A Hon, 1879. október (17. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-01 / 236. szám
236. szám. XVII ífolyam. ~ hy' Szerkesztési Krodi Barátok-tere, Athenaeum é M. A lap szellemi részét illető mind közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismertektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak -37a* HIRDEZÉSKBI a mintúgy mint előfizetések a kiadó-hia*k* (Esztrofétere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás. — ■ ............... ■ ■■ -— ■ - - ........... ■ — POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1879. szerda, október . Kiadó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt 3 hónapra 6» 6 hónapra ...........12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, minenkor a hó első papjától számittatik. Előfizetési fhivás XVII. évf foyamára. I." Az októberi évnegye közeledtével figyelmeztetjük t. olvasóinkat, tnek megrendelése lejár, az előfizetés minélebbi megújítására. Előfizeti árak : Fél évre . I . 12 frt Évnegyedre . . 6 » Egy hónapra . • 2 » Az esti kiadás posta-ulönküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai aránynyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalába (bai A-tere, Athenaeum-épület) küldendő. A Hold szerk. s kiadóhivatala. Budapest, szeptember 30. Már annyi imbináczióban volt részünk Bismarck bécsi fógatása alkalmából, hogy ha mindazokat öszeállítanák, körülbelül lerontanák egymás és utoljára az ember még azon is kételkedék, hogy Bismarck egyátalában volt-e Bábén , nem-e csak az újságírók közönsége kacsái közé tartozik az egész dolog ? Hanen hát biz ezt már nem kell bizonyítani, és így csak nyugodjanak meg mindazok, kitek politikai jóslataival egyátalában nem egyeztethetők össze a legújabb események, így Bismarck csakugyan volt Bécsben. Ésnélkül, hogy találgatnék vagy fejtegetnék át, hogy mit határoztak vagy beszéltek ez alkalommal, az államférfiak , azt mégis csak a lélekkel és határozottsággal lehet állítan hogy ami ott megállapítva jön, akár a küpolitikára, akár a kereskedelmi és vasúti szeződésekre, illetőleg kedvezményekre nézve, azon Gorcsakovnak esetleges Berlinbe övetele, Bismarcknak vele való találkozása és megállapodása, mit sem változtathat , hogy ez, legalább e tekintetben, érdekét vesti. Ezt állíthatjuk anélkül, hogy az új találkozás természetes és fontossága iránt nézeteket kellene kockáztatnunk. Mert ha a monarciánk és Németország közti solidaritást erőlte a bécsi találkozás , ha ennek következében nemcsak a béke nyert biztosítékokban , de mi speciális anyagi kedvezményeke is fogunk elérni , akkor a berlini találkozás ezektől meg nem foszthat, és ha nemzetköz, valamint anyagi érdekeink kellően biztosítatnak , sokkal conservatívabb és békésebb irányú politikára vagyunk utalva, hogy sem a berlini találkozásból nyugtalanságot kellene vagy lehetne merítenünk. Úgy annyira nem, hogy semmi ingert nem érzünk, a »két« vagy »három császárszövetség« jelenlegi állása és jövő esélyei, válságai iránt fejtegetésekbe bocsátkozni; annál kevésbé készülődni azon »közszabadságot és köztársaságot« romboló, még nem létező, de már »szent szövetség«-nek keresztelt szövetségesben, melyet egy szélsőbali nagyfontosságu képviselő, választói előtt, ugyancsak üldözője vett, — azon birodalmi kanczellári állással együtt, melyet — Andrássy grófnak kellett volna az ellenzéki értesülések szerint megkapnia. Mindez — a fantasia dolga! Maradunk a tényeknél, látjuk a külföld növekedő solidaritását érdekeinkkel, iparkodunk ezek békés fejlesztésén, szükségesnek tartjuk a monarchia mindkét felének és különösen a