A Hon, 1870. április (8. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-24 / 93. szám
Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. K 1 ki fizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra............................1 frt. 45 kr. 3 hónapra . . . . 5 „ 50 „ 6 hónapra . . . . 11 „ —„ Az esti kiadás postai kusstaktűldéséért felülfizetés havonkint ............................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. 93. szálai.Vili évfolyam:A HON POLITIKÁT ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP.________ Petit, 1870. Hátső, april Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Béig látási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. psSpr- Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap k kiadó-hivatalába küldendő. a. f E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak lassan. PEST, APRIL 25. (Fox.) Becs, april 23. A centralista lapok most azzal mulattatják a közönséget, hogy mindenféle (költött) híreket hoznak a translattániai nemzetiségek szakadási törekvéseiről , sőt már azt is megjósolják, hogy nemsokára nálunk is kiüt az államkrisis E beszédnek természetesen az lenne a feladata, a magyar kormányt a Potockkabinet ellen még jobban ingerelni, illetőleg a nemrég kötött kényszerbarátságot felbontani köztük. Nem tudjuk lesz e eredménye e manoeuvrenek; annyi bizonyos: az ijesztés hatni szokott a gyáva orgánumokra. Ma Potockit egyszerre többfelé utaztatják. Linzből táviratozzák: Potocki itt van, Prágából, Lembergből detto. Azonban a miniszterelnök nem mozdult ki Bécsből. Hisz sokkal kényelmesebb ide idézni , vagy 50 embert, mint egypár órát vasutazni! A provinciális hírességeknek nagy bővében vagyunk. Alig van egy nevezetes ember a birodalomban, akit Potocki-Taaffék ne consultáltak volna már. Szladkovszky, Toman, Petrino, Fischhoff stb, nem is említve a lengyeleket. Daczára e sok eszmecserének, a ministérium még mindig nagyon messze van a program megállapításától. Goluchovski kandidatiója galicziai helytartóságra bizonyosnak látszik. Lasser lemondása, amely eddig visszautasíttatott, nemsokára el fog fogadtatni, úgyszintén Koller, a cseh kormányzóság vezetőjéé. (xxx.) Bécs, ápril 23. Jól értesült helyről tudósítanak, hogy a minisztérium hosszas vita után elfogadta a csonka Reichsrath által választott delegatio érvényességét. E szerint a delegatiók September havára össze fognak hivatni. (V.) Bécs, ápr. 24. Az udvar tegnap Schönbrunnba költözött, ahol jelenben a nápolyi királyné is tartózkodik. II. Ferenczet e hét végén várják. Az ex kir. család hihetőleg soká fog most itt tartózkodni, sőt nem bizonytalan, hogy a királyné nővére, mint két év előtt, úgy most is fejedelemasszonyunk mellett töltendi a nehéz órákat. Erre nézve elhatározott dolog eddig, hogy Erzsébet királyné Budára fog menni csakugyan, hacsak valami közbe nem jön a bécsiek irigykedése miatt. Azonban reméljük, hogy a népünkhöz való szeretet győzni fog. Ő felsége a király május hó elején pár napra Pestre megy. Magánkihallgatásokat fog adni, s egy nagy katonai gyakorlatot tartani, a melyben a honvédek is részt vesznek. A magyar minisztériumban eszközlendő változások is ezen időre halasztatnak. (Fox.) Bécs, ápril 24. Potocki gróf ismét kísérleteket tesz Stremayrt a kabinetbe vonni, s most alighanem több sikerrel, mint a múltkor, miután Tochabschnigg a volt oktatásügyminiszternek jó barátja s eddig elvrokona volt. Némely lapok állítják, hogy Rechbauerrel az alkudozások megint fölvetettek volna. Azon helyzetben vagyunk ezt valótlannak nyilatkoztatni ki. Rechbauer és Potocki-Taaffe közt oly mély az úr, hogy azt soha semmi és senki se temetheti be. Egerből köv. táviratot kapjuk : ápril 25-ki kelettel Horn Edét a polgári lövölde tiszteletbeli tagul