A Hon, 1874. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)

1874-09-19 / 214. szám

wis Hambummi». A múlt év végével reátukmált a kormányra; a 153 milliónyi kölcsön másik fele sem azon árfolyamon, sem azon visszafizetési feltételek alatt nem köthető mint köttetett annak első fele. E pontra nézve minden józan gondolkozó egyet fog érteni (M.) barátunkkal. A múlt év végén a tönk szélén állottunk (ez volt leg-alább a p. n. miniszter véleménye) s fizetésképtelenné vált az ország, ha 24 óra alatt tisztába nem jöttünk a Rotschild-csoporttal , más a helyzet mostanában: van időnk választani, keresni, alkudozni. Ennyit a pénz árára nézve. De az öt évi visszafizetést nem szabad újra elfogadnunk. Nincs ember széles e hazában, ki elég vérmes reményű volna azt feltenni, hogy 4-5 év múlva képesek leszünk sajátunkból visszafizetni a kölcsönvett 153 millió forintot. Minek vállalni oly kötelezettséget, melynek teljesíthetlenségéről előre meg vagyunk győződve ? Meg van győződve erről a kölcsöntadó is, bárki legyen ez, tehát legfeljebb saját magunkat ámitanók s drágájt fizetnők az önámitás kétséges gyönyörét. Eleget vettünk már e drága ételbe. Ami egy évvel ezelőtt nagy hiba volt, az a mai javult viszonyok közt ismételve, valódi bűnné válnék. Ilyen valami fel sem tehető. Jeleztem már a hazai s az általános pénzviszonyok javulását. Ismeri mindenki, felesleges részletezni. Csak egyre vagyok bátor, külön figyelmeztetni. Mióta kezdődött nálunk a sűrű adósságcsinálás, egyetlen egy főpiaczra voltunk utalva : a londonira; vetélytársa, a párisi piacz, a háború következtében számításba nem jöhetett. Azért Londonban elhelyezését kerestük a 30, az 54 s a 762 millió kölcsönöknek. Igaz, hogy majdnem fenéktelen a londoni tőzsdének a gyomra, megfogható mégis, hogy nem a legélénkebb mohósággal utána nyúl, ha ugyanazon étellel nagyon gyakran kínálkoznak. Megfizettük ennek az árát, de lehetetlen volt megmenekülni a természetes egyedáruság nyomása alól. Ez megszűnt. Páris, legalább mi a pénzvilágot s a tőzsdét illeti, kiállotta a tudvalevő szerencsétlenségek még utófájdalmait is; a legújabb öt milliárdnyi kölcsön, 84-en kibocsátva, túlhaladja már a pari árfolyamot, ami mindig másnemű elhelyezések felkeresésére buzdít; a piaci pénzbőségben úszik, felébredt vállalkozási s kiterjeszkedési szelleme, s nagyon készül visszahódítani az elsőrangú helyet, melyet a háború előtt elfoglalt vola a pénzvilágban. Nem feltevésekből indulok, hanem positív adatokat jegyzek, midőn azt állítom, hogy nagy a hajlandóság Páriában, a vállalkozási szellem e felébredését Magyarország magvára is értékesíteni, az elhelyezést kereső tekék egy részét a mi rendelkezésünkre Bocsátói F etről a legbiztosabb meggyőződést szereztem Paksban, ahol e hó első felét töltöttem s alkalmat találtam, nem egy pénzügyi tekintélylyel értekezni. Tisztán pénzügyi rugókat kell-e keresni a párisi piacz jelzett s nekünk kedvező hajlamában, vagy más tekintetek még hozzájárulnak ezen hangulat előidézéséhez ? Nem kutatom e perczben, annál kevésbé, minthogy szerencsétlenségnek semmikép nem tekinteném, ha állana a másik feltevés. Annyi tény, hogy a párisi piacz mai helyzete ténylegesen megszünteti az egyedáruságot, melyet 1870. óta a nagyobb államhitelmiveletek irányában gyakorolt a londoni piacz s melynek súlyát mi is nagyon éreztük. Nem csupán az olcsóbbitó verseny miatt, hanem más s általánosabb szempontokból is nagy nyereménynek nézném, ha állampapirosainknak ez alkalommal megnyernék a párisi világpiaczot, mely nagyon kész magát megnyeretni. waMWR«wi(un#igvrn Ede. ( S S %C^J\ l f * 7#V T (, ) (^tA 214. szám. XII. évfolyam. /■A f}K&4J : ; « vo ( , / )r v. f f // * // | Reggeli kiadás: 4ff f Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 frt —kr. 6 hónapra.........