A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)
1870-08-28 / 203. szám
sem a polgári közigazgatás, sem Trochu vagy Palikao, nem tesznek azokna említést nyilvános közleményeikben. A legújabb tudósítások szerint még e hallgatólagos kimérés is vége felé jár már; mint jól értesült forrásból hallatszik, a baloldal egyetértve Trochu és Palikao tábornokokkal azt határozták, hogy a poroszok közeledtével Párisban a köztársaságot kiáltják ki, és azon lelkesítő benyomás alatt, melyet ezen fordulat az antibonapartisticus tömegnél okvetlen előidézend, szervezendik a népfölkelést, melynek segedelmével az ellenséget visszavernék. Ha meggondoljuk, hogy Páris minden időben Francziaország feje és szíve volt, hogy a főváros adta példát a vidék lelkesülten követő, ezen cselekmény visszahatása könnyen előrelátható. Ugyanaznap, midől a Szajnán az általános fölkelés, a kétségbeesés küzdelme, keresztülvitetik, az egész ország és nemzet hangulata, magatartása megváltoznék. I. Vilmos akkor maga előtt a köztársaságot, maga mögött a fegyverbe szállt nemzetet látná; alig lenne elegendő az ő fél millió katonája hogy ezen kettős támadásai szembeszálljon. Mind e körülmények okvelen kell, hogy ismertek legyenek Berinben,vagy legalább Bar le Ducben, a jelenlegi porosz főhadiszállásban, és méltányolni is fogják tudni azokat ott. Ez esetben alig fog Bismarck,daczára a közlönytben uralkodó bramarbashangnak — makacsul ragaszkodni a párisi bevonulás föllé eléhez, és épen nem fog oly annyira rajongani a küzdelem folytatása mellett, mint ahogy elhitetni akarnák.Mi a hadi dicsőséget és a „szabad kezet“ Németországban illeti, Bisman nyilván mindazt elérte, mit csak kívánhatott, többet mint még nem rég csak remélhetett is. Mi Bismarck grófot pozitívabb természetű és higgadtabb államférfiúnak tanjuk, mintsem hihetnők, hogy ő e bizonyos nyereséget erővel újból koczkára tenni akarná. Anélkül hogy azért a jelenlegi franczia kormánynál elvhűséget vagy dynastikus ragaszkodást tennénk fel, mégis számos okból állíthatni, hogy az szívesen fog kezet nyújtani minden oly combinatio létesítésére, mely feloldaná a kényszerűség alól, Gambettával vagy Favreval közreműködni a köztársaság kikiáltására. A Metz, Longeville, Borny,Gravelot 3 sat. melletti relatív győzelmek, a poroszok megállapodása Páris előtt, a népség nagy részének iszonya a főváros ágyaztatásától: ezek és más elemek ügyesen felhasználva, még Párisban is elenyésztetek az első szégyenletes és izgató benyomást, melyet békealkudozások új győzelem előtt előidéznének, és itt is a józan ész, az emberség szavának tért nyitnának. A 10 —12 napos szünet, mely most magától áll be a hadioperatiókban, valószínűleg az utolsó kedvező perez egy béke és közvetítési kísérletre, ha felhasználatlanul elmulasztják azt, és Páris körül, vagy Párisban harczra kerül a sor, akkor — a szerint, amiként kiüt a csata — vagy Poroszország mindent követelend, vagy Francziaország semmit sem engedend. Fogja-e a semleges Európa e percet felhasználni, kötelességét teljesíteni, saját érdekeit kielégíteni ? Föltétlenül „igen“nel felelnénk, ha a diplomatia nem volna a diplomatia,ha Európa nemzetközi érdekei nem volnának egy clique kezében, mely napról napra újabb bizonyítékokat ad tehetetlenségéről. Horn Ede rels így nagyon valószínű (mindig föltéve, hogy Bazaine