A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)
1869-09-11 / 208. szám
A magyar orvosok és természetvizsgálók XIV-dik vándorgyűlése, Fiuméban. (Kg.) A megnyitó közülésből. Verned a polgárnagy beszéde. Engedjék meg, nagyra becsült uraim, hogy tolmácsoljam azon kifejezhetlen öröm érzelmét, melyet Fiume polgársága a tudomány annyi jeles bajnokainak ünnepélyes megérkezése folytán érez. Fiume történelme ma önök által egy szép és óhajtott lappal fog gazdagodni: önök megjelenése ma legkedvesebb vágyaink egyikét elégíti ki. Szolgáljon tárgyul önök mély tanulmányozásainak a tenger, mely bennünket környez és láthatlan világa, kristálytiszta és édes csermelyeink, a tengerpart, a növények, és mindazon elemek, melyekkel a bőkezű természet ezen partokat felruházta. Szolgáltasson vizsgálódásaikban világosságot a tudomány, mely nem ismer határokat, s vajha jobbra forduljon az ország állapota az önök tudománya és tanácsai folytán. Tekintve, igen tisztelt urak, az önök szívességét és elnézését, Fiume azon reménynyel kecsegteti magát, hogy azon keveset, mit önöknek nyújthat, azon soknak zálogául és mérvéül fogják tekinteni, mit tenni óhajtana, ha korlátolt eszközei megengednék. Fogadják, tisztelt urak, szívesen azon üdvözletet, melyet az egész város nevében hangoztatok; fogadják a legmélyebb hála érzelmeit azon megtiszteltetésért, melyet irányában tanusítanak, midőn meglátogatják és oly szép alkalmat szolgáltatnak neki arra, hogy közvetlenül nyilvánítsa önöknek azon érzelmek kincsét, melyek az egész lakosság keblét mind inkább lelkesítik, és nemes és lovagias nemzetünkhöz fűzik. Éljen Magyarország! Éljenek igen tisztelt magyar vendégeink! A közílésben Domini Vincze tanár a fiumei hajózási és keresk. collegium igazgatója, hosszú olasz beszédének tárgyát az orvosi és természettudományok s a hajózás képezték. — Ritka szerencsével tünteti föl az említett tudományok között levő legkiválóbb találkozási pontokat, s ezekből beszéde folyamában fölötte fontos kérdéseket von le az emberiségre nézve általában s a természettudományokra és hajózásra nézve különösen. Feltüntetvén, mily szembeszökőleg találkoznak a benső viszonyok, az egészségtan, természettan és légtünetisme terén, a következő tételeket állítja föl : Az egészségtan körül: 1. Az orvoskar figyelmét a jelenleg létező különféle utasítások érettebb megvizsgálására irányozza, hogy ilyképen egy új és olyan utasítás állapíttassék meg, mely kizárja mindazon bizonytalanságokat, melyeket a jelenleg tényleg létezők különfélesége feltüntet, különös tekintettel lévén e részben a hajókon alkalmazható eszközökre. 2. Felszólítja a gyülekezetét, hogy ragadja meg a kezdeményezést, az elfogadott utasítások lehető legnagyobb elterjesztésére czélszerű eszközökkel küzdvén, s egyszersmind a létező s általánosan elterjedt előítéletek ellen; czélravezető eszköz gyanánt szolgálhat e részben a népszerű nyilvános és a falusi elemi oktatás. 3. Végleg elhatározni, ha vájjon csakugyan léteznek-e indokok, melyek hasznosnak tüntetik föl a besózott hús élvezetének eltiltását a hajók fedélzetén. 4. Feltalálni azon pótszereket, melyek amellett, hogy jobb táplálékot nyújtanak, egyúttal gazdászati szempontból is ajánlatosak. A természettan terén de Domini hosszasan beszél a vízszintes hold (luna horizontális) tüneményéről, előadja a természettudósok által eddig felállított magyarázatokat, s miután azok helyességét határozottan kétségbevonta, végül javalja, hogy „mivel az e tüneményről állott magyarázatok egyike sem kielégítő, a tisztelt gyülekezett tegye magáévá s különös vizsgálódások tárgyává a kérdést, s igyekezzék annak szigorú és végleges megfejtését adni.