A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-23 / 257. szám

257. szám. VIII. évfolyam. r­eggeli kiadás:_______________________Pest, 1870. Vasárnap, October 23. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. fbldszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ..........................5 „ 50 „ 6 hónapra ..........................11 „ — , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 89 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető­, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. h­uigtatási díj: 9 hasábos ilyféle betű gora . . . 9 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt­ téri 5 hasábos petit sorért . . . . 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illeti minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza as Előfizetési felhívás „A H­O utolsó évnegyedére. October—decemberi l/* évre . 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai kölönkü­l­déseért, felülfizetés havonkint 30 „ Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, OCTOBER 22. Pest, oct. 22. Az országgyűlés mai napját emlékeze­tessé teszi a szélső­bal azon indítványa, mely a magyar kormányt a franczia had­viselő fél érdekében teendő közbenjárásra felszólíttatni kívánja. A motívumai ez indítványnak kétség­telenül igen nemesek. Egy mindenki ál­tal sajnosnak talált vérontásnak véget vet­ni, egy művelt, derék nemzetnek szoron­­gattatását megakadályozni. A­hogy a kormánypárti padokon ülő kép­viselők helyeslő arc­kifejezéseiből meg­győződhettünk, az iránt is biztosnak hisz­­szük az indítvány eredményét, hogy az nagy szótöbbséggel fog a magyar ország­­gyűlés által elfogadtatni. „A magyar kormány minden lehetsé­ges eszköz felhasználásával lépjen közbe.“ Az országgyűlésnek ily határozat­ho­zatala után a magyar kormánynak nem is maradhat azután fenn egyéb teendője, mint a külügyminisztériumra aként hatni, hogy az rögtön felszólaljon a németek erőszakos előhaladása ellen, mert azok épen e napokban akarják megkezdeni Pár­i­ris ostromlását. Ennek a megakadályozá­sával tehát sietni kell. S ha ez irányban a kormánypárt,támo­gatva a szélső­bal által, erélyes föllépés­re határozza el magát, úgy készen kell lennünk arra, hogy intermediatiónk visz­­szautasítása esetében azonnal a fegyver­hez is nyúlunk. Mert az természetes következetesség, hogy valamint a franczia képviselőháznak jobb és baloldala unisono azt kiáltotta, hogy „mariamul­ pro imperatore nostro !“ midőn megtudta, hogy Vilmos király Be­­nedettinek azt felelte, hogy nincs több szava hozzá, — hasonlóul a magyar or­szággyűlésnek is az leend­ő feladata, hogy a­mint Vilmos király Ferencz Jó­zsef császár közbenjárását visszautasítja, mi sem engedünk a királyunknak gorom­baságokat mondatni, hanem a kardhoz nyúlunk s iparkodunk a szavunknak tett­leges nyomatékot is adni. Én ugyan a magam részéről nem tar­tok Magyarországra nézve szükségesnek semmiféle háborúba keveredést, melyben nem vagyunk közvetlenül megtámadtat­­va, de ha nemzetünk kivonja a harczot, azon esetben csak azt fogom óhajtani, hogy az viseltessék erőnknek teljes meg­feszítésével. Ha mi a magyar kormány által rábír­­juk a magyar királyt, hogy az beleavat­kozzék a mostani háborúba, azon esetben ellenmondástalan és egyhangúlag meg kell szavaznunk a kormánynak mindazon eszközöket, a­mik e föllépés sikerét elő­mozdítják : — egyelőre kétszáz­ezer honvédet, százezer ú­j­o­n­c­s­o­t, s száz millió ha­diköltséget. Ez a minimuma a föllépésünk sikerét föltételező tarifának. A nagy áldozatra készen kell lennünk, s ezzel együtt fog járni az is, hogy