A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-04 / 101. szám
azt akartam következtetni,hogy a szabadság és autonómia érdekében több független és több demokrata elemet kellege bevonni, és nem azt, hogy a hivatalnokokat ki kell zárni. Azt is felhozza a „Napió“, hogy az indítványok előleges beadására kitűzött 24 óra rászólása által hibát követtem el, mert Bihar is ilyest határozott. Ez inkább insinuatio, mint argumentum. Különbség van a közt, hogy a megye, mit határoz saját ügyrendében, mert ez autonómia és a közt, hogy minden megyére a központban szabjanak ügyrendet, mint a 46. §. esete akarja. Abból is fegyvert csinál B. Zs., hogy Borsod a javaslat mellett nyilatkozott! Szép! De hát ha előbb Bihar azt határozta volna, hogy neki a javaslat nem kell, — ezt is ily jó néven vette volna a „Napló“. Dehogy, dehogy! Azt kiabálta volna, ahol az anarchia! m, a megye a törvényhozásba elegyedik! Mert aki nálunk térdet fejet nem hajt, az forradalmár, s aki B. Zs. úrral ellenkező véleményen bátorkodik lenni, az — nem tud vívni. Eddig a „Napló“ okoskodása, — végül megint „vicczel.“ — Erre csak azt jegyzem meg, hogy B. Zs. sok czikkében olvastam már azt, hogy „hosszabban időztünk e tárgynál, mint talán ki 11 e 1t volna.“ Ez a refrain itt is előfordul , különös ! De hát meddig kellett volna időzni ? Megmondom őszintén: míg a tárgy és a meggyőződés követeli, azon túl ne írjon semmiféle személyeskedést, akár dythhamb, akár gúny kedvéért, és akkor nem lesz szükség a refrainre. Ezt nem az én, hanem az olvasó közönség érdekében bátorkodtam tanácsolni. Hegedűs Sándor: (Fox) Bécs,május 2-án Ma már sok bizonyossággal lehet mondani, hogy Kellersperg a cabinetbe lép. Taaffe gróf gráczi útja nagyrészben neki szólt, azon rövid látogatásnak, amelyet a belügyér Rechbauernél tett, nem volt politikai értelme. Ha jól vagyunk értesülve, úgy Kellersperg még ma ide érkezik. A csehekkeli értekezletetazután ő fogja vezetni, miután sem Potocki sem Beust nem tudnak a csehekkel boldogulni. A propos, tegnap hibásan jelentettük, hogy Rieger és Sladkowsky már Prágába utaztak , nem, itt vannak még, ma személyesen volt szerencsénk őket láthatni. Rieger és Sladkowsky helyett azonban Klaudy és Martinitz mentek Prágába, számot adandó az itteni alkudozásokról honfiaiknak. Kellersperg a csehek előtt igen grata persona, s furcsa, a centralistáknál sem oly gyűlöletes, mint a többi foederalisták. Ezen körülmény az, amelyre az új kormány terveit építi. A lengyelekkel Potocky már végzett, ami annál könnyebb volt, miután a lengyeleknek nagyobb concessiót szándékoznak adni. Ha már most Kellerspergnek sikerülne a cseheket megnyugtatni, akkor kész volna az új államforma, s Beust egy győzelemmel ismét többet számlálna ujjain. Kellersperg kijelentette, hogy ő csak akkor engedi magát hivatalosan kineveztetni, ha a kiegyezkedés megtörtént, előbb semmi esetre sem. Hogy melyik tárca fogna ez ij Nagy Sándor kezeibe jutni, az a minisztérium végleges alakításától függ, előre megmondani lehetetlen. Tájékozásul azonban mondhatjuk, hogy a lapok a közoktatásit szánták neki, míg Kellersperg a valóságban mindig a belügyekre áhítozott. S amint mi Taaffet ismerjük, nem föltételezzük róla azon udvariasságot,, hogy mostani helyét átadja másnak, a melyhez mindig nagy előszeretettel viseltetett. Ami a Potocki Beust féle ellenségeskedést illeti, úgy daczára a félhivatalos dementiknek, egész épségben fentartjuk állításunkat, sőt ismételjük, nem hogy a feszültség csakugyan beállott e két államférfi közt, de még most is tart daczára annyi békítő kísérletnek. Különben az általunk említett audientiáját Potockinak minden oldalról