A Hon, 1881. július (19. évfolyam, 179-209. szám)
1881-07-04 / 182. szám
182. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, julius 4. Szerke irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szint.ugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Klaiso-hivatali Barátok-tere, Athenaeum-épület földszínt. Előfizetési díj s Portán küldve, vagy Budapesten házhoz kerdés reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....................................................Sírt 8 hónapra....................................................6 * hónapra .•■«..•••.. IS » Az esti kiadás postai különküldáséért felül« fizetés negyedévenként...............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mi»*lenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívások a 3*r XIX. évi folyamára. Előfizetési árak : Egy hónapra . • • • » Évnegyedre . • • • ° * Fél évre . • • • 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetős év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő A HON kiadóhivatala. Budapest, július 3. A tengeren túlról, az észak-amerikai Egyesült Államokból tegnap este oly hír érkezett, mely homályos lakonizmusa dacára a legkínosabb hatást idézi elő mindenfelé. E borzasztó jelentés azt mondja, hogy Garfield, az Egyesült Államok nemrég megválasztott elnöke ellen merényletet követtek el. Lőttek rá, súlyosan megsebesítették, sőt egy másik verzió szerint már meg is halt, amit azonban eddig semmiféle jelentés sem erősített meg. A jelentés azt mondja, hogy a merénylőt elfogták s igy nemsokára ki fog derülni, magánbosszú vagy politikai indok vezette-e a gonosztevő kezét gyilkos szándékában. A »Frankfurter Ztg.« két sürgönyt kapott Newyorkból. Az első szerint Graffieldet meggyilkolták; a második sürgöny ellenben azt mondja, hogy az elnök csak megsebesült és felgyógyulása valószínű. A szokásos, régi frázis szerint a merénylő elmeháborodott. Mindenesetre be kell várni a közelebbi adatokat, melyek e mélyen elszomorítóbbr rejtelmes homályát megvilágítják. De bármi okozta légyen a kárhozatos tettet, mély szomorúsággal tölt el a tudat, hogy aránylag rövid idő alatt már másodszor lövik le az Egyesült Államok elnökét. A köztársaság imádóit megint felriasztotta álmaikból egy pisztolylövés, gyilkos hangon hirdetve, hogy az államnak a nép által választott fejét se tartják sérthetetlennek a gonoszok, akik előtt semmi se szent és sérthetetlen, hogy az aljas személyes érdekek, a magánbosszú hamarább hat el az elnöki székhez, mint a trónhoz s hogy a kik képesek a trónt megsérteni, azok bizony az elnöki széket se kímélik. Aggódva várjuk a felvilágosító hireket, melyek nem késhetnek sokáig s melyekből ki fog tűnni Lincoln sorsa jutott-e Garfieldnek is. Garfield János Ábrahám életrajzát néhány sorba lehet összefoglalni. A legutóbbi elnöki választás előtt, melyen a köztársasági párt jelöltje volt, még csak szűk körökben ismerték nevét. Szül. 1831. nov. 19-én Ohio államban s a legalacsonyabb sorsból saját erején küzdötte föl magát. Kezdetben fuvaros volt, majd hajóvontató. 1857-ben kezdett részt venni a politikai mozgalmakban. Felszólalt több gyűlésen s a figyelmet gyakran magára vonta beszédeivel. 1859-ben megválasztották Ohio állam szenátorának. A polgárháború alatt ezredesi rangot viselt, azonban a cricamaguai csatában oly vitézül viselte magát, hogy tábornoki rangot nyert. Szülőföldje 1862. óta egymásután kilenczszer küldte a kongresszusba képviselőnek. 