A Hon, 1870. június (8. évfolyam, 124-146. szám)
1870-06-01 / 124. szám
leg is Brassó kényére van bízva, mely elnyomás alól ezek csak 1850 —60-ig, midőn közigazgatásilag különálló terület részt képezett, tudott némileg lélegzethez jutni. Kitűnik továbbá az is, hogy a hazájáért annyiszor vérzett, sokszor majdnem kiirtott maroknyi székelység teljes elszegényedésnek s vallásos úgy, mint nemzeti elnyomásnak néz eléje. Mindezekért méltányosnak, sőt hazafias kötelességünknek tartjuk, e szorgalmas, de szegény vidék népének érdekében felszólalni akkor, midőn ezt törvényhozásilag újra Brassó vidékéhez szándékolják csatolni, közigazgatásilag is talán ugyan ide rendelni, amidőn sem anyagi, sem szellemi léte nem lenne a hatalmas város pressiójával szemben talán évtizedekre sem biztosítva. Mi nem akarunk proselytákat teremteni, tiszteljük mások vallásos úgy, mint nemzeti érzületeit, de a magunkét sem hagyjuk, valamint minden időben kötelességünknek ismerjük sajtó útján védeni bármely más faj törvénytelenül sértett igazát, a saját magunkét sem tartjuk elejteneőnek soha. Azért határozottan és minden más érdek nélkül, csupán a szabadság és saját fajunk érdekében, csak támogatni tudjuk e vidék lakóinak azon — már a törvényhozáshoz is benyújtott kérelmét, hogy igazságszolgáltatás tekintetében külön területet nyerjen, — (melylyel már birt is) s közigazgatásilag is oda csatoltassék, hova hajlamai és tétele fentartása érdekei vezérlik. E nép sokat, igen sokat vesztett. Elvesztette vagyona nagy részét, elvesztette előjogait, mentse meg a törvényhozás legalább utolsó sibylla-könyveit, nemzeti és vallásos szabadságát és valódi honszeretetének alapjait. P. Szathmáry Károly. -----Az alsó-ausztriai választási mozgalmak már megindultak. A szabadelvű párt, mely már kétszer adott ki manifestumot, most újra kibocsátott egyet, melyben már programmja is körvonalazva van. Erősen meg van abban támadva az eddigi birodalmi tanácsi cliqne s hangsúlyozva a szükségesség, hogy a képviselői mandátumokat más kezekre kell bízni. E párt egyenes választások útján alkotott népházat s tartomány gi ülése másodválasztásokon alapuló tartományházat követel. A belső békének a nemzetiségi zavarok elhárítása által leendő helyreállítása a legnagyobb feladatnak jelentetik ki. A német érdekeket nem feláldozni, de megoldani kell. A bevezetés után, áttér a manifestum a történeti jogra. Határozottan ellene vagyunk — úgymond — hogy a német-osztrákok a nem-német nemzetiségek számára valamely u. n. történeti jogot vagy államjogi szerződést elismerjenek, miután nem engedhetjük meg,hogy egy ilyennek létezése nélkül a nemzetiségeknek teljes joguk ne volna az államtól védelmet s nemzetiségi tételük biztosítását és bátoritlan fejlesztését követelni. Mi ezt Ausztria minden nemzetiségének „természetes jogára“ nézve mondjuk, melyet sem „históriai jog“, sem „államjogi szerződés“ sem rész kormány, sem lelkiismeretlen parlament nem állapíthat meg. Mivel mi minden nemzetiségnek elismerjük e jogát, kárhoztatjuk ama politikai és nemzetiségi pártok törekvését, melyek az államban vagy annak egy részében egy nemzetiségnek a többi felett uralmat törekszenek szerezni. Átmenvén az alkotmány eredetére igy szól: Őszintén sajnáljuk, hogy Ausztria népei az 1860 okt. 20. és 1861. febr. 26 ki odroukat elszenvedték s ezzel jogi álláspontjukat elvesztették, melyből kiindulva kötelesek lettek volna azt követelni, hogy az 1848-as alkotmányozó birodalmi tanács