igazolják. Messze vagyunk azonban az uj Pressével tartani, a ki az államkanczellárt már letépettnek tartja, s pedig igazon oknál fogva, mert tudjuk, hogy Beust gróf a hatalmán ejtett csorbát már kiköszörülte, s jelenben régi állását ő felségénél osztatlanul bírja. Törvényhatósági élet. Pécs városának legközelebbi közgyűlése igen izgalmasan folyt le. Közöljük a két napi izgatott vitát fővonásaiban, s ez elég htt képet bán egy népet sem vezet tökélyesülésre, hanem igen is, lehet egy tökélyesült állapot természetes szüleménye. Innen van, hogy zilált viszonyú népeknél, csak ábrándos költők s nem higgadt államférfiak kívánják a köztársaság létesítését, miután ahhoz, hogy e forma igazán boldogító legyen, a nép magasb fokú műveltsége s köztársasági erények kellenek. Spanyolország ma még nem bir e föltételekkel, de dolgoznak rajta, hogy idő múltán megszerezhessék..„A köztársaságot nagyon meg kell érdemelni“ — mondja egy amerikai publicista. A cadixi republikánus fölkelésnek, mely december 5-én (1868) tört ki a kormány ellen, nem volt mélyebbre ható gyökere. Nem csak a kormányt, hanem magát Cadix városát is meglepte az. Fejetlen lázadás volt, alkalmas vezér és kellő hadiszerek nélkül. Ekkér e fölkelés magától is kialudt volna,ha a kormány katonaságát vezénylő tábornok több belátással és türelemmel bir. De a fájdalom nem birt.Az erődből azonnal lövetett a városra, megöletett ártatlan gyermekeket és asszonyokat, s ezáltal a fölkelés lassan izzó tüzét szilaj lángokra lobbanta. Szombattól keddig tartott az utczai harc, s a tér urai a fölkelők maradtak. Mindamellett a fölkelés életképtelen lévén, az amerikai konzul közbenjárása folytán a lázadók letették fegyverüket. Malagában is volt lázadás, de kevesebb sikerrel. Ez a felkelés azonban mégis több ember életébe került, mint maga az ország forradalma. A másik támadást az egyháziak mérték a mai Spanyolországra. A papok ott századok óta korlátlan hatalom és roppant gazdagság urai lévén elszaporodtak s a lakosság jelentékenyrészét képezték. Csak magának a szevillai kathedralenak több mint száz papja volt, s az összes egyházmegyéknek tizennégyezer. Az uj kormány elrendelé, hogy az egyházi kincsek, melyek a nép adományából gyűltek, a nemzet javára elvétessenek, s a birtokbavétel napjául egész Spanyolországban a múlt évi január 25-dikét tűzte ki. Burgos kormányzója, Castro e napon megjelent a dóm kapujánál, hogy a kormány rendeletét végrehajtsa. A papok által fanatizált nép már előbb is halállal fenyegeté Castrot, úgy hogy ő sohasem ment ki védörség nélkül, s ugyanabban a szobában nem halt két éjjel egymásután. De jan. 25-én fegyveres kiséret nélkül ment a templomba, gondolván, hogy a papok jelenléte s a hely szentsége úgy is megóvják. Clax titkárja volt vele. A templomkaput csukva találták, s csak az érseki palotán keresztül juthattak be. Magas egyházi méltóságoktól környezve kezdték fölvenni a leletezést, mialatt a templom elé nagy néptömeg gyűlt, mely ócsárova a kormány rendeletét. „Viva Carlos VII. Viva la religion“ kiáltásokkal tódult a templomba, hol a kormányzót megragadták, törszurásokkal esték el s lábukkal tiprák. Vére a templom lépcsőin folyt le. A dühös tömeg a piaczra hujszolván a holttestet,szivét és szemeit kiszakgaták s embertelen csonkitgatásokatvittek véghez rajta — az ég nevében. A tomboló tömeg ez embertelenségét egy szóval sem igyekeztek csitítani a papok. Bűntársak voltak-e vagy gyávák ? nem tudni bizonyosan. Annyi azonban áll, hogy nem úgy viselték magukat, mint keresztyén papok. E borzasztó esemény azonban használt Spanyolországnak. A véres tény ugyanis minden ékesszállásnál meggyőzőbben beszélt a vallásszabadság