A Hon, 1878. november (16. évfolyam, 265-291. szám)
1878-11-01 / 265. szám
tyülési hajlamai szerint majd így, majd úgy folytat, hanem van állításaiban következetesség, beszédében tartalom s ítéletében józan ész, mindezeknél fogva pedig nagy fogékonytalanság azon politikai bölcseség méltányolására, melyet a két pisztolyépületi ellenzéki klubból eregetnek világgá — halomszámra. Az volt hát a feladat, hogy ide is bejusson valami az ő dicsőségükből. Ez is politikus módon történt. Az egyesült ellenzék egyik »vezére« Párisban volt. Egy másik »vezére« innen Budapestről egy, felnőttek oktatásira emlékeztető gondolatjárása levélben leczkét tartott a párisi pártférfiunak az egyesült ellenzék jövőben követendő politikája felől. A párisi pártférfiu ezt a levelet elvitte a »Debats«-hoz, s ott helyet kért számára. Megkapta. Nagy volt az öröm idehaza. A lapok ritkított entrefileokban közölték, hogy az egyesült ellenzék jövendő politikai magatartását Páris legelőbb kelő lapja hirdeti stb. stb. De ez az öröm nem tartott soká. Az a kíméletlen újság egyik legközelebbi számában oly kegyetlenül ízekre engedte szedni azt az államférfim nyilatkozatot és programmot, hogy az egyesült ellenzéki ember nem igen teszi az ablakjába. De még ellenzéki újság se tette. Mert ők csak akkor adnak valamit külföldi újságok szavára, mikor épen tetszik.* De a magas politika mégsem ebben kulminál. Tetőpontját az oly javaslatokban éri el, melyek emlékeztetnek a kecskéről s a káposztáról szóló mesére. S milyen psifikus az az ilyesmiben! Uram fia milyen jó képpel, ép tüdővel, s komoly tekintettel beszélte ma Szilágyi Dezső, hogy feliratban kell megkérni a koronát, hogy halaszsza el a delegáczió megnyitását a felirat letárgyalásáig. S még csak egymás szeme közé sem nevettek e javaslat augurjai, mikor találkoztak egymással. Hogy is ne ? Hisz az oly szerfölött könnyű dolog. Tudvalevőleg november 7-re van összehiva a delegáczió. Van isten segítségével addig vagy öt-hat nap még. S a magyar parlamentben, mely tizennégy nap óta van már együtt, anélkül, hogy első dolgának, a föliratkészítésnek eljutott volna csak legkezdetlegesb stádiumán is túl, mint számbavételre igényt tartó dolgot meri indítványozni valaki, hogy (teljes hódolattal a korona iránt) ez öt-hat nap alatt vitassuk meg a felirat-küldés helyessége iránt való javaslatot, válaszszunk felirati bizottságot, várjuk, míg az megállapodik, beadja jelentését, az kinyomatik, napirendre tűzetik, átalánosságban és részleteiben tárgyaltatik, meghitelesíttetik, az uralkodóhoz felterjesztetik stb. stb. Nem gondolják-e e felirat érdemes indítványozói, hogy mig mind e stádiumon e kérdés átmegy, akkorra régen elkövetkezik az a nap, melyre ő felsége összehívta magyar delegátusait, s a melyre azoknak, ha mindjárt nem is tetszelegnek a lojalitás azon émelygős, de tartalmatlan frázisaival, mint bizonyos szónokok, kötelességük megjelenni ott ? S én nem habozom kimondani, hogy az ily fogások élvezhetése iránt nem csak az érzék hiányzik bennem, de erős meggyőződésem, hogy hiányzik Magyarország épeszű népében is. Megtagadni a delegáczióválasztást: törvény, sértés, de oly furfanggal élni, mely ugyaneczélra vezet a czél férfias bevallása nélkül, rosszabb mert több ennél.* Arra sem gondolnak ez urak, mily anomál helyzet lenne az, ha véletlenül az ő nézetük többségre jutna s a képviselőház nem választana delegátusokat. Minthogy a főrendiház ma már a delegátusok választását 5-re kitűzte, 7-én a magyar delegácziót képviselendők , megjelennének a főrendek maguk. Zűrzavarnak ez bizonyára szép lenne, alkotmányos szempontból azonban csak olyanok kockáztathatnak oly taktikát, mely esetleg ide vezet, kik sem alkotmányt, sem taktikát nem vesznek komolyan. Sőt bizonyára nem vesznek. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése október 31. Az esti lapunkban közlöttek után felszólalt: Madarász József s nehogy a hallott mély csend (derültség) elfogadásra várjon, indítványozza, hogy a ház a delegátusok megválasztását halaszsza a felirat tárgyalása utánra. