A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-16 / 113. szám
113. szám. XL évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1873. Péntek, május L1.. Szerkesztési iroda, s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. IQado-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épilet földszint. Sllefi/t'li'wi díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli esti kiadás együtt: 3 hónapra . . .........................6 frt — kr. 6 hónapra ... . Tld » - » Az esti kiadás postai különküldéséért felüldzetés negyedévenkint . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor "a"hó*első*napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEM szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-éőtere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 16. Budapest, május 16. A képviselőház mai ülése rövid volt. A két napirendre tűzött javaslat — a galicziai vasút engedélyokmányának módosításáról, s a közi. minisztérium tavalyi hitelmaradványainak felhasználásáról szóló javaslat hamar letárgyaltatok, csak az előadó Molnár Antal s Tisza miniszter szólván az átalános zajban. Az ülés Oláh Gyula s Madarász felszólalása s Pauler mentegetőzése után — a két ellenzéki szónok az ellen kellvén ki, hogy a kormány hibás eljárása folytán a ház nem dolgozhatik — gyors véget ért. A bécsi börzeválság folytán beállt események — melyek közé elsősorban a bankfelfüggesztése tartozik — emlékezetbe hozták az osztrák nemzeti bank teljes közömbösségét a pesti piac válságaival szemben, és jobboldali közlönyök sem tehettek máskép, mint ráutalni a nemzeti bank ellenséges magatartására Magyarországgal szemben, valahányszor a magyar pénzpiac érdekei támogatást követeltek ez intézettől, mely a bécsi bözzeszédelgők segélyezésére most oly áldozatkészségesen teszi folyóvá milliót. A „Napló“ reflectálva ma e körülményekre, kiemeli, hogy a magyar pénzpiacz eddigelé megóvta becsületét, holott a bécsi börze ismételten botrányoknak volt színhelye.. A pesti piacz tisztán saját erejéből állja meg helyét, anélkül, hogy eddigelé a szaporított bankjegy-forgalomban csak legkevésbé is részesült volna. A bankakta felfüggesztése elsősorban és túlnyomólag a bécsi pénzvilág érdekében történt. A „Napló“ fölteszi azért a nemzeti bankról, hogy midőn korlátlan jegykibocsátási jogot élvez, akként fogja a bécsi piacot hitelben részesíteni, hogy a válság enyhülése után a túlemissiót ismét visszavonhassa, s készfizetési képességét legalább saját adója értelmében visszanyerje. Most a pesti piaczoz illetőleg a nemzeti bankon van a sor, hogy beváltsa ígéretét tettel is, és hogy a magyarországi fiókintézetek dotatioját a megszaporodott emissio arányában emelje fel. A „Napló“ elvárja a Bécsben időző minisztereinktől, hogy oda működjenek, miszerint a bank a pesti pénzpiacot haladéktalanul és kellő mérvben dotálja. Nem szükséges a jobboldali közlöny ez enunciatiojával szemben részünkről kiemelni, hogy a bank magyar fiókjainak dotálása a legkevesebb, mit Magyarország cserébe kaphat azért, hogy a bankakta felfüggesztésébe beleegyezett s ekkép az osztrák nemzeti bank lételét Magyarországon törvényesnek ismerte el. A bécsi tőzsde helyzetét így jellemzi a „F. Presse. Nem találunk szavakat, hogy a nyomorúságot leírjuk.) Ma ugyanaz a látvány, mint tegnap. Az egész világ a Schottenringen,senki a tőzsdeteremben. 