A Hon, 1881. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-13 / 12. szám
12. szám, 19-dik évfolyam.zerkesetben Iroda Barátok-tere, Athenaeum-épület, A lapszellemi részét illető minden karlamente szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek esek ismert kezektől fogadztatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Baritoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1881. Csütörtök, január 13. barátok tere, Athenaeum-épület földszint, Előfizetésii díj: Fonon küldve, vagy Budapesten hiadva horom reggeli 6* esti kiadta egyttti 1 hónapra................................. . • . 8 frt 1 hónapra ■ . ........................................... I» 8 hónapra ... •••••••• »8 * ■•’a esti kiadás postai külünküldtaoért felül. fizetée negyedévenkint ....... I * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, rate» «énkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás .A HÓIT XIX. évi folyamára. Elfifizetési Arak : Egy hónapra . . . . 2 frt Étnegyedre . . . • 6 » Fél évre . . • • 12 » Az esti Hadas postai különküldéséért felülűzetés évnegyedenkint 1 forint. Az elfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhistalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő »Hon« szek. 8 kiadóhivatala „A HON“ TÁRCZÁJA. A kik kétszer halnak meg. MÁSODIK RÉSZ. A „MA.“ Regény, Jókai Mórtól. A kis báró és a kis baronesz. (4. Folytatás.) Ekkor aztán a kárvallott testvérpár egymás szeme közé bámult. Mert igazán bámulatraméltó dolog az, hogy az ember a játékon nemcsak nyerhet, hanem veszthet is. Sok ember élte fogytáig nem tudja ezt elhinni, hogy lehetséges. Czenczi baronesz aztán nagyot nevetett a bátyja szomorú ábrázatjának. — Úgy látom, hogy a te mai traktádnak már most prósztt! — No meg a te komédiába menetelednek is. Felelt az durczásan vissza. — De annak még nem ! Szólt Czenczi baronesz egyik öklével a másikra ütve. Amit én egyszer a fejembe vettem, annak meg kell lenni. Csak azért is! — Eladnád még a párját is a függődnek ugye ? — Mee! Szólt a baronesz, kiöltve a nyelvét a bátyjára. Te oktondi! Azért sem adják el a másik függőt. Vannak más módszereink! — Gombold be szépen a kabátodat, húzd a kalapod a félszemedre, aztán nyújtsd a karodat, így! Már most menjünk végig a vásáron, mintha sétálnánk. Tanulj szépen elegáns módon lépegetni ne! Hiszen tanított rá a tánczmester. Aztán nézegessünk széjjel kritizálva, fitymálva. Csak egy lorgnonom volna, hogy azon keresztül nézhetnék. Mint a kívánság, oly véletlenül termett ott rögtön egy kis zsidó gyerek, aki nyakába akasztott ládikóban gyufát, szivarszipkát, fanyelű bicsakot s más efféle népies luxus czikkeket árult. Annak a vándor kirakatában volt mindjárt egy csomó bincele is, abból a drága fajtából, a minek a foglalatja mézes kalács, a nagyitója meg piros és zöld üvegdarab. — Tessék tőlem vásárolni, nagyságos ur, nagyságos kisasszony. — Méltóságos ! Te pimasz! utasitá rendre a kezdő milliomost Czenczi baronesz. S azzal kivett egyet a mézes kalács lorgnonok közül s keresztül nézett rajta. — No ez jó lesz. — Kérem, annak a kukkinzsoknak az ára két krajczár, rebegő a vándorbolttulajdonos. Czenczi baronesz a legkegyteljesebb leereszkedéssel intézett feléje egy elbocsátó taglejtést a kezével s azzal kísérője karján tovább korcsolyázott, tündérkönnyü lebegéssel, a lorgnonon keresztül kritizálva a kiakgatott kendőket