A Hon, 1874. március (12. évfolyam, 50-74. szám)

1874-03-05 / 53. szám

53. szám. XC. évfolyam. Esti Vadis, Budapest, 1874. Csütörtök, mart. 5. Szerk­esstési irodn : Barátok­ tere, Athenaeum-éisület 1. emelői I0.uló.h­ivatal : Barátok tere, Athenaeum-áprilet földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 8 hónapra........................................6 frt — ki. 6 hón.'ij'ra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felü­lfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de elnek bármely napján történik is, min­denkor s h­ó elatt napjitól számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP: A lap szellemi részét illető minden közlemény ft szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fagad­hatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalt)» (Barátok Ízre, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, mart 5. Budapest, mart. 5. A mai nap kormányválsági hírei jelen­téktelenek. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az eldöntés nem fog késni, legfölebb egy-két napig. A pártválságra nézve érdekesebb adatok jöttek világgá, így a „Baloldaliban Duka Ferencz borsodmegyei képviselő jelenti ki kilépését a balközépi körből s erősen ellene nyilatkozik a coalitiónak. A balközépi kör­ből eddig az úgynevezett Mocsáry-frakczióhoz kilenczen csatlakoztak. A jobboldali pártbomlás hírei közül a vacsorapárt tegnapelőtti vacsorájának alkal­mából szárnyalnak hírek. A „Reform“ je­lenti, hogy vagy száz deákpárti képviselő csatlakozott eddig ez egyenesen coalitio-elle­­nes pártcsoportosuláshoz, a Neues Pester Journal pedig­ arról értesül, hogy a vacso­rapárt ugyanez értekezletén elhatározta a jövő értekezletre Lónyay, Gorove és Horvát Boldizsárnak meghivatását.. Minthogy e ha­tározat alig történhetett az illetők előleg­es tudomása nélkül, úgy vehetjük tehát a dol­got, hogy a Deákpárt eddigelé úgynevezett szabadelvű árnyalata (melynek Gorove-Hor­­vát­ volt vezére) a Lónyaystákkal egyesült a coalitióval szemben való állásfoglalásra. Ez, ha valónak bizonyul, jelentékenyen alterálja a koalitionális kormány létrejövetelének es­hetőségére tett szavazati számarány-calculu­­sokat. Megemlítjük különben, hogy az »Ung. Corr.« a coalitio létrejöttét befejezett ténynek tekinti. A jobboldal körében mozgalom indult meg arra nézve, hogy a párt ez események­kel szemben conferentiát tartson. ra fordulnak a dolgok. Beteljesül, hogy a bűn büntetetlen nem marad. Az államcsíny elkövetői azzal fedez­tek nagy bűnöket, hogy arra csak a rend kedvéért vállalkoztak és azért, hogy Spa­nyolországot megszabadítsák egyik legmeg­­átalkodottabb ellenségétől, a karlistáktól. S ime, jan. 3-ika óta a karlistus napról-napra több tért foglal el Spanyolországban. Egyre kapjuk a távirati tudósításokat, hogy a kor­mánycsapatok itt is ott is megverettek a karlisták által. A republikánus csapatok már jelzett veszteségén kívül feljegyezzük még azt is, hogy márt. 1-én a somorostrei hídnál a karlisták megtámadtak 5000 főnyi repub­likánus serget, a hidat jégbe röpítették, mi­által mintegy 1000 ember veszte életét, a csapat nagyobb részét pedig elfogták. Az indiai éhségről és nyomorról igen leverő híreket és megrázó részleteket kö­zöl a »Daily News.