mellett és a papi uralom ellen. Madridban rögtön roppant küldöttségek követelék a vallásszabadság azonnal való kinyilvánítását. A pápai nuntius lakását ostrom alá vették, czimerét a kapu fölül leszakíták,s maga a nuntius is csak úgy menekülhetett meg a bántalmazásoktól , hogy egy idegen követség oltalma alá futott. Múlt évi febr. 11-én ült össze az alkotmányozó gyűlés. Háromszáz tagja közül 213 szavazott a kormány mellett. Határozott köztársasági hetvenöt van, köztük kiváló nevezetességek, mint Orense, e jeles államférfi, s Castellar, az ország első szónoka. A gyűlés elfogadta a széles demokratikus alapon nyugvó alkotmányt, melyet a kormány ajánla, s addig, míg ismét királyt ültetne a trónra, Serranót választá meg régensnek. És ma is ő még az ország névszerinti feje, de mindenki tudja, hogy mögötte tényleg Prim tábornok, a nép bálványa, tartja kezében a hatalmat. Mind e sikerek daczára is, a kormány állása folyvást igen nehéz, mivel maga a kormány sem áll ugyanazon párt határozott férfiaiból, hanem többféle töredék egyesülése, és a nemzet is csupán Izabella és a jezsuiták örök elűzésében ért egyet. Újabban is köztársasági mozgalmakat kellett a kormánynak kiállani, mivel az a körülmény, hogy a trónra máig sem kaptak királyt, folyvást erősbíti a köztársaság pártját. A mai bizonytalan állapotokban csak kettő bizonyos. Egyik az,hogy az inquisitió lángja soha sem gyűl ki többé, a Bourbonok trónja örökre elveszett. A másik meg az, hogy a jelenlegi kormány a legjobb mindazok között, melyeket Spanyolor-szág évek óta látott. Mindazon adatokat, melyeket itt elmondunk, koronkint, egymás után, bár hosszabb időközökben,de olvasó már e lapok közönsége. Mindamellett jónak láttuk azokat egy vázlatos képben újra összefoglalni, annak bebizonyítása végett, hogy a szabadságát visszanyert Spanyolország ügyei minden baj daczára sem állnak oly roszszul, mint ahogy némely illiberális lap elhitetni szeretné. Spanyolországban ha lesz jelentékeny változás, az nem hátra felé, hanem előre való lépés leendő fog nyújtani azon siralmas állapotról, melyben Pécs városának ügyei a mostani vezetés alatt sodortattak. A tárgy, mely körül a szenvedélyes vita folyt, a „P. L.“ szerint következő: Utolsó alkalommal Pécs városa pénztárának megvizsgálása végett bizottságt küldetett ki, s ez 50,188 ft hiányt derü tett ki. Mintegy harmincz képviselő ennek folytán magán után felterjesztést intézett a belügyminisztériumhoz. A belügyminisztérium erre, mint a polgármes-er egész őszintén bevallotta, a közgyűléshez czímezve egy leiratot küldött az ügy elintézése érdekében. E leiratot, habár a közgyűléshez volt intézve, a tanács, a közgyűlés elől önkényileg elvonta, állítván, hogy az a tanács hatásköréhez tartozik, mert a tanács ellen vádakat foglal magában, s e leiratra azután jelentést is tett, e jelentés tartalmáról azonban a közgyűlés nem értesittetett. Ugyanez alkalommal azonban a közgyűlés azon határozatot hozta, hogy miután a tanács s a polgármester eljárása által magát kijátszva látja, intéztessék felterjesztés a belügyminisztériumhoz a város pénztárát illetőleg, magának a városi közgyűlésnek kebeléből. E határozat nemcsak a jegyzőkönyvbe nem vétetett föl, de a minisztériumhoz való felterjesztés is meghiusíttatott a polgármester által — a legtörvénytelenebb után. Ezen ügy, s ez a tényállás hozatott a legközelebbi közgyűlésen szóba Chachinovich városi képviselő által, aki egyszersmind felvilágosítást kért a főjegyzőtől s a polgármestertől, hogy miért nem teljesítették a közgyűlés határozatát ? A főjegyző s a polgármester a leggyermekesebb módon hárították egymásra a hibát e miatt. A főjegyző azt