A Hon, 1876. szeptember (14. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-12 / 219. szám
egyenest ellenkező nézetek vannak. Három miniszter azt állítja, hogy csak a skupstina fogadhatja el a béke előpontozatait, mert az határozta el a háborút is. A kabinet többi tagjai az alkotmányból azt bizonyítgatják, hogy a fejedelemnek, azaz voltakép kormányának, joga van béke és háború fölött határozni. A skupstinának fenmarad természetesen az egyezmény ratifikálása. Eddigelé ez ügyben nem hozatott határozat. Tegnapelőtt ideérkezett a fejedelemné unokatestvére, Obolenski herczeg, ki mint önkényes Deligrádba megy, hol most a szerb hadsereg tömbje összpontosítva van. A szerb hadsereg soraiban a legelső orosz családok sarjai közül is nem egy harczol. Csernajeff 3-a óta Deligrádban van, melynek erődítvényei nagyon kiterjesztettek. A védágyúkon kivül Deligrádon a tüzérségnek 150 ágyúja van. Az erő, mely fölött Csernajeff rendelkezik, 55,000 gyalogságra, 3000 lovasságra s 25 üteg tüzérségre rúg. A legjobb csapatok, a belgrádi és gruzáni zászlóalj, még mindig Alexináczban vannak. Belgrád és Bukarest közt most újra élénk tárgyalások folynak. A Lesjanin ezredes állítólagos öngyilkossági kísérletéről szóló hirek teljesen koholtak. Lesjanin véletlen nyaka körül megsebezte magát s teljesen veszélytelen sebe orvoslására itt van családjánál. Legfölebb 14 nap alatt visszamehetni vél csapataihoz. A török hírlapokból, Konstantinápolyból írják a »Pol. Corr.«-nek . Az a hir, mintha az európai hatalmak, különösen az angol nagykövet, némi nyomást gyakorolna a portára az iránt, hogy a basibozukok a harcztérről elhivassanak, az »Ittikad« és »Istikbal« czimű lapokat e kérdés megvitatására ösztönzi. Az »Ittikad« a következőleg nyilatkozik e részben : »Az európai hatalmak, mint mondják, elhatározták, hogy a portát kényszerítik, hogy a cserkeszeket s más önkényteseket hívja vissza a harcztérről. Az európai hatalmak e határozata nyilván arra céloz, hogy kormányunk hadereje kevesbeztessék. A hollandok igaztalan hadviselése a mohamedán Atchin elleni Középázsia a kozákok tőrei alatt elhullott mohamedánjai nem kelték fel Európa philantrop érzelmeit. Sem a spanyolországi mészárlásoknak, sem a kelet-indiai kínzásoknak nem sikerült Európa részvétét elővarázsolniok. A mi eljárásunk azonban, mely tisztán csak jogunk gyakorlásában áll, oly soknemű magyarázat tárgya,sőt Európa annyira megy,hogy bennünket bátor cserkeszeink visszahívására akar kényszeríteni, hogy így megkötött kézzel legyünk kiszolgáltatva elleneinknek. Fontolja meg Európa, mily hordereje lehetne ily kényszerítésnek. A legnehezebb lenne, a mahomedánokat megakadályozni, hogy elleneik megfenyítésére a háborúba menjenek. Nekik a háború szent kötelesség. A szerbek is hoztak ellenünk önkényteseket és szabad csapatokat, kiket az egész világ legroszabb elemeiből toboroztak. Nekünk is kell, hát szabálytalan csapatokat állítani ellenük ,h óvakodjék hát Európa igaztalanságot elkövetni. Ami a békeföltételeket illeti, melyeket mi javaslatba hozunk, azok nagyon egyszerűek. Úgy kell azoknak alkotva lenniök, hogy a lázadóktól elvezessenek az eszközök lázadásuk megújítására. Az »Istiohád« végül javasolja, hogy ha a »basibozuk« név elleneinknek épen nem tetszik, s az e név alatt küzdő önkénytesek oly nagy rágalmaknak tétetnek ki, változtassák meg e nevet. Legyen ez önkénytesek neve jövőben »nizam ihtiyat« (miliczia). A török nyelv nem szenved kifejezések hijában. Csakhamar találunk oly elnevezésre, mely az európai fülek előtt jobb hangzású lesz. A »polgárosult uraknak« nem tetszik a basibozuk szó. Jó, adunk hát önkényteseinknek más nevet, más szervezetet. A basibozukok helyén honvédség, vagy nemzetőrség létezend, s a mohamedánok katonai jelleménél fogva ezek sem lesznek elleneink előtt kevésbé félemletesek mint a basibozukok seregei. A heracleai kőszénbanyák. A török kormány az eregi szénbányákat jelölte ki fedezetül azon harminc millió forintnyi papírpénz számára, melyeket kibocsátani elhatározott. Ezen kőszéntelepek elvitázhatlanul roppant pénzértékkel bírnának, minden más nép és kormány kezében, de hogy a magas porta az ígért hasznot kivegye, nagyon kétlem, ahhoz egészen más üzleti bánásmód