és ködmeneket a sátrak alatt. — Kérem, az a kukkinzsok két krajczár: hirtelenkedék az utánuk iramodó vegyesárus s mindenütt a sarkukban maradt ezzel az állítólagos jogigénynyel, azok pedig úgy tettek, mintha nem is nekik beszélne ; meg megálltak, nevetgéltek, összesuttogtak, s megint promenáltak odább, a kis rimánkodó kalmár mindenütt a sarkukban. Végre eljutottak a komédia bódé elé. Deszkából volt a négy oldala, a teteje pedig ponyvából. Az elejét különféle viaszos vászonra festett képek díszítették. Keletindiai vadállatok, fehérhajú kisasszony , majomember; — a legkiválóbb helyet egy magyar ruhába öltözött tánczosnő foglalta el sárga kurta viganóban, zöld pruszlikban, kék ingvárban és veres topánkákban, egyik lábát a másikkal kigyómódra összefonva. A sátor előtt volt egy emelvény, azon ült egy majomnak öltözött ember, a ki az egyik első lábával egy öreg dobot püfölt, a másikkal dorombot pengetett a szájában, az alsó lábaival réztányérokat vert össze s a fején csengetyüs pagodlit rázott. Maga a komédia-bódé tulajdonosa, a Herkules, vad indiánnak öltözve, bomlott a kurta emelvényen, mutogatva a szájtátó vásáros népnek a ponyvára festett csodákat s magyarázva magyarul, tótul, németül keverten azoknak a virtusait s a közben kiszemelve az áldozatot a sokaság közül, a kinek a zsebében ágaskodik az öt garas ennyi műélvezet megváltásáért. A mint ez az indus meglátta a népsokaság közül kibontakozó úri testvérpárt, azonnal lefutott az emelvényéről s a bódé veres függönyös bejárata elé plántálta magát, a legnyájasabb képet vágva, a minő csak egy írókéz főnöktől telik. Czenczi baronesz előkelő fejbólintással kegyeskedett észrevenni az őket illető mély bókot és invitácziót: »belieben manne hohen Herssaften!« — Paries vous frangais ? mondá Czenczi baronesz. Oh, hogy ne parlirozna. — Avec plaisir ! Avec le plus grand plaisir, oh oui, madame la comtesse, et monsieur le comte ! Ez már finom ember! Egy ranggal feljebb titulál. Czenczi baronesz aztán folyvást francziául beszélt hozzá. — Mi hallottuk önnek a hírét, maestro ! Ha csak fele is való annak, amit az ön programmja ígér, akkor ön megérdemli a magas pártfogást, professor. (Maestro I Professor! A komédiás képéről kezdett leizzadni a festék a nagy dicsőségtől.) — Ön ennek a műintézetnek a direktora, — nemde ? (Még direktor is!) — Nekünk szándékunk holnapra egy kis meglepetést szerezni a méksás mamának a születése napjára. Vous savez. Az a nagy palota a szökőkúttal az udvarán. Van saját színházunk benne. Ha ön egy érdekes programmot állítana össze e napra, fölöttébb lekötelezne vele. A honoráriumot bízza ön a mi nagy lelkűségünkre. A direktor úr egészen el lett bódítva ily fényes ajánlat által. Odafordult a kasszánál ülő kövér aszszonysághoz, aki nem értett csak csehül, annak magyarázta meg gyors szavakkal a nagy eseményt. (— Te, a mama agyoncsap, ha komédiásokat viszünk neki a házához! suttogá Arnold a buga fülébe.) (— Ugyan légy veszteg és ne fecsegj annyit!) Az impressarió kannibáli módon mély hódolattal hajolt meg e magas meghívás előtt : a félbajuszát is elvesztette nagy dicsőségében, úgy kellett neki újra felragasztani. — Apropos ! (Ezt most már Arnoldhoz intézte Czenczi baronesz.) Te, talán most megtekinthetnők néhány perczre ezt a műintézetet ? Lehetne egy kis időt szakitanod a lovaglási iskolából. (Vonakodj egy kicsit.) Ejh no ! Csak azt, hogy meggyőződjünk a maestro művészi erőiről, egy pillantást vetünk szét egy pár számot végig nézünk s aztán megyünk. A direktor pogányul meg volt hatva a szerencse által. — Méltóztassanak, főméltóságtok, exczellentiátok besétálni. A kövér asszonyság a piros siftinggel behúzott pénztárnál tenyerén tartá eléjük a belépti jegyeket. — Mi itt az entrée ? kérdő Czenczi baronesz, a lehető leglaposabbra húzva össze szempilláit, hogy a kövér asszonyságon végignézhessen. — Ah ! uraságok tetszés szerint! Rebegő a director. — C’est signé ! selypité Czenczi baronesz s belibegett a bátyja karján a bódéba, fizetés nélkül. A kis vándor kalmár oda is utánuk akart tolakodni. — Hát te mit akarsz ? rivallt rá a csepü és emberevők nagyfejedelme. — Az én két krajezárom — a kukkinzsokért. A két krajezárt ugyan nem kapta meg, hanem kapott helyette egy pofont, ami megért három krajezárt. Azonban azzal a nyereséggel nem volt megelégedve, sőt inkább ott maradt állhatatosan a komédia bódé közelében, a vevőire leskelődve. (Folytatása következik.) Makart „Dianá“-ja. A bécsi nagynevű festő, ki az ezüst lakodalom jubilaeuma óta a művészet iránt kevésbé fogékony nagy közönség előtt is annyira ismert lett, többizban volt nálunk már bemutatva a műcsarnokban, habár csak kisebb képek s egy pár csoportozat által, melyekben a vörös hajú női fejek, meztelen alakok, a szokatlanul éles színezés magukra vonták a figyelmet. Most először történik, hogy egy nagyobb műve van kiállítva s mi ennél is több, sokkal jobb s tetszetősebb munka, mint a mi eddig nálunk ismeretes volt. Nem is csoda. Makart egyik fő előnye az olcsó hatás a phantasiacus alakokban, meztelen testrészek kiszinezésében s meglepő fordulatokban. Történeti műveiben, Cornaro Katalinban, Kleopátrában s V. Károly bevonulásában sok tekintetben meg volt kötve, korjelmezek, határozott helyiségek, történeti vagy épen portraitszerű arczok voltak szükségesek s ezeket egyeztetni a phantasia alakjaival természetesen lehetetlen volt, így már az utóbb említett képben is igen sokan megrótták a meztelen női alakokat, melyek az északon fekvő Antwerpenhez nem illettek. Most azonban egészen szabad folyást engedhetett képzelmének, a mythologiai tárgy sem az alakokban, sem a kültermészetben nem kötötte meg. Valóban nem is volt megkötve képzelne s a nagy kép részleteiben sok oly dolog van, melyek közt a benső összefüggést nem lehet megtalálni. Maga a tájék flórájával olyan quodliket, hogy a legtudósabb botanikus sem volna azt képes egymás közt s a légszinezéssel megegyeztetni. A tó vagy tenger szikes partjai szép erdőfái között azonban az alakok vonják magukra a közfigyelmet. Fehér szarvast üldöz egy sereg nympha s a halállal küzdő állat a tóba veti magát, hogy úszás által meneküljön meg. De épen igy jut az istennő közelébe, ki biborpiros öltözetébe burkolva, az alacsony szabad sziklapart szélére lép s dárdáját emeli fel a szarvas ellen. Előre látható, hogy czélját eléri s a mellette álló fiatal gyöngéd nympha, ki szintén nyilát akarja reá lőni, szintén fölösleges munkát végez. Pedig még egy csapat harcz- Budapest, január 12. 