11 óra tájban a tőzsdebiztos mintegy 80 nevet olvasott fel, kinek fizetésképtelensége bizonyos. A kicsengetéssel ez alkalommal felhagytak. A névlajstromot tompa apathiával hallgaták meg, mely a néma kétségbeeséshez hasonlított. Válaszával későbben megérkezett a máj. 14-én megválasztott bizottság. Az alkudozás a hitelegylet, földhitelintézet, az alsó austriai leszámítoló bank és az anglo - bankkal, melyek állandón együtt üléseznek a hitelintézet helyiségében, eredménytelen maradt. A compensationális árfolyót a bankok nem fogadták el. "E hírre a fizetésképtelenek száma hirtelen százra emelkedett. A nagy tőzsdeterem megnyitásával, vagyis a déli üzletben a rémület még nagyobb lett. A tőzsde és hitelbank fizetésképtelennek lett bejelentve s egy ezzel kapcsolatos más nagy intézetről is rebesgetik, hogy fizetésképtelen lett. 1 órakor azonban a tőzsde és hitelbank kinyilatkoztató, hogy nem lett fizetésképtelen. E bank ingatlanaira, jelzálogaira hirtelen kölcsönteszi."?..ölhetett ki és ezzel tartozásainak eleget tett. Mintha a rémületnek a legmagasabb fokot kellet volna elérni, egyszersmind hírét hozták, hogy Boschau az áh,oszt, építő társulat és franco magyar bank igazgató tanácsosa magát meglőtte. A bukott Reitzer házzal való bonyodalmai voltak főleg oka annak, hogy ő elveszett. A compensationális árfolyamot azért nem akarta elfogadni a kiküldött tőzsdebizottság s a bankok választmánya, mivel ez által az összes bécsi tőzsde hivatalosan fizetésképtelennek jelentette volna magát ki. Minden egyes hitelezőnek szabad tetszésére van hagyva, hogy neki tetsző compensationális árfolyamot fogadjon el. A bécsi börzederoutera vonatkozólag közöljük ma az ottani börzekamara következő határozatát: „A börzelátogató uraknak ezennel emlékezetbe hozatik, hogy az előbbi ügyletekből még fönmaradt kiegyenlítetlen differenciák ma május 15-én csütörtökön kifizetendők. Aki e kötelezettséget nem teljesíti, a károsult följelentésére fizetésképtelennek nyilváníttatik. A múlt heti pénteki ügyletből fönmaradt teljesítetlen zárkötések, s az azóta történt új ügyletekre vonatkozólag ma csütörtökön május 15-dikén tartási nap van. Ez ügyletek rendezése pénteken, május 16-kán teljesítendő; szombaton, május 17-én az értékek átadása s a differentiált fizetése fog megtörténni. Aki a mondott határnapokra nem tesz eleget kötelezettségének, a károsult följelentésére fizetésképtelennek nyilváníttatik. A fizetésképtelenek névsora egy a börzekamra irodájában nyilvánosan megtekinthető jegyzőkönyvbe igtattatik. „Az utóbbi napokban több tőzsdelátogató megkísérlette a börzeügyletek megkötését megakadályozni, és egyes személyiségek ellen kihágásokat követett el. A kamara felkéri a börzelátogató urakat saját érdekükben oda működni, hogy ilyen börze tevékenységét bénító s a bizalom visszatérését megakadályozó — események elkerültessenek. Minden rendzavarás a tőzsdetörvény 7. és 8-ik §§ értelmében szigorúan fog fenyíttetni.