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! Épen szándékom volt a t. házat fölkérni, hogy ezen fölolvasott legkegyelmesebb feirat értelmében a delegáció tagjainak megválasztása iránt intézkedjék, midőn Madarász képviselő úr most fölolvasott határozati javaslatának indokolása czéljából fölállott. Én azt gondolom, — de ezt csak mellékesen jegyzem meg, — hogy a tárgyalásban már benne is vagyunk, tehát csakugyan némileg elkésett az indítvány , de én nem erre akarom a súlyt fektetni. A t. képviselő úr először kiiindult a kormánynak ideiglenes helyzetéből, és isten tudja, minő taktikát lát ezen eljárásban. Én nem tudom, hogy a kormánynak ideiglenes helyzete e tekintetben mennyiben adhat azon gyanúra vagy meggyőződésre okot, hogy itt bárminő fajta taktikai fogásról volna szó , mert hiszen a kormány amíg kormány, hoyt állam és tényeiért a felelősséget elviselni tartozik. És igen jól tudom, hogy törvényjavaslatokat initiálni, azok tárgyalását vezetni ideiglenes kormánynak nem lehet, de hogy a kormány ideiglenessége daczára, a delegáció megválasztására vonatkozó legfelsőbb felszólításnak eleget tenni ne lehessen, annak sem törvényes, sem czélszerűségi, sem parlamentáris indokát nem látom. Egyet mondott a t. képviselő úr, amire reflektálnom kell. Azt mondja ugyanis, hogy már maga a trónbeszéd arra mutat, hogy szándékoltatik a Bosznia okkupácziójának kérdése a parlamenti tárgyalások elől elvonatni és egyes egyedül a delegácziókhoz utaltatni. Én azt tartom, hogy midőn az okkupáczió a trónbeszédben szóba hozatik, mégpedig azon modorban, amint ott a külügyminiszterről és a delegációkról vagyis az arra hivatott testületekről szó van, midőn addig is, mígaz, ami ott mondatik, megtörténhetnék, a fejedelem a külügyek irányában szól az országgyűléshez , akkor azt mondani, hogy a szándék az volt, hogy itt ezen kérdéssel foglalkozni ne lehessen, aligha alaposnak mondható föltevésből indul ki. (Helyeslés jobbfelől.) Mert azt azután csakugyan senki sem tagadhatja, hogy ha egyszer a legkegyelmesebb trónbeszéd e tárgyakat megérinti, nem hogy elkerültetni akarná, de még mintegy fölni arra, hogy a válaszfeliratban ezen ügyekre nézve a háznak nyilatkoznia lehessen. (Helyeslés jobbfelől.) De azt azután megint bajos volna tagadni, hogy a beható, a teljes, a legrészletesebb fölvilágosítást mégis a külügyminiszter van hivatva megadni, s hogy rá nézve az illetékes testület nem lehet más, mint a delegáczió, mert neki a monarchia két állama törvényhozásai közül sem az egyikben, sem a másikban megjelenni nem lehet. És a t. képviselő úr legyen meggyőződve róla, egyes alkalommal igyekeztem tanúsítani, ma is nyilvánítom, hogy én egyátalában nem halasztani kívánom, hogy a válaszfelirati vita megindulván, a t. háznak alkalma legyen ezen ügyekben nyilatkozni. Én kész vagyok mindent, mi tőlem telik, arra nézve, hogy ez mentői előbb bekövetkezhessék, megtenni; soha egy órával is halasztani nem kívánom. Sőt meg vagyok róla győződve, hogy amennyiben — mikép azok, kik ismerik a delegáczionális tárgyalások menetét, tudni fogják, — a delegáczióknál az igazi, a fontos, a komoly tárgyalások, — az előzetes intézkedések több időt vevén igénybe, — a legnagyobb gyorsaság mellett is csak napok múlva következhetnek be, és amennyiben a delegácziók mellett a ház üléseinek most szünetelni nem szükséges, mert a delegácziók itt jönnek össze, a képviselőháznak alkalma lesz, még mielőtt e kérdések a delegácziókban tárgyaltathatnak, a válaszfelirati vitát megkezdeni, sőt meglehetős ideig már folytatni is. Egyébiránt felfogásom szerint — és én nem gondolom, hogy e felfogás törvényessége kifogásolható legyen, — a fejedelemnek alkotmányszerű joga a delegációk összejövetelének napját kitűzni, és nem tartanám lehetőnek alkotmányunk és törvényeinkkel megegyeztethetőnek, hogy oly intézkedés történjék, mely bár kerülő uton, lehetetlenné tegye, hogy ezen kívánságnak elégtétessék. Igenis joga van a t. képviselő úrnak, vagy akár kinek hibáztatni azt a minisztert, ki ezen tanácsot adta. Elég hosszú bűnvádi lajstromot írtak rólunk a t. képviselő urak össze, ezt is hozzá toldhatják. Én részemről nem félek attól, hogy ezen lépésemet minden elfogulatlan ember előtt igazolni ne tudnám. De még ha a minisztérium hibásan tette volna is azt, hogy a fejedelemnek e tanácsot adta, ez sem indokolhatná, hogy akkor, midőn egy kétségbe vonhatatlan fejedelmi jog szerint összehivatik a szóban levő testület, a képviselőház