A Hon, 1882. június (20. évfolyam, 149-178. szám)
1882-06-03 / 151. szám
151. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK ■zintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1882. Szombat, junius 3. Kiadó-hivatal: Barátok-ter 3, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....••••••• 2 írt 8 hónapra .«•••*•••«* 6-6 hónapra .........»•18» Az esti kiadás postai különküldéséért felül* fizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban meg*kezdhető, de ennek bármely napján történik új min* (felkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A HO N 1882-dik XX-dik évi folyamára. Előfizetési Ara: Egy hónapra .... 2 frt Évnegyedre .... 6 » Félévre.....................................................12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó-hivatalába (Barátok-tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadó-hivatala. Budapest, június 2. A konferenczia. Mikor a diplomáczia összeül konferencziázni, rendesen mindig komoly baj van s ám az eddigi eseményekből nem tudnék, mi történt és minő a helyzet Egiptomban, már maga a Konstantinápolyba tervezett diplomácziai értekezlet, melyben a porta részvétele mellett az ottani nagykövetek fognának résztvenni, teljes felvilágosítást nyújtana az iránt, hogy a pháraók országában komoly dolgok vannak készülőben. Másfelől ismét a diplomáczia története bizonyítja, hogy ilyen konferencziák csak igen ritkán és kivételesen szoktak békés megoldásra vezetni s ha komoly volt a helyzet, mikor valamely konferenczia összeült, rendesem még komolyabbá lett, mire a konferenczia véget ért. Ezen perspektíván át nézve a nílusvidéki viszonyok tovább fejlődését, valóban nem lehet valami vérmes reményeket táplálnunk a békés megoldás iránt. De nem a konferencziák múltjából akarunk erre nézve tájékozást szerezni. Hanem egyszerűen gyakorlati szempontból tekintve a dolgot, valóban úgy látszik, hogy a konferenczia, a kairói események ilyen előrehaladt stádiumában alig tehet valamit. Kairóban úgy áll ez időszerűit a helyzet, hogy az egyik táborban a khedive a franczia és angol főkonzullal, a másikban pedig Arabi pasa az egész egiptomi hadsereggel, notabelekkel és néppel foglal helyet. Meg vannak Arabi pasáék részéről téve a katonai intézkedések, s a forradalom vezére, mint a legújabb tudósítások is jelentik, most már nyiltan hirdeti Tewfik pasának, az alkirálynak a tróntól való megfosztását. Nekünk, távolállóknak úgy látszik, hogy ha itt valamire szükség van, az mindenesetre a gyors cselekvés. Egy lassú tempókban tanácskozó diplomata-konferencziára, melyhez, hogy a hatalmak hozzájárultak volna, eddigelé legalább tudva nincs s mely össze sem ülhet addig, mig előzetesen a kormányok a tanácskozási anyagra és a czélra nézve egyet nem értettek, a fenforgó viszonyok között nem várhat más szerep, mint az Alexandria előtt már hetek óta vesztegelve horgonyzó angol és franczia flotta, mely csak nézi az eseményeket, de azoknak sem ilyen, sem olyan irányba terelésére épenséggel semmi befolyást nem gyakorol, mert nem gyakorolhat. Igen érthető tehát, ha ezen konferenczia létrejötte és czélja iránt itt-ott, nevezetesen Berlinben, alapos kételyek merülnek fel. Anglia és Francziaország, amelyeknek Egiptomban »a legpraeponderánsabb érdekeik« vannak, hozták a hatalmaknak javaslatba a konstantinápolyi konferencziát, de maguk sem látszanak sokat bízni annak sikerében. Legalább erre vall az a körülmény, hogy az angol kormány újabban ismét hadihajókat indított útnak azon meghagyással, hogy Gibraltárban várják a további parancsot. Erre vall Gladstone nyilatkozata is, mely szerint eddig ugyan angol csapatok nem szállíttattak partra, de okvetlen meg fog történni az is,ha az angol alattvalók