kétségbeesett menekülési terve sikerül, hogy a háború szerencsére Francziaország részére hajol. Francziaország védelme azonban csak úgy lehetséges, hogy ha a dynastikus érdekeket tökéletesen mellőzik és ezeket úgy tekintik, mint ha már is nem léteznének, mert ha ez érdekek önsúlya továbbra is rajta marad a kormány és kamara ezentúli határozatain ekkor bizonyos, hogy Francziaország a háború szégyenteljes kimenetelének néz eléje. Ezt belátták Párisban is , ezért hallgatagon szépen félre tették a dynastiát. Ennyit Francziaország helyzetéről. Véres hosszú, kétségbeesett védelemre számíthatunk, ha Bazaine Metzből kimenekül, hasonló védelmet várhatunk, ha Bazaine képes lesz magát hat — nyolcz hétig Metzben tartani; gyors békekötésnek nézhetünk elébe, ha kiéheztetve fegyvert letenni kényszerül s ez esetek bármelyike álljon is be: a Bonaparte dynaatiának vége, a köztársaság feltámad és — ha Poroszország marad a győztes,a franczia-orosz szövetség megköttetik. Klapka tábornok a háborúról. A trink az országyülés szünidejét a Kwájczijan tölti, honnan Soterakeohfíl nng. 23 kávé keltezve, következö levelet intéz»« egy pesti barátjához, mehet a „P. Lt.“ közzé tesz. A levél így sv.61: Kedves barátom ! Európa régi épülete összeomlik, mi fog feltámadni ionjaiól, az istentől, a népek elhatározástól s azon kormányoktól függ, melyek e náb.'fut túlélik. Németország merész v».kw erő játékot játstt ; a Metz körüli siker statgiailag kélyes volt ugyan, de drága, igen drog a véren rárultatott meg. Ha Bavaine tehetsége arányban áll seregével, akkor, miután úgy sincs egyéb tenni valója 80 000.000 embert kiválasztva seregéből s a többit Jletz megszállására hagyva a Mosel jobb partján ráveti magát a németek összekötő vonalára utat tör gének vissza a Vogeseken kereszül Elsass felé s onnan Belforton és Besanconon keresztül Francziaország szivébe igyekezik jutni. Az Üldöztetésére s Metz körülzárására szükséges sereg fiemésztené Frigyes Károly hg. és Steinmetz tbk seregének nagy részét s Trochu (ki most Páris ura s Páris parancsnoka) időt nyerne a főváros védműveit befejezni. A chalonsi csapatokkal Trochu könnyen egyesittet 300,000-nyi sereget, mely részint sorkatonaságból részint nemzetőrökből, részint tengerészkatonáiból állana Párisban és Páris körül. Mialatt Francziaország déli részén, ha Bazahe szerencsésen megmenekül ennek seregével együtt nem nagy fáradsággal egyesíthető 250,000 ember. A szükséges csapatelhagyások miatt a németek a legjobb esetben sem jelenhetnek meg Páris előtt több mint 350,000 ember Lapszemle. — Szerb lapok. Az újvidéki „Szrbski Národ.“ Magyarországnak Szerbiához való viszonyáról, s ez utóbbinak politikai helyzetéről értekezvén, hiteles adatoknak birtokában lenni állítja magát, melyek szerint Constantinápolyban csknem llvégzett tény Bosnia és Hercegovinának egyes- 8ég utján Szerbia javára leendő átengedése, egyutal azonban czikkezőnk arról is van tudomása, hogy a bécsi és pesti kabinet ez egyesség létesülése elé a legngyobb akadályok*!