A Hon, 1872. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1872-03-26 / 71. szám
71. szám. X. évfolyam, Reggeli kiadás. Pest, 1872. Vasárnap, mártius 24 Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra...........................1 írt 86 kr. 8 hónapra...........................6 , 60 , 6 hónapra...........................11 B . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. mmsmammmmmmssBmmmmmssammmsm Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj s 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . .80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel Nyílttéri 6 hasábos petitsorért . . . 26 tar. pgT* Az előfizetési és hirdetményi díj a lap kiadóhivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert knktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HU W“ X-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Egész évre . . . 89 ft — kr. Fél évre . . 11 ft — kr. Negyedévre . . . 5 ft 50 kr. Külön előfizetési iveket nem küdldtunk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tíz írtig csak 6, 10 írton felül pedig tíz krba kerül. Az előfizetések a „Bon kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A HÖK kiadó-hivatala. PEST, MARTIUS 23. Ez is interpellatio. A horvát ügyeknek kérünk egy kis figyelmet. Különös dolgok folynak Horvátországban és félünk, hogy Magyarország rovására történik minden. Ismerjük a horvát dolgok menetét egész a zágrábi országgyűlés feloszlatásáig és az újonnan megkísérlett pesti alkudozásoknak homokba veszéséig. De hogy mi lett ez alkudozásokból, és mi, miért történik Horvátországban most? Arról alkotmányos magyar embernek még csak fogalma sem lehet. Előadjuk a dolgok állását. A horvát országgyűlés feloszlatása és az új országgyűlés egybehívásának elhalasztása által történt törvénytelenségért . Simonyi interpellálta a kormányt. De interpellációjára válasz nem jött. Hanem a helyett történtek a következő dolgok Horvátországban: Bedekovich bán felmentetett hivatalától. Ez a többségben lévő horvát pártnak tetszett, hanem helyette Vukanovichot nevezték ki báni helytartónak. Ennek az urnak, úgy látszik, nem kisebb feladat jutott osztályrészül, mint az, hogy a most kisebbségben lévő pártból az általa foganatba vett választási előkészületek által többséget csináljon, és így a régi kormánypártot, melynek működése eredményezte azt, hogy Horvátországban az izgatottság tetőpontra hágott — újra zöld ágra juttassa. Irt titkos és nyilt leveleket hivatalnokainak, adott és vett utasításokat. Minek eredménye az lett, hogy Bello vármegye egész tisztikara a főispánnal együtt lemondott, Molnáry katonai parancsnok, Rosenzweig királyi biztos beadták lemondásukat. És ez urak haladéktalanul fel is mentettek állásuktól, sőt azután jött a varasdi helyettes főispán, a zágrábi főispán felmentése és mások általi helyettesítése is. Szóval,Horvátországban egész személyváltozás állott be és pedig Vukanovici báni helytartó működése folytán. Ezt a dolgot nem akarjuk ezúttal sem jobbra, sem balra magyarázni. De mindenesetre érdekében áll hazánknak és az országgyűlésnek az, hogy tudja, mindez miért történik. Mert azt tudjuk, hogy nekünk egyik horvát párt és egyik horvát főúr ss kenyerespajtásunk — de szeretnénk biztosítást nyerni az iránt is, hogy Horvátországban nem egyes személyek kedvéért történik az országgyűlés és a megyék iránt követett és az egész országban nagy visszatetszést keltett eljárás. Mert azt tudjuk, hogy a horvát uniópárt kisebbségben van, és emberei mégis kormányon vannak, a horvát nemzeti párt pedig többségben van, és a legutóbb agyonhallgatott alkudozásokból kitűnt volt az, hogy kész az alkotmány terére állni, kész Magyarország integritását biztosítani, sőt a kiegyezés is közel állott a befejezéshez. Márpedig ha