnyelvet , az olasz stylt, „Fiesco“, vala­mint „Kamilla“ is, e stylben vannak írva. Alko­tásai kétségkívül maradandóbbak lettek volna, ha nem idegen iskolát követ, s nem az akkor csillogó biablont követi, hanem egészen önma­gából merít ; de figyelembe kell vennünk, hogy húsz év előtt ő pályakezdő volt, s pályájának kezdetén maga Meyerbeer is olasz operákat irt. Csak később fejlett ki önálló, sajátszerű tehet­séggé, mivel ideje volt rá és kedvező körülmé­nyei. A mi Fáy Gusztávunknak egyik sem volt. Egykor a nemzeti színháztól elut­asíták, később pedig, midőn annak kapuja megnyílt előtte , már késő volt,­­ egy évre rá meghalt. „Fiesco“, mint egész itt, nem felel meg azon igényeknek, a­miket ma már egy drámai dalmű­höz kötünk, de egyes helyei kétségbevonhatlan tehetségről, dallamosságról és költői évről tanús­ítódnak, így, ha nem is tesz ránk mélyebb be­nyomást, de élénken érezzük azt a veszteséget, melyet szerzőjének korai halála okozott. Ez egy könnyűd modorú olasz opera, mely­ben sok a dallamos ária, itt-ott költői szépségek­kel is találkozunk, hangszerelése sok helyen érdekes, egy pár elegikus dallama szívre hat, s néhol a kifejezés ereje is utat tör magának. Egy rövid sor, melyben a büszke Dória-leány meg­­aláztatva szégyenét fejezi ki, tanúsítja, hogy Fáy Gusztáv a drámai jellemzésre is brit tehet­séggel, de a fájdalom e tehetséget nem fejthet­te ki eléggé. E dalmű szövegét Fáy Béla készíté S c h i 1-­­ e r ismeretes drámája után. Műkedvelői mun­ka ez, a verselés magasabb tökélyei nélkül, de semmivel sem gyöngébb, mint legtöbb dalműi szövegünk. Színpadi szempontból azzal az előnynyel is bír, hogy elég könnyen énekelhető. Meséje ismeretes. A genuai összeesküvés drá­mája, melynek élén Fiesco áll, ki legyőzi a zsarnok Dóriákat, míg végül egyik barátja — egy erős köztársasági — a tengerbe taszítja őt is, mivel Fiesco nem maradt szabad polgár, ha­nem herczeggé emelkedett a nép vállán. Bele van szőve a szerelem is. A nagyravágyó Fiesco szerelmet színlel a szép Dória Julia iránt, de majd visszatér e miatt szenvedő gyöngéd nejé­hez, kit az összeesküvés éji harczában leszúr, mivel — palástja után — az egyik Dóriának hive. Ép akkor, midőn nejét megölte, éljenzi a tömeg, mint Genua herczegét. Sok élénk drámai elem van e szövegben, mely a zene hevét és szenvedélyes kifejezéseit mintegy követeli. Azonban húsz év előtt a szö­veget alig tekinték egyébnek, mint puszta fo­gasnak, melyre a dallamok czifra kelméit alga­­ták, így van ez „Fiesco­“ban is. A zene és ének nem mindenütt olvadnak össze a szöveggel, s nem mindig állnak benső kapcsolatban a hely­zetekkel. De külön véve a dallamokat , sok sikerük­re akadunk. Ilyenek például az első kar erőteljes kezdete, a szavazás alatti zene, a ballet-táncz egy része (átalában az egész műben a táncz élénk rhytmusai sok dalban uralkodnak,) Fiesco nejének két szép elégikus dala, gordonka és hárfa solóval, (melyet Szűk és Dubez urak ki­­tűnőleg játszottak,) az első felvonás záradéka, a hatásos bordal, az összeesküvők kara, sat. s a zenekiséret több része, melyben a hegedűk és fúvó­kahangszerek különösen ügyesen vannak fölhasználva. Egyes részletek élénk hatással is voltak a hallgatóra, de a kritika nem hallgathat­ja el, hogy az egészben hiányzik az egység ere­je s a drámai névteljesség magasabb komolysá­ga. Miután azonban ez hiányzik az újabb olasz maestrók dalműveiben is , nincs miért szigorúb­baknak lennünk egy eredeti termék iránt, mely első műve volt egy sokat tanult és sokat átér­­zett talentumnak. Az előadásról kevés jót mondhatunk. A sze­replők nem öntöttek elég pathoszt és melegséget dalaikba, s úgy­szólván, csak a hangjegyeket éneklék. Fiesco ábrázolója (Ellinger) pedig min­den lépten nyomon distonált. Továbbá az érde­mes Kőszeghit kivéve —­egy sem vol­t, kinek énekéből a szöveget kivehettük volna. S hogyan képzelhető a helyzetek drámai hatása akkor, ha csak hallunk és nem értünk. — A ballet­tán ez csinosan volt rendezve, s egy díszlet, mely a ki­kötőt — hajókkal — ábrázolta, Lehmann ecse­tének ismét díszére vált. Az igazgatóság mindenesetre elismerést érde­mel e dalmű szinrehozataláért, mert ez elégté­telül szolgált egy mellőzött zeneköltő tehetségé­nek, s egyszersmind a közönségnek is élvezetet nyújtott. Fájdalom, maga a zeneköltő nem ér­hette meg az elégtételt, s nem láthatta soha mű­vét, é­s ez annál szomorúbb, mert kétségtelen, hogy a szerzők mindig műveik előadásából okulnak legjobban.

Next