A Hon, 1876. február (14. évfolyam, 25-49. szám)
1876-02-01 / 25. szám
s ezokon közzététetik. Azon utczákban, amelyeken a menet elvonul, katonaság fog képezni sorfalat. Hozzávetőleges összeállítás szerint a gyászkíséretben 56 törvényhatóság és 100 egyesület és testület lesz képviselve. Szombaton, e hó 5-dikén, reggeli 10 órakor, ugyanakkor tehát, mikor a budapesti belvárosi templomban Deák requiemje tartatik, Zsedényi egyházi főgondnok felhívására, melyet az ágostai hitv. evangélikusok négy superintendenséhez intézett, — e felekezetek mindazon városaiban, a hol superintendesi székhely van, tehát Pozsonyban, Győrött, Rozsnyón és Békés-Csabán, gyászisteni tisztelet fog tartatni a nagy halottért. A bécsi egyetem fekete tábláján a magyar tanulók felhívást tűztek ki, mely a hallgatókat felhívja a Deák Ferencz temetésén való megjelenésre s annak módozatai megvitatására. »Az írók és művészek társasága« által folyó hó 5-ére tervezett tánczvigalom, a nagy nemzeti gyász miatt február hó 16-ára halasztatott el. Jegyeket válthatni 13-áig a nemzeti színház palotájában, a kör helyiségében 1 fő emelet 8. sz., azontúl a nemzeti szállodában. Deák koporsóján csak a király, a királyné, az országgyűlés és a főváros koszorúi lesznek elhelyezve. Viszhangok az országból. Zágráb, jan. 31. A mai lapok részvétteljes hangon nyilatkoznak a magyar nemzet súlyos veszteségéről. Molinárynál minden csütörtökön tartatni szokott soket .Deák halála folytán beállott országos gyász miatt« — úgymond a hivatalos jelentés, — elhalasztatott. Kresztics országgyűlési elnök táviratilag fölszólita a magyar országgyűlés horvát tagjait megjelenésre a gyászszertartáson. Jászberény, jan. 31. Deák Ferencz hazánk nagy fia halála alkalmából Jászberény városa egyelőre akként intézkedett, hogy minden középületen gyászzászló tétetett ki, nemkülönben folyó hó 9-éig bezárólag minden nap délelőtt 11 órakor valamenynyi templom nagy harangjaival egy negyed óráig tartó harangozását rendelte meg, egyszersmind a városi hatóság a polgármester elnöklete alatt küldöttségileg vesz részt a végtisztelet megadásánál. Szatmár, jan. 31. Szatmár város ma tartott bizottsági közgyűlését Böszörményi polgármester Deák Ferencz elhunytáról tett jelentéssel nyitotta meg. A gyászhir leverő hatása folytán a gyűlés elhalasztatott s a bizottmány tagjai a székesegyházban Schlauch püspök által a nagy halottért tartott gyászmisén vettek részt. Városunk Deák temetésén küldöttek által fog képviseltetni; e napon minden felekezet templomában a hatósági és állami tisztségek s összes polgári egyesületek résztvevőse mellett gyászszertartás leend s minden nyilvános üzlet és mulatság szünetelni fog. Szeged, jan. 31. Szabadelvű körünk Deák emlékét és érdemeit közgyülésileg megörökítvén, ápolásáért Széll Kálmán családjának köszönő iratot határozott. A temetésnél képviseletre 30 tagot küldött ki és koszorút a koporsóra. Emlékbeszéd kidolgozására Szabadost, költeményre pedig Nagy Sándort kérte föl. Fiuméból mai kelettel veszszük a következő táviratot : A törvényhatóság mai rendkívüli közgyűlésén elhatároztatott, hogy Fiume városa Deák temetésén a podesta és Peretti képviselő által fogja magát képviseltetni. Előre látva, hogy a háladatos nemzet az elhunytnak méltó emléket fog emelni, a bizottsági közgyűlés e czélra már ma ezer forintot szavazott meg. Az összes népességnél a legszomorubb hangulat uralkodik s a nyilvános és sok magánépület gyászzászlókkal van díszítve, A külföldi lapokban. A cseh lapok, úgy a »Pokrok«, mint a »Národni Listy« is Deák Ferencz életrajzának szentelik vezérczikkeiket. Méltó és érdemelt hálával adóznak emlékének. Ez utóbbi röviden annak életfolyamát elősorolva, Szécsényivel és Kossuthtal hasonlítja össze, állítván, hogy Deák a lángészt, a teremtő erőt s messze ható terveket illetve, az említett két államférfi mögött marad, de a nyugodt