« Ezrenkint pusztulnak el az éhség miatt s a halálozás kivált a gyer­mekek között szerfölött nagy. A nevezett lap indiai tudósítója egy kerületben 15,000 mun­­kást talált hat krajczár napi bérrel s a vállalkozók még ebből is megrövidítik a sze­rencsétleneket. Hogy az indiai angol gazdál­kodás mily szívtelen, önző és pusztító, az úgy szólva köztudomású dolog volt. De a hi­vatalos közlemények mindig rózsás színben tüntették fel a helyzetet, mely most a való­ságban oly rémítően sötétnek bizonyult. A márt. 1 -én megejtett f­r­a­n­c­i­i­a pót­választásokról kiegészítő és felvilágosító rész­letek érkeznek. A republikanismus terjedését leginkább a viennei választás mutatja, hol Lep­etit conservativ köztársasági 33,806 szavazattal lett követ — Beauchamp mo­­narchista 31,342 szavazata ellenében. 1871. júliusban Sonbeyran bonapartista válasz­tatott volt itt meg követnek 32,800 szava­zattal s mellette Ladmirault tábornok, kit Thiers-pártbelinek tartottak, csak 13,000, maga Gambetta pedig csak 6000 szava­zatot kapott. Ki ne látná ez adatokból a re­­­­publikanismus terjedését? Ledr­u-R­o­­­­­i­n megválasztatására nézve Vaucluse megyében, kivel szemben Billiotti clerikális monarchista állott, általában megegyeznek a Francziaországból érkezett tudósítások arra nézve, hogy Ledru­­id Rollin csak azért győzött oly csekély több­séggel, mert a conservatív republikánusok tartózkodtak a szavazástól. Az elsass-lotringiak ma­gatartása a német birodalmi gyűlésen mind­fenyegetőbb irányt vesz. Ma reggeli lapunk­ban említik a mondott gyűlésben mart. 3-án történteket. Az elsass-lothringeni képviselők csak 15-en vannak ugyan, de a más pártok koalitiój­ával nyomatékosabb lesz fellépésök. A mart. 3-ki ülésben az elsass-lothringe­ni dictatura és ostromállapot megszüntetését kérték, velük szavaztak az ultramontánok, lengyelek, sociáldemokraták és a haladó pár­tiak. Bismarck hg csak úgy tudá kivívni az elsassiak kérvényének, illetőleg indítványá­nak visszautasítását és elvetést, hogy bizal­mi kérdést csinált a dologból. Spanyolországban mind roszabb­ A „HON“ TÁRCZÁJA. Jókai Berlinben. Márczius 3. Alig pihente ki Jókai az út fáradalmait, elő­ször is — hogy Losonczy László halhatatlan styl­­jában beszéljek — három nagy hazánkfiát igyeke­zett feltalálni: Kertbeny Károlyt és Máriát, a har­madikat szerénységem tiltja megnevezni. Mihelyt ezzel elkészült, illetőleg midőn végre megunta őket tovább is keresni és nem találni, be­nyitott az első útjába eső fodrászhoz, a ki fővárosi sastekintetének és műértelmének segedelmével azon­nal elő is szedte ollóját, hogy megnyitja­­ a parókát. Mily kár, hogy, mindezt csak ily későn tudja meg Névy László ! Ő, a­ki nem­régiben oly megdönt­hetetlen érvekkel mutatta ki, hogy Jókai csupán gyönge utánzója Willibald Alexisnek, az eddigiekben nem kevésbé kétségtelen bizonyságot találhatott volna arra is,hogy nagy Németország is osztja néze­tét, a­mennyiben bárhol is igyekezték Jókai beko­pogtatni, mindenütt zárt ajtókra talál, sőt Berlin leg­ismertebb és legkeresettebb aesthhetikusai is csak ir­tani valót találnak Jókai szerzeményeiben. A milyen logikát használt akkor, isten sege­delmével még erre a következtetésre is eljuthat. * * * Már j­óval megérkezte előtt nagyban folytak az előkészületek elfogadására.Wallnerné asszony, ki­nek vendégszerető házában valóságos »otthon«-ra talált, egy egész kis lakosztályt bocsátott rendelke­zésére. Jókai későn este érkezett meg és ezért nem is kereste föl rögtön már régebben felajánlott lakását, hanem elbújtatott a legközelebbi fogadóba és csak másnap reggel indult lakásának fölkeresésére. Az adresse hiányos voltánál fogva itt is úgy járt mint előbb. Már most, mit tehetett