kikerülje azt, hogy a választások eszközlése által lehetővé tegye ezen testület összejövetelét. Nem is valami rendkívüli dolog az, hogy a válaszfelirati javaslat elkészülte előtt történik a delegátiók összehívása. Emlékeztetem a t. házat, hogy 1872-ben a delegátió határnapja még a ház megalakulása előtt tűzetett ki, a ház megalakulása után rögtön tárgyalta az erre vonatkozó átiratot és maga a választás a napirendre kitüzetett, mielőtt a válasz felirati bizottság csak meg is választatott volna, 1875-ben pedig úgy történt a dolog, amint most szándékoltatik , hogy megválasztván a ház előbb a válaszfelirati bizottságot, azután rá a válaszfelirati vita megkezdése előtt megválasztotta a delegáció tagjait. Tehát mind a törvény, mind a gyakorlat ezen eljárást igazolja, főleg amaz általam jelzett szempontból, mely szerint egy kétségtelen fejedelmi joggal szemben a törvényhozásnak helyesen nem lehet sem a megtagadás, sem a megkerülés útjára térni. Igen kérem ennélfogva, hogy e választás iránt intézkedni méltóztassanak s hogy ha már szóltam, bátor voltam kérni azt is, hogy azt szombatra kitűzni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső elismeri a király jogát a delegáczió összehívására s tagadó választ nem is tart megengedhetőnek, de a megtagadás s a teljesítés közt van egy más mód, felirattal járulni ő felsége elé s kérni őt, hogy a delegáczió megnyitását a felirati vita befejezéséig halaszsza el. (Helyeslés balról) A miniszterelnök precedensekre hivatkozott, melyek szerint a ház más alkalmakkor is a felirati viták előtt választá a delegácziót, de akkor a delegácziókra csak rendes teendőik teljesítése várt, míg most nincs kormányunk, nincs többségünk, nincs parlamentünknek határozott iránya, s mind e rendkívüli körülmények szükségessé teszik a halasztást, hogy a ház döntsön a fontos kérdésekben, ne pedig egy bizottság. (Élénk helyeslés balról.) Hát tűrjük, hát hagyjuk azt, hogy oda fenn — tulajdonkép nem oda fenn — hanem a delegáció körében egy magyar kormány, egy magyar országgyűlés törvényes befolyása nélkül vettessék meg pénzügyi és politikai alapja egy oly állapotnak, amely állapot a bevégzett tények hatalmával lépvén elénk, az országgyűlésnek nem marad más választása, mint vagy meghajolni a bevégzett tények előtt, vagy az összeütközések beláthatóan sorába bonyolódni, amely ránk nézve végzetes lehet. (Úgy van bal felöl.) Ily körülmények között, midőn a delegátiókra ily feladat vár, midőn nincs pénzügyminiszter, aki azok fedezetéért és következményeiért, akik a delegátióktól kéretni fognak itt a felelősséget elvállalja és a fedezetet javasolja, midőn nem lehet kabinetet kapni társul azon politikához a melyet a külügyekre nézve a mostani külügyminiszter visz, mert, ha lehetne kabinetet kapni a trónbeszéd nem czélozott volna rendkívüli viszonyokra, melyek nem engedik meg, hogy más mint csak ideiglenes vezetők előttünk megjelenjenek; midőn ily rendkívüli körülmények között vagyunk, akkor mit jelent tehát azon indítvány, melyet az ideiglenes miniszterelnök úr tett? Jelenti először azt, hogy most, midőn leglényegesebb érdekeinkről, midőn azon helyzetből való kibontakozásról van szó, amely fennállásunkat, amely, mondhatom, hogy állami tételünket is fenyegeti, hogy akkor az országgyűlés vonuljon második sorba és elsősorban engedje a delegációkat cselekedni, engedje a bevégzett tényeket megszaporítani, hogy azzal szemben azután a bevégzett tényeknek e megszaporítása folytán a kényszerhelyzet még nagyobb legyen (Helyeslés a baloldalon). A delegácziók nem önálló orgánumok, hanem a parlamentek képviselői, de a jelen parlamentnek nézetei még nem fejlődtek ki; vállalkozhatik-e hát nyugodtan delegáczió azok képviselésére. (Élénk helyeslés balról.) Úgy látja a trónbeszédből s leiratokból, hogy a különböző ideiglenes és nem ideiglenes kormányok azt tartják, hogy a berlini szerződés keresztülvitelére vonatkozó előterjesztések a delegácziók elé tartoznak kizárólag. Az pedig egyátalán nem áll. A delegáczió saját hatáskörét nem szélesbítheti, s ha most a ház nyilatkozása előtt összehívják, megtörténik, hogy szélesbiti, s ez által, a legsajnos a következmények támadhatnak (Úgy van!) Sürgeti a berlini egyezség előterjesztését, illetőleg a miniszterelnök