mondta, hogy ő nem érz magát feljogosítva a felterjesztés aláírására, a polgármesterhez pedig azért nem nyújtotta be a felterjesztést aláírás végett, mert tudta, hogy úgy sem fogja aláírni. Hallott-e ennél valaki furcsább dolgokat! A főjegyző s a polgármester e hibás és menthetlen eljárása éles bírálat alá vétetett a közgyűlés által. Felhozták és igenis alaposan, hogy a közgyűlési határozatok végrehajtását nem lehet a polgármester kényekedvétől függővé tenni. Vagy teljesítse a közgyűlés határozatát, vagy mondjon le, s ne törpítse pictus masculussá a városi képviseletet. De a polgármester maga elnökölt a közgyűlésen, kimondotta a határozatot, — és foganatosítását aztán mégis ő akadályozza meg. Ez oly eljárás mely okvetlenül elítélendő, még akkor is, ha ily eljárás mellett valóban nem rejlenek egyéb magáns kényes érdekek. A vita folyamában az az indítvány létetett, hogy 24 óra alatt fizesse be a tanács s a polgármester a pénztárba a hiányt. A polgármester hevesen tiltakozott ezen indítvány elfogadása ellen, s arra utalt, hogy be kell várni a már megindított vizsgálat eredményét. Végül határozatba ment, hogy Chachinovich maga készítsen egy felterjesztést a belügyminisztériumhoz. E felterjesztés felolvastatván, a közgyűlésen vita nélkül elfogadtatott. A polgármester maga elnökölt ezen ülésben is, melyben leginkább volt érdekelve. S miután a felterjesztés határozatba ment, kijelenté ismételten, hogy nem írja alá a felterjesztést. Sajátságos fogalmai lehetnek ennek az urnak a constitutionális életről! Végre —a hosszú vita után, önmagának még nagyobb compromittáltatásával, — aláírta mégis nagy bajjal a polgármester a felterjesztést, miután arra történt utalás, hogy csakis hitelesítés végett szükséges az ő aláírása, s ebből még nem következik az, hogy osztaná is mindazt, ami benne van a felterjesztésben. Hunyadmestye ápr. 28-án s következő napjain tartá évnegyedes közgyűlését. Aki jelen volt e közgyűlésen az meggyőződhetett a hunyadmegyei állapotok szomorú voltáról. A napisajtó gyakran szólalt föl Hunyadmegye tekintélyének s javának érdekében, de e felszólalásoknak úgy látszik nem volt sikere, s Hunyadmegye még ma is a leghatalmasabb érvet szolgáltatja mindazoknak, kik ellenségei lévén a municipális életnek, kész örömmel kapnak a visszaéléseken, hogy a municipális szabadság káros volta mellett érvet kovácsoljanak. Ami Hunyad megyében a dolgoknak új, rendes s a municipális életnek megfelelő folyamot adhatna, az csak a megyei bizottmány erélyes fellépése volna. De épen itt fekszik a hiba. Nem akarunk ugyan a megyei bizottmány valamennyi tagjai fölött szólani, mert tudjuk hogy vannak köztük jó hazafiak, s kötelességérző polgárok. De egy nagy hibát követtek el, midőn nem foglalják el a törvényes tért, s nem jelennek meg a megyei közgyűléseken; az, hogy a megyei bizottmánynak szine java, legnagyobb része hiányzik a gyűlésekről, lehetővé teszi oly elemnek uralomra jutását, melyet már tettei után eléggé ismerhetnek a megyében, mert ez okozá ott a közügyek elhanyagolását s a megyének példaszóvá vált erkölcsi corruptióját. Sajnos de való, hogy ezen töredék megyei gyűléseken még most is. Nopcsa László vizi a vezér szerepet. Egy ily erkölcsi és politikai halott működése valóban nem lehet áldásthozó a megyére nézve. Megtörtént, hogy egy megyei közgyűlés alkalmával nyilvánosan tolvajnak nevezett egy más szónokot. A jelen közgyűlés alkalmával is — minden illedelem megvetésével — botjával perorált, s azzal fenyegette a szónokot, ki nem szólt az ő ínye szerint. A többi közt indítványt ten, hogy olvastassák s fel a bizottmányi tagok névsora, hogy kitűnjék, kik nincsenek jelen. S miután 3 órai vita folyt ez felett, a névsor felolvasása után odahagyta a gyűléstermet. Feléje sem nézett többé, pedig a fontosabb elintézést érdeklő ügyek csak ezután következtek. De a báró ugy látszik azon nézetben volt, hogy ő már, miután egy egész délelőttet elrabolt a bizottmánytól — teljesítő kötelességét. — (xy.) A közügyek érdekében. A Pesti Napló i.