volna mást, elbújtatott a Spener’sche Zeitung szerkesztőségébe, melynek szerkesztőjét Braunt, Jókainak nem­régiben vendég­jét, Jókai und Jókai czímű könyve után a nagy magyar közönség is fogja ismerni, ha politikai és írói szerepléséről egyébként nem is hallott volna. Innen aztán persze megint csak későn tudott szabadulni, úgy hogy minden igyekezete daczára még­is csak este köszönthetett be lakására. Előbb azonban még egy kis quiproquo adta magát elő. • Amint Braun-nal legjobbban diskurálnak, egy levél jön a szerkesztőhöz, melyben tudtára adják, hogy Jókai nem sokára megérkezik. Képzelhetik Braun meglepetését a váratlan hírre.* * * Berlin vendégszeretete nem áll valami különös jó hírben, hogy pedig írók és kritikusok valami pa­zar bőkezűek volnának egymás magasztalásában, azt szintén nem merném állítani, de az az előzékenység és szívélyesség, melyet itt Jókai irányában tanúsí­tanak, beillik alföldi vendégszeretetnek; és az a lel­kesedés, melylyel itt műveiről beszélnek, csak büsz­keséggel tölthet el minden magyar embert, írói körökben otthon sokszor vitatkoznak afe­lől, mit mindent kellene tenni a végett, hogy a kül­föld jobban megismerjen bennünket. Én azt hiszem, Jókai útja már csak azért is sokat fog Magyaror­szágnak használni. Az itteni irodalmi körök már most is a leg­jobb vélemény­nyel viseltetnek rólunk. Hátha majd még jobban meg fognak bennünket ismerni, hogyan fognak akkor bámulni. Mit fognak akkor mondani, ha látják, hogy Jókai nálunk tulajdonképen egy mindennapi »Vielschreiber«, akivel kritikusnak csak akkor szabad foglalkoznia, ha egyet üthet rája, mi­után a dicséret és elismerés fellengző szavai csupán magyar Shakspeare-jeinket és Byron-jainkat illetheti, akikkel ily pazar módon áldotta meg hazánkat az ég könyörü­letessége. Eddig csak mint vitéz és nemes népfajt ismer­nek jóakaróink, olyannak tartva a magyar nemzetet, melyben megvan a középkori lovagok minden szép tulajdona, de a mely ép azért alig állhatja meg a sarat e haszonleső élelelmes világban. No hiszen csak tudják meg egyszer, mily gombaszámra nőnek ná­lunk az egetverő gen­ek, majd meggyőződhetnek róla, hogy mi is felfogtuk a modern kor szellemét. * * * Journalisták s tudósok, írók és kritikusok ver­senyeznek egymással tiszteletök kifejezésében. Jókai tulajdonképen csak három napot akart itt tölteni, de a sok meghívás folytán egy hétre ter­jesztette ki Berlini idézését, hanem ha valamennyi meghívásnak eleget akarna tenni, akkor nem tudom mikor érne haza. Ama rendkívüli hódolatnak, melylyel Jókai tehetsége és munkássága iránt itt viseltetnek egyik legszebb jelét Lehfeldt, a magazin szerkesztője adta. Az említett lap ugyanis évek óta a legnagyobb te­kintély külföldi irodalom dolgában s azon kívül so­ha nem foglalkozik személyi hírekkel, hanem pusz­tán magával az irodalommal. Jókai berlini idézé­seiből mindazáltal e lap is megemlékezett. Több mint 40 éve, hogy e folyóirat fennáll, és ez az egyet­len egy eset, hogy ily kivételt tett volna. Ha már ezt elmondtam, azt sem hallgatha­tom el, mit Julian Schmidt mondott Jókairól. Julian Schmidt egyike a legnagyobb tekinté­lyeknek az aesthhetica és irodalomtörténet terén és azon benső viszonynál fogva, melyben némely ifjabb írónk vele áll, hazámfiai is olvastak már tőle egyet­­mást, ha talán nem is épen az ő neve alatt jelent meg a czikk. Na de hiszen ez mellékes dolog. Mióta csak ismeri Jókait, mindig a legszebben írt róla, és korunk egyik legkiválóbb regényírójának tartotta, de attól fogva, hogy a »Fekete gyémántok« megjelentek, egyenesen őt tartja a jelen nemzedék legnagyobb elbeszélő írójának. E dicséretből egyébiránt megint csak azt lehet látni, mily fukarak szomszédaink. Majdnem harmincz évi írói működés és a szebbnél-szebb­ művek szaka­datlan hosszú sora után ily sovány elismerés Nálunk egy első fiatalkori kísérlet után is kiadják a halhatat­lansági bizonyítványt.