- gördi. A štampuli kormányra nézve — fűzi tovább okoskodását — calabia gyakorlati gondolat a Bosnia Hercegovina fölött souzeranitást. Milán fejedelemünk szépszerével engedni át, mint azokat bál ója által veszíteni el. A törökök ,s inkább szeretnék e tartományokat Szerbiának kezeiben látni, mint az Osztrák-Magyarországéiban. Beusot és Andrásyt ne érdekelje tehát, ami a Száván túl a kereszténység érdekében történik, s mindkettő távol tartsa magát a beavatkozástól. Az újvidéki r7 a sava( aug. 23 ki számában a Szerbiából érkező tudósítások alapján arról panaszkodik, hogy lapja azon számait melyek Szerbiáról s ennek jelenlegi feladatáról szólanak,ott lefog- ta t t a tják. Ez eljárást a szerb kormánynak tulajdonítja. „A Miletitsper“ föliratú czikkében — a sajtóper átfogását megelőzőleg — csaknem bizonyosnak tartja Miletitsnek elítéltetését, minél a magyarok s a „magyarónok“ rettegnek tőle, ki jogtalan tetteiket napvilágra hozza; félnek tőle, mivel minden tartózkodás nélkül szemükbe mondja meg a igazat; gyűlölik őt, mert állhatatosan és rendületlenül képviseli és védi nemzete érdekeit. Jegyezzék meg tehát maguknak — úgymond czikkiró — a magyar urak, s pesti és zágrábi fiarabjaik, hogy Miletitict elitelva nem nyomják el a szerb nemzet felvilágosult szellemét, mely mindegyre erősbült, tudják meg hogy Miletitset elzárva, nem zárák el az erőszakosság s az elnyomás ellen intézett szabad kifejezést, s a törvényes ellentállást mivel Miletits mellett, a szabadság s a nemzet jogai védelmében az ifjú szerb nemzedék harczosainak egész hosszú sora fog feltámadni. Tót lapok. A t. sz. mártoni. „Slov. Nov.“ aug. 26-ki számában hozza Pauini-Tóth Vilmos beszédét, melyet ez mint „Slovenská Matica I. alelnöke, a f é. aug. 24-én Th. Szt.Mártonban tartott maticai közgyűlés alkalmával mondott. E beszédben szónok legelőbb is a fájdalomnak ad kifejezést, azon veszteségek és szomorú tapasztalatok fölött, melyek a Maticát , illetőleg a tót nemzetet érték. Ily veszteségek: Stur, Kozmányi, Moyses, Hodza elhalálozása, mely utóbbit, valamint Harbant, sajtóvétségi fogsága miatt a tót igazság martyrainak nevezi, buzdítván a fiatalságot, hogy ily szilárd jellemeket tanulmányozzanak s nyomdokaikat követni iparkodjanak. Fölhozza azután a kedvezőtlen eredményt, melyben a Matica kérvénye az állam pénzéből nyerendő segélyezés tárgyában az országgyűlésen részesült, mi leginkább az elfajzott tót képviselőknek köszönhető ; ellenben örvendetes jelenségképen hozza fel a tényt, hogy a nemzeteket híven szerető képviselők, — ideértve a magyarokat is — az általános segélyezési elv mellett szavaztak. Továbbá örvendetes fényképen fölemlíti, hogy a Matica épület alakjára tavaly óta közel 8000 ft gyűlt össze; végre azt, hogy e czélra nem csak egyesek, hanem a községek és jelentékenyebb városok is adományoznak, mi a terjedő nemzeti öntudat kedvező bizonysága. Ugyanaz Th. Szt Mártonból közli, hogy az említett közgyűlés, valamint az azon alkalommal kötöttgyéb különféle gyülekezetek is a legszebb rendben folytak le. Hárban ünnepélyes fáklyamenettel tiszteltetett meg. Moyses, a Matica volt elnöke helyére Cherven Tamás, besztercebányai kanonok választatott egyhangúlag, ki azonban e tisztet el nev vállalta, mire elnökül Kozacsek József, nagyváradi kanonok kiáltatott ki. Rumsn lap. A „Federst,uea“ marmarosi levelezője felemlítvén, hogy a jobi segédlelkész segélyezést kér a kormánytól, azt mondja, hogy még többen is fognak kérelmezni. Erre a szerk. megjegyzi: „az istenért ne kérjetek semminemű segélyt, mert azt csak szabadságtok árán nyeritek meg. Ne kérjünk semmit ellenségünktől, mert bentfieium accipere est — libertatem vender®!