A Hon, 1871. április (9. évfolyam, 76-100. szám)
1871-04-05 / 79. szám
79. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Szerda, ápril 5. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Poétán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt. 8. kr. 3 hónapra ........................5 „ 50 „ 6 hónapra ........................11» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl.— Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bár mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HON IX-ik évi folyamára. Egész évre......................... 22 frt — kr. Fél évre............................... 11 frt — kr. Negyed évre .................... 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. fttT KfilLa előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, ÁPRILIS 4. A próbakő. A Paul érnek nyugtalan álmai lehetnek. Ghyczy és Schwarz interpellációja oly erélyt és oly szabadelvűséget követel tőle, amennyi elég arra, hogy múltjának emlékei, érzelmei, és talán meggyőződése is, helyzetének kötelességeivel éjjel, nappal harczot vívjanak. Eddig volt tudós, ki a katholikus szertartásoknak mindig eleget tett — a processiora járástól a gyónásig. Ez privat dolga volt — sekinek semmi köze hozzá. De gustibus non est disputandum. Valami 7 hét óta minister, erre is hallgatott eleget. De a két interpellation politikusnak és államférfinak kell lennie, mert megkérdék: cujus generis est ? Lehet, hogy e felett sokat fog gondolkozni ; van is rá oka, mert próbakő ez neki is, pártjának is. A kiegyezés óta a közjogi áldozatokat a jobboldal mindig belreformok ígéretével csalta ki és palástolta. A beszédek és újságczikkek csak úgy hemzsegtek a „reform“ hangoztatásától, sőt az ellenzék többször fel volt híva, hogy e téren versenyezzen a kormánypárttal liberalitásban. És ez ígéretek után és alatt jött elő elég nem közjogi reformkérdés, de az ígért jobboldali szabadelvűség mindig elmaradt, sőt valóságos reactio alakjában mutatkozott ésülön törvénynyé. Melyik párt volt a szabadelvű, midőn a vallási kérdésben a jobboldal a zsidó vallással csak a „bevett“ vallások számát akará szaporítani , míg a baloldal a teljes vallásszabadságot akaró törvény által kimondatni ? Avagy melyik részen állott a szabadelvűség akkor, midőn a jobboldal a kormány általi kinevezést, a baloldal a választást tűzte alapelvül a bírósági kérdésben ? Melyik párt volt a szabadelvű, mikor a budget-kérdésben a jobboldal a felsőháznak döntő szót adott: a baloldal, törvényeink szellemében, azt tagadta? Melyik párt volt a szabadelvű: mikor a megyei és újabban a községi tvjavaslatban, a jobboldal a kormányi bíráskodás elvét és a virilis szavazatot hozta be; míg a baloldal a jogegyenlőség és önkormányzati függetlenség mellett küzdött? De miért folytassam e kérdéseket ? Megfordítom a dolgot és azt kérdem: az eddig hozott új törvényekben és intézkedésekben mutasson ki a jobboldal egyetlen pontot, melyben a baloldal ne képezte volna a szabadelvű és a jobb a conservativ, sőt sokszor reactionárius pártot. És ha egyetlen egyet felmutat, akkor azt mondom, a közjogi áldozatok fejében ígért bel szabadelvűségben legalább egyszer szavát tartó a jobboldal. De addig ezt is tagadom. Mert a sajtóügyben tett egyetlen jótékony intézkedésben bal és jobboldal nem képezett külön pártot és így pártállás mérvéül nem használható. Ezekből kiindulva: valóban nem merjük magunkat reménynyel kecsegtetni, hogy a Schwarz és Ghyczy interpellációjának szerencsés eredménye lesz, mert e kérdésekben: először vagy Paulernek kell legyőzni önmagát, vagy a pártnak miniszterét, és másodszor, a jobboldalnak is nem kis erőfeszítésébe fogna kerülni az az önmegtagadás és önzetlen erély, melyet tanúsítania kellene ez esetben, a kebelében lévő clericalis elemek irányában. Azonban gondolja