1867-ben nagyobb utazást tett Európában is. Mint Ohio állam küldöttségének vezetője jelent meg a chicagói konvenczión, hol Shermann pénzügyminiszter jelöltsége mellett agitált. Grant a demokraták jelöltje, már tudvalevőleg Hayes előtt két ízben volt elnök, s most a köztársaságiak nagyon ellenezték megválasztatását, mivel nem akarták az elnöki tisztet állandóvá tenni s ez által illuzóriussá az elnökválasztást és magát a köztársasági államformát is. Garfield nyugodt, mérsékelt föllépésével magára vonta a gyűlés figyelmét és rokonszenvét, úgy hogy amire még nem volt eset, a konvenczió elhatározta saját kebléből állítani jelöltet. Harminczötször szavaztak a kijelölendő személy fölött, de az abszolút többség nem került elő. Ekkor állították fel Garfieldet s a harminczhatodik szavazásnál megvolt a nagy többség. Ő visszautasította ugyan a kijelölést, de ekkor a gyűlés egyhangúlag ajánlotta föl neki a jelöltséget. A szavazás alkalmával, tavaly november elején Garfield csakugyan túlnyomó többséggel meg is választatott a demokraták jelöltje, Hancock tábornok ellenében. Elnöki székét 1. évi május 4-én foglalta el, tehát holnap lesz még csak egy negyedéve. A prágai zavargásokról tegnap megnyugtatóbb hírek érkeztek : a cseh főváros utczáinak nyugalmát az éjjel semmi se zavarta meg, de apróbb kihágások azért folyvást napirenden vannak, így pl. elfogtál a munkást, aki egy német tanulónak az utczán mindenki szeme láttára arczába köpött ; ugyanezt tették Hering és Weisz német tanárok leányaival, ráadásul meg is lökdösvén őket, úgy hogy a kiállott rémület következtében megbetegedtek. Egy korcsmáros fenyegető cseh levelet kapott, mely »Hrom a peklo « szavakkal kezdődött s jelentette, hogy korcsmáját éjjel meg fogják rohanni. A Rezső trónörökösnek Prágából leendő elutazásáról szóló hírek egyre határozottabb alakot öltenek. A »D. Ztg.« már azt is tudni véli, hogy prágai tartományi kormányzóvá Edelsheim-Gyulai báró fog kineveztetni, míg budapesti katonai főkormányzóvá Szapáry László gróf altábornagy vétetett kilátásba. A német alkotmányegyesület tegnap este igen látogatott gyűlést tartott Prágában, melyen Schmegkal pártvezér elnökölt. A gyűlés egyhangúlag elfogadott egy rezolucziót, melyben kimondatik, hogy a nyers és véres erőszakoskodás utolsó tényei megsértették a prágai németek polgári szabadságát és személyes biztonságát s követeltetik, hogy a németeknek a rendezett jogi állam hathatós törvényes oltalma nyujtassék. A kihágások egyedüli főrugója a nyíltan kimondott német gyűlölség. Az a gyanúsítás, hogy a németek provokálólag viselték magukat, visszautasíttatik, mint tudatos valótlanság és képmutató szépítgetés, ha csak nem kihívás már az is, ha valaki német. »Nemzeti és politikai elveinkben — úgymond a rezoluczió — semmiféle kényszer se fog megingatni. Az események bizonyítják, mit várhatnak a németek a cseh államjog uralmától.« A HON TÁRCZÁJA. Olasz dráma Petőfiről. Ha Petőfi Sándor még most is élne, ma se volna öreg ember s mégis dicsősége már egy emberöltőnél régibb keletű s még egyrenőttön-nő tiszta fénye, a mint időben, térben távozik.« — Már is oly világhírrel dicsekszik, mint a másodrangu irodalommal biró nemzetek közt Puskint és talán Tegnert, a Frithios saga dalnokát kivéve senki. Rómában legközelebb egy verses drámai mű fog megjelenni G h ini Antal ismert olasz költőtől. A darab hőse Petőfi Sándor. Czime: »Petőfi Sándor utolsó napja« (L’ultimo giorno di Sándor Petőfi.) Az »Ateneo Romagnolo« olasz folyóirat részletet közöl a darabból, melyet az »Eos« után prózában mi is bemutatunk olvasóinknak. A mutatványt a szerzőnek egy a szerkesztőhöz intézett levele előzi meg, melyből kiemeljük a következő pontokat: _ »E