A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-23 / 257. szám
257. szám. VIII. évfolyam. reggeli kiadás:_______________________Pest, 1870. Vasárnap, October 23. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. fbldszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ..........................5 „ 50 „ 6 hónapra ..........................11 „ — , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 89 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. huigtatási díj: 9 hasábos ilyféle betű gora . . . 9 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt téri 5 hasábos petit sorért . . . . 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza as Előfizetési felhívás „A HO utolsó évnegyedére. October—decemberi l/* évre . 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai kölönküldéseért, felülfizetés havonkint 30 „ Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, OCTOBER 22. Pest, oct. 22. Az országgyűlés mai napját emlékezetessé teszi a szélsőbal azon indítványa, mely a magyar kormányt a franczia hadviselő fél érdekében teendő közbenjárásra felszólíttatni kívánja. A motívumai ez indítványnak kétségtelenül igen nemesek. Egy mindenki által sajnosnak talált vérontásnak véget vetni, egy művelt, derék nemzetnek szorongattatását megakadályozni. Ahogy a kormánypárti padokon ülő képviselők helyeslő arckifejezéseiből meggyőződhettünk, az iránt is biztosnak hiszszük az indítvány eredményét, hogy az nagy szótöbbséggel fog a magyar országgyűlés által elfogadtatni. „A magyar kormány minden lehetséges eszköz felhasználásával lépjen közbe.“ Az országgyűlésnek ily határozathozatala után a magyar kormánynak nem is maradhat azután fenn egyéb teendője, mint a külügyminisztériumra aként hatni, hogy az rögtön felszólaljon a németek erőszakos előhaladása ellen, mert azok épen e napokban akarják megkezdeni Páriris ostromlását. Ennek a megakadályozásával tehát sietni kell. S ha ez irányban a kormánypárt,támogatva a szélsőbal által, erélyes föllépésre határozza el magát, úgy készen kell lennünk arra, hogy intermediatiónk viszszautasítása esetében azonnal a fegyverhez is nyúlunk. Mert az természetes következetesség, hogy valamint a franczia képviselőháznak jobb és baloldala unisono azt kiáltotta, hogy „mariamul pro imperatore nostro !“ midőn megtudta, hogy Vilmos király Benedettinek azt felelte, hogy nincs több szava hozzá, — hasonlóul a magyar országgyűlésnek is az leendő feladata, hogy amint Vilmos király Ferencz József császár közbenjárását visszautasítja, mi sem engedünk a királyunknak gorombaságokat mondatni, hanem a kardhoz nyúlunk s iparkodunk a szavunknak tettleges nyomatékot is adni. Én ugyan a magam részéről nem tartok Magyarországra nézve szükségesnek semmiféle háborúba keveredést, melyben nem vagyunk közvetlenül megtámadtatva, de ha nemzetünk kivonja a harczot, azon esetben csak azt fogom óhajtani, hogy az viseltessék erőnknek teljes megfeszítésével. Ha mi a magyar kormány által rábírjuk a magyar királyt, hogy az beleavatkozzék a mostani háborúba, azon esetben ellenmondástalan és egyhangúlag meg kell szavaznunk a kormánynak mindazon eszközöket, amik e föllépés sikerét előmozdítják : — egyelőre kétszázezer honvédet, százezer újoncsot, s száz millió hadiköltséget. Ez a minimuma a föllépésünk sikerét föltételező tarifának. A nagy áldozatra készen kell lennünk, s ezzel együtt fog járni az is, hogy valamint Francziaországban is elfúlt minden oppositio a háború első két hónapja alatt, úgy nálunk is, midőn hadjáratról van