a dolgok így állnak — és épen ezt kell megtudnunk a kormánytól — akkor nem csak alkotmányos, de politikai és opportunitási szempontból is rászálnunk kell minden oly törekvést, mely arra van irányozva, hogy egyesek hatalmi és hivatali állásáért, az ország több-iét hivatalos pressio által meghamisitl, és egy oly mesterséges többséget hozzon k be,mely ellenében a horvátok ellenállási vágya ép oly mérvet öltene, mint az unippr. uralma ellen öltött. Mert akkor a sok viszályt újra elöl kellene kezdeni és a két testvér nemzet viszonya nem javulna, hanem még roszabbá válnék. Ismételjük, hogy sem egyesnek, — sem pártnak,— „ex professor" kivel nem vagyunk, nekünk mind egy, akár ki legyen a horvát bán, vagy a bellovári, zágrábi stb. főispán — de azt akarjuk hogy a kik Horvátország ügyeit vezetik, azok nem csak hivataluk betöltésére legyenek képesek, hanem garanciát nyújtanak aziránt is, hogy Horvátország többségének bizalmát bírják és ez országot kielégíteni képesek. Ebből folyólag a Simonyi báró intepellátiója mellett, még szükséges lenne a következő dolgokat is tudni: 1) Mi czélból indult meg és miben áll a horvát ellenzékkel megkezdett alkudozások ügye ? Megakadt-e ? És ha igen, hol és mely okból? 2) Miféle okból és czélból történnek Horvátországban a mostani tömeges személy változások és főleg, hogy 3) a bellovári hivatalnokok lemondásával miféle összefüggésben áll a Rosenzweig és Mollinary tábornokok felmentése ? Tudjuk, hogy ezek részletes és a magyar- horvát és közös ministérium ressortját egyaránt érintő kérdések, de mert a horvát ügyek változása ily különös összefüggésben mutatkozik, annál nagyobb fontosságú a fenebbi kérdések felderítése. Mert nyilvános titokkép beszélik, hogy úgy a fenebb említett két tábornok, mint a többi hivatalnok lemondása Vakanovich működésének következménye. Márpedig az mégis csak különös feladat és működés lehet , mely iy eredményeket idéz elő. Legalább akkor a czélt és ennek irányát kell tudnunk. Igaz ugyan, hogy a személyváltozá-sok közigazgatási dolgok, de ha a Horvátországban beállott személyváltozások oly politikai eredményeket fognak előidézni, melyek újra felzavarják Horvátországot és megzavarják hazánkhoz való viszonyát, vagy legalább e viszony tisztázását és megszilárdítását lehetetlenítik , akkor már késő lesz a bajt megelőzni. Ezért kel e dolgot minél előbb tisztázni. Hegedűs Sándor: — A baloldali kör f. hó 24 én esti 6 órakor értekezletet tart. — A jobboldal közlönyei úgy tüntetik folyvást föl az ellenzéknek mostani eljárását, mintha ezt Kossuth sugalmazta volna. E ráfogásra Simonyi Ernő, ki ebben legilletékesebb, rásüti a koholmány bélyegét, kijelentvén a „Szombati Lapokéban, hogy az ellenzék magatartásáról Kossuth csak úgy értesült, mint az ország népe, t. i. hírlapok útján. Hogy egyébiránt mi nézettel van Kossuth a szőnyegen levő törvényjavaslatok iránt, erre egyik magánleveléből a következő néhány szót idézi Simonyi: „Az a választási törvény deform, meg azaz öt éves időszak — valami rettenetes, — rettenetes ! — igazán mondva, lázt kaptam tőle, valóságos lázt. — Boldog isten ! hogy rohan az a szegény nemzet a kárhozat hídján a pokolba! Rettenetes!“ — Emlékirat a jogszolgáltatás ügyében. Sárkány József a pesti kir. tszék elnöke az igazságügyministerhez emlékiratot intézett, melyben előadván a különösebb akadályokat és hiányokat, melyek feladata elébe gördülnek a czélszerűtlen és elégtelen törvényszéki és fogházi helyiségek által, kifejti egy büntető eljárási novelláris törvény alkotásának szükségességét,mely a jelenkor jogosult igényeinek és minden mivelt állam által elfogadott irányelveknek megfelelne. Nagy súlyt fektet a memorandum arra, hogy a hazai jogszolgáltatásra vonatkozó minden újabb alkotásnál a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség nagy eszméi fogadtassanak alapul. A memorandumban az is említtetik, hogy a bűntények, vétségek és kihágások meghatározása és minősítésére, valamint a bűnösség megállapítására vonatkozó tételek az 1861. évben életbe léptetett ideiglenes törvénykezési rendeletek példájára, irányadó szabályok gyanánt fogadtathatnának el. A horvát kormány egy rendeletben feloszlatá „a nemzeti segély“ egyletet, melyet a nemzeti párt alakított a szűkölködő horvátok felsegélésére. A feloszlatást azzal indokolja a kormány, hogy ez egylet kölcsönszím alatt pénzt osztott ki, de sem kamatot, sem visszafizetést nem kötött ki és idegen tagokat is felvett kebelébe. Ezek folytán jogkörét átlépte és az 1852. november 26-ki patens 3. §a értelmében feloszlattatik, pénzét nyugta mellett a kormánynak kell átadnia! Ez is szép állapot — az osztrák pátensek uralkodnak Horvátországban! A belügyminiszer a temesvármegyei szükölködöknek 6000 ftot utalványozott segélyül és 40000 ftot vetőmag szerzésére. Az utóbbi összeget 6 év alatt 5vel együtt kell egyenlő részletekben visszafizetni. Szerb értekezlet. Az újvidéki polgároknak egy nagy szerb conferentia megtartása czéljából, mártius 17-én tartott összejövetelén Miletics a nagy értekezlet elé terjesztendő következő pontok fölötti tanácskozások szükségességét adta elő: 1-szer. Vegyenek e részt a szerbek a jövő országgyűlésben, ehhez képest bocsátkozzanak-e a követválasztásokba ? 2- szor. Ha igen, mily programm, az eddigi vagy a megújított szolgáljon e a követek működése, illetőleg a nemzeti párt működésének alapjául? 3- szor: Miként szervezkedjék a párt, hogy jelölteit keresztülvihesse ? A conferentia Becskereken tartandó meg, melyet a becskereki szerbek hívnak majd össze. — Az ad hoc congressus ellen legújabban a következő községek tiltakoznak : Szivac, Deliblato, Gáj, Dubovac, Turia, Zenta, Vappas, Titel, Siklós, Uj-Becse, Földvár, Vukovár. — Az országos magy. közgazdasági gyűlés előértekezeletet mart. 23 án d. u. 6 órakor tartatott meg az orsz. m. iparegyesület helyiségében. A bejegyzett congressusi tagok oly nagy számmal jelentek meg, hogy az egylet szűk helyisége azokat alig fogadhatta be. Az értekezletet Hunfalvy János a létesítő bizottság elnöke nyita meg, üdvözölvén a megjelenteket, indítványozza, hogy vegye az értekezlet tárgyalás alá a gyűlés alapszabályjavaslatát, így azt a közgyűlés könnyebben magáévá teheti. A felolvasott alapszabályokat részletesen megvitatták, s csekély módosításokkal elfogadták. A czimbe Galgóczy indítványára felvétetett az „országos“ szó; kihagyatott azon megszorítás , hogy a gyűlésnek csak az lehet tagja, aki „állásánál, vagy hivatásánál fogva“ közgazdasággal foglalkozik; szigorúbban meghatároztatott a vita befejezése stb. Az előleges napirend változatlanul elfogadtatván, az értekezlet a congressus szervezésére nézve következő javaslatban állapodott meg : Mai számunkhoz egy és féliv melléklet van csatolva. „HON“ TRECZAIA Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Harmadik kötet: A senki szigete. (48. Folytatás.) Az arabástrom szobor menyegzője. Tímár túl boldog volt, hogy Timéát eljegyezheté. A leány tündéri szépsége az első találkozás óta meghódítva tartá lelkét. Bámulta őt. A szelíd kedély, melyet később ismerni tanult nála, megnyerte tiszteletét. A gúnyos játék, melyet Brazovicsék űztek a leány szivével, lovagias rokonszenvét költé fel. S a szép kapitánynak könnyelmű udvarlása szította féltékenységét. Ez mind hozzátartozik a szerelemhez. Most végre eljutott vágyai czéljához. A szép leány az övé. Neje lesz. És még egy nagy tehertől menekül meg lelke. Az önvádtól. Mert attól a naptól kezdve, a midőn Tímár az elsülyedt hajóban megtalálta Ali Csorbadzsi kincseit, oda volt lelkének nyugalma; minden fényes