A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-13 / 10. szám
10. szám. IX. évfolyam. ■ .......... Reggeli kiadás: Kiadóhivatal: Ferencziek-tere7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán ki-117), vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ..................................5 „ 50 „ 6 hónapra . . . „ . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1871. Péntek, január 13. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. ; Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — ' Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr.Az előfizetési és hirdetményidij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. —Kéziratok nem adatnak vissza \ Előfizetési felhívás „A H O |\T IX-ik évi folyamára. ész évre........................ . 22 frt — kr. 1 évre.................................. 11 frt — kr. :gyed évre ...................... 5 frt 50 kr. ; esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. ip Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivtala. PEST, JANUÁR 12. A napi kérdéshez. Pest, jan. 15. (Sz.) Pár nap alatt a képviselőház latszeres jelenetnek lesz színhelye: egyen fontos kérdésben, az ujonczoknak a magyar hadcsapatok,“ vagy„mayar hadsereg“ részére való kiállása és a honvédelmi minisztertől követendő kimutatásokra nézve, az eddigiarlamenti kisebbség jutandaki többségre. Alaki többségnek érezzük, miután a kilencz osztályszületben mentek át az ellenzék móosítványai, s így a ma tartandó középonti bizottságnak ezek közöl kell többet előadót választania. Bár elég sajátszerű, nem helyezünk agy súlyt ezen alaki többségre. Könnyen megesketik, hogy csak bizonyos •írtlazultság, — talán az sem, csak az igre jobban mutatkozó közöny, — sőt leglehet, csak közlekedési eszközeinkben állapotának, mely az országgyűlés igjait az ülésszak első napjaira megtenni nem engedé, — köszönhető ezen rég komikus eredmény. Több, mint valómíaű az is, hogy az országos tárgyalását ez alaki többség le fog szavaztatni. Mindezek daczára megérdemli e kérés, hogy néhány sorban foglalkozzunk ele ; különösen azért, mert bár a felülessen gondolkozó előtt az ügy csak megújitása, ismétlése az évenként kevés sikeres megújított vitának, nézetünk szerint ez új stádiumba lépett. Azonnal elmonduk, miért? A tavalyi és jelen évi tárgyalás között ,egy óczeán fekszik.“ Egy tenger, nemes, miveit és barezias nemzetek, véréből, s ha a ritkán használt töltői allegóriát folytatni akarnék, azt mondhatnók, hogy a még folyvást áradó, ragadó tenger fölé egy vészterhes jelleg szornyosult: a keleti kérdés. Mindez komoly gondolkozásra adhatott okot még azok előtt is, kik az opportunitás jelszavát a nemzet létkérdései fölé akarták és tudták emelni; magában a honvédelmi minisztériumban is a komoly törekvések némi jeleit véltük felfedezni arra nézve, hogy egy „magyar hadsereg“ alapjait tényleg is lerakja s oly szervezetet állítson elő, mely e nemzetet legalább — szerintünk legfölebb — egy védelmi harczra a valószínűség számításai szerint képessé tegye. Sőt valljuk meg őszintén, hogy nem egyszer igenis tekintélyes kormányférfiak magánnyilatkozataiban hallottuk hangsúlyozva azon tétlenségre , megalázkodásra kárhozottság szégyenét — melyet azonban a mi ambitiónk kevésbé oszt — hogy a viharos jelen némi kedvező chanceait egyedül Magyarország s illetőleg „Ausztria-Magyarország“ nem zsákmányolhatja ki arra, hogy erélyes föllépése által magát egy sötétebb jövő ellen biztosítsa. Mi, kik ezen merész combinatiók ellen, saját békeszeretetünkre, mely a nemzetnek oly káros és drága, s hazánk honvédelmi fejletlenségére utaltunk, s ma sem érzünk újabb hivatásra más kényszert, mint hogy megmaradjunk eddigi álláspontunkon ; de mit