A Hon, 1873. szeptember (11. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-19 / 215. szám

Budapest, 1873. Péntek, sept. 19. 315. szám. XI. évfolyam Szerkesztési iroda , Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es­sti kiadás együtt­­ 3 hónapra . . . ■ . . . 6 frt — fcr. 6 hónapra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés negyedévenkint . . .­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó_első«napjától számit­tatik, Esd kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP-HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok» tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, September 19. Budapest, sept. 19. Zágrábból a „Pesti Napló“ követ­kező híreket veszi: „Holnap (september 19.) országos ülés fog tartatni, melyen a pénz­ügyi bizottságnak az alapítványokra vonat­kozó jelentése terjesztetik elő. Mihajlovics érsek Bécsbe utazott. Banjalukáról minden­nap szomoritóbb hírek érkeznek. A török kormányzó által megbántott magyar-osztrák alkonsul­ bevonta a zászlót s Andrássy meg­hívása folytán Bécsbe utazott. A horvát miniszteri tárczára vonatko­­lag még nincs végleges megállapodás. A jelen­legi miniszter állását a miniszterelnök rendel­kezésére bocsátá­s mint, halljuk, az ügy a most Bécsben folyó értekezleteken döntetik el. Szlávy mint elnök Bécsből hétfőn váratik vissza Budára. Az osztrák k­o­r­o­n­a­t­a­r­to­m­­á­n­y­o­k választásai küszöbön lévén, a vá­lasztási idő az egyes választókerületekben következőleg állapíttatott meg : Oct. 10. a trieszti első választó testület. Oct. 13. a csehországi és karinth­iai tartomány­községek és a trieszti második választó testület. Oct. 14. az alsó- és felső-ausztriai tartomány­­­községek. Oct. 15. az isztriai, görzi és salzburgi tarto­mányközségek. Oct. 16. a krajnai tartományközségek, a görzi kereskedelmi kamra és a trieszti harmadik választó­testület. Oct. 17. a galicziai tartományközségek. Oct. 18. a karinthiai, görzi és isztriai városok. Oct. 19. az isztriai kereskedelmi kamra Oct. 20. a csehországi, alsó- és felső ausztriai városok, a morvaországi, szíriai tartományközségek és a trieszti legtöbb adót fizetők. Oct. 21. a salzburgi városok. Oct. 22. a dalmatiai, tiroli, sziléziai tartomány­községek, a morvaországi, bukovinai városok és a salzburgi kereskedelmi kamra. Oct. 23. a krajnai, szíriai, galicziai városok, a karinthiai kereskedelmi kamra, a görzi és isztriai nagybirtokosok. Oct. 24. a tiroli, sziléziai városok, a felsőausz­triai morvaországi és krajnai kereskedelmi kamrák. Oct. 25. a csehországi, sziléziai, bukovinai és tiroli kereskedelmi kamrák ; a dalmatiai városok, a karinthiai salzburgi és felsőausztriai nagybirtokosok. Oct. 26. a dalmatiai kereskedelmi kamrák. Oct. 27. az alsó ausztriai, szíriai, és galicziai kereskedelmi kamrák, a morvaországi, sziléziai, bu­kovinai és tiroli nagybirtokosok. Oct. 28. az alsó-ausztriai, szíriai nagybirtoko­sok és a dalmatiai legtöbb adót fizetők. Oct. 29. a csehországi és galicziai nagybirto­kosok. Oct. 30. választ a krajnai nagybirtokosság. Az anhalti bekebelezési ügyről következőket írják Dessauból a „Magdeburger Zig“-nak : „A lapok azt a hírt köztik, hogy az anhalti herczeg a kormányról lemondani és Anhaltot Porosz­­országgal egyesíteni, vagy legalább Poroszországgal átengedési szerződést kötni szándékozik. A „Vors. Ztg“ megbízható forrásból még azt is tudja, hogy többszörös megszakítással már évek óta folynak al­kudozások egy ily átengedési jegyzék felett, mely a waldeckihez hasonlóan, Poro­zország és Anhalt kö­zött kilátásban van. A biztosabb értesülés után állít­hatjuk, hogy mind e hírek csak találgatáson alapul­nak és minden alapot nélkülöznek. A herczeg nem szándékszik a kormányzatról lemondani, vagy áten­gedési szerződést kötni Poroszországgal, mire sem politikai mint pénzügyi indokai nincsenek.