verseim. — írja Ghini — S ultimo giorno di Sándor Petőfi szima két felvonásos drámai költeményemnek képezik részét. Azt hiszem, fölösleges volna neked Petőfiről beszélnem, aki bár Olaszországban még eddig csak kevéssé ismeretes, de előtted mindenesetre ismeretes lesz. — De ha netán már elfeledted volna, felújítom előtted emlékezetét: Petőfi Sándor Magyarországnak legmodernebb és legnagyobb lantos költője és egyike az utolsó magyar forradalom legfényesebb ragyogású alakjainak és vértanúinak. Mint hős halt meg Erdélyben, 1849-ben, a Segesvár mellett vívott csatában. 26-ik évének virágjában, érzékeny kárára a fiatal magyar irodalomnak és a nemes magyar ügynek. E versek épen utolsó pillanatait rajzolják, vagy legalább akarják rajzolni a fiatal bárdnak, ki övéit, az egyesült Ausztria és Oroszország által megkínzott hazáját áldva és a magyar szabadság elnyomóit átkozva hal meg.« A következő mutatványból kitűnik, mennyi előszeretettel foglalkozott Ghini a magyar Tyrtaeoszszal. második felvonás. Első jelenet. (. .. . A lövések szüntével két katona egy hordágyon a színpadra hozza Petőfi Sándort, kinek homloka be van kötözve, arczán a halál sápadtsága ül. Jobbjában törött kardjával még folyton hadonáz, de keble zihálása s keresztbefordult szemei mutatják, hogy már végső küzdelmét vívja a nagy lélek.) Petőfi: Bocsássatok! Miért vontok el a harcztól s hoztok ide, hogy e dicstelen rögök fölött adjam ki lelkem? — A harczosnak legóhajtottabb dicsősége, hogy a harcz mezején, az ellenséggel szemben s a lángoló napon zárhassa le szemeit az örök álomra. Szilárd lelke kedvteltebben száll fel a bátrak Istenéhez a harsonák szilaj rivalgása s a fegyverek hosszú, szakadatlan csattogása közepett. El, testvéreim, le a fejkötelékkel! Virág fakad, egy-egy piros virág minden sebből s a halál szent angyala leszáll e véres tavaszhoz, hogy legelevenebb virágaiból koszorút kössön a nagy magyar haza homlokára. (Szünet, aztán szenvedéllyel). Isten veled, hazám, büszke hősök szülőföldje! Isten veletek szép álmok, kikkel korom tavaszán, féktelen képzeletem szárnyain annyit enyelegtem! Ah, hazám, én nem fogom soha többé, tüzes ménemen a harczba nyargalván, himnuszt zengve, harmaid mély visszhangját fölkelthetni s nem fog többé szivemben felhangzani a Múzsák és Amor szava, mely eddig röpke életemnek állandó lángja volt. — Isten veletek, kedves fiam, szeretett hitvesem; enyhe dombok kellemes szellői; Kárpátjaim magasztos bérczei, parti mocsárok gólyái s szülőföldem völgyei, ölében a fű között messze futkosó szilaj csikók! — És te, isteni nap, ki diadalmasan kocsizol át az égen és hirtelen keresztül lebbensz hazám felett: rántsd meg aranyos gyeplőidet s tekintsd: mennyi szerencsétlenség, mennyi a vér és az ellenség vasától hány bős van ledöntve porba! S ha ezzel némi szánalmat keltünk súlyos végzetünkért: beszéld el a föld valamennyi népének, kik mellett csak utad elvezet, oh, beszéld el szomorú sorsát hazámnak s azoknak, kik már a sírban nyugosznak. — Röpke árnyékkép a szülőföldtől messze leszek kénytelen bolyongani, de vad, engesztelhetetlen s rémitő leszek zsarnokaival s árulóival szemben, mig csak le nem csap a csillagokból az ég haragja. (Szünet, aztán figyelve:) De hallja? Nem, nem csalatkozom! Miféle érthetetlen zajt hallok ?. . . Nyugtalan paripák nyerítése, sisakok csattogása, aczélok villongása, düh- és örömkiáltások!... Ah! végre megérkezett a szent harcz napja! (Elcsöndesedik, melle küzködik a nehéz lélekzettel, majd összeránczolt homlokkal élesen tekint a távolba:) Kit látok amott ? Ki kel ki sírjából ? (Nyugtalanul