A Hon, 1874. május (12. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-16 / 112. szám
112. szám. XII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Szombat, május 16. Szerkesztési iroda Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlmény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. l£iaAlóhivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ássti kiadás együtt: 3 hónapra....................................... 6 írt — Kr. 6 hónapra..............................»12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kladi-klvafollos (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhivás: EOSZ Xlrtik évi folyamára. Előfizetési árak: Negyedévre...................0 frt Egy hóra........................3 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenntesitre tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krhkerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala” czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON" kiadóhivatala. imM-dm n mmeewM»»»i Budapest, május 15. Ghyczy, a pénzügyi kezelés reform* Ghyczy nagy fontosságú beszédével csaknem egészen magáévá tette a 9-es albizottság pénzügyi terveit és így körülbelül a kormány és országgyűlési többség megegyezésének kifejezését láthatjuk azon eszmékben, melyeket Ghyczy kifejtett. Ezért van azon beszédnek és általa ezen eszméknek nagy gyakorlati fontossága. Ezért kell azokat részrehajlatlanul vizsgálat alá vennünk. Ghyczy pénzügyi tervei — melyek, mint mondok, főbb vonásokban megegyeznek a kilenczes bizottság terveivel — pénzügyi reformjainknak három ágát ölelik fel. Legelső sorba oszthatók: a pénzügyigazgatás reformjára vonatkozó eszmék; a második tárgyat képezik az államvagyon kezelésére vonatkozó tervek, és harmadik sorban jőnek az adókérdések. E sorban vesszük vizsgálat alá Ghyczy beszédét, kiegészítve azon igénytelen nézeteinket, melyeket már annak idején elmondtunk volt a kilenczes albizottság munkálatáról. Jóleset hallanunk a kormány részéről azt a jóakaró nyilatkozatot, hogy népünk évi adótartozását megfizeti, csak az absolut rendszerből felmaradt hátralékok nincsenek behajtva. De a valóságnak megfelelőleg ezt odra kell módosítanunk, hogy népünk csakugyan fokozatosan minden egyes évben több adót fizetett az előbbi évinél az alkotmányos korszakban, így pl. az idén is már az első negyedben másfél millióval növekedtek bevételeink a tavakhoz képest, de azért az absolut rendszerről fenmaradt hátralékainkat az egyenes adóknál megkétszereztük, illetékeknél pedig nagyon növeltük. Ezt a két ellentétes tényt a számok bizonyítják és így a rosz előirányzásban, a kivetési hibás, aránytalan voltában és a kezelés hiányaiban kell keresnünk a rejtély magyarázatát. Tudniillik : átlag fizet népünk elég pontosan, de a nagy előirányzások következtében egy kis részt nagyon aránytalanul sajtolja adója és annak fizetésére képtelen; sok vagyonossal szemben pedig a végrehajtás erélytelen. E két baján az adóreform és kezelési javítás segít, mert adózási képességéről népünk elég fényes bizonyságot tett már az idén is. A kezelési ügyben Ghyczy, az önkormányzati házi pénztárak behozása következtében várható törvényhatósági erélyesebb közreműködéstől, a községi elöljáróságok szigorúbb felelősségétől, adófelügyelők felállításától, külön illetékszabó hivatalok teremtésétől, a fogyasztási adók kezeléséért a községeknek adott térítmények beszüntetésétől ja a javulást, mely reformokat egész terjedelmükben már a jövő évben lehetne foganak tárjedelmasítani.Tökéletesen igaz, hogy a házipénztárak által a vármegyék az adóügyben közvetlenebbül lennének érdekelve, mert az állami adókkal