vala­mint Francziaországban is elfúlt min­den oppositio a háború első két hónapja alatt, úgy nálunk is, midőn hadjáratról van szó, az egyedüli politika Le Boeuf — azaz, hogy Kulin tábornoké, s mi töb­biek csak az ő rendeleteinek végrehajtói vagyunk. Tehát legelső kötelességünk leendő né­pünket felvilágosítani, hogy a katonásko­dás most már hazafias kötelesség, intelli­gens ifjainkat rávenni, hogy a honvédse­regbe besoroztassák magukat, melyből eddigelé tömegestől kimaradtak. Azután kötelességünk leend az államkölcsönben utolsó fillérünkig részt venni, hogy a kor­mányt gyors intézkedésekre képessé te­gyük. Végül kötelességünk leend a kor­mánynak mindazon intézkedéseit pártol­ni, melyek a háborúfolytatás végett az alkotmányos szabadságot felfüggesztik ; a kormánybiztosi rendszert, a rendkívüli törvényeket, sőt még az ostromállapotot is hely­enként szükségesnek találni. Ez mind sok lemondást fog igényelni, sok áldozatba, sok erőfeszítésbe fog ke­rülni , de történnek csodák a világon, s így az is megeshetik, hogy ha egyszer a magyar nemzetet, képviselői belevitték abba a helyzetbe, a­hol lét és nem létről van szó, kész lesz mindenét feláldozni azért, hogy az európai egyensúlyt megmentse, és Ausztriát ismét a régi fényébe visszaállítsa. Mert azt nem vagyok képes feltenni a szélsőbal férfiairól, s még kevésbé az in­dítványuknak applaudáló kormánypártról, hogy Ferencz József király kormányát csak azért akarják erélyes felszólalásra elküldeni a versaillesi főhadiszállásra, hogy az onnan egy kerngesund pofoncsa­pást hozzon haza, s mi azután visum re­­pertumot adjunk neki erről a pofonról, s azzal az egész eljárásunk czélját elérte volna. Jókai M­ó­r: A baloldali kör vasárnap f. hó 23-ás h.­­ 4 órakor értekezletet tart saját he­­lyiségében. Egy communiqué. (r.) A „Pester Corr.“ írja: Hogy kényszerítve lesz-e a magyar országgyűlés figyelmét a már 3­­0 éves kiegyezkedésre fordítani, attól függ, miként fejlődnek a viszonyok Ausztriában. Ha sikerül ott végre megoldani az egyenetlensége­ket, akkor nem lesz oka az 1867 -iki ki­­egyezés revisiójára; ellenkező eset­ben alig lesz elkerülhető.----------­Hogy a külügyi politika kérdései iránti inter­­pellációk nem fognak hiányozni, és hogy azok külügyi hivatalunk legújabb tevékenységének még néhány homályos pontját fogják megvilá­gítani, s­ az is bizonyos. Különös érdekkel fog bírni ebben ellenzékünk magatartása, úgy lát­szik, kedve lesz kormányunkat megtámadni, mert az azt a politikát követte, melyet az ország­gyűlés, főleg a baloldal unszolására előszabott. Ő (a baloldal) ezóta teljes fordulatot vett kül­ügyi politikájában.“ Erre a félhivatalos communiquéra két meg­jegyzésünk van. Először az, hogy maga a budai kormány is be kezdi látni, hogy van lehetőség az 1867-iki ki­egyezés megváltoztatására, mert beismeri, hogy csak akkor nem kell bántani, ha a Lajth­án túl alkotmányos viszonyok jönek létre. Örömmel constatáljuk e haladást. De mit mondjunk a communique végének insi­­nuatiójára? Ez valóban boszantó ! Az ellenzék a háború alatt nem volt együtt, erről és a kormány ezzel szembe való magatartásáról még nem nyilatkozott, és a communiqué már tudja, hogy a kormányt meg fogja támadni, valamint azt is, hogy az ellenzék külügyi politikája változott. Ha igaz az, hogy a kormány magatartására mi voltunk befolyással, és ha ő mind­végig meg­­tarta ez irányt, akkor megtámadtatni nem fog ; de hogy így van e ez ? azt a vörös könyv és az­ interpellációkra adandó válasz mutatja meg; ekkor az­tán fogja az ellenzék helyeslését vagy rászólását a felett kifejezni, a­mit a kor­mány