A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-05 / 104. szám
Minél mélyebben belemegyünk e közös ügyes politikába, annál szembeötlőbb lesz az Andrássy kabinet tehetetlensége, lévén ennek a feladata nem egyéb, mint tánczolni úgy, amint neki a „reichs“ minisztérium fütyül. Andrássy kabinet és önállóság ! Mily óriási különbség e két fogalom között ; sajnos, — hogy a két fogalom összeegyeztetésére, a legkisebb remény sincs. Az út, melyen az Andrássy kabinet halad, nem mindig közelebb hanem mindig távolabb vezet hazánk állami önállóságától. — Bécsből érkezett távirat szerint mult szombaton Crivelli grófot a római nagykövetet sétalovaglás közben szélhűdés érte, melynek következtében a gróf azonnal halva rogyott le lováról. Ez esemény következtében a római követség megürült. A közhajtás azt várja e pillanatban Beust bárótól, hogy e helyet egy tiszta gondolkozású, világos fővel töltse be, oly férfival, ki erélyes föllépése által egyszer mindenkorra véget vessen a konkordátum feletti hiábavaló tanácskozásoknak .Meysenbug vagy más hozzá hasonló ultramontán kineveztetése átok lenne nemcsak Ausztria népére, hanem a szabadelvű ügyre egyátalán Meysenbug kineveztetésével nem tarthatók egyébnek, mint játéknak az egész szabadelvűséget, melylyel legújabban oly nagy lármát csaptak Lajthántúl a miniszterek.nn, (Élénk helyeslés) mert ha voltak idők, melyekre a t. képv. ur hivatkozott, midőn megengedtetett az ország integritása és a fennálló törvények elleni izgatás, a jelen alkotmányos kormány — erről biztosítom a t. képviselő urat — azt megengedni nem fogja. (Zajos helyeslés.) Ezután Királyi Pál a központi bizottság részéről az alföld-fiumei vasút tárgyában olvassa fel a jelentést, melynek kinyomatása elrendeltetett. Ezzel az ülés 12 órakor eloszlott. A legközelebbi ülés szerdán d. e. 10 órakor tartozik. Országgyűlési tudósítás: A képviselőhöz ülése május 4 én d. e. 10 órakor. Elnök : Szentiványi Károly ; jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen voltak: Andrássy Gy. gr. Lónyay M., Wenkheim B. b., Eötvös J. b., Gorové I. A múlt üléskönyvének hitelesítése után elnök bemutatja Péchy Tamás Abauj megye Szikszó kerülete képviselőjének megbízó levelét, és a beérkezett kérvényeket. Ezek közül kiemeljük a következőket : Tolna megye közönsége az egyes képviselők kimaradását az ülésekből meggátoltatni kéri, ugyanezt kéri a Jászkun kerületek közönsége . Esztergom megye a honvédelmi rendszernek életbe léptetését, a hadseregnek az alkotmányra feleskettetését, az idegen hadsereg eltávolíttatását és a váraknak a nemzeti sereg általi őrzését eszközöltetni kéri; ugyanezt kérik :"Arad megye, Jászkun kerülete, nem különben Szabadka városa, Magyaróvár mezőváros elöljárósága, úgyszintén Nagy- Kanizsa közönsége. A jászkun kerületek közönsége a budai népszínházat évenkint 18.000 fttal segélyeztetni kéri. Tolna megye a kassai magyar színházat évenkint szintén 18.000 frttal kéri segélyeztetni. Andrássy Gy. gr. miniszterelnök benyújtja az ő felsége által szentesített ipar és kereskedelmi kamrákról szóló törvényt, és annak kihirdetését kéri. Ez megtörténvén, Deák Ferencz Pest városa közönségének nyújtja be egy kérvényét, melyben kieszközöltetni kéri, hogy azon vas, melyet a létesítendő vízvezetékhez szükséges és külföldről hoznak be, díjmentesen vagy legalább alább szállított árakon hozathassák be. A kérvényi bizottságnak adatik ki. Wenckheim Béla belügyminiszter , Csiky Sándor Eger városa képviselője folyó év ápril 27-én interpellare intézett hozzám, mint belügyminiszterhez a pesti demokrata kör betiltására és feloszlatására nézve. — ő azt a kérdést veti föl, hogy melyik hazai törvényben gyökerezik a minisztérium azon joga és hatalma, mely szerint a többi között az 1848. III. t. sz. 32. §. által is biztosított egyéni és ezzel válhatatlan kapcsolatban álló társulási szabadságnak fegyveres erő alkalmazásával