A Hon, 1871. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

1871-04-05 / 79. szám

79. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiad­ás. Pest, 1871. Szerda, ápril 5. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Poétán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt. 8. kr. 3 hónapra ........................5 „ 50 „ 6 hónapra ........................11» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés h­avonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beigtatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl.— Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 25 kr. Az előfizetési és h­irdetményi dij a lap kiadó­ hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bár mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H­O­N IX-ik évi folyamára. Egész évre......................... 22 frt — kr. Fél évre............................... 11 frt — kr. Negyed évre .................... 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldé­séért felülfizetés havonkint. 30 kr. fttT KfilLa előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, ÁPRILIS 4. A próbakő. A Paul érnek nyugtalan álmai lehetnek. Ghyczy és Schwarz interpellációja oly erélyt és oly szabadelvűséget követel tő­le, a­mennyi elég arra, hogy múltjának emlékei, érzelmei, és talán meggyőződése is, helyzetének kötelességeivel éjjel, nap­pal harczot vívjanak. Eddig volt tudós, ki a katholikus szertartásoknak mindig eleget tett — a processiora járástól a gyónásig. Ez privat dolga volt — sekinek semmi köze hozzá. De gustibus non est disputandum. Valami 7 hét óta minister, erre is hallgatott eleget. De a két interpellation politikusnak és államférfinak kell lennie, mert megkérdék: cujus ge­neris est ? Lehet, hogy e felett sokat fog gondol­kozni ; van is rá oka, mert próbakő ez neki is, pártjának is. A kiegyezés óta a k­ö­z­j­o­g­i á­l­d­o­z­a­­tokat a jobboldal mindig belrefor­­m­o­k ígéretével csalta ki és palástolta. A beszédek és újságczikkek csak úgy hemzsegtek a „reform“ hangoztatásától, sőt az ellenzék többször fel volt híva, hogy e téren versenyezzen a kormány­párttal liberalitásban. És ez ígéretek után és alatt jött elő elég nem közjogi reformkérdés, de az ígért jobboldali szabadelvű­ség mindig elma­radt, sőt valóságos reactio alakjában mu­tatkozott és­ü­lön törvénynyé. Melyik párt volt a szabadelvű, midőn a vallási kérdésben a jobboldal a zsidó vallással csak a „bevett“ vallások számát akará szaporítani , míg a baloldal a teljes vallásszabadságot akaró törvény által ki­mondatni ? Avagy melyik részen állott a szabadel­­vűség akkor, midőn a jobboldal a kor­mány általi kinevezést, a baloldal a vá­lasztást tűzte alapelvül a bírósági kér­désben ? Melyik párt volt a szabadelvű, mikor a budget-kérdésben a jobboldal a felső­háznak döntő szót adott: a baloldal, tör­vényeink szellemében, azt tagadta? Melyik párt volt a szabadelvű: mikor a megyei és újabban a községi tvjavaslat­­ban, a jobboldal a kormányi bíráskodás el­vét és a virilis szavazatot hozta be; míg a baloldal a jogegyenlőség és önkormányzati függetlenség mellett küzdött? De miért folytassam e kérdéseket ? Meg­fordítom a dolgot és azt kérdem: az eddig hozott új törvényekben és intézkedések­ben mutasson ki a jobboldal egyetlen pontot, melyben a baloldal ne képezte volna a szabadelvű és a jobb a