1t A csődtörvényjavaslat, amint azt ma a képviselőház elfogadta, csak kevés intézkedésében különbözik a kormány által beterjesztett és a képviselőház igazságügyi bizottsága által egészében elfogadott tvjavaslattól. Pártszenvedély nélkül tárgyalta azt a ház s az indítványok, melyek a ház különböző oldaláról tétettek, ha helyeslésre találtak, többnyire egyhangúlag fogadtattak el. Felemlíthetjük, hogy az egyszer a szélsőbaloldal is meg volt elégedve a kormánynyal, s az igaz SS Budapest, január 12. Békés hangokat pengetnek Berlin felől nagyon, nem csak óhajtják ott őszintén a békét, hanem remélik is, hogy el lesz kerülhető a háború Török-Görögország között. Bár úgy volna! De midőn »igen figyelemre méltó részről« napvilágot lát e berlini tudósítás, mely az ottani irányadó körök hangulatát és nézeteit tükrözi vissza, ugyanakkor másfelől oly jeleket látunk, melyek igen alkalmasak megingatni a béke iránti reményeket. Konstantinápolyban az történik, hogy a szultán szinte pede elcsapja tengerészetügyi miniszterét, mivelhogy egy török hadihajó sérülést szenvedett a tengeren, — kitűnvén, hogy az a hrajó több mással együtt rozzant állapotban volt, tehát olyanban, mely épen nem tűrhető most, mikor a porta egy háború előestéjén áll, amelyben nagy hasznát veheti a hajóhadnak. És Athénben is úgy vannak értesülve — még pedig egy nagyhatalom katonai attachéja által — hogy az egész, egykor híres török hadiflotta oly nagyon miserabilis állapotban van, miszerint a görögök teljes reménynyel vannak az iránt, hogy a többé már nem félelmetes török flottát a maguk kis járműveikkel s torpedó hajóikkal könnyű szerrel meg fogják semmisíthetni. Minden autokratismus mellett is a szultán nem csapja vala el oly csúfosan és breviter miniszterét, hanem elrendeli a flotta kijavítását, ha a dolgok nem úgy állnak, hogy a portán komolyan gondolnak a háború eshetőségére. A másik, ami Konstantinápolyban történik s ami figyelmet érdemel, az, hogy a szultán ismét Ghazi Oszmán pasát,a plevnai hőst nevezte hadügyminiszterré, azt az embert tehát, ki a török háborúpárt legcsökönösebb s legtekintélyesebb feje. Oszmán pasa, miután ismét közvetlenül a szultán tanácsa körébe jutott, kétségkívül nem fog késni a különben is hiú és hajlékony szultánt arra bírni, hogy a hatalmak választott bírósági javaslatát, »mely a szultán méltóságát mélyen sérti«, véglegesen is visszautasítva, a fegyverek hatalmára bizza a porta és Görögország közti vitás kérdés eldöntését. Ismerve a portai észjárást, érzékenységet és gőgöt az ily kérdésekben, nem szorul bizonyítgatásra, hogy Oszmán pasa hadügyminisztersége fölötte meg fogja nehezítni, hogy ne mondjuk : meghiusítni a hatalmak békés fáradozásait és kísérleteit. Oszmán pasa kineveztetése hadügyminiszterré annál aggasztóbb a békekilátásokra nézve, mert a legalkalmatlanabb időben történik. A porta ugyanis csak pár nappal ezelőtt, miután előbb már egyszer visszautasította a választott bírósági ajánlatot, azt felelte a hatalmaknak, hogy ismét fontolóra veendi a tervet, de ezen állítólagos »megfontolásának« eredményét, másodszori és tán utolsó válaszát még nem tudatta a hatalmakkal és e közben, ezen döntő válasz megadása előtt nevezi ki a szultán hadügyminiszterré, azt az oszmán pasát, kinek észjárása, nimbusa a hadseregben mindenki előtt ismeretes. Ezen e pillanatban a franczia külügyér, ki ezen ügynek vezetését a kezébe vette, kollektív fellépést javasol Athénben, de úgylátszik, hogy erre nagyobb szükség volna Konstantinápolyban; bár valószínű, hogy itt is, ott is kárba vesz, mert mint a dolgok ma állanak, mind valószínűbbé lesz, hogy hat nagy hatalmasság egyesített béketörekvései hajótörést fognak szenvedni két állam: Török-és Görögország háborús szándékain és megátalkodottságán. Egyébiránt keleten már annyi váratlan és csodás dolog történt, hogy — míg az utolsó szó kimondva nincs — ez ügyben sem teljesen lehetetlen a békés fordulat. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét. Vizsonyi elnök megnyitván, elsősorban tárgyalás alá vétetett a horvát-szlavón határőrvidéknek Horvátországgal közigazgatásilag egyesítéséről szóló határozati javaslat, mely észrevétel nélkül elfogadtatott. A regnikoláris küldöttség tagjainak kijelölése a legközelebbi értekezletre halasztatott. Ezután tárgyaltatván úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtatott a boszna-völgyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat. Ezzel az értekezlet véget ért. — Az osztrák-magyar kormány jegyzéket intézett a portához a keleti vasútnak a bolgár határtól a konstantinápoly-philippopoli vonallal való egyesítése iránt. A porta ebben a kérdésben Ausztria-Magyarországgal szemben, hir szerint a kellő előzékenységet akarja tanúsítani. A budapesti iparos körnek egy küldöttsége jelent meg ma este az országgyűlési szabadelvű párt körében s emlékiratot nyújtott át Vizsonyi Gusztáv pártelnöknek, melyben a czukor-, kávé és sörfogyasztási adóról szóló törvényjavaslat mellőzését kérik a szabadelvű párttól. Vizsolyi elnök átvévén az iratot, megígérte, hogy annak tartalmát akkor, midőn ajavaslatban a párt értekezletén tárgyaltatni fog, az értekezlet elé terjesztendő Ezzel a küldöttség, mely az ellenzéki pártkörökben is átnyújtotta emlékiratát, sőt egyes képviselőknél is megfordult, eltávozott. A pénzügyminiszter a magyar papírjáradék szelvényeinek beváltási, illetve kifizetési helyét az Unionbankra ruházta. — Az újvidéki alagút építési munkálatai a budapest-zimonyi vonalon — mint az »Ung. Post« értesül — a közelebbi napokban megkezdetnek. E munkálat, mint tudva van, még az ősz folytán kiadatott s míg a zimonyi bevágás, mely az alagúttal egy időben adatott ki, jó ideje megkezdetett és folyamatban van; az alagút munkálatai elé váratlan akadályok gördültek, állítólag némi kiszámítási hibák miatt. A minisztérium azonban most lehetővé tévén a vállalkozónak a munka megkezdését, így nem lesz többé fennakadás. A budapesti ügyvédi kamara a »bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok« némely határozatainak módosítása tárgyában a pénzügyminiszterhez felterjesztést intézett. A fölterjesztésben a kamara a következő megjegyzéseket ajánlja a miniszter figyelmébe : *1. A feleknek meg lenne adandó a jog, hogy mint az okiratoknál és ítéleti bélyegeknél, úgy minden más beadványnál is a bélyegjegy alsó részét átírhassák vagy saját pecsétükkel átüthessék. A javaslat 4k §-hoz azért említtetik ez föl, mert sok esetben megtörtént, hogy ismeretlen tettesek az aktákról levették a bélyeget, s ez sok kellemetlenséget okoz a feleknek. 