választotta. A lövöldében az ismeretes pamphlet megégettetet. E tény — melyet örömmel veszünk tudomásul — újabb jele annak, hogy mennyire iparkodik minden tiszteséges ember, ama szennyeség miatti felelősséget magáról elhárítani. Constatáljuk azonban, hogy az, akit ez ügy legközelebbről érdekel, mélyen hallgat. A nyomtatványért, miután aláírva senki sincs, a nyomda felelős. Felelős a sajtótörvények előtt és felelős a nyilvánosság törvényszéke előtt. Felszólítjuk tehát Tóth István urat az egri érseki lyceumi nyomda vezetőjét, hogy magát a nyilvánosság előtt igazolja, mert különben kénytelen a nyilvánosság, a Tóth István által közzétett pasquisért a felelősséget, minden tekintetben Tóth Istvánra hárítani. A horvát tartománygyűlés ma tartotta első ülését, hacsak képviselők csekély száma miatt ismét határozatképtelen nem volt. A kormány részéről előterjesztetnek : az uzsora, a személyfogság, a testi büntetések eltörlése iránti, továbbá a telekkönyvre s az alkotmány oltalmára, a sajtóra, az esküdtszékre vonatkozójavaslatok, a választási rend, s a municipiumok szabályozása iránti törvények. A Nav. Nov. szerint ez ülésszakban tárgyalás alá kerül a fiumei kérdés is, továbbá több fontos közoktatásügyi törvény. Legfőbb érdekűnek e lap a választási és a törvényhozás koordinálási kérdéseket mondja. A főrendiház ülése ápril 25-én. Az ülés d. e. 11 órára volt hirdetve, és mint rendesen szokott lenni, fél 12 óra után megnyittatott. Elnök : Maját György országbíró ; jegyzők : Szapáry Gyula gróf és Nyáry Gyula báró. Elnök pár szóval üdvözlé a főrendeket, számszerint harminczkettőt, akik között a clerus tagjai közül nem volt jelen senki. Károlyi György gróf az állandó pénzügyi bizottság jelentését mutatá be az 1867—68. évi kimutatások és zárszámadások megvizsgálásáról és az 1870-iki megállapított államköltségvetésről. — Az első felolvastatván,tárgyalása akkorra halasztatott, mikor az illető minister jelen lesz. — Most nem volt jelen egy miniszter sem. A pénzügyi bizottságnak 70-re szóló államköltségvetésről tett hosszú jelentését lapunk bezártakor még olvasták. A magyar birodalom jogászaihoz A „budapesti ügyvédi egyletnek“ 1869. évi január 31-én tartott közgyűlése, a hazai jogtudomány és jogszolgáltatás egységes fejlesztését előmozdítandó, igazgató választmánya indítványára elhatározá a magyar birodalom jogászainak egy közös tanácskozásra leendő egyesítése végett, a kezdeményezés lépéseit megtenni, e végből saját választmányát bízván meg, hogy a tett indítványt szélesebb körű tanácskozásban megvitatva, a magyar jogászgyűlés létesítésére a szükséges intézkedéseket megtegye. Az egylet választmánya a közgyűléstől nyert ezen felhatalmazás alapján m. é. december hó 21-én egy tágabb körű értekezletet hitt össze, mel a jogászgyűlés eszméjét felkarolva, a választmány által bemutatott alapszabály-tervezetet megállapította, annak kellő helyre leendő felterjesztése, az összehívás módozatainak megállapítása, s általában úgy a szervezési teendők ellátása, mint az ügyeknek a jogászgyűlés megnyitásáig leendő kezelése végett, 25 tagból álló ideiglenes bizottságot választott. Az ideiglenes bizottság a kijelölt teendőket befejezvén, azon kellemes helyzetben van, hogy a meghívásokat a jogászgyűlésre már szétküldheti. A magyar jogászgyűléseszméje oly általános rokonszenvre talált már eddigelé, mikép joggal remélhető, hogy a hazai jogtudós közönség készességgel járuland ezen üdvös eszme óhajtott valósításához. Századunk egyik jelszava: az egyesülés ! Egyesülés az anyagi és szellemi téren egyiránt. A jelen kor legnagyobb vívmányait a rokonczélú erők egyesítésének köszöni; ez egyesített erők az ipar, a kereskedés és a tudomány terén hihetlen gyorsasággal oly eredményeket mutattak fel, mineket azelőtt századok