szükséges, mint amit mindeddig követtek. Eregli, hol a kőszéntelepek kezdődnek, a Fekete tenger kisázsiai partján fekszik (Törökországban még több Heraclea van) egy hegy ormára felnyúlva. A régi várfal roppant hosszú faragott kövekből van rakva, aminek egy részét a tenger mosta, de melytől napról-napra távolabb esik, mert a hegyekből leomló folyam maga elől jobbról balra erős deltát képez. A város igen régi, már Nagy Sándor korában virágzott, mint sok más kis-ázsiai város, melyeknek romjait mindenütt találni, de nagy részüknek neve is elveszett. Szambultól Heracleáig sok, fákkal dúsan benőtt hegy, völgy van, de nem igen magas hegyek. Mindamellett a tengerparton utazni, mint az a térképeken jelölve van, lehetetlen a sok tengerbe nyúló szikla miatt, melyek több órai kerüléseket, sőt egész napi utazást is kívánnak. Különben Bitter szerint a Zacharia-tengerbe ömlése, hol én néhány év előtt ellovagoltam, terra incognita és úgy lesz az egész partvidék is. Ereglinél kezdődik egy hatalmas hegycsoportozat, mely kevés félbeszakítással egész Cholchisig tart. A tenger partján meglehetős magas, hátterében hat-hét ezer láb magasságra emelkedve, a tengerbe sok helyen falként nyúlva. Ezen hegylánczot a törökök Inebolig Arud Daghnak nevezik. A magas hegyeken imitt-amott néhány házból álló falvak vannak többnyire görög eredetű mahomedán lakosokkal, a faluk és helyiségek nevei még most is görög hangzásúak. Rengeteg őserdők fedik ezen hatalmas szétágazó hegycsoportozatot, az alsóbb rétegekben bükk-, hárs-, gesztenye-, dió-, vadalma-, körte-, sokféle vad szilva-, mogyoró- a déli részeken, kőristölgy és a völgyekben igen különös nagylevelű tölgy, úgy szintén óriási platánfák láthatók; a magasban különféle igen zsíros fényű és Taxus baccata. A mély völgyekben, hova a nap soha sem süt, diszlik a burfa. A fák alját ellepi az igen gyönyörű virágú Rhododendron Ponticum, mi itten három öl magasra felnyúlik, de mit az utas igen gyakran elátkoz, mert buja termésük miatt a szűk ösvényeket elzárják és az előhaladást lehetetlenné teszik ; az erdők itten többnyire áttörhetlenek. Ezen erdők legtöbb lakói a vaddisznó, őz, medve, kevés hiúz, fáczánok a tágasabb völgyekben. A szarvas csak a magaslatokat lakja, mert alant a sűrűségen át nem hatolhat. A méhek a rhododendron virágából mérges és bódító mézet gyűjtenek. De legnagyobb kincse e vidéknek a kőszén, mi a tengerpartot környező hegyláncz gyomrában Eregletől Kydroszig, mintegy 15 mértföldnyire mindenütt van, és kétségkívül még tovább is, de én csak addig hatoltam. A mellett Ereglitől befelé a Devrek folyam mellett egyenes vonalban a tengeren át még 6— 70 mértföldnyire egy magas hegyen szintén sok szén van, mi kevésbé múlt, hogy halálomat nem okozta. A szabadon kiálló és korhadt rétegen a lovam megcsúszott és több ölnyire hurczolt maga után. Azt tartom, hogy nem sok, ha azt mondom, hogy az Eregli név alatt ösmeretes kőszéntelep némi elválásokkal, a hegyek emelkedése által legalább száz négyszögmértföldet fedez ! Mint már említem, a hegyek sok helyen igen meredeken esnek a tengerbe, a tenger többnyire igen mély és a hiányzó hegy része, minek sziklája, mint egyenes fal áll ki, bizonyára földrengés által sülyedtek a mélységbe. A tenger hullámai a sziklákba mély barlangokat ásnak, hol fókák vagy tengeri kutyák tanyáznak, amelyek ezen a vidéken még meglehetős számmal vannak, mert a török nem bántja őket. Amasztrisz és Kydrosz között van egy barlang, hol fókákat mindig lehet találni. A törökök azt mondják, hogy ottan minden pénteken összejönnek imádkozni ! Namáz Kélmak ! Vannak ismét vidékek, hol a hegyek lejtősen szállnak alá, falvak és mivelt földekkel, mint Amasztris vidékén, és a hajók könnyen rakodhatnak, lévén találhatók apró kikötők, hol a hajók a hullámok dühétől mentve vannak. Meg kívánom ismertetni az Amaszra vidéki köszénmivelést. Midőn én ott jártam tizenöt év előtt, szabad volt mindenkinek szenet ásatni, ahol csak neki tetszett, de a nyert anyagot köteles volt a hajóra szállítással a kormánynak három és fél piasterért átadni, mi a magyarhoni pénz szerint harminczöt krajczárt tesz mázsájáért. Ezen igen jutányos ár mellett a szénásás jó üzlet lett volna, mert a szén úgyszólván a