A Hon, 1882. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1882-06-03 / 151. szám

151. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK ■zintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1882. Szombat, junius 3. Kiadó-hivatal: Barátok-ter­ 3, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....••••••• 2 írt 8 hónapra .«•••*•••«* 6­-6 hónapra .........»•18» Az esti kiadás postai különkül­d­éséért felül* fizetés negyedévenként ....... 1 » Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban meg*­kezdhető, de ennek bármely napján történik új min* (fel­kor a hó első napjától szám­ittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A H­O N 1882-dik XX-dik évi folyamára. Előfizetési Ara: Egy hónapra .... 2 frt Évnegyedre .... 6 » Félévre.....................................................12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó-hivatalába (Barátok-tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadó-hivatala. Budapest, június 2. A konferenczia. Mikor a diplomáczia összeül konferen­­cziázni, rendesen mindig komoly baj van s ám az eddigi eseményekből nem tudnék, mi történt és minő a helyzet Egiptomban, már maga a Konstantinápolyba tervezett diplo­­mácziai értekezlet, melyben a porta részvé­tele mellett az ottani nagykövetek fognának résztvenni, teljes felvilágosítást nyújtana az iránt, hogy a pháraók országában komoly dolgok vannak készülőben. Másfelől ismét a diplomáczia története bizonyítja, hogy ilyen konferencziák csak igen ritkán és kivételesen szoktak békés meg­oldásra vezetni s ha komoly volt a helyzet, mikor valamely konferenczia összeült, rende­sem még komolyabbá lett, mire a konferen­czia véget ért. Ezen perspektíván át nézve a nílusvidéki viszonyok tovább fejlődését, való­ban nem lehet valami vérmes reményeket táplálnunk a békés megoldás iránt. De nem a konferencziák múltjából aka­runk erre nézve tájékozást szerezni. Hanem egyszerűen gyakorlati szempontból tekintve a dolgot, valóban úgy látszik, hogy a konferenczia, a kairói események ilyen előrehaladt stádiu­mában alig tehet valamit. Kairóban úgy áll ez időszerűit a helyzet, hogy az egyik tábor­ban a khedive a franczia és angol főkonzul­lal, a másikban pedig Arabi pasa az egész egiptomi hadsereggel, notabelekkel és néppel foglal helyet. Meg vannak Arabi pasáék ré­széről téve a katonai intézkedések, s a for­radalom vezére, mint a legújabb tudósítások is jelentik, most már nyiltan hirdeti Tewfik pasának, az alkirálynak a tróntól való meg­fosztását. Nekünk, távolállóknak úgy látszik, hogy ha itt valamire szükség van, az mindenesetre a gyors cselekvés. Egy lassú tempókban ta­nácskozó diplomata-konferencziára, melyhez, hogy a hatalmak hozzájárultak volna, eddig­­elé legalább tudva nincs s mely össze sem ülhet addig, mig előzetesen a kormányok a tanácskozási anyagra és a czélra nézve egyet nem értettek, a fenforgó viszonyok között nem várhat más szerep, mint az Alexandria előtt már hetek óta vesztegelve horgonyzó angol és franczia flotta, mely csak nézi az eseményeket, de azoknak sem ilyen, sem olyan irányba terelésére épenséggel semmi befolyást nem gyakorol, mert nem gyako­rolhat. Igen érthető tehát, ha ezen konferenczia létrejötte és czélja iránt itt-ott, nevezetesen Berlinben, alapos kételyek merülnek fel. Anglia és Francziaország, a­melyeknek Egiptomban »a legpraeponderánsabb érde­keik« vannak, hozták a hatalmaknak javas­latba a konstantinápolyi konferencziát, de maguk sem látszanak sokat bízni annak si­kerében. Legalább erre vall az a körülmény, hogy az angol kormány újabban ismét hadi­hajókat indított útnak azon