“ De Domini végül a Bora nevű kelet-ésszakkeleti szélről beszél, mely az adriai tenger keleti partjain szokott uralkodni, s különösen Triesztben és Zenggben dühöng, azon elvből indulva ki, hogy ezen dühös szél előjelei természetesen inkább felismerhetők a magyar-horvát szárazföldön, mint nálunk. A hajózás, földművelés és ipar érdekében indítványozza : 1. Hogy a gyülekezet jelölje ki a legalkalmasabb eszközöket, oly régből, miszerint a Fitz- Roy rendszer szerinti időjelzések segélyével közvetlen, rendes és gyors közlekedés létesíttethessék a magyar-horvát szárazföld és partvidéke között. 2. Hogy ezen gyülekezet elnöki bizottsága, az illető tanulmányok eredményének megfelelőleg, eszközölje ki a magyar minisztériumoknál a fönőbb említett útmutatások életbeléptetését. A jövő évi gyűlés helyéül leginkább Aradot emlegetik, elnökéül pedig József főherczeget, s alelnökül Aczél Pétert. Egy igen nagypárt (a tulajdonképi többség) M. Szigethet óhajtaná, de hamar elhallgattatják azzal az érvvel, hogy Szigethig ma még nem jár vasút. jobboldalt tette felelőssé a Fiuméban támadt viszályért, és semére veté, hogy még azon jogokat is, melyeket igazabul maga elismer, ténylegesitni vonakodik, hogy azért Ciotta heves szókkal illesse azon férfiút, ki Fiume hűségét évek óta lankadatlan buzgalommal tartja ébren, s ki iránt tiszteletét kifejezni az itt levő magyarok még jobboldali érzelmű része is, alig kevés kivétellel kötelességnek tartotta, és hogy Verneda polgármester és elnök kikeljen ellene, azt csakugyan nem vártuk. A két urnak a magyarok közül egy kettő pártjukat fogta, de a tetemes nagy többség oly határozottan Matkovics mellett nyilatkozott, hogy az elnök szükségesnek látta engesztelőleg közbe lépni. B. Vécseynek csilapító és félig meddig elégtételt szolgáltató beszédéért Matkovics köszönetet mondott, de egyszersmind kijelentette, hogy szólani többé nem kíván. Később békejobbot kínált Vernedáéknak, ha vele együtt Fiume város jólétét előmozdítani akarják. Az aristokrata pártvezérei azonban a békejobbot büszkén utasították vissza. Ezzel vége lett a magyar vendégek épülésére Csobháék által rendezett nagy „tánczmulatságnak“, vége lett az ebédnek, az ágyuszó és zenetus kisérte felköszöntéseknek, és másnemű tánczmulatság kezdődött, melynél magyarok és olaszok egyforma tűzzel járták a csárdást a kemény kövezeten, Bunkó jó zenéje mellett. Aztán szétoszlottak a vendégek ki haza, ki sétákra, a legtöbb pedig a roppant drága színházba (egy másodemeleti páholy 4 személyre 20 frt) az Ondina ballet gyarló előadását isten tudja hányadszor megnézni. Előadás végeztével olaszok és magyarok a fő téren összegyűltek és Bunkó zenéjével, a Rákóczy induló hangjai mellett, római gyertyákkal, számos szövétnekkel, útközben sok ezerre szaporodva vonultak az Ürményi térre, az öreg Matkovics lakása elé. Matk, a tömeg által több ízben eget verő hangon megéljeneztetvén, újra lelkes szavakat intézett ahoz, biztatva, ígérve és vigasztalva. Aztán felhangzott a Szózat, zenében, dalban, olaszok és magyarok kalapjaikat levették, s úgy tisztelték szabad ég alatt e lelkesítő dalban a hazaszeretetek Matkovicstól Verneda lakása elé vonult a tisztelgő társaság, ki azonban oly sokáig váratott megjelenésére, hogy utoljára egy megeredő eső a tisztelgést szétmosta. Holnap reggel 5 órakor 150 tagból álló társaság a Lloyd e czélra átengedett hajóján Triest érintése nélkül Velenczébe megy, honnan csütörtökön este tér vissza. (Kg.) Fiume, sept. 6. Az ünnepélyes közgyűlésről tehát ismét a hadtengerészeti akadémia kertébe szállingózott a vendégsereg és elfoglalták a 16 frtos terítékeket. Bunkó zejsektara a Mecklenburg-Schwerin ezred bandájával felváltva elevenítő zenét kezdett, a tányérok ,ésevő eszközök csörömpöltek és a sokaság apró csoportokra oszolva vagy rang és nézetkülömbség nélkül egymással