siker után, mely vállalatait kisérte, felemelte szavát a belső vádló: ez mind nem a tied ; az egy árva leánynak a vagyona volt, a mit te bitorolsz. Szerencsés ember vagy ? nem igaz! Szegények jóltevője vagy? nem igaz! Arany ember vagy ? Nem igaz! — Tolvaj vagy! Most ez a per el van döntve. A belső biró kimondja felmentő ítéletét. A meglopott árva viszszakapja vagyonát. Megkétszerezve kapja viszsza. A mi férjéé, az az övé is. Nem fogja soha megtudni, hogy ennek a nagy vagyonnak az alapja valaha az övé volt, csak azt tudja, hogy most már az övé. És ezzel ki van engesztelve a fátum. De vájjon ki van-e engesztelve ? A sophismára nem gondolt Tímár. Hogy a Tímeának visszaadott kincsekre ráadást is kínált : saját magát, s cserét kért érte: a leány szivét. — S hogy ez csalás, ez erőszak! Tímár siettetni akarta az összeketést. Nála nem volt azon időfogyasztó akadály, hogy előbb még a kiházasítási készleteket kell beszerezni. Ő készen vett mindent Bécsben, s Timea menyasszonyi köntösét a leghíresebb párisi diatműtvész állítá ki, nem kellett azon magának a menyasszonynak hat hétig hímezni, — mint azon a másikon. — Az a másik, — kétszeresen szerencsétlen araköntös el lett téve egy olyan fa szekrénybe, amelyet sohasem nyitogat senki. Azt onnan soha sem fogja elővenni senki. Hanem más szent akadályok álltak megint elő. Timéa még mindig nem volt megkeresett Ive. Tímár igen természetesen azt kívánta, hogy ha már Timéa a török vallásból a kerész genbe tér át, hát egyúttal legyen protestáns, mint férje, hogy egy templomba járjanak. Hanem most meg a protestáns lelkész állt elő, hogy az áttéréshez mélhatlanul megkivántatik, hogy a neophita megismerkedjék ezzel a confessióval, amelynek keblébe felvétetni óhajt. S miután itt nem elég, mint a görög egyháznál, a látás és hallás, hanem ezt meg is kell érteni, mert ez a vallás az értelmen, az okoskodáson alapul; tehát szükségképen kell a hajadonnak egy ideig tanításokat kapni a megismerendő tanokból , hogy meggyőződhessék felőle, mennyivel okosabb, rationabilisabb és elfogadhatóbb dogmák azok, amiket ezentúl fog követni, mint a minőkön eddig tévedezett. Hanem itt egy nagy baj volt. Az, hogy a mahomedán vallás a nők számára semmiféle dogmákat nem készített. A mahomedán nők nem tagjai az eclesiának, jelen sem szabad lenniük a férfiak istentiszteletén,számukra nincs értelme a Mekkát mutató Mehráb táblának, őket nem kötelezik sem az „abdesztán“, sem a „Güzü“, sem a „Thaheret“ mosakodásai, sem a Rámáján böjt, sem a Beyram ünnep, ők nem zarándokolnak Mekkába a Kábához, nem csókolják a bűnbocsátó követ, nem isznak a Zenzemes kútból, és ez a pap nem esketi, nem tanítja, nem confirmálja, nem gyóntatja, nekik még csak lélek sincsen adva; számukra nincsen más világ; ő értük nem jön el a halál óráján a lelket a testtől elválasztó Azrael angyal; őket nem vallatja ki a halál után a Monkár és Nakir angyal, mi jót, mi roszat tettek a testi életben ? Őket nem törösztik meg az Ismail kutyában, nem lökik be a Morhut vermébe , őket nem támasztja föl a halálból az Izrafil angyal trombitája, az ő homlokukra nincs írva e szó „mumem“ (hivő), ők nem futnak át az Alsirát hídon, nem is esnek le róla a hétféle pokolba,mik közül legemberségesebb temperaturájú pokol még a „gyehenna“, az utánna következők pedig : a Ladhána, Hosáma, Száli, Szakár, Jabim és Al Hariját fokozatosan melegebbek. Ettől a nőknek mind nincs mért félni, de viszont nem is jutnak el a paradicsomba a nagy Tubafa árnyéka alá, mert ott a férfiaknak rájuk semmi szükségük nincs; azokra ott az örök ifjusági „hurik“ várnak, minden férfira hetvenhét. — A mohamedán nő semmi sem, csak egy virág, lehull és elmúlik, lelke virág illat, elfújja a szél, és nincs többé. Azért a nagytiszteletű urnák fölöttébb megnehezült a