megfontolást, a mély elmét, a pontos és világos ítélő tehetséget és a politikai bölcseséget illetve, Deáknak Magyarországban nem volt párja. Mikor fog köztünk is oly férfiú születni, — végzi be a cseh lap — mint Deák volt ? A »Journal des Debate« vasárnapi száma Deákról, mint nagy férfiúról s kitűnő államról A „HON“ TÁRCZÁJA. Racine nőalakjai. (Rogeard előadása.) Racine műveiben legnagyobb tehetséget fejt ki a szerelem és a nők festésében. Az ő legjobb színműveiben a nők sokkal kiválóbb alakok, mint a férfiak. Mert neki a női szív tanulmányozására és jellemzésére, érzelmeinek, szenvedélyeinek visszadására volt természetes hajlama és tehetsége. Származik ez : 1. Saját természete gyöngédségéből. 2. Azon kor divatjából, melyben élt, melynek fő foglalatossága a galanterie, a szerelem volt. Az ifjú király udvara volt ennek központja. 3. Mint már emlitettük : saját, különös természetéből, mely képesíté őt, hogy a legnehezebb lélektani feladatot: a női szív tanulmányozását. S a legfinomabb bonczolással tegye meg és tárja azt elénk, legrejtettebb részeiben, leggyöngédebb szálaiban. Mert, ha csak a szerelmet kívánja vala rajzolni Racine, erre használhatott volna férfialakokat is. De a férfi szivet , dicsőség és a kiélet is elfoglalja, holott, ha egyszer a szerelem meghódítá a női szivet, kizárólagosan uralkodik abban. Ezért választja ő is, mint Euripedes, a nőt darabjai hősévé. Racinenak tizenegy darabjából leszámítva a két elsőt (»Thebaide« és »Alexandre«), melyeket csak vázlatoknak lehet tekinteni, a megmaradt kilencből hatban még a czímszerepet is nők viszik, ezek : Iphigenia, Berenice, Phedra, Andromaque, Eszther és Athalie; a másik háromban pedig a főalakok nők, ezek : Roxane, Monimee és Agrippina. Ez alakjai teremtésére befolyt az, hogy Racine, mint ember őszinte, mint művész bámulandó és mégis szerencsétlen úgy, mint ember és művész egyaránt. Ő őszinte keresztyén és monarchista volt, sőt nemességére is sokat adott. Czimerében egy patkány és egy hattyú volt (állítólag ebből Gratcygne-ből lett Racine), ő igen durva kifejezésnek tarta az előbbit és levakartatta czimeréből a patkányt. Tudjuk, hogy ő egyszersmind udvari hystoriografe is volt, de történeti feljegyzéseiben semmi tehetséget nem tanúsított, elégették azokat, csak az 1672-iki hadjárat leírásából maradt fel egy részlet, ebből látszik, hogy egy kis satyrizáló tehetségen kívül, egyebet kifejteni nem tudott. Irt még a »Port Royal« ról egy rövid történetet és a »Szent« ház által sugallt vallásos énekeket és ódákat. De mindez költői érdemét nem emeli. Gyermekeit ugyan vallásosan nevelte, több fiából pap lett, Lajos fiából igen középszerű költő, kinek tehetségénél nagyobb volt ambitiója, úgy, hogy midőn Voltaire »Zaire«-ját olvasá, egy versszaknál felkiáltott, hogy azt tőle vette Voltaire, mire a mellette ülő abbé elment hozzá, hogy adja vissza a Racine Lajos versét. Mindez az öreg Racinenak dicsőségére nem válik, amint, hogy nem lett irodalmi oskolája sem dicsőségévé , mert 150 év alatt számos utánzója, csak névleg volt klassikus, tehetséget egyik sem tanúsított. Ezért bár a classicitás típusa, Racine egymaga áll. És páratlanul tudja festeni mindazt az érzelmet, ami csak a női szívet elfoglalja, kitűnő alakjai vannak : a testvéri, leányi, anyai szeretet, az üde, ártatlan, a szenvedélyes, bűnös szerelem képviseletére, a női honszerelemre és hatalom vágyásra egyaránt. A leányi szeretet páratlan példánya: Iphigenia. Őt atyja (Agamemnon), feláldozni, anyja megmenteni akarja és ő egész resignatióval, sőt készséggel engedelmeskedik atyjának, megmondja neki anyja, Clytemnestra kétségbeesésére, hogy szívesen adja életét, megelégedetten hal meg és »visszaadom neked mindazt a vért, mit tőled kaptam.