is elnyomatását Pest városa hatósága által foganatba vétetni rendeltem és ezen erőhatalom feloszlatási rendelkezést az országban alakult körök irányában is folytatom. Ezen interpellációra és illetőleg hozzám intézett kérdésre van szerencsém az összes minisztérium nevében következő választ és felvilágosítást adni. (Halljuk !) Tudja a t. háznak minden tagja, hogy hazánkban az írott törvényeken kívül a törvényszerű szokás és folytonos gyakorlat is törvény erejével bírnak , hiszen még a koronázási hitlevelekben és fejedelmi eskükben is régibb időktől a legújabb korig világosan ki van mondva, hogy ő felsége a király szentül és szigorúan megtartandja és királyi hatalmával mások által is megtartandja Magyarország törvényeit és törvényszerű szokásait. Ily törvényszerű szokások nélkül, Magyarországban a rendet és közbiztonságot lehetetlen volna fenntartani, mert nemcsak a rendőrségi, hanem még a büntető ügyekben is törvényszerű szokás és gyakorlat pótolja az Írott törvény hiányát, minthogy Írott törvények ezek nagy részéről vagy épen nem szólanak, vagy a régi korból fenmaradott rendeletek, részint elégtelenségük, részint túlszigorúságuk miatt ma már nem alkalmazhatók. Sőt nem egy alkotmányos jogunk van, amit írott törvény világosan nem határoz meg, de mint az alkotmányból folyó jog, a folytonos gyakorlat, és törvényszerű szokás által megerősítve kétségtelenül fennáll, és fenn is kell állania. (ügy van a középen.) Ilyen többek közt az egyesületi jog, melyet nem írott törvény állapított meg, de mely az alkotmányosság eszméjének és a törvény által is biztosított egyéni szabadságnak természetes következése. Azonban a társulati szabadság korlátlanul odáig nem terjedhet, hogy az gyakorlatban magára az államra is veszélyt hozhasson, s ezt meggátolni joga a fejedelemnek, kötelessége a kormánynak, és e jog és kötelesség épen úgy az alkotmányból folyik, mint épen úgy a társulási szabadság megvan a törvényszerű szokás és folytonos gyakorlat által erősítve. (Helyeslés a középen.) Nem akarok hivatkozni az 1715. évi XXXI. t. sz. 2. § ra, mely azt mondja, hogy minden részletes nagyobb számú gyülekezetek, bármi név és ürügy alatt volnának is tartandók, ő Felsége tudta és megegyezése nélkül tartatni törvényes büntetés alatt tiltatnak ; nem akarok idézni más, ehhez hasonló régibb törvényeket, mert felhozhatná valaki, hogy azok a mostani helyzetünkre és jelen esetre nem alkalmazhatók, minthogy akkor még egyesületek és társulatok oly alakban és értelemben, minőben még most léteznek szokásban még nem voltak. Elégnek tartom a törvényszerű szokásra és folytonos gyakorlatra hivatkoznom, mint e részben kétségtelen jogalapra. Törvényszerű gyakorlat volt az hazánkban, hogy az egyesületek és társulatok alakulásánál azok czélja és alapszabályai a kormánynak felterjesztettek, és pedig nemcsak tudomás, hanem megerősítés végett is. (Helyeslés a középen. Egy a szélső balon . Soha !) hiszen a puszta tudomás végetti felterjesztésnek, ha őfelsége és illetőleg annak kormánya még a fejedelmi legfőbb felügyelés alapján azon jogot sem gyakorolhatta volna, hogy a veszélyes czélú és alapszabály a társulatok alakulását meggátolhatná, sem czélja sem értelme nem volna. (Élénk hoszszas helyeslés a Középen). E törvényerejű gyakorlat fennállott már 1848 előtt, nem változtatta meg azt 48-ban sem törvény, sem ellenkező gyakorlat, fennáll az szakadatlanul jelen alkotmányos helyzetünkben is, mióta a minisztérium a kormányzást átvette, sőt maga a demokrata kör is Pest városához adott folyamodványában is felterjesztette alapszabályait, jóváhagyás és megerősítés végett. (Helyeslés a középen. Valamint tehát az egyesülési jogot habár azt írott törvények nem biztosítják is, köteles a kormány sértetlenül hagyni, miután ezen jog az alkotmányosság eszméjéből foly és törvényszerű folytonos gyakorlaton alapul, vagy viszont másrészről szintoly kötelessége