magyar nemzetnek figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy érdekeink biztosítása, fejlesztése mellett nemzetközi állásunknak nyűgöt és kelet felé való egyenletes szilárdításával, sikerült az oly sokat vádolt külpolitikánknak, a keleti kérdést egy Európa békéjét (bizonyos ideig legalább) nem fenyegető útra terelni és így lehetővé tenni azt, hogy egyfelől ez is természetesebb, békésebb alakban fejlődjék, egyoldalú orosz izgatások helyett, a folytonos helyi lázongásoktól nem marczangolva — Európa ellenőrzése alatt keresse és találja megoldását; másfelől: újra respiriumot nyert Törökország, épen úgy, mint a krími hadjárat után, belreformok által összhangzásba hozni létét az európai kultúra követelményeivel és államszervezetét a megélhetés, versenyképesség feltételeivel. Hogy egész Európa ebből a szempontból ítéli meg a helyzetet és követelményeit, azt az egész európai sajtó közvéleményéből határozottan ki lehet olvasni. És nem kis érdeme ama politikának, mely a keleti kérdés és nemzetközi egyensúly fejlődését párhuzamosan juttatta ebbe a stádiumba, hogy magára a követendő czélra nézve is megváltoztatta még Európának közvéleményét is, a diplomatia működésének eredménye által. Jusson csak eszünkbe, hogy még rövid fél év előtt az olasz, a franczia, az angol és különösen a német félhivatalos sajtó feltétlenül kimondta a »pereatot« Törökország európai léte felett, nem csak a bécsi befolyásos körökből jön, az »kadaver«nek elnevezve, — természetes tehát, hogy nálunk is könnyen el lehet hitetni a közönséggel, hogy csakugyan vannak vesztére, feldarabolására van irányozva a politika. De legelőször is ez eredményében, megállapodásaiban cáfolta meg e feltevéseket, azután pedig a tények és különösen a nemzetközi viszonyok egészséges fejlődése következtében beállott a változás a hivatalos, félhivatalos körök és európai közvélemény hangulatában is. Most már a »Norddeutsche«-banés »Post-Zeitung«-ban ép úgy, mint az angol ellenzék és franczia, olasz sajtónyilatkozataiban látja az ember felismerve Törökország Európában létezésének szükségét, — de természetesen, a reformok feltétele alatt. Tehát még egyszer megnyerte Törökország a respiriumot — önnön — megmentésére, de egyszersmind a nemzetközi kombinácziókban és a mi határszéli viszonyainkban, összeköttetéseinkben gondoskodva van arról is, hogy ha ez be nem következnék, Oroszország rá ne tehesse kezét az örökségre. Eddig, e tekintetben is, szabad keze lett volna ! A helyzetben fekvő e garantiák adják meg nekünk a nyugalmat — a belmunkásságra és a higgadtságot a külpolitika olyan ephemeriadaival szemben, milyen lesz, a többek közt, a berlini találkozás is! A „HON“ TÁRCZÁJA. Egy XVI. századbeli kiadatlan magyar színmű. — A »Koszorú« októberi számából. Itt Jakab Elek a Petőfi-Társaság közlönyében, a »Koszoru«-ban »Disputatio Debrecinensis, Comoedia Valasultina illustrata« (A debreczeni hit- i vita egy válaszúton, Erdélyben eljátszott Comoediában megvilágítva) czimű régi, XVI-ik századbeli, érdekes szinműirodalmi zsengét ismertet, melyhez ő egyháztörténeti kutatásai között jutott. A Comoedia egy 1567. decz. 4-én állitólag Debreczenben, Melius Péter és Dávid Ferencz s Blandrata közt folyt hittani vitatkozásból vette tárgyát, még pedig úgy, hogy e vitatkozás kéziratban többek birtokában meglévén, a Comoedia ismeretlen szerzője azt egy három felvonásos színmű megírására használta fel. Megjegyzendő, hogy e Comoediát aztán Erdélyben, Válaszúton az ottani iskola rektora— hihetőleg tanítványai által — elő is adatta. A darab személyzete következőkben van jelezve : Interlocutores, Nimium in Comoedia Theatralistas Agentes. (A Comoediában színjátszókkép közreműködött közbenszólók.) Personae Calvini: Péter pápa, dékány, György cardinál, Vikárius Pál. — Personae Vintarii : Varga Ferentz, Carianus János, Olasz Doctor, Filep Biró. — Personae Lutherani: Gál Biró, Máthé Biró. Péter »pápa« alatt szerző Melius Pétert értette ; a »pápa« elnevezés onnan eredt, mert ő a vele tartásra a papságot megeskette, s a helységeknek megparancsolta, hogy ha Háromság-tagadókra találnak, azokat fogják el és égessék meg. — Carianus János boroszlói unitárius pap volt, György cardinál valószínűleg Czegédi György, az Olasz Doctor Blandrata, Vicárius Pál hihetőleg Thuri Pál, Fed biró Debreczen bírája stb. A Comoedia tárgya hittani vitatkozás az isten egysége és háromsága, a Krisztus és Szent Lélek isteni lénye és természete fölött. Jakab úr azon körülményben rejlő fontosságnál fogva, hogy a darab elő is adatott, tehát nemcsak dialogizált szatíra volt, de különösen régisége, erőteljes magyar nyelvezete és sajátságainál fogva tartotta a darabot közlésre méltónak s ezért az irodalomtörténet érdekében neki köszönettel tartozunk. Mutatványul hadd álljon itt egy rész a harmadik felvonásból, az eredetiben : »Actus tertius.« György Cardinál. Mindenekelőtt Nagyságos uram! a vetélkedést elkezdenék, tégy könyörgést. Péter Pápa. Van szándékomban, ha nem mondanád is. Könyörgés. Örök Atya, mindenható Úristen ! Ki Atya, Fiú, Szentlélek! nagy buzgóságos és alázatos szívvel könyörgünk fenéked, ma nyavalyás és bűnös Szolgáid, hogy minket, a te kedves fiaidat ez mostani ügyünkben igazgass szent igéddel és lelkeddel, a te nevednek dicséretére és igazán való ismeretére és az hamis tudományokat rontsd meg az mi szájunknak általa, hogy hírünkben, házunkban megmaradhassunk. Amen. Vicarius Pál. Brevis Oratiopenetrat Coelum. Varga Ferentz. Tisztelendő Uraim! kik a megfeszült Jézus Krisztusnak tagjai vadtok, szellők, hogy velem egyetemben könyörögjetek, és mondjátok ezt Efez. I. Örök mindenható Isten! mennynek, földnek teremtője, és az mü Urunk Jézus Krisztusunknak Szent Atyja és Istene! Kérünk tégedet a te szerető szent Fiadért, hogy, hogy az mü mostani ügyünkben adjad nekünk a te szent lelkedet, kinek általa vezéreljed és hordozzad az mü beszédünket az igazságnak megnyilatkoztatására, melyet a pokolbeli ördög a mü ellenségünk, az ő dögleletes tudományával berendezett volt és az igazságnak utáról eltévelyitett volt. Kérünk téged alázatos szívből, hogy az mü megvakult atyánkfiainak kegyelmedből világosítsd meg sziveket, hogy az igazságnak utára térvén, téged velünk egyetemben tiszta szívből tisztelhessenek és magasztalhassanak, és tartsd meg a te anyaszentegyházadat az pokolbeli ördögnek ellene, hogy tégedet megismerhessenek egyedül való Istennek lenni. Amen. György Cardinál. Istenemre mondom, szép oratiót tett Varga Ferentz; félek rajta, hogy még ma a Subata alá ne vonjanak és püspök uramnak az sertés az orrába ne vonja a fonalat; de azért meg ne mond neki Istenért! mi sem gyermekek vagyunk. Péter Pápa: Mit suttogtok mostan, Vicarius uram! lássunk a dologhoz. Vicarius Pál: Bátor Nagyságos uram ! Péter Pápa. Minden ember ide hallgasson. Te Eretnek Varga Ferentz! amaz hitván olasztól mitsoda tudományt merítettél, kivel az király ő felségét megrutitottad, sőt még Magyarországban is sokakat illettél. Ez tudománynyal nosza most fülünk hallatára tégy vallomást hűtődről; mert ma az Istenre mondom, hogy az tüzet az hátadra tétetem. Vicarius Pál: No Istenemre mondom, afféle szótól meg nem ijed az Varga Ferentz. Varga