“ A fuzionisták szándéko­ló­­ Lemoine felvilágosítást kér a „Journal des Debats“-ban. Lemoine garantiát kér a monarchiától, Francziaországnak a szabadság alapján való fejlesztése iránt, mi nélkül egy szabadelvű sem fogna a monarchia visszahe­lyezése mellett szavazni. E közlemény oda látszik irányulni, hogy a „Journal des De­­bats“ megint a köztársasági táborba készül át­csapni. Lemoine concessiót kér Chambord gróftól, mit ő mint azt minden politikával foglalkozó ember tudja — sem nem fog meg­adni, sem nem tud megadni. Broglie félhivatalos köz­lönye szerint Arnim gróf nem fog visszatérni Párisba. A német kormány mégis elhatározta, hogy Arnim Németországot mindaddig kép­viselje Francziaországban, míg a constitutio­­nális kérdések megoldatnak. Berlinben Arnim grófot a helyzetnek pontos ismerete miatt legalkalmasabbnak tartják, hogy Poroszor­szágot pontosan értesítse. 3—4 hét alatt visz­­szavárják Párisba. Arnim későbbi utódául Balant, a­mi kétséges, és Reuss herczeget em­lítik, a mi valószínűbb. Mégis úgy látszik Bismark visszahívni szándékszik Arnim gró­fot, jóllehet a berlini félhivatalosok az ellen­kezőt állítják. Castelar beszédét nagy mél­tatással emelték­ ki a franczia lapok. A „Rep. Fr.“ egy diplomatiai közleményét Castelar kormánya felett következőleg fejezi be: „Ezért elérkezettnek hisszük a perczet figye­lembe hozni, hogy a franczia kormány nem tette meg mindazt, a­mit egy barátságos, test­vér nemzetért tennie kellett Szívesen megen­gedjük, hogy Broglie úr, külügyi miniszter más, mint Broglie a barczi kabinet elnöke. Itt a külügyminiszterhez fordulunk. Nem kérjük, hogy irigyyen szavainknak és pana­szunkra hallgasson. Felhívjuk, rendeljen el vizsgálatot, tudakozódjék, járjon utánna, vál­jon ágensei, prefectje pl. Nadaillac úr és a bayonni alprefect nem nagyon vigyázatlanul jártak-e el ? Nem szabad gyanút kelteni az iránt, hogy a franczia kormány a népjog sza­bályait megsérti, s alárendeltjeinek ultramon­­tán és monarchikus szenvedélyeitől elragad­tatva olyan beavatkozásokat tesz, melyek ma már meg nem engedhetők.“ — A pestvárosi statisztikai hivatal septemb. 17-ikén kelt havi kimutatása. Kőrössy József a statisztikai hivatal főnöke az aug. hóra vonatkozó statisztikai kimutatást e következő jelentései terjesztő a városi tanács elé. A kimutatás ezen hónaptól fogva az osztrák nemzeti bank pesti fiókja adataival szaporodott. A pénzintézetek váltótár ez ár­a — az osztr. nemzeti bank pesti fiókjáénak kivételével, mely 26 millió forintot tesz — ezen hónapban mint­egy 12 millió forinttal apadt; az osztrák nemzeti bank után a következő öt intézet van a legnagyobb tárczának birtokában: kereskedelmi bank (59/1o millió), fővárosi takarékpénztár (4­2 m.), első hazai takarékpénztár (35/10 m.), magyar általános hitel­­bank (3Vi. m.), központi takarékpénztár (33/fo m.) Az értékpapírokra adott előleg több mint egy fél millió forinttal növekedett, a pénz­intézetek által pénztáraikban készen tartott pénz­­mennyisége pedig 170 ezer forinttal kevesebb mint a múlt hóban. A betétek e hóban több mint 1 millió forinttal szaporodtak, állapotuk 58 millió forintot tesz; tekintve nagyságukat a következő négy intézet mutatja fel a legnagyobb összegeket: Első hazai takarékpénztár 307/io m., fővárosi taka­rékpénztár 