földszinén van, csak egy egyenes üreget kellett a hegyoldalba beásni, min egy ember görnyedve bemehessen, hogy a kivájt szenet apró kosarakba kihordhassa ! A szénásók többnyire ausztriai török vagy czernagorczi horvátok, a közönséges napszám tíz piaster vagy egy pengő, de néha konfér számra is vállalkoztak. A hordárok öt piastert, azaz ötven krajczárt kaptak. A vidéken nincsen elegendő munkaerő, tehát a kormány néha három napi messzeségről fölhajszolja a munkásokat. Ezen rendszer iszonyú nyűg a vidék különben is szegény török népességre , mert munkájukért nem kapván készpénzt, csupán egy bizonyítványt, mit otthon adó helyett adnak át. De a lelkiismeretlen tisztviselők sokféle utat-módot találnak a szegény munkást még ezen keresményétől is megfosztani. S még ehhez járul, hogy a lakásuktól messze, kénytelenek mindenféle apró kiadásokat tenni, többnyire drága kamatért kölcsön vett pénzen. Vannak idők, midőn a szegény semmi árért nem akar hazulról elmenni, mint a vetés, aratás és cséplés idejében. A kormány emberei a kavaszok, vagyis mint őket ezen a vidéken nevezik zmánlik, ezen időt igen gyakran felhasználják, a vagyonosabbtól ajándékot vesznek, a szegényt, ki menni nem akar, kötözve viszik a kényszerű munkára. A vállalkozók sorsa és ügye sem sokkal jobb, mert a kormány átveszi a kiásott szenet, a vállalkozó egy bizonyítványt kap, melylyel Stambulba kell menni, hogy a kincstárnál pénzét megkapja, de amely többnyire üres, és ha van is pénz, nem a szegény szénások számára való. Némely vállalkozó, kinek nincsen protectora, néha két évig sem bír pénzéhez jutni, mialatt természetesen az üzlettel is föl kellett hagynia. A mellett a horvátokkal is meggyül a bajuk, kik pisztoly és kés élén követelik különben megérdemlett munkájuk bérét. (Vége következik.) KÜLÖNFÉLÉK. — Udvari hir. A királyné Gödöllőre jötte előpostájaként nemcsak a gödöllői kastélyt díszítik, de a káposztásmegyeri királyi vadásztanyát is buzgalommal igyekeznek rendbehozni. Vadász- és egyéb czélra szolgáló paripák nagyobb számmal vitettek már Gödöllőre és Káposztásmegyerre. Ez utóbbi helyen 17 darab van elhelyezve. — Deák Ferencz síremlékére 44 pályamű érkezett be tudvalevőleg, melyek a képviselőház üléstermében vannak kiállítva. A pályázók egy része a jelenlegi kápolna alakját vette kiindulásul, mások góth stylű műveket, szobrokat vagy a Batthányi-mausoleumhoz hasonló nagyszerű emlékterveket készítettek, a legtöbben azonban ragaszkodtak a kupolához, mely a sir jelen helyzeténél fogva indokolva van. A tervezetekben igen sok a czifraság s a legtöbbnél teljesen hiányzik azon egyöntetűség, mely a magasztosságnak első alapfeltétele. Sikerültek a »Civi optimo«, »Mausoleion«, »Patri Patriae«, »D. F.«, »Élni fog örökké« s más pályaművek, habár egyes részeik ellen igen sok kifogás van. A közönség különösen az » Apo th e o sis« czimmel ellátott pályatervet tünteti ki. Ezen emlék nyitott, négy nyílással, melyek oldalán ülőszobrok állíttatnak fel, kezükben emléktáblákkal. A koporsó megközelithetlen kriptában volna, de a baldachin alatt ravatalon egy jelképes diszkoporsó lenne, melyre Magyarország geniusa tenné a polgár-erény koszorúját. Ezen mű világos s határozott jellemzésével minden más pályamű fölött előnyben van s a részleteken igen könnyen lehet változtatni az alapeszme meghagyása mellett is. Különben a pályázatot egészben véve eléggé sikerültnek mondhatjuk. — Tóth Ede síremlékére újabban Temesváry Lajos debreczeni színigazgatótól kaptunk 22 fit 20 krt, mely összeg azon alkalommal, midőn Tóth Edéné, a megboldogult özvegye, a budai színkörben föllépett, az összes bevétel tiszta jövedelmének feléből s az összes bevétel 10 százalékát képző írói tiszteletdijból jött be Az eddig nyugtázott 79 forinttal tesz az összeg jelenleg 101 frt 20 krt. A folyó évi árvíz által a főváros Duna balparti részén okozott károk felvételére s a károsultak között a begyült könyöradományoknak segélyképem kiosztására kiküldött Duna-balparti bizottmány eljárásáról szóló jelentése szerint a fölvett kár az V-ik kerületben 597 károsultnál 698,502 frt 14 kr, a VI. kerületben 18 károsultnál 8645 frt, a IX. kerületben 9 károsultnál 2615 forint, összesen 709,762 frt 14 krban lett