conserva­­tiv, sőt sokszor reactionárius pártot. És ha egyetlen egyet felmutat, akkor azt mondom, a közjogi áldozatok fejében ígért bel szabadelvű­ségben legalább egyszer szavát tartó a jobboldal. De addig ezt is tagadom. Mert a sajtóügyben tett egyet­len jótékony intézkedésben bal és jobbol­dal nem képezett külön pártot és így párt­állás mérvéül nem használható. Ezekből kiindulva: valóban nem mer­jük magunkat reménynyel kecsegtetni, hogy a Schwarz és Ghyczy interpelláció­­jának szerencsés eredménye lesz, mert e kérdésekben: először vagy Paulernek kell legyőzni önmagát, vagy a pártnak miniszterét, és másodszor, a jobboldalnak is nem kis erőfeszítésébe fogna kerülni az az önmegtagadás és önzetlen erély, melyet tanúsítania kellene ez esetben, a kebelében lévő clericalis elemek irá­nyában. Azonban gondolja meg a jobboldal és értesse meg „négy­szemközt“ Paulerrel is, hogy ha a szabadelvűség oly kis mér­tékével se bír, hogy e legutóbbi próba­­kövön se képes szerencsésen átesni, ak­kor: 1-szer árt, végtelen sokat árt, a nem­zetnek, mert az ultramontanizmus uralom­ra jutását mozdítja elő, mi egyértelmű hátramaradásunkkal és ez halálunkat je­lenti ; és 2-szor árt önmagának is, mert a nemzet türelmének pohara már is csor­dultig tele van, és ha ehez még több jó , az könnyen kicsordul. Ha tehát a jobbol­dal akár pártérdekét, akár a nemzetét veszi szemügyre, azok egyaránt a szabad­elvűséget és erélyt parancsolják a csal­hatatlansági dogmát kihirdető és így tör­vényszegő püspökök, valamint a katholi­kus congressus ügyében. Paulernek ez interpellációkra adandó válasza lesz első szakmájába tartozó nyilatkozata a nemzet színe előtt, és a kérdés természete hozza magával, hogy nyilatkozata hű próbát fog adni az iránt, hogy mit várhat tőle a nemzet ? Ezért jól gondolja meg, mit mond és mit tesz ? Sőt ha a szabadelvűségnek ele­get tenni meggyőződése vagy helyzeténél fogva képtelen­nek érzi magát — legjobb lesz,­­ha hall­gat — mert akkor legalább philosophus marad. Akkor legalább lehet keresni mást aki — beszél és tesz. Mert tenni kell! — „Munka­tanács“ (Rada Russka) a­ neve — mint egy lengyel levelező írja — azon társulatnak, mely titkos ügynököket tart Gal­­licziában, sőt Magyarországon a moskovismus terjesztésére. Ez programmját csak a tavaly tette nyilvánossá. — Mert néhány tagja kimondatni akarta, hogy a ruthen nemzetnek az orosztól és lengyeltől külön létezése van, a lembergi resolu­­tióhoz csatlakozik. De a központi bizottmány visszautasíta azt, és ezért a ruthenek csalódván az egyletben, abból kiléptek. Most ez egylet sok segélyben részesül a „slav jótékony“ egyletek­től, sőt talán felsőbb helyről is. Lapja a „Slovo.“ Minden helyen állandó ügynököket tart, kik­nek neve „politikai barát.“ Ezenkívül vannak utazó biztosai is. Mindenik a központi bizott­mánytól függ. A nép közt lapját terjeszteti. A népet hitetik, hogy az adó el lesz törölve, do­hányt és sót ingyen kapnak és hogy a parasztok kapják a földbirtokosok földjét, ha Galiczia a muszka czár birtokába jut. A „muszka tanács“ elnöke Pawlikoff kanonok, ki a russo-phil bécsi orosz deputatiónak is tagja volt, ki mikor vissza tért Bécsből,mártius 21-re a társulatnak gyűlést hirdetett. 