A Hon, 1881. szeptember (19. évfolyam, 239-268. szám)
1881-09-12 / 250. szám
250. szám. ] 9-dik évfolyam. Szerkesztési iroda* Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad*tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK amtúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoké tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: MBHMfcyUMBBMHHmaBOMWn POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1881. Hétfő, szeptember 12. Hladd-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Utótízethí dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra....................................................Sfrt 3 hónapra................................................. . 8 , 6 hónapra ....... . . . . h . Az esti kiadás postai különküldéséért felül* fizetés negyedévenkint...............................1 » Az előfizetésis év folytán minden hónapban megakezdhető, de ennek bármely napján történik is, mimdenkor a hó első napjától számittatik. Fogadtatások a király által. Budapest, szeptember 11. Miskolci, szept. 11. (Ered. sürg.) Miskolczon ma egész nagyvárosias pezsgő élet uralkodik. Reggel 6 órakor ideérkezett a Marzse főfelügyelő által vezetett külön vonat, mely Rudolf trónörököst, gr. Byrandt-Rheidt közös hadügyminisztert és az idegen államoktól jött katonatiszteket hozta a városba. A pályaudvaron br. Mondel altábornagy főhadsegéd, Szende Béla honv. miniszter, Jekelfalusy min. tanácsos, br. Vay főispán, Bay alispán, Soltész-Nagy Kálmán polgármester, Tolnay vezérigazgató és a trónörökös jövetele felől értesült nagyszámú gyönyörű közönség várakozott az érkezőkre. A főispán rövid üdvözlő beszédére a trónörökös azt válaszola, hogy igen örül e vidéket meglátogathatni. A trónörökös a jelenlevők lelkes éljenzétei közt ült a készen álló fogatra s haladéktalanul a király ő felségéhez hajtatott. Míg a trónörökös a királyi lakáshoz ért, útközben mindenütt hasonlóképen a legrokonszenvesebb ovácziók tárgya volt. Megérkezés után a külföldi katonatisztek kijelölt lakásaikra vezettettek. Ezalatt a király lakásául szolgáló épület környékén roppant néptömeg gyűlt össze, mely a királyt és Rudolf trónörököst, kik 8 órakor a templomba mentek misét hallgatni, türelmetlenül várta. A misét Sam assa egri érsek mondta. Jelen voltak Tisza Kálmán és Szende Béla miniszterek, a városban időző küldöttségek tagjainak legnagyobb része — mindnyájan teljes díszben, valamint számos magasrangú katonatiszt. Félóra múlva ő felsége a trónörökössel együtt visszatért lakosztályába, mely alkalommal a közönség részéről mindketten ismét a legviharosabban üdvözöltettek. A királyi lakás előtt összeverődött néptömeg azonban még most sem oszlott szét, miután ő felsége hazatértével megkezdődött az idegen tisztek felvonulása, kik ez alkalomra különböző, s gyakran igen pompás disz-egyenruháikat ölték magukra. Ő felsége fél órai kihallgatáson fogadta ez urakat s minden egyessel közülök társalgóit. Kilencz óra után Rudolf trónörökös Eschenbacher őrnagy szárnysegéd kíséretében visszatért Ónodra. A megyeházban, melynek nagy termében fogadta ő felsége a különböző küldöttségek tisztelgését, időközben összegyülekeztek a küldöttségek tagjai, legnagyobb részt remek nemzeti díszruhákban. A Stögermayer szállótól a megyeházig terjedő utón a díszletek megnyittattak, kijavíttattak s sűrű tömegekből képződő sorfal várta ő felsége érkezését. Tiz óra előtt hullani kezdett az eső, de a közönség helyt állott s