elvegyülve egész békességben falatozott és h°llgatta végig a hivatalos toaatokat. Teljes egyetértésben éljeneztük meg I. Vécseyvel a királyt és a királynét, Kubinyi Ágostonnal József főherczeget és Fiumét, élvezettel hallgattuk dr. Bódog Albert csinos toastját. Azután felállott Matkovics, és ismeretes nyilt modorával, ismeretes fájdalmaknak adott kifejezést, megható szavakban ecsetelte szülővárosa helyzetét, azon körülményeket, amelyek e sajnos helyzetet előidézték, s utalt azon még mindig fennforgó akadályokra, melyeket a fiumei aristokrata párt férfiai nem hogy megszüntetnének, de még folyton szaporítanak. Kérdé : ha tudják jobboldali pályatársai e súrlódások okait, mért nem iparkodnak azokat elhárítani ? Ha megengednék is, hogy az ősz politikai bajnokot heve elragadta, midőn szóközben a Egyetemet s ipartanodákat Erdélynek. (iv) A választások előtt röpiratokban úgy, mint fennhangú szavakban igértetett, hogy Erdély azon esetre, ha a kormány mellett szavaz, mielőbb egyetemet és ipartanodákat fog nyerni, a közigazgatás és jogszolgáltatásra vonatkozólag ígért reformokon kívül. Ez ígéretek hitelét igen emelte Kolozsvár város egyik képviselőjének, akkor ön képviselőjelöltjének, a közlekedési miniszter úrnak kapcsolatba hozott neve, ki a sanyarú két évtized alatt az ország anyagi és szellemi haladása érdekében elvitázhatlanul érdemeket szerzett magának. Különösen Kolozsvár városának választópolgárai lettek ez ígéretekkel felbiztatva, miután az egyetemnek s az első ipartanodának Kolozsvárit leendő felállítása csatoltatott azokhoz. Hogy ily ígéretek a szavazatokra döntő befolyással bírtak, úgy véljük ott a túlsó oldalon sem fog kétségbe vonatni,kivált miután az is köztudomású, hogy az erdélyi vasutak kiépítése is azokról lett feltételezve. Hónapok teltek el a választások óta, s az egyetem és ipartanodák érdekében egyetlen lépést bár nem bírtunk felfedezni, pedig állhatatosan hisszük , hogy ha a megválasztott képviselők felállításuk tárgyában indokolt javaslatot terjesztenek a képviselőház elébe, az pártkülönbség nélkül elfogadtatott volna. Sőt azt sem vonjuk kétségbe, hogy ha az oktatás Ugyér úr ezek szükségességéről magának meggyőző felvilágosításokat szerez, ma már a szervezések küszöbén állhatnánk. Constatálva a választások előtti és utáni tényeket, szabadjon ez érdemben felszólalnunk. Az opportunitás politikája amúgy is azzal indokoltatott, hogy a közhazának anyagi és szellemi haladásra van szüksége és a közjogi küzdelmet nem lehet az elébe tolni. Hogy e politika helyes lenne, teljességgel el nem ismerjük, mert a közjogi küzdelmek az állami lét attribútumainak visszaszerzésére irányoznák, amely ország pedig ezekkel nem bír, anyagi és szellemi haladását sem mozdíthatja elő kellően, miután pénzerejéről csak annyiban rendelkezhetik, amennyiben az államszükséglet czíme alatt igénybe véve nincsen, ezen szükségletet pedig önmaga meg nem határozhatja. Egy egyetemnek nem csak tudományilag van közhatása, de van azon tekintetben is, hogy a nemzeti és felekezeties különködést lazítja, élességéből kivetkőzted, s fölébresztvén a közhazairánti és a felebaráti szeretetet, ennek amazok fölébe helyezését csepegteti a fogékony ifjú szívbe. Meg kell ismernünk, hogy Erdély a mit élt államok után még nagyon hátra áll tudományilag — minek okát főleg azon helyezetben kell keresnünk, melyben több mint másfél századon át sinylett; és sajnálattal kell beváltanunk, hogy a nemzeti és felekezeties súrlódások,ingerlések és bujtogatások folytán mindegyre fölmerülnek. Az ipartanodák a mellett, hogy az elméleti tudományt terjesztik, a gyakorlati szakképzettséget is fejlesztik — sőt arra is befolynának, hogy ne legyünk író, pap, ügyvéd és orvosokból álló nemzet máris a túlságig nagy létszámú