150 egyesült görög pap vett részt e gyűlésen. A bizottmány nem merte megmondani, hogy Bécsben roszul fogadtattak. A gyűlés ered­ményéről még nincs tudomásunk. Hatósági hitelintézet. A hatósági hitel eszméjét már a múlt év fo­lyamában tüzetesen kifejtettük. Indokoltan elő­adtuk, hogy ezen hitel számára külön intézetet, önálló hitelszer­vezetet lehet és kell létesíteni. Magyarországon Jókai, Érkövi, Ho­rn folyamod­tak engedélyért egy ily hitelintézet felállítása végett. A beterjesztett alapszabálytervezetet azonban a ministérium a végrehajtási túlságos szigor miatt azonnal nem hagyta helyben. De végre engedményeseknek sikerült az alapsza­bályokat oly módon megállapítani, hogy az in­tézeti érdekek teljes biztonsága a szokásos eljá­rási móddal öszhangba hozatott, így az alapsza­bályok jóváhagyottak, és most már remélni le­het, hogy ezen közszükséget pótló intézet rövid idő múlva életbe lép, annál inkább, miután a pénzbeszerzés útja is elő van készítve. A N. Fr. Lloyd utolsó számában közzétette a megerősített alapszabályokat, é­s ezek kapcsá­ban a külföldi hasonló intézetekről is megem­­lékszik. Francziaországban, — úgymond — 1861-ben Párisban alakult egy Credit communal a földhitelintézet kezdeményezése folytán. A hatósági intézet üdvös­i hatását egész Francziaországra kiterjeszti. Hasonlag tíz év óta fennáll a félhivatalos intézetként alkotott, de mihamar önállóságra vergődött S­o­c­i­é­t­é de Creditcommunal Brü­szelben, mely üzletkörét és hitelét évről évre kiterjeszti. Hogy a Németalföld fővárosában a múlt év nyarán alapított hasonnevű intézet a megérdemelt tekintélyt mily mérvben elnyerte, arról tanúságot tesz egyebek között azon siker, melyet 1. év febr. első felében történt kötvényei­nek kibocsátásánál (7 millió frank értékben) ara­tott. Mindezen intézetek nevezett országokban a legnépszerűbbek és leghasznosabbak közé so­rozhatók és papírjaik a legjobb tőkeelhelyezési papírok közé számíttatnak. A belga hatósági hi­telintézet kötvényei például (4 és fél 1­08) még az utolsó háború alatt is tartósan 2—3 százalé­kon part felett jegyeztettek. Magyarországon a hatóságok fel­adatai még sokkal számosabbak és sürgősebbek mint nevezett országokban, mivel itt még min­denről csak ezután kell gondoskodni; de itt a tőkeszerzés is jelentékenyen drágább és nehe­zebb mint az említett előrehaladottabb államok­ban; annál áldásosabban és gyümölcsözőbben kell tehát itt egy oly intézetnek hatni, mely amott is minden tekintetben kitűnőleg virágozhatik. A fővárosi terjedelmes építkezések, melyek valószínűleg az országnak más nagyobb váro­saiban is utánzásra fognak találni, szintén jöve­delmező és közhasznú cselekvési tért nyitnak a magy. hatósági hitelintézetnek. Az alapszabályok 7. §-a ugyanis feljogosítja az intézetet, hogy épí­tő vállalatoknak hosszabb időre terjedő hitel ál­tal segítségükre legyen. E sok­oldalú tevékenységhez szükséges pénz­eszközökben az intézet nem fog hiányt szenvedni. Azon több­nemű combinatiók, melyek szerint a kötvénykibocsátás eszközölhető (kötvények ha­táridőre leendő visszafizetéssel, vagy kisorsolás­sal, jutalommal vagy a nélkül) s melyek szá­mára a rendes kamatozáson felül az évi üzleti nyereményben való részesülés is biztosíttatik, mind­ezen körülmények a hatósági hitelintéze­tek kötvényeit rövid időn a legkedveltebb tőke­befektetési papírra teendik, már csak azért is, mivel az adós (község, stb.) ismeretes és min­denesetre nagyobb biztosítékot szolgáltathat, mint a közönséges hitelintézetek ismeretlen ma­gán­adósa. Ezért meg is van engedve, hogy: „az ált. magy. hatósági hitelintézet záloglevelei a hatósági felügyelet alatt álló intézetek és pe­dig úgy az egyháziak mint a világiak, valamint a megyei és községi pénztárak tőkéinek gyü­mölcsözővé tételére forditassanak.