csak akkor kezdett oszladozni, midőn a királyt már üdvözölhette. Tiz órakor ő felsége köpenybe burkolva Ezután Abaujmegye küldöttsége következett, mely Komáromi László alispán, Fábián János, Farkas István, Kálnay Sándor, Kaczvinszky Viktor, Danilovics Mihály, gr. Hunyady László, Péchy Tamás, Szathmáry Miklós, Bárczay Ödön, Bezsák Ferencz, Darvas Béla, Widder Ignácz, Vitéz Győző urakból állott. Darvas Imre főispán a küldöttség vezetőjének üdvözlő beszédére ő felsége ezeket monda: »Kedves emlékezetben tartván az őszinte ragaszkodás szeretet jeleit, melyeket néhány év előtt megyéjükben tapasztaltam, valamint a népségnek ez időben hasonló alkalomból tanúsított készségét, csak örvendve fogadhatom e megye küldöttjeinek hódoló üdvözletét. Biztosítsák ennélfogva küldőiket változatlan jóakaró hajlamomról-s fogadják önök is köszönetemet idejövetelükért. Őszinte köszönettel viszonzom az imént kifejezett hűséges érzelmeket s itteni megjelenésüket. Adja az ég, hogy a természet által becses adományokkal megáldott szép megyéjük tartós anyagi jólétnek, valamint a közművelődés és jó közigazgatás előmozdítása által teljes megelégedésnek örvendhessen. Ezt kívánom szivemből önöknek és küldőiknek mindenkor jóakaró kegyes indulattal.« (Lelkes éljenzés.) E küldöttség után Gömörmegye küldöttsége tisztelgett ő felségénél, mely a következő tagokból állott: Szontágh Bertalan alispán, gr. Andrássy Manó, gr. Serényi László, gr. Forgách Gyula, dr. Nyáry Sándor, Ragályi Gyula, Radvánszky Károly, Szentmiklóssy Aladár, Fáy Barnabás, Fáy Viktor, Farkas Ábrahám, id. Hegyessy Sándor, Tornallyai Zoltán, Hevessy Benedek, Szontágh Pál, Csider Károly, Gömöry János, Schlosser Albert, Czékus István superintended, Hoffman Vendel kanonok, Szentpétery Sámuel reform, lelkész, Fáy László, Szentistványi Árpád, Hevessy Bertalan, Erőssy Lajos, Molnár József, Kubinyi Andor, Meskó Samu, Stnymmel Samu, Szabó György, Bornemisza László, Szakáll Antal. Gömör megye deputáczióját Hajdúmegye követte, melynek tagjaiként a következő urak jelentek meg ő felsége előtt: Weszprémy Gáspár alispán, Danilovics János, Gaál Mihály, Ferenczy Elek, Kovács András. A küldöttség vezetője, Miskolczy főispán, üdvözlő beszédére ő felségétől a következő választ nyerte: _ »Örvendve fogadom ezúttal először az önök által képviselt uj Hajdumegye hódolatát s azt a trón iránti ragaszkodásuk zálogául tekintem, melyet, mint nem kétlem, e megye mindenkor kész leendettleg is bebizonyítani. E hűség, valamint a józan és valódi nyílt kocsin dr. Mondel altábornagy főhadsegéd kíséretében a megyeház elé hajtatott. A kapunál Tisza Kálmán miniszterelnök, gyászdíszruhában, valamint dr. Vay főispán várták már ő felségét. A király elhagyva fogatát, szűnni nem akaró éljenzés közt haladt fel az első emeletre, ahol számára trónemelvény volt felállítva. Időközben a teremben Borsodmegye összes katholikus egyházi hatóságainak képviselői összegyűltek volt már, míg a többi küldöttségek a folyosókon helyezkedtek el. Midőn ő felsége a terembe lépett, a jelenlevők lelkesült éljenzéssel fogadták őt és Samassa József egri érsek üdvözlő beszédet intézett hozzá, a melyre ő felsége következőleg válaszolt: »Üdvözlöm önöket, mint az egri fő- és a szomszédos egyházmegyék római és görög kath. klérusának képviselőit s örvendve fogadom hagyományos lojalitásuk ezen ujabbi nyilvánítását, mert erős azon hitem, hogy önökben nemcsak a trón és a haza hit támaszait, hanem egyszersmind szent hivatásukhoz képest a béke és egyetértés buzgó apostolait is szemlélhetem. Sorakoztassák híveiket a testvéries szeretetfegyvereivel az igazi hazafiság lobogója körül; terjeszszék hangosan a béke igéit s meg lehetnek győződve változhatatlan királyi kegyelmemről, párosulva azon forró óhajtásommal, hogy az isteni gondviselés áldja meg ebbeli törekvésüket.