2. A 6. §. c) pontjában a számlák, kivonatok vagy jegyzékek II. fokú utóbélyegzéséről lévén szó, miután a szövegben a »kifizetés végett a szavak nem foglaltatnak, aggály forog fenn, hogy oly értelmezés is lesz adható e §-nak, amely szerint magánfelekre szóló számlák is utánbélyegzendők, ha perben bizonyítékkép mutattatnak be. Ezt ugyan nem teszi föl a kamara, ha azonban a javaslat azt is célozza, akkor szabatosan meghatározandó, hogy számláknál, könyvkivonatoknál, jegyzékeknél melyik öszszeg után rovandó le pótlólag a II. fokozat szerinti nyugtabélyeg. Kívánatosnak tartja a felterjesztés, hogy a törvény ez irányban is világos, félre nem érthető rendelkezéseket tartalmazzon, hogy ne csak a számla végeredményét feltüntető kivonat mutattassék be, hanem olyan, amely több évi üzleti összeköttetés eredményét magában foglalja, s az utóbélyegzés csak a vitás összegre lenne szorítandó. Átalában kívánatos volna, hogy a közönség jogosítva legyen bármily okiratot vagy beadványt a ráillesztendő bélyegösszeg meghatározása végett a pénzügyigazgatóságnál rövid uton bemutatni, mely esetben ez tartoznék az összeget haladéktalanul meghatározni s ezt az okiratra is nyomban feljegyezni. Ha több követeltetett volna, az a fémek folyamodására visszatérítendő. Sérelmesnek találja a javaslat 7. §-át a felirat. E szakasz fölhatalmazza a minisztert, hogy szemléket és kutatásokat tarthasson minden oly üzleti és egyéb irodai helyiségekben, ahol hitelt érdemlő értesülés szerint a bélyegrövidítés tárgyai tartaznak. A javaslat az 1876 : XV. t.-cz. 65 §-ra hivatkozik, amely azonban csak »hivatalos szemlét« enged meg, a javaslat már kutatást is kíván. A hivatati törvény csak hivatalos levéltárakra vonatkozik, ez minden üzleti irodára kiterjeszkedik. Ez az intézkedés ha csak az 5. és 6. pontban érintett bélyegköteles iratok kiállítóinak üzleti helyiségeire is fog szorítkozni, még akkor is szükségtelen és káros a felterjesztés szerint. E javaslat ugyanis többféle garanciákat öllít fel a bélyegjövedelem biztosítására , felfüggeszti azok joghatályát a bélyegdíj és bírság befizetéséig (11. §.), megállapítja a bírságot az egyszerű illeték 50-szeresében (8. §.) megköti a bíró kezét, hogy még méltánylást érdemlő okok esetében se szabhasson ki kisebb büntetést (10. § ) megtiltja a beadványok tárgyalás alá vételét, míg azok fel nem bélyegeztetnek, stb. Ezeken túl menni nem volna czélszerű. E szakaszt tehát mellőzendőnek tartja a fölterjesztés, vagy legalább okvetlenül szabatosabban kívánja szerkesztetni, s a közönség érdekében garancziákat felállítani. Ilyenek a) a kutatást vagy szemlét csak a jövedéki bíróság rendelheti el, és pedig egyénenként; b) csak a bélyegrövidítést elkövető üzleti helyiségére, s nem magán lakására terjeszthető az ki; c) a szemle vagy kutatás harmadik személyre ki nem terjeszthető; d) s a bélyegrövidítések fel nem fedezése esetén a kutatottnak joga legyen a »hitelt érdemlő adatok« közlését követelni, amelynek alapján a kutatás elrendeltetett; 4. a 11. §. c. pontját akkér módosítaná a fölterjesztés, hogy: »a fentebbi 5. és 6. §-ba elősorolt iratok bírói figyelembe, vagy bírói cselekvények alapjául csak akkor vézethetnek, ha előbb, stb.15. a 17. §-ban intézkedés volna teendő, hogy a javaslat e szakasza a váltó és polgári pereljárásokkal összhangzásba hozassák akkér, hogy az ily beadvány be sem iktatható, vagy ha rövid idő alatt föl nem bélyegeztetik, be nem adottnak fog tekintetni; 6. a törvényjavaslat 21. §-át a felirat oda módosítaná, hogy : az ítélet meghozatala előtt az ítéletbélyeg felperes által lerovandó, s az államkincstár ezen jövedelme az által lenne biztosítandó, hogy a bíró mindaddig meg nem hozza az ítéletet, amíg az egyik, vagy másik fél le nem rója az egész ítéleti bélyegilletéket. — Azért van »egyik vagy