“ A rezonvillei csata augusztus 18-kán. A rezonvillei aug. 18 án vívott csata a jelenlegi hadjáratnak eddig legborzasztóbb momentuma. Roppant haderők álltak egymással szemben, s a küzdelem iszonyú véres volt, a hátultöltő fegyverek által elérhető gyorstüzelés fokozott hatása folytán De az elért eredmény mégsem oly nagy mint a minőt roppant áldozatai után várni lehetett volna. E vérengzésnek konstatálható eredménye nem vomás mint, hogy egyrész ,röl Bazaine, miénrzel Steinmetz és Frigyes Károly hg. hadsze Metz várához kötötték egymást. Hogy ebi melyik fél fog hasznot húzni, azt csak a kövtező események fogják megmutatni. Most mé nem lehet eldönteni,hogy váljon Francziaországgyének tett-e jó szolgálatokat Bazaine az állahogy magához lánczolta az I. és II. porosz hadveget, vagy pedig Poroszország javára esik mérlegbe az, hogy Bazaine a döntő csatána nem lehet jelen. Közöljük olvasóink, a két hadakozó fél csapatainak állását a 18 tezonvillei csatában , egyúttal igyekszünk tájozást nyújtani az eddig legnagyobb csata folytmról. Tudjuk hogy Mac-Jhonnak a franczia jobb szárnyról való visszaomalása után, az egész franczia haderőnek, ma a német franczia határon való öszpontosít, vissza kellett vonulnia, hogy hátrább foglaljan kedvezőbb hadállást. Az öszpontosítás a porcok folytonos nyomása közt folyt, ma a Mosl vonala Metz várával jeleztetett azon szintjének hol e hadjárat második felvonása le fog azatni. De a porosz haderőnek gyors előnyomulása, s a francziák hadi ízületeiben való megfejthetlen lassúság nem mácsolták, hogy a Mosel vonalánál dörte csait vivassék. Mindazonáltal as még kétséget szentd, hogy vájjon Bazainenek, ki a franczia küzdő Hadsereg főerejét vezette — nem volt-e kíánozott szándéka Metzre támaszkodva a Mosel vonalánál feltartóztatni a poroszokat, — hogy Pázisban a kormány időt nyerjen készülődéseirs a döntő adásra. Porosz források Bazaine Mere való visszavonulását, visszavonulási vonala Párissal való összeköttetése elvágatásának tuljdonítják és fényes stratégiai sikernek hirdetik a 14, 16, 18-iki Metz melletti csatákat. A Mosel bal partján Metz mellett már 14-én csata folyt Steinmetz é Bazaine között. Új csaa volt kíván. Ha a pooszok az általuk hajszolt sikert már ekkor elérik volna, nem volt volna szükségük 18 án új támadásra. 18 án reggel a csata előtt a porosz és franczia sergek állása következő volt: A franczia haderő a Gravelotte Verneville vonalon állt Metz várára támaszkodva. A porosz hadtestek féliv formában zárták már ekkor el Bazaine vilsz.avouuuad ~wij Mamiu által jeleztetik. De Bazaine ekkor nem volt teljesen körülzárva. Szabad útja volt Verneville felé, s kétséget nem szenved, hogy a poroszok gyenge balszárnya ellen kierőszakolhatta volna elvonulását. A 12-ik porosz hadtest és a gárda Doncourt mellett állt; a 9, 10, 3 hadtest St. Marcel és Rs- Bonville közt; a 7, 8, 2 hadtestek még csak útban voltak. A csata után 18-án este a haderők állása következő volt : I Német sereg. Mi Franczia sereg. A 312. és gárdahadtest körülfogta Verneville és St. Privat közt a francziák jobbszárnyát. S ezzel elzárta a Verneville felé való elvonulás lehetőségét is. A 10, 9, 7, 2, 8. hadtestek arczban zárták lekötve Bahainet. Ezen állásból láthatjuk, hogy a poroszok terve az volt a francziák déli homlokzatát mindaddig lekötve tartani, míg