nyilatkozatát, hogy szándékozik-e azt előterjeszteni. — Hangsúlyozza, hogy akár ez a kormány marad meg — akár új jön , nem helyes az új bevégzett tények szaporítása. Mindezeknél fogva a következő határozati javaslatot nyújtja be. Aláírva : Szilágyi Dezső, Ürményi Miksa, Apponyi Albert gr., Bánhidy Béla br., Dessewffy Kálmán gr., Chorin Ferencz, Bujanovics íj Sándor, Leskó István, Simonyi Lajos b., Beöthy Ákos, Molnár Aladár. Határozza el a ház, hogy fölirat útján keressék meg ő felsége, hogy a delegácziók megnyitását azon időpontig elhalasztani méltóztassék, mig a trónbeszédre adandó fölirata a háznak ő felsége színe elé jut. Méltóztassék kiküldeni egy kilencz tagú bizottságot ily tartalmú fölirat szerkesztésére. Tóth Vilmos: T. képviselőház ! Ha az 1867. évi XII. t. sz. tárgyalása lenne ma napirenden, akkor nem csak helyesnek, de igen szükségesnek tartanám azt, hogy e házban mindaz, amit az előttem szólott képviselő úr felemlített, bővebben taglaltassék és tárgyaltassék. így azonban bocsánatot kérek a t. háztól, hogy azokra ezúttal reflektálni nem fogok, különösen tekintettel arra, hogy hiszen e nemsokára bekövetkező adresz-vita arra úgyis bő alkalmat fog nyújtani. Én sohasem tagadtam és nem tagadom ma sem hogy a monarchia mindkét parlamentjének törvényes joga a külügyi kérdéseket is tárgyalni és azokra felelős kormánya által a maga befolyását gyakorolni. De midőn ezt elismerem, kénytelen vagyok elismerni azt is, hogy az én vélekedésem szerint az 1867. XII. tuci értelmében, amelyért sokat küzdöttünk, amely nagy és nehéz küzdelmek után jött létre, a külügyi kérdésekben és ezekkel kapcsolatban a közös költségekre nézve csakis,a delegáczió van hivatva. (Ellenmondás balfelől.) És épen ezért előttem ma az a kérdés, hogy olyan-e a külügyi helyzet, mely a delegácziók összehívását, és pedig sürgős összehívását sürgőssé teszi-e vagy nem. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben véleménykülönbség köztünk alig létezik ; ez az oka, amiért én ellenkezőleg Madarász József képv. barátommal akkor véltem volna a kormánynak törvénytelen eljárást konstatálni, ha nem gyakorolt volna befolyást arra, hogy a delegácziók, épen tekintettel a külügyi helyzetre rögtön összehivassanak. Egész átalánosságban csak annyit kívánok megjegyezni, hogy én is tudok elég példát arra hazánk történetében, hogy a municipiumok sürgették, kérték a fejedelmet arra, hogy a törvény ellenére egybe nem hívott országgyűlést mielőbb összehívja. De bocsánatot kérek, arra példát nem tudok, hogy törvényes, alkotmányos testületek arra kérték fel a fejedelmet, hogy egy más alkotmányos testület működését elodázza. (Derültség.) Azon kérdésnek, amelyre az előttem szólott képviselő úr, a legfőbb súlyt fektette, hogy az ideiglenes kormány a parlamentre a maga törvényes befolyását nem gyakorolhatja, ennek nézetem szerint fontossága elvész azáltal, mert a legfontosabb kérdésben, a keleti kérdésben folytatott politika nem ideiglenes kormány, hanem többséggel bíró kormány befolyásával inauguráltatott és folytattatok. Mindezeknél fogva én részemről kérem a delegácziók választását a szombati napra kitűzni. Molnár Aladár kéri, hogy beszédjét holnap mondhassa el. (Felkiáltások: */4 kettő. Holnap! Ma!) Tisza Kálmán szólni akar. Helfy Ignácz hivatkozással arra, hogy csak a miniszter szólhat többször, Tisza pedig csak az ügyek tovább vezetésével van megbizva s igy magasb napi dijas (Derültség. Zaj.), tagadja, hogy a miniszternek ismét lehetne szólási joga. Elnök kifejezi nézetét, hogy az ideiglenes miniszterek is, élvezik az állandó miniszterek parlamenti előjogait. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Én részemről csak egy pár szóval akarok nyilatkozni arra, amit az előttem szólott. képviselő úr felhozott. úgy tudom, hogy nem első eset, midőn Magyarországon a miniszteri teendők vezetésére utódaik kinevezéséig megbízottak kisebb, vagy hosszabb ideig voltak a házban, és nem emlékszem hogy bármikor is valaki azon theóriát állította volna föl, hogy ezek már esküjöktől feloldva vannak, és hogy annál fogva ők a miniszterek azon jogával, hogy a házban bármikor szólhassanak, nem élhetnek. (Igaz! Úgy van jobbfelől). Én azt tartom, hogy míg valaki valamely miniszteri tárczát visel, tartozik