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. ' / / X”) *T/% * -f u/ Budapest, 1874 Szombat, szeptember 19.) Szerkesztési iroda.: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetér-d felhívás A nor XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra . . . frt Jókai Mór legújabb regényének közlését f. hó 20-án kezdjük meg. A regény czíme : »Enyém, tied, övé« és öt kötetre fog terjedni. Az October hóra jelentkező új előfizetők az octóber 1-jéig megjelenő részt különlenyomatban kapják meg. {£& Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Perencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, szeptember 18 Budapest, sept. 18. Az új államkölcsön ügye, melynek e hét folyamában már két czikket szentelt t. barátunk (M.), oly döntő befolyású lehet államháztartásunk rendezésére, hogy, a jelzett czikkek terjedelme s tartalmassága daczára, a »Hon«, úgy gondolom , helyt engedend még nehány máshonnét jövő észrevételnek, s pedig még akkor is, ha pontban egyeznének meg (M.) úr nézeteivel. Méltányolni tudom (M.) úr felháborodását a felett, hogy Magyarországnak drágábban kelljen fizetni a kölcsönkért pénzt, mint fizeti ezt Franczia- vagy Oroszország. Tiszteletreméltó hazafias önérzületről tanúskodik e felháborodás, de fájdalom, rég mondta a német példabeszéd: Bei der Börse hört die Gemüthlichkeit auf. Itt a tényekkel számolni kell, dönt a tőzsdelap. Ez utóbbi Európa minden főpénzpiaczain a magyar kölcsönkötvényeknek alantabb árfolyamot tulajdonig, mint más országok kötvényeinek. A már forgalomban levő papírok árfolyama pedig a mérvadó elem az új kibocsátás árának megállapításánál ; ennez magasabb soha sem lehet amainál, sőt valamivel alacsonyabbnak kell lennie, hogy az új kötvény helyet vívhasson ki magának a régi mellett. Midőn az utóbbi, 56-os franczia kölcsön 102-en áll, míg az utóbbi 6 % magyar kölcsön, mely ezenkívül öt év múlva visszafizetendő, 92-ért kapható, nincs pénzügyminiszter a világon, aki Magyarország számára új kölcsönpénzt oly olcan kaphatna, mint kapható volna ez Francziaország számára. Ha azt kérdezi (M.) barátunk: de épen a forgalomban levő magyar s nem magyar kötvények közt, honnét a nagy árfolyam-különbség? A felelet igen egyszerű: kifolyása vagy visszatükrözése ez ama különbségnek, mely hazánk s az előrehaladtabb államok társadalmi, nemzetgazdászati stb. viszonyai közt létezik. Óriási bizony e különbség is, melynek taglalása s megbirálása nem e sorok keretébe való. Csak annyit jegyzek meg: teljes igaza van t. barátunknak abban, hogy a lefolyt évek gazdálkodása nagyon hozzájárult ama különbség öregbítéséhez s ez oknak (habár nem rögtöni) eltávolítása hatalmunkban áll. Lesz alkalmam jelezni egy más körülményt is, mely ama árfolyam-különbség leszállítására jótékonyan befolyhat. Nagyon optimistikusnak találom (M.) úr véleményét a 153 milliós kölcsön kötvényeinek azonnali convertálására nézve. Hiszen, magától értetődik, hogy jogállamban csak szabad, nem pedig erőszakolt convertálásról lehet szó, azaz, hogy a hitelezőnek meg kell adni a választást, fogadja el kötvényeit cserében, vagy a felajánlott újabb, kisebb jövedelmezőségű kötvényt, vagy a régi kötvény teljes név szerinti értékének visszafizetését készpénzben. Hogy a hitelezőnél habozás, s illetőleg választásnak helye lehessen, első feltétel az , hogy még a felajánlott kisebb jövedelmezőségű kötvény is nagyon