“ A N. Fr. Lloyd ezen megjegyzése a hatósági hitelintézet hivatását Magyarországon eléggé ki­emeli s mi a tárgy közelebbi megismertetésére most csupán az alapszabályoknak azon részét közöljük, mely a társaság czélja, czége, székhe­lye és tartamáról, valam­int annak üzletkö­réről szól. 1. czikk: A magy. ált. hatósági hitelintézet részvényekre alapított vállalat, melynek fő­­czélja a hatóságoknak (megyéknek, városoknak, községeknek stb.) közhasznú vállalatok kivitele végett az olcsó és könnyű hitel előnyeit kiesz­közölni. 2. czikk: A társaság székhelye Pest. Hatásköre kiterjed a magyar korona tartományainak összes területére; az üzleti szabályokban megállapított feltételek alatt Ausztriában is állíthat fiók­inté­zeteket és ügynökségeket. 4. czikk: A társulat fenállása az alapszabályok jóváhagyásától számítandó 90 évre van megál­lapítva. A társulat üzletköre. 6. czikk. A társulat hivatva és jogosítva van: a) Megyéknek városoknak, községeknek törlesztési részletekre vagy más módon leendő visszafizetésre kölcsönt adni, melynek felvételére azok törvény vagy rendelet alapján fel vannak hatalmazva. b) meglevő adósságokat beváltani s illetőleg állandósítani. Az első és második mód szerinti kölcsönök a kölcsön vevő testületek ingatlanaira bekebelez­­hetők, vagy azok folyó bevételeivel avagy ösz­­szes ingó és ingatlan vagyonával is biztosít­hatók. c) Pénzeket kibocsátott kamatozó pénztári je­gyekre felvenni. E jegyek névre vagy az áthozóra vannak ki­állítva, és legalább 50 p. é.­ntról szólnak. A for­galomban levő pénztári jegyek összegét a hiva­talos lapban és egy más pesti lapban közzé teen­dő havi kimutatásban egyenként ki kell tenni, és a kimutatást egy-egy példányban közölni kell a föld­­ipar és kereskedelmi valamint a pénzü­gy­­ministériummal. d) A folyó­számlaüzletet oly módon űzni,hogy a kész követelés felett utalványnyal (cheque) és leírással az e végből nyitott lapon rendelkezni lehessen. e) Az intézetnek c) és d) üzletágaiból befolyó pénzeket saját zálogleveleire vagy adósságköt­vényes kölcsön gyanánt felhasználni; ezen pén­zeket és az a) b) alatti czélokra időnként igény­be nem vett pénztári készletet a pesti és bécsi tőzsdén jegyzett értékpapírokra előlegezni és teljes biztonságú bel- és külföldi váltók leszámí­tolására fordítani. A fedezetlen (bianco) elfoga­dási hitel ki van zárva. f) Hitelegyleteket az igazgatósági tanács ál­tal megállapított szabályok szerint alapítani. 7. czikk. A társulat ezen kívül fel van jogo­sít­va a földjavítást czélzó vállalatokat és min­dennemű közhasznú építkezéseket az­által elő­mozdítani, hogy az ily czélra engedélyezett tár­saságoknak jelzálogra vagy más biztosítékokra hitelt nyit. Nehogy az idézett czikkekben körülírt tágas üz­letkör szédelgésre vezethessen,az alapszabályok 8—11 czikkeiben czélszerű intézkedések foglal­tatnak, így például ki van mondva, hogy a ki­bocsátott és forgalomban levő záloglevelek ösz­­szege nem lehet nagyobb mint az adott jelzálog kölcsön összege, hogy a kibocsátott zálogleve­lek a befizetett alaptőke 20-szorosát, az adósság­levelek az összeg ötszörösét túl