ugyan azon felelősséggel, mintha nem ideiglenes minőségben volna (Helyeslés jobb felől.) De épen ezért a törvényhozásban azon jogának is meg kell lenni — mi ennek kifolyása — hogy bármikor nézeteit tolmácsolhassa (Helyeslés jobbfelől.) Ami Molnár Aladár kérését illeti, a háznak ugyan a házszabályok szerint jogában lenne az ülés meghosszabbítását mondani ki, de ő nem ellenzi, hogy a vita holnapra maradjon ; de akkor azután az ellenzék ne vádolja az ideiglenes helyzet huzamossá válásáért a kormányt. (Élénk helyeslés jobbról.) Vita támad a felől, hogy a ház határoz, vagy a szólásra fölírt képviselő nézete dönt-e abban a kérdésben, hogy az ülés meghosszabbíttassék-e, vagy más napra halasztassék. Szólnak : Madarász, Tisza, Szilágyi. Ezután elnök kihirdetteti a felirati bizottság választásának eredményét. Beadatott összesen 329 szavazat. Ezek közül üres volt 24. Legtöbb szavazatot nyertek : Horváth Lajos 203, Mihajlovics Károly 203, Péchy Manó gr. 203, Szlávy József 203, Wahamann Mór 203, Zsedényi Ede 203, Horváth Boldizsár 202, Szontagh Pál (nógrádi) 202, Bánfy Béla gr. 201, Fáik Miksa 201, Éber Nándor 200, Csengery Antal 200, Tóth Vilmos 199, Baross Gábor 196, Kemény Géza br. 196, Krajcsik Ferencz 196, Kende Kanut 194, Zichy F. Viktor gr. 193, Prónay József 189, Dániel Pál 185, Móricz Pál 154, Ernuszt Kelemen 43, Bittó István 24, Lónyai Menyhért gr. 22-öt. Ezután Tisza indítványára kimondatván, hogy holnap is ülés tartatik, az ülés 2 óra 10 perczkor véget ér. A főrendiház ülése: Elnök Majláth , jegyző Zichy, Szapáry, Kiss. Bemutattatván több fölmentés iránti kérvény, mely az igazoló bizottsághoz utasittatik, a delegácziókat összehívó kir. loirat feolvastatik s a választás 5-re tűzetik ki. Beöthy képviselőházi jegyző áthozza a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött bizottságba történt választásokról szóló üzenetet. Tudomásul vétetik. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, az ülés véget ér. Az 1878-iki párisi közkiállitási nemzetközi bíráló bizottság által kitüntetett magyarországi kiállítók. (Folytatás.) IV-ik csoport. Szövetek, ruházat és tartozékai, 33- ik osztály. Posztónemüek — Bronczérem: Bauer testvérek, Budapesten. 34- ik osztály. Selymek és selyemszövetek — Elismerő okmány: Szegszárdi m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség— Radulovics Wassa, Fehértemplomban. 37- ik osztály. A ruházat tartozékai — Ezüstérem: Brachfeld Francziska, Budapesten — Broncz érem: Hollós J. úri divatkereskedő Budapesten— Kubik János, kesztyűs Székesfehérvárott — Laube Ferencz, Budapesten — Lipinszky és társa kesztyűs Budapesten. 38- ik osztály. Mindkét nembeli ruházat — Ezüstérem : Csolnoky Ferencz, szabó Kecskeméten — Kerékgyártó Bertalan, szűcs Miskolczon — Lőrincz István, lábbeli készítő Budapesten — Tengeri Imre, szűrszabó Budapesten, — Bronzérem : Ballascher János, szűcs Beszterczén — Gazdagfalussy M., szabó Kolosvártt — Grebe Henrik, szabó Kolosvártt — Heisinger F., czipész Zágrábban — Jámbor Endre és fia, szabók Budapesten — Koinay Gusztáv, szabó Lőcsén — Lay Bódog, Zágrábban — Matucsek József, czipész Kolosvártt — Mayer Zsigmond, férfi Szabó Győrött. — Broncz érem: Megyelka József, szabó Hódmező-Vásárhelyen — Novák Mór, szabó Szegszárdon — Reinitz Samu, kalapos Budapesten — Reschofszky József, czipész Győrött — Rosenberger Adolt, czipész Szombathelyen — Schleifer Henrik, kalapos Pozsonyban — Szepesy Gyula, szabó Budapesten, — Elismerő okmány: Bauer testvérek, Budapesten — Baumgarten Antal szabó Verseczen — Bisótka István, gubaszabó Debreczenben — Csiszér Béla, szabó Marosvásárhelytt — Dapsy József, szabó Rimaszombaton — Ferenczy Ignácz, czipész Kolozsvárit --Ferenczy Sándor, szabó Budapesten — Hochstrasser Mátyás, czipész Zsombolyán — Klobusitzky János, kalapos Beszterczebányán — Mellinger Rezső, Esztergonmban — Mihálykövi Lajos, férfiszabó Budapesten — Mikia Timot, Kokován — Tokos Zsigmond, szabó Kolosvártt — Worell József, kalapos Marosvásárhelytt. 39 ik osztály. Ékszerek és diszáruk. — Bronczérem: Egger S. és társa, ékszergyárosok Budapesten — Gigante A. és társa, aranyművesek Fiuméban. — Elismerő-okmány: Egger testvérek, ékszergyárosok Budapesten. 