11­/io m., kereskedelmi bank 38/io m., első magyar iparbank 33/io m. Meg kell jegyeznünk, hogy a fentebbi számok­ból a ferencz-józsefvárosi takarékpénztár és a nép­bank adatai hiányzanak, miután e két intézet aug. havi kimutatását ismét nem küldötte be. A népesedési mozgalom ada­taiból kiviláglik, hogy a lefolyt augusz­tus hóban nem kevesebb mint 2036 haláleset fordult elő, s így e hóban épen 1300 emberrel több halt el mint az 1872. év augusztus havában, e rendkívül nagy halandóság nagyobb részben a dühöngő cholera járványnak következménye, melynek ezen hónap­ban 914 ember esett áldozatul. A halálozások 1199 esettel múlják felül a születéseket. Megjegyzendő, hogy július havában­ is a halálesetek túlhaladták a születéseket i. i. 635 esettel, az eddig lefolyt 8 hóban összevéve a halálozások 1658 esettel múlták felül a szüléseket. A l­é­g­t­ü­n­e­t­i őszletekből k­i­t­ű­­n­i­k, hogy a lefolyt hó átlaghőmérséklete 22.00 C., a délutáni 2 órai időnek átlag mérséklete 27° C. Az ez órában észlelt legnagyobb bőség 32.10 C; a legki­sebb 17.80 C , a hőmérséklet két szélső fokának kü­lönbsége tesz 14.30 C. A csapadékok összege 18 m. m., s így 11-el több mint július hóban. Az élelmi czikkek árjegyzé­séből kiviláglik, hogy a gabona, ára valamivel emelkedett, a zabot, kivéve, melynek ára egy pár krajczárral alábbszállot. A búza ára 1. i. 5%-el, a rozsé és tengerié 25 % -el, az árpáé 7 % -el emelkedett. A finom és zsemlye liszt ára 1 forint 20 krajczárral, a fehér 1.80, a fekete liszté 1.60 krral emelkedett. Marha és sertéshús ára változatlan, a borszesz és söré szintén. A bükkfa ára változatlan, a tölgy­fáé élenként 1 frt 50 krral drágább. A honvédség köréből. Ma reggel e tárgyban közölt czikkü­nk helyes felfogásának megerősítéséül is közöljük, egy volt honvédtörzstisztnek az „Ellenőriben ma megjelent leveléből a következő részleteket: Az elégületlenség— így szól a levél — a tiszti karban átalános. Okai a következők : 1­ er. Az előléptetés. Azon tisztek, a­kik legin­kább fáradtak a felállításnál, legnagyobb lelkesedés­sel teljesítették a legnehezebb viszonyok közt szol­gálatukat és a­kiknek leginkább köszönheti az intéz­mény, hogy máris szép eredményeket mutathat fel, a­helyett, hogy rangsorban előre mennének, mindig hátrább esnek, úgy hogy olyan századosok, a­kik 1859-ben a 30-ik rangban voltak az őrnagyság felé, ma a 70—80-iki rangsorban állnak. Ez onnan van, hogy most minden előléptetésnél egy egész csapat tisztet helyeznek át a közös hadseregtől, kik mindig magasabb rangot számítva, a honvédségnél az első helyeket foglalják el. Ez évi május hónan szintén 14 százados lett áthelyezve azon kitétellel, hogy az újonan felállítandó 14 keretbe lesznek beosztandók, de ezen keretek még nem léteznek. Tudomásomra jutott, hogy november elején megint szép számmal, leginkább századosok, lesznek beosztva. Enek más oka nem lehet, mint az: a tulajdonképeni honvédtisz­tek, a­mennyire lehet, vissszaszoríttassanak az őr­nagyi tisztségtől. Ezen tömeges áthelyezésnek fog­ja köszönni az ország, hogy lassan kint a tisztek csak németül fognak beszélni. Egy pár honvédzászlóaljnál a vezényszón kívül magyar szót az ember már most sem hall, sőt találkoztam olyan tisztekkel is, kik egy szót sem tudnak magyarul. E nyáron a bártfai fürdőbe utazván Kassán honvédtiszteket láttam, kik csak németül beszéltek. Észrevételt intézvén ez iránt egy barátomhoz, ettől azon felvilágosítást nyertem, hogy köztük van a kerületi segédtiszt, ki egy szót sem tud magyarul. Még nagyobb csodálkozást fejezvén ki, hogy miként lehet ilyen segédtiszt egy kerületnél, a­hol magyar nyelven intéztetik el minden­ barátom válaszolt, hogy ezen segítve van, mert a kerületi segédtiszt mellé egy más tiszt van adva, ki a magyar és német nyelvet tökéletesen bírja; ez aztán mindent németre, és németből magyarra fordít. Gondolni lehet, milyen gyorsan intéztetnek el a sürgős ügyek. 