megállapítva. A vizkárosultak segélyezésére a begyült könyöradományokból fölvett és kiosztott a bizottmány összesen 40,000 frtot. Ezen összegnek miképeni felosztását illetőleg a bizottmány tapasztalván, miképp kisebb károsítást szenvedtek úgy családi, mint vagyoni és egyéb körülményeknél fogva leginkább sújtottaknak tekinthetők, a segélyezési arányt akkér állapítá meg , hogy 1 frttól 50 frtig károsultaknak, káruk összegéhez képest 50°/0, 50 frttól 100 frtig károsultaknak 45°/0, 100 írttól 500 frtig 40%, 500 frttól 1000 frtig károsultaknak pedig káruk mennyisége után 30% segély adatott. A nagyobb és tehetősebb károsultak legnagyobb része azonban e segélyről lemondott és azt igénybe nem vette, úgy hogy a tényleg constatált és segélyt igénybe vevő kár csak 135 — 285 forintra rúg, kik a fentebbi arány szerint a segélyezésben tényleg részesítettek. Továbbá minthogy a főváros Duna jobbparti bizottmánynval egyértőleg a további eljárás iránt azon megállapodás jött létre,hogy miután a jobbparti károsultak a káruk után kisebb arányban lettek segélyben részesítve, mint a balpartiak, a további netán begyűlendő öszszegből, mindaddig, míg a jobbparti károsultak segélyezése az összes kár 26 százalékát el nem éri — a begyülendő összeg azok részére adassék ki ; a mint azonban a 26°/0-ot eléri, a további segélyösszeg a Duna bal- és jobb-parti károsultak között egyenlő arányban adassék ki. — A novemberben választandó 200 tov. bizottsági tag választása ügyében a választók összeirása ma vette kezdetét az egyes kerületekben. A közöny, mely a választók összeirásánál mutatkozik, borzasztó nagy. Azonban hadd beszéljenek a számok : A belvárosban IV kér, ma délutáni 4 óra 10 perckor 20 tag, a VI. kerületben 41, órakor 5, a VII-ikben 3, a IX-ikben déli egy óráig 8, a Lipótvárosban 5 ’/2 óráig 13 tag íratta be magát. — A török sebesültek részére újabban a következő adományok gyűltek be a »Magyar Híradó« szerkesztőségénél. Hencz Hona úrhölgy, Vasvárról küldött 192 gramm súlyú lépésköteléket ; Schrödlein Róza kisasszony Teschenből (Schlesia) 2 kilogr. 300 gr. súlya tépést és sebkötőt, továbbá Bedl Róza urhölgy Nagy-Kátáról 3 klgr. 115 gramm vásznat, Baranyi Hermin k. a. pedig közvetlen a török konzulhoz küldött egy nagyobb csomó tépést és vásznat. Köszönetet mond a budapesti honvédegyesület választmánya a nemeskeblü hölgyeknek ezen adományokért s kéri Magyarország hölgyeit, hogy a további szives adományokat is a »Magyar Hiradó« szerkesztőségébe (váczi utcza 16. sz.) küldeni szíveskedjenek. Az adományok a budapesti török főkonzulnak adatnak át, — Mystifikátió. Következő nyilatkozatot kaptuk : »Tisztelt szerkesztő úr ! Átlapozva az »Új idők« czimű hetilap legutóbbi számát, abban »Egyenlőség és szabadság« czim alatt egy czikkre akadtam, mely alatt az én nevem figurái. Sietek kijelenteni, hogy anna — hihetőleg valamely lap régebbi évfolyamából utánnyomott czikket nem én írtam. Példátlan vakmerőség, hogy az »Uj idők« szerkesztője aláírja nevemet egy előttem ismeretlen iró czikke alá, csupán azért, hogy engem lapja munkatársa gyanánt mutasson be. — Budapest, sept. 11. Borostyán Nándor.« — A fő V. pénzügyi és gazdasági bizottság mai üléséből. A fővárosi hatóság jótékony intézetek részére 6000 frtot szavazott meg évenként ; az ó-budai szr. hitközség ez alapból 300, a budai pedig 250 frt segélyt élvezett. Az ó-budai hitközség folyamodása folytán a pénzügyi bizottság múlt ülésében nevezett hitközség részére ez évre 600 frtot szavazott meg. Ezen ügy ma újból tárgyaltatott, mivel némelyek fölhozták, hogy ezen 600 frtnyi segély megszavazása által más jótékony intézetek rövidíttetnek meg. Havas indítványára ez ügy a jótékonyalapot kezelő bizottságnak adatik ki véleményadás végett. A Rosenfeld és Polacsek vállalkozóknak a dunaparti soroksári út melletti homokbánya bérlete iránt kötött szerződésük október hóban lejár. Mielőtt azonban a szerződés megnyittatik, a bizottság némely tagja a vállalkozókkal kötött szerződés 6. szakaszának c) pontját megváltoztatni szükségesnek tartja, miután a szerződés érintett pontja azt mondja, hogy minden magánzó a magántelkén talált homokot a saját czéljaira fölhasználhatja, ha azonban ezt az illető magántulajdonos elárusítja, a