életének oltalmazására szükségesnek mutatkoznék. « Tehát egy ilyen szükségnek esete nincs kizárva az angol előtt és szerint sem és készül is — mindamellett, hogy javaslatba hozta a konferencziát, melynek úgy látszik csak épen az a czélja lehet, hogy formailag az európai konczertet mutassa a világ előtt, de aztán, ha »szükségesnek mutatkoznék«, az angol kormány cselekszik majd a maga belátása szerint is és a saját szakállára, akár tetszik ez, akár nem a konferenczia által képviselt európai konczertnek, mely iránt Gladstone — elvben — mindig nagy tisztelettel viseltetett s bizonyára viseltetik most is, mert hiszen ezt akarja dokumentálni az által, hogy a franczia kormánynyal egyetértve, javaslatba hozta a konstantinápolyi diplomata-értekezletet. A franczia kormányelnök és külügyminiszter, Freycinet valamivel óvatosabban nyilatkozott tegnap a franczia képviselőházban; erősebben hangsúlyozta, mint Gladstone tévé, a hatalmakkal egyetértésben való megoldását a kairói válságnak. De Gambetta meglehetősen epés kifakadásai és invektívái után, ki gyengeséggel, a gyávaság politikájával vádoló Freycinet-t s odavetőleg kérdé, hogy mit fog tenni akkor, ha a konferenczia nem fogadja el a franczia javaslatot, s sejteni engedé, hogy bizony a franczia kormány is csak azt fogja cselekedni Egyptomban, mit az angol, ha szükségesnek mutatkoznék. E szerint hát már ezen oldalról sem kecsegtet valami nagy sikerrel s különösen nem békés sikerrel, a tervezett konferenczia, melynek feladatát különben következőleg trackozta és írta körül Dilke: »Angolország beleegyezését adta egy konferencziához, mely Konstantinápolyban ülne össze. A tanácskozás alapját: a souverain és a khedive jogainak, a nemzetközi szerződések, egyezségek és a velük egybekapcsolt kötelezettségek fentartása, a szultán fermánjai által biztosított szabadságok megvédése, az egyptomi intézmények bölcs fejlesztése és a rend helyreállítását célzó intézkedések megállapítása fogják képezni. A Szuez-csatorna biztosságára nézve szintén megfelelő intézkedések fognak létezni; egy angol és egy franczia hadihajó fog a csatorna két végpontján a biztosság fentartására ügyelni. Amíg ily folynak a tanakodások a konferencziáról, az alatt a porta be sem várva a konferencziát, egy gyors elhatározással útnak indította ma délben biztosát Egyptomba, minden kíséret nélkül. Igen bölcs elhatározás volt, mert ha valaki átalában segíthet a bajon, békés után, csak a porta és a szultán segíthet még s ez a kiséret nélkül menő szultáni küldött bizonyára többet tehet, mint tehetett az egyptomi vizeken veszteglő angol-franczia flotta s mint tehetnék az esetleg, »ha szükségesnek mutatkoznék« partraszállitandó angol és franczia csapatok, melyek, elhiszszük azt, egy, a tuniszi hadjárathoz hasonló esélyű harczokban leverhetik az egyptomi sereget és népet s feltarthatják ily áron és eszközökkel Tewfik trónját, de a végén nem lesz az békés megoldás és most még kiszámithatlan, minő bonyodalmakra és konfliktusra szolgáltathatna okot és alkalmat a nyugati hatalmak ilyen intervenciója — a többi hatalmak között is, — mert ha egyszer be fog ott következni a »szükségesnek mutatkozó« fegyveres intervenczió, nincs kétség benne, hogy akkor Anglia és Francziaország nem fognának megelégedni a »tatusquo«-val, melyet most a konferenczia alapjául jelölnek ki, hanem ettől sokkal messzebb mennének, hogy jövőre biztosítsák magukat. Ilyen lépést pedig a többi öt hatalom aligha fognának szó nélkül tűrni. Azért őszintén sikert kívánunk a kíséret nélküli török biztosnak Egyptomban. Kívánjuk, hogy bebizonyítsa, miszerint egy maga, mint a szultán képviselője, úgyszólva üres kézzel képes pacifikálni azt az Egiptomot, melyet épen franczia és angol intrigák