A Hon, 1873. augusztus (11. évfolyam, 176-199. szám)

1873-08-08 / 182. szám

182. szám. XL évfolyam. Esti Mate, Budapest, 1873. Péntek, an . Szerkesztési iroda , Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert ke­­­ktől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési d­ij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es­sti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra ...... 12 » — » A® esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » A­z előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó*is()*napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP.­I HIRDETÉSF.K szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivata­lba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, augusztus 8. Budapest, aug. 8. A függő államadósság ellenőrzé­sére kiküldött országos bizottság augusztus 4-diki ülésében, a „Pesti Napló“ értesülése szerint, két oly dolog fordult elő, mely mél­tán magára vonhatja a közérdekeltséget. A ne­vezett bizottság hatáskörét ugyanis az 1868- dik évi 46. t. czikk írja körül,mely következő­leg szólt: „Az ellenőrző bizottságok feladata felügyelni hogy az 1867. XV. t. sz. 5. § ában a sóbányai utal­ványok és államjegyek között megállapított viszony a törvény értelme szerint akképen tartassák fenn, hogy a sóbányautalványok időnkénti kereskedése folytán az államj­egy­ekből s váltópénzjegyekből álló és összesen 313 milliót tevő függő adósságnak növe­kedése állandóvá ne váljék.“ E törvényezik homályos szövegét az osztrák pénzügyi kormány a maga javára tudta fölhasználni. Az osztrák pénzügymi­niszter ugyanis a salinák kamatlábát leszál­lította, miáltal elérte azt, hogy a sóbánya­utalványok nagy mértékben beváltottak, úgy hogy ezen 100 millió frtot tevő s csak az örökös tartományokra háramló adósság 40 millió­értra szállíttatott le, s ennek foly­t­án míg Magyarország a 100 millió utáni kamat­nak egyik részét mindig fizette és most is fi­zeti, az örökös tartományok a salinák utáni kamatfizetéstől megmenekültek, minthogy a kibocsátott államjegyek semmi kamatba nem kerülnek. A „Napló” ezután megemlíti, hogy a nemzeti bank, mely a salinákat, kezeli, köze­lebb 9 millió forintot helyezett el a bizott­ságok tartalékában, s ez összeg legnagy­obb részét bankjegyekben akarta kifizetni. Minthogy azonban az idézett törvény világos rendelete szerint, a sóbányai jegyek csak államjegyekkel helyettesíthetők: a bizottsá­gok,­­ és pedig az osztrák szintúgy, mint a magyar, a bankjegyeket nem fogad­ták el, s az osztrák nemz.­bank nem csekély zavarban volt, hogy honnan kerítsen egyszerre ennyi államjegyet? A banknak e zavarában azonban segítségére jött az­ osztrák pénzügymi­niszter, ki úgy látszik, sokkal kedvezőbb hely­zetben van, mint a magyar s a bankjegyeket nemcsak most becserélte, hanem jövőre is be­cserélni ajánlkozott. A más­ik dolog, melylyel a bizottság foglalkozott, a következő: Az államj­egyek és salinák, melyekért Magyarország is jól áll, s melyeknek készíté­séhez a közösügyi quota szerint hozzájárul, még mindig az egységes Ausztria ne­vében adatnak ki s e jegyeken a monarchia dualistikus alakja és kettős államának semmi nyoma sincs. Kvassai Jenő bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő a közös pénzügyminiszterhez e tárgyban: „Hat esztendeje múlt, hogy az alkot­­ányos élet monarchiánk területén visszaállíttatott és a mon­archia ehhez képest két állammá változott.