bureaucrata sereggel, hanem lépjünk az iparüzlet terére is, mely az anyagi jóllétet és függetlenséget ígéri, szakképeseknek biztosítja. Erdélynek ipartudományra, szakképzett iparosokra kiváló szüksége, mert alig van egy nehány iparos aki reáliskolában tanult, azt végezte — és mert a megindított vasutak az inportálások miatt iparosait már is érezhetőleg szegényitik, s miután tudomány és szakképzettség nélkül a versenyt ki nem állhatandják, hova tovább mind inkább szegényitendik. De Erdély a kormánytól egyetem és ipartanodák felállítását már a „do ut des, facio ut facias“ jogelvén alapuló viszonosságból kifolyólag meg is várhatja, mert szavazata mentette meg egy időre a már ingadozott delegationális alapot, úgy is a pénzügyminiszter úr állította sőt törekedett kimutatni, hogy az államháztartásban deficitünk nncsen, sőt feleslegünk mutatkozik — egy ország nevében kérjük : szánjon budgetjében egy rovatot ily égető szükség fedezésére; mert már a jog, orvostani s technikai facultások és egy két ipartanoda felállítása jótékony hatással leend arra, hogy a költségvetésben felvett adókat fizetni is lehessen. Aztán ha már vannak tanfelügyelőink, kiválasztottan olyanok, kiknek GJS része az oktatás terén soha sem működött — legyen legalább egy általánostudományegyetemünk, s legyenek iskoláink, hol iparosaink képezhessék magukat — különben sajnosan jut eszünkbe, hogy „fenn az ernyő, nincsen kas.“ Máskülönben e kies, de szegény országot a XIX. század haladó és practicus szelleme jobban le fogja nyomni , mint sülyesztették az 1848— ki viharos eseményekkel fölmerült rombolások — mert a közélet igazolja, hogy akár hány ország, melyen ily rázkódások vonultak át, kiépülte magát tudománya, ipara által, sőt túlszárnyalta az olyanokat, hol jog és elvharczok diadalt nem ültek és vereséget sem szenvedtek — de tespedésben maradtak. „Qui cito dat, bis dat“ legyen tehát a kormánypártilag hirdetett reformok mozdonya. A kalocsai ásatások. A kalocsai ásatások nagyban és egészben befejezvék, négy heti munka után, melyet húsz napszámos vitt véghez. Találtunk három, illetőleg négy egymással összekötött vagy egymás fölött emelt elszigetelt építményt, melyhez semmi más alapzat nem csatlakozván, minden további nagyobb felfedődés valószínűtlenné vált. A legrégibb építmény szent István korára vihető vissza, annak egyedül alapzata maradt fönn ; ez kis templomé volt, mihez aránytalan nagyságú, a templom testéből nevezetesen kiszökő kettős torony alapzat csatlakozik nyugat felé, világosan kifejezett erősítési jellemmel. Nem tudom, váljon e két nyugati toronynak megfelelt-e két keleti is, de ezt valószínűvé teszi a magyar székesegyháznál dívó egykorú szokás, mely szerint a fehérvári bazilika példájára e nagyobb templomok négy toronynyal láttattak el. Ezen sz. István korából származó alapzat nevezetes kis, az emlékszerűséget kizáró mérveiről ; erősítve volna tehát e példánynyal is többször kimondott nézetem, mely szerint az emlékszem építkezés nálunk csak III. Béla alatt kezdődik. Az említett alapzat az arra emelt későbbi két épület alapzata alatt fekszik, mely körülmény amannak régibb voltát kétségen kívül helyezi , de ezen ősrégi alapzatot későbben csak két helyen bírták felhasználni, mert a templom hibásan volt keletelve. Tudvalevő dolog, miként a régibb keresztyének egyházaikat szabályszerüleg úgy rendezték vagy helyezték el, hogy a szentély, az úgynevezett chorus vagy sanctuarium keletre esett, mit keletelésnek „orientationak“ neveztek.Az érintett alapzat egészben ugyan szintén kelet felé tekint, keleten volt sanctuariuma is, de mégis csak úgy, hogy az a valódi keleti vonaltól több fokkal eltér észak felé. Ugyanezen esetet vesszük észre a fehérvári bazilikánál is; kimondhatjuk tehát, hogy