“ Az egyévi önkénytesekre vonatkozólag a „P. Lloyd“ ma azt írja, hogy irányadó körökben tervben van két évvel meghosszabbítani a tényleges szolgálatot mindazon önkénytesekre nézve, kik egy évi szolgálat után nem nyerték el a tartaléktiszti qualificatiót. A nevezett lap határozottan elítéli e tervet, mely úgy látszik, a katonai obscurantismus egyik legújabb torzszülötte. A „Lloyd“ érvelése következőkben culminál: „A törvény ily módosítása mindenekelőtt azon családokat sújtaná, melyeknek fiai önkénytesek a hadseregben. Nemcsak az, ki tanulmányait félbeszakítja és polgári keresetforrását egy időre odahagyja, hogy eleget tegyen egy évi tényleges szolgálat által az általános védkötelezettségnek — hoz tetemes áldozatot az államnak , hanem maguk a családok is, melyek a hadsereg költségeit viselik. Az egy évi önkénytesek többet vesztenének három évi szolgálat által, mint amennyit ezáltal az állam nyerne. Megbüntetni valakit azért, mert nem volt képes egy évi szolgálat után elnyerni a tartaléktiszti rangot, oly méltalanság lenne, melyet nem hagyhat helyben a törvényhozás,amelytől a védtörvény megváltoztatása függ.Az egyévi önkénytes mint altiszt is be fogja tölteni helyét háború esetén, és csak előnynek tekintendő, ha minél több képzett altiszttel szaporodik a hadsereg. A Francziaországra való utalás helytelen. Az egy évi önkényteseket illetőleg fenálló törvény jó, csak helyesen vitessék ki.“ Részünkről megjegyezzük, hogy a törvényhozás nem hagyhatja helyben az általános védkötelezettségről szóló törvény ily értelembeni módosítását, ha tényleg e terv keresztülvitelét kísérlené meg a bécsi hadügyminisztérium. A magyar intelligens fiatalság nem maradhat semmikép egy évnél tovább azon hadsereg tényleges szolgálatában, melynek ügyeire nem bír befolyással Magyarország kormánya, és melynek szelleme érintetlen maradt az alkotmányos állapot behatásaitól. Ha már a magyar fiatalság nem a honvédségben tehet eleget tényleges védkötelezettségi szolgálatának, semmiesetre sem engedheti meg az országgyűlés, hogy újabb két évet legyen kénytelen eltölteni a közös hadsereg zászlói alatt. Ausztriában a választási előkészületek veszik főleg igénybe a politikai pártokat. A választási bizottságok sok helyen megalakultak már, sőt több helyen már a jelölteket illetőleg is történt megállapodás. Egyik bécsi kerület (Neuban) által dr. Schranck kéretett föl a jelöltségre, mit az el is fogadott. Miesben Herbst, Falkenauban dr. B 1 és 1t állíttattak föl jelöltekül. Az olasz parlament még mindig a szerzettörvénynyel foglalkozik. A vita igen élénk, mondhatni heves fordulatokat vesz. A május 11-iki ülésben Berti folytatá a megelőző napon megszakított beszédét és biztosítá a kath. világot, hogy a pápaságnak nincs mitől tartania egy szabad nemzet részéről, mely szabad intézményekkel büszkélkedik. Del Zo kétségbe vonja azt, hogy a nemzet méltóságával összeférhető lenne, vagy pedig a szükség kívánná, hogy a pápának új garantiák nyújtassanak, mielőtt elfogadta volna a már előbb nyújtottakat. Pisanelli kiemeli, hogy a tárgyalás alatt levő törvényben nem annyira az állam és egyházközti viszonyról, hanem arról van szó, hogy 464 convent, melynek 8151 szerzet tagja van, eltöröltessék; kifejezte egyszersmind azon reményét, hogy az egyház és állam között állandó béke fog bekövetkezni annyira, hogy Rómában a király és pápa, parlament, és zsinat, sajtószabadság és syllabus békésen fognak egymás mellett megférni. Ruspoli hangsúlyozá, hogy nemcsak Olaszország, de egész Európa türelmetlenül várja a kolostortörvény feletti vita eredményét; ha a jezsuiták továbbra is Rómában tanyázhatnak, akkor hiába való és kár volt annak idejében rést törni a Porta Pián; a kormány e törvényben kedvezményeket tesz azon pártnak, melyörömmel üdvözölne az Alpeseken minden idegen