bizgattak fel, hogy képes megtenni azt, mit nem tehettek meg a nyugati hatalmak minden erőlködés és hatalmi eszközök fölhasználásával sem s hogy végül bebizonyítsa a világ előtt, miszerint mégis az angol-franczia részről háttérbe szorulni szándékolt szultánnak van tekintélye és befolyása Egiptomban, nem pedig a két nyugati hatalomnak ! — Az országgyűlési szabadelvűpárt Dániel Pál elnöklete alatt tartott mai értekezletén az Uberland földek eladásáról szóló törvényjavaslathoz beadott határozati javaslatokat tárgyalta s abban állapodott meg, hogy a határozati javaslatokat nem fogadja el. A tárgyalásban részt vettek: Rakovszky István előadó és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszteren kívül Baross Gábor, Móricz Pál, Ivánka Imre, Teleszky István, Szemenyei János, Horváth Gyula, Bohrer Viktor, Kőrösy Sándor, Dárday Sándor, Szilágyi Virgil, Boér Antal és Éles Henrik. Ezzel az értekezlet véget ért. Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén tárgyalás alá vétetett a kitűzött kérvények sorozata. Az Oroszországból kiűzött zsidók bevándorlásának megakadályozását kérelmező ismeretes szatmármegyei kérvényt nem pártolja egész terjedelmében az értekezlet, de nem járulhat a kérvényi bizottság javaslatához sem, hanem ezzel szemben külön vélemény beadását határozta el és annak indokolásával és benyújtásával Herman Ottó bízatott meg. A külön határozat elkészítésével s fogalmazásival Madarász József és Herman Ottó kérettek fel. Az általuk szövegezett határozati javaslat a vasárnap d. e.tartandó értekezleten lesz elfogadás végett általuk beterjesztve. A boszniai - herczegovinai hadjáratban elesett vagy megsebesültek családjainak segélyezéséről szóló törvényjavaslatot az értekezlet elfogadta. — A mérsékelt ellenzék f. hó 3-kán szombaton délután 6 órakor értekezletet tart. — Raguzából jelentik tegnapelőttről a »P. Ll.«-nak: »Jovanovics báró az »Andreas Hofer«-en csak a Bocchébe ment és ismét vissza fog ide térni. Most a montenegrói fejedelemmel alkudozik ama feltételek fölött, melyek mellett a fekete hegyek közé internált inzurgenseknek a hazájukba való visszatérés megengedtessék. Nikita fejedelem már csak azért is iparkodik közvetíteni, hogy a 4000 évő élelmezési gondjai alól fölmentessék. A montenegrói hivatalnokok az emigránsokat rábeszélni iparkodnak, hogy a törvényhez alkalmazkodjanak és a feltételeknek vessék magukat alá. Jovanovics báró azonban ragaszkodik a kolomposok, úgyszintén amaz emberek megbüntetéséhez, akik, mint be van bizonyítva, kegyetlenségeket követttek el és az állami épületeket (iskolákat, paplakot stb.) felgyújtották. Míg ez az ügy nem lesz elintézve, a helytartó itt ma Az egiptomi kérdés a franczia kamarában. A franczia kamara tegnapi ülése, melyben Delafosse (jobboldali) Egiptomra vonatkozó interpellácziója került tárgyalás alá, zajos lefolyású volt. Delafosse kifejtvén interpelláczióját, szemére vetette a minisztériumnak, hogy összefüggés nélküli kisegítő eszközöket használt ahelyett, hogy céltudatos, egységes politikát követett volna. Az Angliával való megegyezés tényleges hazugság, ez a megegyezés tulajdonképen sose létezett. A gyors miniszterváltozás természetesen árt a külpolitikának, (kiáltások a középpárton : Helyes! Derültség) és ő nem is akar minisztereket buktatni. Csak azt kérdezi, mit jelent az Angliával való megegyezés, minthogy Angliának és Francziaországnak nem párhuzamosan haladó, hanem versengő érdekeik vannak. Delafosse azért is gáncsolja Freycinet, hogy az európai koncertbe bocsátkozott , ez egy jelentőségű a török interventióval. Ő (szónok) volt annak szószólója a kamarában és februárban követelte az intervenciót; ez lett volna a természetes megoldás. Most, folytatja szónok, idegenek