tett vagy nem tett, meggyőződése szerint. Mert, mint lejális politikusok valljuk azt az el­vet, hogy kihallgatás nélkül senki , sem ítélhető el; ezt vallja minden lejális ember, és nem fog­ja soha a magyar kormány félhivatalos lapját utánozni, mely az ellenzékre ráfogja, hogy meg­­változtatá elveit, tudja pedig ő e­z­t e­l­é­r­e azon megtámadásokból, melyeknek a kormány részéről ki lesz téve azon politikáért, melyet ő szabott rá. Van itt impertinentia, provocatio, insinuatio quantum satis és mindez csak azért, mert az el­lenzék — ellenzék. Szégyelje magát! Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 231-ik ülése oct. 22 én d­e. 11 órakor. Az aug. 5-ke óta beérkezett irományok és idő­közben előfordult ügyek bejelentetvén, melyek­ről esti lapunkban szóltunk, az utolsó iratnál, mely Miletics elítéltetését hozza a háznak tudo­másul, az országgyűlési képviselők mentelme jött szóba és adott vitára alkalmat. A képviselők mentelme. Irányi Dániel, miután egy képviselő szabad­ságáról van szó, mindenekelőtt az iratok felol­vasását tartja szükségesnek. Bojanovics Sánd. jegyző olvassa az esküdt­széknek aug. 23-án tartott tárgyalásának jegy­zőkönyvét és a semmitőszéknek sept. 9-én hozott végzését, melyben a sajtóbíróság ítéletét, egy évi fogságot és 500 forint bírságot helyben hagyja. Iványi D. nem akar az ítélet érdeméhez szó­lani, mert az nem a ház körébe tartozik, hanem itt arról van szó, váljon elegendő, hogy egy kép­viselő irányában a kormány csupán a perbefo­­gatásra kérjen-e a háztól engedelmet,vagy pedig szükséges, hogy miután ítélet hozatott és ez fog­ságra szól, erre nézve is a kir. ügyész felhatal­mazást kérjen a háztól. Az utóbbi véleményt osztja és azt tartja, hogy a képviselőt nem lehet elegendő garantiákkal körülvenni, különösen a kormány és oly bírákkal szemben, kik nem a nemzet választottjai. (Mozgás a jobb oldalon.) A jelen esetben az történt, hogy a Miletics képviselő ellen hozott ítéletet a kir. ügyész foga­natosította, mielőtt erre a háztól felhatalmazást kért volna. E felhatalmazást azért tartja szóló szükségesnek, hogy megtudja a ház,váljon való­ban az illető biró elé állíttatott-e az, ki ellen a perbefogást megengedte, és váljon törvényes biró ítélt-e fölötte ? Erre nézve ugyan Magyarorszá­gon nincs törvény, de hivatkozik a gyakorlatra. A magyar képviselőház Román és néhai Böször­ményi esetében Ítélt a felett, váljon az ítélet végrehajtassék-e ? Hasonló eljárás dívik kül­földön, nevezetesen Angliában. Midőn a képviselőház egyik tagjának szabad­ságáról van szó, nem lehet elég óvatosságot ta­núsítani, annálfogva midőn helyteleníti a Mile­­ticscsel szemben követett eljárást, arra kéri a házat, utasítsa oda a ház elnökét, miszerint ad­dig is,míg e tárgyban a mentelmi bizottság véle­­ményt mondana, Miletics rögtön szabad lábra állítását eszközölje ki. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Horváth Boldizsár igazságügyminiszter a felolvasott irományok kiegészítéséül felemlíti még azon körülményt, hogy midőn a sajtóbiró­ság ítélete folytán Miletics ellen a végrehajtási végzés kibocsáttatott, Miletics ezen végrehajtási végzés ellen szintén semmiségi panaszszal élt és semmiségi panaszát azzal indokolta, hogy mint képviselő mentelmi joggal birván a végrehajtási végzés mindaddig nem foganatosítható, míg erre a képviselőház újabb határozat által engedélyt nem ad.