hangyaszorgalom mellett sem voltak képesek létesíteni. Hazánk e téren a többi culturállamokkal nem versenyezhet; önállóságának ideje sokkal rövidebb, hogy sem — önvétke nélküli mulasztását helyrehozandó, — egyszerre minden irányban a haladás ösvényére léphetett volna. Elmaradásunk hátrányait sajnosan kell az élet minden rétegében éreznünk , de ez elmaradás sehol sem állja haladásunknak annyira útját, sehol oly gyors orvoslást nem kíván, mint magánjogi életünk intézményeiben. A jogi életet a változott viszonyok szükséghez képest s a haladó kor igényeinek megfelelőig átalakítani, kétségen felül a legnehezebb feladatok közé tartozik nem csak azért, mert az újítások sikere a viszonyok legszerencsésebb combinációja mellett is mindig kétséges, hanem azért is, mert az újítástóli idegenkedés gyakran a legüdvösebb reformot is lehetetlenné teszi. A korszerű reformokat gátló ezen akadályok nálunk, hol a sikertelen kísérletek az új intézményektől idegenkedést lehetőleg növelték, kétségen felül léteznek. Ezen akadályok leküzdése a legnagyobb óvatosságot, az érdekek és nézetek szerencsés összeegyeztetését kívánja. E részben az utat egyengetni a korszerű reformokra, egészséges elvek megállapítása által irányadólag hatni — a jogászgyűlés feladata leend. Ha a jogászgyűlés, miként remélhető, hazánk elméleti és gyakorlati jogtudósait koronkint egy közös tanácskozásban egyesítendi, ha jogászainknak e gyűlésen alkalma lesz, a nevezetesebb törvényhozási kérdések felett illetékesen nyilatkozni , megkönnyítendik sok irányban a a törvényhozás feladatát, melynek alkalma lesz a jogászgyűlés megállapodásai által, a jogszolgáltatás illetékes tényezőinek közvéleményét, a létesítendő egyes intézmények főbb mozzanatai iránt megismerni. A jogtudósok egyesülése, a fontosabb jogi kérdéseknek testületileg történt megvitatása, ott is, hol a jogi viszonyok a nép miveltségének s a kor igényeinek megfelelő törvények által szabályozvák, üdvösnek és czélszerűnek mutatkozott. Hazánkban, mely a nemzeti törvényhozás húsz éven túl szünetelése miatt, rendezett magánjogi viszonyoknak nem örvend, mely jogi rendszer átalakításának küszöbén áll, — nemcsak üdvös és czélszerű, hanem szükséges is hogy a gyakorlat elismert tekintélyei a tudomány képviselőivel egyesülve, a törvényhozás fontosabb kérdéseiben tekintélyük illetékes súlyával nyilatkozzanak, kölcsönös eszmecsere útján állapítsanak meg oly elveket, melyek alapján jogi intézményeinket a tudomány és tapasztalás kívánalmainak, viszonyainak és a kor igényeinek megfelelőleg újjáteremthetjük! A Pesten tartandó első magyar jogászgyülés határideje I. évi September 25—30 napjaira tűzetett ki, miről a hazai jogtudós közönséget egyelőre azzal kívántuk értesíteni, hogy a jelentkezés és beiratás módozatai külön fognak eszközöltetni. Pest, 1870. ápril 23. Az ideigl. bizottság nevében: Melczer István s. k. a m. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának elnöke, mint bizottsági elnök. Dr. Siegmund Vilmos s. k. ügyvéd, mint bizottsági titkár. A pesti zsidó hitközség tegnap közgyűlést tartott, és köv. határozatot állapított meg . A magas képviselőház 1. évi márt. 18-ai ülésében, egy, a Somre-ha-dath egylet és állítólag 305 magyar zsidó község által benyújtott petitio folytán, a hazai zsidóság legszentebb érdekei jöttek szóba. Az e petitioban elsorolt állítások alapján oly szempontok és állítólagos tények állapíttattak ott meg, melyek ez érdekeket a legkomolyabban veszélyeztetik, és a valósággal ép úgy ellenkeznek mint a magyar zsidóság sikeres fejlődésére nézve a legkárosabb következményeket gyakorolhatják. Ez eljárással szemben, melynek hallgatólagos tudomásul vétele súlyos elhanyagolási bűn volna, a pesti izraelita hitközség képviselete kötelességének tartja kijelenteni. hogy