a 12, 9-ik hadtestek és a gárdahadtest a franczia arcz mellett jobbra kanyarodhatott hogy Bazaine jobb szárnyát körülzárolja. A porosz király jelentéséből tudjuk, hogy 1840 dél felé e mozdulat már végrehajtatott annyira, hogy a 10 ik hadtest St. Marcel, a 9 ik pedig Verneville ellen támadhatott. A 12-ik hadtest által okozott erős nyomás Bazaine jobb szárnyán tarthatlanná téve a helyzetet franczia részről. Verneville és Gravelotte estefelé már porosz kézben volt, és a csatának a 2-ik hadtestnek Chatel felé előtolása vetett véget. A királyi főhadiszállás Rezonvillébe tétetett át. Egyes részletek e véres csatából ismeretesek már olvasóink előtt. Tudjuk hogy közel 100,000 halott és sebesült maradt a csatatéren. S egyik fél sem tekinte magát megvertnek , mert Bazaine pirbusi győzelmet készített a poroszoknak. A csata eredménye ez ideig csak annyi hogy a két porosz hadsereg és Bazaine lekötve tartják egymást , mert Bazaine Metzből való elvonulása nem bizonyul be, kaptak, és Mac-Mahon alatti jobb szárnyi sergének teljes szétugratása által kényszerítve, a Moselvonalra visszafelé húzódott. Thionville erőd és Metz igen jelentékeny vár a mellette levő elsánczolt táborral, rendkívül erőssé teszik e vonalat. Egyenes támadás arra akadályokkal járt volna. A seregek annálfogva Metztől délre a Mosel felé iangoztattak, hogy a váron felül a vizen átmenjenek s az ellenséget fölkeressék. A nagy tömegek mozdulatainak, melyek csak tetemes szélességben létezhettek, biztosítására nagy óvatosság kellett. Az első hadsereg tehát magára vállalta e vonulás fedezését. Midőn az ellenség egy pillanatra még Metzen innen a Mosel jobb partján a Niedfrancais melletti erős helyzetében a küzdelmet elfogadni látszott, akkor a 2-ik sereg legközelebb álló csapatai olyképen közelíttettek az 1-séhez, hogy annak idején segélyére mehettek. Az alatt a 2-ik sereg többi hadtestei már átmentek a Moselen. Az ellenséget ez arra indította, hogy Párissal való összeköttetését megőrzendő, a Mosel jobbpartjáról Metz mellől elvonuljon, miután mozdulatunk ellen egy lökést nem merészelt megkísérlem. Az 1-ső hadseregnek az ellenséghez erősen közeledett előcsapatai idején észrevették ezt a mozdulatot, és aug. 14 én a franczia utócsapatokra rohantak, s azokat a hátráló zömökre felszorítanák. Ezek az utócsapatok segélyére kénytelenek voltak egyes csapataikat a poroszokkal szemközt állitni; részünkről az egész 1. és 7. hadtest s a 2-ik hadsereg legközelebb álló (9) hadteste vett részt a küzdelemhez. Az ellenség visszanyomatott és a Metzi erődnek a Mosd jobb partját védő ágyúi védelme alá szorittatott. E csatának azonfelül az az előnye volt, hogy az ellenséget akadályozta haladásában. És volt lehetség, ez előnynek haszonra fordítására. Metztel két út vezet Verdun felé, azon irányban, melyet a franczia seregnek, mely Páris felé törekszik, követni kell. A 2-ik hadseregnek épen a Moselen való átmenettel foglalkozó hadtestei azonnal a közelebbbb fekvő déli út felé irányoztattak, hogy az ellenségnek ott elvonulandó csapatait megállítsák. E fontos feladat véres és diadalmas csata által utólérhetlenül terj sittetett. Az 5-ik hadosztály (Sialpugol) Fronsard hadtestére bukkant, mely az ellenség oldalát fedezte. A franczia csapatok lassan kint majd minden csapatukkal belevonattak a küzdelembe. Porosz részről ben voltak a 3 i. h. t. maradványai, a 10. h. t. egy ezred a a 9. h. testből és egy dandár a 8 h. testből. A küzdelmet Frigyes Károly hg. vezette. Az először elfoglat terület 12 órai csatában diadalmasan megvédetett a metz-verduni országutat elértük, azon álást foglaltunk, s ekép az ellenség hátrálásának útját Páris felé elvágtuk. Csapataink hősilegkülek, a veszteségek igen nagyok, de az ellenségei sokkal nagyobbak mint nálunk, mi szemmel látható volt a csatatéren. 