« (Hosszan tartó, viharos éljenzés.) Ezután Ge 11 ner százados térparancsnok és Gőcze honvédszázados vezetése alatt a katonai személyek tisztelegtek ő felségénél, megtéve ez alkalommal a szabályszerű jelentést is. A király kiváltképen a csapatok egészségi állapota iránt tudakozódott, a mely tökéletesen kielégítő. Utánna az evangélikusok küldöttsége következett, Péchy Tamás vezetése alatt. Péchy üdvözlő szavaira ő felsége ezeket válaszolta: »Az ágostai hitvallású evangelika egyház képviseletében tolmácsolt hódolatukat köszönettel veszem ; — hintsék el és ápolják híveik keblében a hiterkölcs, a testvéries egyetértés, valamint a törvények iránti tisztelet magvait s legyenek meggyőződve, hogy ezen törekvésük mindenkor királyi megelődésemmel fog találkozni.« (Lelkes éljenzés.) A király e küldöttség tagjaival társalgásba bocsátkozván, s nevezetesen Ivánka Imrétől érdeklődéssel tudakozódott a »vörös kereszt «-egylet ügyei felől. Bánó Józseffel szemben megjegyzé ő felsége, hogy már rég nem volt alkalma őt láthatni. Végül ő felsége a küldöttséget igen kegyesesen elbocsátván, az ev. reformátusok küldöttsége járult az uralkodó elé. Vezetőjük szavaira ezeket válaszolá ő felsége: »Kegyesen fogadom a reformált egyhéz nevében kifejezett hódolatukat; biztosítom önöket, hogy legfőbb véduri feladatomat hitsorsosaik irányában mindenkor szívesen teljesítem, amint önöktől is elvárom, hogy befolyásuk által a valláserkölcsiség szilárdítása mellett a gondjaikra bízott népességben a testvéries jó viszonyt minden vallású és nemzetiségű lakosokkal, valamint a törvények tiszteletét buzgóan ápolni és fentartani el nem mulasztandják.« (Élénk éljenzés.) hazafiság tanúsításában s megyéjük belügyeinek buzgó és lelkiismeretes felkarolásában jóakaró hajlamomra mindig számíthatnak. Biztosítsák ez érzelmeimről küldőiket is szives üdvözletemmel és fogadják őszinte köszönetemet itteni megjelenésükért.« (Lelkesült éljenzés.) Ezután Hevesmegye küldöttsége következett, e küldöttség tagjai a következők voltak: Beöthy Lajos főispán, Majzik Viktor alispán, Szele Gábor, Begovcsevics Róbert, Zsendovits József, Babics János, Iváky Rudolf, Tárkányi Béla, Visontai-Kovács László, Alberth Ferencz, Hartl Ede, Graefl Jenő, Beniczky György, gr. Keglevich Gyula, Nánássy Ignácz, Babics István, Rády Endre, Tavasy Antal. A főispán beszédjére ő felsége ezt válaszoló: »Heves megye nevében kifejezett hódoló üdvözletüket örvendve fogadom s legyenek meggyőződve, hogy a mily kedvesen tapasztalom a hi ragaszkodás ezen jeleit, szintoly rokonszenves indulattal kisérem a törvényhatóságok működését, ha azok valódi hivatásuktól áthatva belügyeik rendes kezelésével a megyei népesség javát s ez által egyszersmind atyai szándékaimat is előmozdítják, mely téren önökkel mindenkor szívesen találkozom. Fogadják egyébiránt meleg köszönetemet megjelenésükért s küldőik számára királyi üdvözletemet.