együtt hajthatnák csak be saját jövedelmeiket. Várjuk is e reform keresztülvitelét, noha annak1875-ben lehető életbeléptetése iránt kevés reményünk van, mert alapjának előteremtése iránt még kevés adatunk és egyetlen megállapított eszménk sincs. De ha keresztül lesz vive a törvényhatóságok saját adókezelése, ha ezekre lesz bízva az államadó is: a községek és vármegyék kellő felelőssége mellett (melyet vinkulumokkal lehetne szigorúvá tenni) épen nincs szükség azon adófelügyelőkre, kik, Ghyczy terve szerint, közvetlenül a főispánnal és minisztériummal lennének összeköttetésben. Ezek feladata lenne a községekre való felvigyázás, hogy kötelességeiknek eleget tegyenek és a vármegyében az egyenes adóügy tisztán tartása. De, ha az állami adóbehajtás a vármegyékre lesz bízva, akkor a községeket adóügyben is tökéletesen ezeknek hatósága alá kell rendelni, fentartva a sérelmi orvoslatokat, és így nincs szükség új kormányközegekre, mert a kormány központi ellenőrzését is végezheti a főispán. Ha pedig az állami adóügy nem lesz a vármegyékre bízva, akkor kettős személyzetre lesz szükség, mely csak a kezelést tenné költségessé. Az illetékkiszabó hivatalokra nézve, azt mondhatjuk, hogy ha a közjegyzői törvényben és telekkönyvi hivataloknál az illeték kiszabásáról kellően gondoskodtunk volna, jó bélyeg és illetéktörvény mellett, oly kevés nehézséggel járna a többi ügy elvégzése az adóhivatalokra nézve, hogy tökéletesen feleslegessé lenne az új hivatal. Azt mondja Ghyczy, hogy az illetékjázadás jogi ismeretet tételez fel, melyet adóhivatalnoktól várni nem lehet. Igaz, hogy az illetéki és bélyegtörvényeket az illetőnek ismernie kell, de ezeket,maga a pénzügyminiszter igéret egyszerűsíteni kell és akkor semmiféle jogi deduktióra,vagy összehasonlító jogtudományra az illetékszabásnál szükség nem lesz. Legyen világos tarifta, ezt kell minden esetnél megszabni és akkor nincs semmi visszaélésnek, sem jogi okoskodásnak helye. Hogy egyébiránt magasabb fokú adóhivatalnokainktól megköveteljék a jogi képzettséget, azt szükségesnek tartjuk, de a törvények hiányaiért új hivatalokat felállítani kár lenne; e helyett a törvényeket kell reformálni, ez nem kerül anynyi pénzbe. A fogyasztási adók kezelését nem a községeknek adott térítmények beszüntetésével kell reformálni, mi mindössze csak 200 ezer forint megtakarítást és a községek hanyagságát vonná maga után, hanem a finánczrendszernél. Ezt az ármádiát kell és lehet legalább nagy részben feleslegessé tenni, akkor két milliónyi megtakarításról is lehet beszélni. Ha a bérletrendszer a vármegyék teljes felügyelése alá adatik, és ha a szesz, serfőzés ellenőrzése egyszerűsíttetik, akkor lehetséges e megtakarítás. Csodálkozunk, hogy a kis szálkán kereste a reformt, nem vette észre a gerendát Nagyon üdvös eszme a 9-es bizottság művében a vármegyei állandó választmányak adóügyekben is közigazgatási törvényszékké tétele. Ezt Ghyczy elfogadja és reméli, ha ezt értené azon a részrehajlatlan közeg alatt, mely a fogyasztási adókérdésekben a pénzügyi közegek és községek kö z „HON“ TARCZAJA. WAIDFRIED. Regény. Irta Anerbach Barthold. Első kötet. — Második könyv. TIZENHARMADIK FEJEZET. (27. Folytatás.) A szomszéd faluban voltam a kőfaragónál sirkövet rendelni. Beéjeledett, mire hazatértem. Egyszerre zivatar vonult felém a hegyről. Mint a gyermek, számláltam a villám és a menydörgés közti időközöket. Harminckettőig jöttem, aztán azonban csak hétig. Ekkor abbahagytam a számlálást. Házakat láttam az utón. Itt ez és ez lakik, itt menedéket kereshetnék, de ily átázottan mit keressek idegen házában ? Egyre az út közepén mentem a feldarabolt köveken. Egy