Ferentz. Bizonyára az egész anyaszentegyház emberihez és fejedelmihez az afféle éktelen beszédek nem illenek, mert a Istennek lelke nem lakozik a felfuvalkodott szivü emberekben. Szent Pál apostol pedig Efez. 5. megtiltja az afféle éktelen beszédektől az embereket. Továbbá, Tisztelendő Péter uram! még markodba sem fogtad s addig perzseled! Szeretettel szálljunk egymásnak s ne haraggal, hogy a mint Pál apostol mondja, mindenek épülhessenek beszédinkből. Péter Pápa: Jól tudom, hogy mit szoll szent Pál Apostol; de ugyan igy szoktam én az efféle Eretnekeknek szollani. No tsak felelj meg arra, a mire kérlek, ne tsavarogj az horogban. Varga Ferentz. Hallgass rám, im megmondom. Péter Pápa. Huj mi ördögöt kiáltasz oly igen, mi nem egyedül vagy. Varga Ferentz. Ugyan igy szoktam én szállni, hogy mindenek meghallják, mert nem jó zsákban macskát árulni. Gál Biró. Halld meg csak Péter püspök uram! mert ugyanazt akarja a kösség, hogy nyilván szálljanak, mert azért gyűltünk ide, hogy megértsük az jámboroknak beszédeket, mert ti sokkal többet tesztek hozzá, néha pedig elvesztek benne, de ugyan nem tehetünk felperesnek törvényt. Péter Pápa: Hallgass te vak paraszt, mert nem tudsz te ebez. Gá 1 B i r ó: No Istenemre mondom, meglátom még ma, te is mi az ördög vagy ? Vicarius Pál. Uly veszteg te gonosz ember ! így szollasz a szent embernek ? G á 1 B i r ó. Bezzeg igy szollok, még ma többet is hall affélét. Varga Ferentz: Szerelmes uraim! Ma nem feddődni jöttünk ide, hanem hogy egymással értekezzünk és az igazságot jó útra igazítsuk. Ne suttogjatok. Gál Biró. Mondd el csak Ferentz uram vallásodat, meglátom én ha meg nem hallgatja Péter püspök uram. Varga Ferentz. Én hiszem és vallom az Mennynek földnek teremtőjét, egyedül való Istennek, ki soha senkitől nem vett semmit és senkitől nem függ; a kit senki nem látott soha; egyedül valónak mondom azért, mert Ésaiásnál e vagyon írva: Isten, csak egyedül vagy Isten! Romab. 16. 22. Csak az egyedül való Istennek adassék az dicsőség, láthatatlannak, halhatatlannak azért, mert I. Tim. 6. 16. ez vagyon írva: Amaz láthatatlan és halhatatlan királynak és ki mindeneknek atyjának mondatik Efez. 1. Továbbá ezt az egyedül való Istent vallom az Jézus Krisztus Atyjának és Istenének. Efez. 1. 17. Kérem azért az mi Urunk Jézus Krisztusnak amaz világosságnak atyját, hogy adja tinektek az békességnek és értelemnek lelkét. Továbbá az Jézus Krisztust, a kit az élő Isten megfeszült egyetlenegy Fiának és tulajdon magzattyának mondok, mert szó hallatott az égből ezt mondván Mathé 3. Ihon az én szerelmes Fiam stb. ki által bűnöm bocsánatját, üdvösségemet is várom. Szent Pál is azt mondotta, hogy nem tud egyebet az megfeszült Jézusnál 2. Kor. 2. 21. A Szentlelket pedig sem harmadik személynek, sem magától való Istennek nem merem mondani, mert az Istennek könyve azt nem mondja, hanem jó lelkiismerettel mondom az Apostolokkal egyetemben az Isten erejének ugyanannak hatalmának 1. Kor. 12. Ecad. 18. Luk. 2. Gál Biró. Soha, Istenemre mondom! az mü plebánusunk az mi kenyerünket nem eszi, ha ennek ellene mond. Nem ollyanok voltának, mint az hitető tsalárdok. Azt mondja vasárnap az mü prédikátorunk, hogy kiveti a gyülekezetből, aki erdélyi hittet tart. Oh hamis Bestiák! Nem azért tiltották volt meg, hogy meg ne tudnák az igazságot. No hadd el csak. Péter Pápa. Ezt a te vallásodat hamisnak mondom, mert nem elég vallani egynek, szükség, hogy személyében háromnak valljuk, és állatjában egynek, az mint meg van irva Genes 1. az holott azt mondja a két személynek: Teremtsünk embert. Innen nyilván kitetszik az három személy, az Szentháromság. Továbbá Szent Máténak utolsó részében igy szól Krisztus urunk: Mennyetek el és tanítsatok stb. Itt is megbizonyittatik a Szentháromság. 