* * * Ha már a férfiak ily lelkesedést árulnak el, hát még a nők! A­miben a szívnek van része: szeretni és gyű­lölni csak ők tudnak. Csupán az a malheur, hogy nem szokott soká tartani. No de mit tesz az, a quan­­titásért kárpótol a qualitás. A­míg a férfiak szavakkal fejezték ki lelkese­désüket, ők hallgattak; de ha ajkok néma maradt is, annál többet beszélt szemek. _ Nem tudom, mily képek vonulhattak el phan­­tasiások előtt. A Jókai-regények hóditó hősei vagy képzelem kápráztató leirásai, a szivrázó szenvedések vagy lélekfölemelő boldogság rajzai vagy talán ép az író nemzetének balsorstól üldözött és végre szebb jövőt ígérő története? — de annyi bizonyos, hogy tekintetükben volt­ valami, a­miért a legönzetlenebb embernek is eszébe kellett jutnia, miért nem írhatott épen ő legalább egy párt azok közül a regények közül. De voltak olyan pillanatok is, mikor egyszerre elkomorultak és haragos villámokat löveltek sze­meik. Ha hallották, hogy a magyar kritika mily el­lenséges állást foglal el Jókaival szemben, akkor az­tán vége volt szelídségeknek. Meglátszott rajtuk, hogy képesek volnának minden ellenfelét izgalom nélkül széttépni. Nem is tanácslom magyar kritikusnak, hogy ide jöjjön, hacsak revolvert nem hord magával. ■Sf * * Politikai tekintetben a Bismarcknál tett láto­gatás képezi Jókai itt idézésének kétségkívül legér­dekesebb pontját, és ezt Jókainak saját leírásából ismeri már az olvasó; irodalmi szempontból azonban valószínűleg a ma este Wallner asszonynál tartandó estély lesz a legkiválóbb esemény, miután itt leg­­nagyobb számmal fognak épen tisztelői összegyűlni. Erről tehát ma­jd legközelebb. Láng. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése mart. 5. Elnök: Biztó­­st. Jegyzők : Szeniczey Ö. Wäch­ter Frigy. Beöthy Alg. A miniszterek közül jelen vannak: Trefort Ág. Szende Béla, gr. Szapáry Gy. Pauler Tiv. gr. Zichy József, Szlávy József. Szeniczey Ö. jegyző olvassa a jegyzőköny­vet, mely hitelesíttetik. Elnök bemutatja Rusztváros kérvényét a kie­sebb kir. városok törvényhatósági jogainak fentartá­­sa tárgyában. Fogaras vidék bizottságának kérvényét az állam­nyelv használata tárgyában 1874. évi jan. 12-én 50203 sz. a. kelt belügyminiszteri rendelet ellen, Győr sz. kir. város kérvényét a kisebb kir. városok törvényhatósági jogának épségben tartása iránt. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasit­­tatnak. Bemutatja továbbá Budapest sz. kir. város­­széke fenyitő osztályának kérvényét Stanesku Imre orsz. képv. ellen a bűnvádi eljárás foganatosithatásá­­nak megengedése iránt. Ki fog adatni a mentelmi bizottságnak. Kubinyi Ödön Rimaszombati képv. bemu­tatja megbizó levelét. Az állandó igazoló bizottsághoz utasittatik. Ócska István megrongált egészsége helyreál­lítása végett 6 heti szabadságot kér. Megadatik: Priileszky Tádé Miskovits András özvegyé­nek kérvényét nyújtja be évi nyugdíj megadá­sa iránt. Daniel Pál NI.