hivassék egybe, a fegyveres erővel megakasztott munkálkodásának folytatására. Meg vagyunk győződve, hogy az összes nemzetiségek képviselői által megállapított alkotmány-okmány behozatala s annak a korona általi megtörhetlen szentesítése a nemzetiségi viszályt már csírájában elfojtotta volna, és viszszatartotta volna attól, hogy a nemzetiségek különleges helyzetek után küzdjenek. Ez alkotmány okmány még 1860-ban is a leg"■■■■» '—mm»" hogy megbántotta-e valamivel ? mig végre kizokogta a hölgy: — Lássa, a szegény Jánoska meghalt. Itt vannak az asztalom mellett a mankócskái. — No azt igazán sajnálom. Sok derült órát töltöttünk szegény fiúval. — Ugye, ön is szerette? — Lássa, nekem olyan üres most a világ, hogy nem hallom mankóropogását a lépcsőimen. Nem tudom, hogy miért élek még ? Úgy szeretnék valami olyan emberért élni, aki nem tud magával jól tenni, csak ha én ápolom. Képzelek magamnak valami festőt, aki elvesztette szeme világát, valami zenészt, aki elvesztette jobb kezét, valami nagy politikai hőst, akit üldöznek , nem hagyhatja el a szobát, —s akinek én volnék mindene, jóltevője, kenyérkeresője. — Menjen ön Garibaldihoz! És azután nevetett ő is. — De hát beszéljen arról, hallott engemet énekelni? Nos, mit szól hozzá? — Ha úgy tudna ön énekelni az ördögöknek is, mint az angyaloknak tud, akkor ön igen nagy művésznő volna. — De mit ért ön az ördögök alatt ? — No azt tudni fogja ön pater Anselme prédikáczióiból, hogy a színház az ördögök Synagogája. — No — oh! ön goromba paraszt! Hát nem tudja, hogy én színésznő vagyok ? — Ezer bocsánat! Én azt hittem, hogy ön nappal apácza fejedelemasszony s csak este színésznő. Hallja! Ez nem volna rosz hivatal. — Merjen! Maga nagy bolond! Hát miért tart engem apácza fejedelemnőnek ? — Nem annak van-e ön öltözve? — Én csak a vezekléshez vagyok öltözve Ön ’ istentagadó! Gúnyt űz a kegyességből ! — Nem én, madame, sőt elismerem, hogy szürke és fekete selyemben járni nagy vezeklés, lesütött szemmel kokettirozni nagy bűnbánat, húsz frankos tengeri rákot enni, nagy böjtölés. Én még azt is elhiszem, amit a párisi nőkről híresztel a kegyes világ, hogy azért viselik most a magas ruhákat, mert a középkori divat szerint ők is végig korbácsolják a házaikat a flagellummal bűnbánatból s annak a nyomait takargatják. — Ah! Az nem igaz. Azt nem teszszük. Tiltakozott Evelina. — Én nem tudom. A világ azt beszéli. Ez nagyságtok titka. — De nem igaz! heveskedik Evelina. Mi nem korbácsoljuk a hátunkat. Nézzen ön bár ide! S azzal lehajolva Árpád előtt, felemelte hímzett gallérkáját, hogy az oda láthasson, — egész öntudatlan szeleskedéssel. Árpád pedig — elpirult s nem nézett oda. Valóságos gyermek mind a kettő! Árpád azután kalapját vette s tréfásan monda Evelinának : — Ne csak énekeljen ön össze egy csoport zuarot Merode urnak , majd mi meg Garibaldival széjjelmuzsikáljuk őket. Azzal otthagyva jegyét lakása czimével Evelinánál, eltávozott a szeleburdi. A másik szeleburdi csinálta tovább a kegyes programmot. (Folytatjuk.) Könyvismertetés. (A felekezeti iskoláztatás veszélyei és közoktatásügyi törvényünk hiányai nevelészeti, társadalmi és politikai szempontból. Irta Bánhegyi István. Pest, Aigner Lajos 1870. 