A Hon, 1881. szeptember (19. évfolyam, 239-268. szám)

1881-09-12 / 250. szám

250. szám. ] 9-dik évfolyam. Szerkesztési iroda* Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad*­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK am­túgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoké tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: MBHMfcyUMBBMHHmaBOMWn POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1881. Hétfő, szeptember 12. Hladd-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Utótízet­hí dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra....................................................Sfrt 3 hónapra................................................. . 8 , 6 hónapra ....... . . . . h­ . Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felül* fizetés negyedévenkint...............................1 » A­z előfizetés­­is év folytán minden hónapban mega­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mim­­denkor a hó első napjától számittatik. Fogadtatások a király által. Budapest, szeptember 11. Miskolci, szept. 11. (Ered. sürg.) Miskol­­czon ma egész nagyvárosias pezsgő élet uralkodik. Reggel 6 órakor ideérkezett a M­a­r­z­s­e főfelügyelő által vezetett külön vonat, mely Rudolf trónörö­köst, gr. B­y­r­a­n­d­t-R­h­e­i­d­t közös hadügyminisz­tert és az idegen államoktól jött katonatiszteket hoz­ta a városba. A pályaudvaron br. M­o­n­d­e­l altá­bornagy főhadsegéd, Szende Béla honv. miniszter, Jekelfalusy min. tanácsos, br. Vay főispán, Bay alispán, S­o­lt­é­s­z-N­agy Kálmán polgár­­mester, T­o­l­n­a­y vezérigazgató és a trónörökös jö­vetele felől értesült nagyszámú gyönyörű közönség várakozott az érkezőkre. A főispán rövid üdvözlő be­szédére a trónörökös azt válaszola, hogy igen örül e vidéket meglátogathatni. A trónörökös a jelenlevők lel­kes éljenzétei közt ült a készen álló fogatra s hala­déktalanul a király ő felségéhez hajtatott. Míg a trónörökös a királyi lakáshoz ért, útközben mindenütt hasonlóképen a legrokonszenvesebb ovácziók tárgya volt. Megérkezés után a külföldi katonatisztek kije­lölt lakásaikra vezettettek. Ezalatt a király lakásául szolgáló épület környékén roppant néptömeg gyűlt össze, mely a királyt és Rudolf trónörököst, kik 8 órakor a tem­plomba mentek misét hallgatni, türelmetlenül várta. A misét S­a­m a­s­s­a egri érsek mondta. Jelen voltak Tisza Kálmán és Szende Béla miniszterek, a városban időző küldöttségek tagjainak legnagyobb része — mindnyájan teljes díszben,­­ valamint szá­mos magasrangú katonatiszt. Félóra múlva ő felsége a trónörökössel együtt visszatért lakosztályába, mely alkalommal a közönség részéről mindketten ismét a legviharosabban üdvözöltettek. A királyi lakás előtt összeverődött néptömeg azonban még most sem oszlott szét, miután ő felsége hazatértével megkezdődött az idegen tisztek felvonulása, kik ez alkalomra különböző, s gyakran igen pom­pás disz-egyenruháikat ölték magukra. Ő felsége fél órai kihallgatáson fogadta ez urakat s minden egyessel közülök társalgóit. Kilencz óra után Rudolf trón­örökös Eschenbacher őrnagy szárnysegéd kísé­retében visszatért Ónodra. A megyeházban, melynek nagy termében fo­gadta ő felsége a különböző küldöttségek tisztelgését, időközben összegyülekeztek a küldöttségek tagjai, legnagyobb részt remek nemzeti díszruhákban. A Stö­­germayer szállótól a megyeházig terjedő utón a dísz­letek megnyittattak, kijavíttattak s sűrű tömegekből képződő sorfal várta ő felsége érkezését. Tiz óra előtt hullani