A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-04 / 109. szám
109. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. vasárnap, május 4. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...•••••••• Sírt 3 hónapra........................... 6, 6 hónapra............................................................19. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás a HÓIT XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. 8 kiadóhivatala. Budapest, május 3. A királyi pár Budapesten. Ma érkeztek ismét a magyar fővárosba ő felségeik. Legyenek üdvözölve körünkben s legyenek meggyőződve arról, hogy nincs nemzet a világon, mely őszintébb, igazabb ragaszkodással, nagyobb pietással látná a maga körében királyát, mint épen a magyar nemzet. Máskor is fölvillanyozza a sziveket a tudat, hogy ős Buda várában, a királyi lakban a nemzet fölkentje időzik s most, az ezüstmenyekzől ünnepélyek után, melyek ország és birodalomszerte fölélénkitették az uralkodó pár iránti hódolat és tiszteletteljes érzelmeket, még inkább örvendünk a királyi váriakban látni és tudni az uralkodó párt. Véget értek bár a bécsi ünnepélyek, de tagadhatlan, hogy a kedélyek ünnepiesen fölhangolt érzelem-akkordjai egyre tartanak s fognak tartani mindig, mert a király mindig emlékezetes kéziratával mi is elmondhatjuk, hogy ez ünnepélyek alkalmával nyilvánult érzelmekről, melyek még szorosabbra fűzték, még szívélyesebbé tették a király és nemzet közti megszentelt viszonyt, soha sem fogunk megfeledkezni. A királyi látogatás nálunk, ily viszonyok közt mintegy folytatását képezi az ezüstmenyekző magasztos ünnepélyének s bár külsőleg nem nyilvánul ez oly impozánsan, a fölkent pár meg lehet győződve s bizonyára tudja is azt igen jól, hogy e látogatás reánk nézve igaz ünnep, mert bár csendesen és zajtalanul, szivében mindig, minden magyar örvendő felségeik ittlétének. A király már Bécsben nyilvánítá a magyar főváros főpolgármestere előtt abbeli sajnálatát, hogy nem fogadhatja Budapesten a rendíthetlen ragaszkodás és szeretet érzelmeinek nyilvánulásait. Most ime köztünk van, »hol — mondása szerint — mindig oly szívesen időzik«, s hol mi mindig oly szívesen látjuk. Még egyszer legyen a legszivélyesebben üdvözölve körünkben a király és királyné ! Soká-soká örvendjenek a nemzet és ország jóllétén , és soká-soká örvendjen a nemzet és az ország a királyi pár boldogságán, hatalmán és dicsőségén ! Isten hozta körünkbe a királyi párt ! — Államháztartási kimutatás a f. év első negyedéről. A m. kir. pénzügyminiszteri központi számvevőség kimutatása szerint tettek a f. év első negyedének összes bevételei 49.992.533 frtot, a múlt év I. negyedéhez viszonyítva a bevételekben 1.816,277 frtnyi emelkedés van. A kiadások összesen 71.911,131 frtot tettek, tehát a növekedés 4.771.905 frt, s ehhez járul még 4.876,420 frt a közösügyi bizottság által rendkívüli hadiköltségre pótlólag 1878-ra és 1879-re engedélyezett Magyarországra eső 10.990,000 frtból. Mindössze tehát tett a kiadás 76.787.551 frtot, úgy hogy a pénztári kezelés tényleges eredményei szerint 26.795.018 frtot tenne az első évnegyedben előállott deficit. De megjegyzendő, hogy ezen deficit nagy része nem esik a most lefolyt évnegyed számlájára, miután abban benn foglaltatik az 1878. évi póthitelre történt fizetés, s a máj. 1-én esedékes földtehermentesitési kötvények