a kormánynak a végrehajtó hatalom azon jogát is, mely hasonlóul a törvényszerű szokáson alapul, és az alkotmányos legfőbb fejedelmi felügyelési jogból származik, — ama jogot t.i. amelyet a kormány eddig a társulati alapszabályok átvizsgálása és megerősítése körül gyakorlott, továbbra is teljes épségben fentartani. Senki sem óhajtja inkább, mint a kormány, és különösen én mint annak szerény tagja,ki annyi száz meg száz egyesülettel hivatalos érintkezésben állok, hog az egyesületi jog szabatos törvény által szabályoztassék, s épen azért készen is van a kormány egy e tárgyra vonatkozó törvényjavaslattal, melyet legközelebbi alkalommal a ház asztalára letenni szerencsére leend ; de addig, mig ezt a törvényhozás tárgyalás alá nem veheti, addig is mig a fennálló törvényes gyakorlat helyébe positiv törvény nem lép, a minisztériumnak joga és kötelessége egyszersmind az eddigi törvényszerű szokáshoz ragaszkodni, mert ha ezt nem tenné, nem volna képes megfelelni az interpelláló képv. ur által is felhozott 1848. évi III. t. ez. 32. §. c) pontjának, mely azt rendeli, hogy a minisztérium felelős a törvények végrehajtásában vagy a közcsend, és bátorság fentartásában elkövetett mulasztásokért, (Helyeslés közepén) amennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatók volnának. Nem sértetett meg tehát a törvény akkor, midőn az írott pozitív törvény hiányában és a törvényszerű, törvényes erejű szokáshoz és gyakorlathoz tartottuk magunkat, hanem megsértetett volna akkor, ha a közcsend és bátorság fentartásában elmulasztotta volna a minisztérium felhasználni azon eszközöket, melyeket írott törvény hiányában a törvényszerű és törvényerejű gyakorlat kezére bízott. (úgy van a középen.) Csiky Sándor úr interpellációjára tehát a jogalapot illetőleg azt válaszolom, hogy rendelkezésünk alapja a törvényszerű szokás és gyakorlat, és ezen felül 1848. HI t. ez. 32 §-a c). pontjának világos rendelete. Ami már különösen a pesti demokrata kör eltiltását magát illeti , a dolog lefolyása a következő volt (Halljuk !) Pest városában többen megállapodtak maguk között abban, hogy Pesten egy kört alakítanak!! „demokrata kör“ név alatt, kidolgozták annak alapszabályait és benyújtották e szabályokat Pest városához, mint illető hatóságim azon kéréssel, hogy a hatóság ezen alapszabályokat a minisztériumhoz helyben hagyás és megerősítés végett terjeszsze fel.Pest város polgármestere felterjesztette ezen szabályokat, és a minisztérium gondosan megvizsgálta azok tartalmát. Az alapszabályok 3. §-ából, mely a társulat czéljáról szól, főleg pedig ennek, indokolásából a minisztérium félreismerhetlennek látta azon törekvést, hogy a társulat alkotmányunk azon alaptörvényeit, melyek 1867-ben alkottattak, úgy tüntesse föl, mint a szabadság, testvériség és egyenlőség kifejlődésével ellenkezőket, és e téren izgasson az országnak jelenleg fennálló alkotmánya ellen. (Élénk föl’kiáltások a középen : Igaz ! ügy van !) Ily izgatások pedig, kivált, ha az ország több részeiben, más hasonló irányú politicai clubbok jönnek létre, és azok egymással folytonos összeköttetésben, az országot izgatásaikkal mintegy behálózzák , keserűséget, őt gyűlölséget szórva mindenütt a jelen alkotmány lényeges részei ellen, nem az állam javára szolgálnak, hanem a közcsendet, biztonságot veszélyeztetik, és azon higgadt megfontolást, mely nélkül törvényhozás czélszerűen nem működhetik, lehetetlenné teszik. (Élénk helyeslés a középen.) A következés csakhamar igazolta a minisztérium ezen előre látását, mert az ország több részeiben már is készültek hasonló demokrata köröket alakítani, és ezek alakításánál oly izgatások, a hon polgárainak békés nyugalmát zavaró jelenetek adták elő magukat, melyek méltó megdöbbenést okoztak mindazoknak, kik nem a zavargások féktelenségétől, hanem a csend és rend fentartása melletti higgadt tanácskozásoktól várják a haza ügyeinek