nem haladhatják. A kölcsön záloglevelekben adatik, melyeket az intézet vagy saját, vagy a kölcsönvevő számlájá­ra tesz pénzzé. A záloglevél tőke és kamatfizetését garantírozza a jelzálogilag lekötött ingatlan, va­lamint az intézet összes ingó és ingatlan va­gyona. Az alapszabályok harmadik czime a társulati tőkéről, és a részvényesek jogi viszonyáról szól. A negyedik a társulat vezetéséről és igaz­gatásáról. Az ötödik czim a mérleget,nyereményt és tartalék alapot szabályozza ; a hatodik az il­letőséget és biztosítási eljárást ; a hetedik a fel­osztás és liquidatióról szól; a nyolc­adik az állami felügyeletről. Végre a kilenczedik czím alatt ki van mondva,hogy a zálog és adósságleve­lekről valamint a többi üzletágakról külön üzleti szabályzatok lesznek a kormány jóváhagyásával készítendők. Reméljük, hogy a hazánkban még egészen új hatósági hitel kérdésével, még több ízben és behatólag is lesz alkalmunk foglalkozni, nem bánja bármi történik a képviselő­ház­ban , ő ugyan nem elegyedik belé,­­ ha a jégeső töri is be az országház üveg fe­delét. De hát miért is ? Kért-e tőle valaki pro­gramot­ot? Elég, hogy nagyhírű jogtanár és a magyar akadémia tagja; ő ugyan nem tartja szükségesnek — mint a köze­lebbi gyűlések egyike bizonyítja — még a ház szabályaival is megismerkedni. Bizony, nem is csekély dolog az a ma­gyar cultusministerség. Ide egy fenkölt szellemű , szabad gondolkozású férfiúra lenne szükség, ki maga merjen előállani egy törvényjavaslattal az egyházi és köz­oktatási alapokra nézve , kinek első föl­lépésében a teljes jogegyenlőség alapján kellett volna vagy kellene a vallássza­badsági törvényjavaslattal beállítania. Pauler úr, úgy látszik, mindezekre nin­csen születve, mert különben a „par ex­cellence“ magyar jogtudósról csak nem lehet föltételezni, hogy akár a jogegyen­lőség elveivel, akár a hazai egyházjog­gal annyira ne lenne tisztában, hogy ta­nulmányok szűkében gr. Zichy Nándorra bízza a Ghyczy Kálmánnak adott fele­letet. No de hát úgy történt s a nemes gróf, ki választása alkalmával kijelenté, hogy ez országgyűlésen „mint reformer“ akar részt venni, megtett annyit a mennyi tőle kitett. Egy kis államcsinynyel, behozta az autonómiai többség fölfogását és a mi­niszteri feleletet mint interpellation s el­­mondá, hogy a congressust a felelős mi­niszter hívta“egybe,­­ persze az ország­gyűlés megkérdezése nélkül, s hogy a tör­vényhozás útját nem akarják kikerülni. Igaz, hogy ez utóbbira elfeledte idézni a congressus jegyzőkönyvét, mely nyíltan mondja, hogy a határozatok szentesítését a congressus „ő felségétől, mint legfőbb kegyurtól“ várja, — tehát nem mint Ma­gyarország alkotmányos királyától. Megengedett magának [[egy kis félre­­magyarázást is Ghyczy ellenében, mint­ha ez megengedhetőnek tartotta volna, hogy a congressus bármely határozata foganatba lehetne vehető az országgyűlés kikerülésével. Mindezekből pedig csak annyi tanul­ságot merítettünk, hogy a rögtönzött cul­tusminister bátorságra nézve ugyan előbb áll a kinevezettnél, a­mennyiben Pauler úr helyett az — olyan a­milyen — fele­letet elvállalta; de ha szerepet cserélné­nek, s az első ülne a piros bársonyszék­be, a liberális megoldás tekintetéből ke­veset nyerne, és keveset veszítene az ország. Valóban úgy látszik, hogy az ellenzék és a nemzet ilynemű kérdésekben, az ini­­tiatívát a kormánytól hasztalanul