beváltására úgyszintén a vasúti kölcsön kamataira folyóvá tett összeg, és a magyar aranyjáradékokra a kincstári utalványok conversiója folytán történt 1.186.246 frt rendkívüli kiadás. A kimutatás kapcsán közzé tett felviágitásokból közöljük a következőket. Az 1878. év I-ső negyedében előfordult bevételekkel szemben az 1879. évi I-ső negyed eredménye kedvezőbb : az egyenes adóknál 641,193 frt, a fogyasztási adóknál 809,190 frt, a díjaknál 1989 frt, a fémjelzésnél 841 frt, a dohányjövedéknél 445,439 frt, a sójövedéknél 339,822 frt, az államjószágoknál 142,142 frt, a bányászat és pénzverésnél 4272 frt, az államvasutaknál 150,000 frt, az állami előlegeknél 2856 forint, a szőlődézsmaváltság bevételeinél 87,047 frt, a sorsolási kölcsön bevételeinél 85,175 frt, a postánál 5138 frt és a távírdánál 113,545 frt, öszszesen 2,828.665 frttal. A többi bevételi czimeknél a bevételi kisebblet összesen 1,012.378 frt, marad tehát kedvezőbb nettó eredmény 1,816.277 frt. A fennebbi 2.828.655 forintnyi bevételi többletből a fogyasztási adókra 809.190 frt és pedig: a fogyasztási adóvisszatéritésekre az 1878. évi XIX. t. sz. 2. §-a alapján 243.780 frt 451/2 kr a többi 565.410 frt 32 kr legnagyobbrészt a szesz- és czukoradóra esik. A szeszadó-többlet az új adótörvény következménye, amint ez a pénzügyigazgatóságok által beterjesztett havi kimutatásokból kétségtelenül kitűnik. A czukoradónál mutatkozó bevételi többlet onnan ered, hogy a répaczukor-gyárak termelő képessége a folyó termelési idényre 60°/0-al emelkedett. A dohányjövedéknél mutatkozó 445.439 frt 741/2 krnyi bevételi többlet a belföldön eszközlött dohányeladásra esik, ugyanis: belföldi dohányeladás czimén folyt be az 1878. év I. negyedében 5,676.605 frt 02^2 kr, 1879. év I. negyedében 6,118.611 frt 021/2 kr, tehát 1879-ben több 442.006 írttal. — Az orosz rémuralom állandó rovatot képez az angol lapokban. A »D. Tel.« után közöljük a következő sorokat. A forradalmi pártnak egy újabb proclamatiója jelent meg, melyben a következő követelményeket hangoztatják: adassák meg a személy és magán lakás sérthetlensége; a sajtó, oktatásügyi és társulási szabadság; az összes vallásfelekezetek szabad gyakorlata; a városok, tartományok és községek autonómiája; választassanak tartományi bizottságok a hivatalnokok ellenőrzésére; Rendeltessék el a nép gazdasági és társadalmi bajainak megvizsgálása. Adassák teljes amnestia az öszszes politikai vétkeseknek, így majd ki fog tűnni, hogy a haladás minden pártjának közös programmja van. — Az orosz hadsereg, mint egy szt.-pétervári sürgöny jelenti, német mintára újjá fog szerveztetni. Minden ezred négy zászlóaljból s minden zászlóalj négy századból fog állni. A vadászszázadok eltöröltetnek. A »G o o s« szemlét tartva a külföldi lapok czikkei felett, melyeket a rémuralomról írtak, elismeri, hogy kötelessége minden nemzetnek megismerni önmagát s hogy e tekintetben a külföldi lapokból az oroszok sokat tanulhatnak. Tény, hogy az orosz társadalmat a nihilisták forradalmi propagandája megtámadta.De abban,úgymond, nincs igaza a»K.Ztg.«-nak, hogy az orosz társadalom teljes felbomlásban van, s a bajon csak a német elem segíthet. Ezzel a német lap nem céloz másra mint azon függőség állandóvá tételére, melyben a muszkák ma a németekkel szemben érzik magukat. Mi ellenkezőleg azt hiszszük, így végzi a »Golos« czikkét, hogy az utóbbi merényletnek fel kellene hívnia e nemzetnek minden jobb érzését, hogy önmaga rántsa ki magát a környező veszedelemből. A nihilisták újabb üzelmeit a »Köln. Ztg.