8 ad rét 124 lap.) (S7.) Az előttünk fekvő munka, mely a nagy közönség számára a végből vanlrva, hogy érdeket gerjesszen a nevelés és tanügy körül,hogy figyelmeztessen az annyira szabadelvűnek híresztelt népoktatási törvény egy nagyon lényeges hibájára, megérdemli figyelmünket. Mint hajdanában a vallás eszméje lelkesítette a népeket, fűzte egy nagy családdá, daczára annak, hogy egymás nyelvét nem értették, úgy mai nap a nemzetiség eszméje a mozgató erő, mely a népeket tettekre készteti. Ezen eszmétől való lelkesültséggel írta szerző is művét, melynek végleges czélja kimutatni, miszerint csupán a minden felekezetiséget mellőző nemzeti iskola által érhetjük el azt, mit a nevelés-tanítás által elérni óhajtunk. Nehogy pedig valaki az 1868. 38. tezikket ily nemzeti iskolákat elrendelőnek tartsa, első helyen bebizonyítja dönthetlen érvekkel, hogy az u. n. községi iskola épen oly felekezeti, mint a törvény által engedélyezett felekezetiek. Az említett törvény csak egy nagyon kis lépés a valóban nemzeti iskolák felé. Sokkal élesebb, nemes hevében talán nagyon is éles fegyverrel fordul a felekezeti iskolák ellen, kimutatja, hogy ezek jellemet nem nevelhetnek, hogy állam- és életveszélyesek. Ennek kimutatásában túlozni látszik szerző, mert kimondja az igazságot leplezetlenül, azonban ha fontolóra vesszük szavait, igazaknak kell elismernünk, habár nehezünkre esik is. Részünkről élvezettel olvastuk e művet, egy megjegyzésünk azonban van, és ez az, hogy szerzőnek nem a nemzeti, hanem a valóban humánus, de jelenleg különösen nálunk, még korai kosmopolitikus iskolák lebegtek szemei előtt, jobb alkotmányalap lett volna Ausztriára nézve, s ha az akkor behozatik, sem cseh declarátióra, sem lengyel resolutióra, sem slovén praetensiókra nem került volna a dolog s akkor a Magyarországgal való kiegyezés biztosabb alapon jöhetett volna létre. Mi tehát kijelentjük, hogy az 1860-ki megerősített birodalmi tanácsba egybegyült férfiak súlyos bűnt követtek el a népek ellen, midőn elmulaszták egy közös nyilatkozatban kijelenteni , hogy az osztrák állampolgárok bírják 1848-tól keltezett alkotmányos jogukat; hogy az alkotmányozó birodalmi tanács nem a jog, hanem az erőszak útján oszlattatott fel missiója befejezése előtt, hogy a koronának ennélfogva nincs joga többé új odrog-kísérleteket tenni, sőt kötelezve van a reichszábhoz azon választási törvény alapján, melyen választatott, újra összehívni. Meg vagyunk győződve,hogy egy ily nyilatkozatot az összes lakosság helyeselt volna s ehhez irányzotta volna politikai magatartását. De elismerjük, hogy a kremsi alkotmányirat behozatala ma sem jogilag sem politikailag nem lehetséges, habár mindig arra fogunk törekedni, hogy az alapjogok, melyeket a nemzeteknek ez alkotmány biztosított volna, alkotmányunkba törvényes uton bevézessenek s ez alapjogok szellemében revideáltassék az egész törvényhozás. Mi ugyanis oly államot akarunk, melyben minden hatalom a népből ered, valóságos népállamot, melyben a korona souverainitása mellett a nép souverainitása is általánosan elismertetik s szentnek, sérthetlennek s az összes közjog alapjának tekintetik. Előadván a memorandumról, hogy a jelenleg fenálló közjogi helyzetnek más, mint alkotmányos után leendő módosítását visszautasítják, egyszersmind kijelentik, hogy azok alkotmányos utón módosítását elodázhatlannak tartják. Meg akarjuk — úgymond — változtatni a reidhszábot. A jelenlegi képviselőház helyett direct választásokból eredő népházat, a jelen urak háza helyett a tartománygyűlések választásaiból eredő tartomány házat akarunk. Ezzel az államjogi oppositiót Cseh és Morvaországban és Galicziában kiengesztelni hiszik, mert alakulnak fractiók, melyek a klerikális és feudális