vállalkozó teljes kárpótlást követelhet és nyer is. Havas biz.tag ezt igaztalannak tartja s azt mondja, hogy neki pl. két telke van, ezek egyikén homok van, a másik telkén pedig építtetni akar — ő ezen szerződés értelmében nem használhatja saját homokját. A két tanácsnok fölhozza erre, hogy Budán néhány év előtt ezen ügy per tárgyát képezte, melynek vége az lett, hogy a minisztérium a városnak a homokbányákra vonatkozó privilégiumát megsemmisítette. Havas ezután indítványozza, hogy mielőtt a fontos elvi kérdésben a bizottság határozatot hozna, a budai minden ez ügyre vonatkozó adók áthozatalát kívánja, hogy a bizottság meggyőződést szerezzen magának, hogy e kérdés mikép és ki által oldható meg. Végül Alker fölhozván azt, hogy a város ezen jogáról egy könnyen le nem mondhat (1000 frt jövedelmet hoz), de az ügy megvilágosításául szükségesnek tartja kijelenteni, miszerint a város ezen privilégiumát még József császártól nyerte s ezt máig is gyakorolja. — Erre kimondatott, hogy az ügy — Havas biz.tagnak utóbb tett indítványa elfogadása mellett — legközelebb fog érdemileg tárgyaltatni. — A munkásgyűlések napirenden vannak. Alig hangzott el pár hete a kőmivesek panasza a Beleznay-kertben, ugyanott vasárnap már az asztalosok tartottak gyűlést Halasy András elnöklete alatt, melyen az asztalos munkások helyzete képezte a beszéd főtárgyát. A szónokok felhozták, hogy kevés a fizetés, a munkaidő szabályozatlan s a mesterek nem tartják meg az ipartörvény őket kötelező pontjait. Volt eset rá több, hogy egy-egy segéd eldolgozott a mesternél hetekig s mégis más éve kellett kenyérért fordulnia, nem birván pénzt kapni. Dolgozniok kell reggel 5-től esti 8-ig, néha éjfélig is, ami erejük túlfeszítését eredményezi. Elhatározták, hogy sérelmeik orvoslását erélyesen szorgalmazandják az asztalos ipartársulatnál s a hatóságnál s ez utóbbinál különösen azt, hogy az asztalosok kerepesi úti munkaközvetítő intézete oszlattassék fel, mert nem szolgál a munkások érdekeinek. A munkaidő kilencz órai időtartamra szabassék. A vitatkozások nem voltak minden zaj nélkül ; egy munkástól, ki a törvényeket kezdte kritizálni, a szó megvonatott a hatósági biztos által ; ugyanez nem engedte szólni, a nem asztalos vendégeket sem, s az e miatti lárma csaknem a gyűlés feloszlatását, vonta maga után. Kívánalmaik kivitelére egy 20 tagú bizottságot választottak. Megemlítjük még, hogy a létezett szakegyesület vagyonát (80 frt) a gyűlés az ált. munkásbetegsegélyző egyesület pénztárának adományozta. A megjelentek számát bátran lehet négyszázra tenni. — Öngyilkosság. Múlt éjjel 91/* órakor a józsefvárosi templomtéren egy ismeretlen, körülbelül 50 éves, magas, erős termetű egyén pisztollyal magát főbe lőtte, s Lipárdi asztalosmester kocsiján kórházba szállíttatott. — Boyton kapitány, viszonozni akarván a budapestiek szives fogadását, vizi mutatványait egygyé megtoldja, és csütörtökön, szept. 14-én jótékonyczélú előadást rendez az orsz. nőipar egyesület javára, melynek tanhelyiségét és berendezését a napokban érdeklődéssel tekintette meg. A derék amerikai kapitány lovagias szívességét a közönség bizonyosan méltányolni fogja és megtekinti érdekes mutatványait. — Baptista hitfelekezet Budapesten. Egy kérvény került közelebb a belügyminisztérium elé, melyben Mayer Henrik, mint a budapesti baptista hitközség elöljárója és hitszónoka azért folyamodott, hogy mint a baptista hitfelekezet missionáriusa itt és az egész országban ezen hivatalát szabadon gyakorolhassa. De mivel e felekezet hazánkban eddigelé egészen ismeretlen volt, a törvényhozás pedig mindenkor bizonyos megnevezett egyházak és felekezetek elismerésére szorítkozik s törvényhozáson kívül, közigazgatási úton egy új és ismeretlen felekezetnek szabad vallásgyakorlat hivatalosan nem adathatik, a belügyminiszter a kérelmet nem teljesítette. A baptista, valamint minden más oly vallásfelekezet, mely a törvényhozás által a szabad vallásgyakorlási joggal fel nem ruháztatott, mint hitközség nem szervezheti magát s csakis mint magántársulat tekintethetik. Minthogy pedig hitszónokok, mint ilyenek csak jogosult hitközségeknél működhetnek, a jelen esetben a miniszter nem engedhette meg Mayernek, hogy mint