« szentpétervári levelezője így adja elő: Miután nyílt küzdelmet a kormány közegei ellen nem folytathatnak, azon vannak, hogy a rendőrséget és katonaságot majd itt, majd ott lekötve tartsák. Előbb elterjesztették a hírt, hogy a czár palotáját ostrom alá fogják venni, mire nyolcz ezred katonaságnak meg lett parancsolva, hogy a laktanyákban fegyverben maradjanak készen. Aztán titkos aknákról terjesztettek híreket s a rendőrség rémületben volt, mig ártatlan petárdáknak tűnt ki az egész. Tegnapelőtt a harmadik osztályhoz az a jelentés érkezett be, hogy a főgázvezeték egy bizonyos ponton fel fog robbantatni. Természetes azonnal lóra ültettek pár sorma kozákot s a legénység és a tábornokok is az illető helyszínére mentek s ekkor egy mellékúton és több udvaron át elmenekült két ember, kik az utczakövezetet a fővezeték közelében felbontani kezdték, de a bűnös merényletnek egyéb nyomát nem lehetet találni. Ha a nihilistáknak csakugyan az volna a czéljuk, hogy egy sötét éjszakát csináljanak Szentpétervárott s ez alatt valamely nagyobb merényletet hajtsanak végre, akkor annak más nyoma is volna. De a nihilisták ezért érnek, s elfárasztják a rendőrséget a folytonos zaklatással, míg egy napon csakugyan eljöhet a »farkas.« — Szegeden az idén alig lesz lehetséges az újonnan felállítandó bankfiókot tényleg mégis nyitni. Az aradi kereskedelmi kamara tehát folyamodott a pénzügyminisztériumhoz, hogy szemben e ténynyel, Aradon, ahol a jövő évben különben is bankfiók fog felállíttatni, ez még az idén aktiváltassék. E méltányos kívánságnak — mint a »Bud. Corr.« értesül, hely is fog adatni. — Matlekovics Sándor tiszteletbeli miniszteri tanácsost ő felsége — mint a »Bud. Corr.« értesül — a kereskedelmi minisztériumban, valóságos miniszteri tanácsossá nevezte ki. — Haynald Lajos érseknek ápril 12-től keltezett bibornoki kinevezése, — mint a »Bud. Corr.« Bécsből értesül— megérkezett már a külügyminisztériumba. Kalocsán, hol már századok óta nem székelt bibornok, ez alkalomra nagy ünnepélyt és ovácziót terveznek. Haynald érsek egyelőre nem utazik Rómába. — Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő, ki a tavalyi párisi szabadalmi nemzetközi kongresszuson Magyarországot képviselte, egy e fontos tárgy fölött fejtegetéseket tartalmazó beható és terjedelmes emlékiratot terjesztett be a kereskedelmi minisztériumnak, ama kongresszus működése felől. Hegedűs mindenekelőtt a szabadalmi ügy történelmét körvonalazza, nevezetesen tekintettel e kongresszus keletkezésére, a kölni bizottságon kezdve egész a párisi kongresszus befejezéséig ; kiemeli továbbá, hogy a külföldön több oldalról meg akarják támadni a legutóbbi kiegyezési törvényekben foglalt azon helyesen megállapított intézkedéseket, melyek szerint szabadalmi kérvényeknek Ausztriában és Magyarországon kell benyújtatniuk ; hangsúlyozza továbbá a törvényhozási intézkedés és törvényjavaslat megalkotás szükségességét, egy enquete-bizottság megalakítására nézve. Az emlékirathoz 22, a tárgyra vonatkozó melléklet van csatolva. (B.C.) Hitelünk és pénzügyeink. (A pénzügyminiszter expozéjáról.) Ma, az ülés végén, Raiknak egy nagyon opportunus, mert a hitelműveletek mibenlétére vonatkozó