meghagyással, hogy Gibraltárban várják a további paran­csot. Erre vall Gladstone nyilatkozata is, mely szerint eddig ugyan angol csapatok nem szállíttattak partra, de okvetlen meg fog történni az is,­­ha az angol alattvalók éle­tének oltalmazására szükségesnek mutat­koznék. « Tehát egy ilyen szükségnek esete nincs kizárva az angol előtt és szerint sem és készül is — mindamellett, hogy javaslatba hozta a konferencziát, melynek úgy látszik csak épen az a czélja lehet, hogy formailag az euró­pai konczertet mutassa a világ előtt, de aztán, ha »szükségesnek mutatkoznék«, az angol kormány cselekszik majd a maga belá­tása szerint is és a saját szakállára, akár tet­szik ez, akár nem a konferenczia által képvi­selt európai konczertnek, mely iránt Gladstone — elvben — mindig nagy tisztelettel viselte­tett s bizonyára viseltetik most is, mert hiszen ezt akarja dokumentálni az által, hogy a fran­czia kormánynyal egyetértve, javaslatba hozta a konstantinápolyi diplomata-értekez­letet. A franczia kormányelnök és külügymi­niszter, Freycinet valam­i­vel óvatosabban ny­i­­­­latkozott tegnap a franczia képviselőházban; erősebben hangsúlyozta, mint Gladstone tévé, a hatalmakkal egyetértésben való megoldását a kairói válságnak. De Gambetta meglehe­tősen epés kifakadásai és invektívái után, ki gyengeséggel, a gyávaság politikájával vá­­doló Freycinet-t s odavetőleg kérdé, hogy mit fog tenni akkor, ha a konferenczia nem fo­gadja el a franczia javaslatot, s sejteni en­­gedé, hogy bizony a franczia kormány is csak azt fogja cselekedni Egyptomban, mit az angol, ha szükségesnek mutatkoznék. E szerint hát már ezen oldalról sem ke­csegtet valami nagy sikerrel s különösen nem békés sikerrel, a tervezett konferenczia, mely­nek feladatát különben következőleg track­­­ozta és írta körül Dilke: »Angolország beleegyezését adta egy konferencziához, mely Konstantinápolyban ülne össze. A tanácskozás alapját: a souve­­rain és a khedive jogainak, a nemzetközi szer­ződések, egyezségek és a velük egybekapcsolt kötelezettségek fentartása, a szultán fermánjai által biztosított szabadságok megvédése, az egyptomi intézmények bölcs fejlesztése és a rend helyreállítását c­élzó intézkedések meg­állapítása fogják képezni. A Szuez-csatorna biztosságára nézve szintén megfelelő intézke­dések fognak létezni; egy angol és egy fran­czia hadihajó fog a csatorna két végpontján a biztosság fentartására ügyelni.­ A­míg ily folynak a tanakodások a kon­­ferencziáról, az alatt a porta be sem vár­va a konferencziát, egy gyors elhatá­rozással útnak indította ma délben biztosát Egyptomba, minden kíséret nélkül. Igen bölcs elhatározás volt, mert ha va­laki átalában segíthet a bajon, békés után, csak a porta és a szultán segíthet még s ez a kiséret nélkül menő szultáni küldött bizonyára többet tehet, mint tehetett az egyptomi vizeken veszteglő angol-franczia flotta s mint tehet­nék az esetleg, »ha szükségesnek mutatkoz­nék« partraszállitandó angol és franczia csa­patok, melyek, elhiszszük azt, egy, a tuniszi hadjárathoz hasonló esélyű harczokban le­verhetik az egyptomi sereget és népet s fel­tarthatják ily áron és eszközökkel Tewfik trónját, de a végén nem lesz az békés meg­oldás és most még kiszámithatlan, minő bo­nyodalmakra és konfliktusra szolgáltathatna okot és alkalmat a nyugati hatalmak ilyen intervenc­iója — a többi hatalmak között is, — mert ha egyszer be fog ott következni a »szükségesnek mutatkozó« fegyveres inter­­venczió, nincs kétség benne, hogy akkor An­glia és Francziaország nem fognának megelé­gedni a »tatusquo«-val, melyet most a kon­ferenczia alapjául jelölnek