előtörekszik:) Ki közeledik amott fegyverek fényében s a harag villámával szemében, hogy a harczot újra kezdje ? (Kitörő örömmel:) Ég!! Rákóczy!! Üdv neked ősi vitézek első csillaga! Előtted leborulok, szabadság nagylelkű bajnoka, ragyogó fény a magános éjben! (Fel akar kelni, de visszaesik a kőre:) Most fel, rohamra! — Eh, ki tart engem vissza ? Küzdeni akarok s elvérzem Erdély csatasíkjain. (Erőtlenül:) Ah, minő láng emészti halántékaimat s tépett keblemet ? . . . (Haraggal:) Gyűlöletes fajzat hóhér ura, kit a kikoldult szolgakar tart fenn, lándzsád hegyét Magyarország szivébe mártottad ? s hallgatod a mint száguldó paripáid lábai ropogtatják tört koponyáinkat ? . . . Nyomorult! — Remegj, még nem merült ki egészen Petőfinek kardja és szava .... Adj erőt istenem, a legszilajabb harczi dalhoz. Rivalgásom hadd ingasson meg, mint a nádat!------(Lassankint fölemelkedik végső öntudattal.) Hamar fegyverre, zászlókra, harczosok!Föl, lapály és hegység magyarjai! Villámkint repítse lépteinket a hazaszeretet. Föl testvérek, emeljük fel homlokunkat, rázzuk le a szolgaságot és legyünk büszkék s szabadok. (Megállapodik s rémülettel.) De mit látok ? Ah kegyetlen zsarnok! .. . Mégis tetézni akarsz bántalommal, taposni büszkén lábaiddal ?! — Oh, gyáva, fertelmes vadállat, szörnyűséges sátán! Hogy a bor, mely úgy vidít most, változzék méreggé benned! (Aggodalmasan s csendesen.) És gonosz sivár lelked legyen az égben és a pokolban átkozott! És ha az igaz keresztet kap, a te sírodon a bitófa álljon! (Remeg, szemei lecsukódnak, szava akadozik.) Ah, a halál .... fagya éri már szivemet .... Oh, hazám, ne feledd.........szavait látnokodnak .........ki most meghal..........Ami most kialszik .... az a te .... szabadságod! (Meghal.) — Szerbia függetlenségének ünnepe, mint minden évben, ez idén is nagy ünnepiességgel lett megülve. A város és a vár, úgyszintén a rakpart és a szerb hajók kora reggeltől fogva pompásan föl voltak díszítve. Reggel 10 órakor Mihály metropolita a székesegyházban, ahol a fejedelem, a fejedelemasszony, az összes miniszterek és főtisztviselők, a diplomácziai kar és a szolgálattevő tisztek, úgyszintén nagyszámú közönség volt jelen, a nagymisén czelebrált. A székesegyház előtt a testőrszázad egy szakasza volt, a csapatok en pleine parade voltak zenekarostul a teraszon fölállítva. Az isteni tisztelet után nagy fogadtatás volt a konokban és 12 órakor a kivonult helyőrség ellépett a fejedelem előtt, a kit a fejedelemasszonynyal és az örökös herczeggel a fejedelmi termek erkélyén fényes kiséret vett körül. A város utczái és terei nézőkkel el voltak halmozva s a fejedelmi párt mindenütt élénk zsinókkal üdvözölték. A délutánra tervezett ünnepiességek, a népünnep és a futtatás a kedvezőtlen időjárás miatt aug. 22-re halasztattak. Tegnap este nagy vacsora volt a konokban, melyre az összes miniszterek és a diplomácziai kar, úgyszintén számos katona és a polgári tisztviselő volt hivatalos. Vacsora után hangverseny volt theatre páréval és kivilágítás tűzijátékkal. Választási mozgalom. Szilágy-Somlyó, jul. 3. (Ered. sürg.) Bartha Miklós függetlenségi 1112 szavazattal Te- reszky István kormánypárti 758 szavazata ellenében képviselővé választatott. Nagy-Kőrös, jul. 3. (Ered. sürg.) Eötvös Károly függetlenségi Tanárky Gedeon (szabadelvű) ellenében szótöbbséggel megválasztatott. Diósad, jul. 3. (Ered. sürg.) Bölönyi József függetlenségi megválasztatott. Zilah, jul. 3. (Ered. sürg.) A zilahi kerületben (Szilágymegyében) László Imre függetlenségi Szikszay Lajos szabadelvű párti ellenében megválasztatott. Czegléd, jul. 