A Hon, 1874. október (12. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-27 / 246. szám
246. /ám. XII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Kedd, October 27. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra........................................... 12 »— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, est Szerkesztési 12*©c|£13 Barátok tere, Athenaeum-építlet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. előfizetési fellüT&B AM© K“ XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Egy hóra . . 2 frt * Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatal«, czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budpest, October 26. ti jáársulatokról. Említettük volt, hogy Ghyczy az 1868. jövedelmi adótörvényből, kiszakította azokat, melyek tiszta jövedelmi alagra fektetvék és önálló törvényeket dolgozott belőlük — a pénzügyi szabályok lényegesebb részeinek a törvény beigtatása által. Így jött létre : 1) a nyilvános számadási elkötelezett vállalatok és egyletek, 2) a tőkekamat és járadék, végül 3)a bányaadó. Ezek közül a két előbbi már támadásnak is volt kitéve, mégpedig alapjában és így a polémia is késztet, hogy legelébb ezekkel foglalkozzunk. A nyilvános társulatokról szóló törvény épen nincs pénzfigyi alapra fektetve, mert a pénzügyi tudományban és az adórendszerekben általában nem a szerint adóztatják meg a jövedelmet, hogy nyilvános társulaté vagy magánosé-e , hanem nagysága és azon alap természete szerint, melyből származik. Tehát, midőn Ghyczy a kereskedőel -i törvény egyik definitiójára fektetett egy adótörvényt, akkor épen nem mutat fel adóreformot és az adórendszert csak rontja. Azonban Ghyczy javaslatának alapjára állva, nem látjuk abban azt a kettős, sőt hármas megadóztatását a részvénytársulati tőkének miről német laptársaink még tegnap is beszéltek — habár egészen másutt t. i. a jövedelem kitudásának módozataiban csakugyan veszünk észre szigort és közvetve teher nagyobbitást. A nyilvános társulatok haszna, mely csaknem egészen osztalékra kerül, 10 százalék adó alá esik. Ez terhelé ezt eddig is az 1868. 26. törvényczikk első osztálya szerint. És ha az uj tőke kamat adó terhelni fog némely osztalékot is — ebben ki van mondva, hogy ez csak külföldről jövő vagy oly osztalékokra vonatkozik, melyek adóját az illető társulat le nem vonta. Ez két különböző dolog és nem kettős adózás. És mégis növelni fogja az új törvény a részvénytársulatok terhét. Kitűnik az a következőkből: 1) Az adó minden évi mérleg alapján, tehát nem három évi átlagra vettetik ki. 2) Az előbbi évi üzleti veszteség beszámítása meg nem engedtetik. 3) Az üzleti adó és községi vagy pótadók le nem vonhatók. 4) A| tartalék tőkének csak kamata, de nem a ne-f velésére évenként külön fordított összeg vona-| tik le.5) Az üzleti adósságok kamatai nem álta-|ában, hanem csak a „rövid” idejűeké szá-míthatók be. 6) A vállalat alapítási és felsze-relési kiadásai le nem vonatnak. 7) Az adókötelesek vállalatokba fektetett tőkék kamatai. 8) Jótékony adományok és végül: 9) A másutt szenvedett veszteségek le nem vonatnak. Mindez a tiszta jövedelmet nagyon is kibővíti, tehát az adóalapot megnöveli és így midőn a törvény 10 százalékot nagyobb alapra vet ki, annyi, mintha azt a százalékot, a szűkebb alaphoz képest növelné. Azonban van e részben új, részben szigorúbb, részletesebb meghatározások következtében beállható tehernövekedésnek némi kompensácziója is, és így — mielőtt ítéletet mondanánk — ezeket is ismernünk kell. Meg lesz engedve a) az elsőbbségi kötvények és jelzáloggal biztosított tőkék kamatainak, b) a leltár szerinti felszerelési állapot