40- ik osztály. Hordható fegyverek — Elismerő-okmány: Pacholek György, kardműves Budapesten. 41- ik osztály. Úti és tábori czikkek. — Ezüst érem : Lőwinger Károly, böröndgyártulajdonos, Budapesten. — Bronzérem: Feber János, böröndgyártulajdonos, Budapesten. V-dik csoport. Nyers 6n földolgozott termények. 43- dik osztály. A bányászat és kohászat termékei — Nagy díj : Osztrák szab. államvasuttársulat magyarországi gyárai. — Arany érem : Goldschmidt Lajos lovag, opálbányabérlő — Dubnikon — Magyarhoni földtani társulat Budapesten — Ezüst érem : Dobsinai Mária-torna bányatársulat Dobsinán — Ganz és társa Budapesten. — Bronce érem: Andrássy Dénes gróf dernői vasgyára — B. Anna Vilmos társulat, Soborsin mellett — Pozdech József, harangöntő Budapesten — Elismerő okmány: Hoffmann Ernő, O-Orsován— Hrucsár József és fia, Selmeczbányán — Lobi J. — Magyar asphalt társulat Budapesten. 44- ik osztály: Erdészet. — Arany érem: Bayersdorf és Biach, fakereskedők — Engel Adolf és fiai, Pécsett — Guttmann S. H., Nagy- Kanizsán — Neuschloss J. fiai, Budapesten — Popper Lipót lovag, Vágh-Beszterczén — Osztrák államvasuttársulat bánsági erdei — Országos magyar erdészeti egyesület Budapesten. — Ezüstérem : 1. Deutsch M. — 4. Haynald Lajos, kalocsai érsek — 5. Koczka-padló-gyár Zágrábban — 2. Grödl testvérek, M.-Szigeten — 3. Haas Adolf ,Budán — 7. Nemeskéri Kiss M., Véghles — 8. Pálffy M. gróf, Pozsony —9. Pokapcsics Gyula, Budapest — 10. Triska F. Kolozsvárit — 6. A közalapítványi erdőbirtokok. — Bronzérem : Dunkel C. W. Kassán Sabó Jenő, Kolozsvárit. — Elismerő okmány: Dapsy Vilmos, Rimaszombaton — Freistader Antal, Kaposvárit — Gotthilf Ferencz, Temesvárit — Milutinovic S. Ruma — Molnár Benedek Kolozsvárit — Panovitz Fülöp Budapesten — Pesti faipar társulat Budapesten — Varga Dániel, Kolozsvárit — Waser J. Budapesten — Közreműködők: — Ezüst érem: Hofmann A. miniszteri titkár — Székely M. tanár. — Bronce érem: Baiersdorf C. ■ (Folytatjuk.) Irodalom, tudomány és művészet. Shakespeare műveinek magyarra fordított kiadása teljesen készen A Kisfaludys társaság ugyanis, mely e vállalatot Tömöri Anasztáz költségén indította meg, most adta ki Ráth Mórnál az utolsó 16 éves kötetet, mely az egész gyűjtemény 19-ik kötetét tartalmazza. Ezen kötet a 19-ik s tartalmát képezik: Venus és Adonis. Fordította Lőrinczi (Lehr) Zsigmond. Lucretia. Fordította Lőrinczi (Lehr) Zsigmond. A szerető panasza. Fordította Győry Vilmos. A szerelmes vándor. Fordította Győry Vilmos. Szonettek. Fordították Győry Vilmos és Szász Károly. A kiváló jelentőségű gyűjtemény befejezése mindenesetre örvendetes dolog s végül is elismerésünket kell a Kisfaludy társaságnak s Tömöri Anatásznak kifejeznünk. »Egyházi szónoklatan tekintettel a magyar egyházi beszéd irodalomra.« Ily czimü mű jelent meg Sárospatakon Mitrovics Gyula hittanár- s főiskolai lelkésztől. Ára 2 frt. A mű bővebb ismertetése lapunk keretén kívül esik, azonban megemlíthetjük, hogy szerző, ki a modern gondolkozású theologusok közé tartozik, művében a magyar egyházi beszédirodalomra s egyes társadalmi kérdések felölelésére is tekintettel volt s nyelvezete világos. Az ily müvek, melyek a magyar nép retorikai képessége daczára, igen kevés számmal vannak, felekezeti jellegük daczára világiak által is figyelembe vehetők. A jelen mű, szerző tanítványainak költségén jelent meg. Az erdélyi országgyűlési emlékek gyűjteményéből, melyet a m. tud. akadémia történelmi bizottságának megbízásából Szilágyi Sándor szerkeszt, a negyedik kötet jelent meg, mely az 1597—1601-ig terjedő időszakra vonatkozó okmányokat tartalmazza. Ezen idő alatt, mely Erdély történetében a legszomorubbak közé tartozik, nem kevesebb mint 25 országgyűlés tartatott s az erre vonatkozó s itt összegyűjtött iratok száma másfél százra megy. Legnagyobb részük magyar, de van sok latin, sőt német is köztük. A tudós szerkesztő, mint az előbbieknél úgy itt is, terjedelmes — ez alkalommal 100 lapra terjedő — történeti bevezetést ír az okmányokhoz, melyekkel együtt e 37 évnyi terjedelmű kötet Erdély történetének ezen korára nézve legalább politikai tekintetből a legterjedelmesebb kiforrásnak tekinthető. A vaskos kötet ára különben csak 3 írt és az akadémia könyvkiadóhivatalában szerezhető meg. »A perorvoslatok teljes rendszeréről« czímű, az