kellene várnunk azoktól, kik megtámadták nézeteinket, s szerették volna a nemzetet egy kis háborúsdival állítani ki az európai hadikiállításra, oly kérdésben, hol csupán arról van szó , hogy a honvédelmi törvényben már úgy is szentesített „magyar hadsereg“-kifejezés fentartassék? Nem pirulnak-e el némelyek azon hypocrisis fölött, hogy míg négyszem között a nemzetet és annak sajtóját gyávasággal vádolják, ugyanekkor a törvényhozásban megtagadják még nevét is azon eszmének, mely lényegében arra szolgálhatna, hogy a nemzet, ha nem is ragadtatik ereje fölötti vágyakra, de legalább azt az öntudatot megnyerje, miszerint ő is merhet létezni, és ő ismerheti e léteit ha nem is veszélyeztetni, de ,az azt fenyegetni meret a hazaszeretet lángpallosával a siker bizalma mellett sújtani ? Íme, az alkalom itt van. Az alaki többséget a kormány többsége minden önszemrehányás nélkül nemcsak névvé, hanem szilárd magatartása által valósággá érlelheti. Az ellenzéket közönségesen kettővel vádolják: a közjogi kérdések vitatásának fentartásával és programmja negatív természetével. Ez eset alkalmat nyújt: az oppositio legélesebb fegyverét annak kezéből kivenni, s a haza és korona védelmére az egész nemzet kezébe adni. Míg másfelől az ellenzék, már ki tudja hányadik ízben bizonyítja be programmja tényleges természetét, épen a negátióval szemben. Mi „magyar hadsereget“ követelünk, — ti megtagadjátok ezt, — azt hisszük, könnyű az ítéletben eligazodni, sőt tovább megyek: úgy érzem, hogy amit mi kívánunk, ti is szeretnétek, de nem akarjátok, vagy nem meritek. Melyik oldalon van itt az állhatatlanság, a politikai gyávaság ? Nem azokén-e, kik szeretnék a nemzetet megvédve látni, sőt túlbuzgalmukban még a beavatkozás szerepéig is elmennek — gondolatban, — de midőn arról van szó, hogy e czélra az eszköze 111 eg megteremtessék, jogaikat összevaczogtatják, s a nemzet jövőjének valódi biztosítását elmulasztják? TARCZA: Egy léghajós, kit Amerikába vert át a szél. Közli Jókai Mór.*) Egy amerikai hirlap, a „Canadian Herald“ közli tárczájában egy párisi léghajó két utazójának történetét, kiket a soknemű viszontagságok előbb az északi jeges tengerre csaknem a pólusokig vertek el s onnan keresztül jutottak Canadába. A leírás sok érdekes részlettel bir, s ha az amerikai hirlaptárczák közleményei nagyon emlékeztetnek is Barnum ritkaságai múzeumára; a tárgy maga oly nevezetes, hogy élvezetet vélünk benne nyújthatni tisztelt olvasóinknak. „Mrs Dalton Arnould és Cassin Alfred aeronauták naplója.“ „September 22-én, tehát mindjárt Páris körülzároltatása első hetében, el lett határozva a nemzeti kormány által, hogy — tömeges fegyvermegrendelések végett — Angliába küldessünk, s ha ott nem sikerülne rögtön beszerezhetnünk a kívánt mennyiséget, a legelső steamerrel menjünk át Amerikába. Párisból kijuthatni egyedüli mód lehetett a léghajón át. Mi megtettünk minden előkészületet ez utazásra, mely előkészületek között a legkellemetlenebb maga az elindulás. A spanyolnádból font csónak, mely kancsukkal van bevonva, amíg a földhöz van kötve, a hozzá erősített gömb miatt úgy rázkódik, hogy az ember majd a lelkét veszti benne, s a számtalan tárgy közül, amit magával visz, egyet sem képes a helyére *) Bocsánatot kérünk tisztelt olvasóinktól, ha e rendkívül érdekes tárgy miatt pár napra félbeszakítjuk s regény közlését. — Szerk. akasztani. Tudniillik, hogy a velünk vitt üveg és ércz eszközöket mind kívül kell fonalakon felaggatnunk a csónak falára, nehogy leeséskor összevágják a bennülöket. Délután három óra volt, midőn Dalton elkiáltá a „Cachéz le !” jelszót. A csónakot tartó kötelek elvágattak, s mi gyorsan elhagytuk a földet. E percztől kezdve megszűnt a csónak reszketése s mi