kezdett az eső, de a közönség helyt állott s csak akkor kezdett oszladozni, midőn a királyt már üdvözölhette. Tiz órakor ő felsége köpenybe burkolva Ezután Abaujmegye küldöttsége következett, mely Komáromi László alispán, Fábián János, Far­kas István, Kálnay Sándor, Kaczvinszky Viktor, Danilovics Mihály, gr. Hunyady László, Péchy Ta­más, Szathmáry Miklós, Bárczay Ödön, Bezsák Fe­­rencz, Darvas Béla, Widder Ignácz, Vitéz Győző urakból állott. Darvas Imre főispán a küldött­ség vezetőjének üdvözlő beszédére ő felsége eze­ket monda: »Kedves emlékezetben tartván az őszinte ra­gaszkodás szeretet jeleit, melyeket néhány év előtt me­gyéjükben tapasztaltam, valamint a népségnek ez időben hasonló alkalomból tanúsított készségét, csak örvendve fogadhatom e megye küldöttjeinek hódoló üdvözletét. Biztosítsák ennélfogva küldőiket változat­lan jóakaró hajlamomról-s fogadják önök is köszöne­­temet idejövetelükért. Őszinte köszönettel viszonzom az imént kifejezett hűséges érzelmeket s itteni meg­jelenésüket. Adja az ég, hogy a természet által be­cses adományokkal megáldott szép megyéjük tartós anyagi jólétnek, valamint a közművelődés és jó köz­­igazgatás előmozdítása által teljes megelégedésnek örvendhessen. Ezt kívánom szivemből önöknek és küldőiknek mindenkor jóakaró kegyes indulattal.« (Lelkes éljenzés.) E küldöttség után Gömörmegye küldött­sége tisztelgett ő felségénél, mely a következő tagok­ból állott: Szontágh Bertalan alispán, gr. Andrássy Manó, gr. Serényi László, gr. Forgách Gyula, dr. Nyáry Sándor, Ragályi Gyula, Radvánszky Károly, Szent­­miklóssy Aladár, Fáy Barnabás, Fáy Viktor, Farkas Ábrahám, id. Hegyessy Sándor, Tornallyai Zoltán, Hevessy Benedek, Szontágh Pál, Csider Károly, Gö­­möry János, Schlosser Albert, Czékus István supe­rintended, Hoffman Vendel kanonok, Szentpétery Sámuel reform, lelkész, Fáy László, Szentistványi Ár­pád, Hevessy Bertalan, Erőssy Lajos, Molnár József, Kubinyi Andor, Meskó Samu, Stnymmel Samu, Sza­bó György, Bornemisza László, Szakáll Antal. Gömör megye deputáczióját Hajdúmegye kö­vette, melynek tagjaiként a következő urak jelentek meg ő felsége előtt: Weszprémy Gáspár alispán, Da­nilovics János, Gaál Mihály, Ferenczy Elek, Kovács András. A küldöttség vezetője, Miskolczy főispán, üdvözlő beszédére ő felségétől a következő választ nyerte: _ »Örvendve fogadom ez­úttal először az önök által képviselt uj Hajdumegye hódolatát s azt a trón iránti ragaszkodásuk zálogául tekintem, melyet, mint nem kétlem, e megye mindenkor kész leend­­ettleg is bebizonyítani. E hűség, valamint a józan és valódi nyílt kocsin dr. M­o­n­d­e­l altábornagy főhadsegéd kíséretében a megyeház elé hajtatott. A kapunál T­i­­s­z­a Kálmán miniszterelnök, gyászdíszruhában, vala­mint dr. V­a­y főispán várták már ő felségét. A ki­rály elhagyva fogatát, szűnni nem akaró éljenzés közt haladt fel az első emeletre, a­hol számára trónemel­vény volt felállítva. Időközben a teremben Borsod­­megye összes katholikus egyházi hatóságainak képvi­selői összegyűltek volt már, míg a többi küldöttségek a folyosókon helyezkedtek el. Midőn ő felsége a terembe lépett, a jelenlevők lelkesült éljenzéssel fogadták őt és Samassa József egri érsek üdvözlő beszédet intézett hozzá, a melyre ő felsége következőleg válaszolt: »Üdvözlöm önöket, mint az egri fő- és a szom­szédos egyházmegyék római és görög kath. klérusá­nak képviselőit s örvendve fogadom hagyományos lojalitásuk ezen ujabbi nyilvánítását, mert erős azon hitem, hogy önökben nemcsak a trón és a haza hit támaszait, hanem egyszersmind szent hivatásukhoz képest a béke és egyetértés buzgó apostolait is szem­lélhetem. Sorakoztassák híveiket a testvéries szeretetfegy­­vereivel az igazi hazafiság lobogója körül; terjeszszék hangosan a béke igéit s meg lehetnek győződve vál­­tozhatatlan királyi kegyelmemről, párosulva azon forró óhajtásommal, hogy az isteni gondviselés áldja meg ebbeli törekvésüket.