é.90. számában Dárdáról,Szemelits Ferencz aláírással a kir. törvényszékek és járásbíróságok tervezett elhelyezése ellen, egy czikk jelent meg, melyre a következőkben válaszolni kötelességemnek ismerem. A kérdéses czikk mindjárt bevezető részében köszönetet mond a miniszter úrnak.Álljanak itt saját szavai: „lehetetlen a miniszter úr legjobb intenzióit fel nem ismerni, mely szerint a törvényszékek és járásbíróságok tetemes szaporításával a gyors igazságszolgáltatás követelményeinek, és a perlekedő felek figyelemre méltó érdekeinek minden irányban megfelelni törekedett.“ Ezen általam is helyeselt elismeréssel azonban ellenkezőleg, a törvényjavaslatból azt következteti, hogy az elhelyezésben a legszűkebb körűprovincialismust és azzal kapcsolatos önzést tapasztaljuk,mely a hozzá intézett petitiókban és informatiókban nyilvánulva, a törvény,székek illetéktelen szaporításában, és exclusiv érdekeket kereső elhelyezésében találta megoldását. Ha czikkíró szerint a törvényjavaslat a gyors igazságszolgáltatás követelményeinek megfelel, akkor indokolatlan azon vádja, miszerint a törvényszékek illetéktelenül szaporíttatnak, és a provinciális érdekek részrehajlólag törvénytelen pártolásban részesíttetnek. Ha a törvényjavaslat a gyors igazságszolgáltatás követelményeinek megfelel, akkor nem helyes czikkíró azon következtetése, hogy Baranya megyének felesleges két törvényszék, elég egy is, mert a perlekedő igényének és a gyors és olcsó igazság-kiszolgáltatás elvének csak akkor létezik elég, ha a jogaiban üldözött fél, ítéletmondó biráit minél közelebb találja, s ítéletet gyorsan nyer, — fel kell tenni, hogy mindez két törvényszék útján inkább elérhető, mint egy törvényszék által. Ha a kérdéses törvényjavaslatban, a miniszter úr legjobb intenziói felismerhetők, — a törvényszékek szaporításával és exclusiv érdekek legyőzésével szerintem helyesen és következetesen a miniszter urat vádolni nem, de őt csak dicsérni lehet. Sz. F. úr, a kérdésben forgó czikkben Baranya megyére egy törvényszéket elegendőnek véleményez, vagy ha a törvényjavaslatban kifejezett elvek az alkalmazásban is helyeseknek ismertetnek fel, — ám legyen kettő, de a második törvényszék ne mint a törvényjavaslatban előterjesztetik, Siklóson, hanem Mohácson állíttassék fel, — ezt kivánja több érdek. Ha a törvényszékek kérdéses elhelyezésénél Baranya megye területi nagysága, népessége, fekvése vétetik figyelembe és kiinduló pontul, akkor kétségtelenül igazoltatik e megyében a két törvényszék szükséges volta. Baranya megye területe 83 □ mf. Ha a 65 □ mértföldre terjedő Tolna megyére három, ha a 96 □ mértföldre terjedő Vas megyére négy, ha a 100 négyszög mértföldre terjedő Zala megyére öt törvényszéket lehet és kell állítani, úgy hiszem, hogy a 83 négyszög mértföldnyi Baranyáról azt vitatni, hogy neki egy törvényszék is elég, nem kevesebb mint az olcsó és gyors igazságkiszolgáltatásnak útjába akadályokat gördíteni. Baranya megye népessége a legutolsó népszámlálás szerint 261,725 lélekből áll, e szám elég nagy érv a törvényjavaslat mellett. Baranya megyét az u. n. Mecsek és siklósi hegyek három részre osztják. A Somogy és Tolna szélében elterülő, a 40570 lelket számláló hegyháti járás képezi a megye északi egyik részét, melyet a megye székvárosától a Mecsek hegylánczolat