kis hídnál a vizen kellett átgázolnom. Észrevettem, hogy a viharfellegben járok. Mily szép lenne, a villámtól agyonfuttatni. Bár tudnék most meghalni! De gyermekeim, gyermekeim! Tudom még, hogy ezt hangosan kiáltom. De a villám kiáltásomat elnyelő. Most a villámok oly gyorsan követték egymást, ahogy szemeimet elvakították. Nem láttam semmit. Bezártam szemeimet, és az után egy sziklába megkapaszkodtam. A menydörgés még így nem dördült, a villám szakadatlanul czikázva nem világított. Némán álltam, várni akartam és arra a sok emberre gondoltam, kiket e zivatar szintén utolért. És most sírhattam, nem sírtam halála óta, most jól esett nekem. A jégeső kónyáztatta arczomat verte. Még soha sem éreztem ennyire, mit tesz élni s tudni a halált, mint ez órában. Ekkor nevemet hallám nevezni. Yeresláb jött és mindjárt kiáltá : »Martella küld engem. Oh, istennek hála! Otthona jó ágy várakozik önre.« Yeresláb által vezettetve, haza értem, és az átélt megrázkódás, melytől annyira tartottak, az ellenkező hatással volt. Dél tájig aludtam, és mikor fölkeltem, új életre éreztem magamat serkentve. Félbe hagyom. Nem tudok tovább. Meg kelle tanulnom az életet újból kezdeni Ha azt, mi legkedvesebbje volt a földbe temette, a föld más és a járás is rajta más. Remélem, hogy saját életemre nézve nem kell többé panaszra fakadnom. Egyik megnyugtatást föltaláltam az antik szobában. Itt másvilági alkotások vannak, oly nyugodtak és örökkévalók. Belőlünk nincs rajtuk semmi és mégis mennyit nyújtanak nekünk. Az életszin itt nincs meg, de az élet maga elmúlhatatlan szépségében. Különös vigaszszal jött elém Veresláb, azt mondá: »Uram, a világon valahol még kell ilyen nőnek, minő ő volt, lennie.« »Mért ?« »Úgy vélem, hogy mindeddig az isten azért engedte sütni a napot, mert ő itt volt. És most mégis továbbra is sütteti. Akkor hát csak másoknak is kell létezniük.« Martella ellenben nem tudta magát beletalálni halálába. »Én azt vélem, hogy nem lehet« mondá, »nem igaz, hogy ő meghalt, bizonyára most jö fel a lépcsőn. Hogy is lehetséges, hogy egy ember otthagyja a többieket, kik annyira szerették? De egy kérésem van: a szép ruhákat csak adja a tiszteletes asszonynak és Krisztiánna kisasszonynak, de egy pár hétköznapi ruhát adjon nekem és a jó gyapjas szoknyát a Fonónénak. Csak ez egyedül viseljen valamit ruháiból , mert bántana, ha valamely idegen ember testére kerülne valami. Aki tőle ruhát visel, az bizonynyal nem gondolhat semmi gonoszat, még kevésbbé követheti el.« Lajos fiamtól levél érkezett, melyben anyja halála felett kesereg, oly bensőséggel, milyet csak fiú érezhet, és a mellett oly tisztán és szabadon, mint a bölcs, a ki a halált látja. Janka leányom a levelet elveszité; azt hiszem, hogy eretnek tartalma miatt elégető. Vigaszom: érdemesültem, hogy ily teljes erejű tiszta lélek által szerettessem.Ez megéri az élet terhét. Jöjjön már most, ami lőni akar. Amit én éltem, azt tőlem senki el nem rabolhatja. Két mezejü sírkövet állíttattam. Az egyiken ez áll: »Itt nyugszik Waldfried Ágosta Iphigenia, született 1807 deczember 15-én, meghalt 1867 julius 23-án. Az üres mezőn egykor a magam neve álljon. (Vége az első kötetnek.) Második kötet. — Hannadlik könyv. ELSŐ FEJEZET. Igen, az élet hivatal. Nekem még nagy és szép hivatalos kötelességeim voltak. Ezt kezdem el érezni ismét. Eltompultam volt, az életet úgy vettem, ahogy rám bekövetkezett, valamikép az ember étvágy nélkül asztalhoz ül és csak azért, mert léte táplálékot kíván. ... Érzékenynyé lettem, mindaz, ami kigyógyíthatott és fölemelt volna, új fájdalmat okozott nekem ; a hit legkeserűbb gyümölcse érlelődött meg bennem: a világ iránti