3. Verbovay Gyula függetlenségi Degré Alajos függetlenségi ellenében megválasztatott. Aranyos Maróth, jul. 3. (Ered. sürg.) Aranyos Maróth választó közönsége Migazzy Vilmos grófnak országos képviselővé harmad ízben történt megválasztatása fölötti örömében fáklyásmenetet rendez; a demostráczió általános. A lelkesedés a megye szeretett férfiúja iránt leírhatatlan. A város ki van világítva. Pápa, jul. 3. Láng Lajos szabadelvű párti nem 38, mint tévesen közöltetett, hanem 76 szavazattöbbséggel választatott a város képviselőjévé. (Ez eredményt a választási elnök közli). Bicskey Kálmán, a monori kerületben megválasztott képviselő, ma a szabadelvű párt tagjai közé iratkozott be. Fálk Miksa, ma vasárnap megjelent választókerületének székhelyén Keszthelyen, hol választóihoz beszédet intézett,melyben elmondá, hogy a ki úgy mint ő, 30 éven túl foglalkozik politikával, az hozzá van szokva a közhangulat hullámzásaihoz; nem esik kétségbe, ha az áramlat reá nézve kedvezőtlen, ha pedig kedvező, csak kötve hisz annak állandóságában. Annál mélyebb azután a benyomás, ha azt látja, hogy azon bizalom és jóindulat, mely bizonyos körben iránta nyilvánult, nem múlékony tünemény, hanem mélyen gyökerezik a szivekben és minden alkalommal újabb meg újabb kifejezést nyer. Ily örvendetes tapasztalást tett ő a keszthelyi kerület választóival. Ezek 6 év előtt megválasztották őt, a jóformán ismeretlent, ki másra nem hivatkozhatott, mint hogy az elnyomatás idején a mint tőle kitett, hazafias kötelességét teljesítette; három évvel ezelőtt ugyanezen kerület ismét megválasztáa őt, és ma harmadszor tiszteli meg bizalmával. Ez mél I tán megindítja még annak szívét is, aki a csalódásokhoz hozzá van szokva, és midőn ezért köszönetet mond, , megígéri, hogy minden törekvése ezen harmad ízben a nyilvánuló bizalom kiérdemlésére fog irányulni. Ő az országgyűlés berekesztése után késznek nyilatkozott beszámoló beszédét tartani, de a választók felmentették ettől, miként a gazda, megvizsgálatlanul írja alá azon sáfárnak számláit, akinek lelkiismeretességéről meggyőződött. O ítéletet kívánt a lefolyt három évre nézve és a választók újabb megbízással tisztelik meg a következő három évre. Ez szükségtelenné teszi a lefolyt országgyűlésről, részletesen szólni, főleg miután szónok egy évvel ezelőtt megjelent választói körében és az országgyűlés első és második évének eseményeiről számot adott. De annyit ma is ismételnie kell, hogy a helyzet ezen országgyűlés alatt lelkiismeretes képviselőre nézve sokszor igen kényes volt. Mikor az országgyűlés megnyílt, befejezett ténnyel állottunk szemben, oly ténnyel, melyet a nemzet túlnyomó többsége nem helyeselt. E ténynek okozója egy átalános tiszteletben álló magyar államférfi volt, kinek tehetsége és hazafiassága átalánosan el van ismerve, kinek oly nagy része volt az alkotmányos állapot helyreállításában. De ugyan ezen magyar államférfiú politikája miatt sok igen jeles férfiú lépett ki a kormánypártból, kiknek hazafias érzelmei szintén minden kételyen fölül állnak, ily körülmények közt csakugyan nehéz volt az elhatározás. Szaló már tavaly elmondta az okokat, melyek arra indították, hogy a kormánypártot oda ne hagyja és a kormány megbuktatására ne törekedjék; az ő nézete szerint komoly konfliktusok veszélye nélkül még kísérletet sem lehetett volna tenni a történt dolgok megváltoztatására, másfelől pedig nem volt oly államférfiú, aki az örökségre vállalkozni hajlandó és egyszersmind tekintélyes parlamenti többséget alakítani képes lett volna. Nem a kormánypártban való maradás volt akkor