jó karban tartására szükséges költségeknek, c) a behajthatlan követelések levonása. Ezeket azért soroltam elő , mert az 1868-iki törvényben, sőt a pénzügyi szabályoknak a jövedelmi adó e részéről szóló 82. és 183. §§-aiban is az üzleti költségek vagy általálában vagy más, határozatlanabb, illetőleg általánosabb alakban vannak felsorolva és igykihagyva a hivatalnokok fizetését, üzleti rendes kiadásokat és igazgatói tandemeket, melyek mindkét helyen változatlanok) a régi feltételek pontosabb meghatározásában,kiterjesztésében vagy megszorításában rejlik a teherapasztás vagy nevelés — mely tényezők kompenzácziója után azt hisszük, hogy a javaslat (bár alap és adószázalék változatlan)csakugyan tehernövekedést idéz elő. Vegyük bírálat alá a fentebbi tételeket, ebből ki fog tűnni egyfelől az, hogy melyik rendszabály új, melyik helyes , és miben van tehernevelés. Az évi mérleg alapján való megadóztatás részvénytársulatoknál indikálva van, mert az osztalék, mint tiszta jövedelem, minden évben kifehatik. Azonban nem lehet eltagadni, hogy a vállalkozási szellem és a kisebb tőkék csoportosulása e tekintetben hátrányban lesz, a törvény módosítása által, a nagy tőkével és magánvállalkozással szemben. Ha egyik gyár, mely részvényre van alapítva, minden évben külön évi mérlege alapján adózik, előbbi veszteségeinek betudása nélkül; míg a tőkepénzes gyár a 3 évi mérleg átlaga után fizeti adóját , akkor ez, ugyanazon bevételek mellett, határozottan kisebb alapon és kevesebb adóval lesz terhelve. Ehez még azt kell vennünk, hogy a részvénytársulatnak minden pénz és vagyonforgalma nyilvánosan van vezetve, tehát abból semmi el nem titkolható, míg a magános bevallásában nagyon sokat titkol el és a három évi átlagot saját előnyére számítja ki. Ennek daczára mindenk egyenlegen 16 százalékot fizet. Ez határozottan a vállalkozási szellem, a részvénytársulati ügy hátrányára szolgál. Elismerjük, hogy az osztalékot akkor kell adóztatni, mikor kijár, de legalább a veszteségek beszámítása legyen megengedve,minthogy a jövedelmi adóról szóló eddigi pénzügyi szabály ezt nem tiltja, sőt annak 83. §-a általában még más üzletből való veszteségek levonását is megengedi. Másodszor azzal kellene a részvénytársulatokon könnyíteni, hogy a tiszta jövedelemből való levonások kiterjesz-tessenek és meg ne szoríttassanak. " Ghyczy ellenkezőleg cselekszik. Az első pontnál láttuk a mostaniállapothoz mért megszorítást. A második pontban említett üzleti veszteség levonásának betiltása is új rendszabály, ez is növeli a terhet. A harmadik pontban említett üzleti adó és községi adó levonásának megtagadása is indokolatlan; ez az adóüzleti kiadás, ez a szó a jövedelemben nem szerepelhet. Megszorítás is ismeretlen volt eddig. És álamteherre, mint alapra, újabb állami terhet önt a kettős adóztatás és nevetséges következetlenség. A tartaléktőke kamatait adómentessé tenni, ha a tartalékalap gyarapítására fordíttatnak és még sem adni adómentességet — mint Ghyczy teszi — azon összegeknek, melyeket a tartalékalapba évenként tesz a társulat — valóságos ellentmondás. Mert a tartaléktőke kamatját azért hagyja adómentesnek a törvény, mert 1. A társulat tagjai közt, tiszta haszonkép, az ki nem osztatok. 