azon állítás, mintha Magyarországon két különböző zsidó felekezet volna, ép oly valótlan, mint a zsidó köz és községi életre nézve veszélyes. Valótlan ez az állítás, mert a tények meghazudtolják. Mindazon esetekben, melyek a magyar zsidóság életét az utóbbi időkben megmozgatták,semmi sem történt, ami ily föltevést igazolna. Új felekezetek új dogmákat állapítnak meg, vagy régieket megszüntetnek. Ez azonban Magyarországon tudtunkra egyetlen községnél, vagy testületnél, a mi községünknél pedig határozottan nem történt. Igaz hogy a mi községünk több más Felhívás pályázatra. Debreczenben, az emlékkert társulat, Csokonai Vitéz Mihály emlékéül éremszobrot készíttetett bronzból, melyet — ha az alapkövezet, és gránit talapzat üllepedése több időt nem kíván — még ez évben fel fog állítani. A szobor leleplezési ünnepélyéhez egy dicsköltemény versekben kívántatik. A legjobb műre 40 db arany jutalom van kitűzve. Felhivatnak hazánk költői, hogy pályázni, és munkáikat idegen kézzel leírva, jeligés levél mellett, f. évi sept. 30-ig ily czim alatt „Emlékkert-társulatnak Debreczenben“ beküldeni méltóztassanak. Kiemeltetnek a leglényegesebb tudni valók. 1. Az emlékkert-társulat magán egylet, mely azt tűzte ki feladatául, hogy azoknak, a kik Debreczen városban magukat kitünőleg érdemesítették — emlékeket emeljen. 2. E végre az egylet, a város és collégium beegyezésével, a reformátusok nagy temploma és collégiuma közti négyszögű tért, hozzá véve a keletről szomszédos szabálytalan tért is, két — csak a főút által elkülönzött kertté alakította át, mindkettőt vasrácsozattal körül kerittetvén. 3. Ezen két kert Vass Pál főiskolai kertész által rendeztetett, és diszes állapotban tartatik a társulat pénztára segítségével. 4. Ugyanezen kertek nagyobbikában van már egy emlékkő az 1849 diki augusztus 2-ai csata alkalmával Debreczen alatt elvérzett honvédek emlékére. 5. A kisebbikben fog felállittatni a Csokonai Vitéz Mihály 8 láb magas éremszobra, 13 láb magas gránit talapra. A szobor háttal több tanári lakházra, nézni fog balról a reformátusok nagy templomának északi homlokára egyenesen a honvédemlékre, jobbról a reformált collegiumra, és ennek keleti részén kezdődő „Darabos utczára“ melyben a megünnepelt költő született, lakott és meghalt. 6. Nevezett Darabos utcza mentében kezdetett meg a reformált kollégiumnak négyszögre kiépítése e folyó év mártius hó végén. 7. A talapzatra be lesz arany betűkkel vésve „Csokonai Vitéz Mihály 1773—1805.“ 8. A szobor a költőt akkor időbeli viseletében A népnevelésről. (Vége.) Ennyi küzdelemnek, mely innen és tunnan az óczeánon a nevelés ügyében folyt, eredményeit ma büszkén élvezik a nemzetek. Vessünk egy futó pillanatot mi is ezen eredményekre . Anglia. Csak vasárnapi oskolája 33,872 van, 2.411,554 hallgatóval. „Rongyos oskolája 300,000 tanulóval, s magán kegyadománya 250,000 font évenkint.Sok magán oskolája, melyek egyesek segélyével állnak fel. Az állam, a nagy mennyiségben évenként befolyni szokott segélyen kívül, 813,442 fontot költ oskolákra. Francziaország: Négymillió tankötelezettel 38,000 oskolával, s erre 37 millió franc évi jövedelemmel bír. Hollandia, 2478 nyilvános és 944 magán iskolával, 406,351 tanulóval, 120 vasárnapi, 75 kézmüvesi, 127 ének,26 torna oskolával,s 330 növeldével bir. Portugálban 36,465 tanuló, 1319 oskolában. Skótországban 60,000 oskola, 811985 tanulóval. Helvétzia, Norvégia, s éjszaki Németországot, hol alig van ki írni s olvasni ne tudjon, nem is említem. Alsó Canada, 3650 iskola 197.800 tanulóval, 1.433.000 évi jövedelemmel. Az amerikai szabad államokról elég annyit mondanunk, hogy minden 160 lélekre jut egy oskola, melyek feszített szorgalommal dolgoznak a gyermekek kiképzésére, s úgy az egyesek, mint az államok vetekednek az