elemekkel szakítva, szabadelvű irányban segíteni fognak létesíteni a népállam eszméjét. Meg vagyunk győződve— folytatja a manifestum, — hogy csak akkor ha a nemzetiségi zavarok Ausztriában jelen államjogi jellegöket elvesztették, ha többé nem lesz szükség az állam nagy területi alkatrészeit fegyveres csapatokkal schachban tartani, csak akkor lesz az állandó hadsereg reductioja s a militrendszer behozatala keresztülvihető. Utalván még néhány szükséges reformra, következnek az aláírások, Országgyűlés. A főrendiház ülése május 31-én 120 órakor. Elnök: Cziráky János gr., jegyző Apponyi Sándor gr. A kormány részéről senki sem volt jelen. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Bujanovics L. a képviselőház jegyzője átnyújtja a magy. keleti vasút módosításáról szólójavaslatra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot. Kiadatik a hármas bizottságnak véleményezésre. Elnök a miniszterelnök levele alapján értesíti a házat a legközelebb történt miniszterváltozásról. (Éljenzés.) Tudomásul vétetik. Ezután felolvastatnak a 3 as bizottságnak a gömöri iparvasút-hálózat kiépítésére a nyíregyház unghvári vasútra, a tiszai koronás községek megváltására és a bánréve nádasdi vasút kiépítésére vonatkozó jelentései, melyek kinyomatása elrendeltetvén, a csütörtök d. e. 11 órakor tartandó ülés napirendjére tűzettek ki tárgyalás végett. Az ülés erre 1 ’/* órakor eloszlott. Ajjbihar megyei honvádegylet kör. indítványt fogja képviselői által az országos honvédgyűlésekbe terjeszteni: „Minden volt honvédnek erkölcsi kötelessége oda hatni, hogy a honvéd név megörökítessék, és létezésének ne csak a történelem lapjain legyen jele, hanem élő emlékek is hirdessék azt, hogy az utókor a múlt emlékeit látván, annak erényeit is beplántálja a honfiak szíveibe. Ily élő emlék leend a Pesten emelendő honvédmentház is; oszlopa lesz ez a haza, szabadság és alkotmány iránti szeretetnek, záloga a hűségnek és oltára a múlt iránti kegyeletnek; mert ebben a nemzet megmutatja azt, hogy amit a nemzetgyűlés honatyái megtagadtak a vérző de törhetlen szívektől, megtagadtak azoktól. A nemzeti torna és tűzoltó egylet a tűzoltó osztály főparancsnoka személyében gyűjtési engedélyért folyamodott a városi tanácshoz, a tűzoltó osztály kiegészítő szervezése czéljából. A tanács, nem indokolható határozatával, e kérelmet megtagadta, és a biztosító társaságokat véli hivatottaknak, hogy az egylet tűzoltói kiadásainak fedezésére évi járadékot biztosítsanak. A tanács határozata csak úgy lenne helyesebhető, ha az egylet azon ponton állana,hol már nem további beszerzésekről, hanem folyó kiadások és javítási költségek fedezéséről lehetne szó; — de itt is kérdés marad, vájjon ezeket fedezni elsősorban nem a várost illeti e, melynek érdekében az egylet tagjai szolgálatukat felajánlják? s csak másod sorban a bitosuító társulatokat, melyek nem minden tűznél lehetnek érdekelve ? Az egylet jelenleg, a parancsnokságot is számítva, 112 tényleges szolgálatot teljesítő tagból áll, kik közül azonban néhány még nélkülözi a teljes felszerelést. Van azon felül még 60, kik a tömegesen jelentkező előjegyzettek közül vétettek föl, de a felszerelést, illetőleg beruházást nélkülözik. — Ezen előleges felvételek azon jogosult reményben történtek, hogy a város fogja a legkevesebb akadályt az egylet terjeszkedése ellen gördíteni — s mert a tapasztalat kevésnek mutatta az eddigi létszámot 100 tagot arra, hogy szükséghez mérten, minden éjjel kellő