szent István korában nálunk vagy nem értettek a keleteléshez, vagy hogy az építkezést a nyár hosszabb napjaiban kezdvén, nem vették alapul a napnak átlagos fölkelési pontját. A szent István korából származó templom, melynek felső, a földszint fölött emelkedő része alkalmasint kevéssé tartós anyagból készült, csakhamar elenyészett, illetőleg tűz által, minek számos nyomait találtuk alapzata kiásása alkalmával, s igy keletkezett a második kalocsai templom, mint első jelentésemben mondom, vagy a XII dik század utolsó, vagy a XIII ik első éveiben; s ez már minden tekintetben emlékszerű volt, mint ezt elrendezése, pompás építészeti anyaga és annak kimivelése mutatja. Elrendezésére nézve megemlítettem, miként ez mindenben a franczia iskolát árulja el, mihez most hozzáadhatom, hogy ezt tanúsítja egy fennmaradt sírkő is, mely így szól : Martinus Ravesu Lapicida Jacethic azaz : itt fekszik Ravesu (vagyis Ravesus) Márton kőfaragó. Kőfaragónak azonban akkor nem a mai kőfaragót, hanem az építészt, a tervezőt nevezték, s egyébiránt a tervezőn kívül, más az építkezéssel foglalkozónak akkori időben nem is adtak volna sirkövet, legkevésbbé pedig fehér márvány sirkövet, minő a szóban levő. Hogy pedig Ravesusunk franczia volt, sejthetjük nevéből, mely egy még ma is Francziaországban élő családnak neve, így jelesen egyik Raves 1817-től 1828-ig a franczia kamara tagja, sőt hosszabb ideig kinevezett elnöke is volt. E franczia névnek tökéletesen megfelel a minden tekintetben franczia elrendezés is, mely szerint a mai szentély zárlalát folyosó vagy járda vette körül s ennek külső peripheriáján öt, a közös középpontból tengelyével kisugárzó kápolna fejezte be a szentélyfőt. A pesti városi templomban megvan még a belső szentély s az e körül futó folyosó, de hiányzik a kápolna koszorú, mely specificus franczia jellemű. Jobbra balra, azaz észak és délfelé a sugárzó kápolnán kiszökött a kereszthajó északi és déli ága, az utóbbit pár hüvelyknyire találtuk a föld mai színe alatt, az északinak köveit pedig anynyira kiszedték és használták fel az újabb templom építkezésénél, hogy itt az alapzatnak csak legmélyebb kősorát, s még ezt sem mindenütt ásathattam fd (egy helyen csaknem 16 lábnyi mélységben.) E templom testét, az úgynevezett koszhajót, födi a mostani székesegyháznak teste, mely amannak falain emelkedik, s igy itt a déli kapuzatot a modern falakból ki kellett vésetnem, mi azonban a fáradságot bőven jutalmazta; — mert itt pompás, fehér márványból igen szabatosan faragott talapot (sockel) találtunk. Volt végre a régi székesegyháznak nyugati ikertornya is, mert arra mutat két a mostani tornyok előtt talált lépcsőház-alapzat, de úgy tetszik, mintha a régi ikertorony nem annyira szökvén ki, mint a mostani, alapzata is az utóbbié alatt van eltemetve, miért is azt sehol sem találhattam fel. Említem, miként ezen inkább a XIII-dik század elején, mint a XII-nek végén keletkezett emlékszerű székesegyháznak építkezését vagy Saul (1193—1202) vagy Bertholdus (1206— 1216) érseknek kell tulajdonítanunk, leginkább azért, mert szylte középutat tett a székesfehérvári államtemplom, a pécsi székesegyház és XIII-dik század folytán keletkezett magyar apátsági templomok közt; említem továbbá azt is, hogy keletelése, ámbár nem tökéletes, mégis sokkal szabatosabb a régibb sz. István korából származó templom alapzatáénál. A jobb keletelés, elrendezés és főként a jobb alapzás (Fundkung) követelése miatt a XIII-dik századnak építkezésénél nem használhatták azt, mi a XI. század elejéről felmaradt. A XIII-dik század művénél még alapzatában is többnyire szabatosan faragott jó követ alkalmaztak, míg a XIk század alapzatának köve közönségesebb s nem faragott, hanem csak törött s itt nagy mérvben még