közöny. Utam bevilágítatlan volt járatlan örvényekben , de ismét kiléptem a fényes napra, a sokat taposott életpályára. A megyei utak kivezetnek az országutakra, az erdei patakok, melyek sziklatorlaszos völgyekben erednek, a folyamba ömlenek, s ez meg a tengerbe, így van ez életemmel is. József biztatására a jegenyefenyő fejlődésének minden fokát összeállítottam, és a párisi nemzetközi kiállításra küldtem. Jutalomdíjat nyertem vele. Valójában nem engem illetett, hanem Ernő fiamat, ki éles megfigyeléssel és tudományos szempontból közölte volt velem a jegenyefenyő ültetése fölötti gondolatait. A Napóleon arczképével díszített okmányt és ugyanígy ékített érmet csak egyszer néztem meg, s aztán újra lepecsételtem. Abban a szekrényben föl lesz található, melybe a várból való elbocsátó igazolványom és más ritka emlékeim vannak letéve. József nem hagyott békémet, mig el nem kisértem Párisba; a vasúti talpfák kvanizálását akarta ott tanulmányozni, és azt állitá, hogy ebben őt támosgatnom kell. Még azon hangulatban voltam, melyben kívánatos, hogy az ember saját énje fölött más rendelkezzék. Ismét láttam Párist. A harmincas években csak egyszer látogattam meg, hogy megismerjem Lafayette-et; akkor még azt hittük, hogy a világ üdve Párisból várható. Most ismét itt voltam, és mily kisszerűnek tűnt föl nekem kis székhelyünknek félreeső utczájában a képviselőházban kifejtett működésünk. Az időjárás egész más régiókban képződik; Európa fölött Jupiter-Napóleon trónol és kormányozza a villámot és menykövet. E férfiút Európa uralkodói által láttam környezve. A világ élete nem-e csupa komédia ? kérdem gyakran magamban. Egy napon, mikor az elyséi mezők egy padján ültem és a néptömeg előttem elvonult, egy turko e szavakat kiáltá rám : »Nem-e Waldfried ön?« Szivem megdöbbent. Nem Ernő hangja-e ez ? De mire föleszméltem, ez ember egy erre toluló néptömegben eltűnt, mert épen itt hajtott el a császár. Még láttam a vörös fezes embert, rákiáltok, ő eltűnt. Álmodtam-e, vagy valóságot éltem át ? Ha Ernő lett volna, nem beszél vala igy, és nem hagy ott, s ha mégis ő volt, bizonynyal ismét eljő. Órákig egy helyben maradtam, hogy az eltűnt ismét rám találjon. Az emberek mind,kik előttem elmentek, árnyképeknek tetszettek nekem, én magam kiragadva a világból. Beételedett, szállómat kelle fölkeresnem. Mindent elbeszéltem Józsefnek, azt állitá, hogy álmodtam, és mégis másnap velem jött és órákig vártunk ar padon, de az eltűnt nem jött többé vissza. (Folytatása következik.) felmerülő vitás kérdésekben döntenek még a bérlet összegére nézve is. A vármegye (ép úgy, mint ugyanez ügyekben az angol »special session« és felfolyamodásban a »quartal session«) állandó bizottsága lenne erre a legilletékesebb és közvetlenebb fórum. Ezek vonatkoznak Ghyczy beszédében a pénzügyi kezelésre, tehát ő a pénzügy és jogügyi igazgatóságokról (e hasonlóan lényegesen reformálandó közegekről) nem nyilatkozott, sőt érintetlenül hagyta a pénzügyminiszteriumnak adóügyben való anomális hatáskörét is. Restellte volna »pro Domo is beszélni. A többi kérdésekről közelebbről. H. S. — Az V. osztály f. hó 16-dik napján délelőtt 16 órakor az országházban ülést tart. Tárgya: Akölcsön. — A központi bizottság ma d. 9 órától d. u. 1 óráig tartott ülésében folytatta és efejezte a középtanodákról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Következett« az állami gymnasiumok száliskolák közigazgatása« czímű III. fejezet, —nnek 29. §-ban nemcsak az állami, hanem a 3-ik §ban meghatározott tanintézetek is a közoktatásügyi miniszer hatósága alá adattak. A 30—40 §-ok csekély styláris módosítást szenvedtek, itt egy új § alkottatott, mely