« (Hosszan tartó, viharos éljenzés.) Ezután G­e 11 n­e­r százados térparancsnok és Gőcze honvédszázados vezetése alatt a katonai személyek tisztelegtek ő felségénél, megté­ve ez alkalommal a szabályszerű jelentést is. A király kiváltképen a csapatok egészségi állapota iránt tuda­kozódott, a mely tökéletesen kielégítő. Utánna az evangélikusok küldöttsé­­g­e következett, Péchy Tamás vezetése alatt. Péchy üdvözlő szavaira ő felsége ezeket vá­laszolta: »Az ágostai hitvallású evangelika egyház kép­viseletében tolmácsolt hódolatukat köszönettel ve­szem ; — hintsék el és ápolják híveik keblében a hit­erkölcs, a testvéries egyetértés, valamint a törvények iránti tisztelet magvait s legyenek meggyőződve, hogy ezen törekvésük mindenkor királyi megelődé­­semmel fog találkozni.« (Lelkes éljenzés.) A király e küldöttség tagjaival társalgásba bo­csátkozván, s nevezetesen Ivánka Imrétől érdeklő­déssel tudakozódott a »vörös kereszt «-egylet ügyei felől. Bánó Józseffel szemben megjegyzé ő felsége, hogy már rég nem volt alkalma őt láthatni. Végül ő felsége a küldöttséget igen kegyesesen elbocsátván, az ev. reformátusok küldöttsége járult az uralkodó elé. Vezetőjük szavaira ezeket válaszolá ő felsége: »Kegyesen fogadom a reformált egyhéz nevé­ben kifejezett hódolatukat; biztosítom önöket, hogy legfőbb véduri feladatomat hitsorsosaik irányában mindenkor szívesen teljesítem, a­mint önöktől is el­várom, hogy befolyásuk által a valláserkölcsiség szi­lárdítása mellett a gondjaikra bízott népességben a testvéries jó viszonyt minden vallású és nemzetiségű lakosokkal, valamint a törvények tiszteletét buzgóan ápolni és fen­tar­tani el nem mulasztandják.« (Élénk éljenzés.) hazafiság tanúsításában s megyéjük belügyeinek buzgó és lelkiismeretes felkarolásában jóakaró haj­lamomra mindig számíthatnak. Biztosítsák ez érzel­meimről küldőiket is szives üdvözletemmel és fogad­ják őszinte köszönetemet itteni megjelenésükért.« (Lelkesült éljenzés.) Ezután Hevesmegye küldöttsége következett, e küldöttség tagjai a következők voltak: Beöthy Lajos főispán, Majzik Viktor alispán, Szele Gábor, Begovcsevics Róbert, Zsendovits József, Babics János, Iváky Rudolf, Tárkányi Béla, Vison­­tai-Kovács László, Alberth Ferencz, Hartl Ede, Graefl Jenő, Beniczky György, gr. Keglevich Gyula, Nánássy Ignácz, Babics István, Rády Endre, Tavasy Antal. A főispán beszédjére ő felsége ezt vála­szoló: »Heves megye nevében kifejezett hódoló üdvöz­letüket örvendve fogadom s legyenek meggyőződve, hogy a mily kedvesen tapasztalom a hi ragaszkodás ezen jeleit, szintoly rokonszenves indulattal kisérem a törvényhatóságok működését, ha azok valódi hiva­tásuktól áthatva belügyeik rendes kezelésével a me­gyei népesség javát s ez által egyszersmind atyai szán­dékaimat is előmozdítják, mely téren önökkel min­­denkor szívesen találkozom. Fogadják egyébiránt me­leg köszönetemet megjelenésükért s küldőik számára királyi üdvözletemet.