2. Szükséges annak nevelése az üzleti biztonságra, az állam érdekében is. Ugyane szempont alá esik a tartalékalap növelésére egyenesen éven kint fordított összeg is. Ezt is adómentessé kell tenni. A régi törvény, illetőleg a pénzügyi rendszabály általában kimondja, hogy „az üzlet tőke adósságának kamatai“ levonandók az adóalapból; most Ghyczy csak a „rövid“ idejű adósságok kamatait vonja le. Ez helytelen megszorítás. Mindaz, amit Peel híres törvényében „bad debts”-nek (100. §.) nevez, azaz a vállalatot terhelő minden adósság kamatja feltétlenül levonandó a tiszta jövedelmi alapból , mert 1. a tőke kamat adó úgyis a tőkebirtokosnál terheli azt, és 2. a társulatnak és részvényeseinek tiszta hasznát csak nem képezi az, mit hitelezőjüknek fizetnek. Igaz, hogy van különbség a tőkeadósság és váltó adósság közt, de ha amannak obligatív alakjában adómentességét Ghyczy kimondja, miért nem adja meg többi alakjainak is e kedvezményt, miután azok mindenkép adó alá kerülnek a tőketulajdonosnál. Hisz ezzel nem csak kettős terhet ró a tőkére, de e mellett a váltóadósságok szaporítását is előmozdítja, a solidabb tőkeadósság rovására. Ez pénzügyileg éppúgy, mint közgazdasági szempontból helytelen rendszabály. Többi megjegyzésemet e fontos kérdésben holnapra halasztom, mikor a conclusioban lesz alkalmam kimutatni, menyiben lehet a tehernevelés, illetőleg kettős teherviselés a javaslat eredménye. H. S. baloldali kör kedden f. hó 27-kén d. e. 10 órakor értekezletet tart. —A képviselőház holnap nem tart ülést, hogy a pártoknak ideje legyen a választandó bizottságok tagjai felett megegyezni. E választások holnapután (szerdán) mennek végbe, s Grhyczy Kálmán pénzügyminiszter valószínűleg ugyanekkor terjeszti elő a költségvetést s az adójavaslatokat. A határőrvidéki erdőüzleti szerződés felbontása a napokban fog szentesittetni ő Felsége által. A bankok összes vesztesége 4.575.600 forintot tesz, ebből az anglomagyar bankra 1.487.000 frt, a franco-magyar bankra és ala bányaadó Tízeit közül * rt. A „HON“ TÁRCZÁJA. M¥I1I, TIED, ÖTÉ. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. II. KÖTET. „Férfi sorsa a nőtt (21. Folytatás.) A válság órái. .... És mindig odább. Az érczlánczolat gyűrűi egyre szűkebbre húzódtak a futóhadsereg körül. Minden csapatnak az előhada és az utóhada ellenséggel érintkezett már. S a jelszó még mndig ugyanaz volt: »futni.« S a mi a futást kényszerűvé tette, az maga a hely volt, a melyen jártak. A bányavárosok hegyei adnak aranyat, ezüstöt, vasat és rezet, de kenyeret nem adnak. Innen futni kell. Kerget az éhség. Aldorfai Inczét nemcsak az ellenség űzte, hanem saját lelkének rémei is. Ama találkozás óta Gideonnal és a hozzászegődött kalandornővel, a legnagyobb ellenségét saját szívében hordta magával. Azt a ke°erü önvádat,hogy egy imádott lényt semmivé tett, épen az által, hogy úgy imádta. Hiszen nem maradhatott az titok. Mindenkinek kell azt már tudni, aki csak látta e leányt az ő közágyánál virrasztani, a ki látta őt a leány védelmére kardot húzni, aki figyelemmel kísérte találkozó pillantásaikat, az mind kitalálta titkaikat, hiszen a nap alatt történt minden. És most beszél róla mindenki. Majd végig járják az országot, amerre csak it vezet. Mindenki beszélni fog a hősrül, ki babérait megérdemelte, s a leányról őt és társait ápolta, s mentül nagyobb hite lesz a hősnek és a leánynak, annál inkább fogja mondani minden ember, hogy ők szeretik egymást. Tisztán, ártatlanul, nemes lemondással, magasztos hűséggel szeretik egymást ? mindegy az. A szerelem vétek azoknál, akiknek szeretni nem szabad, még ha szűzi szerelem is. S ha eltalál a hős maga esni, (olcsón adják most a halált!) mi lesz a leányból, kiről dobraütött hír lett, hogy őt szerette ? Más leány megsirathatja elesett vőlegényét, viselheti érte a gyászruhát, fátyolt, büszkén mutogathatja szivén hordozott arczképét. Ennek még az is szégyene lesz. Az ő hősét meggyászolni a gyalázat. Az szerzetes volt. Mikor őt eltemetik, egy ártatlan leánynak a becsületét is oda temetik el vele, s az ő sírkertjére egy mártyr szívét