szerint a tanulók irányában a testrenyitó büntetések nem alkalmazhatók. A 43. § azzal bővíttetett, hogy a középtanodai tanfelügyelők, igazgatók és rendes tanárok fegyelmi vétség miatt is elmozdíthatók, s az ily vétségek esetében vizsgálat alapján áthelyezésnek is van helye. A 44-ik §-ban a tanártestület értekezleteinek tárgyává tétetett a tanulók feladatai arányának megszabása is. A 44— 49 §-ok némileg módosultak, ez utóbbiban kimondatott, hogy az országos tanárértekezletekben résztvevő tanárok nyugdíjai és útiköltségeinek fedezéséről a miniszer intézkedik. Ezen fejezetben még egy új. alkottatott, mely szerint a középtanodák közegészségi felügyelet alá helyeztetnek, és a helybeli hatósági főorvos köteles minden tanév folyamában legalább egyszer az iskolákat megvizsgálnii és a tapasztaltakról elsősorban a tanfelügyelőségnek jelentést tenni. »A nem állami nyilvános gymnasiumok és reáltanodák« czímű IV. fejezet §§. csekély stylaris módosításokon mentek át; — az 59. §., mely azt tartalmazta, hogy a középtanodák tanárai csak egy intézetben működhetnek és fizetősök minimuma évi ezer forint, — egészen kihagyatott. A magán gymnasiumok és reáltanodákról szóló V. fejezet 69. §-ában az intézet bezárathatásának okául mondatott ki az is, ha az intézet államellenes irányú. A 71. §. megtoldatott azon kivétellel, hogy egy év alatt több osztály elvégzését és több osztálybeli vizsga letételét kivételes esetekben csak a miniszter engedheti meg. A zárvizsgákról szóló VI. fejezet 72. §-a újból szövegeztetett és különösen kiemeltetett, hogy a vizsgák a többi tanárok jelenlétében és részvételével teendők le, valamint kimondatott, hogy a zárvizsgák feletti bizonyítványok magyar nyelven állítandóak ki. A 73. §-ban kihagyatott, hogy a miniszter a középtanodai oktatás ügyéről csak három évenként tesz jelentést. A baloldali kör tegnap esti (május 15.) értekezletén tárgyalta a 153 milliós kölcsön második felének felvételéről szólójavaslatot, melyet, tekintve az ország helyzetét és a pénzügyminiszerben vetett s még eddig meg nem ingott bizalmat, elfogad a párt azon feltétel alatt, de abból egyelőre legalább is 5 millió az ország különböző pénzintézeteinél kellő biztosíték mellett legfeljebb egy évig azon földmivelő és iparos honpolgárok részére bocsáttatik, kik most az aratás előtt a legnyomottabb állapotban vannak. — Az »Egyetértés« és »Debreczen« megtámadják lapunkat azért,hogy a május 17-iki népgyűlést inopportunusnak nevező. De egyik kollegánk sem vállalkozik arra, hogy annak időszerűségét és czélszerűségét bebizonyítsa, hanem minket gyanúsítnak elvhűségünkben. Mi bizony komolyan akarjuk valósítani elveinket, de épen azért tartózkodunk oly szövetségesektől, kik azokat kompromittálhatják és az oly czélra nem vezető időszerűtlen agitatiótól, milyen lesz a május 17-iki népgyűlés; egyébiránt már közeleg e nap, és meg fogják látni vidéki elvbarátaink, hogy mily nagy (!) eredménye lesz az elvhitellenzék azon párttaktikájának, melylyel orthodox hitelét csak az által véli fentarthatni, ha 48-at, suffrage unversel-t (titkon egy kis köztársaságot is) egyaránt ilzet és árul — a bihari pontok alatt. Az »elvhűség«agyobb dicsőségére. __— A hadügyi költségvetési tételek különbözeteit a delegatiók illető bizottságainak megállapodása nyomán a következőkben soroljuk fel, itt csakis azon tételeket említve, melyeknél eltérők a delegationális bizottságok megállapodásai. Rendes szükséglet: II. czim. katonai hatóságok, előirányzat 441,747 ; a magyar bizottság törölt 10,284 ft, az osztrák 10,104, a különbség 176 ft; III. ez. katonai intendaturák előír. 