ki, hanem ettől sokkal messzebb mennének, hogy jövőre biz­tosítsák magukat. Ilyen lépést pedig a többi öt hatalom aligha fognának szó nélkül tűrni. Azért őszintén sikert kívánunk a kíséret nélküli török biztosnak Egyptomban. Kíván­juk, hogy bebizonyítsa, miszerint egy maga, mint a szultán képviselője, úgyszólva üres kézzel képes pac­ifikálni azt az Egiptomot, melyet épen franczia és angol intrigák biz­­gattak fel, hogy képes megtenni azt, mit nem tehettek meg a nyugati hatalmak minden erőlködés és hatalmi eszközök fölhasználásá­val sem s hogy végül bebizonyítsa a világ előtt, miszerint mégis az angol-franczia rész­ről háttérbe szorulni szándékolt szultánnak van tekintélye és befolyása Egiptomban, nem pedig a két nyugati hatalomnak ! — Az országgyűlési szabadelvű­­párt Dániel Pál elnöklete alatt tartott mai ér­tekezletén az Uberland földek eladásáról szóló törvényjavaslathoz beadott határozati javaslatokat tárgyalta s abban állapodott meg, hogy a határozati javaslatokat nem fogadja el. A tárgyalásban részt vettek: Rakovszky István előadó és S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügymi­niszteren kívül Baross Gábor, Móricz Pál, Ivánka Imre, Tel­esz­ky István, Szemen­yei János, Horváth Gyula, Bohrer Viktor, K­ő­­rösy Sándor, D­ár­day Sándor, Szilágyi Vir­gil, Boér Antal és Éles Henrik. Ezzel az értekezlet véget ért.­­ Az országgyűlési függetlenségi p­á­r­t ma tartott értekezletén tárgyalás alá vétetett a kitűzött kérvények sorozata. Az Oroszországból kiűzött zsidók bevándorlá­sának megakadályozását kérelmező ismeretes szat­­mármegyei kérvényt nem pártolja egész terjedelmé­ben az értekezlet, de nem járulhat a kérvényi bizott­ság javaslatához sem, hanem ezzel szemben külön vélemény beadását határozta el és annak indokolá­sával és benyújtásával Herman Ottó bízatott meg. A külön határozat elkészítésével s fogalmazásival M­a­d­a­r­á­s­z József és Herman Ottó kérettek fel. Az általuk szövegezett határozati javaslat a vasár­nap d. e.­tartandó értekezleten lesz elfogadás végett általuk beterjesztve. A boszniai - herczegovinai hadjáratban­ elesett vagy megsebesültek családjainak segélyezéséről szóló törvény­javaslatot az értekezlet elfogadta. — A mérsékelt ellenzék f. hó 3-kán szombaton délután 6 órakor értekezletet tart. — Raguzából jelentik tegnapelőttről a »P. Ll.«-nak: »Jovanovics báró az »Andreas Ho­­fer«-en csak a Bocchébe ment és ismét vissza fog ide térni. Most a montenegrói fejedelemmel alkudo­zik ama feltételek fölött, melyek mellett a fekete he­gyek közé internált inzurgenseknek a hazájukba való visszatérés megengedtessék. Nikita fejedelem már csak azért is iparkodik közvetíteni, hogy a 4000 évő élelmezési gondjai alól fölmentessék. A montenegrói hivatalnokok az emigránsokat rábeszélni iparkodnak, hogy a törvényhez alkalmazkodjanak és a feltételek­nek vessék magukat alá. Jovanovics báró azon­ban ragaszkodik a kolomposok, úgyszintén amaz emberek megbüntetéséhez, a­kik, mint be van bizonyítva, kegyetlenségeket követttek el és az állami épületeket (iskolákat, paplakot stb.) felgyújtották. Míg ez az ügy nem lesz elintézve, a helytartó itt ma­ Az egiptomi kérdés a franczia kamarában. A franczia kamara tegnapi ülése, melyben Delafosse (jobboldali) Egiptomra vonatkozó in­­terpellácziója került tárgyalás alá, zajos lefolyású volt. Delafosse kifejtvén interpelláczióját, szemére vetette a minisztériumnak, hogy összefüggés nélküli kisegítő eszközöket használt a­helyett, hogy c­éltu­­datos, egységes politikát követett volna. Az Angliá­val való megegyezés tényleges hazugság, ez a meg­egyezés tulajdonképen sose létezett. A