­­ Már ezen viszony egy maga sürgősen megkívánta volna, hogy a régi egységes ausztriai birodalom jelvényét magukon hordó államjegyek a dualismushoz mérve átidomittassanak. Szükséges ez annál inkább, mint­hogy minden régi egységes állapotnak, a mennyiben ez az 1867. XII. tcz. által törvényesen fenntartva nem létezik, az alkotmányhoz leendő átidomítása a két államforma consolidatiójára, és ebből kifolyólag ő cs. és apostoli kir. felsége legmagasabb trónjának és édes hazánk állami létének szilárdítására vezet. De nemcsak államjogi, hanem nemzetgazdá­­szati indokok is követelik az államjegyek alakjának megváltoztatását, s illetőleg a régieknek más alakú­­akkali felcserélését, minthogy napról napra nagyobb mennyiségű hamisított államjegyek vizetnek a for­galomba, és ez­által sok jóhiszemű birtokos keres­ményétől fosztatik meg. Hallottam magán után ugyan, hogy ezen átala­kítást nagyban akadályozza a két állam czimerének hiánya. De a fennebb érintett két sürgős körülmény véleményem szerint szükségessé teszi az államje­gyek átalakítását habár ideiglenes czimer használata mellett addig is, míg a czimer a törvényhozás által végleg megállapittatik Ezen okoknál fogva kérdem az igen tisztelt­­ közös pénzügyér úrtól : Hajlandó-e a két állam kor­mányával magát érintkezésbe tenni a czélból, hogy A „HON“ TÁRCZÁJA.­­ Odilon Barrot. (Szül. 1791. jul. 19. Megh. 1873. aug. 7.) Ma hozta meg a sürgöny a hírt, hog­y az ősz franczia államférfi, Odilon-Barrot, kinek feje fölött Francziaország legmozgalmasabb napjai, nagy hord­erejű eseményei viharzottak keresztül, meghalt. Odi­lon-Barrot Camille Hyacinthe Villefortban született (Lozère megyében) 1791.július 19-én s befejezvén tanulmányait, az 1814-iki restauratio után a sem­mitő törvényszéknél mint ügyvéd lett alkalmazva. Ez állásában, mint Francziaország számos más ügy­védje, nagy népszerűségre tett szert a politikai vád­lottak ügyes védelmezése által. 1827-ben az „Aide­­toi“ nevű népkörnek tagja, 1830-ban pedig ugyan­annak elnöke lett. Odilon-Barrotnak nem kis része van a forra­dalom előkészítésében ; jul. 28-án a municipalis bi­zottságba választatott be, s midőn az Orleans­ág al­kotmányos királynak hivatott meg, mint a három biztos egyike X. Károlyt Cherbourgba kisérte. Visz­­szatérte után a Szajna megyei praefekturát kapta s a Lafitte minisztérium alatt egyszersmind az állam­tanács tagja lett. Azonban nehány hó múlva, miután a Lafitte­­kabinet a Perrier kormánynak adott helyet, lemon­dott nem csak praefekturi, hanem az államtanács­ban elfoglalt állásáról is. Ezután rövid idő múlva képviselőnek választatott a kamarába, melyben eré­lyes oppositiót képezett ugyan az udvar, Perrier, Gui­zot és Malé ellen, de másfelől óvakodott a republiká­nus érzelmű baloldalhoz csatlakozni. Ily irányban lett ő az úgynevezett dynasticus ellenzék legkitűnőbb képviselője és harc­osa, a­ki az Orleans uralkodó család fenntartására törekedett ugyan, de a júliusi forradalom összes vívmányait és teljes követelményeit is zászlójára írta. Az eddigi kormányzat bukása után 1840-ben első alkalommal lépett fel a kormány mellett és tá­mogatta a keleti kérdésben Thiers kormányát, azonban e támogatása által nem érte el — a­mi pedig czélja volt — a septemberi törvények meg­szüntetését. Midőn októberben ismét úgy fordult a koczka, hogy Guizot lépett a kormány élére, Odilon Barrot minden alkalmat felhasznált arra, hogy a ministerium tetteit gyanúsítsa s az az ellen intézett heves és mérés támadásai által nem egy kellemetlen napot okozott a kormány elnökének. Kifáradva a parlamentáris harczokban, 1846- ban üdülés és egészségi szempontból utazást tett kelet felé. Innen újult erővel visszatérve, nagyfontos­­ságú tevékenységet fejtett ki, midőn 1847-ben meg­­­indult a választási jog kiterjesztése érdekében a re­form-mozgalom. A parlamenti agitátorok, kik a jú­liusi trón iránti hűségek és támogatásuk színét meg­akarták óvni, mint Thiers, Remusat gróf és mások