interpellácziójánál megragadta gróf Szapáry pénzügyminiszter az alkalmat, hogy egy kis exposét tartson, nemcsak a hitelművelet eddigi eredményéről, de pénzügyeinkről is átalában, röviden elemezvén a folyó évi első negyed pénztári eredményeit. És minden nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy rég ideje hallottunk olyan lelkes éljenzést és átalános helyeslést, pénzügyi exposéra, amilyen követte ma gr. Szapáry rövid, száraz előadását, melyben midőn a tényeket előadta, ahelyett, hogy ezekből rózsás következtetéseket, vagy az ellenzék állításainak jogos és alapos cáfolatát vonta volna le; még maga óvott a túl vérmesti remények ellen; bár, másfelől, méltán vonhatta le azt a következtetést, hogy reményünk lehet, hogy erős, tartós kitartással pénzügyeinket rendezhetjük és hogy legkevésbé sincs ok a csüggedésre. Falk a 100 milliós kölcsön eddigi állása és eredménye, valamint a törvényben alternatív felhatalmazásképen foglalt hypothekalis kölcsön iránt kérdezte meg a pénzügyminisztert és ő rögtön válaszolt. Megerősítő előbbi közleményünket, hogy a hypothekalis kölcsön eszméje teljesen feladatott, mert a 153 milliós kölcsön második felének konverziója, rentőművelettel,máris biztosítva van. Tehát összes államjavaink augusztus elsején a zálog alól felszabadulnak és így tehermentesek lesznek. Elévetett pedig ez eredmény oly hitelművelettel, mely 7,8 százaléknál többe nem került; és így az öt évre szóló, tehát 12—13 százalékos adósság, aránylag elég előnyös feltételek mellett jön visszafizetve; illetőleg konvertálva egy felmondhatatlan , örökös államadóssággal, melynek nemcsak törlesztése nincs, de terhe is minden eddigi adósságainknál kisebb lesz. A hátralevő 76 és fél milliónyi második kibocsátású kincstári utalványokból (az első kibocsátásuak konverziója is az év elején fejeztetett be teljesen) 48.700,000 forint már ki van fizetve, a hátralevő 26.300,000 forintra pedig készen áll 28.900.000 forint , tehát ennek beváltása biztosítottnak mondható. Mégpedig a cursus, melyen ez eszközöltetett, folytonosan emelkedett, úgy, hogy 6 százalékkal magasabb most, mint volt akkor, midőn 140 millióban kontempláltatott összesen a konverzióra és a deficitre szükséges név szerinti kölcsön. Pedig az ellenzék még ezt a számítást is túl vérmesnek mondá, beszélt 160 millió új adósságról, sőt nemcsak elkerülhetetlennek mondta összes állam javaink elzálogosítását, de egyszersmind beszélt »minden áron« beszerzendő pénzről, 30—40 millió forint uzsorás, lebegő adósságról, melyből az országnak annyi jut, amennyit Rothschild juttatni jónak lát, kinek zsebében lesz, államjószágainkkal, egyszersmind az ország egytized része. Mindez nem következett be. A konverzió megtörtént, illetőleg biztosítottnak tekinthető — hypothekális kölcsön és függő adósság nélkül , sőt az év elején fölvett előlegek teljesen visszafizetve, a boszniai rendkívüli kiadások fedezve vannak. Arra pedig biztos kilátásunk van, hogy úgy a konverzió, mint a folyó évi összes kiadások fedezve lesznek, nem az ellenzék által hirdetett összeggel, de még a kormány által tervezett összegnél is 8—40 millióval kevesebb kölcsönnel. Hogy pedig deficitünk miképen fog mutatkozni, arra sincsenek, az első negyed pénztári eredményeiből ítélve, rossz kilátásaink. Ezek ugyanis a bevételekben 1.816.277 forint emelkedést mutatnak fel, a múlt év megfelelő