« A tulajdonképeni szűzi szerelmet képviseli Junie Brittanicusban, továbbá Iphigenia, Berenice és Monimee Mitridatesben. »Berenice« egy verseny eredménye. Az orleansi herczegnőnek jött az a szeszélye, hogy felszólítsa az öreg Corneillet és Racinet, hogy ugyanazon tárgyról írjanak. Az eredmény nagyon különböző lett. Corneille írt egy száraz hideg hangon tartott tragoediát, holott Racine »Berenice«-je a gyöngédség maga, finom, nőies darab , de nem színpadra való, mert egyátalában nincs benne cselekvénye: a hely és idő tökéletesen összeolvad, egy szobában, változatlanul foly le az egész darab, inkább elégia, mint színmű. Tárgyát az egésznek Suetoniusnak azon feljegyzése képezi, hogy Titus Berenicet bár szerette és általa szeretteték, eltávolítá magától, mindkettőjük hajlama ellenére (invitus invitam). Ebből csinál Racine 5 felvonást. És az mégis érdekkel bír, mert leírásai, érzelemfestései varázserővel bírnak. De az antique tárgy modernizálva van. Egészen XIV. Lajos társadalma tükrözik abban vissza, úgy a felfogásban, mint a leírásokban és a társalgási nyelvben. Midőn Berenice egy éji ünnepélyt leír, a tolongó népet, a szép kertet, a lobogó lángokat és ezek közt a »fenséges jelenséget«, melyben lehetetlen, hogy mindenki urát fel ne ismerje, akkor nem Titus és Roma, hanem XIV. Lajos és Versailles van festve. Mennyire asszonyias kifejezés az, mely egy férfi (Titus«.) »kedves jelenlétéről« »és bájairól« beszél; de ez XIV. Lajos udvarában divatos volt. Monimee, Mithridatesben, még gyöngédebb alak. Ez alakjával Racine ki akarta fejezni összes gyöngédségét és magával a darabbal versenyezni akart Corneille-el. De Corneille fenntartja az erkölcsi nagyságot, míg Racine Mithridatese tanúsít ugyan férfias erélyt a római hatalom ellenében, de a végén elsülyed a szerelem és féltékenség által és csaknem komikus, midőn fia Xiphares javára lemond arájáról, Monimeeról. De e nő tökéletes alak. A kötelesség köti Mithridateshez, mégis erélyt, önállást tanúsít vele szemben; a szenvedélyes szerelem vonja Xiphareshez, mégis azt mondja ennek »kerülj!« Igen, mert az erélyes nő fél mindentől és nem botlik meg semmiben«, míg más nők épen megforditva tesznek, Hermione (»Andromaque«-ban) a tiltott vétkes szerelmét képviseli, titkon szereti Orestest és erre szerelme halált hoz, Pyrrhus irányában kaczér (ez is mutatja, hogy ez alak is modernizálva van, mert az ókori nők kaczérok nem voltak), szenvedélyes mindvégig és midőn elválik Pyrrhustól, megmondja »menj, esküdj másnak hűséget, mint nekem esküdtél, de ne hidd, hogy Hermionera találsz.« Roxane is Amurat helyett, ennek fivérét Bajazetet szereti, ez pedig, eleinte Atalide-ot. Ebben van egy önálló férfi alak is, ez: Acomat, a nagy vezér, ki Amuratot megbuktatni akarja és cselszövénye tárgyává teszi a titkos szerelmet. Az ő és a Joad alakja (Esztherben) versenyez csak Racine női alakjainak nagyságával, a többi férfi csak báb. A vétkes szerelem halált hoz Bajazetre is. Az anyai szeretetnek két eltérő, de egyenlően kitűnő képviselője van Racineban. Az egyik : Andromaque, a másik: Clitemnestra. Andromaque, Pyrrhus rabja, de ez szereti őt és ő erre a szerelemre számít, hogy fiát megszabadítsa, mi egyetlen czélja. De Racine e darabjaiban egészen a 17-ik század franczia társadalmát tükrözi vissza. Pyrrhus a régi fogalmak szerint könnyen elbánhatott volna rabjával, ezt kényszeríthette volna, hogy nejévé legyen, de Racine művében ered utána, szeszélyeinek aláveti magát, lovagias, modern és a nő kacérkodik vele. Azonban mindvégig erényes, egyetlen érzelemnek , az anyai szeretetnek hódol. Clitemnestra is anya, de más jellemű. Dühös, szenvedélyes, az ő küzdelme férje ellen, saját házában van, hogy leányát , Iphigeniát megmentse az áldozattól. A honszerelmet, Racine női közt, két alak képviseli. Az egyik jelentéktelen, de gyöngéd vonásokkal van alakítva: ez Axiane (Alexandreban) másik Esther. Az ő hazafisága, honleányi szerelme vallásos érzésből ered ; az ő czélje a templomfelszabadítás. Dominálja a