Odilon-Barrotra, mint az ellenzék nagy te­kintélyű vezérére támaszkodtak s mig önmaguk nem vettek részt az úgynevezett, „reform-banketteken“ Odillon-Barrot-t küldötték oda, ki 1848-ban alá is írta a meghívást a reform-bankettre, de utóbb, midőn a mozgalom fenyegető irányzatot kezdett ölteni, an­nak keresztülvitelét iparkodott meggátolni. Bekövetkeztek aztán a mozgalmas napok. O. Barret február 22 én aláírta a Guizot elleni vádira­tot. Guizot megbukott s a király daczára nagy ellen­szenvének, melylyel Barrot iránt viseltetett, mégis — főleg Thiers többszörös sürgetésére és ajánla­taira — meghívta őt a miniszterelnöki állásra február 24-én. O. Barrot tehát kormányt alkotott és annak élére állt, de a király előérzete és ellenszenve iga­zolva lett az által, hogy Barrotnak első lépése is szerencsétlen volt. Ő ugyanis Thiers társaságában és támogatása mellett azt tanácsta a királynak, a­mire ez rá is állott, hogy csapatjait vonja vissza. E lépéssel aztán meg volt adva a kegyelemdöfés a júliusi trónnak, melyet pedig O. Barrot támogatni és fentartani kívánt. A király menekülése után azt indítványozá O. Barrot a képviselőház utolsó ülésében, hogy állítas­sák fel egy régensség a párisi gróf javára. Az indít­vány heves és elkeseredett vitákat szült, melyek fő­leg Lamartine befolyása alatt azzal végződtek, hogy a régensség iránti javaslat elvettetett.­­ Mi­dőn a népizgalom árjai már magasra csapkodtak, szónoki tehetségének erejével remélte azt lecsillapí­tani, de beszédei nem értek ezért, sőt annyira felin­gerelték a népet, hogy élete is veszélyben for­gott. Miután tehát látta, hogy az árnak nem állhat ellent s nem úszhat azzal szemben, mint sokan má­sok hasonló körülmények között, csatlako­zott a köztársasághoz, s Aisne megyé­ben meg is választatott az alkotmányozó nemzet­gyűlésbe képviselőnek, mely alkalommal az alkot­mányjavaslat kidolgozására kiküldött bizottság tag­ja lett, hol tevékeny működést fejtett ki. Nemsoká­ra a törvényhozó testületbe is beválasztatott s B­o­n­a­­parte Lajos első kormányának elnöke és igazság­­ügyminisztere lett, hanem ez állásában rövid idő múlva, 1850-ben B­a­r­o­c­h­e által lett helyette­sítve. Ugyan ez év junius havában az elnök dotatíoja ellen szavazott s júliusban a huszonötbe bizottságba, 1851-ben pedig az alkotmány revisiojára czólzó ja­vaslatok tárgyalására kiküldött bizottságba választa­tott meg. Mindenikben tevékeny részt vett. A körül­mények és viszonyok ismét oly fordulatot vettek, hogy Napóleon Lajos újra megkínálta őt a minisz­terelnöki tárczával illetőleg új kom­ány alkotásával (1851. mártiusban), de O. Barrot ez ajánlatot nem fogadta el. Bekövetkezett aztán nem sokára Napóleonnak deczember 2-ai államcsínye. Ekkor mintegy ötven tagja a többségnek gyűlt össze. O. Barrot házánál oly czélból, hogy a köztársasági elnök erő­szakossága ellen tiltakozzanak, de czéljukat nem érhetők el, mert mindnyájan elfogattak. Odilon Barrot azonban nem sokára szabad­lábra helyezte­tett. 1852 januárban az Orleans-családi tanács tagja lett s májusban vonakodott letenni az esküt az al­kotmányra. A császárság felállítása óta visszavonult a nyilvános élettől.­­ A trónkövetelő család másik ágával épen most transigáló orleansok egy tekin­­télyes párthivet vesztettek Odilon-Barrotban, az egységes Ausztriát előtüntető államjegyek a dualismushoz mérten átalakíttassanak, és ha máskép nem, a jegyek egyik oldalán az osztrák, a másikon a magyar czimet ideiglenesen alkalmaztassák. Kelt Bécsben, aug. hó 4-én 1873.