megközelíti, ha túl nem haladja , a pariárfolyamot ; máskép, mindenki, minden habozás nélkül, a készpénz-visszafizetést követelendi. Tegyük fel, hogy a magy. p. n. minister holnap 6 °/s-os kötvényeink birtokosai elébe azon ajánlattal lép:vagy visszakapják készpénzben e kötvények névszerinti értékét (100 ft) vagy átveszik ezek helyébe az 5 százalékos kötvényeket, nem lesz egyetlenegy sem, aki a visszafizetést nem igényli, hiszen az 5 százalékos magyar kötvényt a tőzsdén veheti meg 75 forintért, s megmarad neki 25 forint minden beváltott 6 százalékos kötvény után. Az eredmény tehát nem konvertálás,hanem egyszerű idő előtti visszafizetése volna a múlt évben felvett 76 és fél millió forintnak. Erre pedig nincs pénzünk; ha volna, még akkor is a legkülönösebb műveletnek tekintené mindenki azt, hogy a kincstár magas fejpénzzel (mert a 100 forintért ténylegesen csak 84-et kaptunk s mai tőzsde értéke alig eléri a 92-öt) siessen leróni azon adósságot, melynek lejárata csak négy év múlva fog beállani. Igaz, hogy méregdrágán fizetjük a pénzt, a névleges 6 százalékos kötvények után kapott pénz valósággal 10 százalékba kerül. Azért is, annak idején mind e helyen, mind a házban határozottan elleneztem a kölcsönszerződést. De a baj megtörtént, ezen most segíteni már nem lehet, legkevésbé pedig a lejárat előtti visszafizetés által, hiszen így is, úgy is a vett 84 forint után 100 forintot kell fizetnünk ; ha 1 2 év alatt történik a visszafizetés, az illető kölcsönpénz, kamat s felfizetés együtt véve, 15—25 százalékba kerül. Egészen másképen állana a dolog, ha a kormánynak lett volna a millé őszszel elég bátorsága s őszintesége, a kölcsön rendkívüli drágaságát nyíltan bevallani , e szerint szerződni; ha például 10 százalékos kötvényeket adott volna, de amelyek után természetesen vette volna a teljes névértéket (100 frt), akkor bizony nagyon nyereményes volna a kötvények mielőbbi beváltása, még akkor is, ha az erre szükségelt pénzért 8 , 9 százalékot kellene fizetni. A 153 milliónyi kölcsön első felének egyenes convertálása vagy idő előtti beváltásáról tehát szó nem lehet, ami semmiképen ki nem zárja e czél elérhetését kerülő utón, nagyobbszerű combinált műveletek segítségével. Lesz talán alkalmunk visszatérni erre nem sokára.Egyelőre a mondottakból csak azon majdnem kézzelfogható következményt akarnám húzni, hogy a mostani, sok tekintetben javult viszonyok között nem szabad ismételni a szerencsétlen műveletet, melyet a legviszásabb kényszerhelyzet a A „HON“ TÁRCZÁJA. A művészet, vallás és a természet Olaszországban. Irta: Catellr Emil. (31. Folytatás.) A Vaticán istene. Európa 800-ban, a pápaság első eszméjére, a nagy Károlylyal kötött egyezményre ébred. A pápa a frankoknak adja a régi longobard királyságot s a frankok viszont a pápának adják Szt. Péter új örökségét. A pápa e feudális földön hatalma tetőpontján, miután végzett elleneivel, miután elkülönítette városát Konstantinápolytól, Páviától és Ravennától, melyek azt elhomályosították, szabad menetet engedhetett egész szellemi dicsvágyának, s lelkek fölötti fenhatóságának, fél istenné, majdnem istenné lehetett; már alkothatott erkölcsi törvényeket, melyek fölötte állanak minden írott törvénynek, kiterjeszthette hatóságát egy határtalan birodalom, az emberi lelkiismeret fölött; magasabbra helyezheti erkölcsi törvénykönyvét minden törvénykönyvnél, egyházát minden társadalomnál, személyét magasabbra a régi isteneknél, szavát hallathatja ott, hol a régi jósdák sem merték szavukat hallatni, képes lerontani a kasztokat az által,hogy mindenkire nézve megközelíthetővé