várja, habár előhaladásának igen tetemes része függ épen ezen cultus és culturai kérdé­sek megoldásától. Ott feküsznek a néhai ministernek va­lóban gyönge javaslatai a vallásegyen­lőségre, az egyetem, középiskolákra s több közoktatási kérdésre nézve. Az új minis­ter mindezeket nem tartja sürgőseknek. Nem felel a jus placetira vonatkozó inter­­pellatiora, s Ghyczy sürgetésének megfe­lelőig nem siet az országnak húsvétra legalább egy megnyugtató piros tojást ajándékozni. A „non possumus“-e ez, vagy meg­­hasonlása a jogtudósnak, a hierarchia nyomása alól szabadulni nem tudó minis­­terrel? Mitől fél? Annak az árnyékától, melynek valódi testétől sem ijedtek meg kevésbbé ideges őseink ? Talán hús­­vét után, mely elég érdekes contempla­­tiora adhat alkalmat a föltámadás nagy eszméjére, határozottabban fo­gunk értesülni. Az igazságügyi minisztérium is furcsa jelét adta e napon szakavatottságának. Az úrbéri javaslat tárgyalásakor Ghy­czy kérdést tett a király­földi székely job­bágyokról , különösebben a törcsvári és talmácsi székelyekről. De az bizony az egész minisztérium előtt terra incognitának látszott. Csodál­tuk, hogy a mosolygó Nagy Ivánt nem kérdezték meg, hogy adjon felvilágosí­tást. De a miniszter tagadta, hogy a szász földön lennének jobbágyok s bár ez a tényleges állapottal nem vág össze , mi nem szólaltunk föl ellene, hogy elmond­juk, mit a lapok hasábjain már egyszer jeleztünk,­­ mert e fölfogás igen is talál a történelmi jogfejtéssel. Az ügy állása egyszerűen az, hogy a szászok az „ad­ retinendam coronam“-féle büszke jelvénynek meg nem birván felel­ni, a határvárak és szorosok védelmére a harcziasabb székelyek állíttattak. Ezek e szerint tökéletes vár­jobbá­gy­ok („jobbaggiones castrenses“) vol­tak , tökéletesen analóg helyzetben azok­kal, kikből később a magyar köznemesi rend vette eredetét. Nemcsak itt voltak ilyenek, hanem Erdélynek minden fenye­getett pontján. A gazdag és hatalmas szász városok­nak azonban sikerült az idők folyamában részint pénzkölcsönökkel, részint fenye­­getések és ígéretekkel ezen jó vitézeket bizonyos hűbérszerű szolgálatokra köte­lezni . Így jutottak aztán annyira függő helyzetbe, hogy később még vallásos ügyeinkbe is befolytak a hatalmasok. Ezen dióhéjba szorított históriából lát­szik, hogy itt egy valóban megoldandó jogi kérdés létezik,a­melynek tanulmányo­zására igen jó lesz, ha a minisztérium egy kis időt fordít,­­ mielőtt a végleges meg­oldás kérdését a törvényhozás felé hozza. A kép­viselő­háziból. (Sz.) Gróf Zichy Ferdinánd megtette magát cultusministernek. Nem is csodál­kozunk rajta. A kinevezett cultusminister Pauler úr ugyanis még folyvást jobbnak tartja magát „procus negotiis“ tartani és Országgyűlési tudósítások. A képviselőházi 328. ülése ápril 4. Tudósításunkat lapunk esti számában a 89-dik szakasznál hagytuk el. Fölvesszük az elejtett fo­nalat. 90. §. A 20. szakasz értelmében, egyik vagy má­sik fél kívánatéra, a megváltás könnyítésére országos közvetítés segélye nyújtatik akkép , hogy a volt föl­desurak, a részekre megállapított váltságösszeg ere­jéig, „jelzálogos váltsági kötvények“-kel fognak egy­szerre kielégíttetni, a váltságkötelezettek pedig vált­­ságtartozásukat, törlesztés útján, az ország pénztárába fizetik. Ezen „jelzálogos váltsági kötvények, mind a tö­kére, mind pedig a töke után félévi utólagos részle­tekben fizetendő 5%-os kamatokra nézve, az ország jótállása alá helyeztetnek és szintúgy, mint az 1868. 