« Ezen interpellate a miniszterrel közöl­­tetni rendeltetett, s ez arra a szeptember hó első napjaiban tartandó bizottsági ülésen fog válaszolni. Lapunk reggeli számában visszatérünk még e tárgyra, elmondva nézeteinket ezen ügyről. A porosz kormány, hogy legalább szinteg bebizonyítsa, hogy a nemzetközi non interventió elvét nem kívánta megsérteni az által hogy a „Friedrich Karl“ fregatta kapi­tánya. Werner elfogta Vigilantét, a spanyol felkelő hajót, nevezett kapitányt elmozdította és helyére Przewinskit nevezte ki. A spanyol kormány dicséretes erélyt fejt ki a rend helyreállítása érdekében. Naponta új jeleit adja életre valóságának. A déli felkelők mozgalma mind szűkebb határok közé szoríttatik. Eddig meghódolt Sevilla, Ca­diz és Malaga, melyekben heteken át a rém­uralom ütött tanyát s várjuk minden távirat­tól, hogy a kormány csapatok újabb és újabb sikereiről hozzon hírt. Németország hadereje. Berlin, aug. 2. Poroszország életét most inkább mint valaha Nagy Frigyes szelleme vezeti. Az egyházi politikát, e szellem munkája folytatásának tekintik. Ha vala­hol, bizonyára e hadsereg körül­i körében látszik, hogy nem feledték el mondását: Poroszországnak mindig előőrsön kell lenni, vagyis hadkészen. E főel­ven nyugszik a mai hadszervezet. És semmit el nem mulasztanak,hogy a hadkészséget, a gyors mozgósítást minél nagyobb tökélyre vigyék, hogy a legközelebbi hadjárat dús tanúságait javításokban értékesítsék. A győzelem nem szédíti büszke veszteglésre, hisz em­lékeznek, hogy Frigyes diadalmas sergei halála után oly rövid időre mint por repültek szét Jénánál, oly gyorsan emészt a tétlenség s annyira testvérgyermek a tétlenség és tehetetlenség. A folyó év májusában benyújtatott a birodalmi tanácsnak a kir. hadsereg szervezetéről szóló­­javas­­lat, mely a békelétszámot 401,659 emberre emeli, nem számítván bele az egyévi önkényteseket A gya­logság 469 zászlóaljat, a lovasság 465 századot, a tüzérség 329 üteget, a műszaki és szekerész csapa­tok tizennyolez, tizennyolez zászlóaljat fogna képezni. A békeállomány tetemesen szaporíttatott, minden gyalogzászlóalj 36 — 40 emberrel s a többi fegyvernemeknél hasonló arányban. Ha számítjuk a honvédséggel együtt a­­12 éves szolgálati időt, és veszszük, hogy a békelétszám összege minden három évben kiképeztetik, a hadi létszám összegét egy millió hatszázezernek találjuk. Még e roppant szám sem elég a nagy német nemzet ragyogó dicsőségének biztosítására, hanem a népfölkelés is szervezetin czéloztatik, még­pedig oly formán, hogy békében már teljes szervezete meg lé­vén állapítva, háború idején csak­is a mozgósítási parancsra legyen szükség, s így nagyon rövid idő lejárta után helyőrségi szolgálatba léphessenek. Okul szolgál erre, hogy a franczia háború alkalmával sok oly nehézséggel járt a kiszolgált katonákból, s a nép­felkelés czímén alkotott 100 egynéhány ezerből hely­őrségi szolgálatot végző ember felállítása, minek egy csak kevésbé szerencsés hadjárat idején is felsülése bizonyos lett volna. A honvédség a múlt hó közepén új beosztást nyert. Minden hadtest kat sor hadosztálya mellé egy honvéd gyalog hadosztály s egy honvéd lovasezred, négy üteg és 5, illetőleg 6 honvéd pótzászlóalj ren­deltetett. Teljes létszám csupán a gárda s 1 —8-ik hadtestnél van meg jelenben. A 9—12. hadtest részére 1879 ben, a 13—15. hadtestnél 1883 lesz meg az ugyan évről-évre növekedő teljes létszám. A bajor két hadtestnek még 1875-re ki kell állítani a teljes honvéd létszámát. Egy hadtestről, nem tudom, hogy a würtembergi vagy a szász, nem találtam semmi említést. A honvédség (ne­m számítva a megszálló vagy pótzászlóaljakat) tesz 219 zászlóaljat és 90 lovas századot, vagy­is 260 ezer embert 432 ágyúval A hadszer-vezet költségeit most is nagy meg­­terheltetéssel viselik az egyesített apró államok, melyek régebben aránytalanul kevés katonát voltak kénytelenek tartani, s épen e folytán volt pénzük oly számos és kitűnő tanintézetet állítani fel, s a növekedő terhet örömest kerülik a­míg lehet, tehát nin­cs miért csodálnunk, hogy a mindenható Bis­marck­kal szemben sikerült a fondorkodóknak ke­resztül vinni, miszerint a kir.