­Becskerek város kérvényét nyújt­ja be a katonai elszállásolásból eredő elviselhetetlen terheinek könnyítése, és az ez érdemben a honvédel­mi minisztériumhoz évek előtt benyújtott kérelmé­nek letárgyalása végett. Királyi Pál, Baksa választókerület választói és lakosai kérvényét nyújtja be,melyben kérik, hogy a bírósági székhely Baksán tartassák meg. Eötvös Károly a vaspalotai izr. hitközség kér­vényét nyújtja be, hogy az izr. iskolaalap használatát illetőleg ne csak az orthodox és neológ zsidók vagy hitközségekre, hanem egyszersmind azon hitközsé­gekre is arányos tekintet legyen, a­melyek sem nem orthodoxok, sem nem neologok, hanem conservativ autonomisták.(Nagy derültség.) Kosztics Lázár 30 pancsovai városi képvi­selő kérvényét nyújtja be az ottani főispán ellen. Zsedényi Ede benyújtja a Magyar- és Er­­délyországi autonom orthodox (nagy derültség) izr. hitfelekezet közvetítő hatóságának zárfolyamod­ványát. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Gull József a következő határozati javaslatot terjeszti elő: Mondja ki a képviselőházház határozatilag: 1) hogy a belügyminiszter a szász nemzeti egyetemnek az 1873-ik évi deczember hó 19-ikén 1225 szám alatt hozzá intézett felterjesztésére az 1874-ik évi január hó 27-ikén 55.505 szám alatt ki­bocsátott leirata annyiban, a­mennyiben a szász nem-­­­zeti egyetemnek megtiltotta és megtiltja, a törvény­­hatóságok területe szabályozását és új beosztását tárgyazó törvényjavaslatot és általában minden köz­jogi ügyeket tárgyalás alá venni, azok felett hatá­rozni és határozatait a kormány­nyal közölni s kér­vény alakjában az országgyűléshez közvetlenül föl­terjeszteni, és hogy az ezen leirat alapján történt el­járás, miszerint a szász nemzeti egyetemnek tettleg lehetetlenné tétetett, az említett törvényjavaslat ellen már elkészített, az országgyűléshez felterjesztendő kérvényt tanácskozás alá venni, sőt úgy a rendelet, mint az árai­k alapján történt eljárás ellen az ország­gyűlésnél orvoslást keresni — a fennálló törvények­kel egyenes ellentétben áll: ( 2.) hogy a belügyminiszter ugyanazon rende­lete által a szász nemzeti egyetem törvényes hatás­körén általában mi sem változtathatik, és hogy külö­nösen a szász nemzeti egyetem az által sem a tör­vényhatóságok területe szabályozását és új beosztá­sát tárgyazó törvényjavaslatra, sem más közjogi ügyekre nézve a felterjesztési és kérvényezési jog törvényes módoni élvezetétől el nem tiltathatik. Simonyi Ernő a következő interpellátiót intézi az ő­felsége melletti ministerhez. A »Budapesti Közlöny« múlt évi 287-iki szá­mában a többi között az is foglaltatik, hogy ő felsége a minister úr ellenjegyzése mellett és felelősségére bizonyos Fleischtettler Antalt nyilvános kitüntetés­ben részesítette, adományozván neki a díjak elenge­dése mellett a harmadik osztályú vaskorona rendet. Kérdem a t. minister urat, kinek ajánlatára, vagy mi érdemek folytán tartotta magát hivatva nevezetett Fleischtettler Antalt ő felségének ily nyil­vános kitüntetésre ajánlani, továbbá volt-e a minis­ter urnak tudomása arról, hogy az 1873-ik évi ok­tóber 7-kén, az­az a kitüntetés elnyerése előtt két hónappal, a pesti királyi első birósági törvényszék fenyitő osztálya által jogérvényes határozat hozatott 14282. sz. a. mely szerint: »Hamis esküvéssel vádolt Fleischtettler Antal elleni fenyitő vizsgálatból eddigelé a tanuk vallo­mása alapján, jogszerű bizonyítékok mutatkoznak arra nézve hogy Fleischtettler Antal hamis esküt tett.