kifejlődését és boldogságát. Nem szükséges e részben egyes esetekre hivatkoznom, ámbár számos példákat hozhatnék fel ; nem szükséges, mondom , — mert e házban és hazában mindenki tudja a történteket és ezek által alkalma volt a kormánynak és mindenkinek meggyőződni a felől, hogy a demokrata körök ily módon, ily irányban, ily izgatások mellett veszélyeztetik a közrendet és közbátorságot, sőt magát a szabadságot is, (zajos helyeslés a középen) és előbb utóbb a még annyira szabadságra megérett népet annyira demoralizálják, hogy az útbaigazítás már csak erőszakos eszközök által válik lehetségessé, (Helyeslés a középen) mely többnyire a legártatlanabbak sujtásával jár. Nem tagadom, sőt elismerem, hogy rendes és nyugodt viszonyok között a honpolgároknak joguk van egyleti uton is az ország törvényeinek megváltoztatása, módosítása vagy megszüntetése iránt is tanácskozni, és esetleg a törvényes tényezők által azt szorgalmazni , de egy országnak alkotmányát, és annak alaptörvényeit egyleti után megváltoztatni akarni,mindig komoly veszélyes jár, sőt lehetnek oly viszonyok és körülmények,midőn ilyegyikműködés magára az államra végzetteljes és veszélyes lehet, főleg, ha oly eszközök használtatnak, és az izgatás oly cynismussal, és a tények ferdítésével (Helyeslés a középen) a törvényhozó testület hazaárulási, jogfeladási, alkotmány eladási gyanúsítással történik, mint ezt épen a democrata körök némely apostolai és ágensei szóval és írásban, sajtó utján és proclamatiókban gyakorolták. (Helyeslés a középen. Kötelességét teljesíti nézetem szerint azon kormány és törvényhozás, mely meg nem engedi, hogy ily kérdések egyleti működés czéljául tűzessenek ki, főleg oly országban, hol széles képviseleti alapon és felelős rendszeren állanak és létezik tulajdonképen azon nagyszerű nemzeti egylet, mely az ország képviselőiből és választottjaiból áll, s ha még ezek irányában ily politikai clubbok által tévútra vezetett nép , és rendszeresített nyers erő pres-ssiót és befolyást kiván gakorolni veteknek hivatását bitorolja, akkor a nép visszaveszi átruházott megbízását, és a képviseleti rendszer meg van sértve. Oly kormány, melyzet eltűri, nem érdemli meg nemét, mert hivatásáról lemond, ily kormány tehetetlenségének, — bátran kimondom — politikai gyávaságának bélyegét süti önmagára. (Helyeslés a középen) Ily kormány bizalomra nem számíthat. 8 bármely pártnak támogatására érdemetlen. (Helyeslés a középen.) Kötelességének tartotta tehát a minisztérium teljesíteni az 1848. III. t. ez. 32. §. ez. alatti rendeletét és a veszély elhárítására és a közcsend és bátorság fenntartására használni azon eszközöket, melyek a törvény által rendelkezésére bízattak. Ezen eszközök között, ha nem egyedüli, de bizonyosan a legszelídebb, legalkotmányosabb és törvényszerű eszköz volt az, hogy az eddigi törvényszerű gyakorlathoz támaszkodva, követelje a minisztérium a felterjesztett alapszabályok megváltoztatását. Ezt a minisztérium Pest városa hatósága által tudtokra adta is a pesti demokratakör alakítóinak, kijelentvén, hogy a szabályok megváltoztatása nélkül a társulat alakulása meg nem engedtetik. Ezek azonban a szabályok megváltoztatását egyszerűen megtagadták és a pestvárosi hatóság útján hozzám felterjesztett feliratukban határozatilag kijelentették, hogy tervezett egyletüknek rendőri utón feloszlatása esetében csakis a hatalom nyílt erejének fognak engedni. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a nevezett kör némely tagjainak legelső összejövetelük alkalmával a betiltó rendeletnek érvényt szerezni, mi meg is történt a városi hatóság által kiküldött kapitány által, ki két fegyveres városi őrnek alkalmazásával, előmutatásával, az együttlévőket a szétoszlásra fölszólitotta, kik ennek folytán szét is oszlottak. Az ország több részeiben alakulni készült hasonló democrata körök, minthogy alapszabályaik ugyanazon okokból helybe nem hagyattak, sőt nagy része azokat fel se terjesztette és igy alakulásuk meg nem volt engedve, alakulási kisérletükben az illető hatóságoknak miniszteri rendelet folytán Itt közbenjöttével szinte meggátoltattak. Ítélje meg a t. ház, hogy eljárásunk sértette-e a törvényt és az országnak valamely alkotmányos jogát, midőn a demokrata körök izgatásainak a közrend és közcsend érdekében elejét venni és a fenyegető veszélyt ily módon igyekeztünk elhárítani. (Hosszas helyeslés a középen.) Csiky Sándor aggodalmai e válasz által nincsenek eloszlatva. Aggodalmainak kifejezést adni és ahoz képest a törvény, rend és szabadság megóvására ezek után teendő lépéseinek jogt érvényesíteni, fentartja magának. Gáll József interpellálja a bel- és igazságügyminisztereket , van - e tudomásuk arról, hogy Erdélyben és különösen Nagy Szebenben a napi sajtó , nevezetesen az ezen városban német nyelven megjelenő politikai hírlapok irányában a kormány közegei intésekkel vagyis inkább fenyegetésekkel élnek s főleg előző vizsgálatot űznek ? Intézkedtek-e már a miniszterek, és ha nem, hajlandók e azonnal kellően intézkedni, hogy Erdélyben is a sajtórend kivétel nélkül minden hírlap irányéban egyiránt az alkotmányosság és szabadság szellemében kezeltessék s nevezetesen az intések minden következményeivel s főleg az előző vizsgálat, semmi esetre többé ne alkalmaztassanak. Deák Ferencz azt véli, hogy itt a miniszterek által adandó felvilágosítással korán sem lesz orvosolva a baj, mert Erdélyben jelenleg a Bach-féle sajtórendszer áll fenn, s míg ez fenáll, ily panaszok ezután is elő fognak fordulni. Abban keresendő tehát a baj, hogy Erdélyben nincs sajtószabadság. (ügy van !) Azt a kérdést veti tehát fel, nem lehetne-e Erdélyben szintúgy behozni a sajtószabadságot mint Magyarországban? Mert azt nem hiszi, hogy addig is, míg a részletes rendezés történik Erdélyben, a sajtószabadságot létesíteni ne lehessen. Rendelkeznék a minisztérium, adjon javaslatot, hogyan lehetne a sajtótörvényeket ott is behozni, hogyan lehetne a bíróságokat,esküdtszékeket és más efféléket elrendezni.De mindenesetre történjék valami, mert szomorú dolognak tartja, hogy Erdély, mely Magyarországgal testvérileg egyesült, a szabadság egyik fő kellékét a sajtószabadságot már annyi idő óta nélkülözi (igaz !) Azt óhajtaná tehát, hogy a minisztérium, midőn a tett kérdésekre felelni fog,ne csok felvilágosítást,hanem javaslatot is adjon, hogyan lehessen a sajtószabadságot Erdélyben azonnal létrehozni. Ha ezen javaslat oly rendszabályokat foglal magában, melyek a végrehajtó hatalom körébe tartoznak, azt teljesítse tüstént ; ha pedig valamiben még törvényhozási intézkedésre esz szükség, terjeszsze elő, és ő nem kétli, hogy a ház meg fogja szavazni. (Helyeslés.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök a dolgok állására nézve, miután a jelen nem lévő igazság- ügyminiszter bizonyosan fog válaszolni Gáll interpellációjára, azon fölvilágosítást adja a Deák Ferencz által mondottak következtében, hogy midőn a minisztérium Erdély kormányzatát átvette, azon szándékból indult ki, hogy minden elváló és különböző eljárások homogénná tételét az unió kérdésnek tárgyalása alkalmával fogja elintézni. Miután azonban az unió kérdésének megoldására kiküldött bizottság megszüntette működését, a minisztérium vette át a kezdeményezést azonban a teendők halmaza miatt még ez ideig nem volt alkalma az iránt javaslatot tenni. A kormány nem szándékozott sokáig fentartani a jelenleg Erdélyben dívó rendszert. Annak oka, hogy eddig fenállt, oly akadályokban található, melyeket minden erdélyi bizonyára ismer.Módról van itt szó, mely szerint nem várva be az unió végleges rendezését, a sajtószabadságot Erdélyben létesíteni lehessen. (Tetszés.) Berziczey László Deák Ferencz véleményét pártolja, és csak azt jegyzi meg, hogy ne terjeszszen a minisztérium külön