szó, az egyedüli politika Le Boeuf — azaz, hogy Kulin tábornoké, s mi többiek csak az ő rendeleteinek végrehajtói vagyunk. Tehát legelső kötelességünk leendő népünket felvilágosítani, hogy a katonáskodás most már hazafias kötelesség, intelligens ifjainkat rávenni, hogy a honvédseregbe besoroztassák magukat, melyből eddigelé tömegestől kimaradtak. Azután kötelességünk leend az államkölcsönben utolsó fillérünkig részt venni, hogy a kormányt gyors intézkedésekre képessé tegyük. Végül kötelességünk leend a kormánynak mindazon intézkedéseit pártolni, melyek a háborúfolytatás végett az alkotmányos szabadságot felfüggesztik ; a kormánybiztosi rendszert, a rendkívüli törvényeket, sőt még az ostromállapotot is helyenként szükségesnek találni. Ez mind sok lemondást fog igényelni, sok áldozatba, sok erőfeszítésbe fog kerülni , de történnek csodák a világon, s így az is megeshetik, hogy ha egyszer a magyar nemzetet, képviselői belevitték abba a helyzetbe, ahol lét és nem létről van szó, kész lesz mindenét feláldozni azért, hogy az európai egyensúlyt megmentse, és Ausztriát ismét a régi fényébe visszaállítsa. Mert azt nem vagyok képes feltenni a szélsőbal férfiairól, s még kevésbé az indítványuknak applaudáló kormánypártról, hogy Ferencz József király kormányát csak azért akarják erélyes felszólalásra elküldeni a versaillesi főhadiszállásra, hogy az onnan egy kerngesund pofoncsapást hozzon haza, s mi azután visum repertumot adjunk neki erről a pofonról, s azzal az egész eljárásunk czélját elérte volna. Jókai Mór: A baloldali kör vasárnap f. hó 23-ás h. 4 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Egy communiqué. (r.) A „Pester Corr.“ írja: Hogy kényszerítve lesz-e a magyar országgyűlés figyelmét a már 30 éves kiegyezkedésre fordítani, attól függ, miként fejlődnek a viszonyok Ausztriában. Ha sikerül ott végre megoldani az egyenetlenségeket, akkor nem lesz oka az 1867 -iki kiegyezés revisiójára; ellenkező esetben alig lesz elkerülhető.----------Hogy a külügyi politika kérdései iránti interpellációk nem fognak hiányozni, és hogy azok külügyi hivatalunk legújabb tevékenységének még néhány homályos pontját fogják megvilágítani, s az is bizonyos. Különös érdekkel fog bírni ebben ellenzékünk magatartása, úgy látszik, kedve lesz kormányunkat megtámadni, mert az azt a politikát követte, melyet az országgyűlés, főleg a baloldal unszolására előszabott. Ő (a baloldal) ezóta teljes fordulatot vett külügyi politikájában.“ Erre a félhivatalos communiquéra két megjegyzésünk van. Először az, hogy maga a budai kormány is be kezdi látni, hogy van lehetőség az 1867-iki kiegyezés megváltoztatására, mert beismeri, hogy csak akkor nem kell bántani, ha a Lajthán túl alkotmányos viszonyok jönek létre. Örömmel constatáljuk e haladást. De mit mondjunk a communique végének insinuatiójára? Ez valóban boszantó ! Az ellenzék a háború alatt nem volt együtt, erről és a kormány ezzel szembe való magatartásáról még nem nyilatkozott, és a communiqué már tudja, hogy a kormányt meg fogja támadni, valamint azt is, hogy az ellenzék külügyi politikája változott. Ha igaz az, hogy a kormány magatartására mi voltunk befolyással, és ha ő mindvégig megtarta ez irányt, akkor megtámadtatni nem fog ; de hogy így van e ez ? azt a vörös könyv és az interpellációkra adandó válasz mutatja meg; ekkor aztán fogja az ellenzék helyeslését vagy rászólását a felett kifejezni, amit a kormány tett vagy nem tett, meggyőződése szerint. Mert, mint lejális politikusok valljuk azt az elvet, hogy kihallgatás nélkül senki , sem ítélhető el; ezt vallja minden lejális ember, és nem fogja soha a magyar kormány félhivatalos lapját utánozni, mely az ellenzékre ráfogja, hogy megváltoztatá elveit, tudja pedig ő ezt elére azon megtámadásokból, melyeknek a kormány részéről ki lesz téve azon politikáért, melyet ő szabott rá. Van itt impertinentia, provocatio, insinuatio quantum satis és mindez csak azért, mert az ellenzék — ellenzék. Szégyelje magát! Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 231-ik ülése oct. 22 én de. 11 órakor. Az aug. 5-ke óta beérkezett irományok és időközben előfordult ügyek bejelentetvén, melyekről esti lapunkban szóltunk, az utolsó iratnál, mely Miletics elítéltetését hozza a háznak tudomásul, az országgyűlési képviselők mentelme jött szóba és adott vitára alkalmat. A képviselők mentelme. Irányi Dániel, miután egy képviselő szabadságáról van szó, mindenekelőtt az iratok felolvasását tartja szükségesnek. Bojanovics Sánd. jegyző olvassa az esküdtszéknek aug. 23-án tartott tárgyalásának jegyzőkönyvét és a semmitőszéknek sept. 9-én hozott végzését, melyben a sajtóbíróság ítéletét, egy évi fogságot és 500 forint bírságot helyben hagyja. Iványi D. nem akar az ítélet érdeméhez szólani, mert az nem a ház körébe tartozik, hanem itt arról van szó, váljon elegendő, hogy egy képviselő irányában a kormány csupán a perbefogatásra kérjen-e a háztól engedelmet,vagy pedig szükséges, hogy miután ítélet hozatott és ez fogságra szól, erre nézve is a kir. ügyész felhatalmazást kérjen a háztól. Az utóbbi véleményt osztja és azt tartja, hogy a képviselőt nem lehet elegendő garantiákkal körülvenni, különösen a kormány és oly bírákkal szemben, kik nem a nemzet választottjai. (Mozgás a jobb oldalon.) A jelen esetben az történt, hogy a Miletics képviselő ellen hozott ítéletet a kir. ügyész foganatosította, mielőtt erre a háztól felhatalmazást kért volna. E felhatalmazást azért tartja szóló szükségesnek, hogy megtudja a ház,váljon valóban az illető biró elé állíttatott-e az, ki ellen a perbefogást megengedte, és váljon törvényes biró ítélt-e fölötte ? Erre nézve ugyan Magyarországon nincs törvény, de hivatkozik a gyakorlatra. A magyar képviselőház Román és néhai Böszörményi esetében Ítélt a felett, váljon az ítélet végrehajtassék-e ? Hasonló eljárás dívik külföldön, nevezetesen Angliában. Midőn a képviselőház egyik tagjának szabadságáról van szó, nem lehet elég óvatosságot tanúsítani, annálfogva midőn helyteleníti a Mileticscsel szemben követett eljárást, arra kéri a házat, utasítsa oda a ház elnökét, miszerint addig is,míg e tárgyban a mentelmi bizottság véleményt mondana, Miletics rögtön szabad lábra állítását eszközölje ki. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Horváth Boldizsár igazságügyminiszter a felolvasott irományok kiegészítéséül felemlíti még azon körülményt, hogy midőn a sajtóbiróság ítélete folytán Miletics ellen a végrehajtási végzés kibocsáttatott, Miletics ezen végrehajtási végzés ellen szintén semmiségi panaszszal élt és semmiségi panaszát azzal indokolta, hogy mint képviselő mentelmi joggal birván a végrehajtási végzés mindaddig nem foganatosítható, míg erre a képviselőház újabb határozat által engedélyt nem ad. Ezen semmiségi panaszt azonban a semmitőszék elvetette, és így ezen kérdés felett már az ország legfőbb törvényes bírósága ítélt. (Helyeslés jobbfelől. Madarász József közbeszól: de mi vagyunk ennek a bírái! Ellenmondások jobbfelől.) Nekünk nincs képviselő mentelmi törvényünk, hanem mikor