« Megegyeztethetőnek tartja , a minister úr, az igazságszolgáltatás érdekérre, és a közerkölcsiséggel hogy ily körülmények között, bárki is a fejedelem­nek nyilvános kitüntetésre ajánltassék. Lázár Ádám a közoktatási miniszterhez in­téz interpellátiót a végett hogy sok községi iskolát újból felekezetivé akarnak alakítani s hogy külö­nösen a nagyszebeni Terézárvaház is egészen papi befolyás alatt áll, pedig az egészen állami természe­tű. Ennélfogva kérdi : Szándékozik-e ezen árvaháznak elodáz­atlan alapos szervezését egy világi igazgató és jó készü­­letű tanárok alkalmazásával mielőbb foganatba venni. Matolay Etele a jogügyi bizottság előadója a váltóhamisításról szólló törvényjavaslatra vonat­kozó véleményét nyújtja be a bizottságnak. Ercausz Endre jogügyi előadó benyújtja je­lentését az 1871. XXXV. törvényczik 21. §-ának módosításáról. Szögyényi László Horváth Gyula igazolta­tását jelenti be. Szende Béla honvédelmi miniszter a közös hadsereg, tengerészet és honvédség közös ellátásáról szóló javaslatot nyújtja be s ezt a 15-ös honvédelmi bizottsághoz kéri utasittatni. Péchy T. Újból tartja a bizottságot választan­dónak. P­erczel B. kéri a régit megválasztottnak te­kinteni. Gullner hivatkozva a házszabályokra uj vá­lasztást kér. (Helyeslés.) Csanády­­ ellene mond Perczelnek s uj vá­lasztást kíván. Elnök : A szombati ülésen megtörténik. Elnök fölolvastatja a könyvtári bizottságba tett választás eredményét, hova a többség Szathmáry Károlyt választotta. Gr. Dezsőffy Aurél áthozza a főrendiház ál­tal közelebbről tárgyalt törvényjavaslatokra (X. Brit­­tania, Svédország s Oroszországgal kötött szerződé­sek, és katasteri törvényjavaslatra) vonatkozó átira­tokat. Wächter Frigyes jegyző olvassa a főrendiház átiratait. Elnök : ő felsége megerősítése alá fognak ter­jesztetni ; a katasteri törvényjavaslat kinyomatik. Következik a belvizek szabályozására vonat­kozó törvényjavaslat. Dániel Ernő előadó röviden szól a törvényja­vaslat mellett s olvassa a főrendiház javítmányait, melyeket a központi bizottság elfogadott. Következik a napirend második tárgya: a méter mértékről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Wachter Frigyes jegyző olvassa a törvény­­javaslat indokolását. Dániel Ernő örömmel üdvözli ezen súly- és­­ mérték­rendszer behozatalát mint a­mely könyíti a nemzetközi kereskedelmet. Kiemeli, hogy a sok mér­ték közül csak néhány van közhasználatban. Előadja annak okait, a­miért az elnevezések fentartottak; végül beszél azon intézkedésekről, me­lyeket a törvényjavaslat tesz a rendszer meghonosí­tására. P. Szathmáry Károly: Jól tudja, hogy azon ügyben, mely mellett felszólal, sem a központi elő­adó, sem a miniszter támogatására nem számolhat. Ennek daczára még sem hallgathat, miután mind­azok, mik a meter-rendszer idegen hangzású nevei­nek megtartása mellett felhozattak, nem győzték meg annak czélszerűségéről. A külföldi kereskedést ille­tőleg állíthatja, hogy mindazok, kik a külfölddel ke­reskedelmi összeköttetésben vannak a meterrend­­szert, s annak közhasználatban levő mértéknemeit rég ismerik. Hazánk minden kereskedelmi, reál s más középtanodáiban rég tanítják azt, nagyobb fontosság­gal bírna a névegyenlőség fenntartása a belkereskedés­­ben, de ezzel a gyakorlat, a múlt ellenkezőt tanusít. Kivált a nehéz kiejtésű idegen szavakat a vidékek sze­rinti tájszólás sem egyformán ejti ki, annyival ke­vésbé a nemzetiségek. A »forint« például már 500 éves mérték­ szó, s az oláh és szláv népség egy része máig »zlaty«-nak hívja. E kétségtelenül helyes mértékrendszer általá­nos elterjedésére hazánkban