« A küldöttség lelkesült éljenzéssel fogadta ő felsége e kegyes szavait, ki ez alatt azon kérdéssel fordult Kovács küldöttségi taghoz, hogy mikép jut ő — Kovács — Miskolczra ? mire Kovács azt válaszolá, hogy Hevesmegyében birtokkal bir. A küldöttség igen kegyesen bocsáttatott el, mire Mármarosmegye küldöttsége járult ő felsége elé. Miháka László alispán hódoló üdvözletére ő felsége ezen választ adta: »Nagyra becsülöm, hogy önök is az ország távol határszéléről ide siettek hódolatuk hűségük tanúsítására. Fogadják azért köszönetemet kedves emlékezetben tartván még azon pár évtizedek által elválasztott időt, midőn szép megyéjüket utolszor meglátogatom, biztosítsák Mármaros lakóit királyi üdvözletem mellett, hogy atyai szivemhez távolságukban is ép oly közel állanak, mint a közelebb testvérmegye népessége, s hogy jólétüket legjobb kivánatimmal kisérve bü ragaszkodásukat mindenkor kegyes indulattal tapasztalom.« (Hosszantartó éljenzés.) Ezután Graefl főispán vezetése alatt Szabolcsmegye küldöttségét fogadta ő felsége, melynek tagjai a következők voltak: Zoltán János, Bartholomeidesz János, Bónis Barnabás, Czóbel Imre, Degenfeld Imre gr., gróf Dessewffy Aurél, id. gr. Dessewffy Miklós, Eperjessy Ferencz, Verzár István, Fekete István, gróf Forgách László, Gencsy Albert, Hrabovszky Rudolf, Jármy József, Kállay András, Kállay János, Farkas Balázs, Kornis Ferencz, Krasznay Gábor, „Liptay Károly, ifj. gróf Lónyay Menyhért, Lukács Ödön, Mandel Pál, Ónodi Géza, Okolicsányi Lajos, Pillisy László, Pischerer József, Szentimrey Kálmán, Szoboszlay József, gr. Vay Ádám, gr. Vay Tibor, báró Vécsey József, Patay András, Pillisy Lajos, Kidliczkay József, Gencsy Béla, Kállay Jenő, gr. Pongrácz Jenő, ifj. gr. Dessewffy Miklós. A főispáni üdvözletre ő felsége ezeket monda: »Meg lévén győződve szavaik őszinteségéről, kedvesen fogadom üdvözletüket és itteni megjelenésüket. Sajnálom, hogy mostani utam nem vezetett megyéjükbe, közelebbről szemlélendő egyszersmind a népesség javaira irányzott tevékenységüket. Hinni akarom egyébiránt, hogy ebbeli működésük megelégedésemmel találkozott volna, s e reményben szívesen biztosítom önöket s küldőiket változatlan kegyelmemről. Üdvözöljék nevemben Szabolcs megye lakosságát. (Éljen!) Nyomban ezután Zemplén megye küldöttsége bocsáttatott ő felsége elé, mely küldöttség a következő urakból állott: Rókus József főispán, Makolay Etele alispán, gr. Andrássy Aladár, báró Balassa István, gr. Bombelles Lajos, Bukovszky Ferdinánd, Dessewffy Sándor esperes, Dókus Gyula, Feszter Tamás gör.-kath. esperes, Harkányi Frigyes, Potóczky Dezső, Prámer Alajos, gr. Szirmay Vilmos, gr. Sztáray Antal, báró Waldboth-Rassenheim Frigyes, ifj. br. Vay Miklós, br. Vay Sándor, Viczmándy Ödön, Zalay István, Zábráczky Ottó, Zábráczky Miklós. Dókus főispán üdvözlő szavaira ő felsége eképen válaszolt: »Köszönettel fogadom Zemplén megye nevében nyilvánított hódolatukat. Élénk óhajtásom lévén e szép megye anyagi és szellemi jólétének gyarapodása, nem ajánlhatom önöknek eléggé belügyeiknek rendes és lelkiismeretes kezelését s a közigazgatási viszonyoknak folytonos javítását. Kiváló feladata ez a törvényhatóságoknak, s nem kétlem, hogy ha e czél felé fogja irányozni az e megyében különösen számos értelmiség hazafias törekvéseit, ebbeli fáradozásáért a népesség boldogítása által gazdag jutalmat találand. Ismételem köszönetemet megjelenésükért, s tudassák küldőikkel szívélyes üdvözletemet«. (Lelkes éljenek.) Most Borsodmegye küldöttsége tisztelgett, melyek tagjai a következő urak voltak: Báró Vay Béla főispán, Bay Bertalan alispán, Lévay József főjegyző, Teper Lajos, dr. Markó