2-­or. A bánásmód. Olvastam a tisztekhez in­tézett olyan iratokat, hogy nem hiszem nyersebb modorban Írnának Muszkaországban is. Minden tisztnél fel kell tenni a becsületérzet legnagyobb fokát; minthogy azonban a tiszt sem csalhatatlan, megeshetik, hogy követ el hibát ő is. Vájjon nem elégséges-e ezen esetben az, ha fölebbvalója tudatja vele, hogy hibázott ? Szüksé­ges-e ezt durvasággal tetézni ? Én, mint régi katona, ki­szolgáltam a legnagyobb ezont idejében is, nem emlékezem, hogy valaha olyan undok tisztiparan­csokat olvastam volna, a­milyeneket most láttam. Pedig úgy hallom, hogy alkotmányos országban élünk. 3-szor a bizalmatlanság. Minden most szolgáló honvédtiszt megütközött — velem együtt — az újonan életbelépett kémkedési rendszer felett. — Valamennyi parancsnok —a századparancsnokig — köteles minden tisztjéről naplót vezetni, és ebben nemcsak szolgálati de magán dolgokat is feljegyez­­ni, jegyzéseit pedig minden hó végén a főparancs­nokságnak fölterjeszteni. Nem tudom elképzelni mi lehet ennek czélja.­­ Mert a minősítvényi táblázat elegendő az ismert és jogos czélra, ennél minden tiszt megtudhatja, hogy mit írtak be fölebbvalói, és ha valami igazság­­talanságot találna, orvoslást kérhet. De ezen havi beadványoknál a legnagyobb titoktartás van meg­rendelve. Mennyi tér van adva ezáltal a visszaélé­sekre! — A tisztek e rendszer által bizalmatlanná lesznek egymás iránt, kerülni fogják egymást és semmivé lesz okvetlenül a testületi szellem. Ezen rendszer a mint tudom csak Muszkaországban — és ott is csak a lengyel eszedeknél, politikai czélból — áll fenn. Vagy talán nálunk is politikai czélból léte­sült ? Ha így áll a dolog, akkor gratulálok a hon­i védségnek. A honvéd hűséget, esküszik a királynak és a hazai törvényeknek. Én tehát épen meg is várnám tőle, hogy foglalkozzék a haza ügyeivel is, mert a honvéd nemcsak katonája de polgára is e hazának. Azon elv, hogy a katonának nincs hazája, nem szabad, hogy a honvédségnél elterjedjen. A legszigorúbb rendeletekkel és fenyegetések­kel akarják eltiltani ilyen ferde rendeletek nyilvá­nosságra hozását. Úgy látszik hogy azok az urak, kik ilyen rendeleteket adnak ki, még nem hallották meg, hogy alkotmányos országban vannak, s hogy egy alkotmányos országban köteles minden ember — legyen az honvéd vagy polgár — nyilvánosságra hozni mindent, a­mi káros az országra nézve. A­ki jó uton jár nem fél a világosságtól. Azt mondj­ák, hogy amely tisztnek nem tetszik az eljárás, lépjen ki, és a parancsnokok mindent kö­vessenek el, hogy a honvédséget e férges elemtől megszabadítsák. — Tehát az, aki hazáját szereti s ezt tényekkel is bizonyította, vérével áldozott és azon igyekszik, hogy a honvédségi haladjon, viruljon most oda jutott, hogy azt mondják neki : tessék ki­­épni vagy húzza meg magát s ne merjen — a haza iránti kötelességből — a visszaélések ellen felszólam­­lani. — Én pedig azt mondom, lépjen ki az akinek az alkotmányos élet nem tetszik. Tudom jól, hogy miként okoskodnak. Felszólítják a tiszteket, hogy ha valakinek panasza vagy megjegyzése van valami iránt azt terjeszsze fel a szolgálati utón. Ez nagyon szép, de nem kivihető. — Mely tiszt merne panaszt tenni fölebbvalója ellen? Mely