869,657 ft; a magyar biz. törölt 27,635 ft, az osztrák 29,536 ft, különbség 1901 ft; VII. ez. csapattestek, általános kiadások, előír. 22.224,932 ft, a magyar bizottság törlése 137,257 ft, az osztráké 176,019 ft, különbség 38,762 ft; VIII. ez. katonai képző intézetek, előír. 1.049,771 ft, a magyar biz. nem törölt semmit, az osztrák törölt 49,771 frtot; IX.ez. technikai katonai bizottság: előir. 251,803 forint, a magyar törölt 67,116 forint, az osztrák 67,803 forint, különbség 687 forint; X. ez. élelmezési raktárak: előir. 569,776 ft, a magyar törölt 9780 ft, az osztrák 28,097 ft, különbség 18,317 ft; XII. ez. ruhakezelési igazgatóság: előir. 119,569 ft, a magyar biz. nem törölt semmit, az osztrák törölt 369 ftot; XIII. technikai tüzérség: előir. 2,843,236 ft, a magyar b. nem törölt semmit, az osztrák törölt 3236 ft; XIV. ez. szekerészeti raktár: előir. 106,541 ft, itt is csak az osztrák b. törölt 41 ft; XVI. ez. műszaki és katonai építészeti igazgatóság: előir. 2,108,081 ft, itt is csak az osztrák törölt 51 ft; XVIII. ez. katonai egészségügy : előir. 3,126,243 ft, a magyar kiz. törölt 28,001 ft, az osztrák 58,001 ft, különbség 30,000 ft; XXII. természetbeni élelmezés: előir. 17,435,54 ft, a magyar bizottság törölt csak 4681 ft, az osztrák 1,444,135 ft, különbség 1,439,454 ft;XXIII. sz. legénység élelmezése 12,551,674 ft, a magyar törölt 8691 ft, az osztrák 23,000 ft; különbség 14,309 forint. A rendes szükségletben (ide számítva azon tételeket is, melyekben mindkét bizottság törlése egyenlő) törölt összesen a magyar bizottság 510,393 frt, az osztrák 2.071,493 frt, a különbség összesen 1.561,100 frt. A hadsereg rendkívüli szükséglete: II. sz. 1. tétel: Werndl-fegyver beszerzése: előirányoztatott 2.050,000 frt, a magyar biz. törölt 1.025,000 frt, az osztrák 50,000 frt, a különbség 975,000 frt; 3. t. Fölszerelés Olmützben: előir. 85,000 frt, ezt az osztrák bizottság egészen törölte, a magyar meghagyta ; III. cz. 2. t. tábori sátrak beszerzése: előir. 50.000 frt, az osztrák egészen törölte, a magyar meghagyta ; V. cz. nyomtatványok : előir. 60,000 frt, a magyar törölt 15,000 frt, az osztrák 30,000 frt, különbség 15,000 frt; VI. cz. meteorológiai intézetre: előirányoztatik 6134 forint, ebből törölt az osztrák 134 forintot; VIII. cz. lóbeszerzés: előir. 266,443 ft, az osztrák ezt egészen törölte; IX. pótlovazási költség: előir. 15,350 ft, a magyar törölt 10,800 ft, az osztrák egészen törölte, a kül. 4550 ft; X. cz. 4. tétel: átépítések Theresienstadtban: előir. 12.000 ft, a magyar egészen törli, az osztrák meghagyja; 5. t. átépítések Straßban : előir. 55,000 ft; ezt a magyar egészen törölte, az osztrák meghagyta ; 6. t. építkezések máshol: előir. 42,000 ft; a magyar ezt egészen törölte, az osztrák meghagyta; 12. t. építkezés Prágában előir. 40,000 ft; a magyar egészen törli, az osztrák meghagyja; XI. cz. gyakorló helyekre előir. 171.000 ft, a magyar törös 66.000 frt, az osztrák 66,666 frt, a különbség 666 ft; XIV. cz. 3. t. a bécsi állatgyógyintézetre előir. 60.000 ft, ezt egészen törli a magyar s meghagyja az osztrák; XVI. cz. 1. t. olmützi erőditvényre, előirányozva 110.000 ft, ebből csak az osztrák törés 5000 forint, különbség 105,000 frt. A hadsereg rendkívüli szükségletében törölt (az egybehangzó törléseket is ide számítva) összesen a magyar bizottság 2.250,699 frt, az osztrák 1.079,325 ft — különbség összesen 1.171,874 frt. — Tesz pedig a kormány előirányzata szerint a hadsereg rendes szükséglete 93.432.973 frt, a rendkívüli pedig 6 millió frtot. A haditengerészet rendes költségeiben következők az eltérések : VI. cz. A) anyagbeszerzésekre előir. 726.000 frt, csak a magyar kistörös 18.000 frt; C) a hajóépitésre előir. 