negyedéhez mérten; és ebben az az örvendetes, hogy az egyenes adókban: 641.193 frt, a fogyasztási adókban: 565.410 frt, a vámvisszatérítésben: 243.780 forint, a dohányjövedékben: 445.439 forint, a sójövedékben : 339.822 forint emelkedés mutatkozik. Tehát az emelkedés a fogyasztás és gazdasági gyártás fejlődésével szoros kapcsolatban áll, valamint a fogyasztási adók és vámvisszatérítés címén nyert 810 ezer forintnyi bevételi emelkedés a kiegyezés és a költségvetés sokdságát egyaránt bizonyítja. Igaz, hogy a múlt évnegyedben kiadásaink is szaporodtak 4.771.905 forinttal, de ebből 4.629.702 forint az államadósságokra esik; mégpedig, mint a pénzügyminiszter ma igen helyesen kifejti, nem azért, hogy államadósságunk terhe ez arányban nőtt, hanem, mert a kincstári utalványok februári és ezek conversiójára használt aranyjáradék januári kamata, továbbá az előre beváltatott kincstári utalványok időközi kamata is, rendkívüli módon terheli e negyedet. Ez minden hitelművelettel kapcsolatban álló időközi teher, mely egyszer fordul elő, aztán megszűnik. De, jól mondá a pénzügyminiszter, rózsás reményekre sem vagyunk feljogosítva. Az első negyedben a boszniai rendkívüli terhekkel együtt 26, 7 milliót kell a kölcsönből fedeznünk; igaz, hogy minden évben hasonló nagy az első évnegyed deficzitje, így 1878-ban is 18V2 millió volt az, boszniai kiadások nélkül; pedig az egész év deficzitje 26 millióra sem ment; úgy, hogymégez arány szerint sem lesz az előirányzott 34 V2 millió deficzit túlhaladva; pedig az államadósságoknál a A királyi pár Budapesten. Már az első délutáni órákban nagy közönség tarkállott a fürdő-utczában, az Erzsébet- és Józseftéren és a váczi-úton egészen az osztrák vaspálya indóházáig. A sok ezerre ment kiváncsi ő felségeikre várt, kik ma esti 6 órakor külön vonaton érkeztek Budapestre. A lánczhíd-tér, a fürdő-utczai, erzsébet- és józsef-téri, ferencz-józsef-téri, váczi-úti és marokkóiutczai házak nemzeti és bajor szinü (fehér-kék) zászlókkal voltak fölékesítve. Itt-ott a város színeit viselő zászlók is lengedeztek. A nagyon sok helyi virággal díszített ablakokból mindenütt gazdag szőnyegek lógtak. A falakon a következő felhívás volt kiragasztva : »Polgártársak! Ő felségeik a király és királyné ma, szombaton, esti 1/16 órakor érkeznek meg az osztrák államvaspálya indóházába s a váczi köruton át a marokkói- s fürdő-utczákon keresztül térnek a váriakba. Budapest lakói eddig nem részesülhettek a szerencsében . Felségeiknek az ezüstmenyekze alkalmából hódolatukat nyilváníthatni. Polgártársak! Jelenjetek meg tömegesen az üdvözlésre! Díszítsétek föl ablakaitokat! Világitsatok ki ma este! Több polgár.« Számos ablak fölött a királyi pár virággal köritett arczképei voltak láthatók s a merre ő felségeik voltak Budára menendők, az utczákon mindenütt fris fűből hintett zöld szalag vonult végig. Délutáni négy óra felé egyes helyeken, különösen a fürdő-utczában a nagy tolongás miatt alig lehetett mozogni. Ezalatt a pályaudvarban is nagy és díszes közönség gyűlt össze. A főváros törvényhatósági bizottságának tagjai testületileg jelentek meg. Különösen díszes hölgyközönség várta a királyi pár megérkezését. Ott voltak a megszámlálhatatlanok közt gr. Szapáry Gyuláné, gr. Károlyi Istvánné, Tisza Kálmánné, b. Edelsheim Gyulainé, b. Lipthay Béláné, gr. Teleki Sándorné, gr. Andrássy