A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-01 / 252. szám
267. szám, IX. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz.földszint. Előfizetési díjt Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 írt. 85 kr. 5 hónapra ........................6 60 , 6 hónapra .......................11 „ — „ál esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Kessel! kiadás. Pest, 1871. Szerda, november 1. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásirt . . .0 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fEL — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 85 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. E lap szellemi rémét illető remény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak Előfizetési felhívás „A HO N“ra. Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedee t. előfizetőink felkéretnek megrendelésük mielőbbi megújítására. Előfizetési árat: Egész évre . . . 33 frt — ki Fél évre . . . 11 frt — kr Negyed évre . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitése tiz frtig csak 5, 10 foton felül pedig tiz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala” czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, OCTOBER 31. Meddig élünk?! Halottak napján mindenkit az emlékezet száll meg . . . De midőn a halottakra gondolunk, elodázhatlanul támad fel bennünk a gondolat : hát mi meddig élünk ? És nemzetünk ? Ez a kérdések kérdése. E kérdés kezd általánossá lenni. Sőt igen sokan kedvezőtlen megoldást is adtak annak és kezdenek lemondani. Egy nemzetnek lemondani! Ez nagy szó, vészes gondolat, melynél csak a tény veszedelmesebb. Pedig így van. Az országban mindinkább kezd lábra kapni a reménytelenség és a magyar nemzet előtt eddig ismeretlen félelem. Aki a közvélemény szívdobogását hallgatja, az észrevehető ez eszme megjelenését, vérfagyasztó hatását. Honnan származik ez ? Mi alapja van ? Ezekre akarunk felelni .... Európa nagy rázkódásokon ment keresztül, alakja, nemzetközi viszonyai tetemesen megváltoztak. A jogeszmét háttérbe szobta a hatalom, a szabadságét a nemzetiség. Ez nem futó baj ; ez történelmi fejlemény. És e fejlemény még nem végződött be. A kiinduláspont helyes : a nemzeti fejlődés; ezélj a a civilisatió előtt igazolt, mert a civilisatiónak nemzeti alappal és alakkal kell bírnia, így termékenyebb, mert változatosabb, a civilisatió is hamarább kifejlik, mert a nemzetibenszületett erőt használja fel a szabadság. De a helyes kiinduláspont és az igazolt czél között nagy távolság van — ezt futják meg most Közép-Európa népei. És azt, hogy melyik nemzetiség bir jogosultsággal, nem a jog, hanem a hatalom szabja meg. Ez hatalmi kérdés, melyre minden nemzetiség igyekszik megfelelni, de nem mindenik bír rá erővel. Ha a kiinduláspont nem a nemzetiség, hanem a társadalmi szabadság lett volna , Európa nem lenne erőszakos rázkódásoknak kitéve, de lehet, hogy vesztene a nemzetiség és általa a civilisatió. Sőt a szabadság maga is hamarább és erőteljesebben fejüilt nemzeti alapon, mert ez alapot a természet adja meg. Épen ezért, mert a tényállás és történelmi igazolás a mostani fejleményeket történelmi tényezőkké teszi, nemcsak el-fogadnunk kell azokat, hanem azokra építeni, azokkal előbbre haladni is. Ennek gyakorlati következménye az, hogy politikánk sarktörvénye legyen: semmiféle nemzetiségi mozgalmat nem ignorálni, nem gyűlölni, hanem