gyors minisz­terváltozás természetesen árt a külpolitikának, (ki­áltások a középpárton : Helyes! Derültség) és ő nem is akar minisztereket buktatni. Csak azt kérdezi, mit jelent az Angliával való megegyezés, minthogy An­gliának és Francziaországnak nem párhuzamosan ha­ladó, hanem versengő érdekeik vannak. Delafosse azért is gáncsolja­ Freycinet, hogy az európai konc­ertbe bo­csátkozott , ez egy jelentőségű a török interventióval. Ő (szónok) volt annak szószólója a kamarában és feb­ruárban követelte az intervenciót; ez lett volna a természetes megoldás. Most, folytatja szónok, idege­nek elvették befolyásunkat Egiptomban. (Helyeslés jobbról.) Ön azonban ezt a politikát három hét előtt még visszautasította, most pedig mégis rá kell álla­nia. Hogyan igazolja ön ezt az ingadozást politikájá­ban , hogyan jön az, hogy a kamarát nem értesítette a hajóhad elküldetéséről? (Mozgás.) Most kompro­mittálva van az ország becsülete. (Zaj.) Mert Török­ország nem Francziaország mellett, hanem Franczia­ország ellen fog interveniálni. Freycinet mindenekelőtt visszautasítja a követ­kezetlenség vádját s azután igy folytatja: Ön azt kérdi, mire való az angol szövetség? Nagy merész­ség, ezt a szövetséget könnyedén ítélni meg. (Helyes­lés.) Sőt rossz szolgálatot tesz a politikának, a ki egy nagy nemzetről, a­mely velünk tart és a melynek ha­jói részünkön vannak, igy beszélni. (Újabb helyeslés.) Megvallom, az angol szövetségért átalános dicséretet vártam. Anglia és Francziaország lobogóit egyesülve látni nem a legnagyobb horderővel biró dolog-e ez ? (Helyeslés.) Talán inkább elszigetelve látott volna minket ? Európához kellett folyamodnunk, mert Egip­tomban vannak ugyan külön érdekek, melyek csak minket érintenek, de magasabb rendű kérdés is van, melyért nem is revindikálhatunk elszigetelt akc­iót. Ha megengedjük, hogy Egiptom Törökország kiegé­szítő része, elég oktalanok és vakmerőek lehetünk-e, hogy ezt a kérdést Európa óhaja ellenére magunk dönt­sük el ? (Zajos helyeslés.) Ebben az esetben minden kötelességünket elhanyagoltuk volna. Ezért folya­modtunk az egyedül illetékes európai konc­erthez és nem pusztán Törökországhoz , különben Törökország e század kezdete óta sose rendezte maga kérdéseit. Azt mondtuk, ütött az európai konczerthez való fo­lyamodás órája, hogy a békés megoldás, melyet óhaj­tunk, biztosíttassék. (Helyeslés.) Hogy az európai konczerttől megváljunk, elhatározásainkat a világra rá kellene erőszakolnunk. Nem hiszem azonban, hogy Francziaországnak ma kedve volna, hogy ily kalan­dos vállalkozásokba rohanjon. (Zajos helyeslés és tartós mozgás.) Midőn így beszélek, az egész kabinet­tel megegyezem. Társaim közül egyetlen egy se fogja szavaimat helyteleníteni, egyetlen egy se fog a ka­landok ama politikájával rokonszenvezni, melybe be akarnak ugrasztani. (E szavaknál perczekig tartó helyeslés és zajongás tör ki. A jobboldal dühösen kia­bálja : Ki az ? A középpárt tagjai Gambettára néz­nek, a­ki igen izgatott.) Elnök : Hagyják a minisztert kibeszélni! Baudry d’Asson (kiabálva.) Nem hagyjuk ma­gunkat vádoltatni általatok, kik Francziaországot gyalázzátok! Elnök Baudryt rendre utasítja. Freycinet: Én nem neveztem meg személyt, de azt mondom, hogy nem hagyjuk magunkat kalandos politikába ugratni. (Kiáltások jobbról: Ki ugratja önt ?) Anatole de la Forge (nyugodtan.) Ti ott, a­kik minket Mexikóba küldöttetek. (Perczekig tartó zaj.) Freycinet: Ismétlem, én ezt a nézetet az összes minisztérium nevében mondtam ki, melynek homoge­nitását annyira szeretnék feldúlni. Sose fogjuk ma­gunkat egy kalandos politika szolgáivá tétetni. (Ki­áltások