teszi a papságot, a ki abba lépni akar s meggátolja a papság örökletességét a nőtlenség által; szembe állítja az erkölcsi erőt az akkor létezett oly roppant anyagi erőknek, a vallási egységet a feudális szakadozottsággal, a kolostorokban és egyetemeken nevelt demokratiát a katonai arisztokratiának, mely a várakban fészkelt. Az keveset, nagyon keveset határoz, hogy a pápák a hűn posványába sülyednek, vagy a kevélység eszeveszettségébe esnek, vagy hogy az udvaronezek hatalmából kiszabadulva a Maroziek karjaiba vetik magukat: hatalmuk nem a magaviseletben, hanem az eszmédben van. Elbűvölik avilágot tanaikkal, reliquiákkal, legendáik csodáival s a zarándoklások tömegeivel; a püspökök hatalmával, kik majdnem mindnyájan feudális területek birtokában vannak, megvarázsolják a világot jogtudósaik magyarázataival, kik ezrével alkotják a törvényt s ugyanannyi törvénykönyvet hamisítnak meg. A középkor lényege ebben áll: nagy Károly szerződése, a császár által megerősített pápa Olaszország közepén, a pápa által megkoronázott császár Németország közepén, a feudális püspökök légiói, kik a középkor nagy csillagzata, a császárság pápasága felé gravitálnak. A püspökök befolyása a szerint módosul, amint azt a pápák és császárok saját uralmuk érdekében irányoztatják: innen a küzdelem az egyház olasz és német elemei között, innen a híres investiturai viszályok. Németország császárai német pápákkal bírnak Rómában és a német pápák majdnem mindnyájan megöletnek az örök városban. Végre VII. Gergely, a pápák caesarja lép a trónra. Ez a pápák szabad választására törekszik, a püspökök függetlenségére, az egyházi javak centralisatiójára és igazgatására; arra törekszik, hogy az egyházat oly társulattá alakítsa, mely a világon kivül és felül áll, hogy minden áron visszafoglalja Krisztus sírját egy oly háborúban, melynek jelvénye a kereszt és oly sereggel, melynek tábornoka a pápa; s hogy emancipálja magát a császári germanismus alól: feltalálja azt a mesét, hogy Sz. Péter öröksége nem más, mint Konstantin ajándéka arra kényszeríti a császárokat, hogy térden csúszva, remegve, vezeklő szőrruhába öltözve lesték a pápai ajkakról a szót, mely fellázítja, vagy lecsendesíti a népeket, kezeinek mozdulatait, melyek megnyugtatják, vagy boszúra ingerüli az egeket. Ha a pápa nem lett volna középkorban, Európa meghalt volna a polgárosodásra nézve s ha a közszellem egészen meghódolt volna a pápának, Európa ma egy mozdulatlan, egy ázsiai vallási birodalom lenne nagy Lámájával az örök városban. Szerencsére megvolt az ellenmondásszelleme, mely meggátolta, hogy az emberi természetet egészen elnyelje annak egyik eleme. A pápával szemben hatalmas ellenzék fejlődött, mely arra emlékeztető, hogy immár független a polgári gyámságtól s hogy a nyugati császárok tettek számára csak nem rég nagy adományt. Sem a háború sem az investiturai viszályok nem vezettek a helyzet tisztázására: daczára IV. Henrik megaláztatásának és H. Paskás javaslatainak, a dolgok természete azt hozta magával, hogy a küzdelem tovább tartson, hogy a bizonytalanság ne érjen még véget, hogy egyik ellentétes elv se vergődjék túlnyomóságra. így aztán az egyház megtartja theologiai jellegét, erkölcsi lényét s ébren tartja a lélekben az eszményi elemet, s a császárság is megtartja politikai, polgári jellegét s meggátolja, hogy a theokratiai hatalom egész lényünket leigázza. E küzdelem folytán a nyugati világ egységet hoz létre a változatosságban, nyugalmat a harcz közepette,egyensúlyt az ellentétes erők között. A középkor minden összhangja a pápaság és császárság közötti