őrség lehessen a tanyán, anélkül, hogy idővel a tagok túlságosan igénybe vett buzgalma ki ne fáradjon. Jelen állomány szerint minden éjjel legkevesebb 7 tag rendeltetik őrszolgálatra, mint legkisebb szám, mely a szerekkel gyorsan a vész helyére siethet és ott hathatósan oltalmat nyújthat; s igy minden tag majd minden 12 napon kerül éjjeli szolgálatra, közben gyakorlatra és ráadásul színházi szolgálatra; mi összesítve oly önkénytestül, kit hivatása másfelé köt, untig elég. — Sőt mért ne könnyitenék meg a szívesen viselt terhet is az által, hogy megosztjuk azt azokkal, kik szintén hajlandók szép örömest a köznek szolgálni, s midőn ennek eszközölhetése végett senkit sem akarunk jobban terhelni, mint mennyit a maga és a köz érdekében önkényt felajánlani hajlandó ? A tűzoltóság szükségét igazolja mindennap, s kik a dicsőség és honszerelem kezeikből kifacsart fegyverét a nyomor mankójával cserélték fel, megadja a nemzet az erkölcsi elismerést s a hála adójával az 1848/9-ki honvédeknek nyughelyet készít. Midőn tehát az 1848/9-ki honvédek ily elismerésben részesülnek, szükséges az, hogy a háladatosság ez áldozata a nép gyermekeire háromoljék vissza. A múlt idők honvédeinek számos és erős kötelességei vannak: ezek egyike, s ez a legelső, azon elvek terjesztése, melyek a barettéren dicsőséget s a békében az uralkodó elismerését szerezték meg; ezen elvek: szabadság, egyenlőség s testvériség, haza iránti hűség és áldozatkészség és a hit a jövőben. Ezen elvek mellett küzdött a törvényesen alakult honvédség 1848/9-ben. Törvényesen alapult az 1848/9-ki honvédség, s ezen elvek segíték győzelemre, törvényesen alapult az 1865/8-ki honvédség is, mindkettő ugyanazon nemzet fiaiból való, mindkét honvédséget a törvény bástyái veszik körül, csakhogy míg az 1848/9-ki honvéd a fentebbi elvekért küzdött, s a jogtalan megtámadást véres fővel utasította vissza, tehát a haza iránti kötelességét teljesítette, elvárja az 1865/8-ki törvény által besorozott honvédektől, hogy megteendik a haza iránti kötelességeiket. Jóllehet Biharmegye honvédegylete az 1865/8- ki törvény által felállított honvédség szerkezetét nem látja sem kielégítőnek, sem a czélnak megfelelőnek, de nem akar ítéletet mondani annak besorozott egyénei fölött, s épen azért, mert nem szabad az egyesek fájdalmait az ártatlanok szemébe dobni; mert nem szabad a honatyái példáját követnünk, kik önmaguk vonták meg az 1848/9-ki honvédségtől az erkölcsi elismerést, jóllehet ez ugyanazon törvényeket védte, melynek alapján a honatyák az országházban ülnek, s ha bűn volt a védelem, a következtetés a nemzetet sújtja le; az 1848/9-ki honvédségnek nem szabad a törvényen alapult honvédeket magától eltaszítania, hanem kötelessége azokat, mint nevének örököseit, mint ugyanegy hazának gyermekeit, mint olyanat, kik most egyedül hivatvák a haza védelmére, testvéri szeretettel fogadni. Ezekből kiindulva, mondja ki a biharmegyei honvédegylet, hogy az 1865/8. törvények által besorozott honvédeket testvériesen üdvözli, s mint törvényes örököseire az 1865/8 ki törvény által besorozottakra hagyja át a nép szeretetéből s hálája adójából építendő honvédmenházat az 1848/9-ki honvédek kihaltával.A hogy mostani szervezetében is, hol a város saját költségén csak 36 embert tart, elég sikert képes felmutatni, az csak ösztönül szolgálhat a város atyáinak, hogy az egylet szándékolt nagyobbítását nem csak nem akadályozni, de saját érdekükben támogatni fogják, s ezen intézkedését