tiszt merne egy fel­sőbb helyről érkezet rendelet ellen hivatalosan föl­­szólamlani ? Aki szolgált valaha tudja, hogy mi lenne ilyen őszinteségnek az eredménye. Lehetetlent ne kívánjanak. — Én mint a katonaságnál megőszült ember mondom önöknek, hogy épen azon tisztekre számíthatnak leginkább, kik némelykor a haza érde­kében fölszólamlanak nyilvánosan. Ezek épen igy bizonyítják­­be a hű­ségeket a kirá­l és a haza iránt. — Hanem az ilyeneket gyanúba veszi a rendszer. A vége aztán az, hogy — mint szomorú szívvel tapasztalhattam — nagyon jeles tisztek polgári szolgálatot keresve, a honvédségből kilépni készülnek. Egy régi jó bajtársam mondá nekem: „Sokat gondolkozva azon eredményre jutottam, hogy vagy ez intézményt fel akarják oszlatni, vagy I­ssankint beolvasztani a közös hadseregbe. — Én saját fülem­mel hallottam Bécsben, midőn közös hadseregbeli főbb tisztek egy asztalnál mondták, hogy ma­holnap meg kell szüntetni a honvédséget, mert semmi czélja nincsen. —­ Azt is tudom, hogy szolgálati úton is, a­hol csak lehet, a közös hadseregbeli parancsnokok fölszólalnak a honvédség ellen.« Én pedig azt mon­dom, hogy épen a közös hadserregből is honvédséget alakítanék, mert ezáltal milliomokat lehetne megta­karítani, megszűnnék minden irigykedés és háború esetében úgy harczolnának, mint akármely had­sereg. A magyar dalszínház tervezési programmja. A magyar királyi belügyminiszter 38,381. az. az az építendő magyar dalszínház iránt készítendő, s a végleges építési tervnek alapul szolgálandó vázlatok nyerése tekintetében Linczbauer István, Skalniczky Antal, Steindl Imre, Ybl Miklós pesti, továbbá Fellner Ferdinánd bécsi és Bohnstedt L. gót­­hai építészekhez intézett felhívása, továbbá a szakbizottságilag megállapított, a vázlat készítésére felhívott építészeknek mihez­tartásul megküldött tervezési programmja a következő : Magyarország fővárosának „Budapestnek“ pesti oldalán, a Hermina téren építendő „magyar dal­színházára, egy minden irányadó tekintetnek tel­jesen megfelő építési tervnek nyerése szükségessé válván, megelőző beható tárgyalások alapján elhatá­roztatott, hogy az ily esetekben czélhoz nem veze­tőnek bizonyult nyilvános és általános pályázat mel­lőzésével, egyenesen a jelenkori műépítészet színvo­nalán álló jó nevű építészek hivassanak fel, meghatá­rozott díj mellett egyelőre csak egy építési vázlat (Skizze) készítésére, s hogy azután a bíráló bizottság (Jury) által legjobbnak találandó vázlat szerzője a végleges építési terv készítésével bízassák meg. Ez alapon van szerencsém tisztelt uraságodat felhívni, hogy e czélnak, s az építési helynek, — me­lyen a dalszínház homlokzatával a nagyszerű sugár­­útra nézend — továbbá az architectonicus szépség igényeinek teljesen megfelelő építési vázlatot készí­teni szíveskedjék. E végből ide zárom : a) a dalszínház tervezési programmját, melyen alól a tervező nem maradhat, s mely sok tekintetben csak a kívánalmak minimumát tartalmazza; és b) a „hely rajzát“, melyen körül vannak írva azon határok, melyek közt a tervezőknek a terje­dési tekintetben maradniok kell. A programm azon kitételét illetőleg, hogy a magyar dalszínház építési költségei 1.600.000 forint­tól legfeljebb 2.000.000 forintig terjedhetnek, meg­jegyeztetik, hogy ez összegben nemcsak a tulajdon­képeni építési és díszítési költségek, hanem azon­­ kiadások is lebnfoglaltatnak, melyek a gépezetek felállításából,fűtés-, víz- és gáz­vezeték, sőt a dísz­letek első berendezéséből s a színházban elhelye­zendő festő terem és díszletraktárból származnak. A vázlat benyújtásának