­gyűlés a törvényjavas­latot tanácskozás alá az ülésszak bezárta előtt nem vette. A birodalom kormányát Oroszország ez év februári és Francziaország új törvényjavaslata jó formán kényszerítették, hogy a létszámfelemelésben bizonyos egyensúlyra törekedjék. Persze a hatás európai már­is, el lehetünk készülve hasonló meg­­lepetésre mi is. „Das Genie ist der Fleiss“, a szorgalom a lángász, úgy látszik a császár-király jelszava. — A katonai dolgokban fáradhatlan. Mindennap dolgozik a cabinetfőnökkel egy pár órát (írják a lapok), maga évenkint szemlét tart legalább is a sereg kétharmada, fölötte eljár a tisztek társaságainak felolvasásaira, ott van a kísérleteknél, szóval a legszorgalmasabb katona, ki a sereg tudományos szellemére nézve a legjótékonyabb példát adja. — Nemcsak a nemzet munkás természete, hanem ez is befolyással van azon lázas igyekezet és tevékenységre, mivel a porosz sereg tiszti karánál minden lépten nyomon talál­kozunk. A nagy táborkar, a hadtest-táborkarok a »Kriegs-Academie« tar­o­czainak egy része, illetőleg évi turnusa nagy nyári utain van. Kirándulásaik az ország legkülönbözőbb részeire kimondhatlan iskola a földszín felvételben, a geographiában, a gyakorlati szolgálatban pl. táborhely választása­­ hadtest vagy több részére stb. A hadgyakorlatok később fognak és szoktak megkezdetni. Most egy más és bizonyosan tapaszta­lás folytán szükségesnek ítélt hadgyakorlatról érte­sítenek a lapok, az ostromvívás és védés gyakor­latáról Graudenznél. Ily nemű hadgyakorlatot még eddig egyik állam se tartott, miért is idegen tisztek nagy számban vannak jelen. Pontosan értesítenek a lapok, hogy az első, második, már a harmadik víév (Paralelle) megnyittatott avagy bevégeztetett; a futó árkok, fedett utak, telepek, félévek mennyire készültek el, a gyalogság támadásai hogy sikerültek. A vivás és védésnél hat műszaki zászlóalj, két vár tüzérezred, s a helybeli gyalogezred vannak szol­gálatban. E héten egynéhány régi erőd művön s a viműveken a tüzérség fogja magát gyakorolni. Két­ségtelen, hogy az ilyen gyakorlatok nem kevéssé emelik a mérnök és tüzér tisztek ügyességét, vala­mint a legénység használhatóságát. A költség egy ily hadgyakorlatnál nem csekély, mert a lerontott erődöket fel kell építeni Az altisztek anyagi helyzetében egyik héten, azok erkölcsi helyzetén a másik héten javítanak; ágyú, fegyver mintákkal kísérletet tesznek. Mainz­­ban conserv gyárt építenek; a várak egyes erődeit távírdával kötik össze (Berlin minden laktanyája direkt távirdai összeköttetésben áll a császári kabi­nettel) ; tavaly Kidben a tengerész akadémia szer­veztetek, most észleldét állítanak sót. Az elősoroltakból is eléggé kitűnik a lázas te­vékenység, mely soha sem tud eleget tenni az ország biztonsága s fegyveres ereje érdekében, a­míg ná­lunk a sereg — a honvédség — nem is mondom, hisz jól tudjuk mindnyájan, hogy van. Itt nem mondja senki, de a tények hirdetik, hogy „a jó is jobbítható“, nálunk ez arany mondás, bizonyo­san azért nem cirkulál. Ugron Gábor: Magyar kerttermények kollectiv kiállítása. Lukácsy Sándor mint e kollectív kiállítás ren­dezője a már előbb közzé tett tájékoztató közlemény után most az e kiállításra vonatkozó részletes pro­­grammot is beküldé hozzánk. Kiemeljük abból a következő pontokat: Köztudomású dolog, hogy ez időben még kül­földről s s­aj­át szükségletünkre is nagy mérvű behoza­tal történik gyümölcsben, konyha és