feszítik fel, aki annál nagyobb martyr, mert kinhalál helyett kin életet talált. És ebből a tömkelegből nincs már szabadulás. A közre szorított magyar hadseregnek könynyebb lesz ágyúival, zászlóival együtt ellenfelei vaslánczai közül kiszabadulni, mint neki e megtüzesített békák közül. A futás egyre nehezebbé válik. Előre nem látott balesetek összekuszálják a kiszámított tervet. Kiküldött hadcsapatok megfutnak vak ijedségtől, s nyitva hagyják a rést az ellenfél előtt, melyre mint biztos kijárásra számítottak. Folyamok áradnak ki szokatlan téli időben, s elállják az útját a menekülőnek. Már egyes dandárokra van bízva, hogy keressenek maguknak utat, amerre találhatnak. Incze csapata egy éjjel egy olyan faluba jut szállásra, melyet már előtte való nap egy másik csapat, mely onnan elfutott, az ellenség visszatartóztatása végett fölégetett. Most már csak a kormos falak állnak. Ez lesz az éjszakai tanya. Előtte ellenség, háta mögött ellenség; két oldalt óriási hegylánczok uttalan, kopár bérczfalai. S feje fölött is ellenség: a hózivataros fergeteg! Inczének itt kellett töltenie az éjszakát. Talán az utolsót, melynek még reggelét látja. A leégett faluban várta a hadosztályt vezénylő tábornok futárja két sürgönynyel. Egyik Aldorfai Incze őrnagygyá kinevezését tartalmazta,a fővezér által, a másik a hadosztály vezér parancsát,melyben tudatják vele,hogy észak felé már kétszeresen el van zárva az út; először egy ellenséges dandár által másodszor a Garan áradásától; vissza nem lehet menni, mert onnan az egész ellentábor zöme közeledik; tehát a hegyeken keresztül kell valahol utat keresni, hogy a hadosztály kelet felé vonuló hadsereggel egyesülhessen. Ez Aldorfai , Incze őrnagy feladata lesz, ki a hozzácsatlakozott minden fegyvernemű apró csapatokat igyekezzék egyesíteni. Itt állt előtte az erejét meghaladó nehéz feladat. Nem tanulta soha a hadászatot, és most egy lehetetlen haditervet kell végrehajtania. S ez még nem az egész feladat. De nem tanulta soha, mit tesz egy nőt az elveszéstől megmenteni, annak elveszett világát visszaadni ? és ez a talány is tőle várta megoldását. Kapott rövid idő alatt két olyan kincset a sorstul, mely félistenné teszi a férfit, ha bírni tudja azt; — s ha elveszíti: porrá; — egy nőt és egy hadcsapatot , szerelmet és dicsőséget. Csak egy lépést tett feléjük s azok helyébe jöttek; kezét nyújtotta csupán ki, s elérte vele a végtelen távolt. Itt volt előtte, a miről álmodnia is tilos volt, s a felidézett két szellem ragadta őt magával: fölfelé-e, vagy lefelé? Legelőször is kiküldő kémeit a hegyi utakat megvizsgálni. Azok most talán járhatóbbak a hóeséstől,vagy egészen járhatatlanok a hófuratoktól.Azután torlaszokat emeltetett a déli út felől, levágott fenyőfákból, az onnan várható támadás feltartására. Ágyúi számára szánokat faragtatott, miken azokat az ágyutalpakról levéve a havas után felvontassa. Azután kiállította az előőrsöket, s pihenést rendelt a csapatoknak. Holnap nehéz utjuk lesz. Az éjjeli tanya vendégszeretetlen volt. Egy háznak sem volt teteje : a padlás is mind beégett, a kő beleesett a házba. Arra kellett lefeküdni. A koroda betegei a szekereken maradtak: az volt a legjobb szállás. Egy elpusztult háznak egyik szobája fölé ponyvát huzatott Incze: az volt a főhadiszállás. Egy felfordított hordó volt az íróasztal, két kocsiláda az ülőhely, egy köteg szalma, bundával leterítve az ágy. Incze kérte Serenát, hogy foglalja el ezt a fekhelyet. A leány megköszönte az ajánlatot: halálra fáradt volt, lefeküdt. Annak a bántalomnak, amit a kalandornő elkövetett rajta, az a hatása volt rá, hogy amíg eddig óvatos és tartózkodó volt Incze