törvényjavaslatot elő az iránt, hogy mikép hozassék be Erdélybe a sajtószabadság, hanem határozza meg egyszerűen, hogy Erdélyben a Magyarországban divatozó jelenlegi törvények értelmében a sajtószabadság behozatik. (Helyeslés.) Babes Vincze nincs megelégedve a Gull interpellátiójára tett észrevételekkel, mert az nem a Bach-féle rendszer ellen szólal fel, hanem a kormányi eljárás ellen. Tudva van ugyan, hogy ugyanezen törvény divatozott Belcredi és Schmerling alatt, és mégis nagy volt a különbség a kormányi eljárás, illetőleg türelmére nézve. — Mert míg Belcredi eljárása és politikája ellen csaknem senki sem panaszkodott és sajtóperek és előző intések nem voltak napirenden, addig előtte és utána napirenden voltak és vannak. Nem volna tehát segítve a dolgon, ha Erdélyben is behozatnék, úgyszólván anticipando, ugyanazon törvény, mely Magyarországban divatozik. Reform kell, és ő azt óhajtaná, hogy a kormány szabadelvűen járjon el addig is, míg szabadelvű sajtótörvényt készít egész Magyarországra nézve. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! Ha jól fogom fel a képv. urnák észrevételét, neki nem annyira az ott fennálló sajtóredszer ellen, mint annak alkalmazási módja ellen van észrevétele. Én megvallom, egészen ellenkezőleg tekintem a dolgot. Nekem, és azt hiszem mindnyájunknak igen kellemetlen az ott fennálló sajtórendszer és azt meg akarjuk változtatni. Ami azonban az alkalmazási módot illeti, előre is felvilágosításul van szerencsém a t. képv. úr előtt kijelenteni, hogy annak alkalmazásánál a kormány ezentúl is mindig igazságos szigort fog szem előtt tartó Országos honvédgyűlés. A budai színkör máj. 4-én d.e. 16 órakor ismét megnyílt a magyar honvédek előtt. Múlt évben derülten, remények közt jöttek a szabadságharcz fegyveresei e tágas terembe, s Perczel Mór tábornok elnöklete alatt a tömörülés ünnepét ülték itt, s ma a viszály vezette lépteiket, keserű érzések töltötték be vitéz kebleiket,s aki a megelőző értekezlet eredményét nem tudta, szorongó szívvel foglalt helyet a nézőtér padjain. A földszint, zártszékek, mint tavaly, ezúttal is a küldöttek részére voltak fentartva, kiknek névsora gyűlés közben felolvastatván, kitűnt, hogy a 79 magyar honvédegylet közzül 53 küldött képviselőt, tehát a meglevők kétharmada, mely alkotmányos fogalmaink szerint bizonyára teljes joggal tekinthette magát „országos honvédségnek“ és intézkedhetett mint ilyen a fenforgó ügyben. A küldöttek száma 165 volt, kiket — ha jól értettük — következő egyletek küldtek : az aradi, szabadkai, gömöri, pozsonmegyei, középszolnok tasnádi, szepesi, szathmári, s. a. újhelyi, csongrádi, nógrádi, budai, egri, komáromi, budapesti, nyitrai, esztergomi, szentesi, tárosi, szabolcsi, hunyadmegyei, gyöngyösi, krasznai, H.-Böszörményi, debreczeni, csanád battonyai, békéssi, kolozsmegye és kolosvárosi küküllőmegyei, torontálmegyei, mármarosi, marosszéki és marosvásári, czeglédi, kiskun kerületi, közép-szolnoki zilahi, temesmegyei, vasmegyei, somogymegyei, nagybányai, tordamegyei, győrmegyei, soproni, nagykun kerületi, ugocsamegyei és monori. Beniczky Lajos mint a központi választmány alelnöke az összegyülekezetteket rövid szavakban üdvözölvén, figyelmezteti azon kényes helyzetre, melybe a honvédség jutott, a azon feladatra, melyet e közgyűlésnek megoldani kell. A dolog lényegébe mélyen nem bocsátkozik, mivel épen ő és az elnöklete alatti központi bizottság képezik az érdekelt felek egyikét, mely ez alkalommal eljárásának helyeslését vagy rászólását várja. Indítványára a tárgysorozat megállapíttatik, a névsor felolvastatik, s a közgyűlés egyértelműleg elhatározza, hogy a küldöttek nem fejenkint, hanem egyletenkint szavaznak. Aztán elnök a jelen rendkívüli közgyűlés összehívásának okát és körülményeit adta elő, körülbelül e képen: Perczel Mór tábornok, a központi honvédbizottmány elnöke mint képviselő, egy ízben Bécsbe kénytelvén