különféle ke­reskedelmi növényekben, melyekre nézve évenként több millióval megadóztatunk, — de az is köztudo­mású, hogy vannak már is hazai községeink, melyek nagy mérvű gyümölcs és egyéb kerttermények kivi­telét eszközük és északibb szomszéd tartományokba egész Oroszországig; hogy Kecskemétről külön gyümölcsvonatok indíttatnak naponként a vasúton, hogy Kecskemét, Nagy-Kőrös és a szomszéd Kécske több mint egy millió forinttal értékesíti gyümölcs­iparát, — Nagy-Maros évenként több mint fél millió frtot nyer kiküldött szőlőjéért külföldről; míg azon­ban ezen csak néhány községek szép törekvésük kiérdemelt jutalmára hosszú éveket, költséges uta­zásokat kényteleníttettek áldozni a piac­ megnyer­­é­sére, üzleti viszonyok szövésére, közlekedési eszkö­zökkel rendelkező hazánk minden vidékei elérhetik ezt a bécsi világkiállítás alkalmáv­al rendezendő col­­lectiv statistikai kiállítással, és elérhetik azt, hogy a kisbirtokú földmivelő nép a hagyományos mezei gazdaság terén amúgy sem állhatván már meg mun­kaerejét a gépekben szerencsésen megtaláló nagybir­tokossal szemben, a földmivelési iparukat a kül­­piaczok igényei szerint helyesebb, a mai kor követe­léseinek megfelelő irányban tereltetik, mert nincs vidék széles ez országban, melynek az iparos gazda­ság bizonyos ágának tetemes hasznára kifejtését helyi viszonyai ne gyámolítnák, és hogy ezt elér­hessék, hogy kertterményeiknek biztos vevőket sze­rezhessenek, nincs ok kételkedni, hogy a bécsi világ­kiállítás kedvező alkalmát megragadni, és a követ­kező programm értelmében kivitelre alkalmas kert­­ter­ményeiket ismertetésül — és­­zlelés végett be­küldeni fogják. Én részemről legfőbb feladatomnak ismerem az illető megkeresőknek gyors és pontos felvilágo­sítást adni, küldeményeiket előnyösen berendezni s különösen a nyujtandó felvilágosításokkal az üzleti viszonyokat előmozditni s az eshető megrendeléseket az illetőkhöz nyomban által tenni. — Lukácsy Sán­dor, mint a collectiv kiállítás rendezője. A különleges kiállítási időkben nevem alatt Bécsbe világkiállítás — földmivelési osztály, — Magyarország, — közben eső időkben R.­Palotára kérem intézni a leveleket. A kertipar irányában érdekelt hazai közönség miheztartásár­a van szerencsém tudatni a követke­zőket : 1. A kertipar termékei az érés és betakarítás ideje szerint a még hátralevő három különleges ker­tészeti kiállitáson lesznek bemutathatók, u. m­.­ a) augusztus 20—30-ig, b) szeptember 18-tól 23-ig és c) október­­­től 15-ig tartandó különleges ker­tészeti kiállításokon. Az szldés azonban az a czélra ber­endezendő he­lyiségekben aug. 2­,9. okt. 15-ig folyamatban tartatik, annálfogva a szeptember­i különleges kiállítást éré­sükkel már megelőző dinnyék, szőlők és hasonlók, az aug. 20 — 30-ki különleges kertészeti kiállításra már felküldhetők. 2. A kertipar terményei közül ezen kiállításra alkalmasak : a) minden üde gyümölcs, a dinnyét és szőlőt különösen ideértve­­ b) konyhanövények közül a kereskedelmi fontosságúak, u. m.: torma, hagyma, uborka, paprika, paradicsomalma, gombák s hason­lók ; c) feldolgozott gyümölcs és zöldség, a feldolgo­zás különböző módozataival; d) kereskedelmi növé­nyek, milyenek­ a különféle gyógyfüvek alkalma­san beszárítva, himboly magva (Ricinus) stb. festő­növények és termékei, u. m. fekete mályva, vad sáf­rány (Szeklicze — Carthamus tinctorius) magyar indigo stb., ipar­növények u. m. takács mácsonya (Dipsacus fullonum) s hasonlók ; e) gazdasági és kerti magvak; f) a szőlők és faiskolák termékei. Ezen collectív kiállítás nem" a pomolog, füvé­­szeti vagy szépségi becsre, hanem bizonyos vidék tömeges ker­eskedelmi értékű termelésére fekteti a súlyt, kertterményeink értékesíthetése, piaczhódítása tekintetéből. 