feladata, amidőn Tímeát az észszerű vallás felfogására akarta bírni. Zsidót, pápistát eleget convertált ő már, de török leánynyal még nem próbálkozott. Az első nap, mikor a más világ gyönyörűségét magyarázta a nagytiszteletű úr Tímeának, elmondva, hogy ott az égben majdan mindazok, kik egymáséi voltak és egymást szerették ide alant, ismét találkozni fognak s ismét egymáséi lesznek ; — a leány ezt a kérdést intézte hozzá : — Vájjon azt fogja-e a más világon minden ember újra feltalálni, a kit szeretett, vagy azt, a kivel a pap összeeskette ? Ez fogas kérdés volt; de a nagytiszteletű ur puritán állást foglalván el, igen jól megfelelt rá: „miután nem lehető, hogy valaki mást szeressen, mint a kivel a pap összeeskette, s viszont nem lehető, hogy a kivel a pap összeeskette, azt ne szeresse, annálfogva az Ígéret tana egészen correct“. Hanem ezt a kérdést nem közölte a nagytiszteletű úr Timárral. A másodnapi tanításon megint azt kérdezte tőle Timéa: várjon Ali Csorbadzsi, az ő apja, szinte odajut-e a más világon, ahova ő. A nagytiszteletű úr erre a kényes kérdésre bizony nem birt kielégítő választ adni. — De ugye, én ott megint Levetinczy úr neje leszek? kérdezé Timea mohó kíváncsisággal. Már erre a kérdésre kegyes örvendezéssel viszonzá az esperes úr, hogy minden bizonynyal úgy lesz. Akkor én meg fogom kérni Levetinczy urat, hogy ha együtt leszünk a mennyországban, akkor az én szegény apámnak is adjon egy kis helyet, hogy az is velünk legyen, s ő azt nekem nem fogja megtagadhatni, ugye ? Az esperes úr szörnyen vakarta a füle környékét erre a kérdésre s azt mondta, hogy ezt a scrupulosus dolgot az egyetemes egyházi zsinat elé fogja terjeszteni. Harmadnap aztán azt mondta Tímárnak, hogy jó lesz már a kisasszonyt megkeresztelni s megesketni, a további dogmákról világosítsa fel majd a férje-Végbe is ment a legközelebbi vasárnapon a szent szertartás. Timéa akkor került először protestáns templomba. Ez az egyszerű épület, fehérre meszelt falaival, aranyozatlan szószékével, egészen más hatást gyakorolt kedélyére, mint az a másik templom, amelyből a rosz gyerekek kikergették, mikor egyszer beleskelődött. Ott aranyos oltár volt, nagy viasz gyertyák égtek ezüst kartartókban, képekkel voltak tele a falak, tömjén illat párolgott, titokteljes éneklés hangzott, csengetyű szóra térdre hullott a nép , képzelmes izgató képek és hangok. Itt pedig leülnek hosszú padokba külön a férfiak, külön az asszonyok, zsoltárt vesz kiki maga elé, s mikor a kántor elkezdi, táriad az egész gyülekezet és végig éneklik az egész zsoltárt. És akkor elhallgat minden ember: a magas szószékre fellépdet a lelkész és elkezd beszélni, minden czeremónia nélkül, sem énekel, sem iszik, sem nem mutogat semmit, csak egyre beszél. Timea nem ért abból semmit. Csak azon bámul, hogy amint abban a templomban három sűrű padnégyszög tömve van asszonynéppel , az az ezernyi asszonynép két óra hosszat meg nem szóllal, ki nem nyitja a száját, még csak szomszédjához suttogni sem fordul. Rettenetes szertartás három légió asszony, a ki két óráig meg van némulva. Bárcsak legalább egy „ámen“-t volna szabad kiáltaniok, mikor a prédikácziónak vége van. Timea a szószék melletti első sorban ül a főkurátorné mellett, ki neki keresztanyja fog lenni, az vezeti őt ki a keresztelő medenczéig. Keresztapa pedig a főkurátor úr. Ismét semmi kiszelemizgató szertartás : a nagytiszteletű ur beszél okos dolgokat a vizmedencze előtt; egyszer annak is csak vége szakad ; a neophita meghajtja a fejét a vizmedencze előtt; a lelkész a szentháromság nevében megkereszteli őt „Zsuzsannának“. — Ezt a nevet választották neki a keresztszülők. Azután tart egy intést az esperes úr a keresztszülőknek, elszámlálva az ő kötelességeiket, s akkor a keresztanya ismét visszavezeti a felavatott hajadont a padjába; akkor minden ember feláll és imádkozik , de csak a pap fenhangon, a többi némán, Timea pedig azon gondolkozik, hogy miért keresztelték ötét épen Zsuzsannának, mikor az eddigi nevével úgy meg volt elégedve? Az imádkozás után megint leülnek s a kántor ez alkalomra neki zenditi a LXXXIII-ik zsoltárt : „Óh Izraelnek Istene !