« A küldöttség lelkesült éljenzéssel fogadta ő fel­sége e kegyes szavait, ki ez alatt azon kérdéssel for­dult Kovács küldöttségi taghoz, hogy mikép jut ő — Kovács — Miskolczra ? mire Kovács azt vála­­szolá, hogy Hevesmegyében birtokkal bir. A küldött­ség igen kegyesen bocsáttatott el, mire M­á­r­maros­megye küldöttsége járult ő felsége elé. M­i­h­á­­­k­a László alispán hódoló üdvözletére ő felsége ezen választ adta: »Nagyra becsülöm, hogy önök is az ország tá­vol határszéléről ide siettek hódolatuk hűségük tanúsítására. Fogadják azért köszönetemet kedves emlékezetben tartván még azon pár évtizedek által elválasztott időt, midőn szép megyéjüket utolszor meglátogatom, biztosítsák Mármaros lakóit királyi üdvözletem mellett, hogy atyai szivemhez távolságuk­ban is ép oly közel állanak, mint a közelebb testvér­megye népessége, s hogy jólétüket legjobb kivánatim­­mal kisérve bü ragaszkodásukat mindenkor kegyes indulattal tapasztalom.« (Hosszantartó éljenzés.) Ezután Graefl főispán vezetése alatt S­z­a­­bolcsmegye küldöttségét fogadta ő felsége, mely­nek tagjai a következők voltak: Zoltán János, Bartholomeidesz János, Bónis Barnabás, Czóbel Imre, Degenfeld Imre gr., gróf Dessewffy Aurél, id. gr. Dessewffy Miklós, Eperjessy Ferencz, Verzár István, Fekete István, gróf Forgách László, Gencsy Albert, Hrabovszky Rudolf, Jármy József, Kállay András, Kállay János, Farkas Ba­lázs, Kornis Ferencz, Krasznay Gábor, „Liptay Ká­roly, ifj. gróf Lónyay Menyhért, Lukács Ödön, Man­­del Pál, Ónodi Géza, Okolicsányi Lajos, Pillisy László, Pischerer József, Szentimrey Kálmán, Szo­­boszlay József, gr. Vay Ád­ám, gr. Vay Tibor, báró Vécsey József, Patay András, Pillisy Lajos, Kid­­liczkay József, Gencsy Béla, Kállay Jenő, gr. Pon­­grácz Jenő, ifj. gr. Dessewffy Miklós. A főispáni üdvözletre ő felsége ezeket monda: »Meg lévén győződve szavaik őszinteségéről, kedvesen fogadom üdvözletüket és itteni megjelené­süket. Sajnálom, hogy mostani utam nem vezetett megyéjükbe, közelebbről szemlélendő egyszersmind a népesség javaira irányzott tevékenységüket. Hinni akarom egyébiránt, hogy ebbeli működésük megelé­gedésemmel találkozott volna, s e reményben szívesen biztosítom önöket s küldőiket változatlan kegyelmem­ről. Üdvözöljék nevemben Szabolcs megye lakosságát. (Éljen!) Nyomban ezután Zemplén megye kül­döttsége bocsáttatott ő felsége elé, mely küldöttség a következő urakból állott: Rókus József főispán, Makolay Etele alispán, gr. Andrássy Aladár, báró Balassa István, gr. Bom­­belles Lajos, Bukovszky Ferdinánd, Dessewffy Sán­dor esperes, Dókus Gyula, Feszter Tamás gör.-kath. esperes, Harkányi Frigyes, Potóczky Dezső, Prámer Alajos, gr. Szirmay Vilmos, gr. Sztáray Antal, báró Waldboth-Rassenheim Frigyes, ifj. br. Vay Miklós, br. Vay Sándor, Viczmándy Ödön, Zalay István, Zábráczky Ottó, Zábráczky Miklós. Dókus főispán üdvözlő szavaira ő felsége eképen válaszolt: »Köszönettel fogadom Zemplén megye nevében nyilvánított hódolatukat. Élénk óhajtásom lévén e szép megye anyagi és szellemi jólétének gyarapodása, nem ajánlhatom önöknek eléggé belügyeiknek rendes és lelkiismeretes kezelését s a közigazgatási viszo­nyoknak folytonos javítását. Kiváló feladata ez a törvényhatóságoknak, s nem kétlem, hogy ha e czél felé fogja irányozni az e megyében különösen számos értelmiség hazafias törekvéseit, ebbeli fáradozásáért a népesség boldogítása által gazdag jutalmat talá­­land. Ismételem köszönetemet megjelenésükért, s tu­dassák küldőikkel szívélyes üdvözletemet«. (Lelkes éljenek.) Most Borsodmegye küldöttsége tisztelgett, melyek tagjai a következő urak voltak: Báró Vay Béla főispán, Bay Bertalan alispán, Lévay József