lobogót és örömmel fogadna minden idegen hajót; a generalatusok fentartásával megmaradna továbbra is a folytonos nehézségek és súrlódások kutforrása, a kath. egyháznak nincs szüksége szerzetesrendekre és főleg a jezsuiták csak addig hódolnak a pápának, míg benne támaszukat találják. Erre kitört aztán a vihar. Massari azt jegyzi meg többi között, hogy az előtte szóló „tribuni ékesszólással“ akar pompázni, mire Ruspoli azt válaszolta, miszerint szükséges, hogy oly kamarában, melyben oly sok praetoriánus van, legyen egy tribün is. Ezt még hevesebb szóváltás követte. Egyik képviselő sem akarta visszavonni az általa használt kifejezést, míg végre Ruspoli félig meddig sajnálatát fejezte ki a történtek felett. Míg a kamara a szerzettörvénynyel foglalkozik, ugyancsak május 11-kén, mint távirataink is jelezték volt, nagy meeing volt czélba véve a törvény ellen azon formában, amint az tárgyalás alatt áll. Nagy számú tömegek kezdettek gyülekezni ily felkiáltásokkal: „Abbasso le corporazion religiose! Abbasso il minisztero Lanza! Abbasso ! Preti! Viva la legge de 1866. Viva le Republica! A kormány már előreértesülve e mozgalomról, megtiltotta a meeting tartását s midőn a tömeg a megtartandó meeting helyére nyomult, már azt rendőröktől találta elfoglalva. Innen a Quirinálba akart törni a tömeg, de a feljáratnál rendőrökkel s katonákkal találkozott. Itt összekocczanásra került a dolog, több sebesülés történt, a nép egy küldöttséget akart meneszteni a királyhoz, hogy ennek előadja a nép kívánságát, de aztán elállott ettől. A feljáratnál ellenállásra találva, visszatértek a tüntetők és kisebb nagyobb tömegekben a város különböző utczáin vonultak végig hangoztatva fenebb jelzett felkiáltásaikat. A rendbontók közül a kormány többeket elfogatott. Az angolországi republikánusok 50 dlubbjának 70 delegátusa május 12-én tartott Birminghamban egy kongressust, melyben, mielőtt napirendre tértek volna át, John Brigthnak, Ballater, május 8 án kelt következő levele olvastatott fel az elnök, Cooper által : „Tisztelt uraim! Köszönöm a meghívást a tervezett értekezletre, habár azon nem jelenhetek meg. Ön bátorító szót kíván tőlem, de melyet én aligha adhatok. Sokkal könnyebb dolog valamely monarchia megbuktatását előidézni, mint azt, amit annak helyére kell tenni, és én félek, hogy az , melyet egy felforgatásért fizetnünk kell, sokkal nagyobb lesz, mint ez megérdemli. Elődeinknek egy monarchia ostobasága és bűnei által megbuktatott monarchia után majdnem egy évszázadig nem volt rendezett, szilárd kormánya. Francziaországnak egy századon át sok szerencsétlenséget és megaláztatást kell eltűrnie, mivel felforgatta a régi államformát és nem volt képes annak helyébe egy újat és biztosat állítani, mely átvette volna az örökséget. Spanyolország ugyanazon súlyos helyzetben van és mi érdekkel és aggálylyal nézzük az experimentumot. Az utóbbi negyven év alatt törvényeinkben és államkormányzatunkban egész sorát kaptuk a javításoknak, melyek más országok ily nemű intézkedéseivel bizton kiállják a versenyt, ha azokat még felül nem múlják. Ez okot ad nekünk reményre és bizalomra, hogy államkormányzatunkat oly jóvá tehetjük, hogy a nép értelmesebb tagjai azt támogatni, tisztelni és szeretni fogják és mi lezt anélkül,hogy előidéznek azon viharokat,melyek egy régi monarchia megbuktatásától elvárhatlanok. Én nem rokonszenvezem az