elvették befolyásunkat Egiptomban. (Helyeslés jobbról.) Ön azonban ezt a politikát három hét előtt még visszautasította, most pedig mégis rá kell állania. Hogyan igazolja ön ezt az ingadozást politikájában , hogyan jön az, hogy a kamarát nem értesítette a hajóhad elküldetéséről? (Mozgás.) Most kompromittálva van az ország becsülete. (Zaj.) Mert Törökország nem Francziaország mellett, hanem Francziaország ellen fog interveniálni. Freycinet mindenekelőtt visszautasítja a következetlenség vádját s azután igy folytatja: Ön azt kérdi, mire való az angol szövetség? Nagy merészség, ezt a szövetséget könnyedén ítélni meg. (Helyeslés.) Sőt rossz szolgálatot tesz a politikának, a ki egy nagy nemzetről, amely velünk tart és a melynek hajói részünkön vannak, igy beszélni. (Újabb helyeslés.) Megvallom, az angol szövetségért átalános dicséretet vártam. Anglia és Francziaország lobogóit egyesülve látni nem a legnagyobb horderővel biró dolog-e ez ? (Helyeslés.) Talán inkább elszigetelve látott volna minket ? Európához kellett folyamodnunk, mert Egiptomban vannak ugyan külön érdekek, melyek csak minket érintenek, de magasabb rendű kérdés is van, melyért nem is revindikálhatunk elszigetelt akciót. Ha megengedjük, hogy Egiptom Törökország kiegészítő része, elég oktalanok és vakmerőek lehetünk-e, hogy ezt a kérdést Európa óhaja ellenére magunk döntsük el ? (Zajos helyeslés.) Ebben az esetben minden kötelességünket elhanyagoltuk volna. Ezért folyamodtunk az egyedül illetékes európai koncerthez és nem pusztán Törökországhoz , különben Törökország e század kezdete óta sose rendezte maga kérdéseit. Azt mondtuk, ütött az európai konczerthez való folyamodás órája, hogy a békés megoldás, melyet óhajtunk, biztosíttassék. (Helyeslés.) Hogy az európai konczerttől megváljunk, elhatározásainkat a világra rá kellene erőszakolnunk. Nem hiszem azonban, hogy Francziaországnak ma kedve volna, hogy ily kalandos vállalkozásokba rohanjon. (Zajos helyeslés és tartós mozgás.) Midőn így beszélek, az egész kabinettel megegyezem. Társaim közül egyetlen egy se fogja szavaimat helyteleníteni, egyetlen egy se fog a kalandok ama politikájával rokonszenvezni, melybe be akarnak ugrasztani. (E szavaknál perczekig tartó helyeslés és zajongás tör ki. A jobboldal dühösen kiabálja : Ki az ? A középpárt tagjai Gambettára néznek, aki igen izgatott.) Elnök : Hagyják a minisztert kibeszélni! Baudry d’Asson (kiabálva.) Nem hagyjuk magunkat vádoltatni általatok, kik Francziaországot gyalázzátok! Elnök Baudryt rendre utasítja. Freycinet: Én nem neveztem meg személyt, de azt mondom, hogy nem hagyjuk magunkat kalandos politikába ugratni. (Kiáltások jobbról: Ki ugratja önt ?) Anatole de la Forge (nyugodtan.) Ti ott, akik minket Mexikóba küldöttetek. (Perczekig tartó zaj.) Freycinet: Ismétlem, én ezt a nézetet az összes minisztérium nevében mondtam ki, melynek homogenitását annyira szeretnék feldúlni. Sose fogjuk magunkat egy kalandos politika szolgáivá tétetni. (Kiáltások a jobboldalon: Mi sem !) Hiszen akkor bizalmat kell önöknek nekem szavazniok. A békés, okos, méltó politika biztosítéka Európa megkérdése, ide értve Törökországot is. Francziaország nem játszhatik elszigetelt szerepet. Sose fogjuk helyeselni az elszigetelt katonai akciót Egiptomban. (Helyeslés a szélső baloldalon, zaj jobbról és az Union républicaine helyein ; e nyilatkozat még a közzéppárton is némi szenzácziót csinál.) Minden eszköz közt egy van, melyet kizárok, s ez az egyedüli Francziaország katonai intervencziója Egiptomban. (Helyeslés és nagy zaj.) Gambetta (kiabálja) Mit fog akkor a kongreszszuson mondani, ha nem akarják meghallgatni? (zajos helyeslés jobbról, zaj balról, mozgás.) Az elnök hiába int rendre. Freycinet