akadémia által Sztrokay-díjjal kitüntetett pályanyertes műre hirdetnek előfizetést dr. Schreyer Jakab, mint szerző s Zilahy Sámuel könyvkiadó. Az egész mintegy 25 nagy 8 rétű ívre terjedő munka ez év deczember hó első felében fog díszes kiállításban megjelenni. Előfizetési ára 3 frt. — Bolti ára magasabb lesz. Az előfizetési pénzek 1. évi deczember hó 15-éig a kiadóhoz küldendők. — A népiskolai számolástanitáshoz három füzetből álló vezérkönyvet adott ki a földrajzi tankönyve után előnyösen ismert Erdődi János, kassai igazgató. Az első osztály számára irt mű ára 80 kr., a második osztályé 60 kr. a harmadiké 70 kr. A vezérkönyvek egyúttal példatárral is rendelkeztek. Kaphatók e művek szerzőnél s Maurer Adolf könyvkereskedésében. A »Rendészeti közlöny« czímmel hetenkint háromszor megjelenő lapot indított Petrovics László mint felelős szerkesztő és tulajdonos. A lap, mint első száma mutatja, főkép rendőri ügyekkel foglalkozik, s mindjárt elől a rendőrileg üldözött Skublics László fotográfiáját közli. Czikkei, hivatalos közleményei, tárczája, rovatai mind rendőri és büntetőügygyel foglalkoznak. — Uj zeneművek jelentek meg Pirnitzer kiadásában. A népszínműre vonatkozólag 3 füzet, u. »A ripacsos Pista dolmánya.« »A strike« s »A m. sárga csikó« ,népdalai. Az első ára 90, a másodiké együrt 30 kr, az utolsóé 90 kr. Ugyanaz a műkereskedő kiadott két német kompozíciót is, »Kanapee- Marsch von Wild, Rosenzweig, Kapellmeister«, (Preis 60 Nkr.) és »Zwei Lieder für eine Singstimme mit Begleitung des Pianoforte componirt von Rudolph Schweida«, (Preis 1 fl. 5 Nkr.) — Bécsből Fromme udvari könyvkereskedése a következő zsebnaptárt küldte be hozzánk fölemlités végett: »Frommes Oestereichisch-Ungarischer Brennerei-Kalender für des Jahr 1879. Zweiter Jahrgang. Begründet und herausgegeben von Sogenieur Richard John.« A czélszerűen szerkesztett, formulárokkal kellően ellátott s gyakorlati modorban kiállított naptárára írt 60 kr. » A népszinházban, pénteken, szombaton Raupach népdrámája »A molnár és gyermeke« kerül színre. Az öreg molnárt ezúttal lány fogja eljátszani. Vasárnap. »A szökött katonát« adják elő Soldosnéval és Tamássyval. »A kornevilli harangok« november 15-ikén kerülnek színre. — A Ritter-féle műszaki meghannak a magyar kiadása tekintetében Maurer Mór műegyetemi magántanár felkéri a teivtartókat, szíveskedjenek az előfizetési íveket neki mielőbb beküldeni, hogy a már sajtó alá került mű példányszámai iránt véglegesen tájékozhassa magát. A mű az előfizetőknek füzetenként fog megküldetni; az első füzet a napokban fogja elhagyni a sajtót. KÜLÖNFÉLÉK. gr- Lapunk legközelebbi száma (rendes kiadásban) szombaton délután jelenik meg. A király a jövő csütörtökön, azaz november 7-én a budapesti királyi várakban kihallgatást ad. Előjegyzések vasárnaptól kezdve a kabineti irodában eszközöltetnek. Ő felsége a legközelebbi hetek folyamában még többször is fog audientiákat adni. — Munkácsynk ifjú koráról, Wyl párisi tanulmányaiban hosszabb közleményt hoz, állítólag a nagy művész saját elbeszélése szerint. Atyja Munkácson hivatalnok volt, a szabadságharczban résztvett s ezért börtönben veszett el. A kisfiút nagy nénje nevelte, de ezt rablók gyilkolván le, másodszor is árva lett. Ekkor nagybátyja Reök ügyvéd fogta pártját, de mivel szegény volt, asztalosnak adta Csabára. Már ekkor verseket írt, de oly nyomorban élt, hogy hat hó alatt egyszer alig evett meleg ételt. Gyulán 17 éves korában ismerkedett meg a szegény Szamossy festővel, ki először oktatta őt a rajzban, azután ő is kóbor festő lett. Első önálló arczképéért egy felső ruhát kapott. Nagyobb sikere lett, midőn a pesti műegylet 80 írtért megvette első nagyobb művét, melyen 3 holnapig dolgozott. Ezután Bécsbe ment s 1866-ban jött vissza Budapestre, hol szombatban hat hóig feküdt. Bátorsága azonban nem lohadt s felgyógyulva 20 forinttal zsebében indult Münchenbe. A várvavárt esteiek végre */43 órakor délután megérkeztek a »Minerva« hajóval. A Ferencz József-téren szombatéren több ezerből álló néptömeg várta őket s habár hivatalos fogadás nem történt, katonai zene is volt jelen. A gőzösön kívül még két uszályhajó is jött s megérkezett rajta 400 budapesti fiú az Este tartalékezredből és 400 egri fiú a