önök törekvéseivesat. John Bright. A levél felolvasása után Bradlaugh, az ismeretes republ. agitator tartott beszédet, melyben erősen hangsúlyozta, hogy az angol republikánusok csak törvényes és morális eszközökkel törekednek czéljuk felé: az angol köztársaság megalapítására és proclamálására. Ezt csak úgy érhetni el, ha republikánus eszmék terjesztésével a republikánus párt képviselőkkel fog bírni a parlamentben, lassan kint oly számmal, hogy ezek segélyével megváltoztathatók legyenek azon törvények, melyeken a monarchia nyugszik. A királyi család — úgymond — csak egy parlamenti adtó alapján ül a trónon s most e törvény megszüntetésére kell törekedni az alkotmány határain belül. Ha e törvény meg lesz szüntetve, vége a monarchiának is. — Végre elhatározta a congressus, hogy a különböző republiklubbok „nemzeti republikánus ligává“ fognak szerveztetni. — A pesti tőzsde helyzete ma keveset változott. A tőzsdelátogató közönség száma nem nagy. Tegnap a medio liquidatio ugyan sok nehézséggel járt s az elszámolást nem lehetett bevégezni. Néhány coulissier zavarban volt, de ezek fizetésképtelensége magában véve még keveset jelent. Este hírül hozták, hogy a nemzeti bank pesti fiókja a leszámítolást 4 millió rendelkezésére bocsátott újabb összeggel folytatni fogja. Ma a déli órákban a tőzsdeterem még egészen üres volt, a tőzsdefolyosót és az épület környezetét azonban a szokottnál sokkal sűrűbben rajongta körül a tőzsdeközönség. Látni lehetett, hogy a bécsi válság decomponálólag hat az üzletre. A közönség kis apró csoportokra oszolva alkudozott a rendezés felett. De a hangulatot egészben véve a viszonyokhoz képest nyugodtnak mondhatjuk. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Borsod s Szepesmegye kérvényét Rákóczy hamvainak hazaszállítása iránt (Helyeslés.) Borsodmegye kérvényét a tűzkárbiztosítás államivá tétele, s ugyan Borsodmegye kérvényét a katonabeszállásolás szabályozása iránt, továbbá Sopron megye közönségének kérvényét a községi önmegadóztatásra vonatkozó törvény módosítása iránt. Mind e kérvények kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Radó Kálmán, a gazdasági bizottság előadója benyújtja a ház május havi költségvetését. A holnapi ülés napirendjére tűzetik. Következik ezután a napirend, az Igácsországi vasút engedélyokmányának némi módosításáról szóló javaslat tárgyalása. Szeniczey Ödön jegyző olvassa a javaslatot. Molnár Antal közp. biz. előadó : két lényeges módosítást tartalmaz a javaslat. Egyik az emelkedési arány lejebb szállításáról, másik a határszéli vonal elkülönzött megnyitásáról szól. Mindkettőt a forgalom megkönnyítése, esetleg gyorsabb eszközölhetése teszi szükségessé. Kéri tehát a javaslat elfogadtatását. A javaslat erre átalánosságban, azután pedig részleteiben — a közp. biz. csekély styláris módosításaival — elfogadtatik. Következik ezután a közi. miniszter 72-ik hitelmaradványainak felhasználásáról szóló javaslat. Wachter Frigyes jegyző olvassa a javaslatot. Molnár Antal: Tudva van, hogy e hitelmaradványok föl voltak véve az idei budgetbe is. De a pénzügyi bizottság törölte onnan ez összegeket, azon utasítással, hogy később nyújtson be ez iránt külön javaslatot. Ez megtörtént s e javaslat áll most a ház előtt. Az összes hitelmaradvány most 12 millió. A központi bizottság elfogadta ez összeget a pénzügyi bizottság szövegezése szerint s