ezek mellett és ezekkel szemben saját nemzeti önállásunkat lehető legnagyobb mértékben, lehető leggyorsabban kifejteni. Ignorálni és gyűlölni bármely nemzetiségi mozgalmat, politikai tapintatlanság és tudatlanság, mert mindeniknek jogosultsága van és ezt el nem ismerni veszedelmesebb, mint az ellen jogos fegyverekkel küzdeni. És e jelenségekkel szemben saját önállásunkat ki nem fejteni, saját nemzetiségünket meg nem szilárdítani, vétkes gondatlanság és lemondás lenne. Tudjuk azt, hogy úgy a német, mint szláv mozgalom egyaránt hatalmas, és egyaránt lehet veszedelmünkre. De ebből nem az következik, hogy az egységes Németországnak ellenségei legyünk; nem az következik, hogy akár az egyes szláv fajok (cseh, lengyel) önállási törekvései ellen küzdjünk, sem az nem, hogy a szláv eszme képviselőjét Oroszországot megtámadjuk ; mert amint nincs jogunk e lépésekre, ép úgy ez eltévesztett dolog lenne is az. A jobboldal politikája erre van irányulva, és e küzdelem elleni tehetetlenségének érzete kelti fel benne a félelmet és hirdetteti vele a lemondást. Ez tévedés és könnyen lehet veszedelemmé. Az előzmények helyesek: a nemzetiségi mozgalmak reánk nézve veszedelmesek. De ezek ellenében nem az egyik vagy másik ügyeibe való elegyedés, nem egyik vagy másik megtámadása — a fegyver, hanem saját önállásunk kifejtése és minden erőnek saját nemzetünk fejlesztésére való felhasználása. Ne zavarjuk meg egymás köreit — ez a fő feladat. Az égi testek bámulatos erői egymás ellen küzdenek és ha csak egy centiméterrel lépné túl valamelyik saját forgási körét, felzavarodnék az egész világegyetem ... Ne zavarjuk a nemzetiségi köröket. Lehet, hogy mások fogják megzavarni a mi körünket . . . De van-e körünk ? Nincs. Ezt csak nemzeti önállásunk alkotja meg, és ha ekkor zavarja valaki körünket, akkor bírni fogunk erővel megvédeni azt, mert a nemzeti önállás megadja az erőt, megadja a bizalmat. De lesz-e csakugyan erre erőnk ? Épen ez a kérdés. Fejtsük ki , mennyire lehet. De ezt nem a mások ügyeibe elegyedés, nem a mások zavarához való bilincselés adja meg; ez inkább elveszi. A legjobb politika az, mely legtöbb erőt ad, legtöbb erőt a nemzeti önállás ad. Mert ez fejti ki leginkább a belerőt, ezáltal teszünk leginkább eleget a történelmi törvénynek, ez által csinálunk magunknak legkevesebb ellenséget, mert nem avatkozunk senki ügyeibe,a legtöbb jó barátot, és csakis ezek adnak erőt. Ha ez meg nem ment, akkor semmi sem ment meg. De ha van történelmi hivatásunk (és ezt még nem töltöttük be,) ha ez jogosít életre nemzetet, ha ahhoz önállás ad erőt , akkor ne mondjunk le a történelmi hivatásról és ne mondjunk le önállásunkról .... Lehet, hogy nehéz napok jőnek, lehet, hogy nehéz küzdelmeink lesznek , épen ez adjon erőt, mert ez bizonyítja, hogy a történelemben még van szerepünk. De ne mondjunk le arról . . Meddig élünk ? . . . Ameddig Európára nézve szükségessé tudjuk magunkat tenni és a meddig hivatásunkról, életünkről le nem mondunk. Hivatásunk a Dunavölgyén a civilisatio fentartásában, életünk önállásunkban áll. Hegedűs Sándor. — A baloldali kör november 2-dikán d. u. 5 órakor értekezletet tart. — A baloldali kör tegnap esti (oct. 31.) értekezletén a telepitvényesekről szóló törvényjavaslat vétetett előleges tárgyalás alá. — Főelveket állapíttattak meg , hogy a telepítésekről jövőre is gondoskodva legyen, hogy a most birtokban levő telepitvényesek