a delegátusok mentelmi szabályai megállapíttattak,a kormány azokat a népképviselőkre is kiterjesztette. Ezért a kormány bizonyára nem szemrehányást, hanem elismerést érdemel. A dolog érdemét illetőleg ekép folytatja a szónok. A háznak külön határozata az ítélet végrehajtására nem szükséges, amely perekben a ház valamely tagját az igazságszolgáltatásnak kiszolgáltatta, megszűnt a felett tovább rendelkezési joga. Román és Böszörményi esetei nem praecedenciák, ennél egyszerű tudtuladás történt, épen mint most, s a bejelentéskor az ítélet csak Böszörményi betegsége miatt nem volt még végrehajtva. Román pedig még nem volt képviselő, mikor elítélték, hanem az volt az ítélet végrehajtásakor, tehát időközbenit immunus, s azért kellett érette a házhoz folyamodni. E két esetből tehát legkevésbé sem lehet a jelen esetre következtetést vonni. Ha a ház a tszék fölé helyezkedik és ítéletét még egyszer vizsgálat alá vonja, akkor a bíró függetlensége megsértetik. Önök a képviselő immunitását követelik , én pedig felhívom önöket,óvják meg a bíróság függetlenségét, oltalmazzák a tszk tekintélyét. Kérem a házat,hogy a bírák függetlensége érdekében ne bocsátkozzék ez ügybe, hanem vegye az ügyiratokat egyszerűn tudomásul. (Helyeslés a jobboldalon. Pavlovits István a ház méltóságát kívánja megóvni, s pártolja azon nézetet, miszerint engedély nélkül nem lehet valamely képviselőre szabott büntetést végrehajtani. Indítványozza tehát, hogy jelentse ki a ház, miszerint az által, hogy Miletics a képviselőház engedélye nélkül börtönbe hurczoltatott, a képviselőház méltósága megsértetett, s ezért elégtételt kíván, mely abban áll, hogy Miletics, mig ezen ügy véglegesen el nem lesz döntve, szabad lábra bocsáttassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Deák Ferencz a házszabályok megtartását sürgeti, melyek szerint az indítványt ki kell előbb napirendre tűzni, majd akkor lehet azt érdemlegesen vitatni. (Jobbról helyeslés.) Szontagh Pál (a Csanádi) szintén azt tartja, hogy ily mély fontosságú ügyben nem lehet mellékesen határozni. A tárgyalás napját még ma kívánja kitüzetni. (Balról helyeslés.) Simonyi Ernő egyetért az indítványnyal, hogy napirendre tűzessék Irányi indítványa, de figyelembe ajánlja azon körülményt, hogy a képviselőháznak egyik tagja szabadságától van megfosztva a ház engedelme nélkül, kívánja tehát, hogy addig is intézkedjék az elnök, hogy Miletics szabadon bocsáttassék. Mikor a képviselőház nem ülésezik, akkor nálunk a folytonos szokás szerint a képviselők immunitása felett a ház elnöke őrködik. Emlékezteti a házat arra, hogy 1866-ik évben vagy talán a 67-ik év elején e háznak két tagja katonai hatóság által elfogatott. A ház akkori elnöke rögtön lépéseket tett és szabadságukat kieszközölte, mert nem lehet, hogy a képviselők elfogassanak a képviselőház engedelme és hozzájárulása nélkül. Azon cáfolat, melyet az igazságügyminiszter előadott, néhai Böszörményi és Román képviselők eseteire vonatkozólag, egyáltalában nem a most követett eljárás mellett, hanem egyenesen ellene szól: mind az egyik, mind a másik esetben a képviselőház szavazással, és pedig mind a két esetben név szerinti szavazással határozott a felett, várjon megengedi-e az elfogatást vagy nem. (Horváth Boldizsár közbeszól: Nem áll!) Méltóztassék megnézni a jegyzőkönyvet,Román kiadatásánál talán 20 szavazatkülönbség volt. Az eddig követett eljárás szerint, Magyarországban képviselőt szabadságától megfosztani nem volt szabad. Ismétli fentebbi óhaját. (Helyeslés a