választ el. A villány-siklósi hegyek déli lábánál, mint második választó vonalnál fekszik a 36089 lelket számláló siklósi járás, így a baranyavári járás egy jó része. E két hegyláncz között fekszik Pécs városa, a megye székhelye. Bár szellemi és anyagi tekintetben egyik megyebeli város sem versenyezhet ezzel, mégis a megyét két helyen átszelő s azt részekre osztó hegyek, vagyis a helyrajzi fekvés, — azt eszközük, hogy a megye kereskedelmi érdeke nem Pécsett összpontosul, — de a hely fekvése szerint a hegyháti járásé inkább Somogy és Tolna, a siklósi és baranyavári járásoké pedig a szomszédos Slavónia felé irányul. Egy önzéstelen tekintet a térképre, feltéve, hogy a megyék eddigi czéltalan, az igazságszolgáltatás és közigazgatás tekintetéből sem helyeselhető felosztása, figyelmen kívül hagyatik, s az a már túléltek közé fog soroztatni, feltéve, hogy a gyors és olcsó igazságszolgáltatás elve nem szójáték, de tény akar lenni, a saját érdek árán is óhajtozik, mindenki kénytelen a kérdésben forgó törvényjavaslat abbeli intézkedésének helyességét felismerni, hogy Baranya megyében két törvényszék felállítása szükséges. Pécs bár a megye központjában fekszik, de mert a megye két nagy részétől hegyek által van elválasztva, mert a megye 83 négyszög mölden terül el,ekkér jóval távolabb fekszik a két hegyen túli résztől, mintsem a mindinkább emelkedő ipar és kereskedelmi érdekeknek, az olcsó és gyors igazságkiszolgáltatás elvének, csak Pécsett felállítandó egy törvényszék által, a gyakorlatban,bárminő apparátussal meg lehetne felelni. Sz. barátom azon érvelésére, hogy ha csakugyan két törvényszék lesz Baranyában, a második törvényszék ne Siklóson, de Mohácson állíttassék fel, mielőtt válaszolnék, kell hogy álláspontomat még egyszer figyelmébe ajánljam. Én ugyanis a megyék és járások jelen felosztását, a jövőre nézve mint tarthatlant tekintem . — Sz, a mostani határokat tekinti kiindulási pontul. Ő érvül hozza fel Mohács mellett, hogy a baranyavári járás egészen Mohács alá terjed: — én ezen beosztást, úgy azt, hogy egy járás 64,560 lelket számláljon, a jövőre tarthatlannak és czéliránytalannak tartom, s hinnem kell a helyesebb beosztásban, ellenkezőlegmarad a régi rész. Ezen álláspontból indulva ki, s tekintve a megye térrajzát, Mohács, mint a megye szélén fekvő, már fekvésénél fogva, hátrányban marad a Dráva vidéknek épen közepén fekvő Siklós mellett. Mohács melletti érvelésében az én barátom sok mindent feled. Először is azt állítja, hogy Mohácsotés Dárdát jó kövezet út köti össze, míg Dárda és Siklós között kövezett út nincs. — ez annyiban való, amennyiben igaz az, hogy Mohács és Dárda között vasúti összeköttetés van. A baranyavár- lipovai, Dárdát Siklóssal összekötő köves út ez őszön már a forgalomnak át fog adatni, tehát amint a még nem létező vasúti összeköttetés csak fog lenni Mohács és Dárda között, és úgy fog lenni még ez is őszön jó kövezett út által összeköttetés Siklós és Dárda között is, de Nagy Harsány Beremend és Dárda között készül már tényleg a második kövezett út is ,következőleg Dárda és Siklós között, mire a törvényjavaslat életbe lép minden igényeket kielégítő kövezett utakkal fogunk bírni, ez a tény. Másodszor, a számokkal nagyon könnyen bánik a czikkiró; Mohácsnak nem 13,500, de 12463, — Duna-Szekcsőnek nem 6000, — de 4683,—Német-Bólynak nem 4000, de 2725 lakosa van, — következéskép a Mohács mellett felhozott sértett egyének száma nem akkora, mint czikkiró felsorolja. Mohács állítólagos nagyszerű kereskedelme csak átmeneti természetű; azon körülményt hogy a pécsi kőszenet és siklósi bort a határán keresztül menő vaspályán szállítják a Dunára, neki