főjegyző, Teper Lajos, dr. Markó László, Czakó Lajos, Bay Barnabás, Farkas Gusztáv, Bakos Antal, Molnár Bertalan, Kun Ábrahám, Kalász László, Fesze István, Miskolczi Pál, Lengyel Lajos, Szepessy Béla, Kiss Gyula, Szathmáry József, Hosz­­szufalv­y László, Szombathy József, dr. Popper Jó­zsef, Répánszky Alajos, Lichtenstein József, Radvány István, Bizony Tamás, Berényi Gedeon, gr. Péchy Szilárd, Melczer Gyula, Brezovay László, Szmrecsá­­nyi Lajos, Orczy Gyula, Sztarek Tivadar, gr. Szirmay Alfréd, Szék Gábor, Szekrényessy Árpád, Szathmáry Király Pál, Szatmáry K. József, Sturmann György, Somogyi László, Sebestyén Ferencz, Sebe Alajos, Schusselka Gusztáv, Rökk Pál, gr. Csáky László, gróf Pallavicini Ipoly, Wolf Pál, Brezovay László, Weltner Mór, Vörösmarty György, Vadászy Pál, Zuber Ferencz, Újhelyi Lajos, Tóth Endre, Maj­­thényi Ádám, Botlik Lajos, Juhász Alajos, Hor­váth Győző, gr. Guyen Edgár, Kelcz Pál, Horváth Sándor, Dobosy Dániel, Nikell Adolf, Stutter Gyula, Neogrády Lajos, Mocsáry Miklós, Mocsáry Lajos, Miklós Gyula, Melczer Béla, Mórán János, Bárdossy Mihály, Szepessy András, Ragályi Miklós, Lisko­­vich Emil, Szepessy Kálmán, Szepessy Gyula, Man­­delik Dániel, dr. Radvánszky Béla, Berger Manó, Bartányi Károly, Kudlovics L., Kudlovics L, Kiszely Pál, Kiszely János, Kiszely Ernő, Schmied József, Gröber József, Gencsy Ferencz, Forián János, Fi­­czere Gusztáv, Fekete József, Fáy Manó, Fáy Kál­mán, Elek Kálmán, Édes Albert, Bornemissza József, Lengyel Sámuel, Lengyel Miklós, Majthényi Ádám, Majthényi Gyula, ifj. Losonczy Károly, id. Losonczy Károly, Losonczy Jenő, Farkas Károly, Fekete László, Nikell Aurél, Molnár Emil, Csépányi Ignácz, Zsóry Gusztáv, Gombor György, Feyer Endre, ifj. Szatmáry László, Fridely Ödön. A főispán hazafias és hódolatteljes üdvözlő be­szédére ő felsége ezeket méltóztatott vá­laszolni: »Hódoló tisztelgésük örvendetes alkalmat nyújt nekem annak ismétlésére, hogy különös megelégedé­semre szolgál hosszabb időt e megyében tölthetni; de örömmel használom fel ez alkalmat egyszersmind arra is, hogy a megye népességének s hatóságainak a jelen katonai öszpontosítás alkalmával tanusított készségéért s általában azon örvendetes jó egyet­értésért, mely mint hallom, a katonaság és né­pesség közt e helyen fennáll, elismerésemet és meg­elégedésemet kifejezzem. Fogadják ezért önök az egész megyének szóló köszönetemet, és folytatva to­vább is a közigazgatás rendes menetére irányzott di­cséretes törekvésüket, kiváló kegyelmemre és hajla­momra mindenkor számíthatnak.« (Lelkesült, szűnni nem akaró éljenzés). A király ő felsége ezután hosszabb ideig cercle­ t tartva, kimerítően tudakozódott a megye viszonyai felől s végül igen kegyesen bocsátá el Borsodmegye küldöttségét, mire Debreczen város küldöttsége járult ő felsége elé, Miskolczy Lajos főispán vezetése alatt. E küldöttség a következő urakból állott: Simonffy Sámuel, Simonffy Imre polgármester, Laky Lajos, Kiss Lajos, Vásári István, Kunczik Gábor. — Miskolczy főispán üdvözlő szavait ő felsége a következő beszéddel viszonozta. »Legyenek meggyőződve, hogy különös megelé­gedésemre szolgál Debreczen városa küldötteit is azok sorában látni, kik­ itteni időzésem alkalmából megjelentek, hódolatuk nyilvánítására, tanúsítván ez által a kiváló igazi magyar város is, hogy a valódi hazafiságot elválaszthatlannak tartja a trón iránti hűt ragaszkodástól. Sajnálom, hogy a körülmények ez­úttal nem engedik városuk meglátogatását; remélem azonban — ha erre talán nem sokára alkalmam leene — ott ugyanazon őszinte szíves érzelmekkel találkozhatni, melyeknek önök most oly meleg kife­jezést adnak s melyekért szívesen küldöm polgártár­saiknak királyi üdvözletemet s kegyelmem biztosí­tását. « A király ő felségének ezen kegyes szavaira, me­lyek kilátásba helyezék, hogy az uralkodó nemsokára meglátogatja Debreczen városát, a küldöttség tagjai közt leirhatlan lelkesedés tört ki.