hivatalos jellegű baptista küldér vagy hitszónok működhessék. Amennyiben azonban jogosult magánelőadások tartására, ily előadások mindenkor a helyi rendőri hatóságnál bejelentendők és mindazon rendőri szabályok a legpontosabban megtartandók, melyek a nyilvános magánelőadásokra előírják. Egyúttal felhívta a belügyminiszter a főváros közönségét, hogy a baptista felekezet neve alatt tartott magánjellegű összejöveteleket figyelemmel kisérje s a mennyiben ezen összejöveteleknél aggályos jelenségek észleltetnének, erről a belügyminisztériumhoz azonnal jelentés teendő. A baptista felekezetnek hazánkban keletkezésére nézve megemlítjük, hogy 1844-ben több magyar, leginkább vándorló iparosok külföldi tartózkodásuk alatt magukat a Hamburgban már akkor létező baptista hitközségbe felvétették s később hazájukba visszatérvén, e tant a külföldi hitközségek által támogatva kezdették terjeszteni, a nélkül, hogy itt Magyarországon önálló hitközséget képeztek, vagy számos hívekre találtak volna. Azóta folytonosan működtek a 60-as években, sőt később is többször bejárták az országot a hitbuzgó baptisták, és terjesztették hitvallásukat, de mindenkor a legnagyobb csendben, s innen van, hogy e felekezet hazánkban mindezideig ismeretlen maradt. — Mayer Henrik hitszónok abelügyminiszter őt a »hitszónok« elnevezés használatától eltiltotta) Budapesten 1873-ban saját lakásán (három pipa utcza 11. sz. a.) kezdette meg missionariusi működését s a hozzá csatlakozni kívánóknak előadásokat tartott. Az elvetett mag nem hullott kopár földbe. 1874-ben az ország különböző részeiben lakó baptisták már csatlakoztak a Budapesten levőkhez, velük egyesültek s egy hitközséggé alakultak. 1875-ben már a vidéken is nagyobb mérvben megindult az agitátió, úgy hogy jelenleg Nagy-Szalonán, Nagy-Szebenben és Újvidéken is bírnak állomással. A hitközség szervezetét illetőleg közöljük, miszerint a rendes tagok száma Budapesten jelenleg 90, ide nem értve azon családokat, melyek a gyülekezetben önkénytesen vesznek részt. A tagok élén egy elnök áll Mayer Henrik személyében, továbbá két diaconus, névleg Kaicbinger György asztalos mester (Budán, ötpacsirta utcza) Tatter János kovács az óbudai hajógyárban , ugyanő mint pénztárnok is szolgálja a hitközséget. Nagy-Szalontán diaconus Kornya Mihály vendéglős, pénztárnok : Lajos János, I. honv. zászlóaljbeli puskaműves. Végre az újvidéki állomáson diaconus s pénztárnok egy személyben Bernhard Péter ácsmester. Az ekként szervezett hitközség Budapesten két helyiségben tartja gyülekezetét u. m. a 3 pipa utczai 11. sz. házban (földszint 2. ajtó alatt) hol hetenként kétszer, vasárnap reggel 9 óra és csütörtökön este 8 órakor gyülekeznek, — és Ó-Budán korona-utcza 719 sz. a., hol rendesen vasárnap d. u. 3 órakor és szerdán este gyűlnek össze. Ájtatoskodásuk éneklésből és imádkozásból áll, főkép pedig bibliai felolvasásokból és hitszónoklatokból. Mindezt nem titokban, de mindazonáltal a legnagyobb csendben teljesítik. — A nemzeti színháznak tegnap vendége volt : Somogyi Károly vidéki színész, ki ha jól emlékezünk, valamelyik vidéki színtársulattal egyszer már megfordult a fővárosban. Most a »Jóslatban lépett föl, Helius szerepében, mely a színésztől nemcsak mélyebb érzelmet, de erősebb lángolást is követel. Somogyinak eléggé alkalmas színpadi külseje s ha nem is olvadékony, de alapjában rokonszenves hangja van, szavalási modora és játéka azonban erősen emlékeztetnek a vidéki színészre, ki zajos hatásra vágyik s nem válogatós az eszközökben. Pathósza nem ritkán mesterkélt, indulatkitörései nélkülözik a közvetlenséget s mozdulatai, melyekkel minden érzelmet magyarázni kiván, a túlélénkség következtében, többnyire szabálytalanok.Előbb kellett volna a fővárosba jönnie, hogy mindenről leszokhassék s jól használhassa azt az anyagot, melyet a természettől előnyös külsejében s hangjában kapott. Modorosságaitól ma már nehezen szabadulna meg.A közönség különben eléggé szívélyesen fogadta s fölvonások végénél ki is hívták. Mint segédszínész hézagot töltene be szakmájában. Az előadás — Kőrösmezei akadozását leszámítva — egészben kielégítő volt. Feekné aszszony igazi hévvel játszotta Olympia szerepét, és Újházi mulattató vonásokkal ábrázolta Nausiklest, a nejétől szabadulni vágyó lesbosi kalmárt.Közönség nem nagy számmal nézte az előadást, városba szállitotta. Útközben a menet gyönyörű lángdiadal kapu alatt haladt el. Este a Lloydban közvacsora tartatott. A statisztikusok kirándulásáról. (A »Hon« eredeti táviratai.) I. Temesvár, szept. 