vallásos érzés. Szóval: zsidó hazafiság. E műben is csekély a cselekvény. De annál szebb, úgyszólván páratlan a stylus. A cselekvény hiányán kívül még egy másik főhibája e műnek, hogy nincs benne valószínűség. Athalie a hatalomra vágyó nőt képviseli. Undok eszközöket használ czéljaira. Egy egész királyi családot kiölet. Racine e művét egészen átlengi a bibliai szellem. Ő, midőn a szin irdalommal szakított, 20 évet szentelt a biblia tanulmányozásának és e tanulmányt leginkább Athalieban adta vissza, noha Esther is annak eredménye volt. És Athalie csakugyan, Racine legremekebb alakja. Bámulja azt Voltaire és isteníti Lamartine. Ez azt mondja, hogy az egész világirodalom ilyent még nem teremtett, szerencsésnek mondja a franczia nemzetet, hogy az a mű francziául íratott, mert az isteni nyelven van írva ! De Racine műveinek közös jellemvonása ebben is meg van, átalánosságokban vész el. Úgyszólván abstrakt darab. Ez a 17-ik század irodalmára különben átalában illik. E mellett gyakran áldozza fel a történeti hűséget is, így pl. Estherből egészen más alakot teremt, amilyen az a történelemben. Ezt is megmodernizálta, csinált belőle egy gyöngéd, finom alakot, mely maga a jóság , holott a biblia szerint két nap alatt 150 ezer ember feláldozását követeli és a harmadik nap ellensége fiait akasztatja fel. Meglehet, hogy ez is ép azon indokból történt, amiért Eszterből és Athalieból a szerelmet is egészen kihagyta. Igen, mert ő e két darabot a st.-cyri leánynövelde számára irta Maintenon aszszony felkérésére. Itt ugyanis, a növendékeknek legelőbb Brignon asszony irt darabokat, de ezek alatt elaludtak. Ekkor előadták egyszer Racine Andromaque-ját, azonban ennek szerelemteljes részeit oly szépen, oly szenvedélylyel adták a kisasszonyok, hogy a további előadást Maintenon asszony betiltotta, így aztán az ő kérésére jött létre : Eszther és Athalie, szerelem nélkül. E darabok is egészen az udvar mintaképére vannak csinálva. Még az alakokat is meg lehet ismerni. Esther Maintenon asszony ; Assuerus, XIV. Lajos ; Aman nem más, mint Montespan marquis, Mardocheus pedig a »nagy« Arnauld; Esther barátnéi a st.-cyri növendékek. Racineban is megvan, minden kitűnőségei daczára, a klassikus oskola minden hibája, ő typussá lön, 150 évig utánozták; de utánzói nem bírtak az ő tehetségeivel, és igy a »hamis genre ban jót teremteni, mint ő, nem tudának. Mert az tagadhatatlan, hogy a klassikus oskola hamis alapon állott, midőn irodalmi theoriája a következő nagy hibákban szenvedett. 1. Az akczió kerülése, ami a darabokat unalmassá teszi. 2. A tulajdonnevek kerülése, ami perifrázisra vezetett. Sőt 3. Kerülik a szoros értelemben vett költészetet is vagyis az életteljes alakokat és benső érzelmeket, még Racine alakjai sem igen domborodnak ki és stílusában annyira kerülve van a közvetlenség, hogy St.Beuve találóan mondta: »Racine közel jó a prózához.« Vagy, mint Regnier mondta a rosz költőkről, a klassikusok is »rímelnek prózában.« Hiányzik az élő személy ezeknél, Racinenál is csak a nők élnek, a férfiak nagyon fádak, unalmasak, nyugodtak, keveset cselekesznek, hallgatagok, míg a nők szenvedélyesek. Természetes, hogy utánzói a nőket is olyanokká tették. Ezért volt találó egy franczia kritikus megjegyzése. A klassikusok alakjai mindig ünnepélyesek, de nem élők; ezek nem emberek, nem fáradnak, nem éheznek, nem szomjaznak, csak mérget isznak és saját gyermekeiket eszik meg. Ez Racine alakjaira is illik. És ilyen a Staffage is. A versaillesi mesterkélt fasorok, vízesések, tritonok hatása csak eleinte megnyerő, azután unalmat kelt az emberben : ilyenek a Racine leírásai is. Mindezek daczára, és daczára exclusiv classicitásának, nyelvezete merev epuratiójának , az ő művei örökre szépek maradnak, azáltal a mi valóban nagy azokban, kis mi ez ? A női szerelem és női alakjai nagyszerűsége. Márról emlékezik meg, kinek köszönheti Magyarország újjászületését. Boldognak mondja a nagy férfiút, hogy művének diadalát megérhette. Az augsburgi »Allgemeine Zeitung« elbeszélvén Deák utolsó óráit későbbre ígéri működése részletes ismertetését s most csak azt emeli ki, hogy e nagy férfiút, mint Cavournál s Washingtonnál is történt, az egész nemzet gyászolja, s hogy ő e gyászt valóban megérdemli, mert csak nemzetének s nem önmagának élt. Apró hírek. Deák Ferencz végtisztelete a kamából az osztrák államvasut vonalán f.