folytatva: A kamarának választania kell a kormány békepolitikája és ama politika közt, mely Egiptomba való katonai expedizióra akar vállalkozni. (Tartós mozgás.) Általános zaj közt beszél Colbert Laplace, anélkül, hogy meghallgatnák. Erre Gambetta emel szót, hogy heves támadást intézzen a kormány ellen Biztosítom úgymond, hogy nem szándékoztam a vitába beleszólni és azt hiszem bizonyos célzások daczára arra, amit a kalandok politikája névvel tisztelnek, úgy, hogy nem jó se Francziaországra sem a jelenlegi kabinetre a mostani és az azelőtti politika közti összehasonlítást élére állítani. Midőn hallottam, hogy nemcsak a külön állást el akarják hagyni, melyet a tradícziók és fermánok adnak Francziaországnak, hogy az európai koncert elé akarják vinni, ami nem tartozik oda és némi szilárdsággal fentartható lett volna (növekedő nyugtalanság) a nélkül, hogy a háborúhoz kellett volna folyamodni és a midőn abban a pillanatban, midőn a konferencziára mennek, azt hallottam mondani, bármily események jöjjenek (hatalmas hangon) soha, soha — hallják ? — soha se fog Francziaország katonailag közbelépni!.........(Zajos helyeslés jobbról. Zaj, helyeslés különböző padokon). A miniszterelnök tiltakozik anélkül, hogy szavait meg lehetne hallani. Gambetta (a miniszterekre mutatva): Midőn mindezt hallottam, visszaemlékeztem Berryer szavaira, aki egy hasonló politikáról azt mondta: »Ne beszéljen így! Francziaországról nem így beszélnek!« (Zajos helyeslés és tartós zaj). Freycinet azt válaszolja, hogy nem azt mondá, hogy Francziaország semmi esetre sem fog katonai eszközökkel interveniálni, hanem azt, hogy Francziaország soha sem fog arra vállalkozni, hogy elszigetelve és erőszakkal kísérlené meg az egiptomi kérdés megoldását. A koncertbe belépése által a kormány magára vállalta a konferenczia határozatai folytán reá báromló kötelezettségeket. (Helyeslés valamenynyi padon.) Gambetta (a szószékhez rohan, zaj) : Az ép most mondott szavak súlyosbítják a miniszter nyilatkozatait. Azáltal, hogy kijelentette, hogy a konferenczia minden határozatát eleve elfogadja, Európának elárulta gyöngeségének titkát. (Zajos ellenmondás ) Konstatálom, hogy a szélsőbaloldal egy része az, mely mindennel meg van elégedve. (Egy hang : És ön a reakczionáriusokkal tart !) Európa most tudja, hogy elég egy minisztert megfélemlíteni, hogy megadja magát. (Újabb zajongás.) Fitchot konstatálja Egiptom függetlensége megóvásának szükségességét. Freycinet kijelenti, hogy Francziaország Egiptom integritásának alapján a fermán hatályban maradását fogja a konferenczián pártolni. A konferenczia feltétele és Európa és Törökország által is elfogadott czélja: óvóintézkedések megtétele, hogy Egiptomot oly események esetén megvédelmezhessék, melyek a fermán hatályban maradását kérdésessé tehetnék. Sőt a török intervenció esetén is megvédik Egiptom függetlenségét. Clemenceau az egyszerű napirendet ajánlja, hogy Freycinet-nek szabad kezet hagyjon és a felelősséget is. Ő (Clemenceau) nem akarja Francziaországot elitélni, nehogy a volt kabinet politikáját helyeselje. Gambetta: Hiszen nem ismeri. Clemenceau: Igen, a »République Française« czikkeiből. A kamara erre 323 szavazattal 170 ellenében elvetette a Clemenceau által indítványozott egyszerű napirendet és 298 szavazattal 87 ellenében elfogadta a Carol által indítványozó következő napirendet . A kamara, bízván a kormány nyilatkozataiban, áttér a kormány által kért napirendre. A HON TÁRCZÁJA. Tudósok harcza* Regény. Irta: P. Szathmárikáról.. 