a jobboldalon: Mi sem !) Hiszen akkor bizal­mat kell önöknek nekem szavazniok. A békés, okos, méltó politika biztosítéka Európa megkérdése, ide értve Törökországot is. Francziaország nem játszhatik elszigetelt szerepet. Sose fogjuk helyeselni az elszige­telt katonai akc­iót Egiptomban. (Helyeslés a szélső baloldalon, zaj jobbról és az Union républicaine he­lyein ; e nyilatkozat még a közzéppárton is némi szen­­zácziót csinál.) Minden eszköz közt egy van, melyet kizárok, s ez az egyedüli Francziaország katonai in­tervencziója Egiptomban. (Helyeslés és nagy zaj.) Gambetta (kiabálja) Mit fog akkor a kongresz­­szuson mondani, ha nem akarják meghallgatni? (zajos helyeslés jobbról, zaj balról, mozgás.) Az el­nök hiába int rendre. Freycinet folytatva: A ka­marának választania kell a kormány békepolitikája és ama politika közt, mely Egiptomba való katonai expedi­zióra akar vállalkozni. (Tartós mozgás.) Általános zaj közt beszél Colbert­ Laplace, a­nélkül, hogy meghallgatnák. Erre Gambetta emel szót, hogy heves támadást intézzen a kormány ellen Biztosítom úgymond, hogy nem szándékoztam a vi­tába bele­szólni és azt hiszem bizonyos c­élzások da­czára arra, a­mit a kalandok politikája névvel tisz­telnek, úgy, hogy nem jó se Francziaországra sem a jelenlegi kabinetre a mostani és az azelőtti politika közti összehasonlítást élére állítani. Midőn hallottam, hogy nemcsak a külön állást el akarják hagyni, me­lyet a tradícziók és fermánok adnak Francziaország­nak, hogy az európai konc­ert elé akarják vinni, a­mi nem tartozik oda és némi szilárdsággal fentartható lett volna (növekedő nyugtalanság) a nélkül, hogy a háborúhoz kellett volna folyamodni és a midőn abban a pillanatban, midőn a konferencziára mennek, azt hallottam mondani, bármily események jöjjenek (ha­talmas hangon) soha, soha — hallják ? — soha se fog Francziaország katonailag közbelépni!.........(Zajos helyeslés jobbról. Zaj, helyeslés különböző padokon). A miniszterelnök tiltakozik a­nélkül, hogy szavait meg lehetne hallani. Gambetta (a minisz­terekre mutatva): Midőn mindezt hallottam, vissza­emlékeztem Berryer szavaira, a­ki egy hasonló poli­tikáról azt mondta: »Ne beszéljen így! Francziaor­­szágról nem így beszélnek!« (Zajos helyeslés és tar­tós zaj). Freycinet azt válaszolja, hogy nem azt mondá, hogy Francziaország semmi esetre sem fog katonai eszközökkel interveniálni, hanem azt, hogy Franczia­ország soha sem fog arra vállalkozni, hogy elszige­telve és erőszakkal kísérlené meg az egiptomi kérdés megoldását. A konc­ertbe belépése által a kormány magára vállalta a konferenczia határozatai folytán reá báromló kötelezettségeket. (Helyeslés valameny­­nyi padon.) Gambetta (a szószékhez rohan, zaj) : Az ép most mondott szavak súlyosbítják a miniszter nyilat­kozatait. Az­által, hogy kijelentette, hogy a konfe­renczia minden határozatát eleve elfogadja, Európá­nak elárulta gyöngeségének titkát. (Zajos ellenmon­dás ) Konstatálom, hogy a szélsőbaloldal egy része az, mely mindennel meg van elégedve. (Egy hang : És ön a reakczionáriusokkal tart !) Európa most tudja, hogy elég egy minisztert megfélemlíteni, hogy megadja magát. (Újabb zajongás.) Fitchot konstatálja Egiptom függetlensége meg­óvásának szükségességét. Freycinet kijelenti, hogy Francziaország Egip­tom integritásának alapján a fermán hatályban ma­radását fogja a konferenczián pártolni. A konferen­czia feltétele és Európa és Törökország által is elfo­gadott czélja: óvóintézkedések megtétele, hogy Egip­tomot oly események esetén megvédelmezhessék, me­lyek a fermán hatályban maradását kérdésessé tehet­nék. Sőt a török