küzdelemből veszi eredetét. E nélkül Európa harcztérré, vagy kolostorrá változott volna, általa tökéletesen meg lett mentve az emberi műveltség. A közszellem szertecsapong Európában s a kelet mintegy varázsütésre fölébred, hogy azt felfogja ; a barátok praedikálnak, a népek érzik keblökben az új élet lüktetését, az utakat keresztes vitézek lepik el, a tömegek nem tudják honnan jönnek, hová mennek, csak azt tudják, hogy egy mysztérium s kihajtja őket; azt hiszik, hogy minden város Jeruzsálem, minden emlék a szent sír, minden sivatag a puszta, míg a régi tudatlanság nagy része eltűnik s a modern egyenlőség nagy része hosszú küzdelmek és szenvedések után közössé lesz, s azok, kik mint a theokratia és hűbériség szolgái indultak el, mint szabadok térnek vissza a municipiumokba, azok, kik Európából keblökben a hittel távoztak el, a pusztából Job kételyeivel térnek vissza s a polgárosodás emberibb és fejlettebb phásisába lépnek. A pápa azt hitte, hogy ébren tartja a hitet, ha felizgatja Európát, de azt felizgatva az észt ébresztette föl. A kereskedelem uj erejét képezi a polgárosodásnak és műveltségnek. Mint minden társadalmi erő, politikai organismusokat hoz létre. A kereskedelemhez csatlakozik a munka, a munkához és kereskedelemhez az adózó osztályok felszabadulási törekvései. Olaszországban consulatusok, Spanyolországban municipiumok, Francziaországban községek támadnak. A pápa érzi, hogy e természeti evolutio el fogja oszlatni a hit varázsát, hogy a demokratia betörései le fogják rombolni a theokratikus arisztokratiákat. A világ megszűnik a rész kutforrása lenni s az élet forrásává lesz; a munkás nem képezi többé a lenézés és megvetés tárgyát, hanem tovább folytatja a teremtést; a kereskedelem, forgalom véget vet az emberek és népek elszigeteltségének s érintkezésbe hozza a katholikusokat a hitetlenekkel; a szőrruha, vezeklő öltöny, szőrzsák fátyol szövetté, arany-ezüsttel kivert kelmévé, selyemmé változnak. E természeti tünemények összes bájaikkal a vallási borzalmak ezreinek áldozataként sintődő világ közepette úgy tűnnek föl az egyház előtt, mint az Antikrisztus művei. Az egyház tehát villámait szórja a lelkiismeret és az élet átalakulásai ellen. De Abaelard gondolkozott. A gondolat Igévé, az Ige pedig testté lesz a történelemben. És az ember, kiben Abaelard gondolata megtestesült, Bresciai Arnold volt, a barát és katona, tribün és ascéta, bölcsész és mysztikus hitszónok, nagy, ékesszóló, politikus, a demokratia ragyogó tüneménye a theokratikus oltárok előtt, ki képes volt pillanatra megszüntetni a pápák politikai hatalmát Rómában s bebizonyitni átkozódásaik tehetetlenségét, melyekkel illeték az észt, mely emancipálta magát, a szakadárságot, mely polgári jogot nyert, a munkát, mely fölszabadult, a kereskedelmet, mely egyesíti a népeket és elszigeteli az egyházat. Végül diadalmaskodik ugyan a pápa, de Arnold eszméje Európa földjébe volt vetve. — És az eszme kikéi. IV. Az egyház szivén tátongó mély seb volt ütve. A keresztes hadjáratok dicsfénye elenyészett; a keresztény hadseregek egymással harczoltak, a szent sír és a valódi kereszt a kard hatalmába került. A keresztes vitézek egy része Jeruzsálembe tart, míg mások megállanak útközben és kifosztják a keresztény városokat, mint pl. Palermot és Konstantinápolyi II. Frigyes meg akarja nyitni Bouillon Gotfried zsákmányolásait, de a szent földön a pápának nem áldásait, hanem átkait kapja. A szakadárság diadalmaskodik oly vidékeken, melyeken a modern műveltség ébredez, mint Languedocban, és a Provenceban s polgári háborút támaszt. Aragon királyai, kik