jelenleg birtokolt belső telkeikben, valamint a külsőségekben 15 kat. holdnyi mennyiségben hagyassanak megváltás mellett. A kataster - reform kérdésében interpellated fog benyújtatni. A pénzügyi bizottság október 31-én tartott ülésében a költségvetés hitelműveleti részét tárgyalta. A közös függő államadósságok kezelési költségei 129,690 fttal megszavaztatott, miután a bizottság a függő államadóságot ellenőrző bizottság jelentéséből meggyőződött az előirányzott összeg indokoltságáról. A földtehermentesítési és örökváltság 1,759,869 fttal, mint a kiadás úgy a fedezetben beállíttatott, miután a bizottság e tételt részletesen átvizsgálta. A vasúti kölcsön tárgyalása az előirányzat némely pontjának függőben tartása miatt, nem fejeztetett be. A szőlődézsma váltság a kiadás és fedezetbe 2,342,141 fttal lettek felvéve. A sorsolási kölcsönből a nagy körút létesítésére szükséges kisajátításokra 500.000 ft vétetett fel. A bizottság ezen tétel tárgyalását függőben hagyta, miután a miniszertől felvilágosításokat vár, s e miatt az egész tétel tárgyalását elhalasztotta. A gömöri vasút záloglevél kölcsön 6,198,558 fttal az előirányzat szerint úgy a kiadásba mint fedezetbe felvétetett. A függő adóság 1544,587 ftban állapíttatott meg, a fedezet pedig 23,656 fttal. A pénztári műveleteknél a kiadás 3,470,000 ft, és a bevétel 3,520,000 fttal vétetett fel a költségvetésbe. A bizottság holnap folytatja tárgyalásait. ELBEBB A HON TÁRCZÁJA. Az élők ünnepe. „Hullatja levelét az (lő vén fája* .... Ezeket a lehullott leveleket keresi föl ma a kegyelet örökzöld koszorúval; ezen lehullott levelek szótalan hazája élénkül meg ma az élők zajától; ezen lehullott leveleké ma a megemlékezés szép virága. És mégsem az ő ünnepük a mai ünnep; a halottak ünnepe az élők ünnepe. Azzal a koszorúval, mit elköltözött kedvesünk sirjára leteszünk, saját lelkünket ékesítjük föl, azzal a világgal, mit elpártolt barátunk sírján meggyűjtünk, saját lelkünket töltjük el, áldásosan jótékony sugárral. Az elköltözötteknek nincs többé szükségük ünnepre, ott örök vasárnap, mert örök nyugalom van; az élet műhelyében dolgozó munkásoké a halottak ünnepe, midőn lelküknek szabad röptöt engedve, túlemelkednek a mindennapiság gőzköréből , véges észszel gondolkodnak a végtelenről, majdan gondolkodni megszűnő elmével a soha meg nem szünőről. A miénk, az élőké a halottak ünnepe; ünnep, mert megóvhat a halandóságtól és megadhatja a halhatatlanságot. Mindegyikünknek van ott kinn valakije, s ha egyes sírokat nem is keresünk föl, fölkereshetjük valamennyit, mint az emberiség nagy családjának tagjait s testvéreinket. Olyan a kegyelet, mint az öröklét, minél inkább öregbül, annál távolabb áll az enyészettől. Olyan az a láng, mit a kegyelet oltárán meggyújtunk, mint a nap; beragyogja szivünk világát s megadja az örök életet annak az örök tisztasággal. Mi, kik elöl a fővárosi élet chinai fala gyakran elfödi azon messze terjedő mező láthatását, melyen a lelki szem oly örömest időz; mi, kik az érdekek s a köznapi gondok súlyos békájában inkább nyögünk, kik a zajos, a csapongó élet syréne hangjai közt élünk, sokkal jobban érezhetjük szükségét a szív-hurok megérintésének, mint az az örömre-bura, könnyre-mosolyra mindig kész nyilt egyszerűség. Nekünk gyógyszer az, ami ennek táplálék, nekünk kivétel az, ami annál folytonosság. Ezen gyógyszer rendelési ideje a mai nap, mely