meg a jobboldal és értesse meg „négyszemközt“ Paulerrel is, hogy ha a szabadelvűség oly kis mértékével se bír, hogy e legutóbbi próbakövön se képes szerencsésen átesni, akkor: 1-szer árt, végtelen sokat árt, a nemzetnek, mert az ultramontanizmus uralomra jutását mozdítja elő, mi egyértelmű hátramaradásunkkal és ez halálunkat jelenti ; és 2-szor árt önmagának is, mert a nemzet türelmének pohara már is csordultig tele van, és ha ehez még több jó , az könnyen kicsordul. Ha tehát a jobboldal akár pártérdekét, akár a nemzetét veszi szemügyre, azok egyaránt a szabadelvűséget és erélyt parancsolják a csalhatatlansági dogmát kihirdető és így törvényszegő püspökök, valamint a katholikus congressus ügyében. Paulernek ez interpellációkra adandó válasza lesz első szakmájába tartozó nyilatkozata a nemzet színe előtt, és a kérdés természete hozza magával, hogy nyilatkozata hű próbát fog adni az iránt, hogy mit várhat tőle a nemzet ? Ezért jól gondolja meg, mit mond és mit tesz ? Sőt ha a szabadelvűségnek eleget tenni meggyőződése vagy helyzeténél fogva képtelennek érzi magát — legjobb lesz,ha hallgat — mert akkor legalább philosophus marad. Akkor legalább lehet keresni mást aki — beszél és tesz. Mert tenni kell! — „Munkatanács“ (Rada Russka) a neve — mint egy lengyel levelező írja — azon társulatnak, mely titkos ügynököket tart Gallicziában, sőt Magyarországon a moskovismus terjesztésére. Ez programmját csak a tavaly tette nyilvánossá. — Mert néhány tagja kimondatni akarta, hogy a ruthen nemzetnek az orosztól és lengyeltől külön létezése van, a lembergi resolutióhoz csatlakozik. De a központi bizottmány visszautasíta azt, és ezért a ruthenek csalódván az egyletben, abból kiléptek. Most ez egylet sok segélyben részesül a „slav jótékony“ egyletektől, sőt talán felsőbb helyről is. Lapja a „Slovo.“ Minden helyen állandó ügynököket tart, kiknek neve „politikai barát.“ Ezenkívül vannak utazó biztosai is. Mindenik a központi bizottmánytól függ. A nép közt lapját terjeszteti. A népet hitetik, hogy az adó el lesz törölve, dohányt és sót ingyen kapnak és hogy a parasztok kapják a földbirtokosok földjét, ha Galiczia a muszka czár birtokába jut. A „muszka tanács“ elnöke Pawlikoff kanonok, ki a russo-phil bécsi orosz deputatiónak is tagja volt, ki mikor vissza tért Bécsből,mártius 21-re a társulatnak gyűlést hirdetett. 150 egyesült görög pap vett részt e gyűlésen. A bizottmány nem merte megmondani, hogy Bécsben roszul fogadtattak. A gyűlés eredményéről még nincs tudomásunk. Hatósági hitelintézet. A hatósági hitel eszméjét már a múlt év folyamában tüzetesen kifejtettük. Indokoltan előadtuk, hogy ezen hitel számára külön intézetet, önálló hitelszervezetet lehet és kell létesíteni. Magyarországon Jókai, Érkövi, Horn folyamodtak engedélyért egy ily hitelintézet felállítása végett. A beterjesztett alapszabálytervezetet azonban a ministérium a végrehajtási túlságos szigor miatt azonnal nem hagyta helyben. De végre engedményeseknek sikerült az alapszabályokat oly módon megállapítani, hogy az intézeti érdekek teljes biztonsága a szokásos eljárási móddal öszhangba hozatott, így az alapszabályok jóváhagyottak, és most már remélni lehet, hogy ezen közszükséget pótló intézet rövid idő múlva életbe lép, annál inkább, miután a pénzbeszerzés útja is elő van készítve. A N. Fr. Lloyd utolsó számában közzétette a megerősített alapszabályokat, és ezek kapcsában a külföldi hasonló intézetekről is megemlékszik. Francziaországban, — úgymond — 1861-ben Párisban alakult egy Credit communal a földhitelintézet kezdeményezése folytán. A hatósági intézet üdvösi hatását egész Francziaországra kiterjeszti. Hasonlag tíz év óta fennáll a félhivatalos intézetként alkotott, de mihamar önállóságra vergődött Société de Creditcommunal Brüszelben, mely üzletkörét és hitelét