é. febr. hó - án Bécsből Budapestre, valamint Temesvárról Budapestre — a legtöbb közbenső állomásokon való megszakítással — egy-egy külön vonat fog közlekedni. Ezen vonat Bécsből estek 10 órakor elindulván, febr. 3-án reggeli 7 óra 35 perczkor Budapestre érkezik. — Az elindulás Temesvárról estek 10 óra 25 perczkor, az érkezés Budapesten február 3 án reggeli 8 óra 27 perczkor történik. A menetdíj mindhárom kocsiosztályra nézve 50 százalékkal lejebb szállíttatott. A visszautazásra szóló menetjegyek érvénye az összes személyvonatoknál a futárvonatok kivételével, kizárólag febr. hó 7-kéig terjed. A pesti asztalos ipartársulat testületileg lesz képviselve Deák temetésén. A budapesti »Albina« czimü román lap idei 6. száma gyászkeretben jelent meg, meleg sorokban emlékezik meg Deákról s igy végzi czikkét: »Legyen hantja könnyű és emléke örök.« Az ág. hitv. evang. gyülekezet népiskoláiban a második félévi tanfolyam a közbejött országos gyászesemény miatt nem csütörtökön f. hó 3-án, hanem pénteken f. hó 4-én veszi kezdetét, miről a növendékek t. ez. szüleit ezennel tisztelettel értesíti a népiskola igazgatósága. Egyúttal följegyezzük, hogy a temetés napján egyik fővárosi iskolában sem lesz előadás. A déli vasúttársaság, hogy a Deák Ferencz ünnepélyes temetésén való részvevést megkönnyítse, valamennyi magyar és horvát állomásairól Budapestre és vissza 50 százalék menetárleengedést engedélyez. Ezen árleengedés az ideutazásra február 1-től február 2-ig éjjel bezárólag és a visszautazásra Budapestről február 7-re estéiig érvényes. Egy kártyavető jóslata. Egyszer, nagyon régen, midőn Deák Ferencz életteljes fiatal ember volt, egy szabadban töltött mulatság alkalmával megyei tiszttársainak egy czigány kártyát, sorsot vetett ; a boldogult Deákra is rájött a sor, bár nem örömmel adta rá magát, hogy meghallgassa a barna jóst. Ez azt jósla neki, hogy nagy ember lesz belőle, de azért nem fogágyban meghalni. A jóslat valóban teljesült: Deák Ferencz nagy ember lett s nem ágyban, hanem karosszékben halt meg. A budapesti ügyvédjelöltek és joggyakornokok egyesületének január 30-án tartott közgyűlésén elnök Haydin Károly indítványa folytán határoztatott, miszerint Deák Ferencz nagy hazánkfia végtiszteletének megadásánál a testület bizottságilag is képviseltessék, mely czélból kiküldettek Haydin Károly elnöklete alatt : dr. Strasser Lajos, Oláh György, Kollár Lajos, Gortvay Bertalan. Február 3-án, mint Deák Ferencz temetése napján úgy a legfőbb törvényszékek, mint egyéb bíróságoknál a tárgyalások felfüggesztetnek. Kehidán tegnap óta a toronyban s a kastélyon fekete lobogó leng. Az ottani intelligentia elhatározta, hogy a kastélyben egy művész által Deáknak reliefképét állíttatják fel, alája egy márványtáblát helyeznek, melybe e szavak vésetnek: »Deák Ferencz lakháza.