kivetkezteti a fővárost jellegéből, mely érzést varázsol oda, hol e helyett merev érzéketlenséget hittünk, szivet ad oda, hol azt gondoltuk, hogy hideg kő van. Mint a varázsérintésre: megváltozunk és meghazudtoljuk a pessimistát, ki azt hitte, hogy az embernek már halhatatlan része ismerő anyaggá változott az anyag uralmának éveiben; kétségbeejtjük a scepticust, ki tanait már-már megdöntve látja, s ki most már abban kezd kételkedni, amiben egyedül hitt eddig: tanaiban. Fölkeressük a múlandóság kertjét mi is, kik úgy élünk , mintha nem is tudnók, hogy az életnek halál a vége ; fölkeressük a néma sírokat, kikről azt hiszik, hogy azoknak a múlandóságra emlékeztető beszédét nem értjük meg. Ők ne higyjétek, hogy itt a nagyváros tömkelegében nincsenek érző szívek, ne higyjétek, hogy itt a szív nem tud érezni, nem tud dobogni. Csak nincs rá annyi időnk mint azoknak, kiket az úr madaraival együtt táplál, csak jobban kell törnünk az érvényesílhetés után, mint azoknak, kik előtt nemáll sok vetélytárs. Menjetek ki ma a kegyelet helyére és látni fogtok könnyeket és látni fogjátok a gyászoló szivet ott a gyászoló arczokon.........Itt, közvetlen melletted egy gyászoló fiatal leány imádkozik szülői kettős sírja mellett, tápot ad a mécsnek, ha valamelyik utolsót lobban és tápot merit árva szivének a társalgásból, mit elhalt szüleivel folytat. Oh e társalgásra oly nagy szüksége van, mert egyedül áll a nagy világ hullámai közt; menekvő kikötője: azon jó tanácsok, miket szülői sixján nyer elhagyott, árva szive. Hová lett volna e kifejezésteljes szemekből az élet, hová a tisztaság, ha szive érezni nem tudna, ha azok a jótanácsok, melyek szülői sírjából föl-fölhangzanak, szív helyett sziklára hullanának ? És a ki itt, e zűrzavaros semmiben tud érezni, higyjétek el! — annak érdeme nagyobb ; a mennyben szentnek maradni vajmi könnyű, de a pokolban légy szentté! .. . Ott, a másik sírnál szegényesen öltözött család gyászol, a sírt, mit összetett sikerekkel térdepelnek körül, nem ékesiték úgy föl, mint a gazdagok, vékony viasz gyertyácskákat gyújtottak csak meg, de szivükben ők is annyi kegyeletet hoztak, mint a többiek, annyi áldást, annyi imát, mint a többiek. Beteges asszony gyászolja férjét, a hideg őszi széltől didergő gyermekek atyjukat. A nélkülözések kérlelhetlen iskolájának nyomát viseli magán az a család, mely nem a nélkülözések iskolájában nyerte első oktatását. Gazdagok voltak egykor, az élet örömeinek kertjében szedték a rózsákat, de szerencsétlenség, hibás számítás elsodorta e boldogságot. Az apa nem akarta túlélni családja boldogtalanságát s önmagának vette el életét. És családja, mely a földi jóléttel még nem vesztett volna mindent, vele mindent vesztett. A fiatal úri hölgynek, ki eddig csak gyermekeinek szellemi életén munkálkodott, most gyermekei megélhetéséért kell dolgozni, s a gyermekeknek, akik eddig a nélkülözéseket nem ismerték, meg kell kezdeniök az élet iskolájában azt a nehéz tanfolyamot, mit a nélkülözések tanfolyamának hívnak. És nézzétek meg ez anyát, nézzétek meg e fázó gyermekeket ; az áldás az, a mi ajkaikon lebeg, a vadnak szivök legmélyén sincs csirája. Oh! kik érzéketlenségről, rideg önzésről vádoljátok a nagy város lakóit, jörtek ide és lássatok szivet! .... Mint az egyeseknek, megvannak a nemzetnek is halottai, kiknek sírjánál az egész nemzet ad tápot e napon az ott lobogó örök tűznek, kiknek