határideje 1873. évi deczember 15-ére alapíttatik meg, s az átvételre báró Podmaniczky Frigyes, a fővárosi közmunkák tanácsának alelnöke (Budapest, Víziváros főutcza lánczhíd-épület) kéretett fel. A jelen felhívás folytán benyújtott vázlat juta­­lomdija egyenként 2500 osztrák értékű forintban állapittatik meg, melyet minden felszólított vázlat­­készitő nyerend. A legjobb vázlat szerzője a végleges építési terv készítésével fogván a fentebbiek szerint meg­­bizatni, ebbeli munkálatáért külön 20 009 osztrák értékű forinttal fog jutalmaztatni, mely összeg az esetben, ha a tervkészítő az építés vezetésével is meg fogna bízatni, az ezen utóbbiért, megállapítandó díjba be fog tudatni. A beérkező vázlatok bírálatának és össze­hasonlításának könnyítése czéljából azok mérete (Mass-stab) 1"=1° állapíttatik meg. A bíráló bizottság (Jury) báró Podmaniczky Frigyes úr elnöklete alatt a magyar királyi bel- és közlekedési minisztériumok, a fővárosi közmunka­­tanács, szabad királyi Pestváros, a képző­művészeti tanács, a magyar mérnök- és építész-egylet, végre a magyar nemzeti színház egy-egy küldöttéből, s né­hány külön felkérendő építészből fog állani, kiknek neveit utólag — fogom mielőbb uraságod tudomásá­ra hozni. A H­e­r­m i­n­a-t­é­r­e­n építendő dal­színház tervezési programm­ja. Az építendő dalszínház lényegileg két főrészre oszlik : az első rész a 2000 nézőre szánt nézőtéri, a ki­rályi és ünnepély-páholyt és a csarnokokat foglalja magában; a második rész pedig tartalmazza mindazt, mi a színház kellékeihez tartozik, nevezetesen a színpa­dot a zenekarral, s a szükséges gépezetekkel, az öl­tözőket, énekesek szánczosok számára, próbahelyisé­­geket, díszlet-, s egyéb raktárakat, igazgatóságot, könyvtárt stb. stb. I. R . s­z. Nézőtér. A dalszínháznak olyszerű elhelyezéssel kell bír­nia, hogy a kocsin és gyalog érkező közönség lehető kényelemmel s egymás zavarása nélkül juthasson az épületbe, — s mivel a közönség nagyobb része gya­logjáró, ennek érdekei is különösen szemmel tar­tandók. A nagy csarnok (vestibül) közvetlen közelében kell elhelyezve lennie a) az őrség szobájának, b) a tiszt szobájának, e) a rendőrbiztos szobájának, d) a kapus páholyának, e) egy a botok és esernyők őrzé­sére szolgáló helyiségnek. Lépcsőzetek. Három főlépcső szüksége mutatkozik: 1. nagy díszlépcső az I. és 11-ed emeleti páho­lyokhoz, és 2. főlépcső, a III. és IV. emeletre vezető. A lépcsők szélesek, csekély emelkedéssel bírók, szóval kényelmesek legyenek ; megjegyzendő, hogy csak i­ egyenes korú nyughelyekkel bíró lépcsőzetek látszanak elfogadhatóknak. Ezenkívül még kisebb melléklépcsek alkalma­zása is kívánatos, melyeknek közvetítésével az egyes emeletek közötti közlekedés lehetővé váljék. Magá­tól értetik, hogy az egyes épület­csoportokhoz tar­tozó lépcsők elkülönítve legyenek. Megjegyzendő még, hogy a nagy előcsarnok közvetlen közelében igen kívánatos lenne egy fűt­hető helyiség, mely a kocsijaikra várakozók tartóz­kodása helyéül szolgálna. A szünetelő csarnokoknak (foyer-k) tágasak­nak kell lenniök, miután azokban a közönség sétál­gatni is kíván. Ennek közelében — ha lehetséges — egy kisebb helyiség helyezendő el nyugodók szá­mára. A foyerkhez a czukrázda csatlakozik egy kis konyhával. A 3-ik és 4-ik emeleten szintén kívánatos egy a foyer-t helyettesítő tágasabb helyiség, vagy a folyosó. A folyosóknak — melyeknek a páholyok ma­gasságával kell bírniük — széleseknek kell lenni, mozaikkal talajozva, hogy a szőnyegek pora keve­sebb alkalmatlanságot okozhasson. Közelükben mi­nél több kamra alkalmazandó