tégla is van alkalmazva ; de ezen téglát kitűnőnek és a legjobb régi római téglával vetélkedőnek mondhatni. Általán a tégla- és a cement készítés, mint ezt a fehérvári ásatások is bebizonyították, sz. István korában még a rómaiak nyomdokán járt, ezt a római emlékszerű építkezés hagyományának mondhatni, mi mellett még a tégla rendkívüli nagy mérvei is szólanak. A történet székesegyházunk lerombolását nem a töröknek, hanem magyar hajdúknak tulajdonítja, kik ezt a XVIII. század kezdetén kifosztották és leégették. Miután tehát Kalocsa a töröktől visszavétetett s az érsekség itt újra megalapittatott, uj templomra volt szükség ; s itt már is a régibbnek még fennmaradt alapzatát, sőt egyes a föld szine fölébe emelkedő részeit is felhasználták az épületet szűkítve és kurtítva. Szűkítették, midőn a régi kereszthajó ágait elhagyták, kurtították, midőn a szentélyfőnek folyosóját és sugárzó kápolnáit egészen elmellőzték és a mai sanctuarium falát egyenesen a régi belső szentélynek oszlop talapjaira és körfalaira rakták fel, s azért az előbbiek mai nap is részben kikandikálnak az uj falból s csekély munka után egészen kiszabadultak az azokat körülvevő rész tégla és vakolat köpenyből. Hasonlókig sikerült a régi déli kapuzat talaját is kiszabadítani, de itt már faragásra és vésüzésre volt szükség s e munkát végezvén találtuk, hogy az új építész úgy járt el, mintha valaki arany edényt, hogy ezt becsesebbé tegye, megczinezné. E mai czinedény, vagyis a mostani kalocsai székesegyház tehát bennünket alig érdekelhet, nem érdekelhet az északi oldalához 1780. körül épített pincze sem, melyet azonban azért kellett nagy fáradsággal, közelebb vizsgálni, mert itt e kérdést fel kellett oldani: vájjon nem állottak-e régebben e helyütt a templommal öszszeköttetésben lévő építmények, s nevezetesen vájjon sz. István korában nem éltek-e nálunk is, mint másutt történt, a káptalan tagjai közös életet, közös refectoriumban, dormitoriumban és keresztfolyosón, vagyis nem volt-e a székesegyházhoz zárdaféle függelék (clausura) csatolva ? Az ásatások eredménye e kérdésre valamint itt, úgy a templom más oldalain is nemmel felelt s magában állóknak mutatta legelőször a sz. István korából, utóbb a XIX-ik század elejéből származó templomot is. Nagyban és általán ezek volnának a kalocsai ásatások eredményei; hazánk régi építményeinek két ,eddig egészen ismeretlen, hanem igen tanuságos példányával megismerkedtünk, megismerkedtünk egy régibb ó-román stylü épületeinket a későbbi átmeneti ízlésben emelt templomokkal összekötő közvetítő székesegyházzal s az archaeologiai és történeti tan ezen legújabb vívmányához Hajnald Lajos kalocsai érsek felvilágosodott tudományszeretete nyújtott alkalmat és segédkezet, mi iránt hálás köszönetünket méltán kiérdemlette. Henszlmann Imre: Számadás kimutatás sz. k Pest városa összes pénztári forgalmáról 1868 évben. I. Házipénztár: 1. Községi alap bevétele 2315791 ft 33 kr kiadása 1709495 ft 77 kr ; 2. törlesztési alap bevétele 1629490 ft 70 kr, kiadása 1627569 ft 81 kr ; 3. építési alap bevétele 888829 ft 37 kr, kiadása 883201 ft 47 kr ; 4. vízvezetéki alap bevétele 551492 ft 63 kr, kiadása 540826 ft 28 kr ; 5. mértékhitelesítő hivatal bevétele 50407 ft 64 kr, kiadása 50145 ft 60 kr. A házi pénztárnál kezelt alapok összes bevételei 5436611 ft 76 kr ; összes kiadásai 4811238 ft 93 kr ; maradvány 625372 ft 82 kr. II. Letéthivatal: 1) Rókuskórházi alap 305,499.52 kr bevétel, 301067.52 kr kiad.; 2) dologházi alap 29830.90, bev., 2614029, kiadás ; 3) Szegényházi alap 91266.60 kr bev. 8400. 