intervenc­ió esetén is megvédik Egiptom függetlenségét. Clemenceau az egyszerű napirendet ajánlja, hogy Freycinet-nek szabad kezet hagyjon és a felelősséget is. Ő (Clemenceau) nem akarja Franczia­országot elitélni, nehogy a volt kabinet politikáját helyeselje. Gambetta: Hiszen nem ismeri. Clemenceau: Igen, a »République Française« czikkeiből. A kamara erre 323 szavazattal 170 ellenében elvetette a Clemenceau által indítványozott egyszerű napirendet és 298 szavazattal 87 ellenében elfogadta a Carol által indítványozó­­ következő napiren­det . A kamara, bízván a kormány nyilatkozataiban, áttér a kormány által kért napirendre. A HON TÁRCZÁJA. Tudósok h­arcza* Regény. Irta: P. Szathm­ári­­káról.. 24 II-dik KÖTET. I. A papok tréfája. A mint Lippay érsek Nagyszombatba Báthory Zsófia levelét vette — azonnal hivatá az akkor épen virágjában lévő jezsuita­ kollégium rendfőnökét, Pa­ter Gervasiust. Pater Gervasius magas, szikár alak, olaj barna arczszinnel, mely délévi származását jelző, finom szel­­lemdús vonásokkal, magasan hordott fejjel, melyek benne a spanyol grandok ivadékát árulták el. Méltóságteljesen hajlott meg az érsek előtt, de azczán az alázatosságnak egyetlen vonása sem lát­­szik ; ellenkezőleg mintegy a magasból látszott alá­tekinteni, midőn csengő hangon megszólalt: — Eminencziád rendelkezésére állok. Lippay érsek kedélyes kifejezésü, elhízott ur, brilliantos keresztjével játszva fogadta a házfőnököt s az előtte meghajoltnak vállára téve kezét, vidám hangon mondá: — Beátok egy újabb és igen szép feladat vár, ha ugyan találtok magatok között férfiút, ki annak megfeleljen. Pater Gervasius önérzetesen kapta föl fejét s mezőn tekintve az érsek szemei közé, mondá: — Nálunk mindenre akad ember, és minél ne­hezebb, veszélyesebb a vállalat, annál több pályázó ajánlkozik reá. — A helyzet — melyről szó van — nem mondható veszélytelenek, de e veszély inkább az ügyességet, mint a bátorságot hívja ki. — A Jézus-rend fiának nem szabad válogatós­nak lennie az utakban, ha egyszer a czél szentségéről meggyőződött. — Te ugyan mint idegen viszonyainkat kevés­bé ismerheted, de meg vagyok róla győződve, hogy felvilágosításaim után meg tudod választani embere­det. A helyzet, mint mondom, nem annyira veszélyes, mint rendkívüli. Egy igen magas rangú nőről van szó, kit magas kilátások és rendkívüli politikai hely­zet kedvezőtlen viszonyok közé sodortak; kinek kül­sőleg el kellett vetni szent hitünket, egy később el­érendő sokkal magasabb czélért. — Elég — mondja a jezsuita — Báthory Zsó­fiáról, az erdélyi fejedelemnéről van szó. Lippay meghökkenve tekintett a jezsuitára. — Még nem fejedelemné, csak lesz az az öreg Rákóczy György halálával. — De igen is az, — mond a bizonyosság hang­ján páter Gervasius — merően az érsek szemébe nézve, mert az öreg fejedelem ezelőtt hat nappal elhunyt. Az érsek most még nagyobb meglepetést árult el; csak most vette észre, mily hatalmas állam van azon egyházi birodalomban, melynek fejéül magát képzelé. Azért nem minden keserűség nélkül mondá: — Különös, hogy ezt ti hamarább tudjátok Magyarország prímásánál. — Annak egyszerű oka — mondja nyájas ud­variassággal a jezsuita — hogy jobb postáink van­nak, mint eminentiádnak. Egyébiránt e tudósítást ez éren vettük s én a meghívó rendelet nélkül is kedves kötelességemnek tartottam volna utolsó szeméül szol­gálni a postalánczolatnak eminentiádhoz. Egyúttal bátor vagyok azt is tudatni, hogy épen az új erdélyi fejedelem érdekében Kemény János úr útban van Nagy Szombat felé. Az érsek joviális arcza — azon titkos hatalom nyomása folytán, melynek egy pár rugóját épen most