irányában, most egész átadással rábizta magát. Nem ijesztő meg az a rágalom, hogy őt Incze kedvesének tartják ; ellenkezőleg: hozzá csatolta. Nem tétovázott vele egy éjtanyán tölteni az éjszakát. Minő tanyán és minő éjszakát! S hol is töltötte volna az éjt másutt ? Mindenütt rom. A lakosok mind elmenekültek, minden rom harczfiakkal telve: egyetlen menedék az, melyet Incze nyújt neki. A tűzhelyen pattog a láng, a tetőtlen tanyának az ad meleget a januári hideg éjszakán. A leány tagjait leköti a fáradság és a hideg. S épen a fáradság izgalma az, mely elszunynyadni nem engedi. Incze soha sincs tanyáján egyedül. Segédtisztek, kémek, hirnökök járnak ki s be hozzá, üzeneteket hozva, parancsokat átvéve, szolgálattevő közharczosok hordanak fát a lobogó tűzre. A parancsnok el van foglalva intézkedéseivel. Valjon mit fog tenni, ha mind elmennek ? Lefekszik-e ő is alunni ? Holnap talán már örökre alunni fognak. Talán ott majd egymás mellé fogják őket dobni a közös sírba. Elmondhatják-e ott egymásnak majd, hogy mennyit szenvedtek ? Amit ma még elmondhatnának, ha elkezdené valaki a kérdezést. Mit mondanának ? Az ez a gondolat elűzte szeméről az álmot. A szeméremérzet reszkető borzadálya tagadta a szív hevülő vágyait. Már egyedül marad Incze a leánynál; mindenki eltávozott, az éj elcsendesült, csak a paripák dobogása hangzik. Incze elhagyja a szobát, melynek sarktalan ajtaja csak betámasztható, s egy uj társsal jő vissza újra. A lévitát hozta be magával. , Két kulacsot tett a hordó fenekére, mellé húzta a kocsiládákat. »Ülj ide felebarátom. Virraszszuk át együtt a hosszú éjszakát.«. Incze védelmezte magát saját szive ellen. Behívta éji tanyájára azt az embert, ki még jobban szerette azt a leányt, mint ő; mert ki merte azt mondani, — viszonzás reménye nélkül, s hive maradt — a lemondás után is. Ennek az embernek a társasága a legjobb védelem a nyugtalan sziv ellen. A jámbor lévita bohókás adomákra gyújtott a kulacs mellett, a régi tréfás időkből: Incze úgy tett, mint aki ráhallgat. Erre aztán Serena valami olyan kéjes zsibbadást érzett tagjaiban, mint a sötétben félő gyermek, amint egyszerre világosság támad körüle, s anyja ölelését érzi. Elszunnyadott. Amint a leány hosszú, nyugodt lélekzetvétele elárulá, hogy alszik, a févita egyszerre abbahagyd az adomázást. »Felebarátom. Én elhagylak. Kémeid mind gyámoltalan ficzkók. Nekem egy ötletem van. Lehetetlen, hogy csalódjam. Én is elmegyek egérutat keresni számunkra.« Gondolta pedig magában. »Minek legyek itt harmadiknak közöttetek. Itt hagylak benneteket kettecskén....« Azzal fejére húzta a csuklyáját és kiment. Künn egyre hordta a havat a szél. A tábor őrtüzei hosszú veres sugár küllőket küldöttek szét a hófuvat ködfátyolán keresztül. Az előőrs alakja,mint fehér kisértet bontakozott ki a szürke homályból. »Ki vagy? megállj!« hangzott a közeledőre. A jó vita a tábori jelszót mondá, s az őrtűzhöz közelített. Ott felvett két hasáb szurokfenyőt, az egyiket meggyújtó fáklyának, a másikat hóna alá fogta, s aztán egyesegyedül neki indult a zivataros éjszakának, keresni valamit. Egy kincset. (Folytatása következik.) un. földhitelrészvénytársaságra egyenkint 1.143,000 frt, Wahrmann Mór urra 531,950 forint, Guttmann testvérekre 228,780 frt esik. Minthogy azonban kevés kilátás van arra,hogy a Guttmann ház kényszeríthető lesz a rá eső veszteségi részlet viselésére, ez öszszeget a bankok lesznek kénytelenek elvállalni, és pedig az anglobank 74,160 forint, a francobank és a magyar földhitelrészvénytársaság egyenként 57,200 frtot, Wahrmann Mór úr 28,600 ftot. A cseh lapok a birodalmi tanácsba megejtett új választásokkal foglalkoznak; a