kényelmesebb, hanem kényelmesebb volt a kilépés. Kényelmesebb volt azt mondani: történjék ami történik, változtatni rajta nem tudunk ugyan, de legalább mossuk kezünket és nem osztozunk a felelősségben. Felemlíti az országot ért elemi csapásokat és a kormánynak e tekintetben tett igen dicséretes intézkedéseit, amelyeket más kormány, melynek épen akkor a kezdet nehézségeivel kellett volna megküzdenie, aligha végezhetett volna hasonló sikerrel. A financziális helyzetről szólva, konstatálja ugyan ennek javulását, de hallgatóit egyszersmind inti, hogy illúzióknak ne engedjék át magukat, hogy a feladat nehezebb része még hátra van. A rente konverzióra nézve elismeréssel nyilatkozik a pénzügyminiszter erélyéről és ügyességéről. Igaz, hogy könnyebbségére vált a pénzbőség, ez azonban csak olyan mint a víz, amely nélkül a hajó meg nem mozdulhat, de azért a hajó minden vízbőség mellett is zátonyra futhat, ha nincs ügyes kéz, mely kormányozza. Azon ellenvetéssel szemben, hogy a tőkeadósság ezen korverzió következtében 140 millióval emelkedett, kifejti a rentekölcsön természetét, mely abban áll, hogy a tőke soha nem fizettetik vissza, hanem csak a kamat; növekedett tehát az, amit nem kell fizetni, de több mint két millióval apadott azon összeg,amelyet évenként fizetni kell. Átmegy azután a fogyasztási adótörvényre, melynek megszavazását szükségesnek tartotta azon fentartással, hogy a kivitelben minden lehető könnyítés megadassék. Hivatkozik a kereskedőknek Budapesten tartott nagygyűlésére, mely tanúságot tehet és tett is arról, hogy ő ebbeli ígéretét híven beváltotta. Részletesen fejtegeti Németországgal való kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak legújabb stádiumát, melynek hátrányai ellen az önálló magyar vámterület szóló nézete szerint, orvoslást nem nyújtana. Az önálló vámterületet nem tartja kívánatos jónak, hanem lgfölebb szükséges résznak, melyhez igenis akkor nem csak lehet, de kell is nyúlnunk, ha nincs más eszköz, még nagyobb bajnak, tudniillik anyagi érdekeink károsításának elejét venni. A közigazgatás reformjára nézve elfogadja Sennyey báró programmját, de megfoghatónak tartja, hogy csak lassan és óvatosan haladhat oly intézmények parlamentáris úton való átalakítása, amelyek Magyarországon nem csak a szokás, hanem sokaknál egyszersmind a kegyelet tárgyát is képezik. Azon szemrehányást, hogy a jelenlegi kormány reformtevékenysége nem rendszeres, nagy részben igazoltnak tartja; de tekintetbe kell venni azt is, hogy itt épület átalakításáról van szó, amelyben az átalakítás ideje alatt is lakni kell, és még akkor is, ha az építésznek kész terve van, ennek folytonos és következetes valósítása minden lépten-nyomon, hol egyik, hol másik ponton felmerülő pillanatnyi szükséglet elodázhatlan kielégítése által félbeszakíttatik. Az utóbbi időben felmerült speciális kérdések közül felemlíti a polgárság és katonaság közti viszonyt, melyről tagadja, hogy az ellenségeskedés jellegével bírna. Itt egyesekről van szó, kiket a törvény minden szigorával meg kell büntetni, hanem őrültség volna, milliókat pazarolni egy hadsereg fentartására és felszerelésére, de elvonni tőle azon morális támogatást, a haza polgárainak azon rokonszenvét, mely nélkül semmiféle hadsereg győzni nem képes. Átmenve a keresztények és nem keresztények közti házasság ügyére, megjegyzi, hogy az erre vonatkozó törvény, két ellenkező oldalról lett megtámadva. Egyfelől azt mondják, hogy ezen kérdést átalánosságban és elvileg a kötelező polgári házasság behozatala által kellene megoldani, másfelől pedig azt mondják, hogy a keresztények