áldozatkészségben, önmagok adóztatván meg magokat a községek e czélra. Ennyi fényes eredmény, s azon jólét, boldogság és erkölcsiség, melyek a nevelés nyomában fakadnak, végre fölébresztenek bennünket is, és ma már ki van mondva a „községi iskola“ elve. Mily sikert fog ez mutatni, még bizonytalan, mert, míg a kormány királyi biztosait, minden, általa rosszul értelmezett szó, vagy lépésért oly bőven küldi a megyék nyakára, addig a nevelés terén teljes határozottsággal tenni, vagy nem mer, vagy nem akar. Szembe hunyva nézi rendeleteit gátló törekvéseit, bujtogatásait a papságnak, hívén , hogy nagyságos tanfelügyelői, — kiknek némelyike fogalommal sem bir a népnevelésről, —• bevégzik a nagy munkát.Vannak ugyan tanfelügyelői más államnak is, sőt Angliában tekintélyes állások mellé 720 font fizetést is húznak, de ezek e pályán képezett, sok tapasztalattal bíró férfiak, kik lelkesülve az ügyért, fáradhatatlan tevékenységet fejtenek ki, míg a mieink némelyike, boldog elragadtatásában azt hiszi, ez állomást azért találták fel, hogy czimet s rangot oly pazarul osztogató kormányunk neki is nagyságos czimet törvényesítsen. Bostonban egyszerű csaknem rendőri emberek fogdossák össze az utczákon csavargó gyermekeket, és viszik iskolákba, de hitem szerint tesznek annyi szolgálatot a nevelés ügyének, mint nagyságos királyi tanácsosaink. Látva a lépéseket, melyeket kormányunk a nevelés érdekében tesz, reményt vesztve, aggódnunk kell a siker fölött, mert míg egy részről kevés a buzgalom, én másrészről hiányosnak látom a tervezetet is. Első hiány : a tanítóképezdék csekély száma. Második az, hogy úgy teszünk, mintha a népnevelés szent Ügye nem saját érdekünk, de reánk rótt szomorú kötelesség volna . Az oskolákban, — úgy ahogy — tanítják ugyan gyermekeinket, de leveszi róluk tanítói kezét, őrködő szemeit az állam, mihelyt pár évet elvégezve onnan kikerülnek. A nevelésügy, így sikert nem mutathat elő , mert kikerülvén a gyermek az életbe, napi súlyos munkái közt, könnyen elfeledi a mit jós község példájára, a congressusi szabályok alapján szervezkedett, de hogy e szervezkedés, hitéletünkre befolyást nem gyakorolt, bizonyítja azon tény, hogy liturgiánk, istentiszteleti intézményeink, és egész községi eljárásunk azontúl is egészen a régi állapotban maradtak s e tekintetben a legkisebb változtatás sem történt. A zsidó hagyományos tan hivői, noha liturgiát és egyházi szokásokat illetőleg, egymás közt, példa a lengyel, a német, a sephardi és a chassidai zsidóságnál, nagyon különböznek is, jelettől fogva az egész föld kerekségén egységes zsidóságot képeztek, és egymást mint sectákat soha ki nem zárták. Ha most azt akarnák tenni, ami eddig soha sehol nem történt, ha a létező eltéréseknél fogva secták létezését akarnák megállapítni, akkor nem két, de számtalan secta volnaés a magyar zsidóság parányokra oszlanék szét. És épen e körülményben rejlik a magában véve helytelen állítás veszélye. Következményeiben elforgácsolná az erőnket és szétrobbantaná hitegységünket. Veszélyezteti az községéletünket és jótékonysági és nevelési intézeteink lételét, és végre a községi vagyont kétségkívül oly törekvések vita tárgyává teszi, melyek ezen, az egész ország szeme láttára tett állítás által, egyenesen előidézve és felbátorítva, sok helyen még csak ezentúl jönnének létre. Kijelentjük, hogy mi a magas országgyűlés elé terjesztett vallásegyenlőségi törvényt örömmel üdvözöljük. Mi részünkről elismerjük minden, a magyar zsidóság kebelében, a zsidóság egységének érintetlenül hagyásával létező irányok jogosultságát, és egyikre sem akarunk lelkiismereti kényszert gyakorolni. De határozottan tiltakozunk az ellen, hogy mi vagy községünk valamely töredéke, új zsidó sectát képezne, vagy képezni csak szándékozott volna