László, Czakó Lajos, Bay Barnabás, Farkas Gusztáv, Bakos Antal, Molnár Bertalan, Kun Ábrahám, Kalász László, Fesze István, Miskolczi Pál, Lengyel Lajos, Szepessy Béla, Kiss Gyula, Szathmáry József, Hoszszufalvy László, Szombathy József, dr. Popper József, Répánszky Alajos, Lichtenstein József, Radvány István, Bizony Tamás, Berényi Gedeon, gr. Péchy Szilárd, Melczer Gyula, Brezovay László, Szmrecsányi Lajos, Orczy Gyula, Sztarek Tivadar, gr. Szirmay Alfréd, Szék Gábor, Szekrényessy Árpád, Szathmáry Király Pál, Szatmáry K. József, Sturmann György, Somogyi László, Sebestyén Ferencz, Sebe Alajos, Schusselka Gusztáv, Rökk Pál, gr. Csáky László, gróf Pallavicini Ipoly, Wolf Pál, Brezovay László, Weltner Mór, Vörösmarty György, Vadászy Pál, Zuber Ferencz, Újhelyi Lajos, Tóth Endre, Majthényi Ádám, Botlik Lajos, Juhász Alajos, Horváth Győző, gr. Guyen Edgár, Kelcz Pál, Horváth Sándor, Dobosy Dániel, Nikell Adolf, Stutter Gyula, Neogrády Lajos, Mocsáry Miklós, Mocsáry Lajos, Miklós Gyula, Melczer Béla, Mórán János, Bárdossy Mihály, Szepessy András, Ragályi Miklós, Liskovich Emil, Szepessy Kálmán, Szepessy Gyula, Mandelik Dániel, dr. Radvánszky Béla, Berger Manó, Bartányi Károly, Kudlovics L., Kudlovics L, Kiszely Pál, Kiszely János, Kiszely Ernő, Schmied József, Gröber József, Gencsy Ferencz, Forián János, Ficzere Gusztáv, Fekete József, Fáy Manó, Fáy Kálmán, Elek Kálmán, Édes Albert, Bornemissza József, Lengyel Sámuel, Lengyel Miklós, Majthényi Ádám, Majthényi Gyula, ifj. Losonczy Károly, id. Losonczy Károly, Losonczy Jenő, Farkas Károly, Fekete László, Nikell Aurél, Molnár Emil, Csépányi Ignácz, Zsóry Gusztáv, Gombor György, Feyer Endre, ifj. Szatmáry László, Fridely Ödön. A főispán hazafias és hódolatteljes üdvözlő beszédére ő felsége ezeket méltóztatott válaszolni: »Hódoló tisztelgésük örvendetes alkalmat nyújt nekem annak ismétlésére, hogy különös megelégedésemre szolgál hosszabb időt e megyében tölthetni; de örömmel használom fel ez alkalmat egyszersmind arra is, hogy a megye népességének s hatóságainak a jelen katonai öszpontosítás alkalmával tanusított készségéért s általában azon örvendetes jó egyetértésért, mely mint hallom, a katonaság és népesség közt e helyen fennáll, elismerésemet és megelégedésemet kifejezzem. Fogadják ezért önök az egész megyének szóló köszönetemet, és folytatva tovább is a közigazgatás rendes menetére irányzott dicséretes törekvésüket, kiváló kegyelmemre és hajlamomra mindenkor számíthatnak.« (Lelkesült, szűnni nem akaró éljenzés). A király ő felsége ezután hosszabb ideig cercle t tartva, kimerítően tudakozódott a megye viszonyai felől s végül igen kegyesen bocsátá el Borsodmegye küldöttségét, mire Debreczen város küldöttsége járult ő felsége elé, Miskolczy Lajos főispán vezetése alatt. E küldöttség a következő urakból állott: Simonffy Sámuel, Simonffy Imre polgármester, Laky Lajos, Kiss Lajos, Vásári István, Kunczik Gábor. — Miskolczy főispán üdvözlő szavait ő felsége a következő beszéddel viszonozta. »Legyenek meggyőződve, hogy különös megelégedésemre szolgál Debreczen városa küldötteit is azok sorában látni, kik itteni időzésem alkalmából megjelentek, hódolatuk nyilvánítására, tanúsítván ez által a kiváló igazi magyar város is, hogy a valódi hazafiságot elválaszthatlannak tartja a trón iránti hűt ragaszkodástól. Sajnálom, hogy a körülmények ezúttal nem engedik városuk meglátogatását; remélem azonban — ha erre talán nem sokára alkalmam leene — ott ugyanazon őszinte szíves érzelmekkel találkozhatni, melyeknek önök most oly meleg kifejezést adnak s melyekért szívesen küldöm polgártársaiknak királyi üdvözletemet s kegyelmem biztosítását. « A király ő felségének ezen kegyes szavaira, melyek kilátásba helyezék, hogy az uralkodó nemsokára meglátogatja Debreczen városát, a küldöttség tagjai közt leirhatlan lelkesedés tört ki. Midőn a viharos, szűnni nem akaró éljenzés lecsillapult, ő felsége a küldöttség minden tagját megszólításával tüntette ki s a legkegyesebben ereszté el a deputacziót. A debreczenieket a kassai küldöttség követte, mely a következő tagokból állott: Münster Tivadar polgármester, Antal Emil, Willmrotter Henrik, Demeter Titusz és Demeter Manó. — Vezetőjük, Münster polgármester szavaira ő felsége e választ adá: »Kegyesen fogadom hódolatukat s hinni akarom, hogy imént kifejezett szavaik Kassa városa lakosainak valódi érzelmeit tolmácsolják, melyeknek mindenkor tetteik is meg fognak felelni. Mondják meg egyébiránt küldőiknek, hogy kedves emlékben tartom még legutóbbi időzésemet városukban s vigyék meg nekik köszönetemet, hogy jelen alkalommal sem készek hű érzelmeiket nyilvánítani.« A küldöttség nagy lelkesedéssel fogadta ő felsége szavait. Ekkor Miskolcz városának küldöttségére került a sor, mely a következő urakból állott: Kun Bertalan, Margó Emílián, Zelenka Pál, Tóth Dániel, Kiss Károly, Parvy Alajos, Szmrecsányi Alajos, Rozenfeld Mayer, Horváth Lajos, Répánszky Alajos, Lichtenstein József, Radvány István, Dopper Ignácz, Soltész-Nagy Albert, dr. Csáthy Szabó István, dr. Juhász Pál, Pollák Mór, Kun József, Pollák Jakab, Spuller M. József, Dalnoky N. Barnabás, Berényi Gedeon, Ballai Ádám, Kun Lajos, Schack Antal, Berenczi Bertet, Borg E. M., Kohn Jakab, Diószeghy György, Tatár Béla, Kőris Kálmán, Szeremley Lajos, Popper József, Schick Gyula, Rácz Ádám, Bakos Antal, Rácz József, Kun István, Kovács György, Bossányi Gyula, Molnár Elek, Hollender Ede, Kun József, Bizony Tamás, Lévay József, Kovács Lajos, ifj. Tepper Lajos, Farkas Gusztáv, Fischmann Joachim, dr. Markó László, Mikuleczky István, Furmann János, Kulcsár Károly, Májer Rezső, dr. Ernszt Péter, Varcza Mihály, Varjassy Ferencz, Kérészi László, Zsarmay Győző, dr. Iles Soma, Bethlenfalvy István, Kun Tamás. A beszédet Solt ész-Nagy Kálmán polgármester mint a küldöttség vezetője tartá, mely üdvözlő szavakra ő felsége ezeket viszonzá: »Miskolcz városa képviselőinek tisztelgését szívesen fogadom. Örömmel látom e város gyarapodását és szépülését. Dicséretes tanúsága ez a helytartóság buzgó működésének, valamint a város polgárai hazafias lelkületének és áldozatkészségének. Legjobb kívánságaim kisérik ebbeli törekvéseiket s legyenek meggyőződve, hogy haladásukat s polgári kötelmeik önzéstelen buzgó teljesítését mindenkor meleg rokonszenvvel fogom szemlélni.« (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Ő felsége ekkor is behatóan beszédbe ereszkedett a küldöttség egyes tagjaival a város viszonyai felől. — Dr. Szabóhoz ö felsége egy kérdést intézett a lövöldére vonatkozólag. A királyi törvényszék pénzügyi és egyéb hatóságok azon tisztviselőit, kik a küldöttségi tagok voltak, Orvay törvényszéki elnök mutatta be ő felségének. Ezután az ügyvédi kamara tisztelgett. Elnöke Répászky rövid beszédet intézett ő felségéhez, melyre ez következőleg válaszolt: »Kedvesen fogadom az ügyvédi karnak hódoló tisztelgését. Igyekezzenek tovább is a népesség érdekeit lelkiismeretesen képviselni s nemes hivatásuk ilyetén teljesítését mindenkor rokonszenves indulattal fogom kisérni.