« A kastély tulajdonosa, Baranyi úr fedezi a költségeket. A leleplezés nagy ünnepéllyel fog véghezvitetni. A szabadkőmivesek az ő volt ha testvérüknek koporsójára szintén készülnek koszorút letenni. A bécsi »magyar egyesület« Deák Ferenczért az ottani kapuczinusok templomában gyászisteni tiszteletet tartat. A magyar athleticai club tegnapi közgyűlésén határozatba menvén, hogy az egyesület a haza bölcse Deák Ferencz temetésén testületileg vesz részt, alulirt titkárság felhívja a club minden tagját, hogy e végett folyó hó 3-án d. e. 9—10 óra közt, a tagsági jelvényt, mely gyászba vonandó, mellékre tűzve, a lovarda helyiségében összegyűlni szíveskedjenek, hogy onnan a temetésre testületileg induljanak. Az elnökség nevében Császár F. titkár. A megyékből több küldöttség érkezett Deák Ferencz temetési gyászünnepélyére. A vendéglők tömve vannak s előre lefoglalva. Egyes küldöttségeket magánházakban fognak elhelyezni. A pesti szr. nőegyesületnek ma tartott választmányi ülésében az elnökség indítványa folytán elhatároztatott, hogy az egyesület »Deák Ferencz nagy hazánkfia dicső emlékezetének megörökítésére leányárvaházában egy Deák Ferencz-alapitványt fog létesíteni. A végtisztességnél az egyesület küldöttség által lesz képviselve, mely a koporsóra koszorút fog letenni. A»Grafic« és »Illust. London News czímű képes angol lapok rajzoló correspondensei Deák Ferencz temetése alkalmából fővárosunkba érkeztek. A budapesti kereskedelmi és iparkamara Kochmeister Frigyes elnökének gyöngélkedése folytán Schossberger Zsigmond alelnökének elnöklete alatt tegnap tartott ülésében elhatározta, hogy a Deák Ferencz nagy hazánkfia temetésénél egy az alelnök vezetése alatt mindkét osztály képviselőiből és a titkárból álló küldöttség által részt veend és mindkét kereskedelmi grémium, továbbá a kereskedelmi csarnok, a Lloyd társulat és az áru- és értéktőzsde képviselői egyetemlegesen a nagy hazafi sírjára egy koszorút teend le. A franczia szenátus. A franczia szenátusnak 300 tagja lesz. Hetvenötöt ezek közül élethossziglan megválasztott a múlt assemblee; a hátralevő 225 megválasztása tegnapra volt kitűzve. A távírda 219 választás eredményéről értesít (a hátralevő hat hely a franczia gyarmatok választása, ahonnét még hír nem érkezhetett) A 219 megválasztott közül a kormány által ajánlott jelölt 130 volt; a kormány által nem ajánlott bonapartista volt 8; balközépi 15, határozott köztársasági és radikális 63. A nemzetgyűlés által választott 75 szenátor közül a republikánus árnyalatokhoz tartozott 65, ezekhez hozzá számítva a most megválasztott köztársaságiakat, összesen hetvennyolcat, a határozottan republikánus szenátorok száma 13- re rúg. Ezekkel szemben áll: a nemzetgyűlés által megválasztott 15 monarchista, a tegnap megválasztott 8 bonapartista, s végül a 130 kormányjelölt, kiket ma említ a távíró, együtt 153, vagyis a fentebbi 139 számmal szemben 14 szónyi többség. Ha tehát a franczia terminológia határozott lenne és szabatos ; ha az ember tudhatná, hogy az »Agence Havas« közvetítette sürgönyök rejtelmes mélyén mi lakik : egész biztonsággal utalhatnánk rá, hogy a szenátus többsége — habár csekély többsége — a jelen államformának ellensége s hogy igy az nem is leend tartós életű. A kombinácziók egész sora fűződhetnek e tényhez. Maga az, hogy az u. n. konzervativizmus szenátusi képviselőinek tömbét nem a reakczionáriusnak gúnyolt 71-ki parlamentből nyerő, hanem egyenesen a községi tanácsok által alakult választói testületektől, könnyedén arra lenne magyarázható, hogy a franczia közszellem monarchikusabb magánál a volt kamaránál. Továbbá az a tény, hogy e kormánytöbbségben elzüllött kisebbségben vannak a bonapartisták, kézzel foghatólag utalna arra, hogy a netán bekövetkezendő restauráczió mily irányban nem történhetnék. Végül könnyen lenne ez a választási eredmény prognosztikánul vehető a jövő hó közepén végrehajtandó átalános képviselői választások politikai jellege iránt s mindebből szépen kiczirkalmazhatná az ember — mint az egyenlet három ismert tényezőjéből a negyedik ismeretlent — a politikai alakulást, mely a franczia nemzetre a legközelebbi jövőben vár. Az ismert tényező azonban mind e perczig előttünk voltakép egy se oly bizonyos, mint a minőnek első pillanatra látszik. A büszkén hangzó szó: »a kormány által ajánlott jelölt« — s ilyeneknek mond a tudósítás 130-at a megválasztottak közül, — nem tudni mily mérvben rejt maga közt oly