29. t. sz. alapján a szőlő­birtok utáni tartozások megváltására kibocsátott kötvények, félévről-félévre, a terv szerinti törlesztési járadék arányában nyilvá­nos kisorsolás alá esnek s a kisorsolt kötvények az országos pénztárnál teljes névszerinti értékben bevál­tatnak. Azok, a­kiknek ilyen váltságösszeg jár, kötelesek a váltságösszeg fejében részükre kiállított kötvényeket névszerinti értékben elfogadni. Kerkapoly Károly, e szakaszhoz módosí­tást ad be, mely szerint az első szavak marad­nának odáig: „az ország jótállása alá helyez­tetnek.“ Iittől kezdve így lenne a szöveg: „fél­évről félévre a tervszerinti törlesztési járadék arányában törlesztetnek, és pedig legalább fele részben nyilvános kisorsolás alá esnek, s a ki­sorsolt kötvények az országos pénztárnál teljes név szerinti értékben beváltatnak.“ Ezen módosítás szerint a törlesztés nem tör­ténnék egészben sorsolás útján, hanem részben és pedig legalább fele részben, a többi részben pedig tőzsdei beváltás útján. E módosítás egy­­iránt kívánja növelni a birtokos érdekét azáltal, hogy a cursust tartsa és a kincstár érdekét azál­­al, hogy ne egészen legyen kénytelen a nomina­te és effectiv érték szerint különbözetet viselni. Huszár Imre, azon véleményben van, hogy a háznak nemcsak feladata, hanem valósággal kötelessége ott, hol az állam érdeke kívánja az állam­kincstár javára törekedni. Miután pedig a pénzügyminiszter által beadott módosítás mind az állam érdekeinek, mind pedig a váltság­kötele­­zettek érdekeinek is megfelel — ahhoz hozzá­járul. Deáky Lajos a következő styláris módosít­­ványt adja be : „A kisorsolt név szerinti értékű kötvények az országos pénztárnál valódi érték­ben beváltatnak.“ A ház elfogadja a pénzügyminiszter módosí­tását. 91. §. A váltságkötelezettek váltság­tartos­águk után évenkénti kamat fejében 5­­/0-°t, tőketörlesz­tési járadék fejében 2,/20/o-ot, kezelési költségek fejében 1/z°/»-ot fognak az ország pénztárába, és pedig fél évi előleges részletekben befizetni. Ezen évenként összesen 8%-ra terjedő törlesztés foly­tán, az összes váltságtartozás 22 év múlva meg­szűnik. A lejárt tőke- és kamat­járadékok, valamint a kezelési költségek is, az ország rendes adóköze­gei által, az országos adóval együttesen búj­tatnak be s azok minden tekintetben az országos adó termé­­­szetével bírnak , annak minden törvényes előnyeit élvezik. Azon kamatokat azonban, a­melyek a váltságtőké­­től a jelzálogos váltsági kötvények kibocsátását meg­előző időre járnak , a váltságkötelezettek 5 °/c -al szá­mítva, közvetlenül magának a volt földesúrnak tartoz­nak megtéríteni, a­ki e kamatokra nézve az úrbéri perben hozott ítélet alapján végrehajtás által szerez­het magának elégtételt. 92. §: A váltságtőkék és járulékaik jelzálog­­bizto­sítása és nyilvántartása ugyanazon módon eszközlendő, a­mint az a szőlőbirtok után járó tartozások váltságá­­ra nézve az 1868. 29. t. sz. 9. és 10. szakaszaiban szabályoztatott. Az ilykép jelzálogilag bekeblezett váltságtőke min­den eddig­ bekeblezett­ követelést megelőz. Ott pedig, a­hol telekkönyvek nincsenek, a megváltott birtokot a váltságtőke és járuléka, minden más hitelezőt megelő­zőleg már a jelen törvénynél fogva terheli s a hely­színeléskor hivatalból fog az illető telekjegyzőkönyvbe

Next