ajánlja a háznak is elfogadásra. Tisza Lajos : Itt eltérés volt a pénzügyi bizottság s a miniszter között. A miniszter úgy fogta fel a ház határozatát, hogy minden hitelmaradvány fölveendő a póthitelbe, míg a ház bizottsága úgy magyarázta, hogy csak azok, melyek az új budgetben fölvetettek. Ez azonban gyakorlati nehézséggel nem járván, ő hozzájárult a javaslathoz. Erre a javaslat átalánosságban, s azután a pénzügyi bizottság szövegezése szerint részleteiben is elfogadtatik. Elnök : A mai ülés napirendje e szerint ki van merítve. Oláh Gyula: A napirendhez kivan szólani. — Mártius vége óta a ház mit sem tett. Összejött husz perczes ülésekre, de érdemleges munkálkodása semmi. Értené ez eljárást, ha rendezett állam lennénk ha nem lennének megoldatlan kérdéseink. De mert vannak, mert ott van a közegészségügy, ott van az egyetemi kérdés pártszempont alá nem eső kérdései, s lenne tehát dolog. Ha nem teszünk semmit, az a kormány hibája. Ő nem akar e mulasztásnak részese lenni, nem engedheti, hogy Magyarország képviselőháza részes legyen. Nem akar határozatot initiálni, hanem fölhívja a kormányt, járjon el lelkiismeretesebben. (Élénk helyeslés.) Pauler Tivadar: Nem tudja hova ezérzott az előtte szóló. A jelen ülésszak csakhamar be fog záratni, addig csak pár sürgős javaslatot lehet tárgyalni. Azutánra lesz elég javaslat, felsorolja az általa máris benyújtott javaslatokat. A kormányt nem érheti tehát vád. A legtöbb javaslat az előtanácskozás stádiumába van s ezért nem kerülhet tárgyalás alá. Madarász József (Nagy zaj jobbról.) Bocsánatot kérek, alig van 11 óra, az ülés szétmegy, s a legközelebbi ülésen, mikor valószínűleg más dolgunk is lesz, kellene elmondanom megjegyezéseimet az igazságügy miniszter válaszára. Igaz, hogy vannak ő neki benyújtott javaslatai, melyek még nem intézték el. De vannak kötelességmulasztásai is- ilyen a vallásszabadság s a polgári házasság, amelyre nézve határozat által utasítva van. (Pauler elutasítólag int kezével.) Bocsánatot kérek, igenis utasítva van. Ha nem akarja teljesíteni, elhagyhatja a minisztériumot, de míg a határozat megváltoztatva nincs, teljesítenie kötelesség. (Élénk, hosszas helyeslés.) Ott van a kir. kisebb hosszonvételek ügye és még annyi más. Ezt mind teljesíteni kell. (Helyeslés balról.) Elnök : Határozat nem imitáltatván, miután az ülésnek egyéb tárgya nincs, azt feloszlatom. Legközelebbi ülés holnap reggel lesz. Ülés vége 11 órakor. 2) a város tulajdonát képező legelőből a mikécsai részt halastó épités ürügye alatt elvonta, ezen 2—300 hold terület helyett a városnak semmi kárpótlást nem adott. 3) mert Lele telepitvényes község lakosai irányában oly állást foglal el, mint főuraink közül a legkegyetlenebb.) mert 1873. évben, a midőn a makói r. k. néptanítók sovány fizetésük mellett majdnem az éhenhalással küzdöttek és segélyért hozzá folyamodtak, őket semmi segélyben sem részesité, sőt a paedagogia és minden emberi érzelem gúnyára őket a levesosztó-intézethez utasitá. Ennek ellenében a bánáti népiskolákat tanszerekkel, tanitóikat pénzzel segélyezte. Quo simus origine nati asiquando, signa damus, vagyis a püspök ur születése és szive szerinti flamand. 5) Mert a múlt évben, midőn Makó város küldöttségileg kérelmezett nála, hogy a püspök ur által alapítandó fiú vagy leánynevelő intézetek valamelyikét városunkba helyezze; a 30000 lakossal bíró város tekintélyes küldöttségét nem csak el nem fogadta, hanem előre leszökött Oraviczára. 