baloldalról.) Csernátony Lajos mindig kész a bírói ítéletet tudomásul venni, csak jelentessék az be és ne hajtassék végre az ítélet a ház engedelme nélkül. Az igazságügyminiszter azon nyilatkozatát, melylyel az országgyűlés tagjainak biztonsága iránt megnyugtatni akar, nem fogadja el. Nem kegy kell a kormánytól, hanem kell biztosíték arra, hogy a képviselőház maga gondoskodjék arról, hogy tagjait ne merje senki bántani. (Helyeslés balról!) Hodossy Imre nem járulhat ahoz, hogy a jelentés egyszerűen tudomásul vétessék, mert az nem volna czélszerű sem a ház, sem a mentelmi jog érdekében. Nem akarja, hogy az ítélet fölülvizsgáltassék, de akarja, hogy a ház szerezzen magának meggyőződést arról, várjon a képviselő azért marasztaltatott-e el, a miért megengedtetett, hogy perbe fogassék. Azt most a ház nem tudhatja s azért indítványozza, hogy e jelentés a mentelmi bizottsághoz utasittassék s a ház ennek jelentése nyomán határozzon. Madarász József csatlakozik Simonyi indítványához, hogy az elnök M. Szv. kibocsátása ügyében tegye meg a kellő lépéseket. (Helyeslés a szélső balon.) Patay Istvánnak és most esett tudtára, hogy nem az elnök tudtával történt az elfogatás. Most bátor kérdezni az igazságügyi minisztert, ha tudta nélkül csak az utolsó „schreiber“-re is befogatnék, rendén volna-e ez? Csak ezt akarta kérdezni! (Helyeslés. Derültség. Jól van!) Irányi D. benyújtja írásban indítványát, mely így szól: „Mondja ki a ház határozatilag, hogy Miletics Svetozár képviselő a ház engedelme nélkül, a képviselői immunitás sérelmével fogatott el, és azért addig is, míg e részben a ház határozna, nevezett képviselő azonnal szabadon bocsáttatik.“ Elnök: Ki fog nyomatni. Méltóztatnak kívánni, hogy hétfőre tűzessék ki ? Simonyi Ernő: Mi történik Miletics képviselővel? Ez a fő dolog. (Zaj. Elnök: Hétfőig semmi !) Ha van sürgős eset, mikor azonnal kell határozni, az akkor áll, midőn egy embernek személyes szabadsága forog kérdésben. Kéri a házat, határozzon ez ügyben rögtön. Elnök: Méltóztassanak tehát szavazni a felett, váljon most vagy hétfőn hozassék határozat. Akik a képviselő úr rögtöni szabad lábra helyezését kívánják, az azonnali tárgyalásra fognak szavazni. Az indítványnak két része van. Az egyik rászólást mond ki, a második a szabad lábra állítást mondja ki. Tehát az indítványt ketté lehet osztani. (Helyeslés balról.) Urmányi Miksa azt tartja, hogy e két rész végre is egyet jelent, s azért a megosztás ellen van. Simonyi Lajos dr., Zsedényi E., Keglevich Béla gróf, Móricz Pál, Kuthy Benő, Patay István a kérdés megosztását pártolják. Ghyczy Kálmán e fontos kérdés érdeméhez nem akar szólani, ámbár nehezére esik, hogy azok közül némelyeket, miket az igazságügyi miniszter mondott, hallgatással kell mellőznie. Egyet nem is hallgathat el. A miniszter azt mondá, hogy a kormány terjesztette ki a delegációk mintájára az immunitást e háznak tagjaira. „Tehát mi az immunitást a kormány kegyelmének köszönhetjük. Én azt tartom, hogy ez a tényállással sem egyez meg, mert bár igaz az, hogy az igazságügy miniszter úr maga iniciálta e házban azon határozatokat,amelyek az immunitásról szólnak, és iniciálta példájára azon törvénynek, mely a delegativ tagjainak immunitásáról szól, de én úgy tudom, hogy az immunitás érdekében követendő szabályokról a határozatot nem a kormány, hanem az országgyűlés, maga a képviselőház hozta, és más, mint a képviselőház, tagjainak immunitásáról határozatot nem is hozhat, mert amint e jogot más bárkinek adjuk át, e háznak önállása, függetlensége, szuverenitása veszélyeztetve van.