évről évre kiterjeszti. Hogy a Németalföld fővárosában a múlt év nyarán alapított hasonnevű intézet a megérdemelt tekintélyt mily mérvben elnyerte, arról tanúságot tesz egyebek között azon siker, melyet 1. év febr. első felében történt kötvényeinek kibocsátásánál (7 millió frank értékben) aratott. Mindezen intézetek nevezett országokban a legnépszerűbbek és leghasznosabbak közé sorozhatók és papírjaik a legjobb tőkeelhelyezési papírok közé számíttatnak. A belga hatósági hitelintézet kötvényei például (4 és fél 108) még az utolsó háború alatt is tartósan 2—3 százalékon part felett jegyeztettek. Magyarországon a hatóságok feladatai még sokkal számosabbak és sürgősebbek mint nevezett országokban, mivel itt még mindenről csak ezután kell gondoskodni; de itt a tőkeszerzés is jelentékenyen drágább és nehezebb mint az említett előrehaladottabb államokban; annál áldásosabban és gyümölcsözőbben kell tehát itt egy oly intézetnek hatni, mely amott is minden tekintetben kitűnőleg virágozhatik. A fővárosi terjedelmes építkezések, melyek valószínűleg az országnak más nagyobb városaiban is utánzásra fognak találni, szintén jövedelmező és közhasznú cselekvési tért nyitnak a magy. hatósági hitelintézetnek. Az alapszabályok 7. §-a ugyanis feljogosítja az intézetet, hogy építő vállalatoknak hosszabb időre terjedő hitel által segítségükre legyen. E sokoldalú tevékenységhez szükséges pénzeszközökben az intézet nem fog hiányt szenvedni. Azon többnemű combinatiók, melyek szerint a kötvénykibocsátás eszközölhető (kötvények határidőre leendő visszafizetéssel, vagy kisorsolással, jutalommal vagy a nélkül) s melyek számára a rendes kamatozáson felül az évi üzleti nyereményben való részesülés is biztosíttatik, mindezen körülmények a hatósági hitelintézetek kötvényeit rövid időn a legkedveltebb tőkebefektetési papírra teendik, már csak azért is, mivel az adós (község, stb.) ismeretes és mindenesetre nagyobb biztosítékot szolgáltathat, mint a közönséges hitelintézetek ismeretlen magánadósa. Ezért meg is van engedve, hogy: „az ált. magy. hatósági hitelintézet záloglevelei a hatósági felügyelet alatt álló intézetek és pedig úgy az egyháziak mint a világiak, valamint a megyei és községi pénztárak tőkéinek gyümölcsözővé tételére forditassanak.“ A N. Fr. Lloyd ezen megjegyzése a hatósági hitelintézet hivatását Magyarországon eléggé kiemeli s mi a tárgy közelebbi megismertetésére most csupán az alapszabályoknak azon részét közöljük, mely a társaság czélja, czége, székhelye és tartamáról, valamint annak üzletköréről szól. 1. czikk: A magy. ált. hatósági hitelintézet részvényekre alapított vállalat, melynek főczélja a hatóságoknak (megyéknek, városoknak, községeknek stb.) közhasznú vállalatok kivitele végett az olcsó és könnyű hitel előnyeit kieszközölni. 2. czikk: A társaság székhelye Pest. Hatásköre kiterjed a magyar korona tartományainak összes területére; az üzleti szabályokban megállapított feltételek alatt Ausztriában is állíthat fiókintézeteket és ügynökségeket. 4. czikk: A társulat fenállása az alapszabályok jóváhagyásától számítandó 90 évre van megállapítva. A társulat üzletköre. 6. czikk. A társulat hivatva és jogosítva van: a) Megyéknek városoknak, községeknek törlesztési részletekre vagy más módon leendő visszafizetésre kölcsönt adni, melynek felvételére azok törvény vagy rendelet alapján fel vannak hatalmazva. b) meglevő adósságokat beváltani s illetőleg állandósítani. Az első és második mód szerinti kölcsönök a kölcsön vevő testületek ingatlanaira bekebelezhetők, vagy azok folyó bevételeivel avagy öszszes ingó és ingatlan vagyonával is biztosíthatók. c) Pénzeket kibocsátott kamatozó pénztári jegyekre felvenni. E jegyek névre vagy az áthozóra vannak kiállítva, és legalább 50 p. é.ntról szólnak. A forgalomban levő pénztári jegyek