11. A statisztikusok Orsováról éjfélkor indultak el a »Zrínyi« és »Radeczky« hajókon. Útjukat a velük jött czigány zenekar nótái közt folytatták. — Baziásnál a hajóról leszállva, katona-zene, s nagy és fényes közönség fogadta őket. Verseczen a vasúti állomásnál szintén fényes fogadtatásban részesültek ; az ottani borászati egyesület meg akarván ismertetni a várost a statisztikusokkal azon négy perczalatt, mit a vonat ott állva töltött, a város monographiáját, továbbá nagy mennyiségű verseczi bort palaczkokban és szőlőt osztott szét a vendégek közt. A vonat megindulván, a barátságos versecziek »hurrah« kiáltásokkal vettek búcsút a statisztikusoktól Temesvárra 3/41 órakor érkezett meg a vonat. Az állomásnál fényes küldöttség és nagy közönség várta az érkezőket. A város nevében Yoge városi képviselő fogadta a statisztikusokat, franczia nyelven üdvözölvén őket. Keleti magyarul viszonozta az üdvözlést. A vendégek ezután a közönség éljenétől kisérve vonultak a Józsefvároson át a várba, hol a »Rudolf trónörökös« vendéglőbe hajtattak. A vendégek kettős kocsisorral körüljárták a várost s megszemlélték annak nevezetesebb pontjait. Ezután a városi vigadóban nagy ebéd volt. Ormós főispán emelt poharat először a királyra. Voge a statisztikusokra, Becker a főispánra, Faider Temesvár városára mondottak áldomást. Ezeken kivül még számos toaszt volt a banketten, hol átalában a legemelkedettebb hangulat uralkodott. A vendégek ma délután hagyták el Temesvár városát. II. Szeged, szept. 11. A statistikusokat útjukban Temesvártól Szegedig mindenütt nagy ünnepélyességekekkel fogadták. Csabán, a vonat két órai késedelmemiatt a fogadás elmaradt ugyan, de Orosházán annál fényesebben tartatott meg. Az indóház a vonat megérkeztekor fényözönben úszott, s a vonat a közönség éljenzése és zene szó mellett vonult be állomásra. Szegedre érve itt hasonló fogadtatás várt a statisztikusokra. Az indóháznál Páffy polgármester üdvözölte őket. A közönség két oldalról szövétnekekkel sorfalat képezett a kocsisor mellett, mely a vendégeket a Á „HONa magántávsürgönyei. Zágráb, szept. 11. Ő felsége a határsértések által megkárosodott szarosi lakosoknak 1000, a noviaknak pedig 500 főt adományozott. Mostar, szept. 11. (Török forrás.) Pénteken 2500 montenegrói megtámadta Mukhtár pasa jobb szárnyának egy positióját, melyet 2 zászlóalj védelmezett. A támadók azonban saját sánczaikig visszaverettek, s a török csapatok e sánczok közül hármat elfoglaltak. Konstantinápoly, szept. 11. A minisztertanácsban felolvasott szultáni iratt mgerősíti a nagyvezért és a minisztereket hivatalaikban, elrendeli a nemzeti tanács megalakítását, melynek hatáskörébe a törvények kidolgozása és azok végrehajtásának, valamint a pénzügyeknek ellenőrzése tartozik. A hatt elrendeli továbbá, hogy a hivatalnokok ok nélkül ne tétessenek le ; kívánja azonban a népoktatás előmozdítását. Herczegovinát, Szerbiát és Boszniát illetőleg határozott rendszabályokat rendel el, hogy így vége legyen a vérontásnak s a mészárlásnak egy és ugyanazon hazafiai közt. A hatt végül kifejezi a kivonatot, hogy a hatalmakkal a jó viszonyok fenfáraszsanak. Konstantinápoly, szept. 11. (külön forrásból.) A porta még eddig nem nyilatkozott a fegyverszünet és a mediatio kérdésében. Jó forrásból vett hír szerint a minisztertanács még most foglalkozik e kérdésekkel. BOCS, szept. 11. (Ered. sürg.) Konstantinápolyból jelentik a »N. W. Tagbl.«nak, hogy az ottani görög alkonsult Polimerost meglőtték. A lövés vállát és mellét sebezte meg. A merénylet elkövetőjét nem lehetett elfogni. Az eset a konstantinápolyi görögök közt borzasztó izgalmat okozott. — A görög követ eclatáns elégtételt kiván. London, szept. 11. A »Times« Grladstonenak Blackheathben tartott beszédéről elmélkedvén, ezeket mondja : Angliának nem csak egyezségre kell törekednie, hanem szükség esetén az első lépéseket is meg kell arra tennie. A jelenlegi pillanat rendkívül kedvező arra, hogy Anglia helyrehozza azon hibákat, mik a berlini memorandum visszautasítását követték. Belgrád, szept. 