másik fél« kitüntetve, mert lehetséges, hogy a felperes látván perének elvesztését, megtagadhatná a bélyegadást; a per eldöltének ez által függőben maradása az alperes érdekeit sérthetné; 7. a 22. §-ban azon esetek mellé, midőn »a bizonyító fél közbejötte nélkül tartatik bírói szemle, vagy tanúkihallgatás,« felveendő még a szakértők meghallgatása és a hivatalból foganatosított végrehajtás is. 8. a 23. §-ra megjegyzi a felirat, hogy felette veszlyes volna kimondani azt, hogy a bélyegrövidítés ismétlése jövedéki kihágássá minősíttetik. Pénzintézeteknél, stb. a hol naponkint többféle iratok bélyegeztetnek, ez előfordulhat. Ez ellen úgy is ott van az intézkedés, hogy a bíróság a bélyegtelen okmányokat nem tárgyalja. Ugyanazért el mellőzendő volna; 9. a javaslat 6. 8. 11. 17. 19. §§-ai is súlyos intézkedéseket tartalmaznak, mert sok tekintetben alárendelik az állam fiskális érdekeinek a magánjogok hatályát, és az igazságszolgáltatást, de ezek ellen a felirat nem szól, s csakis a fentebbi szakaszokra hívja föl a kormány figyelmét. Végül még megjegyzi a felirat, hogy miután a bírósági és hatósági beadványok bélyegtelenül nem tárgyaltatnak, a bírósági bélyegrövidítések csak ritka és oly esetekre apadnak, amelyekben a törvények és rendeletek homályos intézkedései miatt történik a helyteen bélyegzés. Ezekkel szemben pedig indokolatlan lenne az 1873 : IX. t.-cz. 7. §-ának további érvényben tartása, s azért az hatályon kivül volna helyezendő, a javaslat törvényerőre emelkedésével. — A prágai egyetemi szenátusnak a Károly-egyetem nyelvi felosztására vonatkozó határozatát a cseh lapok egykedvűen fogadják. A »Ceeb« írja, hogy a szenátus határozata elismeri a cseh követelés jogosságát, mihelyt megengedi, hogy egy külön álló cseh egyetem alapíttassék. A kormánynak elég a német egyetemi férfiaktól ilyen nyilatkozatot nyerni, hogy már ennek alapján a cseh követelést végleg kielégítse. A kormány most már a terv kivitelére nézve önállóan cselekedhetik, a szakemberek az alapot megvetették. Meg kell jegyezni, hogy a csehek egy külön cseh egyetem építéséről mit sem akarnak hallani s csak a Károly egyetemen való egyenjogúságukat követelik. A »Pokrok« p. o. a német tanárok ajánlatát akképen viszonozza, hogy adják át a Károly-egyetemet a cseheknek és építsen az állam az ő számukra egy új egyetemet. A cseheknek több joguk van a régi, gazdag egyetemhez, mint a németeknek. A Pokrok nem kételkedik, hogy a cseh nemzet képviselői a legközelebbi időben keresztül viszik az említett egyetem egyenjogúsítását. Az előrehaladt angol szabadelvűek tegnapelőtti gyűléséről a jelenvoltak a következőket jelentik. A gyűlésen 46 alsóházi tag volt jelen s ezek közt 6 izlandi szabadelvű , a többi mind angol vagy skót volt, köztük Stagg, aki a feliratot támogatta. Az összes jelen voltak, jóllehet Gladstone bámulói, földjavaslatát egyhangúlag roppant hibának jelentették ki, amiről ma a gyűlés egy küldöttsége értesítendő is volt Gladstonet. Az egybegyűltek kijelentették, hogy mostani akciójukban nemsokára az egész szabadelvű párt osztozni fog. A küldöttség Gladstonenak ki fogja jelenteni, hogy Izland kielégítésére földjavaslatának paraszt birtokosok teremtésének teljes tervét és a három fő engedélyezését kell tartalmaznia; csak azáltal biztosíthatja magának Gladstone a szabadelvűek egységét az alsóházban és Izland megelégedését; ha azonban Gladstone ragaszkodik tervéhez, akkor az egységes szabadelvű párt felbomlása meg van pecsételve s a kormány néhány tagja talán lemondana. Ebben az esetben Gladstone az alsóháznak sok, többé-kevésbbé konzervatív tagját nyerné meg. Ezért be kell várni, várjon Gladstone inkább ezekre fog-e támaszkodni, mint a radikális elemekre, melyeknek az előbbi kabinet bukását és mostani többségét köszöni. — A bolgár nemzetgyűlés néhány nap előtt véget ért ülésszakának lefolyásáról írják a »P. Ll.