sirjára a nemzet teszi le a babér koszorút. De nekünk sok ily halottunk van és jó végzetünk, hogy igy van, mert szükségünk van oly iskolára, hol megtanuljunk élni. Akik pedig sötét kétkedéstekben nem hiszitek, hogy az a szív, melynek mindig dohognia kellene, meg tudna még dobbanni, jertek ide és látni fogtok érző sziveket, jertek a halál kertjébe és mondjatok le kétkedéstekről. Az élők ünnepe ez, s a szív, mely kegyelettel keresi fel a hantokat, dobogni, lelkesedni is tud. Jertek, látogassuk meg az elköltözötteket, mert nekünk lelkesedésre van szükségünk s nagy halottaink sírjánál megtanulunk, mit már-már feledni kezdünk : újból lelkesedni. A civilisatió ránk is gyorsabban hatott a rosz irányban, tespesztő szelét inkább leledeztük be, mint éltető legét, s az álomban, mely örök álommá is változhatik, már-már jól kezdtük érezni magunkat. — Itt nemzeti ébredésre van szükség .... Jertek, keressük fel azon hantokat, melyekhez annyi dicsőség, annyi tisztaság van fűzve, és a halottak ünnepe, ránk az élet ünnepe, az élők ünnepe lesz. U. B. Mai Biáraunkhoz, egy félf mellékletban csatolja. Egy Szombathelyről vett táviratból nagyon szomorú dolgokról értesülünk. A kormánypárt erkölcstelen vesztegetést, itatást,szolgabirói fenyegetést, erőszakoskodásokat követ el, hogy jelöltjét Tulok uramat megválasztassa, ki maga sem szégyenli személyesen korteskedni. Ez erkölcstelen eljárást és hivatali visszaélést hiteles okmányokkal fogják bebizonyítani. Addig is szükségesnek tartok e tényeket felemlíteni — a jobboldal megrovására,a baloldal bátorítására,mert hol ily eszközökhöz folyamodnak, ott a győzelem az ellenzékhez hajlik. A Deákpárt ma este 6 órakor konferencziát tartott. Alelnöki választásra a párt Bánó Józsefet fogja kandidálni. A telepítvényesekre vonatkozó törvényjavaslat nem vétetett tárgyalás alá, mert a székely képviselők először maguk közt szeretnének egyezkedni, tehát csak pénteken este fogja az értekezlet ezt tárgyalni. Az igazságügyminiszter kijelenti, hogy ő csak a törvény alapelveire fektet súlyt, ezeknek keretén belül szívesen fogad el javításokat vagy változtatásokat. Török Sándor jelenti, hogy a házban indítványt fog tenni, küldessék ki 7 vagy több tagból álló bizottmány a házszabályok átvizsgálására. A pártnak elvben ez ellen nincs kifogása. A miniszterek közül csak Bittó volt jelen. A telepítvényekről szóló törvényjavaslat. Újra egy oly törvényjavaslat, mely sem a szükségletet, sem a közvéleményt ki nem elégíti. Első és legnagyobb hibája, hogy a jövőben történhető telepítvényekről és telepítvényesek sorsáról egyáltalában nem intézkedik. Pedig ott, hol mind magának az államnak, mind egyeseknek annyi betelepitetlen pusztájuk van a hol az államnak érdekei a benépesítést annyira követelik, első rendű szükséglet. Második megbocsáthatatlan hibája, hogy a jelenlegi telepitvényesek fő föltételeiről csak is azon ritka esetben gondoskodik, hol a telepitvényi határidő 1848. jan. 1-ig lejárt, a nélkül hogy a telepitvény iránt újabb szerződés köttetett volna. Ellenben minden azon innen lejárt, vagy köttetett telepitvényi szerződésre nézve csupán annyi engedmény létezik, hogy a telepitvényes, a bírói becsű útján megállapított érték lefizetése mellett a belső telket megtarthatja. Mi következik ebből ? Vagy az, hogy a szegény telepitvényes ezen belső telekből természetesen meg nem élhetvén, abból a fennhagyott megváltás