19 ig nem volt lehető az elesett francziákat eltemetni; a fekvős gárdisták nagy száma, ez elite csapatok kiváló nagy veszteségét jelöli. Franczia részről a hivatalos jelentésekben az innenső csapatok ereje még egyszer oly magasra tétetik, mint aminő tényleg volt. A császár pro- Clamatioja, UJ iJ Cl Multiul eluia«&!*a ui&u teu, s más franczia hivatalos adatok nem hagynak az iránt kétséget, hogy a főhadseng azon teljesen helyes eszmével foglalkozott, hogy Verdun felé induljon. Lehetséges volt még előtte az északi útra való kanyarodás, vagy kerülő út tovább észak felé. Ha ilyet nagy veszélyt rejtett is magában az ellenségre nézve, nem tűnt fel lehetlennek, hogy vállalkozik rá mint egyedüli menedékre egy kényelmetlen helyzetből, miután különben a hadsereg Páristól és valamennyi segédeszközeitől elvágatott volna. Porosz részről már 17-e felhasználtatott, hogy a szükséges hadtestek, melyek már jól túl voltak a Moselen vagy részint Metz fölött hidak verésével foglalkoztak összevonássanak a döntő csapásra. A lovasság nagy figyelemmel érze az ellenség mozdulatait. A király addig volt helyén mig a nap nyugodt lefolyása jelezte, hogy az ellenség nem fog mozdulni. 18-án döntő csapásra készültünk. A csapatok útnak indításánál szem előtt kellett tartanunk azon eshetőséget, hogy az ellenség megkisértendi az északi utakon való kitérést, de azt is, hogy e nehéz kísérleteket abban hagyva csatát fogad közvetlenül Metz előtt, háttal Németországnak fordulva. Az ellenség eddigi magatartása a német hadsergek operational szemben nem hagyott más választást. 18-án reggel az 1 hadsereg a 7 hadtesttel Gravelottetól délre áll, a 8 holt- és 1. lovashadosztály Rezonvilletől délre. (Az 1 holt. és 3 lovashadosztály a Mosel jobb partján maradtak Metz előtt.) E hadsereg azt megbízást vette hogy a Vaux erdőségben és Gravelottenál a 2 hadsereg mozdulatát fedezze, az ellenségnek netaláni nyomása ellenében. A II hadsereg, lépcsőzetesen haladt az északi út felé, jobbról fentartván az összeköttetést az I hadsereggel. A 12, 9 es gárdahadtest képezi az első vonalat. Szász és porosz lovasság tisztázta e hadtestek előtt a tért. Mihelyt ezen hadtestek előnyomulásából kivilágolhatott, hogy az ellenség ma vonult észak felé : nyilvánvaló volt, hogy csak Metznél állhat. Azonnal nagy kanyarodást kellett a hadtestekkel végezni és mindkét hadsereggel az ellenség megtámadásához látni. Másodsorban a 10, 3 hadtest következett s a 2. holt, mint utolsó tartalék. 16V2 órakor tisztában valónk, hogy az ellenség nem vonult el, hanem a Metz előtti utolsó magaslatvonalon foglal állást. A II hadsereg utasíttatott elvégezni a jobbra kanyarodást, jobbra ösveköttetést tartván az 1 hadsereggel, közepét Verneville és Annavillers felé irányozván. Az általános támadást hamarább nem volt szabad megkezdeni mindaddig, míg az ellenség erős arczvonalában és jobbszárnyában egyszerre meg nem támadtatott. A 9 hadtest talált legelsőbb az ellenségre. 