a páholyös­ök számára, valamint ruhák és egyéb ingóságok őrzésére. A parquet és földszinthez könnyen hozzáfér­hető tágas és kényelmes ruhatárak tervezendők. Árnyékszékek, külön férfiak és nők számára minden emeletben. Földszint ezenkívül pissoirok tervezendők. Az orvos számára szükséges: 1 szoba, 1 szoba férfiak számára, 1 szoba nők számára. Szükséges még : 1 szoba a pénztárnoknak, 1 szoba jegykiadás­ra, 1 dolgozó helyiség a kárpitosnak, egy főbútorrak­­tár, sőt, ha lehet, minden emeleten egy lakhelyiség. A dalszínház oly csarnok, mely a műveltebb körök mulató­helyéül szolgál, az azt látogató egyé­nek kényelemhez szokvák s ezt itt is minden tekin­tetben fel kell találniok, különben el van hibázva a czél. Inkább aránylag kevesebb néző találjon he­lyet, semmint hogy egy is rosz, kényelmetlen helyet találjon, s azért a néző­helyek beosztásában minde­nekelőtt, különösen a mértékre nézve, a tösvénykedés e tekintetben egyáltalán nincs helyén. A páholyoknak lehetőleg széleseknek, elegen­dő magasaknak kell lenniök; a­mennyire lehet, elő­szobákkal látandók el, s az ülés­sorok között is a közlekedés lehetőleg kényelmes legyen. A következő méretek látszanak e tekintetben minimumként elfogadhatóknak: 5 üléses páholy 64—3" széles 6*—044 mély 4 „ „ 5'-3" „ 6'—0“ „ Támlás­szék­ek 2/—04/ „ 34—0" ,, Zártszék 1'—9" „ 2'—3" „ Kívánatosnak mutatkozik, hogy az I-ső emele­ten erkélyszékek alkalmaztassanak, melyek mérete 24 szélesség- és 31 mélységből állana. A zenekar helyisége körülbelül a bécsi új ope­raszínház nagysága arányainak megfelelőleg volna előállítandó. Egészben véve körülbelül 2000 néző számára volna helyről gondoskodandó. A földszinten, I. és II. emeleten körülbelül 60—70 páholy és azonkívül az úgynevezett „pro-scenium“ — színházi páholyok volnának előállí­tandók. A felső karzatokon körülbelül 400 állóhelyről legyen gondoskodva. Hangviszonylat (acustika), fűtési rendszer, szellőztetés, világítás és vízvezeték, mind oly külön­leges kérdések, melyek a leglelkiismeretesebb be­ható tanulmányt igénylik s a tervező építész figyel­mét a legnagyobb mértékben megérdemlik. Csupán a fűtés kérdésére nézve legyen megjegyezve itt, hogy a száraz meleg­séggel való fűtés a tüdőre nézve kártékonynak bizonyult és ennélfogva semmiesetre sem lesz megengedhető. A királyi páholy. Ehhez külön kocsi-csarnok­­lépcső és előcsarnok tartozik. Ezenkívül: 1 előterem, 1 szünetelő terem, 1 toilette szoba árnyakszékkel és 1 szoba a szogálat számára tervezendő. Kiváló ünnepélyek alkalmával az udvar a szín­paddal szemközt levő nagy (ünnepély) páholyt hasz­nálja. II. Rész. A s­z i n p­a­d. A színpad ne legyen túlságosan mély s 72'ma­­ximummal tekinthető; mindazonáltal elhelyezése oly módon tervezhető, hogy egészen rendkívüli esetek­ben megtoldható leg­yen. A proscenium szélessége legfeljebb 45—46 láb­­nyi lehet. Hogy a színfalak kellőképen elhelyeztessenek, valamint hogy rendkívüli előadások alkalmával tér­­szűke ne mutatkozzék, a színpad szélességét 90'nyi­­nál kevesebbre venni nem tanácsos. A decoratiók és díszletek raktára kellő arány­ban terveztessék a színpad nagyságával, hogy abban a szükséges díszletek helyt találhassanak. Az állvá­nyok földalatti helyiségben lesznek elhelyezendők, melynél egy lejtő lesz alkalmazásba veendő. Ezenkívül szükséges: 1 raktár 45 □ 0 m. ki­terjedésben, 1 dolgozó helyiség az asztalos, lakatos, bádogos, festő, aranyozó, papirműves stb. számára, 1 ruhatár és az oly ingóságok elhelyezésére szol­gáló raktár, melyek a színen alkalmazandók, 1 fő­raktár két részben, egyenkint 