igénybe vétele nélkül kiköltözik s a tóháti esetek pár száz példányban ismétlődni fognak, az ország szabad madarainak számát vagy száz-ezer fővel szaporítván. Vagy az, hogy sorsának megadván magát, miután sem megváltásának, sem további életfentartásának más módja nincs, munkáját adja a földes urának, tehát uj jobbágyi osztályt és sorsot állapit meg, mely annyival roszabb lesz, mivel az illető földbirtokot helyben nem szerezhetvén, sem azzal földes ura kegyelméből sem birván, tétele, munkabére egyedül ennek és legtöbbször embertelen tiszteinek kegyelmétől függ, tehát ép oly proletarius lesz in optima forma, mint akármelyik. Ezen szabály alól csak a székely havasok lakói képeznek dicséretes kivételt, melyet mi teljesen méltányolnánk, ha nem lenne kivétel. Hogy mi vezette a minisztert s illetőleg a kormányt arra, hogy a magyarországi telepitvényesekhez mostohább legyen, mint az erdélyiekhez; hogy mi vitte arra, hogy 1848. után itt teljes, sőt jóval boldogtalanabb zselléri viszonyokat állapítson meg, vagy százezerre menő, az ország terhéül szolgálandó proletáriust alapítson — erre nem tudunk felelni, mert azt épen nem akarjuk elhinni, hogy ez által a jobboldaliságban elesendő Székelyföldet akarná megnyerni. Még azt sem magyarázná ki, mert hiszen amit ott nyerne a réven, emitt elveszítené a vámon. Ezenkívül ne higyje valaki azt sem, hogy az úgynevezett székely telepítvényesek székelyek volnának. Valóban úgy látszik, hogy a kormány egyáltalában sehol sem tud magasabb szempontokra emelkedni, pedig ott volt előttük a példatrandban, hol a telepítvényesek kellő minőségű külsőséggel láttattak el ; vagy gondoskodott volna róluk Tisza Kálmán javaslata szerint az állam pusztáin letelepítés által, mely az állami puszták értékét csak emelte volna, míg másfelől a hazának százezer megélhető és adózásképes polgárt teremtene. Még azt is elvártuk volna tőle, hogy a szomorú sorsban tengődő csángókról és székely kivándorlókról gondoskodik, — de mindezt úgy látszik, hiába.! P. Szathmáry Károly: Ezüst-, arany-, vagy magyar papirérték. (M.) Az előbb közzétett és általunk ismertetett bank és valutarendezési összes tervek eltekintenek azon kérdéstől, váljon czélszerű-e, hogy a jelen osztrák papír és ezüst valuta fentartassék, avagy Magyarországon ezüst, vagy arany vagy vegyes valuta léptetendő életbe, vagy pedig ezen arany ezüst érték mellett magy, állami papírpénz, állami valuta hozassék-e be ? Pedig e kérdés az összes bank és valutaügy rendezésére nézve döntő, az egész művelet drágasága vagy olcsósága ezen kérdéstől függ. Aztán fentebbi kérdés más tekintetben is nagy érdekkel és fontossággal bír, mert az egész állami háztartásra kihat, s ha netán utóbbi módozat találtatnék legkönnyebben kivihetőnek, akkor a közösügyi állami gazdálkodással is fel kellene hagyni, minek folytán az állami alaptörvények megváltoztatása elkerülhetlen feladat gyanánt lépne előtérbe. Az osztrák értéket olyan gyanánt tekintették mindazok, kik eddig a valutarendezésről szóltak, mint ha ezt Magyarországon semmi szín alatt sem lehetne elejteni, és e nézetet részben a törvényből, részben a forgalmi életből merítették. A törvény (1865 (XVI. XII. sz.) azonban habár a közösséget kimondja, ezt, mint előbbi czikkeimből kitűnt, csak ideiglenesnek állítja oda. E törvény tehát a közös valuta elejtésének akadályát egyáltalában nem képezi. A forgalmi élet pedig szintén