­­ Ezen semmiségi panaszt azonban a semmitőszék elvetette, és így ezen kérdés felett már az ország legfőbb törvényes bírósága ítélt. (Helyeslés jobbfelől. Madarász József közbe­szól: de mi vagyunk ennek a bírái! Ellenmon­dások jobbfelől.) Nekünk nincs képviselő mentelmi törvényünk, hanem mikor a delegátusok mentelmi szabályai megállapíttattak,a kormány azokat a népképvise­lőkre is kiterjesztette. Ezért a kormány bizo­nyára nem szemrehányást, hanem elismerést ér­demel. A dolog érdemét illetőleg ekép folytatja a szónok. A háznak külön határozata az ítélet végrehajtására nem szükséges, a­mely perekben a ház valamely tagját az igazságszolgáltatásnak kiszolgáltatta, megszűnt a felett tovább rendel­kezési joga. Román és Böszörményi esetei nem praecedenciák, ennél egyszerű tudtuladás történt, épen mint most, s a bejelentéskor az ítélet csak Böszörményi betegsége miatt nem volt még végre­hajtva. Román pedig még nem volt képviselő, mikor elítélték, hanem az volt az ítélet végre­hajtásakor, tehát időközbeni­­t immunus, s azért kellett érette a házhoz folyamodni. E két esetből tehát legkevésbé sem le­het a jelen esetre következtetést vonni. Ha a ház a tszék fölé helyezkedik és ítéletét még egyszer vizsgálat alá vonja, akkor a bíró függetlensége megsértetik. Önök a képviselő immunitását követelik , én pedig felhívom önöket,óvják meg a bíróság függet­lenségét, oltalmazzák a tszk tekintélyét. Kérem a házat,hogy a bírák függetlensége érdekében ne bocsátkozzék ez ügybe, hanem vegye az ügyira­tokat egyszerűn tudomásul. (Helyeslés a jobbol­dalon. Pavlovits István a ház méltóságát kívánja megóvni, s pártolja azon nézetet, miszerint en­gedély nélkül nem lehet valamely képviselőre szabott büntetést végrehajtani. Indítványozza tehát, hogy jelentse ki a ház, miszerint az által, hogy Miletics a képviselőház engedélye nélkül börtönbe hurczoltatott, a képviselőház méltósága megsértetett, s ezért elégtételt kíván, mely abban áll, hogy Miletics, mig ezen ügy véglegesen el nem lesz döntve, szabad lábra bocsáttassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Deák Ferencz a házszabályok megtartását sürgeti, melyek szerint az indítványt ki kell előbb napirendre tűzni, majd akkor lehet azt érdemlegesen vitatni. (Jobbról helyeslés.) Szontagh Pál (a Csanádi) szintén azt tartja, hogy ily mély fontosságú ügyben nem lehet mel­lékesen határozni. A tárgyalás napját még ma kívánja kitüzetni. (Balról helyeslés.) Simonyi Ernő egyetért az indítványnyal, hogy napirendre tűzessék Irányi indítványa, de figyelembe ajánlja azon körülményt, hogy a kép­­viselőháznak egyik tagja szabadságától van megfosztva a ház engedelme nélkül, kívánja te­hát, hogy addig is intézkedjék az elnök, hogy Miletics szabadon bocsáttassék. Mikor a képviselőház nem ülésezik, akkor ná­lunk a folytonos szokás szerint a képviselők im­munitása felett a ház elnöke őrködik. Emlékez­teti a házat arra, hogy 1866-ik évben vagy talán a 67-ik év elején e háznak két tagja katonai hatóság által elfogatott. A ház akkori elnöke rögtön lépéseket tett és szabadságukat kieszkö­zölte, mert nem lehet, hogy a képviselők elfo­gassanak a képviselőház engedelme és hozzájá­rulása nélkül. Azon c­áfolat, melyet az igazságügyminiszter előadott, néhai Böszörményi és Román képvise­lők eseteire vonatkozólag, egyáltalában nem a most követett eljárás mellett, hanem egyenesen ellene szól: mind az egyik, mind a másik eset­ben a képviselőház szavazással, és pedig mind a két esetben név szerinti szavazással határozott a felett, várjon megengedi-e az elfogatást vagy nem. (Horváth Boldizsár közbe­szól: Nem áll!) Méltóztassék megnézni a jegyzőkönyvet,Román kiadatásánál talán 20 szavazat­különbség volt. Az eddig követett eljárás szerint, Magyarország­ban képviselőt szabadságától megfosztani nem volt szabad. Ismétli