a legtökéletesebb mozdulatlanság gyönyörét élveztük. Mély szélcsend mellett emelkedtünk fölfelé, alig hajolva el nyugoti irányban s ez alatt élveztük a nagyszerű látványt, melyet, az alattunk elmaradó föld nyújtott. Egy óriási térkép volt az, mely egyre nagyobb kört foglalt be. A Seine és a Marne ezüst kígyói, a hosszú chausséek és vasutak egyenes vonalai, az erdőcsoportok, az elszórt házak e megelevenült mappán egy óriási müves földabroszához hasonlítottak. Tíz percz múlva egy sűrü felhőrétegbe értünk mely eltakarta előlünk a világot, s ott haladtunk három perczig. Csak a légsúlymérő mutatta, hogy haladunk fölfelé. Ekkor kijutottunk a felhőrétegből. Egy uj világban találtuk magunkat. Alattunk semmi többé a zölddel rajzolt tájképből, a helyett egy végtelen hófehér tenger, a naptól felülről megvilágított felhők tengere, miknek mozdulatlan végtelen tömegéből óriási kúpok, hegyes piramidok, majd mintha rengeteg emberarczok volnának, meredeznek elő; s a fehér lapon egyetlen fekete pont vonul végig: az, a mi ballonunk árnyéka, mely oly élesen rajzolja magát e fehér tömegre, hogy a hosszú kötél vonalát is ki lehet venni belőle. És e túlvilági felhőtengerből hangok hallatszanak, kisértők, andalítók. Odafigyelünk. Az egyesített katonai zenekarok muzsikája az odalenn. Tehát még mindig Páris fölött vagyunk. Csak az összes zöngést lehet kivenni, de mi tudjuk, hogy a Marseillaiset verik odalenn, s az nekünk csodálatos bucsuhangként szűrődik át a felhőkön. Egy percz múlva vége szakad a zenének, minket megkapott egy felső légáramlat s hajónk árnyékáról látjuk haladásunkat, míg alattunk a felhőegyetem mozdulni sem látszik. Hévmérőnk e perezben 3 fokot mutat a zéruson alól. A nap teljes pompájában süt a csodakék az űr-égen, s sugarai fél foknyi különbséget idéznek elő a feketére festett gömbű másik hév- mérőn. A lég ritkulása érezhetően hat reánk; érvelésünk 100-ra emelkedik perczenként. A hygometer megszűnik működni. E magasságban semmi nedv, pára nincsen többé. Délután 57 órakor a felhők homladozni kezdtek alattunk. Valami szédítő látvány volt, amint egy ily felhőnyíláson át, mintha mély kútba tekintenénk le, a földnek egy zöld foltját megpillantottuk. S ilyen ablakok a túlvilágból többször nyíltak meg előttünk, anélkül, hogy tudtuk volna mely táj az, a mit magunk előtt látunk ? Társam roszul kezdett lenni a szédülés miatt, s kénytelen volt lefeküdni a csónak fenekére. Léggömbünk ránczai elsimultak. Az ózon 8 fokot mutatott a papíron. Estefelé egészen szétszakadoztak a felhők és kezdtek óriási tömegekbe gomolyulni, miket az alkonyodó nap tündéri színekkel festett be. Egy ilyen légben úszó óriás, aranynyal és bíborral befestve késő estig kisért bennünket az égen, egyenlő széltől hajtva. 4500 metres magason voltunk ekkor. Sokan azt hiszik, hogy ha valaki egy léggömb csónakjában 8—10 ezer méternyire fölemelkedik, a földet úgy fogja maga alatt látni, mint egy szélein lefelé hajló gömb szelvényét. Ez csalódás. Bármily magasan emelkedjünk, a horizon mindig olyan magasan áll előttünk, hogy léggömbünk csónakának párkányán keresztül látjuk azt, s ha az egész tájképre letekintünk, az úgy tűnnik fel előttünk, mintha a föld nem egy domború gömb, hanem egy homorú teknő volna. Ez a látvány nyílt meg előttünk délután 6 óra 15 perckor. A nap lemenőben volt épen. A földlakók, kik csak a földködein át ismerik a napot, fogalommal sem bírnak, micsoda fény az, midőn a föld határát éri ? Egy valóságos sugárörvény. A nap gömbje maga elvész a vakító szikra tömkelegben. Színek, minőknek neve nincs, jelennek meg a felhők karimáin, s az ember az apocalypsis csodáit véli látni. A nap mindig alább sülyed a láthatáron, s hávmérőink már nem jelzik a különbséget