összegét a hivatalos lapban és egy más pesti lapban közzé teendő havi kimutatásban egyenként ki kell tenni, és a kimutatást egy-egy példányban közölni kell a földipar és kereskedelmi valamint a pénzügyministériummal. d) A folyószámlaüzletet oly módon űzni,hogy a kész követelés felett utalványnyal (cheque) és leírással az e végből nyitott lapon rendelkezni lehessen. e) Az intézetnek c) és d) üzletágaiból befolyó pénzeket saját zálogleveleire vagy adósságkötvényes kölcsön gyanánt felhasználni; ezen pénzeket és az a) b) alatti czélokra időnként igénybe nem vett pénztári készletet a pesti és bécsi tőzsdén jegyzett értékpapírokra előlegezni és teljes biztonságú bel- és külföldi váltók leszámítolására fordítani. A fedezetlen (bianco) elfogadási hitel ki van zárva. f) Hitelegyleteket az igazgatósági tanács által megállapított szabályok szerint alapítani. 7. czikk. A társulat ezen kívül fel van jogosítva a földjavítást czélzó vállalatokat és mindennemű közhasznú építkezéseket azáltal előmozdítani, hogy az ily czélra engedélyezett társaságoknak jelzálogra vagy más biztosítékokra hitelt nyit. Nehogy az idézett czikkekben körülírt tágas üzletkör szédelgésre vezethessen,az alapszabályok 8—11 czikkeiben czélszerű intézkedések foglaltatnak, így például ki van mondva, hogy a kibocsátott és forgalomban levő záloglevelek öszszege nem lehet nagyobb mint az adott jelzálog kölcsön összege, hogy a kibocsátott záloglevelek a befizetett alaptőke 20-szorosát, az adósságlevelek az összeg ötszörösét túl nem haladhatják. A kölcsön záloglevelekben adatik, melyeket az intézet vagy saját, vagy a kölcsönvevő számlájára tesz pénzzé. A záloglevél tőke és kamatfizetését garantírozza a jelzálogilag lekötött ingatlan, valamint az intézet összes ingó és ingatlan vagyona. Az alapszabályok harmadik czime a társulati tőkéről, és a részvényesek jogi viszonyáról szól. A negyedik a társulat vezetéséről és igazgatásáról. Az ötödik czim a mérleget,nyereményt és tartalék alapot szabályozza ; a hatodik az illetőséget és biztosítási eljárást ; a hetedik a felosztás és liquidatióról szól; a nyolcadik az állami felügyeletről. Végre a kilenczedik czím alatt ki van mondva,hogy a zálog és adósságlevelekről valamint a többi üzletágakról külön üzleti szabályzatok lesznek a kormány jóváhagyásával készítendők. Reméljük, hogy a hazánkban még egészen új hatósági hitel kérdésével, még több ízben és behatólag is lesz alkalmunk foglalkozni, nem bánja bármi történik a képviselőházban , ő ugyan nem elegyedik belé, ha a jégeső töri is be az országház üveg fedelét. De hát miért is ? Kért-e tőle valaki programotot? Elég, hogy nagyhírű jogtanár és a magyar akadémia tagja; ő ugyan nem tartja szükségesnek — mint a közelebbi gyűlések egyike bizonyítja — még a ház szabályaival is megismerkedni. Bizony, nem is csekély dolog az a magyar cultusministerség. Ide egy fenkölt szellemű , szabad gondolkozású férfiúra lenne szükség, ki maga merjen előállani egy törvényjavaslattal az egyházi és közoktatási alapokra nézve , kinek első föllépésében a teljes jogegyenlőség alapján kellett volna vagy kellene a vallásszabadsági törvényjavaslattal beállítania. Pauler úr, úgy látszik, mindezekre nincsen születve, mert különben a „par excellence“ magyar jogtudósról csak nem lehet föltételezni, hogy akár a jogegyenlőség elveivel, akár a hazai egyházjoggal annyira ne lenne tisztában, hogy tanulmányok szűkében gr. Zichy Nándorra bízza a Ghyczy Kálmánnak adott feleletet. No de hát úgy történt s a nemes gróf, ki választása alkalmával kijelenté, hogy ez országgyűlésen „mint reformer“ akar részt venni, megtett annyit a mennyi tőle kitett. Egy kis államcsinynyel, behozta az autonómiai többség fölfogását és a miniszteri feleletet mint interpellation s elmondá, hogy a congressust a felelős miniszter