előnyül számítani nem lehet. Belélete és kereskedelme, a beavatottak tanúsága szerint semmivel sem különb a húsz esztendővel ezelőttinél, következőleg az állítólagos nagyszerűség csak középszerűségre reducálandó. Hogy Siklóst a vasúttól 800 láb magas hegyek választják, igaz, ha torony irányában akar a t. czikkbe menni, de ha a nagyon jó karban lévő Siklós Villány közti kövezett utat akarja használni, egy óra alatt a villányi vasútállomásnál lehet, mint már több ízben is tette. A volt császári kormányzati alatt Siklóson Az orsz. képzőművészeti társulat má jus 2-dikán tartott ülésében a bíráló Jury jelentése alapján tudomásul vette, hogy a folyó évi sorsolásra következő művek vannak megvásárolva: Thán Mórtól „Hunor és Mogor;“ Székely Bertalantól „Az apáczaMunkácsi Mihálytól „Száraz malom ;“ Pál Lászlótól tájkép; Markó Ferencztől „Száraz malom;“ Markó Károlytói tájkép; Schaffer Bélától csendélet; Brodszkytól „balatoni táj; “ Mészöly Gézától „Hintersee;“ Böhm Páltól „Szénagyűjtés;“ Maisch-tól „tanulmányfő;“ Grimmtől „Kecskeméti puszta.“ Keleti Gusztáv nagy tájfestménye, a „Száműzött parkjai;“ valószínűleg szintén a sorshúzás egyik legfőbb nyereménye lesz, miután megvásárlására már megtörténtek a kellő lépések. Telepy Károly titkár bemutatott az idei albumlapok közül kettőt: Wágner Sándor „Nőrablását,“ és Thán Mór „Sz/'Cecziliáját.”.Továbbá jelentést tett, hogy a mostani tárlat eladó külföldi műveinek megvételére semmi ajánlatok nem történtek és csupán két kisebb tájképnek akadt vásárlója. Általában ez ülésen a titkári jelentésnek semmi örvendetes része nem volt. Daczára, hogy a kiállítás iránt nagyobb érdek mutatkozott, mint azelőtt, a múlt havi tárlati jövedelem alig haladja meg a 300 frtot, holott csupán az előleges kiadások (a külföldi művek ideszállítása) 618 frtra rúg, s mivel a tárlat csak május végéig lesz már nyitva, nem remélhető, hogy a társulatot néhány száz forintnyi deficit nem terhelje. E jelentéssel kapcsolatban Telepy K. indítványt tett, hogy a kormány figyelme, mely utóbbi időben a művészetekre úgyis kiterjedt, a képzőművészeti társulatra is felhívandó lenne. Ez indítvány jelentékenyebb felszólalásokra adott alkalmat, de a véghatározata közelebbi ülésre maradt. Az ülés tudomásul vette a pénzügyminisztérium engedélyét az idei sorshúzásra, mely múlhatlanul dec. 26-án történik meg. Szóba jött, hogy lépések történjenek, mikép az Eszterházy-képtárból a társulat kiállítási helyiségébe vezető folyosó oly napokon, midőn az Eszterházy-képtár nyitva van,szintén kinyittassák, hogy így a közönséget a nagy kerülő ne riassza el a kiállítás megszemlélésétől akkor, midőn már úgy is csak egy ajtó választja el. Végül a titkár jelentette, hogy Munkácsi Mihály megígérte, miszerint „A siralom házban“ eziti festményét, (mely külföldön oly nagy figyelmet gerjesztett) elküldi kiállítás végett, társas bíróság volt, mely társas bírósághoz balyavári járás Dráva melléki része be vo osztva, — ezen elhelyezés és beosztás, ott látja indokát, — hogy részint Somogymegy szélétől — Dárdáig elterülő Dráva vidékéne központja volt, részint az ezen vidékkel szóló kereskdeelmi összeköttetésben élő tőszomszédo slavonitáknak érdekeik érvényesítése tekintetéből, ne kellessék Pécsre messze utazgatni. Siklós ma is központja a megye alsó résznek. A slavonitákkal a kereskedelmi összeköttetsek naponta élénkebbek, s nem lehet a tövényhozónak szomszédos érdekeket figyelme kivül hagyni, — de kell hogy érdekeik szemmel tartása mellett, baráti és szomszédos készségünknek , még az által is tanujelét adjuk hogy gyorsan és olcsón igazságszolgáltatás nyerjenek határaik tőszomszédságában. Szerény