12 óra felé ágyúdörgés jelző hogy e hadtest csatában van. Ennek folytán az a hadsereg utasíttatott, hogy tüzérsége által homlokban foglalkoztassa az ellenséget. 11 órakor lassú jól irányzott ágyúzást kezdett az ellenséges magaslatokra. De az ágyúdörgést felülmúlta a mitrailleusek sajátságos zaja. 2 és 3 között kezdődött a gyalogok harcza. Kiderült,hogy az ellenség jösszen erejével azon domblánczon foglalt állást, mely St. Marie-aux-Chenes, St. Ailtől, Bois de la Cusse-ön át a Pointdu Jour melletti úti csomóig vonul. Ezen positio rendkívül erős, tartóssága még erődművek és földbányások által növeltetett, egyes helyeken tökéletes várszerű külseje volt. Megtámadását nem kezdhettük előbb, minthogy a sereg vezénységnek arra kellett ügyelni, hogy az összes csapatok ez ütközetre úgy észak mint kelet felé készen legyenek, az utóbbi irányban intézendő támadást azonban csak akkor kezdhettük, miután kiderült, hogy az ellenség elindulásáról lemondott, így az sem igen volt kivihető, hogy az ellenséges jobb szárnyat körülövező mozgásunkat teljesen bevégezzük, és így nem maradt egyéb hátra, mint a tetemes hadállás arczvonalát megtámadni. Hosszan és Bulgossn folyt a harcz a különböző pontokon. A balszárnyon St.-Marie-aux- Chênes, továbbá az e mögött emelkedő St. Privat-la-Montagne melletti meredek lejtő, ezen falu és Roncourt körül a szászok és a testőrség küzdöttek. Innen jobbra St.-Air mellett és tovább Habonville, Bois de la Cusse és Vernevlle-en él egész az országútig, mely Metztől északra Verdunba vezet, részint a testőrség, részint a 9. hadtest küzdött Gravelotte mellett a Bois de Vernuban egész a Moselig a 7 és 8 hadtest, és még a Mosel túlpartjáról is az 1. hadtest egy dandárja belevegyült a harczba. Szintúgy részt vettek a 3. és 10. hadtest egyes osztályai (többnyire tüzérség.) Ellenséges részről résztvett az összes franczia főhadsereg, még az eleinte tengeri expeditióra szánt csapatok is, kivéve azonban Mac Mahon azon osztályait, melyek Metz körül nem voltak el Failly hadtestének nagyobb részét. Csapatjaink fölülmúlta landálságának a beálló sötétséggel sikerült a magaslatok hadállásait rohammal bevenni, és az ellent az egész vonalból kiszorítani, mire nézve a jobbszárnyon még a reggeli 2 óra óta marsban volt 2 hadtest is döntő módon részt vett. A csata fél 9 órakor teljes sötétségben végződött. Az éj folyamában az ellenség visszaszorított csapatjai Metz elsánczolt táborába vonultak ; számtalan sebesültjei és elmaradt hadosztályai a csatatér köveiben bolyongtak. A király, ki a csatát utoljára a gravelottei magas,atról vezette, Rezonville-ben foglalt főhadiszállást. A veszteségek — mint az efféle ütközetben máskép nem is lehetséges — kétségkívül igen tetemesek; eddig még megközelíthetőleg sem becsülhetők, époly kevéssé, mint a foglyok és jelvények száma. Az utóbbiakra nézve, mint a Metz körüli valamennyi csatában, nagyobb zsákmány nincs is kilátásban, minthogy a vár közelében az üldözés nem volt lehetséges. Ekként ezen ütközet a Metz körül eddig történt stratégiai mozgalmak záradékát képezi. Az eredmény abban áll, hogy ez idén az ellenséges főhadsereg Párissal való minden összeköttetésétől el van zárva. Örvendetes azon körülmény, hogy ezen eredménydús napon a porosz- szász és hesseni csapatok fegyverpajtássága egyidejűleg véres pecséttel lett megerősítve. ( St. Privat. aaauvUUen. % 12 □ Verneville. Doncourt. lg)B Gda. 01 sOb.Marcii 10 □ fe $ ChateL 3 Q Rezon rile. Mars-U-Tour. 7 □ Gravelotte. □f □8 1 1 Német sereg. §BSB Franczia sereg. 