50□ 0 ölnyi kiterje­désben, 1 raktár a kárpitos számára 15 - 10 m, 1 dolgozó szoba hozzá, 1 tartalékraktár a padláson 25 □ ölnyi terjedelmű, 1 szoba 30 0 ölnyi mérettel a világítás gondozók számára, 1 kis szoba tűzjáték­­testek ideiglenes őrzésére, 1 dolgozda a fizikusoknak 50 °, 1 szoba az első gépésznek, 1 szoba a másod­gépésznek. A gépész munkásai számára minden emeleten s a zsinórpadon egy-egy szoba. Ugyanazoknak egy tágasabb helyiség 15 □ öl kiterjedéssel. Igazgatás. Igazgatóság: 1 előszoba, 1 szoba az igazgatónak , 1 szoba az énekügy kezelésé­re, 1 szoba a tanácsügyek kezelésére, 1 szoba a szín­­házügyelőségnek. Működő személyzet. Az énekesek helyiségei mindenesetre a színpadhoz közelebb, av­val egy színvonalon, a tánczosoké távolabb helyezen­dő. Szükséges pedig 4 öltöző szoba 4 első énekesnek, 4 öltöző szoba 4 másod­ énekesnek, 5—6 □ ölnyi­­ területtel, 1 szoba a fodrásznak, álhaj raktárral; 1 jelmeztár 15 □ °; 4 öltöző 4 első énekesnőnek; 4 öltöző 4 másod­énekesnőnek ; 1 szoba a fodrásznak, álhajraktárral; 1 jelmeztár; 1 szoba a karfőnöknek; 1 szoba a segédnek; 1 terem a karénekeseknek 40 személyre; 1 terem a karénekesnőknek 40 személyre; 1 jelmeztár 15 □ °; 2 öltöző szoba első tánczosoknak; 2 öltöző szo­ba első tánczosnőknek; 1 szobra a fodrásznak, álhat raktárral; 1 jelmeztár; több öltöző terem 200 eta­tista számára, mely föld alatt is lehet. A szükséges számú és elhelyezésű árnyékszé­kek és pissoi­ok. Szünetelő csarnok énekesek és éne­kesnők számára. Ugyanaz a tánczszemélyzet számá­ra, ugyanaz a karok tagjainak. Zenekar. 1 csarnok 60 zenésznek; 2 szo­ba­ a zenekarigazgatónak; 1 szoba a segédigazgató­nak ; 1 zeneszerraktár; 1 hangoló­terem. Próbatermek: 3 szoba magánénekesek­­ számárra; 1 terem össz-énekpróbákra, körülbelül 120 I személyre; 1 terem tánczpróbáknak, körülbelül 30 I □ ös területtel. J e l m­e­z-ü­g­y: 1 szoba a jelmezmesternek; 1­­ szoba a segédnek; 1 műhely 10 szabósegéd számára;­­ 1 műhely 2 szabó számára ; 1 kis lakhelyiség új jel- I mezek számára. I Az ének és tánczszemélyzet jelmezeinek raktá­raiul szolgáló kellő kiterjedésű helyiségek: 1 Egy kis raktár drága jelmezek és ékszerek­­ őrzésére. 1 fegyver és hadiszertár; 1 lakhely szőrme ne­­­műek őrzésére; 1 terem a padláson a jelmezek ki­­s­pórolására s tisztítására; egy tágas helyiség a pad­láson, régi jelmezek őrzésére; 1 raktár kelmék elhe­lyezésére ; 1 sötét helyiség a kelméknek esti világí­tásnál való megbírálására. 1 festő terem, 1 konyha, 1 szoba a díszlet­fes­­­tőnek, 1 rajzterem. Intendatura. 1 előszoba, egy váróte­­­­rem, 1 szoba az intendánsnak, 1 kisebb szoba, 2 tit­­i­kár-szoba, 1 irattár.­­ Számvevőség. 1 előszoba, 2 szoba. Pénztár. 1 előszoba, 1 iroda-szoba, tűz­­mentes pénztárhelyiséggel. Könyvtár. 1 könyvtár-terem, 1 szoba é­s 10 másoló dolgozó helyéül. Végre 1 kapus-páholy és lakás a szinpad be­meneténél. 1 szoba a szinpad-ügyelőnek és tüzérnek. A színháznak különösen raktár- és dolgozó­­termekül szolgáló helyiségei tűzmentesen szerkesz­­tessenek. A színház 3 főrészre oszolván, azok egymástól tűzbiztonsági szempontból tökéletesen elkülöní­tendők. A dalszínház építési költségei 1:600,000 írttól legfeljebb 2.000,000-ig terjedhetnek. Budapesten, 1873. évi junius hó 21-én. KÜLÖNFÉLÉK. — A sajtó képviselőit felhívta Thaisz Elek városi főkapitány egy nála tartandó ta­­nácskozmányra, melynek tárgya lesz a közbiztonsági zavarok enyhítése vagy megelőzése társadalmi úton. Felhívásának szövege így szól : Tisztelt szerkesztő úr ! A legközelebbi időben felmerült egyes jelenség

Next