fentebbi óhaját. (He­lyeslés a baloldalról.) Csernátony Lajos mindig kész a bírói íté­letet tudomásul venni, csak jelentessék az be és ne hajtassék végre az ítélet a ház engedelme nélkül. Az igazságügyminiszter azon nyilatko­zatát, melylyel az országgyűlés tagjainak biz­tonsága iránt megnyugtatni akar, nem fogadja el. Nem kegy kell a kormánytól, hanem kell biz­tosíték arra, hogy a képviselőház maga gondos­kodjék arról, hogy tagjait ne merje senki bán­tani. (Helyeslés balról!) Hodossy Imre nem járulhat ahoz, hogy a je­lentés egyszerűen tudomásul vétessék, mert az nem volna czélszerű sem a ház, sem a mentelmi jog érdekében. Nem akarja, hogy az ítélet fö­­lülvizsgáltassék, de akarja, hogy a­­ ház szerez­zen magának meggyőződést arról, várjon a kép­viselő azért marasztaltatott-e el, a miért megen­gedtetett, hogy perbe fogassék. Azt most a ház nem tudhatja s azért indítványozza, hogy e je­lentés a mentelmi bizottsághoz utasittassék s a ház ennek jelentése nyomán határozzon. Madarász József csatlakozik Simonyi in­dítványához, hogy az elnök M. Szv. kibocsátása ügyében tegye meg a kellő lépéseket. (Helyes­lés a szélső balon.) Patay Istvánnak és most esett tudtára, hogy nem az elnök tudtával történt az elfogatás. Most bátor kérdezni az igazságügyi minisztert, ha tudta nélkül csak az utolsó „schreiber“-re is be­fogatnék, rendén volna-e ez? Csak ezt akarta kérdezni! (Helyeslés. Derültség. Jól van!) Irányi D. benyújtja írásban indítványát, mely így szól: „Mondja ki a ház határozatilag, hogy Miletics Svetozár képviselő a ház engedelme nélkül, a képviselői immunitás sérelmével fogatott el, é­s azért addig is, míg e részben a ház határozna, nevezett képviselő azonnal szabadon bocsát­­tatik.“ Elnök: Ki fog nyomatni. Méltóztatnak kí­vánni, hogy hétfőre tűzessék ki ? Simonyi Ernő: Mi történik Miletics képvise­lővel? Ez a fő dolog. (Zaj. Elnök: Hétfőig sem­mi !) Ha van sürgős eset, mikor azonnal kell határozni, az akkor áll, midőn egy embernek személyes szabadsága forog kérdésben. Kéri a házat, határozzon ez ügyben rögtön. Elnök: Méltóztassanak tehát szavazni a fe­lett, váljon most vagy hétfőn hozassék határo­zat. A­kik a képviselő úr rögtöni szabad lábra helyezését kívánják, az azonnali tárgyalásra fognak szavazni. Az indítványnak két része van. Az egyik rászólást mond ki, a második a szabad lábra állítást mondja ki. Tehát az indítványt ketté lehet osztani. (Helyeslés balról.) Urmányi Miksa azt tartja, hogy e két rész végre is egyet jelent, s azért a megosztás ellen van. Simonyi Lajos dr., Z­s­e­d­é­n­y­i E., Keglevich Béla gróf, Móricz Pál, Kuthy Benő, Patay István a kérdés meg­osztását pártolják. Ghyczy Kálmán e fontos kérdés érdeméhez nem akar szólani, ámbár nehezére esik, hogy azok közül némelyeket, miket az igazságügyi miniszter mondott, hallgatással kell mellőznie. Egyet nem is hallgathat el.­­ A miniszter azt mondá, hogy a kormány terjesztette ki a dele­­gációk mintájára az immunitást e háznak tag­jaira. „Tehát mi az immunitást a kormány kegyel­mének köszönhetjük. Én azt tartom, hogy ez a tényállással sem egyez meg, mert bár igaz az, hogy az igazságügy miniszter úr maga iniciálta e házban azon határozatokat,a­melyek az immu­nitásról szólnak, és iniciálta példájára azon tör­vénynek, mely a delegativ tagjainak immunitá­sáról szól, de én úgy tudom, hogy az immunitás érdekében követendő szabályokról a határozatot nem a kormány, hanem az országgyűlés, maga a képviselőház hozta, és más, mint a képviselő­ház, tagjainak immunitásáról határoz­atot nem is hozhat, mert a­mint e jogot más bárkinek ad­juk át, e háznak önállása, függetlensége, szu­­verenitása veszélyeztetve van.