“ (Helyeslés a baloldalon.) Ami magát a dolgot illeti, egyetért azzal, hogy az most nem tárgyalható, s hogy az hétfőre tűzessék ki. Ami Miletics kibocsátását illeti, e kérdésről azt tartja, hogy azonnal megtörténhetik a szavazás, mert ez iránt Iványiétól külön is létetett indítvány. (Helyeslés halról.) Horváth Boldizsár miniszternek két észrevétele van. Az egyik, hogy Ghyczy K. félreértette őt, mert ő soha sem mondotta azt,hogy a kormány terjesztette ki az immunitást a képviselőház tagjaira is. (Felkiáltások: De igen is mondta saját szavai!) Közbeszólások folytán igen is mondta azt, hogy a kormány maga volt az, ki kezdeményezte azt, hogy az immunitási jog, melylyel a delegatio tagjai felruházva vannak, terjesztessék ki a képviselőház tagjaira is. Tehát a kormány nem érdemel érte szemrehányást. A szavazásra nézve pedig kéri megtartani a házszabályokat és a kérdést ekkér óhajtja feltételni: akar-e a ház a felvétel iránt határozni vagy pedig e kérdést a hétfői ülésre bocsátani ? Elnök azt gondolja, hogy a ház e kérdésen már túlhaladt, most csak ez a kérdést: ma vagy hétfőn kívánja-e fölvenni? Egy újabb indítvány adatott be. Bujanovics S. jegyző olvassa Németh Albert következő indítványát: „Addig is, míg M. Szv. ellen hozott törvényes ítélet végrehajtása felett a képviselőház legközelebbi ülésében érdemlegesen határozna, utasítja a képviselőház az elnököt, hogy Miletics rögtön szabadlábra állíttassák.“ (Helyeslés) Elnök felteszi e kérdéseket: kívánja-e a ház Irányi indítványát hétfőn tárgyalni? (Felkiáltások : Igen !) Tehát hétfőn fog tárgyaltatni. Elnök felteszi a kérdést Németh indítványára : Kíván-e a ház felette ma határozni. Hodossy Imre ellenzi, mert az a kérdés, kívánja-e a ház tárgyalni vagy nem ? Elnök úgy hiszi, hogy ez csak szójáték,mert akár felvenni, akár tárgyalni az ügyet, az mindegy. Jókai Mór e kérdés fejtegetésében hiábavaló idővesztegetést lát. Csak nem akar a ház úgy tenni mint az egyszeri tábornok, ki valakit „utólagos jóváhagyás reményében“ akart felakasztatni ? Személyes kérdésben nem fogadható el az a nézet, hogy infra dominium appellata nem történhetik. Appellálva van ezen ügy azon határozat elfogadása által, hogy hétfőn fogja a ház tárgyalni, várjon kiadja-e Mileticset vagy nem Ha azt határozza, hogy nem adja ki, Miletics Svetozárnak azon idő alatt eltöltött fogságát mivel fogja a ház neki visszafizetni? (Felkiáltások: Szavazzunk!) Elnök felteszi a kérdést Németh indítványára. A többség elveti. Törvény kihirdetés. Gorove István közlekedési miniszter beterjeszti az 1868. IV. t. ez. 12. 16. §-nak módosításáról szóló törvényt, melyet ő felsége szentesített, s kéri kihirdettetését. Ez megtörténvén hasonló czélból a főrendiházhoz fog átküldetni. Interpellate. Zsedényi Ede egy fontos ügyben, mely már sok veszélyt idézett elő a monarchiára nézve, a közös államhitel használatára a következő interpellatiót intézi a pénzügyminiszterhez . Tekintve, hogy az 1867-ik XII. t. sz. 27. §-a szerint a közös minisztérium a magyar korona országainak külön kormányzandó ügyeire befolyást nem gyakorolhat, és ugyanazon törvény 41 és 43. §§-ai szerint a bizottságok által megállapított közös költségek fedezése a magyar országgyűléshez tartozik. Tekintve, hogy a jövő évre megállapított közös költségekből azon összegek,melyek Magyarországra esnek, az országgyűléshez terjesztett költségvetésbe felvétetvén,a közös p.