­­ Midőn a viharos, szűnni nem akaró éljenzés lecsillapult, ő felsége a kül­döttség minden tagját megszólításával tüntette ki s a legkegyesebben ereszté el a deputacziót. A debreczenieket a kassai küldöttség kö­vette, mely a következő tagokból állott: Münster Tivadar polgármester, Antal Emil, Willmrotter Henrik, Demeter Titusz és Demeter Manó. — Vezetőjük, Münster polgármester sza­vaira ő felsége e választ adá: »Kegyesen fogadom hódolatukat s hinni aka­rom, hogy imént kifejezett szavaik Kassa városa la­kosainak valódi érzelmeit tolmácsolják, melyeknek mindenkor tetteik is meg fognak felelni. Mondják meg egyébiránt küldőiknek, hogy kedves emlékben tartom még legutóbbi időzésemet városukban s vigyék meg nekik köszönetemet, hogy jelen alkalommal sem kés­zek hű érzelmeiket nyilvánítani.« A küldöttség nagy lelkesedéssel fogadta ő fel­sége szavait. Ekkor M­i­s­k­o­l­c­z városának küldöttségére került a sor, mely a következő urakból állott: Kun Bertalan, Margó Emílián, Zelenka Pál, Tóth Dániel, Kiss Károly, Parvy Alajos, Szmrecsá­­nyi Alajos, Rozenfeld Mayer, Horváth Lajos, Ré­­pánszky Alajos, Lichtenstein József, Radvány Ist­ván, Dopper Ignácz, Soltész-Nagy Albert, dr. Csáthy Szabó István, dr. Juhász Pál, Pollák Mór, Kun Jó­zsef, Pollák Jakab, Spuller M. József, Dalnoky N. Barnabás, Berényi Gedeon, Ballai Ádám, Kun La­jos, Schack Antal, Berenczi Bert­e­t, Borg E. M., Kohn Jakab, Diószeghy György, Tatár Béla, Kőris Kálmán, Szeremley Lajos, Popper József, Schick Gyula, Rácz Ádám, Bakos Antal, Rácz József, Kun István, Kovács György, Bossányi Gyula, Molnár Elek, Hollender Ede, Kun József, Bizony Tamás, Lévay József, Kovács Lajos, ifj. Tepper Lajos, Far­kas Gusztáv, Fischmann Joachim, dr. Markó László, Mikuleczky István, Furmann János, Kulcsár Ká­roly, Máj­er Rezső, dr. Ernszt Péter, Varcza Mihály, Varjassy Ferencz, Kérészi László, Zsarmay Győző, dr. Iles Soma, Bethlenfalvy István, Kun Tamás. A beszédet S­o­lt é­s­z-N­agy Kálmán polgár­­mester mint a küldöttség vezetője tartá, mely üdvözlő szavakra ő felsége ezeket viszonzá: »Miskolcz városa képviselőinek tisztelgését szí­vesen fogadom. Örömmel látom e város gyarapodását és szépülését. Dicséretes tanúsága ez a helytartóság buzgó működésének, valamint a város polgárai haza­fias lelkületének és áldozatkészségének. Legjobb kí­vánságaim kisérik ebbeli törekvéseiket s legyenek meggyőződve, hogy haladásukat s polgári kötelmeik önzéstelen buzgó teljesítését mindenkor meleg rokon­­szenvvel fogom szemlélni.« (Hosszantartó lelkes él­jenzés.) Ő felsége ekkor is behatóan beszédbe ereszke­dett a küldöttség egyes tagjaival a város viszonyai felől. — Dr. Szabóhoz ö felsége egy kérdést inté­zett a lövöldére vonatkozólag. A királyi törvényszék pénzügyi és egyéb hatóságok azon tisztviselőit, kik a küldöttségi tagok voltak, O­r­­­v­a­y törvényszéki el­nök mutatta be ő felségének. Ezután az ügyvédi kamara tisztel­gett. Elnöke Répászky rövid beszédet intézett ő felségéhez, melyre ez következőleg vá­laszolt: »Kedvesen fogadom az ügyvédi karnak hódoló tisztelgését. Igyekezzenek tovább is a népesség érde­keit lelkiismeretesen képviselni s nemes hivatásuk ilyetén teljesítését mindenkor rokonszenves indulat­tal fogom kisérni.