3-szor Athanasiussal vallást teszek a Szentháromságról, tehát nekünk is azont kell követnünk. Az Jézus Krisztusról tesz mitsoda vallást től, az merő hamisság, nem az Istennek egyetlenegy magzattya, az ki a mennyben örök idők előtt született az ő állatjából és ki üde beteljesedvén, leszállott az égből és emberi testet vett fel; azért nem az az Isten fia, az ki Máriától született, hanem az, ki ebben lakott. Job. 1. Verbum caro factum est. A Szentlelket, hogy Istennek nem mondod és harmadik személynek az istenségben, abban is eretnekül hazudsz, mert az irás örök Istennek mondja, az mint Athanasius mondja: Isten az Atya, Isten a Fiú stb. Látod-e hol van irva 1. Kor. 2. Actor. 5. Ötét az irás Istennek mondja, mint szintén az Atyát. Ez vala amaz igaz Apostoli vallás te hitetlen Varga Ferentz! ha tudtad volna Máthé Biró! Vedd eszedbe Gál uram! Jól vöm elé. Nem igen tetszik stb. stb. — A képviselőház október hó 2-án csütörtökön d. e. 11 órakor ülést tart. — A főrendiház tagjai a f. évi október hó 2-án tartandó ülésről az elnökség által tisztelettel értesittetnek. — Fiume emelkedését illetőleg több fontos várakozás iránt remélnek legközelebb kedvező intézkedést. Mac Iver, Burring és Schenk angol vállalkozók már ki is bocsátották a prospectust egy Adria nevezete alatt tervezett hajózási társaságra Glasgow, Fiume és Trieszt között. A keletkező társaság fiumei igazgatója a nálunk is előnyösen ismert Catinelli úr lesz. — A fonógyárak ismert felterjesztésére szintén kedvezőnek mutatkozik a rövid időn várható intézkedés. — A Németország és Ausztria -Magyarország közti vámtárgyalásokra vonatkozó, a »Nat. Ztg.« által fentartással közölt jelentés szerint megerősíttetik, hogy Bismarck herczeg jelenléte Bécsben a kereskedelmi viszonyok örvendetes újjáalakulására fog vezetni; állítólag közbeeső tarifta iránt fognak megegyezni, melynek alapelvei már meg vannak állapítva. S mindkét részbeli biztosok már ki vannak nevezve és a tárgyalások Berlinben októberben fognak kezdődni. Németország — föltéve a teljes kölcsönösséget — Ausztria-Magyarországnak adandó messze terjedő koncessziókra kész. — Külügyi hivatalunk — amint azt a »P. Lt.« bécsi közleményei megerősítik — lépéseket tett, hogy az angol és franczia kabineteket felvilágosítsa a Németország és Ausztria-Magyarország közt uralkodó egyetértés egyátalán békés jellegéről és Párisban, úgyszintén Londonban, nagyon megelégedetteknek mutatkoztak e felvilágosítások folytán. Az olasz kormánynyal szemben Haymerle báró maga fog magának alkalmat venni, hogy Ausztria- Magyarország álláspontját kifejtse, ami ebben az esetben annál szükségesebb, minthogy félreértés vagy etiquette-tévedés által Bismarck herczeg elmulasztotta Robillant grófot Bécsben meglátogatni. A dolog így történt : Robillant gróf nem érezte magát indíttatva a többi nagykövet példáját követni, kik Bismarck herczegnél névjegyeiket adták át. Bismarck herczeg a maga részéről látogatását csak viszonzásnak tekintette, és csak azoknál a nagyköveteknél volt, kik azelőtt névjegyeiket adták át. Midőn Robillant gróf erről értesült, sietett mulasztását jóvá tenni, de már késő vest, egy óra múlva Bismarck herczeg már útban volt Berlin felé. — A pest-zimonyi vasútnak a Duna mentén leendő kiépítése iránt, Haynald bibornok vezetése alatti kalocsai küldöttség ma délelőtt 11 óa órakor fogadtatott a közlekedési miniszter által. A miniszter Haynald érdekes