a nappal és éjjel hőmérséke között, 7 fok a minus alatt az változatlanul. A távolban villámlás látszik, s a lemenő nap fényétől egy rózsaszínű szivárvány ivlik át a keleti égen, minden színváltozata nélkül a szivárványnak; pompás, ijesztő, nagyszerű tünemény, minő illik egy ország fölé, melynek földe is vérben úszik. Már a nap le is áldozott; a szivárvány mégis ott veresül, az ég fenmaradt tüzétől, melyben mint fekete pont úszik, léghajónk éles körrajzú árnyékát a felhőkre vetve. A nap lementével a villámlások közelednek, két ellenkező irányból hömpölyög felénk két zivatar. Fekete, átlátszóban gomolyok. Egyre közelebb jönnek felénk, mint két szikla, mint két hegyomlás,amely pehely csónakunkat összemorzsolni készül. A két rémtábor összeomlik fölöttünk. Villám villámot ér. Ha egy megtalálja érni léggömbünket, veszve vagyunk. De jó védelmünk van ellene. A villám kerüli léggömbünket, gyantás selyemből van az. Hanem felejtünk összezavarodik a villanyosság miatt, s nem tudjuk többé jelezni az innyt, amelyben haladunk. A zápor szemközt vág bennünket, élesen, hígó léggömb sokat elfog fejünkről, kancsuk könnyeinkről szabad a víz. És a mellett oly sötét van, mintha szakadatlan gyászfátyolon törnénk keresztül. A felhők sötétsége absolut éjszaka, mint a föld alatti. Éjfél után egy órakor változás áll be a légmérséklet. A hideg eső meleggé kezd átváltozni. Valami kellemes lanyhaság áll be a légben A megdörzsölt phosphor fényénél légmérönkör -1- 4-et tudunk észlelni. Ez a Gulf Stream meleg légvonata lesz mondja Dalton. — Hisz akkor már a Dán föld felett járnánk! A meleg légvonat egyre észrevehetőbb lesz mely vihar gémberitette tagjainknak nagyon is jól esik, s nem sokára megszakadoznak a felhők ! Kinyílik fölöttünk a csillagos ég ! Minő csillagok ! minő ragyogvány ! Tiszta homálytalan minden égi fény, mintha közelünkben volna; az ég csaknem fekete, s mirind fényi ponttal van beszórva. A föld egy nagy ködlapát; odalenn, melyből hegyek sem látszanak ki. Két óra tájon feljön a hold, mely fogytán va már, s tiszta ezüst fényétől uj világítást kap ég és föld. Lenn a fehér sötétség, fenn fekete világosság, ott a köd, itt csillagos ég. Nem bírjuk kivenni a tájat, mely fölött sírunk. Egy sajátszerű tompa moraj, mely füleink felirat, azon aggodalmat kelti bennünk, hogy valami tenger fölött repülünk ez órában. Talán balti tenger fölött. Elhatározzuk, hogy a leszállást nem kisértjü meg, mig meg nem virrad. Könnyen úgy járhatnánk, hogy a tengert esünk. Egymás után láttuk a csillagokat fellőni s lemenni. A keleti láthatáron tündéri bírbájjal ragyogott a Jupiter s az éjsark csillaga egy se ki . „Az érczfonál villáma“ az ország minden zege zugába, hol csak a járhatlan utakon elrekedt Deákpárti képviselő van, azt az üzenetet viszi az egész nap folytán, „hétfőn országgyűlés sietve Pestre, az ellenzék magyar hadsereget akar.“ Midőn a képviselőház a karácsonyi ünnepekre haza széledt, kimondatott, hogy jan. 10- én lesz a legközelebbi ülés, mert az újonczi utalókról szóló törvénynek jan. 15-én kell életbelépni és ez öt nap alatt végig kell menni a törvényjavaslatnak mindazon stádiumokon, melyek szükségesek arra, hogy törvénynyé váljék. És ime a ház csak 16-án fogja tárgyalás alá venni a törvényjavaslatot, mely nem rég még oly sürgős elintézésre volt szánva. A halasztás magyarázatát a közönség a kormánypárti képviselők összetoborzásában találhatja meg. — A magyar delegatio értekezletet tartott, amelyen elhatározta, hogy nyilvános üléseit csak akkor fogja megkezdeni, midőn valamennyi albizottság elkészül munkálataival. Ez legfeljebb f. hó 21-én lehet. A nyilvános ülések a pénzügyi bizottság jelentésével fognak kezdődni, s azután a tengerészeti, külügyi, végre