távozni, a választmány, sürgős dolgok elintézésére gyűlést hívott össze. Ezt Perczel zokon vette, és szemére hányta, hogy távolléte alatt a választmány intézkedett, mire azonban az utóbbi teljesen följogosítottnak érezte magát." E véleménykölünbség egy közbejött tárgy elintézésénél oly súrlódást idézett elő, hogy a tábornok jónak látta a választmány többségének határozata ellenében saját véleményét mondani ki határozatul. Erre a választmány kinyilatkoztatta, hogy tiszteli ugyan az elnöki jogot, de nem állhat el határozatától, s ha ez érvényre emeltetik, akkor oda hagyja a termet, melyben nem a többség, de az önkény határoz. Perczel Mór erre a választmányt feloszlatta. Ez intézkedést a választmány nem ismerhette jogosnak, csupán azon testület iránt tartozván felelősséggel, mely őt és úgy mint elnökét választotta, annak bírálata alá bocsátván tetteit, s attól függesztvén fel lételét. E súrlódásnak sajnos következései voltak. Ahol a tiszta szívnek és józan észnek kellett volna tenni, ott tett a szenvedély, s talán a részakarat is. Ezek következtén a választmány elhatározta a fölötte egyedül illetékes testület , az orsz. honvédgyűlés elé terjeszteni ügyét,hogy a honvédség közzé vetett méreg és konkoly jó eleve elfojtassék, hogy az orsz. gyűlés határozzon a fölött, ki lépjen le és ki maradjon meg. Miután Beniczky alelnök még az ügy békés elintézése mellett nyilatkozott volna,tudatta,hogy ő és a központi választmány többi tagjai, minthogy közel érdekelték, a mai tanácskozásba befolyni nem fognak. Kéri tehát legelőbb is egy ad hoc elnök és egy ad hoc jegyző választását. A honvédség ennek folytán Máriássy János ezredest egyértelműleg elnökké, Komlóssy Pált pedig jegyzővé választja a gyülekezet folyamára, kik helyeiket elfoglalván, a tanácskozás kezdetét veszi. Domahidy Ferencz százados előadja, hogy annál fájóbb azon feladat teljesítése, mely reá e t. gyűlés színe előtt vár, minél tiszteltebb a név, melylyel e feladatteljesítése oly kellemetlen kapcsolatban áll. Soha nagyobb sajnálattal nem emelt szót, mint most szemben Perczellel, kinek fényes múltja kegyeletre kényszerít, kinek 1848-ki s az előtti múltja oly fényes és a ki csak a közel múltban is oly szép reményeket költött fel minden honfi szivében, fennen lobogtatván azon zászlót, melyet a nagy harcz vihanyában lobogtatott, a szenvedések korszakábamm uminnni aiu ■LTfjsMJiui TÁRCZA. „F i e s c o.” (Fáy Gusztáv dalműve.) (n.) Mult szombaton adták elő először ez eredeti operát, melyet sajátlag tizenhét év előtt kellett volna színre hozni. Akkor azt mondták rá, hogy kivihetlen részletei vannak, s mivel pedig tehetséges szerzője másként volt meggyőződve, visszavette művét, s elkeseredve — magát a zenészeti világtól elszigetelve — vonult falusi magányába, így történt,hogy egy hivatott zeneíró tehetsége meg lön akadályozva természetes fejlődésében, s művét, melyet pár nap előtt láttunk, sajátlag azon kor szempontjából kell megítélnünk, amelyben az született. Akkor még bölcsőjében szunnyadt az a zenedrámai eszme, mely mai nap a zenészeti tehetségeknek új irányt mutat. Akkor a dallamos olasz opera uralkodott mindenütt, kivéve egy pár kisebb német várost, hol a német klassikus zenét ápolták, s a párisi nagy operát, hol Meyerbeer sajátszerű csillaga fénylett. Fáy Gusztáv olasz földön, olasz mesterek befolyása alatt képződött, s követé az akkori operai világnyelvet , az olasz stylt, „Fiesco“, valamint „Kamilla“ is, e stylben vannak írva. Alkotásai kétségkívül maradandóbbak lettek volna, ha nem idegen iskolát követ, s nem az akkor csillogó biablont követi, hanem egészen önmagából merít ; de figyelembe kell vennünk, hogy húsz év előtt ő pályakezdő volt, s pályájának kezdetén maga Meyerbeer is olasz operákat irt. Csak később fejlett ki önálló, sajátszerű tehetséggé, mivel ideje volt rá és kedvező körülményei. A mi Fáy Gusztávunknak egyik sem