hívta“egybe, persze az országgyűlés megkérdezése nélkül, s hogy a törvényhozás útját nem akarják kikerülni. Igaz, hogy ez utóbbira elfeledte idézni a congressus jegyzőkönyvét, mely nyíltan mondja, hogy a határozatok szentesítését a congressus „ő felségétől, mint legfőbb kegyurtól“ várja, — tehát nem mint Magyarország alkotmányos királyától. Megengedett magának [[egy kis félremagyarázást is Ghyczy ellenében, mintha ez megengedhetőnek tartotta volna, hogy a congressus bármely határozata foganatba lehetne vehető az országgyűlés kikerülésével. Mindezekből pedig csak annyi tanulságot merítettünk, hogy a rögtönzött cultusminister bátorságra nézve ugyan előbb áll a kinevezettnél, amennyiben Pauler úr helyett az — olyan amilyen — feleletet elvállalta; de ha szerepet cserélnének, s az első ülne a piros bársonyszékbe, a liberális megoldás tekintetéből keveset nyerne, és keveset veszítene az ország. Valóban úgy látszik, hogy az ellenzék és a nemzet ilynemű kérdésekben, az initiatívát a kormánytól hasztalanul várja, habár előhaladásának igen tetemes része függ épen ezen cultus és culturai kérdések megoldásától. Ott feküsznek a néhai ministernek valóban gyönge javaslatai a vallásegyenlőségre, az egyetem, középiskolákra s több közoktatási kérdésre nézve. Az új minister mindezeket nem tartja sürgőseknek. Nem felel a jus placetira vonatkozó interpellatiora, s Ghyczy sürgetésének megfelelőig nem siet az országnak húsvétra legalább egy megnyugtató piros tojást ajándékozni. A „non possumus“-e ez, vagy meghasonlása a jogtudósnak, a hierarchia nyomása alól szabadulni nem tudó ministerrel? Mitől fél? Annak az árnyékától, melynek valódi testétől sem ijedtek meg kevésbbé ideges őseink ? Talán húsvét után, mely elég érdekes contemplatiora adhat alkalmat a föltámadás nagy eszméjére, határozottabban fogunk értesülni. Az igazságügyi minisztérium is furcsa jelét adta e napon szakavatottságának. Az úrbéri javaslat tárgyalásakor Ghyczy kérdést tett a királyföldi székely jobbágyokról , különösebben a törcsvári és talmácsi székelyekről. De az bizony az egész minisztérium előtt terra incognitának látszott. Csodáltuk, hogy a mosolygó Nagy Ivánt nem kérdezték meg, hogy adjon felvilágosítást. De a miniszter tagadta, hogy a szász földön lennének jobbágyok s bár ez a tényleges állapottal nem vág össze , mi nem szólaltunk föl ellene, hogy elmondjuk, mit a lapok hasábjain már egyszer jeleztünk, mert e fölfogás igen is talál a történelmi jogfejtéssel. Az ügy állása egyszerűen az, hogy a szászok az „ad retinendam coronam“-féle büszke jelvénynek meg nem birván felelni, a határvárak és szorosok védelmére a harcziasabb székelyek állíttattak. Ezek e szerint tökéletes várjobbágyok („jobbaggiones castrenses“) voltak , tökéletesen analóg helyzetben azokkal, kikből később a magyar köznemesi rend vette eredetét. Nemcsak itt voltak ilyenek, hanem Erdélynek minden fenyegetett pontján. A gazdag és hatalmas szász városoknak azonban sikerült az idők folyamában részint pénzkölcsönökkel, részint fenyegetések és ígéretekkel ezen jó vitézeket bizonyos hűbérszerű szolgálatokra kötelezni . Így jutottak aztán annyira függő helyzetbe, hogy később még vallásos ügyeinkbe is befolytak a hatalmasok. Ezen dióhéjba szorított históriából látszik, hogy itt egy valóban megoldandó jogi kérdés létezik,amelynek tanulmányozására igen jó lesz, ha a minisztérium egy kis időt fordít, mielőtt a végleges megoldás kérdését a törvényhozás felé hozza. A képviselőháziból. (Sz.) Gróf Zichy Ferdinánd megtette magát cultusministernek. Nem is csodálkozunk rajta. A kinevezett cultusminister Pauler úr ugyanis még folyvást jobbnak tartja magát „procus negotiis“ tartani és Országgyűlési tudósítások. A képviselőházi 328. ülése ápril 4. Tudósításunkat lapunk esti számában a 89-dik szakasznál hagytuk el. Fölvesszük az elejtett fonalat. 