a tanácsnak, ha csak téves értesülésen alapul és nem elfogultságon a közgyűlésen a kérelemhez mérten meg is fogják változtatni; megfontolván még azt is, hogy ez intézmény a minden irányban való haladás, és különösen az ipar és kereskedelem emelkedése folytán, testen mint az ország központjában mindinkább szaporodik a vagyon és érték, mely leginkább a tűz veszélyének van kitéve — már nélkülözhetlen is — de ilyent tisztán fizetett egyénekből szervezni, az e czélra megszavazott összeg háromszorosával is csak szerényen lehetne. — Sz. J. Külföldi hírek. — A francziaministerium a mairek (polgármester) és segédeik választásáról elkészítő törvényjavaslatát. E szerint ezek jövőben 5 évre a municipalis tanácsból lesznek kinevezve. A departement arrondissement és canton fő helye valamint a 3 ezer lakónál többet biró helyeken ezeket a császár nevezi ki, a többi községekben a praefect nevezi ki azokat. A municipális tanács is 5 évre választatik. Ha időközben a tanács ’pdére leolvad, választás lesz annak kiegészítésére. A tanács számát a községek népessége szerint határozzák meg. Különben a mairek hatósága a régi marad. A tanács hatóságát pedig egy későbbi törvény fogja elhatározni Tehát a nevezetes változás az 5 évi hivatalkodás, mert az 1867 julius 24 -i törvény 7 évre határozta volt azt. A marathoni esemény egyik episodja az volt, hogy kire terjedt,miszerint ez ügyben az athéni ügyvédi kar nézete is ki volt kérve a rablók által. Ez ellen az Ügyvédi kar 76 ügyvéd nevében határozottan tiltakozott. Erskine athéni angol követ az ügyvédi kar képviselőihez most egy levelet intézett, melyben a többek közt a következőket írja: „Engedjék meg mindenekelőtt uraim, hogy biztosíthassam önöket, miszerint én nem könnyelműleg fogadtam el azt a gondolatot,hogy azon ügyvédek,kik az athenei grémiumhoz tartoznak, kik közül többeket személyesen ismerek és kiknek magas tehetségeit nagyra becsülöm, egy rabló főnök bűnös eszközei lehettek. Mint ha tudósító arról, ami körülöttem történt, kötelességemnek tartom értesíteni kormányomat arról, amit nekem a miniszerelnök mondott. Ha később az ő emlékezete és az enyém közt divergentia jött létre, úgy nem sajnálhatom eléggé, hogy az a félreértés, mely keletkezett, egy pillanatra az athéni ügyvédi grémium érzékenységét sértő.“ Ebből csak az tűnik ki, hogy Zaimis miniszter és Erskine nem legjobb lábon állanak. Zaimis a kamarával sem áll igen jó lábon, mert nem akarja egybehívni addig, míg abban többségre nem számíthat. A rablók ellen az üldözés foly és a parasztok nagy segítségére vannak a katonaságnak. Egy rablót, Magirat, egy paraszt árult el, míg nála aludt, 3 gendarmeot hivott, a rabló felébredve, az egyiket meglőtte, de a másik golyója őt is életétől foszta meg. —Francziaország levelezéséből a marathoni ügyben, a „Times“ a következő kivonatot közli. A franczia kormány küldött egy sürgönyt Athénbe, melyben megrója György király kabinetjét azért, hogy a hatalmakkal oly hosszasan hozzá vonja az alkudozást és azok türelmét teszi próbára. A sürgöny azon fenyegetődzéssel végződik, hogy a görögök, mint nemzet lesznek felelősek, ha valamely francziának bármi bántódása lesz ott. Megjegyzi azt is, hogy a görög kormány mostani magatartása folytán, Francziaország nem fog Görögország védelmére kelni a hatalmaknál. Romániában a kormány ígérte ugyan hogy a zsidókat birtokukban védelmezni fogja, de azért a bakeni praefectet letette hivatalából, mert a bakeni csőcseléket, mely