“ a miből Tímeának az a gyenge kétsége támad, hogy ötét most talán izraelitának keresztelték meg. Minden aggodalmát eloszlatja végre az a másik tiszteletes ur, ez már fiatalabb, a ki másodiknak jő fel a kathetrába s igen szép szónoklatot tartván, elvégre egy írást vesz ki a könyvéből s abból felolvassa, hogy ezennel kihirdettetik, miszerint tekintetes nemes nemzetes és vitézlő Levetinczy Tímár Mihály úr belvecziai hitvallású keresztyén atyánkfia eljegyzette magának hitvestársul néhai tekintetes nemes nemzetes és vitézlett Csorbaffi Ali urnak árva hajadon leányát, nemes Csorbaffi Timea Zsuzsanna kisasszonyt helvecziai hitvallású keresztyén leányzót. És az a három légió asszony még erre sem szól egy szót is. Tímea megnyugodott a történtekben. (Folytatása következik.) Közgyűlési elnök lenne Hunfalvy, helyettes elnök : Kautz Gyula és Kodolányi Antal, jegyzők : Schiffner, Mudrony Pál, Máday, Hegyi. I. vagyis ipar osztály : Elnök Volny, helyettes elnök : Galgóczy, jegyzők : Schiffner és Mudrony Pál. II. mezőgazdasági osztály : elnök : Korizmics, helyettes elnök : Kenessey, jegyzők : Máday és Wagner. III. közlekedési osztály: Elnök: Schnierer, helyettes : Lichtenstein, jegyzők: Hegyi és Földi, Számvizsgálók: Weninger, Volny és Horn. — A cseh feudálisok kiadták választási felhívásukat. Aláirta azt Beleredi, Clam-Martinitz, Lobkowitz, Kinsky s a többi cseh főur mind egy lábig. Bevezető soraiban a kiáltvány ezt mondja: „A komoly érában komoly kiáltás hangzik hozzánk, mert az 1872. márt. 13-ki pátens által kiirt tartománygyűlési választásoktól függ az, ha várjon a szabadelvű pártnak sikerül-e Csehország államjogi lételét, melyet ő felsége, a mi kegyelmes urunk, ünnepélyesen elismert — újra megtagadni, ha várjon, sikerül-e neki a királyságok és a tartományok jogos képviseletének megkerülésével és azoknak az oct. 20-ik diploma által is elismert és megpecsételt jogainak sérelme mellett — egy parlamentet teremteni a Lajthán inneni birodalmi rész számára és igy ama kettéosztást, mely ép úgy megszünteti a királyságok és tartományok egyéniségét és jogait, mint szétszakítja Austria egységét és veszélyezteti jövőjét— a legszélsőbbség-ig vinnie, — ha váljon sikerűlé neki még egyszer a nép és királya közé tolni magát és a béke, és kiegyezés, az államjogi zavarok végleges megoldásának útját állani.“ Ezért kitartásra, szavazásra hivják fel a választókat. A közgazdasági gyűlés tagjaihoz. M.) Ma gyűl egybe az első magyar közgazdasági gyűlés. Sok nagy feladat vár reá. E congressusnak az egész nemzet színe előtt be kell bizonyítania azt, hogy a közgazdaság a társadalom és az államok főtényezője; hogy jó állami és társadalmi reformokat csak közgazdasági eszmék, elvek és törvények alapján lehet életbe léptetni; s hogy még a morális és intellectuális igazságok is e törvényekben, a közgazdaságban gyökeredzőek. A múltra visszatekintve, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy hazánkban a közgazdaság művelőinek száma igen csekély volt. A XIX század első felében csak Vedres, Széchenyi, Kossuth és Desewffy tűnnek fel oly magyar közgazdasági irók gyanánt, kik az irodalom terén maradandó becsű hazai nyelven irt munkálatokat szerkesztettek, s kiknek eszméi a gyakorlati életbe átültetve, hazánk anyagi és szellemi kifejlődésére irányadó befolyással voltak. E század második felében a közgazdaság terén munkálkodók már sűrűbben jelenkeznek. De engedjék meg nekem, ha