a hadügyi jelentések kerülnek tárgyalás alá. — A képviselőház összes osztályai holnap f. hó 13-án az országos ülés után ülést tartanak. Tárgy : a honv. miniszter által beadottjavaslatok tárgyalása. — A baloldali kör tegnap esti (jan. 12.) értekezletén a honvédelmi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatok voltak előleges tárgyalás alatt. Mindenekelőtt a törvényjavaslatok alakja ellen történt kifogás, amenynyiben ezen javaslatok közül a nagyobb rész egyetlenegyben lenne egyesítendő. A lovas századok szaporítására (3-ről 40 századra) vonatkozó javaslat elfogadtatik azon kivonat mellett, hogy ezek törzsei és törzshelyei is törvényben legyenek megállapítva. Az altiszti iskolákra nézve az értekezlet tüzetes előterjesztést kíván az iskolák tartamára, időszakára, s az iskolázandók mennyiségére nézve. A sorhadi és honvédségi altisztek alkalmazását illető javaslatot illetőleg, az értekezlet az 1868-dik 40. tezik foganatosításánál kiván maradni. A „Pesti Népkör“-ben szombaton január 14-dikén este Hegedűs Sándor a „Nők a nemzetgazdászatban“ czimű értekezést olvas fel. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 261-ik ülése jan. 12-én d. u. 1 órakor. Elnök: Somssich Pál; jegyző Széll Kálmán. A kormány részéről jelen van Horváth B., Gorovest. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja Bács-Bodrog megye kérvényét, melyben a megyében felállítandó kir. törvényszékek egyikét Zentán vagy Ó-Becsén kéri elhelyeztetni. Bömches Frigyes benyújtja Brassó város kérvényét, melyben a közoktatási miniszter azon rendeletének visszavonását kéri, mely Brassóban közös iskola felállítását rendeli el; Gromon Dezső Bács megyében kebelezett Bajmok község kérvényét, melyben járásbíróságot kér; Zsédényi Ede Szepes megye 18 községének kérvényét, melyben Szepes-Szombaton járásbíróság felállítását kéri; végül Vajda János benyújtja Viszló, Raad, Koros, Nagyfalu, Harkány és Nagy-Harsány községek lakosainak kérvényét, melyben a lelkészeknek és tanítóknak tagosítás alkalmával jutott vagy kegyadománykép nyert földjeik után járó országos adóknak az egyházak pénztáraiból fizetését meghagyó, 1870. é. 1352 alatt kelt pénzügyminiszteri rendeletet megsemmisíttetni kérik. Hálátlanságnak tartják, hogy a lelkészek maguknak szabadalmat követelnek, az egyházakat pedig újabb terhekkel akarják megróni. Mind e kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttattak. Napirendre a központi bizottságnak az ujonczjutalékra vonatkozó jelentése volt kitűzve, de ez el nem készülvén. — Elnök felhívja a házat a jövő ülések napirendének megállapítására. Erre vonatkozólag előadja a következőket: A 71-ei költségvetésből, illetőleg a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentéséből szombatra azaz: f. hó 14-ére nyomda alól kikerülnek és szétosztandók lesznek : 1-ször általános jelentés, 2-szor belügyministérium, miniszerelnökség, horvát-szlavén ministérium, földművelés és iparminisztérium költségvetése, keddre és szerdára vagyis jan. 17. és 18-ára kiosztandók az igazságügyi és pénzügyministérium, valamint a fiumei provisorium költségvetése. — Ezután a többiek rendben fognak következni. — Az újonczozási tervjavaslat iránti központi bizottsági jelentés holnap 10 órakor fog bemutattatni, akkor kerül nyomatás alá, aztán tűzetik ki napirendre. Még szükségképen elintézendő volna, mert szinte pénzügyi dologra vonatkozik, a honvédelmi miniszernek hat rendbelijavaslata, t. i. A honvéd kerületek beosztásáról, a honvéd lovas századok szaporításáról, a honvédelmi orvosok, a zászlóalji törzsek személyzetének változtatásáról, a honvédek tiszti képeztetéséről, végre a honvéd altisztek szolgálati alkalmazásáról szólójavaslatok. Ha tehát