a zsidókat a választások alatt kirabolta, ránczba szedte és néhányat kellően meg is fenyitett, sorait jövőben szerdai napon tarthassa. — A vallás- és okt. miniszter dr. Bognár Jakabot a nagyváradi kir. jogakadémiánál az ausztriai polgári-magyar váltó- és bányajog tanszékére hely.,rendkiv. tanárrá, továbbá a Déván állítandóállami tanitó-képezdéhez Koos Ferenczet, Petri Vazult és Samu Ferenczet tanárokul nevezte ki, az igazg. teendők ideigl. ellátásával Koós Ferencz bízatván meg. — Az első aradi gyártelep-részvény társaság, valamint a nagybányai gőz és kád gyógyfürdőrészvénytársulat alapszabályai a földm. ipar és keresk. minisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — A beszterczbányai p. U. igazgatóság Bauer Józsefet I. oszt. Klauz Jánost és Kesztner Jánost II. oszt. irodatisztekké, Dorazil Károlyt és Tonházy Illést irodai segédtisztekké —továbbá Kirchner Antalt, Orgonász Adolfot, Kubányi Károlyt, Pfeiffer Albint, Duchon Aladárt, Hartay Lajost, Brecska Endrét, Széky Istvánt, Lehoczky Ádámot és Adamovszky Gyulát Illik oszt. adóhiv. segédtisztekké, ideigl. minőségben, nevezte ki. Hivatalos. Wolf József 52-dik sorezred tartalékbeli tizedes Farkasra, Endresz József pécsi lakos E hnn re, Vert István tanuló Hegyi-re változtatták neveiket. Ő felsége Gyújtó Lajos p. tt. m. titkárnak az osztálytanácsosi czimet és jelleget adományozta. — Kézdivásárhely városában a böjti „Reminiscere“ vasárnap utáni hétfőre eső országos vásár ezentúl január hó harmadik hétfőjén — az ápril 24-ére eső szentgyörgy-napi országos vásár pedig május hó második hétfőjén fog megtartatni. A Zarándmegyében kebelezett Körösbánya város kérelme folytán megengedtetett, hogy eddig hétfői napon tartott országos és hetivá Akadémia. A math. és természettudom, osztály május 30-ai ülése kevés tag és kevés vendég jelenlétében folyt le. Az ülés megnyílta után Szily Kálmán fölolvasta Kruspér és Szily jelentését a magyarországi méter-és kilogrammetalonok összehasonlításáról a franczia prototypekkel. Bevezetésében előadja, hogy a két minisztérium a múlt év végén egy átiratában az akadémiához fordult azon kérdéssel, nem volna-e ez hajlandó Nagy Károly híres méter és kilogramm mintáit, melyek első tulajdonosukról az akadémiára szállottak, azoknak a franczia mintákkal egybehasonlítása czéljából a kormány rendelkezésére bocsátani, illetőleg az egybehasonlítás eszközlése végett egy küldöttséget Francziaországba meneszteni. Az akadémia készségét nyilvánította a megkeresés iránt,és a Francziaországban járt küldöttség eljárása és tapasztalatai kiküldése célja körül képezi a jelentés tartalmát. Értekező az osztály tudomására hozza, hog augusztusban Párisban nemzetközi méterkonferenczia fog tartatni, melynek czélja lesz, nemcsak a méterrendszert már elfogadott vagy ezentúl elfogadandó államok számára egy közös kosz és súlymértéket megállapítani, hanem oda is törekedni, hogy legtökéletesebb és a hőmérsék befolyásának legkevésbé alávetett anyagból oly minták készíttessenek, melyek az új mérték egységét biztosítsák. E jelentés folytán elnök azon kérdést teszi fel: nem tartja-e az osztály méltónak és a hazai tudományra nézve hasznosnak, ha a kormány felszólíttatik, hogy a Párisban tartandó nemzetméterkonferencziára Magyarországból is küldjön képviselőket, mely esetben az akadémia késznek nyilatkozik, az erre alkalmas férfiakat kijelölni. Ez indítványt a szűkülésre következett összes ülés elfogadta. Szily Kálmán előterjesztette