3. Arra nézve, hogy a kerttermények külke­reskedelmi forgalomba átvezethetők legyenek, szük­séges a nagyobb mérvű és állandóan egyenlő minő­ségű termelés és a termények minősége követelte közlekedési eszközök kedvezménye ; annálfogva ezen kiállításra küldendő tárgyak következő statistikai adatokkal felszerelendők: a) azon vidék rendes ter­melési mennyisége; b) annak eddigelé hol, miként, mily mennyiségben és mily áron értékesítése ; c) ke­resettség esetében mily mennyiségben termelhetése; d) a vidéknek közlekedési eszközei. 4. Hogy a gyümölcsök minőségének ismerteté­sére minél kedvezőbb mód felhasználtathassék, ha­sonlón mint a nagyobb mennyiségben kiállított bo­rok ízlelésül a magyar csár­dában,azonkép az élvezet­re szánt gyümölcsök, dinnye, szőlő és hasonlók íz­lelésül a meghatározandó díjért a kiállítást látoga­tóinak átnyujtatnak. A dinnye és szőlő nagy kivitelnek néz elébe; annálfogva az augusztus 20—30-ai különleges kiál­lításon már bemutathatók és ízlelésül nagyobb — a keresettséghez mért mennyiségben felküldendők, — hogy a világ népe csemegézve jeles dinnyéinket és az ország különböző vasúti közlekedéssel biró szőlő­termő vidékek szállításra alkalmas szőlőfajait érés­idejük szerint augusztustól októberig ízlelve,­­ sa­ját ízlése után tehesse további nagyobb mérvű meg­rendeléseit. ízléséül dinnyét, szőlőt és egyéb gyümölcsöt nagyobb mennyiségben felküldeni szándékozók, a küldemény mennyiségére, idejére, órára és az üzleti egyébb viszonyokra szíveskedjenek levél útján tenni magukat velem étintkezésbe. (A kiállítási napokban Bécsben, magyarországi földmivelési osztály), azon­túl R.-Palotán. 5. Ezen collectiv kiállításra felküldendő tár­gyak a helybérfizetéstől mentesek, azok pedig, kik a fele szállítási díjkedvezményt élvezni óhajtják, szí­veskedjenek erre szükséges elfogadási jegyeket (Zu­lassungschein) a bécsi világkiállítás magyarországi biztosságától (Budapesten, országút 29. sz.) kérni illetőleg megkeresve, postfordultával azt az illető­nek megküldendem.­­- Ezen collectiv kiállítás már bejelentve lé­vén, az egyenkint abban résztvevők egyedül nálam szíveskedjenek küldeményüket minél előbb, legké­sőbb azonban az útnak indulás előtt bejelenteni. A kiállítandó tárgyaknak a különleges kiállítás meg­nyitását megelőző három nappal a helyszínen kell lenniük. 7. A küldemények: a csomag, láda, kosár stb. a födél és az oldalak által képzett szögleten át nem­zeti szinü papírcsíkokkal látandók el felragasz­ással, és azontúl a födélre és oldalakra kék szinü papirosr­a irt czimlap reá ragasztandó, czimezve : An den k. k. Generaldirector der Weltausstellung Wien. Name des Ausstellers . . . Land und Wohnort . . . Abtheilung: Temporain-Gartenauf­stellung Ungarn. Ily nyomatott czimlapok a fentebb nevezett biztosságnál, illetőleg nálam kaphatók, melynek aztán egy kitöltött hasonpéldánya a ládába, kosárba is helyezendő. 8. Végre a küldeményhez a ládába, kosárba stb. csomagolandó a tárgyak jegyzéke is, a 3 ik pontban nevezett statistikai adatok és keresettség esetében az árusítás. A kiállítandó tárgyak leirt módon felszerelé­sét a beküldők érdeke követeli, azoknak szigorú megtar­tása biztosítja küldeményeik pontos megér­kezését. KÜLÖNFÉLÉK. — A Margitsziget közepén folyvást fúrják a második artézi kutat. Már százhúsz ölnyi mélyre hatoltak s a kiemelt föld melegsége har­­minczhét Reaumur-fok, tehát már két fokkal mele­gebb, mint az első kút vize. Ekkor igazolva lesz Zsigmondy bányamérnök állítása, mely a sziget kö­zepén nagyobb hőfokú forrással biztatott. A városli­geti kutat is fúrják, s jelenleg csövezését lejebb­ szál­­litják. — A jury budapesti látogatá­sáról