Aladárné, Pallavicini őrgrófné, Ivánka Imréné leányával, Jókainé, Hegedűs Sándorné, P. Szathmáry Károlyné, Csávossy Béláné, Ráth Károlyné, Damjanichné Csernovics Roxánnal, Marsalkóné, Kralovánszkyné, Veres Pálné, Beniczky Hermin, Szende Béla leánya, Poór Imréné, Kármán Lajosné, Vadnainé, Széll Györgyné, Bischitz Dávidné, Adlerné stb. stb. A fővárosi jótékony nőegyesületek küldöttségileg voltak képviselve és az »Erzsébet« leányárvaház növendékei is ott voltak. A férfinotabilitások közt voltak: Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer polgármester, Kada és Gerlóczy alpolgármesterek, Jekelfalussy, Thaisz Elek (disz magyarban, mellén a Medjidie rendcsillagával), Havas Ignácz, Rupp és Barna városi tanácsosok stb. diszmagyarban. A miniszterek (szintén diszmagyarban), a főrendiház és a képviselőház tagjai (ez utóbbiak csaknem teljes számban) és a főpapok gazdagon voltak képviselve. Amennyire megjegyezhettük, ott voltak : Tisza Kálmán miniszterelnök, Wenckheim Béla báró, Szapáry, Gyula gróf pénzügyminiszter, Pauler, Trefort Ágoston, Kemény Gábor báró, Szende Béla (honvéd egyenruhában), Bedekovics horvát miniszter, Simonyi Lajos báró, Szlávy József képviselőházi elnök, Kemény János és Várady Gábor alelnökök, Zichy államtitkár, Bittó István Jókai Mór, Majláth György, Zichy Ferraris Viktor gróf, Lipthay báró és öcscse, Szapáry Antal gr., Szabó Imre hétszemélynök, Wahrmann Mór, Latinovics Gábor, Szapáry István gr. főispán, Szmrecsányi Dárius árvamegyei főispán, Andrássy Aladár gr., Grünwald Béla, Funták, Fáik Miksa, Hegedűs Sándor, Márkus István, Kende Kamil, Károlyi Sándor gróf, Szilágyi Dezső, Gullner, Radvánszky Antal b. főispán, Molnár Aladár stb. A főpapok díszes csoportjában láttuk Haynald érseket (teljes ornátusban, valamennyi rendjelével), Ipolyi Arnoldot, Schuszter Konstantin kassai püspököt, Schoppert, Márkus esztergomi kanonokot, Mihályi munkácsi püspököt és Vancza g. ker. püspököt. A hölgyek pompás bokrétákat tartottak kezeikben, a legszebbet a főpolgármesterné, melynek széles nemzeti szalagjára ez volt írva : »A budapesti hölgyek hódolata.« Az »Erzsébet« árvaleányház növendékei pedig, nem sokkal a királyi pár megérkezte előtt, három kosár árvácskát hintettek el a pályaudvar perionján. A nagyszámú, díszesnél díszesebb közönség ünnepi hangulatban, feszült várakozással leste a vonat megérkezését. Végre felhangzott a jel és a vonat lassan berobogott. Óriási viharos éljenzés tört ki a várakozók ajkairól, midőn a vonat beért a pályaudvarba, mely még növekedett, midőn megnyílt a coupé ajtaja s abból a királyi pár, Gizella főherczegnő és férje Lajos bajor herczeg kiszálltak. A király az ötödik coupéból lépett ki s ment a szőnyeggel bevont perronon át a pavillonba. Néhány perczre megállt a felség. Ráth főpolgármester, miután a fogadtatás nem volt hivatalos s igy beszédek nem is tartottak, csak ennyit mondott a király előtt meghajolva: »Isten hozta felséges királyunkat és királynőnket!