nézetem szerint, nem Mohács, Siklós mellett szól a közérdek ; Mohács mellet csak azon szükkörü provincialismus s azza kapcsolatos önzés szól, mely nem a miniszter országszerte és pártkülömbség nélkül elismer törekvésében; de, ez egy alkalommal, az é tisztelt barátom czikkében talál kifejezést. Siklós, 1870. April 29. Gózon Lajos: Ouizot a plebiscitumról. Több egyén Guizottól kikérte nézetét a plebiscitumról, ő a következőkben válaszolt: „Nagyon meg vagyok hatva azon érzelmek által melyeket irántam szíveskedtek kifejezni és ne minden szomorúság, de habozás nélkül felele azon levélre, melyet szívesek voltak hozzám íri a benne lévő kérdésről. Én „igen“nel fogok válaszolni a Francziaország elfogadása alá terjesztett plebiscitumra. Mélyen sajnálom, hogy a császár által előterjesztett szabadelvű reformok, nem tárgyaltattak és vitattak meg előbb a törvényhozó testben úgy mint a senatusban. Azt is sajnálom, hogy a plebiscitum ahelyett, hogy az országtól egyszerűe e reformok szentesítését kérné, határozottan a egész alkotmány és alapjai helybenhagyása követelte, amint azok 1852 óta léteznek, így sok kitűnő polgárt bizonytalanságba , bizalmatlanságba hoztak, kik az idő által megtanítva, el tudják fogadni a bevégzett tényeket, még akkor is, midőn azokat rászalták és küzdöttek ellenök, de kik nagyon szívökön hordja azt, hogy megtartsák őszinteségüket és személyes méltóságukat, midőn legbensőbb benyomásaikat áldozzák fel a haza érdekeinek, így nagyon ok nélkül, kitették magukat annak a esélynek, hogy sok nép oly hasznos, min megtisztelő szavazatot elvesztenek, és keserű hangulatban hagyják a mérsékletre és méltányosságra hajló egyéneket. „A kormányok egyébiránt nem igen tisztán látják saját érdekeiket, midőn hosszas politikai izgatás után, szüntelenül visszatérnek a múltra, felkeltik azon érzelmeket, melyeket egykor ez vagy ama tettek támasztott és vitatkozásba bocsátkoznak egy oly közönség előtt, mely inkább hajlandó a jelennel és jövővel foglalkozni. Az ismételt megerősítések inkább izgatják, mint megnyugtatják az elméket és inkább megingatják, mint megszilárdítják a hatalmat. Azon időkben, midőn inkább vallási szentesítést kerestek az új kormányok, nem úyiták azt meg és bármily változás történt, vagy fogadtatott el a bélrendszerben, egy uralkodó sem szentesitteté magát kétszer sem Francziaországban sem másutt Európában. De bár megjegyzem az április 23-iki plebiseitumban hátgondolat nélkül azokat, melyeket nagyon sajnálatra méltó hibáknak tartok, nem akarom félreismerni és nem ismerhetem félre azon reformok értékét melyeket az intézményekbe behoz és azt a fontos javítást, mely abból az egész ország helyzetére származik. Ez által nagy haladást teszünk mi a szabad kormány, az országnak önmaga általi kormányzásának útján. E reformok kedvezők a közszabadságok szabályos előhaladásának és a közügyek igazgatásának. Biztosítják az országnak saját sorsára és kormánya tetteire való befolyását felelős tanácsadók által. S egyszersmind a hatalomra nézve, erőforrásává és a nemzet rokonszenvének biztosítékává válnak.Képessé teszik Francziaországot, hogy megakadályozza az új forradalmakat, melyet valódi kívánsága és erkölcsi és anyagi érdekei egyaránt visszautasítanak. Ezek, nézetem szerint, az ország elé most terjesztett kérdésben azon fő és végleges tekintetek, melyeknek az általam felhozott ellenvetéseken győzni kell. Meg vagyok győződve tehát, hogy szavazhatunk és szavaznunk is kell hálával és reménynyel azon plebiscitumra, melyben a reformok vannak és hogy midőn így cselekszünk,hazánkkal egy nagy lépést tétetünk meg minden nemzeti és felvilágosodott kormány czélja felé: mi a rend