“ (Helyeslés a baloldalon.) A­mi magát a dolgot illeti, egyetért azzal, hogy az most nem tárgyalható, s hogy az hétfőre tűzessék ki. A­mi Miletics kibocsátását illeti, e kérdésről azt tartja, hogy azonnal megtörténhe­tik a szavazás, mert ez iránt Iványiétól külön is létetett indítvány. (Helyeslés halról.) Horváth Boldizsár miniszternek két észre­vétele van. Az egyik, hogy Ghyczy K. félreértet­te őt, mert ő soha sem mondotta azt,hogy a kor­mány terjesztette ki az immunitást a képviselő­ház tagjaira is. (Felkiáltások: De igen is mond­ta­­ saját szavai!) Közbeszólások folytán igen is mondta azt, hogy a kormány maga volt az, ki kezdeményezte azt, hogy az immunitási jog, melylyel a delegatio tagjai felruházva vannak, terjesztessék ki a képviselőház tagjaira is. Te­hát a kormány nem érdemel érte szemrehá­nyást. A szavazásra nézve pedig kéri megtartani a házszabályokat és a kérdést ekkér óhajtja felté­telni: akar-e a ház a felvétel iránt határozni vagy pedig e kérdést a hétfői ülésre bocsátani ? Elnök azt gondolja, hogy a ház e kérdésen már túlhaladt, most csak ez a kérdést: ma vagy hétfőn kívánja-e fölvenni? Egy újabb indítvány adatott be. Bujanovics S. jegyző olvassa Németh Al­bert következő indítványát: „Addig is, míg M. Szv. ellen hozott törvényes ítélet végrehajtása felett a képviselőház legkö­zelebbi ülésében érdemlegesen határozna, uta­sítja a képviselőház az elnököt, hogy Miletics rögtön szabad­lábra állíttassák.“ (Helyeslés) Elnök felteszi e kérdéseket: kívánja-e a ház Irányi indítványát hétfőn tárgyalni? (Felkiál­tások : Igen !) Tehát hétfőn fog tárgyaltatni. Elnök felteszi a kérdést Németh indítványá­ra : Kíván-e a ház felette ma határozni. Hodossy Imre ellenzi, mert az a kérdés, kí­vánja-e a ház tárgyalni vagy nem ? Elnök úgy hiszi, hogy ez csak szójáték,mert akár felvenni, akár tárgyalni az ügyet, az mindegy. Jókai Mór e kérdés fejtegetésében hiába­való idővesztegetést lát. Csak nem akar a ház úgy tenni mint az egyszeri tábornok, ki valakit „utólagos jóváhagyás reményében“ akart fel­akasztatni ? Személyes kérdésben nem fogadható el az a nézet, hogy infra dominium appellata nem történhetik. Appellálva van ezen ügy azon ha­tározat elfogadása által, hogy hétfőn fogja a ház tárgyalni, várjon kiadja-e Mileticset vagy nem Ha azt határozza, hogy nem adja ki, Mile­­tics Svetozárnak azon idő alatt eltöltött fogsá­gát mivel fogja a ház neki visszafizetni? (Fel­­kiáltások: Szavazzunk!) Elnök felteszi a kérdést Németh indítványára. A többség elveti. Törvény kihirdetés. Gorove István közlekedési miniszter beter­jeszti az 1868. IV. t. ez. 12. 16. §-nak mó­dosításáról szóló törvényt, melyet ő felsége szen­tesített, s kéri kihirdettetését. Ez megtörténvén hasonló czélból a főrendi­házhoz fog átküldetni. Interpellate. Zsedényi Ede egy fontos ügyben, mely már sok veszélyt idézett elő a monarchiára nézve, a közös államhitel használatára a következő in­­terpellatiót intézi a pénzügyminiszterhez . Tekintve, hogy az 1867-ik XII. t. sz. 27. §-a szerint a közös minisztérium a magyar korona országainak külön kormányzandó ügyeire befo­lyást nem gyakorolhat, és ugyanazon törvény 41 és 43. §§-ai szerint a bizottságok által meg­állapított közös költségek fedezése a magyar or­szággyűléshez tartozik. Tekintve, hogy a jövő évre megállapított kö­zös költségekből azon összegek,melyek Magyar­­országra esnek, az országgyűléshez terjesztett költségvetésbe felvétetvén,a közös p.