« Ráth Károlyné a királyasszonynak a fentemlített remek bokrétát adta át. Csinosan öltözve álltak sorban a városi árvaházak leánykái; — egyikük (Hoffmann Gizella 16 éves, az Erzsébet leány-árvaházból gyönyörű koszorút nyújtott át a királynénak. Gizella főherczegnőnek a pavillonban Kármán Lajosné nyújtott át szép virágcsokrot, ki kellemesen meglepetve magyarul azt mondta rá: »köszönöm szépen«. A magas vendégek falrengető éljenzés közt haladtak végig az előcsarnokon, a virággal hintett szőnyegen, a jelenvoltak díszes sorfala közt Az »Erzsébet« árvaleányház növendékei mentek előttük, virágot hintve lépteik elé. A király, ki tábornoki egyenruhát viselt és a királyasszony (sötét kék utiruhában) mosolyogva, mindenfelé nyájasan köszöngetve haladtak végig az éljenzők között kocsijaikhoz. Gizella főherczegnő (sötét ruhában, világos szürke felöltővel) a királyasszonynyal elől ment, hátul a király. A királyi pár kíséretében voltak Mendel báró és Beck főszárnysegédek, Nopcsa báró főudvarmester és Festetics grófné udvarhölgy. Kocsira ülvén folytonos zajos éljenzés közt mentek a fris füves hintett váczi körúton, a marokkói utczán, az Erzsébet- és József téren, a fürdőutczán, a Ferencz-József téren s igy a lánczhidon keresztül a budai királyi várba. A tömeg által képezett hosszú sorfal egész útjukban lelkesen éljenezte ő felségeiket. Az ablakokból ezer és ezer éljenző kiváncsi nézett ki. A váczi úti és fürdőutczai házak ablakaiból valódi virágeső hullt a királyi pár kocsijaira; kendők, kalapok lengtek mindenütt s csak egy kiáltás hangzott minden ajkon: »Éljen a király! Éljen a királyasszony!« Az udvari fogatok után következett végtelen kocsisor, a fris füves és virágokkal hintett utczák, a roppant néptömeg folytonos éljenzése, az ablakból kinézők kendőlobogtatása, a virággal díszített ablakok és a fellobogózott házak impozáns ünnepi látványt nyújtottak, melynek hatását növelte még az a körülmény is, hogy az egész fogadtatás jóformán rögtönözve volt. Budán ha valamivel kisebb volt is a közönség, a lelkesedés mérkőzött a pestivel. Hat óra után érkezett meg a király a várpalotába. Az első kocsin a királyasszony Gizella leányával az oldalán, a második nyílt kocsiban a király huszártábornoki egyenruhában Lipót herczeggel. Utánuk az udvari személyzet, a katonaság fejei :b. Edelsheim-Gyulay, Gráf alaanagy, Krautwald térparancsnok stb. Majd az idegen hatalmasságok konzulai teljes számban, a város küldöttei stb. Budán a palota előtt néhány udvari zsandár állt, egy szakasz Rodich-baka és egy félszakasz honvéd az őrszobák előtt. A közönség csak a kir. palota udvaráról volt kizárva. A várpalotában a királyi családot a főbejárat lépcsőjén József főherczeg fogadta, honvédségi főparancsnoki ruhájában. A rendőrség hivatalnokai és a polgári rendezők becsületére még megemlítjük, hogy a rendet a nagy tolongás daczára semmi se zavarta, csak a palotatéren történt egy kis baleset. — Egyik városi huszár ugyanis, minthogy a bérkocsi lova borzasztó dühvel rugdalta a kocsit, lebukott a bakról, de oly szerencsésen esett le, hogy a kocsi ajtaját, melyben ura volt, már ő nyithatta ki. Semmi tűrhető haja se lett.* ^ * Este a főváros a királyi pár megérkeztének örömére kivilágított. Minthogy a lakosok erre egyáltalán nem voltak előkészítve, a kivilágítás nem vol teljes, de a főbb utczák és nevezetesebb épületek ablakai mindazáltal élénk gyertyafényben égtek mindenütt és az utczák a késő éjjeli órákig rendkívül élénkek voltak a járókelőktől, kik az improvizált kivilágítást s részben a végre valahára beköszöntött időjárást élvezték. teher a 3 és 4-ik évnegyedben apadni is fog, de a deficit mégis csak arra int, hogy a kedvezőbb hitelműveletek által szerzett respiriumot pénzügyeink rendezésére használnk föl! Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 3. A magyar nyelv kötelező tanításáról szólójavaslat mai tárgyalásánál utolsó szónok volt Várady Gábor: T. ház! Nem lehet szándékom a szőnyegen levő tárgy vitájába bocsátkozni, miután úgy látom, hogy a kérdés minden oldalról megvilágíttatott s nézetem szerint teljesen kimeríttetett és azon döntő érvek, melyek a javaslat mellett itt a házban felhozattak, sem kiegészítésre, sem bővebb illustrálásra nem szorulnak, míg azon szónoklatokat, melyek a javaslat ellen elmondattak, Konczkés alá venni és azzal némileg ismétlésekbe bocsátkozni részemről legalább igen meddő, igen hálátlan munkának tartanám, különben is az igen t. előadó barátom meg fogja tenni e téren kötelességét. Én szerencsés vagyok a közoktatási bizottságnak tagja lenni, s a t. ház előtt levő jelentést nem csak aláírtam, hanem annak minden tételét legjobb meggyőződésem szerint teszem magamévá és így felelesnek tartanám még annak kijelentését is, hogy ezen előnkbe terjesztett törvényjavaslatot úgy átalánosságban,, mint részleteiben elfogadom. Azonban t.hát, midőn a tényekkel, a valósággal homlokegyenest ellenkezők állíttatnak itt a házban, midőn alaptalanul olyanok, akik magukat itt a házban védelmezni nem képesek, akkor azt hiszem a felszólalás kötelesség. És, mert épen máramarosi dologról van szó, nekem, mint azon megye fiának a fölszólalás kettős, elutasílatlan kötelességemben áll. (Helyeslés.) E szempontból és ezen érdekből kérem csupán a t. házat, hogy becses figyelmével pár percre megajándékozni méltóztassék. (Halljuk ! Halljuk!) Román Sándor t. képviselő úr a többi között azt mondta — és én beszédének csupán ezen egyetlen tételére kívánok reflektálni — ,hosszú kézzel készíttetett ezután a két rutben püspök felirata és a szegény máramarosi román nép tudatlanságával viszszaélve, megyei hivatalnokok által mesterséges módon és ámításokkal előállított kérvényüket, mint a trójai lovat trombitaszó mellett hurczolták meg minden lapban . Mellékesen jegyzem meg, hogy Román Sándor t. képviselő úr képes és készebb volt inkább saját népsaját tudatlansággal bélyegezni csakhogy abból egy alaptalan vádat kovácsolhasson azok ellen, kik a tudvalevő feliratot létrehozták. Máramarosban a román nép nem tudatlan. Máramarosban a román nép és — hozzáteszem — az orosz is értelmes, felvilágosodott nép. Ezen állítás bebizonyítására igen sok történeti adatra hivatkozhatnánk azonban időkímélés szempontjából csak egyet emelek ki. Ez a 48—49-iki korszak. Azon időben Galicziából, Bukovinából, Erdélyből az emissariusoknak egész serege jelent meg a mi népünk közt, de annak a nép érdeke ellen emelt izgatásai, igen csekély kivétellel, nyom nélkül vesztek el, a román és orosz nép velünk együtt részt vett az önvédelmi harctban (Éljenzés), velünk együtt közdött a szabadság és egyenlőségért, pedig különösen a román népnek egy jelentékeny része a nemesi osztályhoz tartozott, tudatával birt a 48-iki törvény következményeinek és érezte a kiváltságvesztés súlyát. Amit tehát Román képviselő úr tudatlanságnak nevezett, az az én szótáramban és meg vagyok győződve, a t. ház nagy többségének szótárában is a tudásnak, az öntudatos hazafiui eljárásnak a hazafiúi és polgári erénynek nevével van jelölve. (Élén helyeslés.) Román képviselő úr, azt hiszem, azért illeti a tudatlan névvel a máramarosi román és orosz népet