« Az ő felsége szavait követő éljenzés elhangzásával a kereskedelmi kamara küldöttsége járult ő felsége elé, ki Radványi kamaraelnök üdvözlő szavaira ezeket adta válaszul: »Fogadják köszönetemet hn érzelmű szavaikért. Örvendve látom, hogy az ipar és kereskedelem e helyen oly szép lendületet nyer s nem kétlem, hogy annak szilárd alapon való fejlesztése még mindinkább virágzóbb jövőt igér. Legyenek meggyőződve, hogy becsületes munkásságra alapított érdekeik nálam minden alkalommal meleg pártolásra és oltalomra fognak találni.« Az izraelita hitközség küldöttségének, mely dr. I . e vezetése alatt mutatta be hódolatát ő felségének, ki a küldöttség vezetője által mondott üdvözlő beszédre igy válaszolt: »Hűségök és ragaszkodásuk biztosítását kedvesen fogadom. Népeim minden osztályának megelégedését egyaránt óhajtván, bízzanak mindenkor oltalmamban, melyet annál szívesebben ígérek, minél inkább fogja hitsorsosaik magatartása őket erre ezentúl is érdemessé tenni.« (Lelkes éljenzés.) Ezután ő felsége 40 néptanító küldöttségét fogadta, melyet a tanfelügyelő mutatott be ő felségének, ki a tisztelgőket kegyesen bocsátá el. Végül Borsodmegye 181 községe összes községi biráinak és jegyzőinek 8 szolgabiró által vezetett igen érdekes küldöttsége következett, mely deputácziónak üdvözlő beszédére ő felsége ezt adta válaszul: »Örvendve látom itt összegyülekezve oly nagy számban e megye községeinek elöljáróit s kedves jeléül tekintem ezt a királyi trón iránti bit ragaszkodásuknak. — Nem ismeretlen előttem, hogy önöknek i3 hivatásuk teljesítésében többféle nehézségekkel kell megküzdeni, de szintelg tagadhatatlan, hogy rendezett községi viszonyok egyik fő alapját képezik az állami életnek, s azért ha olykor súlyosabb terhek is nehezednek vállaikra, kölcsönözzön erőt és kitartást azon nemes öntudat, hogy működésük által nem csak polgártársaiknak, hanem az egész ország érdekeinek is hasznosan szolgálnak, melyek csak becsületes munkásság, a törvények tisztelete s a kötelmek lelkiismeretes teljesítése által fejleszthetők áldást hozólag. Buzgó működésüket s egyeseknek e részbeli kiváló érdemeit mindenkor kegyes indulattal fogom kisérni. Térjenek vissza szerencsésen lakhelyeibe s vigyék meg polgártársaiknak szívélyes királyi üdvözletemet.« Lelkesült, dörgő éljenzés viharzott fel ő felsége e szavaira, ki e küldöttség igen számos tagjával váltott szót a legszivélyesebb módon. A küldöttség tagjai közül sokan könnyező szemmel jöttek ki a teremből, annyira meghatotta őket ő felsége kegyessége. A kisebb küldöttségeket ő felsége a kisteremben fogadta, mely alkalommal — valamint egyáltalában az egész fogadtatás alatt, Tisza Kálmán miniszterelnök folyton ő felsége oldala mellett volt. Déli tizenkét óra előtt ő felsége visszahajtatott lakására. Budapest, szeptember 11. A danczigi találkozás még mindig élénken foglalkoztatja s hihetőleg még fogja is foglalkoztatni a sajtót, különösen a külföldit, melynek egyes közegei ij meg új verziókat hoznak az entrevueről, így egy berlini távirat szerint ottani jól értesült körökben a császár találkozás eredményeként biztosnak tartjáka politikai helyzet tisztázását a meszsze terjedő egyetértés alapján.« Bismarck és Szaburov berlini orosz követ együttutazása Danczigtól Varzinig arra magyaráztatik, hogy »a tárgyalások eredményének megállapítása végett történt.