2.114,500 írtból úgy a magyar, mint az osztrák bizottság 240,000 frtot töröl. A többi tételek változatlanul elfogadtattak. — Tesz pedig a kormány előirányzata szerint a rendes szükséglet 9.002,780 forintot. — A rendkívüli szükségletben jutalmakra előir. 30,000 forint, ezt a magyar egészen törli, az osztrák meghagyja. »Tegetthoff« hajóépítésre előir.1282,000 frt, a magyar meghagyja, az osztrák törli, tengeri építkezésekre előir. 114,000 frt, a magyar meghagya, az osztrák törös 39,000 frt. — Tesz a rendkívüli szükséglet a kormány előirányzata szerint 2.212,184 frt. Összesen törölt ebből a magyar 867,000 frtot, az osztrák 1.158,000 frtot. Az á államkölcsön. Az állandó pénzügyi bizottság az államkölcsön felvételéről szóló törvényjavaslat tárgyában a következő jelentést szerkesztette és terjesztő be a képviselőház mai ülésében. Midőn a 153 millió ezüst forint erejéig terjedhető államkölcsön első felének — 767 millió ezüstért kölcsönnek — felvétele elrendeltetett, a minisztérium által előterjesztett adatok alapján tett számítások szerint az 1874-ik évi hiány fedezésére és az 1873-ik évi függő tartozások lefizetésére (a lombard üzletek rendezésére) összesen legalább 74.000.000 frt mutatkozott elkerülhetetlenül szükségesnek. Ezen számítás azon feltevésen alapult, hogy az 1873-ik év hiánya, melynek egész összegét akkor még a pénztári eredmények szerint sem lehetett ismerni, nagyobb nem lesz, mint azt a minisztérium adatai, melyek a szeptember végéig terjedő pénztári kezelés eredményeit mutatták ki, feltüntették és hogy az 1874. évi hiány sem lesz magasabb az előirányzatnál. A pénzügyi bizottság jelentésében ezen 1874. évi hiányt az 1875-ik évi január első napjának szükségletén kívül kerek számban 42,000.000 írtra tette. Ezenkivül 10,000.000 írtra számította a hitelmaradványokat és igy összesen 52,000.000 írtban állapította meg a 21 millióra rugó függő tartozáson kívül a 7672 millió írtból 1874-re fedezendő hiányt. Ezen számítás alapjául az szolgált, hogy a bizottság a minisztérium által előirányzott rendes és rendkívüli bevételek több ágazatában jelentékenyen mérsékelte az előirányzatot és pedig a fogyasztási adókat, az államjószágok, erdők, bányák és államvasutak jövedelmét a tényleges viszonyokhoz képest 5.750.000 írttal lejebb szállította, így előirányoztatott a költségvetési törvényben az egyenes adóknál bekövetkezhető különbözeten kívül a hiány 32 705,920 forintra. Ezen hiányon kívül azonban a bizottság jelentésében az egyenes adóknál egy 9.000000 frtnyi bevételi különbözetre számított, és így a minisztérium előirányzatát tényleg 14.750,000 frttal mérsékelvén, 1874-re a január 1-ei szükségleten kívül 42.705,020 forint hiány fedezését jelentette ki szükségesnek. A 762 millió frt kölcsönből a fentebbiek szerint tehát fedeztetnie kellett volna ezen 42.705,920 frt hiányon kívül kerekszámban a 21.000,000 frtra rugó függő tartozásnak és 10.000,000 frtra rugó hitelmaradványoknak. Miután kerekszámban 72.000,000 frt folyik be ama kölcsönből, e szerint csak két millió fedezetlen különbözet mutatkozott volna. Minda mellett ennél sokkal kedvezőtlenebb az eredmény. Ezen kedvezőtlen eredményt több körülmény idézi elő: 1-ször. Az 1873-ik évi pénztári kezelés eredményei az 1873-ik év hiányát nagyobbnak mutatják fel, a mint az a kölcsön törvényjavaslat tárgyalása alkalmával november elején a bizottság előtt ismeretes volt. Az összes nettó kiadások 1873-ban 188.817,098 frt, a nettó bevételek 126.828,290 frt, a hiány 61.988,808 frtot tett, holott azon a költségvetésben 49.551.652 forinttal előirányoztatott. Ezen hiány mintegy 18.000.000 frt erejéig az