24 II-dik KÖTET. I. A papok tréfája. A mint Lippay érsek Nagyszombatba Báthory Zsófia levelét vette — azonnal hivatá az akkor épen virágjában lévő jezsuita kollégium rendfőnökét, Pater Gervasiust. Pater Gervasius magas, szikár alak, olaj barna arczszinnel, mely délévi származását jelző, finom szellemdús vonásokkal, magasan hordott fejjel, melyek benne a spanyol grandok ivadékát árulták el. Méltóságteljesen hajlott meg az érsek előtt, de azczán az alázatosságnak egyetlen vonása sem látszik ; ellenkezőleg mintegy a magasból látszott alátekinteni, midőn csengő hangon megszólalt: — Eminencziád rendelkezésére állok. Lippay érsek kedélyes kifejezésü, elhízott ur, brilliantos keresztjével játszva fogadta a házfőnököt s az előtte meghajoltnak vállára téve kezét, vidám hangon mondá: — Beátok egy újabb és igen szép feladat vár, ha ugyan találtok magatok között férfiút, ki annak megfeleljen. Pater Gervasius önérzetesen kapta föl fejét s mezőn tekintve az érsek szemei közé, mondá: — Nálunk mindenre akad ember, és minél nehezebb, veszélyesebb a vállalat, annál több pályázó ajánlkozik reá. — A helyzet — melyről szó van — nem mondható veszélytelenek, de e veszély inkább az ügyességet, mint a bátorságot hívja ki. — A Jézus-rend fiának nem szabad válogatósnak lennie az utakban, ha egyszer a czél szentségéről meggyőződött. — Te ugyan mint idegen viszonyainkat kevésbé ismerheted, de meg vagyok róla győződve, hogy felvilágosításaim után meg tudod választani emberedet. A helyzet, mint mondom, nem annyira veszélyes, mint rendkívüli. Egy igen magas rangú nőről van szó, kit magas kilátások és rendkívüli politikai helyzet kedvezőtlen viszonyok közé sodortak; kinek külsőleg el kellett vetni szent hitünket, egy később elérendő sokkal magasabb czélért. — Elég — mondja a jezsuita — Báthory Zsófiáról, az erdélyi fejedelemnéről van szó. Lippay meghökkenve tekintett a jezsuitára. — Még nem fejedelemné, csak lesz az az öreg Rákóczy György halálával. — De igen is az, — mond a bizonyosság hangján páter Gervasius — merően az érsek szemébe nézve, mert az öreg fejedelem ezelőtt hat nappal elhunyt. Az érsek most még nagyobb meglepetést árult el; csak most vette észre, mily hatalmas állam van azon egyházi birodalomban, melynek fejéül magát képzelé. Azért nem minden keserűség nélkül mondá: — Különös, hogy ezt ti hamarább tudjátok Magyarország prímásánál. — Annak egyszerű oka — mondja nyájas udvariassággal a jezsuita — hogy jobb postáink vannak, mint eminentiádnak. Egyébiránt e tudósítást ez éren vettük s én a meghívó rendelet nélkül is kedves kötelességemnek tartottam volna utolsó szeméül szolgálni a postalánczolatnak eminentiádhoz. Egyúttal bátor vagyok azt is tudatni, hogy épen az új erdélyi fejedelem érdekében Kemény János úr útban van Nagy Szombat felé. Az érsek joviális arcza — azon titkos hatalom nyomása folytán, melynek egy pár rugóját épen most ismerte fel, s melyet mint jó hazafi nem igen örömest látott idegen kezekben, — elkomorult és csak idő múlva nyerte vissza előbbeni vidámságát. — Visszatérve a korábbi tárgyra — mondja a jezsuita — van szerencsém jelenteni eminentiádnak, hogy a kijelölt czélra már egy egész év óta növeljük egyik kiváló tagtársunkat s miután a buzgó fejedelemasszony óhajtását ismerni szerencsések valánk, csakis a mód felett nem voltunk tisztában, mikép juttassuk az illetőt Báthory Zsófia közelébe ? Az érsek arczát e pillanatban egy eszmevillanat derűje futotta át, melyet még élénkebbé tett az az önérzet, hogy új eszméje által bizonyos fölényre jut a jezsuitával szemben. — E módot illetőleg — mond aztán — legajánlatosabbnak tartanám, ha az illető páter követné a mártyr-szerepre vállalkozott nemes fejedelemaszszony példáját és színből protestáns vallásra térve, közelítené meg a fejedelmi udvart. A jezsuita újra felkapta fejét s szemeiben felvillanó tűzzel felelt: — Mi ennél egy kissé tovább mentünk és eminentiád beleegyezését kérjük