volt. Egykor a nemzeti színháztól elutasíták, később pedig, midőn annak kapuja megnyílt előtte , már késő volt, egy évre rá meghalt. „Fiesco“, mint egész itt, nem felel meg azon igényeknek, amiket ma már egy drámai dalműhöz kötünk, de egyes helyei kétségbevonhatlan tehetségről, dallamosságról és költői évről tanúsítódnak, így, ha nem is tesz ránk mélyebb benyomást, de élénken érezzük azt a veszteséget, melyet szerzőjének korai halála okozott. Ez egy könnyűd modorú olasz opera, melyben sok a dallamos ária, itt-ott költői szépségekkel is találkozunk, hangszerelése sok helyen érdekes, egy pár elegikus dallama szívre hat, s néhol a kifejezés ereje is utat tör magának. Egy rövid sor, melyben a büszke Dória-leány megaláztatva szégyenét fejezi ki, tanúsítja, hogy Fáy Gusztáv a drámai jellemzésre is brit tehetséggel, de a fájdalom e tehetséget nem fejthette ki eléggé. E dalmű szövegét Fáy Béla készíté S c h i 1- e r ismeretes drámája után. Műkedvelői munka ez, a verselés magasabb tökélyei nélkül, de semmivel sem gyöngébb, mint legtöbb dalműi szövegünk. Színpadi szempontból azzal az előnynyel is bír, hogy elég könnyen énekelhető. Meséje ismeretes. A genuai összeesküvés drámája, melynek élén Fiesco áll, ki legyőzi a zsarnok Dóriákat, míg végül egyik barátja — egy erős köztársasági — a tengerbe taszítja őt is, mivel Fiesco nem maradt szabad polgár, hanem herczeggé emelkedett a nép vállán. Bele van szőve a szerelem is. A nagyravágyó Fiesco szerelmet színlel a szép Dória Julia iránt, de majd visszatér e miatt szenvedő gyöngéd nejéhez, kit az összeesküvés éji harczában leszúr, mivel — palástja után — az egyik Dóriának hive. Ép akkor, midőn nejét megölte, éljenzi a tömeg, mint Genua herczegét. Sok élénk drámai elem van e szövegben, mely a zene hevét és szenvedélyes kifejezéseit mintegy követeli. Azonban húsz év előtt a szöveget alig tekinték egyébnek, mint puszta fogasnak, melyre a dallamok czifra kelméit algaták, így van ez „Fiesco“ban is. A zene és ének nem mindenütt olvadnak össze a szöveggel, s nem mindig állnak benső kapcsolatban a helyzetekkel. De külön véve a dallamokat , sok sikerükre akadunk. Ilyenek például az első kar erőteljes kezdete, a szavazás alatti zene, a ballet-táncz egy része (átalában az egész műben a táncz élénk rhytmusai sok dalban uralkodnak,) Fiesco nejének két szép elégikus dala, gordonka és hárfa solóval, (melyet Szűk és Dubez urak kitűnőleg játszottak,) az első felvonás záradéka, a hatásos bordal, az összeesküvők kara, sat. s a zenekiséret több része, melyben a hegedűk és fúvókahangszerek különösen ügyesen vannak fölhasználva. Egyes részletek élénk hatással is voltak a hallgatóra, de a kritika nem hallgathatja el, hogy az egészben hiányzik az egység ereje s a drámai névteljesség magasabb komolysága. Miután azonban ez hiányzik az újabb olasz maestrók dalműveiben is , nincs miért szigorúbbaknak lennünk egy eredeti termék iránt, mely első műve volt egy sokat tanult és sokat átérzett talentumnak. Az előadásról kevés jót mondhatunk. A szereplők nem öntöttek elég pathoszt és melegséget dalaikba, s úgyszólván, csak a hangjegyeket éneklék. Fiesco ábrázolója (Ellinger) pedig minden lépten nyomon distonált. Továbbá az érdemes Kőszeghit kivéve —egy sem volt, kinek énekéből a szöveget kivehettük volna. S hogyan képzelhető a helyzetek drámai hatása akkor, ha csak hallunk és nem értünk. — A ballettán ez csinosan volt rendezve, s egy díszlet, mely a kikötőt — hajókkal — ábrázolta, Lehmann ecsetének ismét díszére vált. Az igazgatóság mindenesetre elismerést érdemel e dalmű szinrehozataláért, mert ez elégtételül szolgált egy mellőzött zeneköltő tehetségének, s egyszersmind a közönségnek is élvezetet nyújtott. Fájdalom, maga a zeneköltő nem érhette meg az elégtételt, s nem láthatta soha művét, és ez annál szomorúbb, mert kétségtelen, hogy a szerzők mindig műveik előadásából okulnak legjobban.