nem képez akadályt, mert azon heit, mintha Magyarország Ausztriával, Pest Bécscsel élénk forgalmiösszeköttetést csak úgy tarthatna fenn, ha a pénz értéke Lajthán innen és túl egy és ugyanaz: merőben téves. Egy és ugyanazon országban is többféle pénz lehet forgalomban anélkül, hogy ez alatt ipar és kereskedelem, közlekedés és hitelügy pangásra volna kárhoztatva, annál inkább két egymással szövetségben élő államban. De hazánkra nézve nem is életkérdés, még csak nem is kívánatos az, hogy forgalmi viszonyaink Bécscsel jobban ki legyenek fejlődve s jobban meg legyenek könnyítve, mint más világpiaczokkal. Bécs a magyarországi terményeknek inkább közvetítője az eladásban, mint fogyasztója. S a hazai ipar és mezőgazdaság fejlődésére, de főleg kereskedelmünk önállósítására , nézve is kívánatos az, hogy ne legyünk kizárólag Ausztriára utalva — mint rosz osztrák valuta mellett vagyunk, — sőt inkább kívánatos az is, hogy Austria és más országok úgy a terményvételnél, mint az eladásnál, egyenlő versenyképességgel bírjanak. Most külkereskedelmi tekintetben Ausztriának monopóliuma vany más államok felett hazánkban , mert a valutához tapadt agrónál fogva olcsóbban vehet és drágábban adhat el terményeket Magyarországon, mint más államok. Ennélfogva az osztrák valuta, — úgyszólván — fő oka annak, hogy összes közgazdaságunk Bécsnek gyámsága alatt áll. Hogy minden gyámolítás nyomasztólag és gyengítőleg hat és szolgaságba sülyeszt, ezt a mivelődés történelmének írói eléggé bebizonyították. Az osztrák valutának fentartása Magyarországon tehát inkább átkosan mint üdvösen hat. De még minden állam méltósága is megkívánja azt, hogy a pénz értéke felett önmaga rendelkezzék; ha a papírvaluta más állammal közös, akkor egyik állam hiába igyekszik valutáját megjavítani, mert a másik mindig ronthat annyit a valután, mint amennyit az előbbi javít. Sőt oly viszonyban, mint jelenleg Magyarország és Ausztria között fennáll, midőn az egész valutaügy tisztán az osztr pénzügyministérium kezében van, ■ magyar részről csupán gyenge ellenőrizet gyakoroltatik. Ausztriának egyenesen érdekében áll az, hogy új lebegő adósság csinálása által a valutát rontsa, mert ekkor összegeket használhat föl, miktől nem kell kamatot fizetni, s a valuta nyomasztó hatása is megoszlik mindkét államra. És tényleg csakugyan azt is tapasztaljuk, hogy Austria a „közös” lebegő adósságot szaporítani igyekszik. Ez adósság most 412 milliót meghalad, holott négy év előtt mintegy 400 millióra ment, és azóta Magyarország egymaga sóbánya-záloglevelekre történt fizetés alakjában több milliót törlesztett. Mindezekből látni lehet, hogy a jelen osztrák valutának Magyarországon fentartása nem képezhet oly alapot, melyre bankügyünket építeni czélszerű volna. E valutát nem szabad megtartanunk. Helyébe vagy tisztán arany, vagy ezüst, vagy vegyes valutát, avagy magyar papírvalutát kell alkotnunk ahhoz képest, amint ezt legkönnyebben tehetjük,s jó és elegendő fizetési eszközt legelőnyösebben nyerhetünk. E kérdés megvizsgálásánál a pénzértéket a bankrendszer kérdésétől elkülönítve akarom szemügyre venni, mert igaz ugyan, hogy a bank és valuta-kérdés egymást kiegészítik, azonban elméleti fejtegetésnél a könnyű áttekintés okáért elég az összefüggésre utalni, s minden egyes tárgyat külön-külön megbeszélni. Tehát az a kérdés: minő pénzértéket válaszszunk jövő pénzrendszerünk alapjául? Tény.