6) Mert az 5) alatt említett fiú- vagy leánynevelő intézetet a bánságba helyezte el, idegen ajkúak részére idegen tannyelv és rendszer szerént, városunk kérelmét, honnan százezerekre menő jövedelmét hozza, figyelmen kívül hagyta nem csak, hanem azokkal idegen nyelvű nemzetiségeket ápolva, a magyar nemzetiségért semmit sem áldoz. 7.) mert indokolatlan gyűlöletében annyira megy, hogy nem egyszer nyilatkozott, miszerint örül, ha makói embert látnia nem kell; midőn ennek daczára városunkban megjelen, apostoli kötelmeit azáltal véli leróhatni, hogy a lelei és kopáncsi pusztákon levő marháit és birkáit meglátogatja, a r. kath. normál iskolát azonban kerüli. Ez a püspöki uradalom és részben a püspök urnak személye szerinti 7 főbűne, melyeknek tudatában ne csodálkozzék a püspök ur, hogy amilyen a jó nap, olyan a fogadj isten. Van azonban a püspök urban némely méltánylandó érzelem; ez legközelebb abban nyilvánult, hogy a macskazenét követő reggelen összeszedette csókmókját s városunkból elszelelt azon kijelentéssel, hogy mig él, többé határát át nem lépi. Quamprius sit tibi terra levis!— vagy is a feledékenység pora borítsa neved! Gyászfátyolt a múltra. .... A kenetteljes pap úrnak adott macskazene után nem feledkeztek meg a műkedvelők a csendőröket kirendelő Szél Ákos megyei főjegyző és alispáni helyettesről sem, s ablakai alatt a legsikerültebb másodlagos macskazenével tisztelegtek. Köszönje ezt az illető azon embertelen és alkotmányos tisztviselőhöz nem illő utasításnak, melyet a kirendelt csendőröknek adott; —mert noha jól tudta, hogy a macskazenét a város intelligentiája szándékolja, mégis a résztvevők elfogatását vagy közéjük tüzelést rendelt; — hogy ez nem történt, csak annak köszönhető, hogy a pandúr zsinóros dolmánya alatt valami nemesebb dobog, mint a helyettes alispán ur salonkabátján belül. Így van, midőn Dzdinszky alispán ur az országgyűlésen van, s itthon egy gyermek kormányoz. Incompatibilitás jöjjön el a te országod! Dr. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 16. Elnök: Bittó István. Jegyzők Mihályi Péter, Szeniczey Ödön, Wächter Frigyes. A miniszterek közül jelen vannak Szapáry, Tisza, Pauler, Zichy. Vidéki levelezések. (Macskazene és még valami.) Makó május 10. Sajátságosan lephet meg mindenkit, hogy a múlt időknek némi reminiscentiája jelentkezett a magyar alföld egyik legnagyobb városában; macskazene in optima forma, mely azonban nem mint hajdanában politikai, hanem társadalmi és culturai érdemekért adatott. Kinek ? A fekete gárda egyik kiváló tagja — Bonnaz Sándor csanádmegyei püspök urnak. 1873. év május hó 9-én estve Makó város kaputos ifjúságának egy jelentékeny része által vezettetve a 3 nap óta városunkban időző Bonnaz püspök ur ablakai alatt számosan megjelenvén, daczára a városi és megyei egyesitett csendőrség töltött fegyverei, villogó szuronyai és revolvereinek, daczára a zsinóros hüvelyekbe bujtatott nyagyméltóság püspöki istálló-személyzet által mérgesen forgatott vasvillák és egyéb felszerelt eszközöknek, jön a készletben tartott eszközök és utánzott állati hangoknak impozáns zöngedezménye, melyből a „helyre tyutyu-tyu“ kiválóbb és alkalomszerű helyei sem hiányzottak. Ezen feltűnő jelenség jelzője egyrészről azon társadalmi kórállapotnak, melylyel nemzetünk