a t. ház tetszésével találkoznék, javaslatba hoznám, hogy holnap az ülés után a képviselő urak az osztályokba mennének, s ezen most általam említett hat honvédségre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalnák, pénteken és szombaton. Ezen idő alatt a központi bizottságnak az újonczozásra vonatkozó jelentése kinyomatván, hétfőre napirendre tűzetnék, mely bevégeztetvén, a szombaton kiosztott pénzügyi bizottsági jelentések következnének napirendre körülbelül kedden vagy szerdán. Ez gondolom, elég idő volna azokat megolvasni. Ha a t. ház helyeselni méltóztatik,határozatilag és kimondhatjuk még azt is, hogy amennyiben a pénzügyi bizottság jelentései nyomatás vagy akármely dolog által megszakittatnának, ez alatt a már egészen kész községi törvények vétessenek fel, is tárgyaltassanak. — Ez az mit a napirend megállapítása érdekében a t. házzal közölni akartam. Ghyczy Kálmán az 1869 esztendei zárszámadásról szóló jelentést is napirendre kéri felvenni. Elnök köszöni a figyelmeztetést és azt szintén első helyre tűzi ki tárgyalásra. Holnap 10 órakor rövid ülés, az után az osztályok fognak ülésezni. Ülés vége 1 órakor. A közlekedési minisztérium és a vasútépítési igazgatóság. (M.) Vonatkozással a N. fr. Pressében közelebb közlött s a Budapesti Közlönyben hivatalosan megczáfolt azon hírre, hogy legközelebb a magyar közlekedési minisztériumban változás fog beállani, indíttatva érezzük magunkat a minisztériumról némelyeket elmondani. Hazánk a törvényhozó testület utján pártkülönbség nélkül oly összegeket szavazott meg, melyek által az ország legégetőbb szükségletei a közlekedési téren biztosítottaknak látszottak, és ezt a törvényhozó testület tagjai azon helyes felfogás által vezéreltetve tették, hogy az ország anyagi jóllétének emelését elsősorban a közlekedési eszközök javításától lehet várni. A közlekedési minisztérium rendelkezése alá bocsátott eszközök lehetővé tették azt, hogy néhány év alatt az aránytalanul kevés vasutakból az országot minden irányban átfutó vasúti hálózat fejlődjék ki. És még sokkal kedvezőbb eredményt lehetett volna elérni, ha magánérdek egy és más vasutat természetes útjáról le nem térített volna, s azokat a közérdekkel ellenkező irányba nem terelte volna. Azon élénk érdek, mely a vasutak kiépítéséhez szövődött, az országgyűlésen interpellációknak egész fergetegét idézte elő, úgy, hogy maga a miniszter, kit a felelősség elsősorban terhelt, ámbár a történt dolgokban vajmi kevés része volt, megunva a folytonos támadásokat, a miniszteri tárczát letette. Gorove ellen ugyan, ki gr. Mikó helyett a közlekedési ügyek vezetését elvállalta, nem egy hang kelt ki; méltán felhozatott hogy Gorove úr több éve hivataloskodása daczára még a közgazdasági dolgokban sem szerezte meg magának a kellő jártasságot, midőn ezt már is elhagyva, egy előtte egészen ismeretlen térre lépett. Mert attól lehetett tartani, hogy e miniszteri változás folytán az úr téren való tájékozatlanság miatt számos fontos kérdések halasztást fognak szenvedni. Mindamellett is e változást több oldalon megnyugvással fogadták azon reménység fejében, hogy e minisztérium kebelében égető szükséggé vált újjászervezés valahára életbe fog lépni. Megváltjuk, hogy az így beállott új korszakot feszült figyelemmel kísérjük. Mert még élénken emlékezetünkben van, hogy Gorove úr az országgyűlésen azon nyilatkozatot tette, miszerint az előbbi rendszerrel szakítani akar, s hogy a minisztérium kebelében eddig történtekért a felelősséget magára nem vállalja. Ezáltal azon reményt táplálta bennünk, hogy határozott szándéka, a közlekedési ügyek minden ágában a szükséges reformokat életbe léptetni. Azonban mi hamar kiábrándultunk, midőn értésünkre esett, hogy