« Az ő felsége szavait követő éljenzés elhangzá­sával a kereskedelmi kamara küldöttsége já­rult ő felsége elé, ki Radványi kamara­elnök üd­vözlő szavaira ezeket adta válaszul: »Fogadják köszönetemet hn érzelmű szavaikért. Örvendve látom, hogy az ipar és kereskedelem e he­lyen oly szép lendületet nyer s nem kétlem, hogy annak szilárd alapon való fejlesztése még mindinkább virág­zóbb jövőt igér. Legyenek meggyőződve, hogy becsü­letes munkásságra alapított érdekeik nálam minden alkalommal meleg pártolásra és oltalomra fognak találni.« Az izraelita hitközség küldöttségének, mely dr. I . e­­ vezetése alatt mutatta be hódolatát ő felségének, ki a küldöttség vezetője által mondott üdvözlő beszédre igy válaszolt: »Hűségök és ragaszkodásuk biztosítását kedve­sen fogadom. Népeim minden osztályának megelége­dését egyaránt óhajtván, bízzanak mindenkor oltal­mamban, melyet annál szívesebben ígérek, minél in­kább fogja hitsorsosaik magatartása őket erre ezen­túl is érdemessé tenni.« (Lelkes éljenzés.) Ezután ő felsége 40 néptanító küldött­ségét fogadta, melyet a tanfelügyelő mutatott be ő felségének, ki a tisztelgőket kegyesen bocsátá el. Végül Borsodmegye 181 községe összes községi biráinak és jegyzőinek 8 szolgabiró által vezetett igen érdekes küldött­sége következett, mely deputácziónak üdvözlő be­szédére ő felsége ezt adta válaszul: »Örvendve látom itt összegyülekezve oly nagy számban e megye községeinek elöljáróit s kedves je­léül tekintem ezt a királyi trón iránti bit ragaszko­dásuknak. — Nem ismeretlen előttem, hogy önöknek i3 hivatásuk teljesítésében többféle nehézségekkel kell megküzdeni, de szintelg tagadhatatlan, hogy ren­dezett községi viszonyok egyik fő alapját képezik az állami életnek, s azért ha olykor súlyosabb terhek is nehezednek vállaikra, kölcsönözzön erőt és kitar­tást azon nemes öntudat, hogy működésük által nem csak polgártársaiknak, hanem az egész ország érde­keinek is hasznosan szolgálnak, melyek csak becsüle­tes munkásság, a törvények tisztelete s a kötelmek lelkiismeretes teljesítése által fejleszthetők áldást ho­­zólag. Buzgó működésüket s egyeseknek e részbeli kiváló érdemeit mindenkor kegyes indulattal fogom kisérni. Térjenek vissza szerencsésen lakhelyeibe s vigyék meg polgártársaiknak szívélyes királyi üdvöz­letemet.« Lelkesült, dörgő éljenzés viharzott fel ő felsége e szavaira, ki e küldöttség igen számos tagjával vál­tott szót a legszivélyesebb módon. A küldöttség tag­jai közül sokan könnyező szemmel jöttek ki a terem­ből, annyira meghatotta őket ő felsége kegyessége. A kisebb küldöttségeket ő felsége a kisteremben fogadta, mely alkalommal — valamint egyáltalában az egész fogadtatás alatt, Tisza Kál­mán miniszterelnök folyton ő felsége oldala mel­lett volt. Déli tizenkét óra előtt ő felsége visszahajtatott lakására. Budapest, szeptember 11. A danczigi találkozás még mindig élénken foglalkoztatja s hihetőleg még fogja is foglalkoztatni a sajtót, különösen a külföl­dit, melynek egyes közegei ij meg új verzió­kat hoznak az entrevueről, így egy berlini távirat szerint ottani jól értesült körökben a császár­ találkozás eredményeként biztosnak tartják­­a politikai helyzet tisztázását a mesz­­sze terjedő egyetértés alapján.« Bismarck és Szaburov berlini orosz követ együttutazása Danczigtól Varzinig arra magyaráztatik, hogy »a tárgyalások eredményének megállapítása végett történt.