« Bismarck lapja, a berlini »Nordd. Alig. Ztg.« konstatálja, hogy az összes német pártok lapjai örvendetesen egyetértenek abban, hogy az entrevue a legörvendetesebb következményeket ígéri az európai béke fentartására nézve. Ezekhez egy mecklenburgi lap, mely authentikus berlini tudósításokat szokott közölni, azt mondja még, hogy kétségtelen, miszerint nemsokára a czár Ferencz József császár -királylyal is találkozni fog. És ismét a berlini »Tribüne« pétervári tudósításai szerint Németország és monarchiánk a külpolitikai kérdésekre és a szoczializmus átalánosan elismert veszélyességére nézve barátságos neutralitásra kötelezik magukat Oroszország irányában, mely viszont szomszédainak nyugtalanítását s birtokaik bárminő kétségbe vonását megengedni nem fogja. Olaszországból is örvendetes hírek érkeznek, így Humbert olasz király Paduában a hadgyakorlatok s a színielőadás alkalmával feltűnő módon tüntette ki a német és osztrák-magyar katonatiszteket. Egy bécsi tudósítójának pedig az olasz királyi házhoz közel álló egyéniség mondotta, hogy a király élénk óhaja, az utóbbi évek békés politikáját tovább folytatva, Olaszországot közeli viszonyba hozni Német- és Ausztria- Magyarországhoz. Hasonlóképen az olasz kormány is, az utóbbi időkben beállott politikai nehézségek által nyugtalanítva, ezen czél felé törekszik. A danczigi találkozásra pedig így nyilatkozott azon magas állású olasz egyéniség : az entrevue többé-kevésbé a két uralkodó személyes kezdeményezésére vezethető viszsza ; szövetség pedig Orosz-, Német- és Ausztria-Magyarország között nem lehetséges. Ez az olasz mérvadó körök fölfogása ezen kérdésről. Francziaországnak komolyan meggyűlt a baja az észak-afrikai mozgalmakkal, melyek lecsendesülés helyett folyton gyarapodnak. Legutóbb ismét három zászlóalj katonaságot küldött a franczia kormány Marseillen át Afrikába, hol a lázadásnak két czentruma működik. Az egyik : Kata-Elkediri falu Szuza mellett, a másik Kalitán. Szuza környéke pár falu kivételével teljes lázongásban van. Hire járt, hogy a tuniszi bej le fog köszönni, illetőleg »leköszöntetik« a francziák, de e brrt — egyelőre legalább — alaptalannak jelzi egy marseillei sürgöny. Oadesz és Maniba vidékein arab csapattestek tűntek föl. A francziák lefoglaltak ugyan a lázongó araboktól egy puskapor-gyárt, de nyomban támadt más helyette. — Báró Teschenberg Ernő meghatalmazott miniszter és rendkívüli követ, a közös külügyi hivatalnak egyik legfényesebb tehetségű és kitűnő képzettségű tagja, mint őszinte részvéttel értesülünk gyengélkedés folytán kénytelen lesz egy ideig Olaszországban tartózkodni. Báró Teschenberg, habár a külügyminisztérium tagjai között egyike a legfiatalabbaknak, két fontos osztály vezetésével van megbízva, ami ép annyi munkával, mint felelősséggel jár. A báró, ki hivatalbeli ritka buzgósága mellett, mint kitűnő politikai író is ismeretes, szellemi munkássága túlfeszítése által gyengítette meg egészségét, de mint halljuk, azon örvendetes reményünk lehet, hogy nem sokára ismét vissza lesz adva hivatásának. Kívánjuk, hogy a kitűnő fiatal államférfiú minél előbb felépüljön. — Az danczigi találkozásnak a bécsi kabinet részől való felfogásáról a »Köln. Ztg.« oly jelentéseket hoz Berlinből, melyek megszüntetik ama nézetet, mintha a német-osztrákmagyar szövetség a két császár találkozása által bármi módon érintethetnék. Mióta megtudták Berlinben, hogy Vilmos császár üdvözöltetése a kos-