kettő szükséges: egyik a fogalomnak, másik a névnek meghonosulása. A fogalmat megteremti a népiskola, a kezelés s a kény­szer, de a nyelven ily kényszert gyakorolni nem le­het. A törvény büntetheti azt, ki törvénytelen mér­tékkel mér, de arra nem szabhat büntetést, ha valaki a centigrammot, miniamétert ki nem tudja mondani, és soká lesz, míg a csikós egy »litre bort« fog kérni egy szere helyett. A tud. akadémia nézetét e tárgyban én is is­merem , de gyakorlati tekintetben arra sem fektet­hetek nagy súlyt. Az akadémiának a magyarítás tekintetében kifejezett nézetei már több ízben vál­toztak s én a ki a tudományos nyelvben a tulvitt purismus barátja nem vagyok, leghelyesebbnek tar­tom 1848-ki azon megállapodását, mely a minden­napi, közkézen forgó tárgyak neveinek magyarítását föltétlenül követeli. Már­pedig mi forog inkább köz­kézen mint a súly, hossz és térmértékek: a rőf, font s fájdalom az izere ? De másfelől azt is tudja, hogy egészen új sza­vak faragása nem mindig sikerül; míg másfelől ezek elterjedése ép oly nehézséggel jár. Ezekből kiindulva azt ajánlja, hogy a franczia mértékek­hez legközelebb álló magyar mér­téknevek tartassanak meg. így le­het a méterer­ő f­ a liter lehet itere, hectoliter ,öreg cseber, gramm s­i­­­y, kilogramm súlytized, öreg font, dupla font, kepe. De még az esetben is, ha a méter, liter és gramm megtartatik, ajánlom a többszörözés magya­rítását így: decaméter,méter tized, méter század stb. s megfordítva decimeter,tizedméter, század meter stb. Ez teljesen megegyező a nyelv természetével. Nem utolsó szempont előtte maga a magyar nyelv lehető tisztántartása is. A legnehezebb idegen szavakból lesznek a legtorzabb magyar szavak. Nagy nemzetek könnyen adoptálhatnak, de kiseb­beket elnyel az ár, — egy nemzet tétele, fennmara­dása pedig egyenlő nyelv fennmaradásával. Tudósításunk bezártakor (111/2) Zichy József miniszter kezd beszélni. Magyar írók névsora. Márki Sándor, szorgalmas irodalmi statistiku­­sunk, a múlt évben megjelent eredeti könyvek írói avagy fordítói névsorát összegyűjtötte. E névsor nemcsak érdekes, de művelődés­történelmi szempont­ból is becses s igy jónak láttuk azt olvasóinkkal is közleni, a mint következik: a.) Eredetit irt, köz­­­ött stb.: Abonyi Lajos, Abt Antal, Albert János, Ali­­quis, Ambrus Lajos, André Lajos, Abáthy István, Arányi Béla, Asboth János, Avispa, Id. Ábrányi Kor­­nél, Ifj. Ábrányi Kornél, Áldor Imre, Bacsák Imre, Balásy Ferencz, Balázs Sándor, Balkányi Szabó La­jos, Ballagi Károly, Ballagi Mór, Bak­ó Mátyás, Ba­logh Lajos, Barabás György, Bardon József, Biria Ferdinánd, Bar­talus István, Bartha Tamás, Batiz­­falvy István, Bauer L., Bauer M. L., Bácsi József, Bárány Ignácz, Bátorfy Lajos, Belus Ferencz, Ben­­cze Mihály, Benedek Aladár, Beniczky Irma, Benkő Kálmán, Beöthy Leó, Bernáth Géza, Bernolák Nán­dor, Berzenczey László, Bihari Péter, Biki Károly, Biró András, Bocskay Brutus, B­onár Zsigmond, Bojthor Endre, Bokor Ferencz, Boldizsár Ferencz, Boros Mihály, Botka Tivadar, Bozont, Börzöli Gá­bor, Brankovics György, Budenz József, Bulyovszky Károly, Búza Sándor, Csávolszky Lajos, Cseh Kár­­oly, Csengey Gusztáv, Csepreghy Ferencz, Csernyi Béla, Csiky Gergely, Csiszér-Ugróczi Ida, Csoko­nai Vitéz Mihály, Csukásai József, Czanyuga József, Czobor Béla, Czuczor Gergely, Dárday Sándor, Deák Ferencz, Deésy Károly, Demjén László, Diskay Kál­mán, Dobos János, Dobó László, Dobner Rudolf Jutok­­­nay Gyula, Domokos Lajos, Dóczy