«-nak Szófiából, hogy ez ülésszak törvények csinálásában oly produktiv volt, hogy a kamarát gúnyosan törvénygyárnak nevezték. Az ülésszak utolsó két hetében elintéztettek: először is egy a miniszterek felelőssége iránti törvény, azután a cserkészek által elhagyott javak felosztása iránti törvény, továbbá fegyelmi szabályzat az állami hivatalnokok részére, azután a tized módosítására vonatkozó törvény, egy egészen új választási törvény sarsát. — E javaslatok legtöbbjének tárgyalása simán folyt le, minden oppozíczió nélkül. Aránylag legérdekesebb és legélénkebb volt az állami hivatalnokok fegyelmi szabályzatának tárgyalása. Az a paragrafus, mely sztipulálja, hogy oly hivatalnokok, akik az államszolgálatból elbocsáttatnak, három havi végkielégítést kapnak, oly nagy mértékben fölingerelte a paraszt képviselőket, hogy, midőn megmagyarázni iparkodtak nekik e követelés méltányosságát, nagy lármával kivonultak a teremből s Karawelow miniszterelnöknek utánuk kellett rohanni és hosszú alkudozások után nyerte meg tőlük a beleegyezést a hivatalnokok egy havi végkielégítése iránt, mely kompromisszum, miután a parasztok visszatértek a tanácskozási terembe, elfogadtatott. Ugyan e törvény tárgyalásaalatt Mihailofski indítványozta, ne engedtessék meg, hogy negyedízig terjedő rokonokat alkalmazzanak ugyanegy hivatalnál, minthogy az ország e tekintetben igen szomorú tapasztalatokat tett. Esetleg épen Zankov miniszter vállalkozott beszélni ez indítvány ellen, aki már több unokaöcscsét helyezte el állami szolgálatban. Odiózus feladatát úgy teljesítette, hogy argumentumul hozta fel, hogy rokonok alkalmazása ugyanegy hatóságnál néha igen czélszerű, különösen ott, ahol államtitkok megőrzéséről van szó. Kevés nappal erre Zankow ugyan e gyűlésben hallotta bejelentetni saját elbocsáttatását. — Taaffe gróffal folytatott beszélgetéséről a »Politik« egy bécsi levelezője a következőket jelenti: »Taaffe kijelentette, hogy részleges miniszterválságról nincs szó, de a minisztérium kebelében nézetkülönbségek uralkodnak, különböző konkrét kérdések fölött. Taaffe hangsúlyozta, hogy a kormány óhaja a cseh népnek az utakat egyengetni. Tömeges perischükról nincs szó, főleg, mert a felsőház eddigi többségének szétmorzsolása vehető észre, különben a pairkinevezések ismétlődhetnek. Taaffe a társalgást egy átalános politikai tartalmú fejtegetéssel zárta be. A jogi párt vezérei nagyon jól tudják, hogy Taaffe nem barátja »politikai huszár-csinyek«-nek. Gyorsabb tempót kezdene, de nem vállalná el a felelősséget, hogy a reichsrathi többséget felvitte a hegyre s azután letaszította. Taaffe visszautasítja a felelősséget oly katasztrófáért, mely Taaffe személyén kivül az egész mostani helyzetet is érné. A többségnek szabadságában áll tőle megtagadni követését, de saját felelőssége alatt. Végül Taaffe türelemre, kitartásra és mérséklésre intett.«