ü. miniszter­hez havonként át is tétettek, és a közös pénz­ügyminiszter ez elvállalt összegeknek a kitűzött czélokra leendő fordításáról felelős lévén, egyéb pénzforrásokról nem rendelkezhetik. Tekintve, hogy ugyanazon törvény 56. § a szerint azon kérdés előleges elhatározása, vál­jon valamely költség közösen vetessék-e fel Ma­gyarországra nézve,minden egyes eseteknél Ma­gyarországot illeti. Tekintve végre, hogy a közös pénzügyminisz­ter e módon megállapított és a f. évre ki is ve­tett közös költségeken kívül nem tudta, mely hadügyi követelés fedezésére egy bécsi consor­tium útján és magyarországi actív követelések elzálogosítása mellett 15 millió frtnyi előlegezé­­si kölcsönt eszközölt, alólírt azon kérdést intézi a pénzügyminisz­terhez, van-e tudomása ezen előlegezési kölcsön­rül; és ha van, naily előlegíző közöltetett, mikép tudta ezen eljárást az idézett törvények rendeletével megegyeztetni. Habár a pénzügyminiszter nincs jelen, mégis arra kéri, hogy mindenesetre feleljen ez inter­­pellátióra, még a delegátióü­lések megnyitása előtt. Elnök : Közöltetni fog a pénzügyminisz­terrel. Kürthy István Bács-Bodrog egyik kerülete jegyzőinek kérvényét nyújtja be, melyben a községek rendezéséről szóló­­javaslat némely tételes módosítását kérik. (A kérvényi bizottság­hoz utasíttatik.) Határozati javaslat: Simonyi Ernő minden indokolás nélkül, me­lyet későbbre tart fen, a maga és társai nevében határozati javaslatot nyújt be, melynek napi­rendre tűzését kéri sokára ne halasztani, ne­hogy kénytelenek legyenek elmondani a rögtön következő eseményekkel szemben: „Roma de­liberate Saguntum perit.“ Kéri annak felolva­sását. , Határozati javaslat: Tekintve, hogy azon háború, mely Franczia- és Németország közt jelenleg folytattatik, vég­eredményeiben a fennálló államviszonyokat megzavarva, előre nem látható véghetetlen bo­­nyodalmakba dönthetne. Tekintve, hogy az egyesült német seregek Se­­dannál a német nemzet minden jogos igényeinek érvényesítését biztosították. Tekintve, hogy a franczia nemzet a német ügyekbeni avatkozás minden szándékát ünnepé­lyesen visszautasítja, és így a porosz király ál­tal még most is folytatott irtózatos háború pusz­tán hódítási szándékkal folytatott támadó há­borúvá változott. Tekintve, hogy a hódításokat más nemzet rovására tenni minden nemzet biztonságát ve­szélyezteti. Tekintve, hogy a kilátásba helyezett Páris ostromlása és lövetése az emberi haladás s az általános civilisatio kipótolhatlak kárával egye­dül a franczia nemzet megalázására, és oly bé­kefeltételek kierőszakolására van irányozva, melyek Európa közérdekeivel meg nem férnek. Tekintve végre, hogy állandó béke csak úgy remélhető, ha úgy franczia, mint a német nem­zet belügyeinek rendezésében s illetőleg az utóbbi egységének létrehozásában semmi külbe­­folyás által nem akadályoztattatik — és ha Francziaország az európai nemzet családjában, úgy kiterjedésénél, mint népességénél s törté­nelmi múltjánál fogva csorbát nem szenved. Mondja ki a ház határozatilag, hogy: A magyar nemzet a minő rokonszenvvel szem­lélte a német nemzet erélyét, melylyel a saját sorsa fölötti szabad intézkedés jogát diadalma­san megvédte, ép úgy, miután e czel elérve s biztosítva van, a legmelegebb rokonszenvvel ki­séri a franczia nemzetnek saját szabadsága s területi épsége megóvására szorított önvédelmi határozottságot, felszólítja a kormányt, hogy a többi semleges hatalmakkal egyetértésben humanitás, a népszabadság, a civilisatio s az­ európai közérdek által kárhoztatott további harcának jogos és méltányos feltétele mellett berekesztésére minden kitelhető módon munka Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.

Next