Lajos,Dölle Ödön, Dömötör János. Egy ref. lelkész, Egy szakember, Emericzy Béla, Entz Géza, Enyváry Péter, Eötvös József báró, Erdődy János, Éltes Károly, Fabó An­drás, Faller Gusztáv, Farkas József, Farkas Mihály, Fáy Lajos, Fekete Endre, Fekete Lajos, Felsmann József, Fest Vilmos, Finály Henrik, Fischer Simon, Fodor József, Fogarasi János, Frankl Vilmos, Fried­mann Alajos, Friedmann Bernát, Fuchs János, Führer Ignácz, Galla József, Garzó Gyula, Geőcze István De Gerandó Ágostné, Gérecz Károly, Goldzieher Ignácz, Golenich Károly, Grabarits Ernő, Greguss Gyula, Grimm János, Groll János, Grósz Lajos, Grün Ká­roly, Gubody Sándor, Guethi Sándor, Gulyás Elek, Gulyás Lajos, Gyárfás István, Gyöngyössy Rudolf, György Deák, Györffy Iván, Győry Vilmos, Gyulay Béla, Gyurits Antal, Gyürky Antal, Hajnik Imre, Hajnik János, Halász Gyula, Halász Károly, Halász Sándor, Hamary Dániel, Hanzély Ferencz, Haray Viktor, Hazslinszky Frigyes, Hajduk Ambrus, Hay­­nald Lajos, Házy Alajos, Házy István, Henszlmann Imre, Herczegh Mihály, Herrich Károly, Hevesi La­jos, Héjas József, Hirschler Ignácz, Hochhalt Károly, Hoffmann Mór, Hoffmann Sándor, Hollós László, Honfy Tihamér, Horkai bácsi, Horn Ede, Horváth Géza, Horváth Ignácz, Horváth Illés, Horváth Mi­hály, Hory Béla, Hőgyész Endre, Hunfalvy János, Hunfalvy Pál, Huszár Károly, Illés Nándor, Illyés Bálint, Imre Sándor, Ipolyi Arnold, Iványi István, Jánosi Ferencz, Jernei Antal, Jókai Mór, Jósika Kálmán báró, Juhász György, Jurányi Lajos, Ka­cziány Nándor, Kalchbrenner Károly, K­alocsa Róza, Karácv Ignácz, Karcsú Arzén, Kersch­ Lollián, Kan­say Adolf, Katona Antal, Kautz Gusztáv, Kautz Gyula, Kazinczy Ferencz, Kádas József, Kán Béla, Kárpáti Endre, Kátai Gábor, Káron Lajos, Kecske­­méthy Aurél, Kedvessy György, Keleti Károly, Ke­­nessey Albert, Kenessey Kálmán, Kerekes Sámuel, Kerkapoly Károly, Kerpely Antal, Ker­beny Károly, Képessy József, Kiss Ferencz, Kiss Endre, Kisfaludy Károly, Klug Nándor, Knorr Alajos, Kodolányi An­tal, Kohlmann V., Kompolthy Tivadar, Konek Sán­dor, Konrád Márk, Koós Károly, Koppély Géza, Ko­rányi Frigyes, Korének József, Kosutány Tamás, Kovács Albert, Kovács István, Kovács József, Kovács Ödön, Kozma Károly, Kölcsey Ferencz, Köpesdy Sándor, Köhalmi K. J., Körösi József, Kruspér István, Kubinyi Lajos, Kulifay Ede, Kun Pál, Kuttner Sándor, Kuun Géza gr, Ladányi Gedeon, Landau Alajos, Lengyel Béla, Lennard Ede, Léczfalvy B. László, Kiebbald Béni, Lipp Vilmos, Litkei Péter, Lónyay Menyhért gróf, Lőrinczi Fe­rencz, Lubrich Ágost, Lukács Béla, Lukács Pál, Lu­­kácsy Lajos, Lutter Nándor, Madarassy Klotild, Ma­darász József, Magyarházi, Majláth Béla, Makara György, Mangold Henrik, Markovics Iván, Matieko­­vits Sándor, Máday Izidor, Málik Vincze, Mányoki Tamás, Márki József, Meltzl Hugó, Mészáros Nándor, Miavecz László, Mihálka Antal, Mihálkovics G-éza, Mihók Sándor, Mindszenty Gedeon, Miskey-Jugo­­vics Béla, Mittelmann József, Mokry Sámuel, Moldo­­ván Gergely, Molnár Aladár, Molnár József, Murr­­mann Ágost, (Tokaji) Nagy Gábor, Nagy Iván, (Psenyeczki) Nagy Sándor, Nagyváthy Kálmán, Ney Ferencz, Németh Antal, Némethy Lajos, Névy József, Névy László, Nikolics Sándor, Nogáll János, Novák Lajos, Nyáry Ferencz, Obernauer Antal, Or­bán Balázs Báró­, Paál Ferencz, Pachinger Alajos, Pap János, K. Papp Miklós, Pauer Imre, Pauler Tiva­dar, Pálos Márton, Páskay Lajos, Peller Ödön, Per­­laky Mihály, Petőfi Sándor, Péch Antal, Péchy Imre.

Next