conservativ ó-cseh pártiakra nézve ugyan a választások ismét döntőleg kedvező eredményűek voltak, mind a mellett az ifjú csehpártiak az előbbi választások eredményéhez képest gyarapodtak, amennyiben t. i. több választókerületben szavazataik száma megszaporodott. Nevezetes, hogy Clam-Martinicz gróf — a conservativ ó-cseh párt egyik főfő vezére — Grégr Gyula — az ifjú csehpártiak egyik kitűnősége ellenében megbukott, mire az ifjú csehek nem is számítottak. Az ó-csehpárti lapok az ifjú csehek gyarapodását maguk is bevallják s igen halkan viselik magukat, mig a másik párti lapok örömüknek tartóztatlanul adnak kifejezést, remélvén, ho®y rövid időn az egész vonalon övék fog lenni a győzelem. A »Posel z Prahyc (ó-csehpárti) constatálva az ellenpárt gyarapodását, ■— sajnálkozással mondja ki, hogy a viszály a cseh nemzet közt terjed s hogy a nemzet ereje mindinkább szétforgácsoltatik. A nemzeti ügynek ez nem válik hasznára. — A Deákpárt értekezletén mely ma d. u. 7 órakor tartatott, Gorove elnök bejelenti a kijelölő bizottság megállapodásait. E szerint a kijelölések következőleg történtek: A pénzügyi bizottságba: Csengery Antal, Horváth Lajos, Lipthay Béla, Mihalovics Károly, Muzslay Sándor, Somssich Pál, Széll Kálmán, Torma Károly, Zsedényi Ede, Wahrmann Mór. Adóügyi bizottság: Dániel Ernő, Fálk Miksa, Kautz Gyula, Kerkápoly Károly, Lukács Béla, Lónyay Menyhért gr. Paczolay János, Sennyey Pál, Szíkiay József, Kresztics Miklós. ■ Vasúti biz: Bánó József, Dániel Pál, Házmán Ferencz, Kemény Gábor b. Korizmis László, Péchy Manó gr. Prileszky Tádé, Szőgyény László, Szentpály Jenő, Jurkovics János. Zárszámadási: b. Ordódy Pál, Prileszky Tádé, Wodianer Béla, Mihályi Péter, Wächter Frigyes, Harkányi Frigyes. Véderő biz. Nemes Nándor gr. Jurkovics János, Lipovniczky Sándor, Lónyay János, Bujanovics Sándor, Wächter Frigyes Hollán Ernő, Ürményi Miksa, Pulszky Ágost, Királyi Pál. — Mentelmi biz. Beöthy Ákos, Bésán Mihály, Bogdán Vincze, Botos Kálmán, Eötvös Károly Hoffman Pál, Radocza János, Hodossy Imre, Justh József, Karuch József. — Tanügyi biz. Horváth Mihály, Csöngry Antal, Hoffmann, Pál, Kemény Gábor b, Molnár Aladár, Pulszky Ágost, Ujváry Lajos, Zichy Antal, Joanovics György, Szilágyi Dezső. Igazságügyi biz.: Horváth Lajos, Hodossy Imre, Dálnoky Barna, Horváth Boldizsár, Eötvös Károly, Bésán Mihály, Toszt Gyula, Mádai Sándor, Schmausz Endre, Matuska Péter. — Gazdasági biz.:Kemény István b., Cséry Lajos, Paczolay János, Padó Kálmán, Zmeskál Mihály, Jurkovics János, Molnár Pál. — Kérvényi b. Apponyi Albert gr., Batthyány Zsigmond gróf, Buzinkay Pál, Lészay Lajos, Molnár juntár...Steiger Gyula, Szögyényi László, Vizsolyi Gusztáv, Ürményi Miksa, Tombor Iván. — Számvizsgáló biz. Madas Károly, Tavaszy Endre, Harkányi Frigyes, Urbanovszki Ernő, Jurkovics János, Fröhlich Gusztáv. Könyvtári biz. Horváth Mihály, Kautz Gyula, Pulszky Ágost, Szilágyi Dezső, Beöthy Ákos, Molnár Antal. — Napló bíráló lesz: Bittó Béni, Taray Endre, Tormássy Mihály, Ernuszt Sán-' dor, Bömbes Gyula, Poszman János, Jeney József, Kardos Kálmán, Lukácsy Béla, Máriássy Kálmán, Kemény Kálmán, b. Szemrecsányi László, Tarnóczy ■ Béla, Kubinyi Árpád. — A bizottságokból hiányzó tagokat az ellenzék fogja kijelölni. Ezután szőnyegre jött a főrendiház által módosított 5 törvényjavaslat tárgyalása. Mindenekelőtt megállapíttatott a sorrend a következőleg: első a választási, utána az összeférhetlenségi, ezután az ügyvédi, továbbá a közjegyzői és végül a katasteri tvjavaslat. Ezeket a szerdán tartandó nyilvános ülés után megalakult osztályok a fennebb írt sorban veszik tárgyalás alá. Holnap d. u. 5 órakor