és nem keresztények közti házasság, a keresztény vallás elveibe ütközik. Mind a két álláspont jogosult lehet, de talán még inkább jogosult egy harmadik álláspont, t. i. az , hogy a gyakorlati élet követelményeinek valami módon meg kell felelni. Ha valaki e végre a kormány által beterjesztett javaslatnál jobbat tud proponálni, ő ezt elfogadja, de miután magyar honpolgárok külföldön ily vegyes házasságokat kötöttek és még folyvást kötnek, tarthatatlan állapot az, hogy, ha ezek hazájukba visszatérnek, e házasság törvénytelen, s hogy az abból származott gyermekek törvénytelenek legyenek. Akár így, akár amúgy ezen a bajon segíteni kell és nem szabad annyi tisztes családnak nyugalmát, társadalmi állását és vagyoni viszonyait beláthatatlan zavaroknak kitenni. Pártállásáról szóló tavalyi beszédében tüzetesen nyilatkozott. Neki nem szokása az ellenzéket bántalmazni és annak akár értelmességét, akár hazafias érzelmeit kétségbevonni, de az ő meggyőződése szerint gyakorlati eredményeket legkönnyebben és legbiztosabban a többség segítségével lehet elérni, mi azonban nem jelenti még a feltétlen alávetést, hanem ellenkezőleg azon kötelességet invokálja, hogy kiki saját meggyőződésének a kormánypárt kebelében is minden körülmények közt nyílt kifejezést adjon. Míg szólót ebben nem gátolják, ő a kormánypártot elhagyni nem fogja. Újból megválasztása azt mutatja, hogy választói ezen nézetet helyeslik. Végül azon reményének ad kifejezést, hogy valamint az ő részéről megvan, úgy a választók részéről is meglesz a készség, fentartani vele a politikai összeköttetésen kívül, azon szívélyes baráti viszonyt is, mely közte és választói között hat év óta fennáll »Önök — így fejezi be beszédét — újból megválasztották régi képviselőjüket, fogadják kérem, ráadásul a régi jó barátot is.« Küldöttség Ordódy közlekedési miniszternél. Ma d. e. 10 órakor egy 10 tagból álló küldöttség tisztelgett Ordódy Pál közlekedési miniszternél. A csongrádi választók küldöttsége hozta fel s adta át a miniszternek. — Csongrád város újon választott képviselőjének a mandátumot. A küldöttség minden egyes tagjának kalapja mellé hosszú fehér kokárda volt tűzve. A miniszter meghatottan válaszolt a küldöttség vezetőjének lelkes szavaira, s miután a mandátumot átvette, szívélyesen kekezet szorított a tagokkal, akik azután búcsút véve eltávoztak. Munkács, jul. 1. (Ered. tud.) Beregmegye m.kászonyi választó kerületének kormánypárti képviselőjévé Literáti Ödön választatott. Minden tekintetben érdekes és tanulságos választás volt ez a szélsőbal nagyszájú és kormányt szidó, ócsárló korteseinek s vezérférfiainak. No mert, őszerintök a kormány étet, itat, veszteget; ők pedig csak a tiszta meggyőződés embereit és etetés, itatás nélkül viszik a választó urnához. Nincs és nem lehet oly kortesfogás, amit ne alkalmaztak volna a szélbal kortesei, de mind hiába! Magas születésű urfiak tánczoltak közöttük, a Beregszász híres kormányt átkozó kortesei megjelentek; a választás mellett levő szőlőkből pálinkas borral teli kancsókkal integettek a Literáty-pártfelekhez; a bevonulás alkalmával formális erőszakhoz folyamodva egyes szekerekre vetették magukat, minden etetés-itatás s egy kis pénzmagnak elhintése daczára is Uray Imrére szavazott csak 593 szavazó, Literáty Ödön budapesi ügyvédre 1142. A szavazás esti 11 órakor ért végett, a Literáty-párt udvariassága folytán, mivel 4 községből még mintegy 160 választó szavazatlan maradt. Megjegyzendő, hogy Dreskó harmadik jelölt három nappal a választás előtt leköszönt Uray javára. A szélsőbal urak pedig a választás után elhihetik,hogy ne tovább a »Tiszahátnál«, s nem azé a madár, aki legszebben fütyöl neki, hanem azé, aki megfogja. (1. 