is, rókatorkos mentével, magyar nadrágban, ki galléru köpenynyel, szőlőlugas előtt, lanttal bajában ábrázolja jobb kezével a kollégiumra, — illetőleg az utczára mutatva, melyben élt. Kelt Debreczenben, apr. 20.1870. Sombory Imre, udv. tan. az emlékkert-társulat elnöke, Tóth Antal, jegyző. ---------- | TÁRCZA. Nemzeti színház. (Carina k. a. második vendégjátéka.) (v.) A lapok mindjárt első vendégjátéka után szerződésre ajánják Carina Anna kisasszonyt, ki második vendégszerepében , az „Afrikai nő“ Lelikájában még inkább kifejté drámai tehetségét, mint a Faust „ Margit“-jában. Színpadunkon már sokan éneklék az „afrikai nő“ szerepét de mind nagyon is európai vérmérséklettel. Carina k. a. a déli hevesség vonásaival ruházta föl, s nála az arcz színében, a mozgás élénkségében s az ének szenvedélyes hangjában kellő összefüggés volt. A szenderdalt is — mely e szerep leglyrikusabb része — nagyobb hévvel éneklő, mint a mi énekesnőink szokták, de a zenekar nem tágított a lassú, aluszékony jellegtől, s így ének és zene nem olvadtak teljesen össze. A vendégművésznő ez este a negyedik felvonás nagy szerelmi jelenetében tűnt ki leginkább. Midőn Vasco de Gama, ki őt annyiszor elutasítá, végre szerelmét a szerelem hangján viszonzá — a boldogság, a kéj, az elragadtatás valódi drámai erővel tört ki Carina k. a. énekéből és játékából. A pathosz e melege, mely operai előadásainkban oly nagy ritkaság, fölhevíti a közönséget is, mely zajosan tapsolta és több ízben kihívta a kitűnő énekesnőt, ki sok értelemmel tud játszani és valódi bensőséggel énekelni. Környezete — fájdalom — nem volt áthatva e hévtől, s például a Láng „Neluskó“-ja is igen távol maradt az indus vérmérséklet lángjától. E különben művelt énekesben hiányzik a drámai erő s a szenvedélyt csak mesterkéltséggel tudja pótolni. S nem csak az egyes szereplők, hanem a karok is — fenn a színpadon s lenn a zenekarban — a kellő tűz hiányában szenvedtek. E lágyadság uralkodik most átalában a nemzeti színháznál, úgy a drámában, mint az operában. Csak néha egy-egy könnyű vígjáték vagy komikai opera előadásában látunk igazi elevenséget.A magasabb genre-ok pathósza egészen veszni indul, mintha színészek és operisták egyiránt féltenék magukat és a közönséget minden nagyobb felindulástól. Annak, hogy nálunk úgy szaporodnak a „Neue Welt“-ek, „Orpheum“-ok és „Herkulánum“-ok, egyik fő oka a színpadok e lanyhasága, mert a nép, melynek szívére és kedélyére nem tud eléggé hatni az éneklő és szavaló művészet, mindenütt a világon mulató házakban keres kárpótlást, ahol legalább kedvére kikacaghatja magát, miután ez is egy faja, habár igen alanti faja a fölindulásnak. Nem rég egy mélyen gondolkozó franczia író mondá, hogy „a mily mértékben hanyatlik a theatre francaise és nagyopera, oly mértékben szaporodnak a caffé chantante-ok. Ha nincs Rachel , kelendővé válik Theresa kisasszony. Ha unalmassá válik a tragédia , kezd népszerűvé lenni a csörgő sipka.“ Nem csak művészeti, hanem általános társadalmi szükség tehát, hogy a színpad nálunk is magasabbra emelkedjék, mint ahogyan most áll, s a tespedés helyét eleven élet váltsa föl, a mai kimerültséget a régi lelkesedés újjászületése száműzze.Aki közel ismerős a színházi viszonyokkal , sajnosan tapasztalhatja, hogy annak a szent láznak, mely a múlt évtizedekben még a nélkülözés és vándorbot mellett is, annyira lelkesíti a magyar színészetet, ma már igen kevés nyoma van. A pénzvágy elnyomta a becsvágyat, s a színésznők (tisztelet a kivételeknek !) többet gondolnak ruháikkal, mint szerepeikkel. A hivatásból hivatalt csinálnak, s ahol a költészetnek kellene szárnyalnia , ott a számító és követelő próza terpeszkedik. Ily körülmények közt hiába kap a színház több subventiót,s hiába jobb igazgatót, mint voltak a régiebbek, a