ü. miniszterhez havonként át is tétettek, és a közös pénzügyminiszter ez elvállalt összegeknek a kitűzött czélokra leendő fordításáról felelős lévén, egyéb pénzforrásokról nem rendelkezhetik. Tekintve, hogy ugyanazon törvény 56. § a szerint azon kérdés előleges elhatározása, váljon valamely költség közösen vetessék-e fel Magyarországra nézve,minden egyes eseteknél Magyarországot illeti. Tekintve végre, hogy a közös pénzügyminiszter e módon megállapított és a f. évre ki is vetett közös költségeken kívül nem tudta, mely hadügyi követelés fedezésére egy bécsi consortium útján és magyarországi actív követelések elzálogosítása mellett 15 millió frtnyi előlegezési kölcsönt eszközölt, alólírt azon kérdést intézi a pénzügyminiszterhez, van-e tudomása ezen előlegezési kölcsönrül; és ha van, naily előlegíző közöltetett, mikép tudta ezen eljárást az idézett törvények rendeletével megegyeztetni. Habár a pénzügyminiszter nincs jelen, mégis arra kéri, hogy mindenesetre feleljen ez interpellátióra, még a delegátióülések megnyitása előtt. Elnök : Közöltetni fog a pénzügyminiszterrel. Kürthy István Bács-Bodrog egyik kerülete jegyzőinek kérvényét nyújtja be, melyben a községek rendezéséről szólójavaslat némely tételes módosítását kérik. (A kérvényi bizottsághoz utasíttatik.) Határozati javaslat: Simonyi Ernő minden indokolás nélkül, melyet későbbre tart fen, a maga és társai nevében határozati javaslatot nyújt be, melynek napirendre tűzését kéri sokára ne halasztani, nehogy kénytelenek legyenek elmondani a rögtön következő eseményekkel szemben: „Roma deliberate Saguntum perit.“ Kéri annak felolvasását. , Határozati javaslat: Tekintve, hogy azon háború, mely Franczia- és Németország közt jelenleg folytattatik, végeredményeiben a fennálló államviszonyokat megzavarva, előre nem látható véghetetlen bonyodalmakba dönthetne. Tekintve, hogy az egyesült német seregek Sedannál a német nemzet minden jogos igényeinek érvényesítését biztosították. Tekintve, hogy a franczia nemzet a német ügyekbeni avatkozás minden szándékát ünnepélyesen visszautasítja, és így a porosz király által még most is folytatott irtózatos háború pusztán hódítási szándékkal folytatott támadó háborúvá változott. Tekintve, hogy a hódításokat más nemzet rovására tenni minden nemzet biztonságát veszélyezteti. Tekintve, hogy a kilátásba helyezett Páris ostromlása és lövetése az emberi haladás s az általános civilisatio kipótolhatlak kárával egyedül a franczia nemzet megalázására, és oly békefeltételek kierőszakolására van irányozva, melyek Európa közérdekeivel meg nem férnek. Tekintve végre, hogy állandó béke csak úgy remélhető, ha úgy franczia, mint a német nemzet belügyeinek rendezésében s illetőleg az utóbbi egységének létrehozásában semmi külbefolyás által nem akadályoztattatik — és ha Francziaország az európai nemzet családjában, úgy kiterjedésénél, mint népességénél s történelmi múltjánál fogva csorbát nem szenved. Mondja ki a ház határozatilag, hogy: A magyar nemzet a minő rokonszenvvel szemlélte a német nemzet erélyét, melylyel a saját sorsa fölötti szabad intézkedés jogát diadalmasan megvédte, ép úgy, miután e czel elérve s biztosítva van, a legmelegebb rokonszenvvel kiséri a franczia nemzetnek saját szabadsága s területi épsége megóvására szorított önvédelmi határozottságot, felszólítja a kormányt, hogy a többi semleges hatalmakkal egyetértésben humanitás, a népszabadság, a civilisatio s az európai közérdek által kárhoztatott további harcának jogos és méltányos feltétele mellett berekesztésére minden kitelhető módon munka Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.