1.) Nagy-Kikinda.jul. 1. (Ered. tud.) Városunkban a győzelem tehát a kormánypárté lett, azaz hogy nemcsak a kormánypárté, hanem átalában a magyar állameszme híveié. S itt tűnik ki a győzelem rendkívüli jelentősége, melynek nagyságát méltányolni csak azok képesek, kik a mi viszonyunkat, délmagyarországi magyarok helyzetét kellőkép ismerni tanulták. Mi tagadás benne, hogy az omladina legfőbb emberei Nagy-Kikindán működnek, eszük és erélyök, következetes kitartásuk egy jobb ügyhöz volna méltó. Társadalmi nyomatékuk mindeddig túlnyomó volt s nem is lehetett volna elsenök győzelmet aratni ez alkalommal sem, ha a bölcs előrelátás nem haladt volna oly tervszerűen már évek óta. Úgy hiszem a legfőbb vezetőre, ki mellett méltó még a legjelesebbnek is küzdeni, Hertelendy József főispánra nem szükséges rámutatnom, nélküle a magyarság és a magyar állameszme hívei egy szétszórt csoportot képeznének. Vinczehidy Izidor a helybeli takarékpénztár igazgató, a gymnázium teremtője, méltán említhető a legelsővel egyetemben. E férfiú eszményi bűnszeretete, törhetetlen buzgósága, társadalmi súlya kellett ahhoz, hogy oly nagy anyagi és erkölcsi erő fölött győzhessen a magyarság, mint a minő fölött szerencsésen diadalmaskodott. Már a múlt választáskor e férfiú egy erős kisebbség élén állott, most pedig 270 magyar és 175 jó érzelmű szerb választóval 414 szerb és 13 bősz magyar ellen ő szerezte elsősorban a kormánypárt, illetőleg a jó hazafiak győzelmét. Osztoznak az ő érdemeiben a működő bizottság tagjai, de az önérzet nemes jutalmát viseli szívében minden helyes érzelmű választó. Míg azok a magyarok, kik nem átallották múltjukkal és nemzetükkel szembeszállani, méltán viselik a politikai bűnösség bélyegét. Úgy hisszük, hogy a magyarság széles e hazában méltányolni fogja e győzelmet és annak tényezőit, hogy mindig lelkesen fogja támogatni azon intézőket és intézeteket, melyek itt Dél-Magyarországon, mint a nemzeti műveltség és a magyar birodalmi állameszme előre tolt őrsei működnek. E működés nem önző, s azért bízvást kérheti a kormány és minden becsületes magyar polgár elismerését és rokonszenvét. (rk. 1.) Kézdivásárhely, jun. 28. (Ered. tud.) Azon hallatlan etetés, itatás, terrorizálás következtében, amelyek a híres székely pucs nagymesterei és apró szentjei itten elkövettek, a tudatlan, nyers tömegnek sikerült az Oláhfaluból elmenesztettetett rövid 3 év alatt 4 pártnál megfordult. Ugron Ákost függetlenségpárti képviselőnek megválasztani. Nemcsak hetek, de hónapok óta Kézdivásárhely csaknem valamennyi kocsmájában a függetlenségi párt kontójára ugyancsak folyt a mindenféle hódító italoknak és beszédeknek az özöne; a terrorizálásnak, megfélemlítésnek nem volt egyetlen neme, amelyet mozgásba ne hoztak volna. Az ügyvédek fenyegetései, hogy az illetőről az utolsó inget is leexequáltatják, ha ellenök mer szavazni; bizonyos, állítólagos adóslevelek aláíratásai mind szerepeltek; maga Ugron Ákos azon korcsmában ütötte fel a tanyáját (az összes jómódú kézdivásárhelyi polgároknál nem volt a számára egyetlen szoba), amely az ő pártjának a főkortes tanyája volt. Valóban szép társaság! Amint halljuk, ő maga is annyira beleszeretett ezen népségbe, hogy elmenetelekor bizalmas körben kijelentette, hogy a kézdivásárhelyi mulatságból többet nem fog kérni. Az 5000 forint, amint hazulról elhozott, nem futotta volna ki a mulatságot, s amint halljuk, a dálnoki expedíciónak is az volt az indoka, hogy a Wt* áifuOJ -~u.