értekezletet tart a Deákpárt e kérdésekre vonatkozólag. Nemzetközi kereskedelmünk statistikája. Az orsz. statistikai hivatal igazgatójától e következő sorok közlésére kérettünk fel : »Nemzetközi forgalmunk« czim alatt a »Hon« október 23-ai számában (reggeli kiadás egy czikket közöl, mely midőn a külkereskedelem nagy befolyását közgazdaságunkra s ebből folyólag a külkereskedelem ismeretének fontosságát közgazdasági viszonyaink megítélésére hangsúlyozza, egyszersmind támadást intéz a kormány ellen, czikkiró ezt azzal vádolván, hogy »nem sokat törődik a nemzetközi forgalommal vagyis hazánk kivételi és behozatali kereskedelmével.« Ezen meggyőződése czikkírónak onnan ered, hogy Magyarországban a külkereskedelemről még nem jelentek meg újabb hivatalos statistikai kimutatások az 1871- kseknél, holott más országokban évnegyedenként szakadatlanul köztik a forgalomról szóló hivatalosan fölvett adatokat. Erre nézve például Angolországot és a magyar-osztrák monarchiát idézi. Idézhetne még másokat is, és mondhatná, hogy havonként is szakadatlanul köztik ezen adatokat, és tökéletesen igaza lenne. De igaza nincs abban, ha ezekből azt következteti, hogy Magyarország hasonlót tehetne s ha nem teszi ez onnan ered, mert a kormány s illetőleg ennek e részben hivatott közege a m. kir. központi statistikai hivatal lanyhán fogja fel a tárgyat. Hogy az ellenkezőről meggyőzhessem, mindenekelőtt arra figyelmeztetem czikkírót, hogy azon államok, melyek évnegyedi s havi kimutatásokat közölnek, mindannyian egy-egy külön vámterületet képeznek. Ez annyit jelent, hogy ott egy roppant gépezet, mely az állam egyik legjelentékenyebb jövedelemágát (a vámjövedelmet) kezeli s épen kiterjedt, volta miatt ezen jövedelem tetemes részét fel is emészti — egy ilyen gépezet van egész éven át, folytonosan elfoglalva a nemzetközi forgalom tárgyát képező árumennyiségek feljegyzésével, lajstromozásával és összeadásával. Ezen dicséretes szorgosságnak pedig a statistika alighanem csak azon körülménynél fogva köszönheti az általa nyert anyagot, hogy ezen műveletek elválaszthatlanok” a vámbevételek kiszámításától és ellenőrzésétől. Innen ered az is, hogy a magyar-osztrák monarchia külkereskedelmeiből az Ausztriában évnegyedenként megjelenő kimutatásokat a császári királyi pénzügyministérium, saját feldolgozása alapján teszi közzé, míg a jóval lassabban — habár most hamarább mint előbbeni években — megjelenő évi kimutatásokat a cs. k. központi statistikai bizottság, a maga részéről önállóan összeállítva adja ki. De ezek is, azok is kizárólag a vámhivatalok feljegyzései nyomán készülnek, melyekkel a kormány szabadon rendelkezik. Magyarország nem képez önálló vámterületet, azt czikkíró tudja; tudja valószínűleg azt is — mivel úgy látszik, hogy a tárgygyal tüzetesebben foglalkozott , miszerint annak folytán a vámhivatalok kimutatásaiból nem tüntethető ki Magyarország külforgalma. Ilyen körülmények közt tulajdonképen és ha törött uton akarna járni, a m. kir. statistikai hivatal fel volna mentve azon feladat alól, hogy külforgalmi kimutatásokat egyáltalában közöljön. De felismerve ezeknek fontosságát a hazai állapotok megismerésére nézve, felismerve, hogy a magyar nemzet kereskedelmi politikáját tudományos, illetőleg tapasztalati alapra akarja fektetni, úgy méltatlanul szüksége lesz olyan adatokra, melyek Magyarország külkereskedelmét tárgyalják, mert az összes monarchia áruforgalmát kimutatók e részben nem nyújthatnak semminemű irányadást; felismerve ezt, a m. kir. statisztikai hivatal rögtön felállíttatása után (1867-ben) saját és a statistikai tanács kezdeményezése folytán — az az a nélkül, hogy erre felülrő