azelőtt kevéssel az egyháznak adták uradalmaikat, az Albigensek mellett harczolnak; egy féktelen, félig demagóg demokrátia, mely nagyobb részben koldusokból áll, kik minden hatalom és tulajdon ellenségeinek vallják magukat, a Ferenczrendiekkel élén az egyházra tör, mely a királyoknak ellene szított lázadása s a szakadárság folytonos terjedése miatti fájdalmában, létrehozza az inquisitiót, meggyujtja a máglyákat s borzalmat kelt a dominikánusokkal az arisztokraták és királyokban, borzalmat a szakadárokban és népekben. Hogyan menekülhetett meg a pápa az emberi szélle a e viharos mozgalmaiból ? A kereszténység fejéből, a pápából egy pártfőnök, a guelfek főnöke lett. A törvényhozó volt Canonjai által és egyházi törvényhozását a római császári törvényhozással akarta egyesitni. Úr volt a kolostorok által, de hatalmát a királyokkal osztotta meg. Az egyetemek pápaiak és királyiaknak neveztetnek el, hogy kiképezzék a jogtudósok amaz osztályát, mely az isteni jog diademjét tűzi a pápák és királyok homlokára. Az egyház megalkuszik a scholasztikával, de a scholasztikában Aristoteles és Averroes, a görög bölcsészek és arab commentatorok nagyobb tért foglalnak el, mint az atyák és a keresztény hitvédők. (Folytatása következik) — Aradról sürgönyzik a mai kelettel, hogy miután újabb megállapodás szerint ő felsége e hó 23-án hagyja el Aradot, a nagy maneuvre-k ez nap délben fognak befejeztetni. Az ő felsége jelenlétében lefolyandó gyakorlatok 22-ikén hajnalban indulnak meg Kisfaludnál s Vingánál végződnek. A hadgyakorlatok öt mérföldre fognak kiterjedni. Arad megye és város teljesen szabad a láztól, az egészségi állapot kitűnő. A király egyenes kívánatára elmarad minden nagyobb katonai diszk fogadtatásánál. A csapatok vasárnap és hétfőn pihennek. — A Krupp féle 8,7 centiméteres aczélágyuk s a nyolcfontosak közt újra volt versenylövés Höfleinnál Bruck mellett tegnap. Erről a következő értesítést vesszük. A próbalövés 10-től 2 óráig tartott, Albrecht, Vilmos, Frigyes főherczegek és a hannoverai koronaherczeg, a táborkari főnökök s 250 tábornok és más minden fegyvernembeli tiszt jelenlétében. Czélul három zászlóalj volt sakktábla alakúlat felállítva rendes távolságra, továbbá egy csatárláncz, két üteg és több lovascsapat. A két első sorbeli zászlóalj térdelő helyzetben. 4000 lépésnyi távolságról a kétféle ágyuüteg megindult s 2900 lépésnyi távolságban megállapodott és tüzelt. Minden fél üteg 40 lövést tett. Erre 2000 lépésnyi távolságra vonultak előre, végül 1500 lépésnyire. Mindezen távolságokból 40—40 lövést tett minden félüteg. Ez alkalommal is az aczélágyú mutatkozott kitűnőbbnek. De a túlsúly ily tábori czélokba történő lövéseknél nem volt oly rendkívüli, mint a minőnek azt a czéltáblákba való lövések eredményéből következtették. Ez észleletnek, meglehet az lesz az eredménye, hogy egy alkalmas shrapnel löveg feltalálásáig a Kruppféle ágyuk megszerzésének kérdése függőben marad. (Alig hisszük. Szerk.) Ghyczy ujabb rendszabályai. ■ . --- , Ghyczy rendeleti után eddig három figyelemre méltó intézkedést tett. A pénzügyminisztériumban 16 segédfogalmazói állást beszüntetett, tegnap a hivatalos lapban megjelent rendelete szerint 29 adóhivatalt feloszlatott és harmadszor: a pénzügy igazgatóságok hatáskörét átalakította. E rend szabályainak irányát és fontosságát akarjuk a kellő világításba helyezni, hogy olvasóink tájékozva legyenek azok árny- és fényoldalai felől. A segédfogalmazók számának apasztása nagyon jelentéktelen, mert nemcsaak’h hogy nem elvijelentőségű dolog, de csekély pénzügyi "-eredményein kívül még