beszédére válaszolva kijelente, hogy aszabadkai vonal rö ’videbb volta daczára mindenesetre figyelembe veendők azon forgalmi előnyök, melyeket a dunamenti pálya a vasút jövedelmezőségének biztosságára nézve nyújt, se pálya által érdekelt nevezetes ipar és kereskedelemmel bíró, nagyobb városoknak e vasút mielőbbi kiépítésére irányuló kívánalmát méltányosnak ismeri el.Ez okból az erre vonatkozó adatokat, — mielőtt a zimonyi vasút kiépítése iránti javaslatait a törvényhozás elé terjesztené, — gondos tanulmány tárgyává tette és teszi.« — Az észak-keleti vasút igazgatósága — írja a »Bud. Corr.« — vizsgálatot ejtett meg az iránt, nem volna-e lehetséges a fővonaltól ama vidékekre, melyekről nagyobb forgalom várható, kisebb szárnyvonalakat — vicinális pályákat — vezetni. Az észak-keleti vasút igazgatósága beható tanulmányozások folytán most már elhatározta, hogy három ily vicinális pályát kiépít, azokra az előzetes engedélyt a közlekedési minisztériumtól kikéri, s mihelyt az építkezési költségek egyharmadának fedezése az illető vidékek érdekeltjei részéről biztosítva lesz, azonnal hozzá fog az építkezéshez. E vonalak a következők lennének : Rendes nyomtávval bíró másodrendű vasút Szathmártól, Szinyér-Váralján át Nagybányáig; egy másik rendes nyomtávval biró másodrendű pálya Nagy-Károlytól Fábiánházán át Máté-Szalkáig s egy harmadik keskeny nyomtávú vicinális pálya Szaniszlóról vagy esetleg Piskoltról, Ér- Endréden át Margittáig. E pályák még a helyi forgalom által is rövid idő alatt jövedelmezőkké válnának, de kiváltképen a fővonalra nézve rendkívüli értékkel fognának bírni. A büntető törvénykönyvek életbeléptetése tárgyában készült törvényjavaslat felett tanácskozó bizottság ma tartotta harmadik ülését. Tárgyalás alá kerültek a javaslatnak 8—20. szakaszai, melyeket a bizottság lényegileg elfogadott, azon pótlásokkal, hogy oly intézkedések, melyek által az összes büntetést szabó miniszteri rendeletek, ha tárgyukról a büntetőtörvények nem intézkednek, hatályban fentartatnak, továbbá meghatároztatott, mi legyen a katonai büntetőtörvényben foglalt vétségeknek a büntetése, ha ezek az új büntetőtörvények életbeléptetése után bíráltatnak el. — A közoktatásügyi miniszter — a Bud. Corr. értesülése szerint — két törvényjavaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni, és pedig egy 75 czikkből állót »a műemlékek megóvása iránt« s egy másodikat »a királyi József-műegyetem és az állatgyógyintézet állandó elhelyezésére Budapesten emelendő állami épületekről és az erre megkívántató költségekről.« Az utóbb említett törvényjavaslat értelmében a jelenlegi állatgyógyintézet helyébe, az úgynevezett Kunewalder féle telken, a muzeum-köruton egy uj épület fogna a műegyetem elhelyezésére s egy második a Rottenbiller-utczában az állatgyógyintézet számára emeltetni. E czélra 720.000 forint fog igényeltetni. Az ezen építkezésekre fölveendő kölcsön azon 47.960 írtra rugó évi bérletösszeggel fog amortizáltatni, mely jelenleg a műegyetemért fizettetik, úgy, hogy az állam ezen az összegen, melyet most évenként kénytelen kiadni, minden további terheltetés nélkül két uj, czélszerü épület birtokába jutand. Adakozások a szegedi árvízkárosultak javára. Eddig kegyült hozzánk s nyilvánosan nyugtázva volt összesen 5768 frt 92 kr, 100 márk, 340 frank, 3 db arany s egy porosz tallér. Újabban érkezett ifj. Szinnyei József utján. A tavastehusi (finnlandi) lyceum tanárai között dr. Genetz Arwid gyűjtése a szegediek javára 63 finn márka és 50 penni , 63 frank 50 cent, beváltva: 29 frt 20 kr, összesen 5798 fr 12 kr, 100 márk, 340 frank, 3 db arany s egy porosz tallér. Gróf Károlyi Sándor emlékirata a Tiszaszabályozásról. B a ssano, szept. 