még Roller Mátyás értekezését a „naprendszer tovamozdulásáról az üstökös pályákból ítélve“ és az osztály tudomására hozta, hogy Vartha Vincze tanár az alizarinnak egy új synthezisét találta fel, melynek czélszerűsége iránt egy sveiezi gyárban most léteznek a próbák. A titkár végre a jövő hétfőre a nyelv- és széptudományokból kitűzött értekezéseket jelentette be. Ezután az osztály ülés bezáratott és következett az összes ülés. Esküdtszék! tárgyalás. (Tegnapi esti lapunkhoz folytatásul.) Füzesséry: Ismételten azt mondja — védő ügyvéd beszédére térvén — hogy az életnek is megvannak határai, itt az a határokon túl vitetett. Védő ügyvéd. Nem kell szószerinti értelemben venni mindazt amit Saphir Ede Frohner ellen irt. Ha ez általánossá válnék, úgy az életlapok minden száma sajtóperbe fogathatnék. Ki lenne akkor életlap-szerkesztő ? Elnök összefoglalván röviden a tárgyalás folyamát, figyelmezteti esküdteket, hogy — félretéve minden személyes vonzalmat, ellenszenvet, úgy ítéljenek a mint meggyőződésük sugallja. Megjegyzi egyszersmind, hogy miután egy tanú által az volt mondva, miszerint Saphir E. azon lapja, melyre vádló a fősúlyt fekteti , meg nem jelent, a bíróság vissza fog vonulni, határozni a fölött, tekintetbe vehetőé ezen nyilatkozat, miután tárgyalást ez iránt most már indítani nem lehet. A sajtóbíróság visszavonulván, rövid idő múlva e következő kérdéseket intézi az esküdtekhez : 1. Meg vannak-e győződve az esküdt urak, hogy a kérdéses lap (a „Styx“ melléklapja „Geisser“) ki osztatott-e akár ingyen, akár pénzért? 2. a „Saphyr Styx“ czimü életlap 24 dik számában: „Ein Compagnon“ czimű czikk csakugyan tartalmaz-e becsületsértést, vagy sem ? A következő 9 kérdésben egyenként megvannak említve, az általunk is felhozott, Frohner J. ellen „hadjáratot intéző“ czikkek. A 12-ik kérdés a következő: Megvannak e a t. esküdtek lelkiismeretükben győződve, hogy vádlott-e az 1911-ig terjedő czikkek szerzője, vagy nem ? s ha igen, vétkes-e ezért vagy sem ? Az első kérdés elejtetett egyhangúlag: a következő 10 kérdésben majd az igenlő, majd a negatív szavazatok nyertek többséget, mindazáltal úgy, hogy több igenlő szavazat volt absolute, mint negatív. A tizenkettedik kérdésre esküdtek 10 igennel s két nemmel szavaztak. E szerint a vádlott vétkesnek nyilváníttatott. Fitzessék kéri a bírákat, hogy ne járjanak el szigorral ítéletükben, ugyanúgy a vádlott ügyvéde. A sajtóbíróság Saphir Edét 4 havi fogságra s 255 sor. pénzbírságra ítéli. Miután vádlott két kezest állít ki, elnök a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja. Különfélék. Pest, május 31. — Tűz az óbudai hajógyárban. Ma este felé az a rémhír futotta be a fővárost, és környékét, hogy az óbudai hajógyár ég. E roppant intézet sorsa természetesen mindenkit érdekelt. Ezrenként siettek a szerencsétlenség színhelyére, úgy hogy a lóvasút egy kocsija fele után a rajta levő tömeg terhe alatt összetört, más ezerek a Duna balpartjáról nézték a borzasztó nagyszerűségben fellobogott lángokat. A tűz valamelyik gép körül ütött ki, rémítő gyorsasággal terjedt, és felületes hozzávetés szerint tetemes kárt is okozott. Az egész etablissementet azonban nem ejthette hatalmába, mert a gyár jó karban levő tűzoltó gépe csakhamar megkezdte működését, s karvastagságban ontván a vizet előbb vízszintesen, aztán sugárosan, a vészt elfojtotta. Jelen voltak a pesti tűzoltók is, noha csak pár órával előbb fárasztotta ki őket a kötőutczai boltégés.