az iránt sem nyújt biztosítékot, hogy e palliatív intézkedés nem fog később módosulni, vagy a költséges központi főbb személyzet egyik-másik sine kúrájának és az egész rendszernek fentartására befolyni. De azért, bármily csekély megtakarításnak örülünk, sőt igazolja, erősíti ez gyanúnkat a nagyobb megtakarítások lehetősége iránt is. Nagyobb szabású és eredménynyel járó intézkedés huszonkilenc adóhivatal beszüntetése, mert nemcsak pénzügyi szempontból mutat fel mintegy kétszázezer írt megtakarítást, de többngi pénzügyi reformmal áll összeköttetésben, melyek létesítése nélkül ez csak az államra lehet pénzügyi előny, a polgárokra határozottan hátrány, sőt lehet, hogy az adóbefizetések csökkentésére is befolyhat, a feloszlatott adóhivatalokhoz tartozó községeknek, a nagyobb távolság miatti fizetési mulasztásai, illetőleg az adókiírásban épe e miatt támadó nehézségek által — és így utó végre, még az államra nézve is pénzbeli veszteséggel fog járni. Rész néven vehetik az új rendszabályt az általa érintett községek, sőt — a feloszlatott két pénzügyigazgatóság után bekövetkezett panaszokból ítélve — nem lehetetlen, hogy még a vármegyék is panaszkodni fognak e miatt, mert tagadhatatlan, hogy nem csak a hivatalokkal járó helyi hasznokat vesztik el az illető községek, de a lakosságra nézve is teher az adóhivatalok távolsága. És mi mégis azt mondjuk, hogy Ghycz nemcsak pénzügyi követelménynek tett eleget, de közigazgatási szempontból is hasznos dolgot cselekedett, mert ha a magyar korona területén 345 adóhivatal van, ez oly teherrel jár az államra, olyannyira megnehezíti az állami pénzforgalmat, hogy a kezelési költség soha semmi arányban sem lesz az eredménynyel. Már a budgettárgyalásnál helyezé Kerkapoly kilátásba 14 adóhivatal megszüntetését, Ghyczy most ez ígéretet kétszeres öszszegben válta be, de nem szabad elzárkóznunk annak tényleges hátrányai elől, ha ez alakban marad a rendszabály. Igen, mert az adóhivatalokat még nagyobb mértékben kell apasztanunk és mégsem tehetjük ki a polgárságot még annyi hátránynak sem, amenyivel most bármely adóhivatal beszüntetése jár. Ez csakis akkor és úgy lehetséges, ha a vármegyei adóhivatalokra lesz bízva minden egyenes adó beszedése és ha a községi adókezelés, behajtás, a község solidáris felelőssége alatt nagyobb önállást fog nyerni; ha az adókiírás és kivetés egyszerűsítve lesz; mert akkor az adóügyek tisztázása végett nem lesz kénytelen a polgár fáradságos utat tenni és az állami adók befolyása mégis, olcsó kezeléssel, egyszerű személyzettel, biztosítva lesz. Tudjuk, hogy ez eszme iránt nem csak kormánykörökben, de a törvényhatóságokban is ellenszenv uralkodik, de annak szüksége és életrevalósága felől nem kételkedünk. A harmadik rendszabály: a pénzügy igazgatóságok hatáskörének tágítása. Ezentúl kisebb összegig (1000 forintig) az illetékek elengedésében, fogyasztási adók visszatérítésében, vámfizetési haladékok adásában (5000 frtig) és kisebb hivatalnokok kinevezésében a pénzügyigazgatóságok egészen önállók lesznek ; a fogyasztási adókat (2000 lakónál népesebb községekben) bérbeadhatják, ha a kiszámított átlagnak a bérletösszeg megfelel, a nagyobb dohánytőzsdéket betölthetik, ha a költség 1 % -on felül nem növekedik és 25 forintig külföldi dohányszállításra adhatnak engedélyt. Mindezen teendők a pénzügyminisztérium hatásköréből lesznek kiszakítva, és így általuk a kezelés olcsóbbá, egyszerűbbé, gyorsabbá téve. Nyer ezáltal az állam és az illető polgár is. És ha felemlítjük, hogy biztosítékul a visszaélések elleni mulasztásokért ép úgy, mint bűnös cselekvés.