életében újabb időben többször találkozhatui, de egyszersmind jelzi azon mély meghasonlást, mely a csanádmegyei püspök és Makó városa között már évek óta létezik. Ezen meghasonlásnak okai: 1.) a püspöki uradalom már a legelőelkülönzés után eszközölt Maros-szabályozásnál a Szagolynak nevezett kis nyomást a város tulajdonából elvonván azt a város hozzájárulása nélkül a szomszédos Torontói megyei birtokosoknak bocsátó át anélkül, hogy a városnak kárpótlást adott volna. Közkiállítási dolgok. A külföldi lapok véleményéből a kiállításról közöltünk már egynémelyeket. Ma folytatjuk e szemlét s adjuk a külföldi sajtó megjegyzéseinek érdekesebb részét ismét. Az „Independance beige“ a megnyitási ünnepélyről emlékezvén meg, igy ír: Az uralkodó kísérete, bála a magyar mágnásoknak, ragyogó látványt nyújtott. Magyarország minden megyéjének megvannak sajátságos jelmezei,melyek egymástól szinben, anyagban s prémezésben különböznek, de e sokféleségben ízlés és gazdagság nyilvánul. Gondolják el önök a legértékesebb szöveteket, a leggazdagabb hímzést s a legragyogóbb szinpompájú ékszereket ; ebez nagy értékű láncz a dolmányon, s a régi aranyműves munka egész pazarságával készült vitézkötés — s a képet megnyerik önök. S e kincsek nem tegnapról valók; ezek már viselőik őseit is hisziték- s egynémely görbe kard, mely most az uralkodó egyik másik kísérőjének oldalán lóg, nehéz csorbáit még a török háborúk időszakában nyerte.“ A „Journal des Debats“ levelének, mely meglehetős hideg hangon van tartva, zárszavai igy hangzanak: A közkiállítás tehát meg van nyitva, a nagy könyvnek, mely a művészet és ipar sikeréről és diadalmáról fog bennünket értesíteni, elkészült czimlapja s előszava; de valamint Párisban s Londonban, úgy Bécsben is a könyv többi lapjai csak hetek után lesznek megírhatók, mert sok nincs még befejezve, sok alig megkezdve. Elővigyázatból tartsuk hát vissza mindaddig ítéletünket, míg a közkiállítás egész fényét megmutatja.“ A „Kölnisebeig“ szellemdús levelezője Max Schlesinger természetesen igen előnyösen ismerteti a kiállítást, bár viszásságain nyargaló humora olykor-olykor a vagdalkozás oly nemét ölti, mely a derék bécsieket alighanem ébreszti föl olykor- olykor azon édes önelégültség hangulatából, melybe Bécs világvárossá emelkedésének ezen újabb jelensége óta annyi élvezettel merültek. E hó 7-én a kiállítást 14,564 egyén látogatta,ezek közt 6400 fizetett. A német koronaherczeg ép akkor akart átmenni egy részén, midőn azt fényképezték. A herczeg s kísérete polgári öltözetben lévén, nem ismerték meg, s egy őr részéről nem épen oly módon tartóztathatott föl, mint ahogy a koronaherczegekkel az őrök beszélni szoktak, ha szoktak. Arról, hogy ez őr kap e a kiállítás végén valami német császári érdemjelt „hivatalos eljárásban tanúsított buzgalmáért“ arról nem szól a profétia, hanem egy bécsi lap vezérczikkben tárgyalja, mennyit árt a kiállításnak a szó szerint a rendeltekhez ragaszkodó, elnézést nem ismerő hivatalos túlbuzgalom. *■ A Práter fahrt, melynek fénye az idén a kedvezőtlen időjárás folytán május elsején nagyon elhalványult, tulajdonkép folyó hátán ment végbe. E napon oly szakadatlan kocsisort látott Bécs, melyre egyhamar nem emlékeznek még legrégibb lakói sem. A király és királyné födött kocsiban esti hat óra felé hajtattak a práterba, hol az úgynevezett „Lufthaus“-ig kocsizva, ott kó-