elemeket, melyek a köztársasági párthoz hajlandók; a félhivatalos táviró természetesen a kormány által ajánlottak közt nem tesz különbséget s igy e részben, ha csak e 130 ember jelentéktelen hányadát, — mondjuk egy tizedét — szuppenáljuk olyanokat, kik nem a monarchikus táborba, hanem a Dufaure- Lay-féle köztársasági árnyalathoz tartoznak, s mint ilyenek lőnek a kormány által ajánlottakká: a monarchikus koalíczió előbb kimutatott többsége rögtön fiktió lesz s egy republikánus, habár csekély számú többségnek ad helyet. S ha így van, nem lehetetlen egy »miniszterválság« rögtön a kihirdetett választási diadal után. Emlékeztetnünk kell itt arra is, hogy a jelen kormány programmját voltakép sem monarchikus, sem republikánus elvek nem képezték, hanem egy konzervatív szellemű kísérlet a jelen köztársasági alkotmánynyal. Ha e programmnak adott a tegnapi nap 130 szavazatot, akkor csak a republikánus továbbfejlődés hívei vannak csekély számmal kisebbségben, de nem a republikánus államforma ellenes többségben. Ekként változnak a kombinácziók, amint a politikai szótár egyes szavait így vagy úgy fordítja le magyarra az ember. Egy azonban bizonyos. S ez az, hogy erős, hatalmas, kompakt többsége a senatusnak nincs. Nincs egyik irányában sem. S ez nem kicsinylendő veszedelem. Ha a választás esélyei úgy találnák magukkal hozni, hogy a nemzetgyűlés elemei is így vegyüljenek , akkor készek lehetnénk számtalan kísérletre, fondorlatra, melyek az államélet legfontosb kérdései közül pártszempontból űzetnek. S amint az assemblée múlt ülésszakai alatt láttuk, egy-egy megindult áramlat művét halomra döntené az ellenkező irányzat rövid idő múlva való túlsúlyba kerülése s félő, hogy a legnagyobb érdekek ilyetén koczkajátékáért a nemzet csakhamar megadná a vezeklést azon a téren is, ahol a politikai consolidálás műve az idén oly nagy sikereket idézett elő, értve az anyagi tért. Ez azonban nem valósinű. A nemzetgyűlés a direkt átalános szavazatjogon épül, a választási törvény a felvilágosult, urbánus elem iránt is igazságosabb, mint a szenátusi, mely Párisnak ép úgy csak egy szenátorválasztó kiküldésére ad jogot, mint az utolsó bretagnei apró községnek, hol az egyedüli olvasni tudó ember : a pap. Mindez a nemzetgyűlési választásokra nézve nagyon biztató Buffet bukása, ki egész szenvedélylyel ragaszkodott vosgesi jelöltségéhez, arra mutat, hogy a hivatalos befolyás békéi is annyira mennyire megtörvek, s így a demokratikus Francziaország a direkt választás urnáinál küldhet még oly képviselőházat, mely a republikánus haladás azon csemetéjét, mely a februári alkotmányban rejlik, sudaras fává növelheti. S akkor, legyen bár a legroszabb értelemben veendő a mai táviratok eredménye, a franczia köztársaság híveinek nincs miért rettegniük, mert ha egy tizennégy főnyi többség élni merne is az alkotmány legsarkalatosb elveinek felforgatása iránt biztosított kezdeményezési jogával, nem mehetne az tovább a kezdeményezésnél, a miben találhatnának örömöt a jelen kormány reakczionárius támaszai közül a frondeaiok, de még a komolyan számbavehető monarchikusok is alig. S ez a megoldás lenne legelőnyösb mint Francziaország, úgy Európa jövőjére. KÜLÖNFÉLÉK. — Az orsz. m. iparegyesület gyáripari szakosztálya jan. 29-én tartott ülésében az uj ügyrend értelmében újjáalakult. A szakosztály elnökévé Ráth Károly, alelnökévé Volny József, jegyzőjévé Kraus, Lajos választatott meg. A szakosztály választmányába meg választattak: Adler Károly, Landauer Ede, Kölber Alajos, Ungár Ignác, Oetl Antal és Tabermann L. A szakosztály rendes havi gyűlései minden hó 2-ik hétfőjén, vagy ha akkor akadály merülne fel, 3-ik hétfőjén d. u. 5 órakor határoztatnak tartatni. A napirend többi tárgyaira térve, az egyesület igazgatója előterjesztette az egyesületnek a diszérmekre vonatkozó rendszabályát, mely szerint a szakosztálynak joga van 3 érdemesült