bajon nem lesz segítve, mert minden színházat egyedül és kizárólag csak a művészeti szellem és lelkesedés emelhet föl. E szellemet és lelkesedést előidézni —ez a legnagyobb és legnehezebb hivatás oly igazgatónak, ki a nemzeti színház fölvirágoztatására törekszik. A lomhult tagokat fölvillanyozni, a szakmánymunka helyére a mindig előbbre törő buzgalmat helyezni, új vérforgást teremteni, s visszaállítani a művészet iránti igaz kegyeletet — oly munka ez, mely sok fáradtsággal, bajjal, nyugtalansággal, de ha sikerül, egyszersmind dicsőséggel is jár. — Mihelyt a megújult élet jelei mutatkozni fognak, visszatér a közönség folytonos érdekeltsége s fejlődni fog a hazai színirodalom is ; mert ugyan miként kívánhatjuk a műbarátok szaporodását akkor, ha kitűnő tagok is fölmentik magukat a szerep betanulásának kötelességei alól? s hogyan várhatjuk a drámairodalom emelkedését akkor, midőn az író tudja, hogy minél emelkedettebb művet ír, az előadók annál inkább tönkre teszik ? Kétségtelen dolog, hogy minden a szerint történik a színművészet körében, amint meg van vagy hiányzik a színpad tagjaiban a komoly becsvágy. Ezt kell tehát fölkelteni minden áron, új erők szerzése és nemes versenyek által. Az új erők persze nem érnek föl mindjárt a régiebbekkel, de sarkalhatják őket. Igyekezniük kell miattuk, mert a fiatalabb nemzedék néhány év alatt nyakukra nőhet, annyival inkább, mert most nem egy elsőrendű tag kitűnősége azon alapszik, hogy nincs nála jobb, s mert a routinban, mely mai nap a költösséget pótolja, hamar akadhatnak jobb utódok. E szempontból nem vagyunk igen szigorúak a mostanában oly gyakori vendégszerepeltetések és próbálgatások iránt sem, bár sok ily próbát szívesebben látnánk az intézet házi színpadján, ha ugyan volna egy ilyen. Ha tíz vendégszereplő közül, csak egy is beválik: a kilencznek sikeretlenségét már szívesen eltűrhettük. A fődolog ugyanis, most az, hogy a személyzet hézagai betöltessenek s a babérain elbágyadt személyzet új erőkkel frissitessék föl, melyek nem jutnak ugyan be egyszerre a kerékvágásba de ha igaz becsvágyuk van, e rövid idő alatt érvényesíthetik tehetségüket. Ne találja az olvasó különösnek, hogy Carina k. a. Selikája ez általános észrevételekhez vezetett; épen az ily becsvágy és nagy buzgalmú énekesnő szereplése juttathatja eszünkbe, hogy mi különbség van az igazi törekvés és a szakmánymunka hatásai között. A magyar mérnökegylet szombat este szakülésében (elnök: Hollán Ernő, jegyző : Hieronymi Károly) legelőször Herrich Károlynak a földöntözés tanulmányozása ügyében tett indítványa olvastatott fel, melyben előadatott, mily kívánatos volna, ha hazai mérnökeink közül valaki a földöntözést különös tanulmánya tárgyává tenné s ezért indítványozó felkéri az egyletet, hogy saját tagjai közt eziránt pályázatot hirdessen , kijelenti egyszersmind, hogy maga részéről e czélra 1500 frankot felajánl s fel van hatalmazva Türr tábornok úr részéről ugyanannyit felajánlani. Ezután az ezen ügyben kiküldött véleményező bizottság jelentése olvastatott fel, melyben a pályázati feltételek meghatároztatnak s határidőket a jövő 1871. év január 1-je tűzetik ki. Ezzel kapcsolatban a bizotts még azon véleményét fejezi ki, keressék fel a földm. minisztérium egy oly szakembernek Olaszországba kiküldésére, aki a földöntözést elengedőleg tanulmányozva visszatértekor egy tanszéket legyen képes betölteni. Közhelyesléssel fogadtatott. Következett egy más bizottság jelentése a politechnikum elhelyezése iránt. A bizottság ezen ügyben kérvénynyel óhajt a képviselőházhoz fordulni, melyben a Pestre való áthelyezés mellett szól , a technikai ügyek fontosságát fejtegetve, a műegyetemmel kapcsolatban egy iparmúzeum felállítását indítványozza. A szakülés ezután választmányi üléssé alakult át.