tervünkbe. — Halljuk! — mondja az érsek, előbbi kedvezőtlen hangulatába visszaesve. — Mi kellemesebbnek és biztosabbnak tartjuk, ha jeles fiatal tagtársunk becsempészését a fejedelmi udvarhoz oly kezek eszközlik, melyek legkevésbé gyanusithatók. Most a kedvező alkalom itt van e czél sikerítésére. Ugyanaz a Kemény János úr, most már az új fejedelemnek hadvezére és miniszteri jobb keze, több év előtt Pázmány érseknél fenn járván, szerzetünknek egy hitehagyott tagját szöktette volt el. Ismerve e férfiú protestáns buzgóságát, alig lehet kételkedni a felett, hogy alkalmilag ezt másodízben is meg fogja tenni. Ifjú tagtársunk Laurentius tehát mint convertita jelentkezni fog előtte s mi azt hiszszük, hogy Kemény János követ úr még azon feltételre is szívesen reá áll, hogy a szellemdús ifjat a fejedelmi udvarhoz bejuttassa. Lippay egyet lépett hátrafelé és önkénytelen elismeréssel mondá: — Meg kell vallanom, hogy mesterek vagytok! Eredeti és nagyszerű gondolat, hogy a legbuzgóbb protestáns fejedelmi tanácsos, hátán vigye be a jezsuitát protestáns fejedelme udvarába. A jezsuiták tréfája csakugyan sikerült: Páter Laurentius jelentkezett a nyakas kálvinista fővezér előtt és ez épen oly örömmel fogadta a vállalatot, mint akármely buzgó térítő barát, ha missiójában egy lelket nyerhet. Kemény János különösen két okból kereste fel a befolyásos érseket és a bécsi udvart: először, hogy az ifjú Rákóczi fejedelemül ismerését eszközölje, másodszor, hogy tapogatózásokat tegyen Rákóczy Györgynek a lengyel koronára vonatkozó óhajtásait illetőleg. Az elsőre nézve nem igen forgott fenn sem akadály sem kétség , de a lengyel királyi trón igen savanyú almának látszik. Az érsek, kinek nagy befolyása volt az udvarnál, nem akarta Rákóczynak minden reményét elvenni, sőt félvén attól, hogy ez a protestáns svédek karjai közé veti magát, legalább fia számára támogatást helyezett kilátásba, ha az a katholika vallásban neveltetik. Rosszul ismerte mind az ifjú fejedelmet, mind Kemény Jánost, kik mig egyfelől makacsul ragasz- l kodtak vallásukhoz, más részről, mint minden nagyravágyó embernek — az volt elvük: add meg uram Isten, de mindjárt. A fejedelmi követ nagyon lehangoltan tért viszsza Bécsből és elkeseredett lelkének szinte jól esett, hogy a nagyszombati jezsuita kollégium legcsinosabb és ügyesebb növendékét, Révay Lőrinczet (mert ez volt az ifjú családi neve) magával viheti, ki útközben kifogyhatatlan adomáival, érdekes és gúnyos elbeszéléseivel a jezsuita kollégiumokról s végre hegedűjével mélyen gyönyörűen játszott. Kemény Jánosnak oly sok kellemes órát szerzett útközben, hogy mire Fehérvárig értek, egészen megtudta nyerni a hatalmas főur kegyeit. Annyi bizonyos, hogy az esemény felett mind a két oldalon nevettek: a fejedelmi udvarnál nagy vígan adta elő Kemény János, mikép sikerült neki már másodízben épen a magyar Rómából hozni el egy-egy ügyes, kitért szerzetest; jobbizűen nevettek a nagyszombati palotában, mikép sikerült a legnyakasabb főúr által belopatni a jezsuitát egy szintén protestáns fejedelmi udvarba; de bensőleg talán mégis legnagyobb öröme volt magának páter Laurentiusnak, vagy mostani nevén Révay Lőrincznek, ki azon vette magát észre, hogy pár nap alatt nemcsak az udvarnak, hanem magának a fejedelemnek bizalmát is annyira megnyerte, miszerint semmi kifogása nem volt az ellen, hogy a fejedelemasszony vallásos felolvasójául válassza. (Folytatása következik.) rad. — A mai naptól kezdve a Baccában és Herczegovinában levő összes csapatok és intézetek tábori pótlékait beszüntették. Még a csak a készenléti pótlék adatik ki. A csapatok azonban, melyek a kordonnál állanak, továbbra is megtartják a tábori pótlékot minden oly napra, mely alatt a határkordonnál vannak.«