a külföldi lapok egymásután köztik a tudó­sításokat. Ma egy nem kevéssé érdekes fekszik előt­tünk, az augsburgi „Allgemeine Zeitung“ szerdai számában. A hosszabb tudósítás igen rokonszenves hangon van írva s csak végén mutatkozik egy né­mely tulság, a magyar provincziáns élet hiányainak túlságosan kirívó, bár látszólag inkább tudatllanság­ból, mint részakaratból származó rajzában. Hogy Magyarország — úgy kezdődik a czikk — szép, némely részében festői ország, mind tudjuk, hogy isten leggazdagabb áldásait árasztá ez országra, az isko­ls gyermekek első földrajzi lec­kéikben megta­nulják , h­ogy a magyar híres vendégszeretetéről, az is régi dolog; de hogy Magyarország függetlensége aránylag rövid éveiben oly óriási elhaladásokat tett, hogy a bécsi közkiállításon átalános bámulatot keltett, azt nem mindenki tudja, s igen tapintatos gyöngéd eljárás volt a magyaroktól, hogy országuk fővárosának megtekintésére ezen meglhivást azon pontra határozták, midőn a juisy testületek mi­nkái­­kat már majd teljesen befejezték s ítéleteiket, ki­mondták. Ha ez Acte de politesse előbb történik, a magyarophagok, a dühöngő magyarfalók e barátsá­gos meghívásban a lekenyerezés egy nemét látták s az egészet mint ad captandam benevolentiam szánt raclameot kárhoztatták vo­na. A ki Magyarország tevékenységét az utolsó évtized alatt a nemzetgazda­ság s a tudomány minden ágában, aki iskoláik beren­dezését, statisztikai munkálataikat, értelmes gon­doskodásukat azon darabnyi tengerpar­t iránt, mely szent István koronájának jutott, tanulmányozhatta, kell hogy bámulja ez észszerű haladást s hogy ez országnak a legnagyobbszerű jövőt jósolja. Ily ny­ilatkozatokat lehetett már a jury üléseiben hallani s idegenek, francziák, angolok, oroszok, kik mint jurorok a gúnyos mosoly egy bizonyos nemével fogtak bírálati munkájokhoz, befejeztére egészen megtértek s örültek, hogy midőn már véleményök a magyarok részére tért, alkalmuk nyílt az országot és népet Budapest meghivása folytán személyesen ismerhetni.“ E bevezetés után következik az ünne­pélyességek — ut, fogadtatás stb. leirása. Antipat­­hiával csak a magyar ruha ellen ir. Havasról azt írja, hogy 27s melegben, „két bundában“ fogadta őket, s hogy csakis ő, e szeretetreméltó, kifáraszt­­hatlan figyelmes és barátságos úr látszott — ön­kényt vagy nemzeti kívánság folytán — arra kár­hoztatva lenni, hogy drága mentében, magas szárú csi­­mában, kardosan és kalpagosan daczoljon a nap sugaraival. Az ismertetés, melybe pár tájékozatlan adat is becsúszott — például az Eszterházy-féle kép­tárt városi képtárnak mondja — végső részében így ír: „Ha e kellemes élményekre nyugodtan vissza­tekintünk, nagy társadalmi jelentőséget kell hogy tu­lajdonítsunk annak. Nem közönséges ünnep volt ez, min­t Magyarország a koronázástól kezdve nem egyet tudott jól színre hozni — ez volt talán az első, valósággal nemzetközi ünnep, melyet Magyarország léte óta adott, s oly méltóságteljesen, szívélyesen, jól felfogva valósított. S e szempontból nagy jelen­tősége van. A magy­arok maguk alig ítélhetik meg a hálás, jól ellátott, jól tartott közönség csak hízelgé­seket mondhatott nekik, de a távol álló, kinek al­kalma volt a külföldiek ítéleteit, most, miután már az országot s a népet látták, — hallani, az a magyarok­nak csak gratulálhat. — Ők megmutatták, hogy — nemzeti tulságoktól menten — magukat a világ leg­műveltebb népei­vel egy színvonalra tudj­ák helyezni. Előre magyarok! — igy végződik a czikk —• ben­netek megvan az anyag, hogy a haladás pályáján a többieket elértjétek s nekem még folyton fülemben zsonganak egy finom miveltségü würtembergi sza­vai, ki a diszlakomán mellettem ült s a vendéglátók

Next