25. Gróf Károlyi Sándor emlékirata a Tiszaszabályozás ügyében a legfontosabb nyilatkozatok közé tartozik, amelyek e nagyjelentőségű kérdésben a legutolsó időkben tétettek közzé. Azon eszmecsere, mely az emlékirat felolvasását követte, világos bizonysága annak, hogy a nemes gróf a tiszavölgyi központi bizottság véleményét teljesen eltalálta, s így emlékirata jóval nagyobb fontosságra tarthat számot, mint egy egyszerű egyéni nyilatkozat. Hosszú időre előre sorolja fel az emlékirat a Tiszavölgy teendőit s az egyes kérdések megoldási módozatait. Valóságos programoi a jövőre nézve. Annál csodálatosabb, hogy míg a kérdés egyik — szerintem nem is legnagyobb fontosságú — oldalával, a műszaki kérdéssel pro et contra oly sokáig próbálkozott meg hivatott és hívatlan, míg e tekintetben határozott irány mutatkozott s e határozott irány a külföldi szakértők meghívása által érvényesítette is magát, addig a kérdés összes többi részét átölelő ezen emlékirat pár obligát frázis kíséretében tűnt el a napi diskusszió teréről, hogy talán nagyobb keretű, de kétségkívül meddőbb vitáknak adjon helyet. Nagy fontosságot tulajdonítván a Tiszaszabályozás ügyének, nemcsak annak ragyogó múltja miatt, mely a magyar faj életképességének tündöklő bizonyítéka, hanem jelene és jövője miatt is, kétségtelenül áll előttem, hogy mindazon vajúdó kérdések megoldása, amelyek elodázhatlanul lépnek előtérbe mindjárt a műszaki kérdések megoldása után, sőt helyesebben szólva, azzal pari passum szükségképen nemzeti érdek jellegével bír s mint ilyen igényli a közfigyelmet. Mellőzöm ez alkalommal az administratív kérdést, mely tekintetben teljesen jogosultnak vélem a tiszavölgyi közp.bizottság legilletékesebb tagjai, gr. Lónyay Menyhért, gr. Szapáry Gyula, b. Sennyey Pál és most gr. Károlyi Sándor ismételt felszólalásait egy nagyobb mérvű központosítás iránt. Lentebb lesz alkalmam érinteni, hogy e központosítás mily mérvét gondolnám helyesnek az állami és társulati érdekek helyes megóvása czéljából; mellőzöm a folyammérnökök helyzetének kérdését, akiknek államivá tétele valószínűleg előkészítője volna az egész szabályozási művelet államosításának, s akik oly keretben, minőt gr. Széchenyi gondolt, s minőt leghelyesebbnek tartok ma is, a közp.bizottság kezében igen hasznos tényezőkké válhatnának, mind az önállóság, mind az egység érdekeinek teljes megóvása mellett is. A nehézségek főleg a pénzügyi téren csoportosulnak. Átalános a panasz, hogy a társulatok egy része nem bírja a töltésemelés, annál kevésbé a töltésáthelyezés terheit viselni. Gróf Károlyi Sándor emlékirata lelkiismeretesen nem huny szemet e nehézség előtt sem. Meg is oldja, kétségkívül úgy, ahogy a tiszai érdekeltek legjobban szeretnék. Nevezetesen, hogy építse az állam, melynek képviselői jóváhagyásával lettek azok felépítve ott, ahol most rossz helyeken levőknek bizonyultak, amely hallgatag belenyugodott, hogy az akkor helyenként igen régen fennálló, de eredetileg kis méretű töltésekre reá hordassék ama földtömeg, amely azóta szükségesnek mutatkozott. Ugyanezen jogcímen a töltések fellebbezésével kint maradó részterület birtokosainak is fizesse meg birtokaik értékcsökkenését az állam. A magam részéről e megoldást kényelmesnek találom ugyan, de el nem fogadhatnám. A jogi alap teljesen hiányzik. Először is vannak oly esetek, hol a töltések az érdekeltek által az állami közegek protestálása daczára építtettek oda, ahol vannak. Ily esetekben bizonyosan azokat terheli a változtat