40 kiad.; 4) Josefinum fiárvaházi alap 30207.43 kr bev., 30226.81 kiad; 5) leányárvaházi alap 24926.87 kr bev., 18599.53 kiad.; 6) lipótvárosi templomépitési alap 182420 l0 bev., 117177.6 kiad.; 7) Letétmények 3.483 390 bev., 1598340.12 kiad.; 9) Gyámtartalékalap 65510.95 bev., 65211.42 kiad. 10) Flog Albrecht alap 28334.11 bev. 26792.24 kiad.; népkonyhaalap 9682.32 bev., 9690.3 kiad. Összes bevételek 4215767.14 kr; összes kiadások 2295733.42; maradvány 1.920,029 ft 82 kr. III. Városi adópénztár. Kivetés államadóban 3,000,832 frt 71 kr, községi pótlékban 591,882 frt 43 kr, összesen 3,592,715 ft 14 kr. A befizetés összesen 2,537,698 ft 13 kr. IV. Gyámi pénztár vagyona és forgalma : A gyámvagyon mindössze 5,160,762 ft 64 kr; az évi forgalom összege tartozásban 2,655,585 frt 92 kr, lerovásban 376,563 frt 43 kr, hátralékban 1,679,022 ft 48 kr. A házi pénztár, letéthivatal, adópénztár és gyámpénztár 1868-dik évi forgalma összesen 12,566,636 ft 47 kr. A hatósági kezelés alatti összes alapoknak cselekvő állapota 8,845,810 ft 18 kr, szenvedő állapota 2,710,943 ft 37 kr. Ha a főváros ezen számadási kimutatásába kissé alaposaban betekintünk, igen sok résznak nyomába juthatunk. Leglényegesebbnek tartjuk e helyütt azon positiókat, melyek a közegészségi állapottal vannak szoros összefüggésben és itt kivétel nélkül látni, hogy a főváros tanácsa mindenütt lehető fukarul vagyis hanyagul járt el. így például az utczák öntözésére az előirányzat szerint 6000 ft lett volna fordítandó és még ezen jelentéktelen összegből is 5300 ftot hagyott a tanács érintetlenül, mert az öntözésre tényleg kiadott költségek csak 700 frtot tesznek. Most tehát világos, hogy mért van Pesten oly nagy por. A világítás rovására tett megtakarítás 2547 ft. A városliget elhanyagolása által az előirányzatból érintetlenül maradt 22,921 ft. De legbűnösebb gondatlanságot árul el a csatornaügy : építésre és fentartásra előirányozva volt 237,622 ft és ebből csak 80,622, tehát az előirányzatnál 156,999 fttal kevesebb lett a közegészségi állapot eme legfontosabb factorára felhasználva. A lefolyt 1868. évben a kövezet, fatenyésztés és utczák s terek tisztogatása is hanyagul administráltatott, amint a költségvetésből következtetni lehet. Mert a kövezetre tett előirányzatból 236,371 ftot, a fatenyésztésre felvett előirányzatból 26,697 ftot s az utczák és terek tisztogatására megszavazott tételből 2127 ftot nem tudtak a város atyái felhasználni. Bizony siralmas az ilyen gazdálkodás ! Pest város képviselőtestületének folyó hó 9-én tartott közgyűlésében a közös érdekű tárgyak a következők voltak: 1) Havas képviselő mint az isk. bizottság elnöke felkéri a közgyűlést, hogy a megválasztott központi bizottság szaporittassék, az összeírás pedig a könnyebbség miatt kilencz helyt történjék. A közgyűlés e kérésnek engedve a központi bizottságba még következő tagokat választott. A belvárosból : Ráth Mór, dr. Kohn Sámuel, id. Málits György, Gozsrgovits Szilárd, dr. Mandel Pál, Herzberg Simon, Röser Miklós, Planer Antal. A Lipótvárosból: Karlovszky Zsigmond, Brüll Miksa, Frohner János ,Schossberger Henrik, Hampl Antal, dr. Reich Ármin, Agorasztó Szilárd, Mandel Ignácz, Kern Gusztáv. A Terézvárosból: Helfenstein Máté, Barnay Ignácz, Neugebauer Ferenci, Holitser Fülöp, Roszberger Nándor, Kartelits Albert, Birkl János, Kern Ágoston, Schweiger Márton, Szabó Pál, Herle József, Bauman Zsigmond, Januschka Simon. A Józsefvárosból: WindischFerencz, Bucsánszky Alajos, Rosenthal Adolf, Fröhlich János, dr. Goldstein Ignácz, Leschitz Mihály, Winter Jakab, Elefánt Mihály, Auscherl Mór. A Ferenczvárosból: Hueber József, Rosenbaum Simon, Kocsis Mátyás, Wellisch Lipót, Simkovics Márton, Engler Mátyás,Kurcz Vilmos. 2) Bejelentetett a közgyűlésnek Zágráb főváros folyó hó 6-án sürgönyileg intézett meghívása a „báni installatió ünnepélyére“, minthogy a főpolgármester ez ügyben már intézkedett, tudomásul vétetett. 