telepet ajánlani. A szakosztály némely tagjai erre több telepet hoztak javaslatba, melyek mindegyikére szakértő bizottság küldetett ki a végből, hogy a megbirálásra szükséges adatokat megszerezze. A jövő gyűlés napirendjére az iparpolitikai emlékirat tárgyában érkezett válaszok tárgyalása tűzetett ki. — Deák Ferencznek sikerült arczképét adta ki színezett kőnyomásban Posner. Az arczképét zöld babérkoszorú környezi, s alatta Deáknak jól talált aláírása olvasható. A féliv nagyságú kép ára 1 frt 30 kr s a bejövendő tiszta jövedelem a budapesti két árvaház javára fog fordittatni. A Budapesten tartózkodó szepesiek február hó - án, azaz vasárnapon este 8 órakor a »Hungária« nagy szálloda kis termében egy szepesi egyesület alakításának czéljából közgyűlést tartanak, melyen az ideiglenes bizottság által kidolgozott alapszabályok fognak előterjesztetni megvitatás végett. A szepesieket minél nagyobb számmal a közgyűlésen megjelenni kéri a,, alakuló szepesi egyesület id. bizottsága. — A zálogház egy évi forgalma. A m. kir. zálogházban a múlt 75-ki évben bezálogositottak volt: 374,035 darabot 3,225,407 frt értékben, kiváltatott 370,228 darab 3,299,092 frt értékben. Kamatkép befolyt 278,262 frt. Legkevesebb tárgy zálogosittatott el február hóban : 27,838 ; a legtöbb november hóban : 34,628 darab. — Egy uj Uctatius. Beregből írják a »Mármaros«-nak, hogy egy szászokai paraszt, megunva az ottani zsidók uzsoráskodásait, iszonyú tettre határozta magát. Kiszolgált tüzér lévén, sziklai nyárfából egy ágyút készített, azt megvasalta s még lebbentyüvel is ellátta. Mikor azután a zsidók szombaton imádkozni összegyűltek, a paraszt erősen megtöltött ágyúját az ablakon keresztül közéjük irányzá, de a vasdarabok, szegek s más primitiv ágyutöltelékkel saturált ágyú az elsütéskor egészen más irányt vett, s ekként semmi élőlényben kárt nem okozott. Jelenleg Actatius collegája ágyústól együtt a beregszászi törvényszék börtönében gondolkodik az ágyukészités nehéz mesterségéről. — A vízállás. A Duna vize folyton apadóban van, s az árvizveszély úgy látszik, hogy legalább egy időre eltávozott a fővárostól. A dunagőzhajózási társulat mai tudósításai a következők: Budapest, jan. 31. Reggel 20 hideg. A viz 4.6 méter; apadás 10 cm. — Vácz jan. 30. Viz apad; a hideg 1°. — Nagymaros, jan. 30. A viz 13 cm.-rel esett. A jég 1° hidegnél változatlan. — Gön gő, jan. 30. A viz lassan emelkedik 5° hidegnél csekély zaj. — Bécs, jan. 30. A viz változatlan 94 cm. a zérus alatt. 5° hideg. — Linz, jan. 29. 70 hideg, erős jégzaj. — Promontor jan. 30. A viz folyton apad; most 5 cm.-en áll. — Paks, jan. 30. A viz keveset változott, magassága 4,11 m. A jég szilárd s szekerekkel járható. A fővárosban a zsilipeknél fölállított szivattyúk, bár a víz 15 lábnál már alacsonyabban áll, még mindig szakadatlanul dolgoznak. Több budapesti szállító és kereskedő folyamodott a pénzügyminiszterhez, hogy hozza nyilvánosság elé azon szállítók és kereskedők neveit, akik a hírhedt vámcsempészet által compromittálva lettek, e kérésre pedig az ösztönözte őket, hogy ha ezek névsora titokban marad, az ő hitelük is csonkítva lesz, mert senki sem tudja, kik voltak a bűnösök. A vízsűtésre vonatkozólag a főv. tanács Felsmann József, Roller Mátyás Wolkenberg Gyula, Clauser Vitályos, Pritzel János és Barczen János iskolaigazgatókhoz, továbbá a városházi felügyelőhöz és Reich J. erzsébet téri kioszk bérlőhez egy szabályutasítást küldött, melynek főbb pontjai a következők : A fűtés középnagyságú szén alkalmazása mellett reggeli 6—1/2 - kor kezdődjék a víznek 40 °-nál csekélyebb s 50 °-nál nagyobb (R.) hőmérsékkel bírnia nem szabad. Kemény téli időben a fűtés este is, jóllehet csekélyebb mérvben történjék, valamint hosszas szünidőkben sem szabad a fűtést beszüntetni, nehogy a víz megfagyjon, miután ebből a legnagyobb szerencsétlenség támadhatna. A kályha