90. §. A 20. szakasz értelmében, egyik vagy másik fél kívánatéra, a megváltás könnyítésére országos közvetítés segélye nyújtatik akkép , hogy a volt földesurak, a részekre megállapított váltságösszeg erejéig, „jelzálogos váltsági kötvények“-kel fognak egyszerre kielégíttetni, a váltságkötelezettek pedig váltságtartozásukat, törlesztés útján, az ország pénztárába fizetik. Ezen „jelzálogos váltsági kötvények, mind a tökére, mind pedig a töke után félévi utólagos részletekben fizetendő 5%-os kamatokra nézve, az ország jótállása alá helyeztetnek és szintúgy, mint az 1868. 29. t. sz. alapján a szőlőbirtok utáni tartozások megváltására kibocsátott kötvények, félévről-félévre, a terv szerinti törlesztési járadék arányában nyilvános kisorsolás alá esnek s a kisorsolt kötvények az országos pénztárnál teljes névszerinti értékben beváltatnak. Azok, akiknek ilyen váltságösszeg jár, kötelesek a váltságösszeg fejében részükre kiállított kötvényeket névszerinti értékben elfogadni. Kerkapoly Károly, e szakaszhoz módosítást ad be, mely szerint az első szavak maradnának odáig: „az ország jótállása alá helyeztetnek.“ Iittől kezdve így lenne a szöveg: „félévről félévre a tervszerinti törlesztési járadék arányában törlesztetnek, és pedig legalább fele részben nyilvános kisorsolás alá esnek, s a kisorsolt kötvények az országos pénztárnál teljes név szerinti értékben beváltatnak.“ Ezen módosítás szerint a törlesztés nem történnék egészben sorsolás útján, hanem részben és pedig legalább fele részben, a többi részben pedig tőzsdei beváltás útján. E módosítás egyiránt kívánja növelni a birtokos érdekét azáltal, hogy a cursust tartsa és a kincstár érdekét azálal, hogy ne egészen legyen kénytelen a nominate és effectiv érték szerint különbözetet viselni. Huszár Imre, azon véleményben van, hogy a háznak nemcsak feladata, hanem valósággal kötelessége ott, hol az állam érdeke kívánja az államkincstár javára törekedni. Miután pedig a pénzügyminiszter által beadott módosítás mind az állam érdekeinek, mind pedig a váltságkötelezettek érdekeinek is megfelel — ahhoz hozzájárul. Deáky Lajos a következő styláris módosítványt adja be : „A kisorsolt név szerinti értékű kötvények az országos pénztárnál valódi értékben beváltatnak.“ A ház elfogadja a pénzügyminiszter módosítását. 91. §. A váltságkötelezettek váltságtartoságuk után évenkénti kamat fejében 5/0-°t, tőketörlesztési járadék fejében 2,/20/o-ot, kezelési költségek fejében 1/z°/»-ot fognak az ország pénztárába, és pedig fél évi előleges részletekben befizetni. Ezen évenként összesen 8%-ra terjedő törlesztés folytán, az összes váltságtartozás 22 év múlva megszűnik. A lejárt tőke- és kamatjáradékok, valamint a kezelési költségek is, az ország rendes adóközegei által, az országos adóval együttesen bújtatnak be s azok minden tekintetben az országos adó természetével bírnak , annak minden törvényes előnyeit élvezik. Azon kamatokat azonban, amelyek a váltságtőkétől a jelzálogos váltsági kötvények kibocsátását megelőző időre járnak , a váltságkötelezettek 5 °/c -al számítva, közvetlenül magának a volt földesúrnak tartoznak megtéríteni, aki e kamatokra nézve az úrbéri perben hozott ítélet alapján végrehajtás által szerezhet magának elégtételt. 92. §: A váltságtőkék és járulékaik jelzálogbiztosítása és nyilvántartása ugyanazon módon eszközlendő, amint az a szőlőbirtok után járó tartozások váltságára nézve az 1868. 29. t. sz. 9. és 10. szakaszaiban szabályoztatott. Az ilykép jelzálogilag bekeblezett váltságtőke minden eddig bekeblezett követelést megelőz. Ott pedig, ahol telekkönyvek nincsenek, a megváltott birtokot a váltságtőke és járuléka, minden más hitelezőt megelőzőleg már a jelen törvénynél fogva terheli s a helyszíneléskor hivatalból fog az illető telekjegyzőkönyvbe