0 St Privát. a a Amanvilliers. @ q Gda. □ Verneville. {$ Doncourt. ® 10 90 St Marcel & 2 D # Clatel. Mnn-laTour. Gravelotte. Metz. Hivatalos porosz jelentés az aug. 18. bevégződött metzi hadműveletekről. Az aug. 14. 16. és 18-ki küzdelmek benső összefüggésben állnak egymással. Az ellenség főserege azon megveretés után, melyet előcsapatai Saarbrückennél aug. 6-án Legújabbak. A berlini Kriegs Ztg. szerint a német és franczia haderők következő arányban állnak. Metznél az I és II porosz hadsereg 261000 ember, Bazaine hadserge 130,000. A Mosel és Páris közti alit porosz hadsereg 125 ezer emb. Francziák 150,000 emb. 12 és 13 franczia hadtest 50,000. A M 0 sel és a Rajna közt: uj német hadsereg és őrség 90,000 Franczia várörség 8,000. Az ország belsejében: Német őrség, pótcsapatrészek, Landwehr alakulóban 250,000; francziák : várőrség s mozgó nemzetőrség. E pillanatban tehát az arány az uj franczia hadereg s a koronaörökös hadserge közt a francziák javára üt ki. Prága, aug 27. A cseh képviselők a németekkel tárgyalásokt folytatnak a kiegyezésre, a német államjog elismertetése mellett. A conservatív nagybirtokosok azt pártolják, hogy a reichsrathon feltételesen küldjenek képviselőket a delegatió választására. Sürgetik az országgyűlési ülésszak meghosszabbítását. Berlin, aug. 27. A „StaatAnzeiger“ jelentése szerint a központi postahatóság Nancyban be van rendezve. — A boroszlói érsek a csalhatlansági dogma miatt le akar köszönni. — A „Morgenpost“ biztos forrásból értesül egy osztrák-orosz megegyezés létrejöttéről, melynek értelmében a békeközvetítéshez csak kösören fognak. Brüssel, aug. 27. Mondják, hogy Napóleon császár 24-én este Páriába érkezett. Berlin, aug. 26. A „ Kreuz Zeitung“ kinyilatkoztatja, hogy a hatalmaknak már meg kel szokniuk, hogy a német nép a határmegigazítás által gyökeresen kigyógyítja Francziaországot a rajnai balpárt elfoglalásának vágyából. Pár is,aug. 27.A kamra zárt bízott,anynyá alakult , fölvilágosításokat kért a helyzet felől. Trochu megadta a kívánt felvilágosításokat. Berlin, aug. 27. Metz Otromzárlatára negyedik hadsereg alkottatott. Az összes landwehr csapatok már Francziaországban vannak. Berlin, aug. 27. A hír, hogy Steinmetz tbuok. állomásától fölmentetett volna, alaptalan. Linz, aug. 26. Stayerben újra 113 egyén lépett ki a r. kath. egyházból. Berlin, aug. 26. Rudolfsheimból hivatalosan jelent k aug. 26. u. t. 9 órától. 23 óta Strassburg várat és várost Kiel felől nehéz átyuval lövik, délről továbbá a tábort, s északról ismét nehéz ágyúval.Az előőrsön 5—800 lépésnyire állnak a vártól. A kár már is tetemes, kisebb lőporraktárak jégbe röpültek. A fő legvár, raktárak és sok épület lángban áll. A poroszok vesztesége igen csekély. Berlin, aug. 26. A francziák Metz előtt Verdy alezredes parlamanterre lőttek. A trombitáson kívül Verdy is sebet kapott. München, aug. 26 A salzburgi polgármester egy ide írt levében kijelenti, hogy nem igaz az a hír, mintha Salzburgban a franczia győzelmek hírére kivilágítás lett volna London, aug. 26. Daily News dementálja