3) A belügyminiszter az ebadó ügyben hozott közgyűlési határozatokat helybenhagyván, a közgyűlés az erre vonatkozó belügyminiszteri leiratot kihirdette. 4) Felolvastatott a földmivelés-, ipar s kereskedelmi miniszternek a népszámlálásra vonatkozó utasítása. Tavaszi képviselő tekintve az ügy fontosságát az előmunkálatok kidolgozására egy bizottság küldését hozza javaslatba. A közgyűlés e javaslatot elfogadja s a bizottságba következő tagokat választja : Balassa István (elnök), Steiger Gyula, Tavaszi Endre, Radoczay, Blahunka, Kiss Károly, Aul, Barhó, Bauer Márton, Kun Gyula (jegyző.) 5) A Rókus-kórházban a halotti kamara tova építésére az építő bizottság a meghatározott öszszegen felül 6300 frtot kér megadatni. A közgyűlés ez összeget megadja, egyszersmind határozatilag kimondja, hogy ezentúl semmiféle költségvetési tervezetet a mérnöki hivatal felülvizsgálata nélkül nem fogad el. 6) Felolvasta ott a régi színháztéri bazárépítők nyilatkozata. A nyilatkozók kijelentik, hogy ők a szerződést híven tartották szem előtt, de, hogy a városi képviselőtestület kívánságának eleget tehessenek, készek a bazárt vasból építeni s e czélból kérik a közgyűlést, hogy az építési tilalmat megszüntesse, s a kiépítésre szabott határidőt kellőleg meghosszabbítsa. A közgyűlés e kérésnek engedve, a tilalmat megszünteti, s ez ügyben Vecsey elnöklete alatt egy felügyeleti bizottságot nevezett ki. Eredeti külföldi levelezések: Turin, aug. 3-án. (M.) Az új sajtótörvényre vonatkozó a „Piccolo Giornale di Napoli“-ból arról értesülünk, hogy az új törvény nem fog követelni bánatpénzt, s nem fogja feltételezni a czikkek aláírását, hanem az egész felelősség terhét a szerkesztő s kiadóra hárítandja, s meg fogja határozni azon kellékeket, melyekkel kell hogy bírjanak a szerkesztők, s követelendő, hogy minden hírlap, mielőtt szétküldetik, az államügyész elébe terjesztessék, hogy ha az jónak látná a lap lefoglalását elrendelni, az abbeli intézkedés a szó teljes értelmében végrehajtathassék. Ha tekintetbe vesszük, hogy jelenleg a nyomda vagy a kiadót a legkisebb felelősség sem terheli, a szerkesztő pedig azt helyettesére (gerente) háríthatja, aki rendesen bűnhődik a sajtó vétségekért, ámbár gyakran még csak szellemi képességgel sem bír, s ha akarná, sem tudná azokat elkövetni, úgy nem is lehet kifogásunk egy oly törvény ellen, mely a valódi vétkest akarja sújtani, de hogy mire való az államügyész közbenjárása a hírlap kiosztása előtt? azt fel nem foghatjuk. A censura által akarná a kormány elnémítani a sajtót ? szájkosárba akarná elfojtani a szabad eszméket? hasztalan törekvés. Az osztrák s bourbon uralom végső éveiben ezen rendszer használtatott Olaszhonban, száműzés, börtön, szenvedések nem bírták elfojtani a zsarolt nép panaszát. A szabad elvek üldözése a művelt Európa kárhozatával találkozott, az üldözötteknek rokonszenvet, az elnyomónak pedig átkot eredményezett. Mi ugyan mindaddig, míg a tényekről meg nem győződhetünk, nem hihetjük, hogy az olasz kormány a sajtószabadság elnyomására komolyan törekednék, mert függetlenségét s nemzeti egységét csak a szabad sajtónak köszönheti az olasz nép, valamint azt sem hihetjük, hogy ezen nép képviselői eltűrhessék azt, hogy a haladás s felvilágosodás ezen hatalmas eszközétől megúsztassanak. Florenczben a minisztertanácsok egymást váltják anélkül, hogy határozzanak; mondják, hogy a szőnyegre került képviselőház feloszlatási kérdést ő felsége határozottan elvetette, azt is állítják, hogy a nézetkülönbség a minisztériumban egész a meghasonlásig növekedett, végre híresztelik, hogy azon esetre, ha csakugyan a ház feloszlatására kerülne a sor, azt a miniszterválság fogná megelőzni, mi pedig azt hisszük, hogy azon hírek egyike sem fog való- Folytatás a mellékleten.