« Bismarck lapja, a berlini »Nordd. Alig. Ztg.« konstatálja, hogy az összes német pár­tok lapjai örvendetesen egyetértenek abban, hogy az entrevue a legörvendetesebb követ­kezményeket ígéri az európai béke fentartá­­sára nézve. Ezekhez egy mecklenburgi lap, mely authentikus berlini tudósításokat szokott kö­zölni, azt mondja még, hogy kétségtelen, miszerint nemsokára a czár Ferencz Jó­zsef császár -királylyal is talál­kozni fog. És ismét a berlini »Tribüne« pétervári tudósításai szerint Németország és monar­chiánk a külpolitikai kérdésekre és a szoczia­­lizmus átalánosan elismert veszélyességére nézve barátságos neutralitásra kötelezik ma­gukat Oroszország irányában, mely viszont szomszédainak nyugtalanítását s birtokaik bárminő kétségbe vonását megengedni nem fogja. Olaszországból is örvendetes hírek érkeznek, így Humbert olasz király Paduá­­ban a hadgyakorlatok s a színielőadás alkal­mával feltűnő módon tüntette ki a német és osztrák-magyar katonatiszteket. Egy bécsi tudósítójának pedig az olasz királyi házhoz közel álló egyéniség mondotta, hogy a király élénk óhaja, az utóbbi évek bé­kés politikáját tovább folytatva, Olaszországot közeli viszonyba hozni Német- és Ausztria- Magyarországhoz. Hasonlóképen az olasz kor­mány is, az utóbbi időkben beállott politikai nehézségek által nyugtalanítva, ezen czél felé törekszik. A danczigi találkozásra pedig így nyi­latkozott azon magas állású olasz egyéniség : az entrevue többé-kevésbé a két uralkodó személyes kezdeményezésére vezethető visz­­sza ; szövetség pedig Orosz-, Német- és Ausztria-Magyarország között nem lehetsé­ges. Ez az olasz mérvadó körök fölfogása ezen kérdésről. Francziaországnak komolyan meggyűlt a baja az észak-afrikai mozgalmak­kal, melyek lecsendesülés helyett folyton gyarapodnak. Legutóbb ismét három zászló­alj katonaságot küldött a franczia kormány Marseillen át Afrikába, hol a lázadásnak két czentruma működik. Az egyik : Kata-Elke­­diri falu Szuza mellett, a m­ásik Kalitán. Szuza környéke pár falu kivételével tel­jes lázongásban van. Hire járt, hogy a tu­­niszi bej le fog köszönni, illetőleg »leköszön­tetik« a francziák, de e brrt — egyelőre leg­alább — alaptalannak jelzi egy marseillei sürgöny. Oadesz és Maniba vidékein arab csapattestek tűntek föl. A francziák lefoglal­tak ugyan a lázongó araboktól egy puska­por-gyárt, de nyomban támadt más helyette. — Báró Teschenberg Ernő meghatal­mazott miniszter és rendkívüli követ, a közös külügyi hivatalnak egyik legfényesebb tehetségű és kitűnő képzettségű tagja, mint őszinte részvéttel értesülünk gyengélkedés folytán kénytelen lesz egy ideig Olasz­országban tartózkodni. Báró Teschenberg, habár a külügyminisztérium tagjai között egyike a legfiata­­labbaknak, két fontos osztály vezetésével van megbíz­va, a­mi ép annyi munkával, mint felelősséggel jár. A báró, ki hivatalbeli ritka buzgósága mellett, mint ki­tűnő politikai író is ismeretes, szellemi munkássága túlfeszítése által gyengítette meg egészségét, de mint halljuk, azon örvendetes reményünk lehet, hogy nem sokára ismét vissza lesz adva hivatásának. Kívánjuk, hogy a kitűnő fiatal államférfiú minél előbb fel­épüljön. — Az danczigi találkozásnak a bé­­csi kabinet részől való felfogásáról a »Köln. Ztg.« oly jelentéseket hoz Berlinből, melyek megszüntetik ama nézetet, mintha a német-osztrák­­magyar szövetség a két császár találkozása által bármi módon érintethetnék. Mióta megtudták Ber­linben, hogy V­i­l­m­o­s császár üdvözöltetése a kos-

Next