11. (»B. C.«) A porta részéről állítólag bizalmasan közlött kemény békefeltételek jól értesült körökből apokrypheknek jelentetnek ki . Risztics ezeket azon reményben bocsátotta világgá, hogy ezáltal a helyzetet, még zavarosabbá tegye. Az angol konsul Törökország kivonataiból Alexinácz és Deligrád határerődöknek megszállását vagy lerontását nem tekinti magas hadi kárpótlásnak, továbbá a rendes évi adó megfizetését és az alexinácz-belgrádi vasútvonalnak kiépítését. Magától értetődik, hogy Milán fejedelemnek az új szultán előtt külön kell hódolatát bemutatni, és a békefeltételeket a hatalmak szentesíteni kell, illetőleg erre vonatkozólag új szerződést kell létesíteni. Belgrád, szept. 11. (»B. C.«) A skupstinabizottság legközelebb ismét egybe fog hivatni. Titokban itt egy békés tüntetés létesítésén agitálnak. Zágráb, szept. 11. (Tartománygyűlés) Napirenden volt a közlekedési bizottság jelentése az úthálózat kiépítéséről s az útrobotból és megváltásból bejövő összegek fölhasználásáról. Beszéltek : Berutta, Kamenov és Folnegovics. Holnap a vita folytattatni fog. Zengg, szept. 11. (»B. C.« Posilovics püspök installatiója tegnap nagy ünnepélyességekkel ment itt végbe. Az installátion jelen volt Fodróczy főispán is, mint a bán képviselője. Berlin, szept. 11. (A tőzsdéről.) Hangulat csendes. Az értékesítések kedvezőtlen külföldi árfolyamok folytán a játékpapírokat lenyomták. Vasutak, bankok, iparpapirok és külföldi tőkék valamivel gyengébbek. Befektetések szilárdak. Pénz 3 °/C. Bécs, sept. 11. (Zárlat.) Hitelrészvény 147.40 • Galicziai 206.% Államvasut 283.50. Bente 66.50 1860 as 111.80. 1864-es 130.% Ezüst 102.40. London 123.9. Unióbank 58.—. Általános épitő-bank —.—. Magyar földhitel —.—. Angol-osztrák 72.% Lombard 76.% Tramway 111.50. Hitelsorsjegy 162.75. Napoleond’or 9.80—. Arany 5.87—.Frankfurt 59.60. Porosz pénzutalvány 60. % Török sorsjegy 15.% Angol épitő-bank 9.—. Municipalbank Bécs, sept. 11. (Hivatalos zárlat.) Magyar földteherm. kötv. 75.25. Salgó-Tarján 68.—. Magyar hitel 122.50. Magyar záloglevél 86.—. Erdély —.—. Magy. bel. vas. 30.50. Magyar sorsjegy 71.25. Magyar földhitel 30.25. Magy. vasúti kölcsön 99% Anglo-Magyar 46.—. Franco magy. b. —.—. Alföld 104.—. Magy. éjszakkel. vas. 101.50. Kel. vas. elsők kötv. 60.%. Tiszai vasút 173.50. Municipalbank Frankfurt, sept. 11. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Osztrák bankrészvény —..—. 1860-as —.—. Évjáruléki papir —.—. Lombard —.—. M. sorsjegy—.—. Osztrák hitelrészvény 120.3/4. Osztr. államv. részvény 236.% 1864-es —.—. Évjáruléki ezüst —.—. Galicziai —.—. Győr-gráczi —.—. Frankfurt, sept. 11. (Zárlat). Váltóárf. Bécsre 166.15. Osztr. bank-r. 716.—. 1860-as 101. % Évjáruléki papir 55.%.— Lombard 63.—. Magyar Sorsj. 145.—. Osztr. hitelrészv. 120.%. Osztr. államv. rész. 237%. 1864-ki 258.—. Évjáruléki ezüst 58%. Galicziai 172.%. Győr-Gráczi —.—. Berlin, szept. 11. (Kezdet.)^ Galicziai —.— Lombard 127.50. Ezüst-jöved. —.■—. 1860-as —.—. Bécs—.—. Romániai —.—. Államvasut 474.—. Papir-jöved. —.—. Hitelsorsjegy —.— 1864-es —.—. Hitelrészvény 243.—. Magy. sorsjegy —.—. Berlin, szept. 11. (Zárlat.) Galicziai 86.10. Lombard —.—. Ezüst-jövedelem 58.20. 1860-as 101.—. Bécs 165.—. Romániai —.—. Államvasut 475.—. Papir-jöved. 55.30. Hitelsorsjegy 311.—. 1864-es 257.40. Hitelrészvény 248. — . Magy.-sorsjegy —. Berlin, szept. 11. (Zárlat.) Buza 200.50, 208. 50. Bors 152.—, 153.50, 154.50, 159.50. Zab 149, 50. 148. Renczeolaj 69.—, 68.50, 70.90. Szesz 54.—, 53.40, 53.40, 52.50. Páris, szept. 11. (Zárlat.) 300. Évjárulék 71.27. Olasz Évjárulék 73.25. Mobilier Hitelrészvény 201.—. Töröksorsjegy 40.75. 500. Évjárulék 106.22. Oszt.államvasut 590.—. Lombard 163.—. Osztr. földhitelrészv. —.—. Pária, szept. 11. (Kezdet.).Liszt 59.—, 59.50. 60.75. Renczeolaj 83.—, 83.75. 85.50. Lenolaj 70.25. 70.50, 70.25. Szesz 47.50, 48.—, 51.25. Czukor fin. 143.—. Boroszló, sept. 11. Buza 18.80. Bozs 17.90. Zab 14.20. Répaolaj 68.—, 66.—. Szesz 52.—, 52.—. 50.60. Köln, sept.ill. Buza 19.70, 20.70. Bozs 14.60, 15.40. Olaj 37.—36.70. —.