Waza-Nagy ezredből. A szállítmányt Pécskay kapitány vezette. A legénység vidám dallal s éljen-kiáltásokkal üdvözölte a fővárost, midőn a hajók a fővárosi palotasorok alatt elhaladtak. A balparton, a bécsi hajóállomásánál a Waza-Nagy ezred tartalékosai szálltak partra, hol a Schmerling- ezred zenekara a Rákóczy indulóval és nagyszámú közönség szívélyes éljenzéssel fogadta őket. Ezek a bel-és lipótvárosban magán szállásokon helyeztetnek el pár napra. Az Este-ezredbeli tartalékosok a bombatéri hajóállomásnál szálltak partra. A közönség a parton szivarral, gyümölcscsel, finom péksüteménynyel stb. vendégelte a derék harczosokat. Feltűnő, hogy a tábornoki karból a fogadtatásnál senki se jelent meg. A ferenczvárosi uj templom harangjait, melyeket a bibornok-hg-primás a minap szentelt fel, már felhúzták a toronyba. Hétfőn kezdték a munkát s kedden délben végezték. A felvontatás összetett csigaszerkezettel és hengerkerékkel történt, a harangkoronába kettős kötélvezetéket vontak, mely egyik végén a toronyban volt megerősítve, másik vége a hengerkerékre szolgált. A hengerkereket 4 munkás hajta. Mikor a harang a toronyba ért egy másik készülékkel alulról emelték be a harangágyba. Először a 26 mázsás ferencz harangot vontatták fel, azután jött a többire a sor. A »Ferencz« nyelve 8 mázsát nyom. E harangot ma este konditották meg először, mert ma van 86 éve, hogy a ferenczvárosi kath. egyházközség külön vált a józsefvárositól. A község akkor 2—3000 lélekből állt. Az engedélyt a különválásra Ferencz király adta meg s azért a községet az ő nevéről hívják Ferenczvárosnak. — Sport. — A gödöllői trabiversenyre, e nálunk még uj sportra, mint értesülünk 8 nevezés történt. Neveztek pedig: Hatvan vidékéről Halász Jenő és Végh György urak; Pestről: Batthyány Elemér gróf és Rohonczy Gida ur; Debreczenből: id. Barcza János és ifj. Barcza János; Túráról: Karpelesur; Jászfőnszaruról Schauer főhadnagy. A külön vonaton elégséges I. és II. osztályú kocsik lesznek. Indulás vasárnap, reggel 10 óra 30 percz a losonczi indóházból. — Ülőhelyek és jegyek a gyepre a helyszínen kaphatók. — A budapesti korcsolyázó egyesület Busbach Péter elnöklete alatt tegnap d. u. 6 órakor a vigadó kistermében tartotta meg IX. rendes évi közgyűlését. — A választmány, valamint a számvizsgáló bizottság jelentése észrevétlenül elfogadtatván, a választmánynak a felmentvény megadatott. A napirendre áttérve, elhatároztatott, miszerint az alapszabályok oda módosítassanak, hogy a bevételnek évről-évre meghatározandó része törlesztési alap képzésére fordíttassék, mely semminemű más czélra, mint az építkezés folytán felvett részjegykölcsön törlesztésére ne fordíttassék, továbbá a választmány indítványára elhatároztatott, miszerint azon váltak, ki a választmány határozata vagy saját vállalkozása folytán magára vállalt kötelességét ismételten nem teljesíti, a választmányi ülés többségének határozatával a váltagok sorából kitörölhető és helyét a sorban következő póttag foglalandja el, mely határozat az alapszabályok 24. §-ában mint függelék felveendő. Következett az elnök, igazgató választmány és számvizsgáló bizottság választása, minek eredményéhez képest elnöknek: Busbach Péter egyhangúlag választmányi tagoknak: Thaisz Elek, Horváth Jenő, Püspöky Emil, Silbersdorf Henrik, Erdélyi Antal, dr. Kresz Géza és dr. Nagy Jenő, és végre a számvizsgáló bizottságba: Mitterdorfer Gusztáv, Rozenfeld Márk és Szentgyörgyi Ottó választattak meg. Szerb György orsz. képviselő és egyesületi tag indítványára az elnök és választmánynak sikeres működéséért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. — A központi segélyző egyesület ma d. u. 4 órakor Tisza Kálmánná elnöklete alatt ülést tartott. E nemes czélu egyesület e mai napig a fenn mondott czélra 1517 frt. 97 kft. és számos egyéb, a sebesültek részére szükséges dolgokat gyűjtött, miknek nagyobb részét már eljuttatták az illető helyre. — Legközelebb fel fogják szólítani a nemz.szinház intendánsát, hogy ugyan e czélra egy jótékony czélu előadás tartását engedje meg. —Az elnökné indítványára, miután az egylet csak ideiglenes és hadjárat végével megszűnik lenni, — gr. Telekyné elnöklete alatt egy szűkebb körű állandó segélyző bizottmány alakult a külföldiek mintájára.