ismerte fel, s melyet mint jó hazafi nem igen örömest látott idegen kezekben, — elkomorult és csak idő múlva nyerte vissza előbbeni vidámságát. — Visszatérve a korábbi tárgyra — mondja a jezsuita — van szerencsém jelenteni eminentiádnak, hogy a kijelölt czélra már egy egész év óta növeljük egyik kiváló tagtársunkat s miután a buzgó fejede­lemasszony óhajtását ismerni szerencsések valánk, csakis a mód felett nem voltunk tisztában, mikép juttassuk az illetőt Báthory Zsófia közelébe ? Az érsek arczát e pillanatban egy eszmevilla­­nat derűje futotta át, melyet még élénkebbé tett az az önérzet, hogy új eszméje által bizonyos fölényre jut a jezsuitával szemben. — E módot illetőleg — mond aztán — leg­ajánlatosabbnak tartanám, ha az illető páter követné a mártyr-szerepre vállalkozott nemes fejedelemasz­­szony példáját és színből protestáns vallásra térve, közelítené meg a fejedelmi udvart. A jezsuita újra felkapta fejét s szemeiben fel­villanó tűzzel felelt: — Mi ennél egy kissé tovább mentünk és emi­­nentiád beleegyezését kérjük tervünkbe. — Halljuk! — mondja az érsek, előbbi kedve­zőtlen hangulatába visszaesve. — Mi kellemesebbnek és biztosabbnak tartjuk, ha jeles fiatal tagtársunk becsempészését a fejedelmi udvarhoz oly kezek eszközlik, melyek legkevésbé gya­­nusithatók. Most a kedvező alkalom itt van e czél si­­kerítésére. Ugyanaz a Kemény János úr, most már az új fejedelemnek hadvezére és miniszteri jobb keze, több év előtt Pázmány érseknél fenn járván, szer­zetünknek egy hitehagyott tagját szöktette volt el. Ismerve e férfiú protestáns buzgóságát, alig lehet kételkedni a felett, hogy alkalmilag ezt másodízben is meg fogja tenni. Ifjú tagtársunk Laurentius tehát mint convertita jelentkezni fog előtte s mi azt hisz­­szük, hogy Kemény János követ úr még azon felté­telre is szívesen reá áll, hogy a szellemdús ifjat a fejedelmi udvarhoz bejuttassa. Lippay egyet lépett hátrafelé és önkénytelen el­ismeréssel mondá: — Meg kell vallanom, hogy mesterek vagytok! Eredeti és nagyszerű gondolat, hogy a legbuzgóbb pro­testáns fejedelmi tanácsos, hátán vigye be a jezsuitát protestáns fejedelme udvarába. A jezsuiták tréfája csakugyan sikerült: Páter Laurentius jelentkezett a nyakas kálvinista fővezér előtt és ez épen oly örömmel fogadta a vállalatot, mint akármely buzgó térítő barát, ha missiójában egy lelket nyerhet. Kemény János különösen két okból kereste fel a befolyásos érseket és a bécsi udvart: először, hogy az ifjú Rákóczi fejedelemül ismerését eszközölje, má­sodszor, hogy tapogatózásokat tegyen Rákóczy Györgynek a lengyel koronára vonatkozó óhajtásait illetőleg. Az elsőre nézve nem igen forgott fenn sem aka­dály sem kétség , de a lengyel királyi trón igen sa­vanyú almának látszik. Az érsek, kinek nagy befolyá­sa volt az udvarnál, nem akarta Rákóczynak minden reményét elvenni, sőt félvén attól, hogy ez a protes­táns svédek karjai közé veti magát, legalább fia szá­mára támogatást helyezett kilátásba, ha az a katholi­­ka vallásban neveltetik. Rosszul ismerte mind az ifjú fejedelmet, mind Kemény Jánost, kik mig egyfelől makacsul ragasz- l kodtak vallásukhoz, más részről, mint minden nagy­ravágyó embernek — az volt elvük: add meg uram Isten, de mindjárt. A fejedelmi követ nagyon lehangoltan tért visz­­sza Bécsből és elkeseredett lelkének szinte jól esett, hogy a nagyszombati jezsuita­ kollégium legcsinosabb és ügyesebb növendékét, Révay Lőrinczet (mert ez volt az ifjú családi neve) magával viheti, ki útközben kifogyhatatlan adomáival, érdekes és gúnyos elbeszé­léseivel a jezsuita kollégiumokról s végre hegedűjével mélyen gyönyörűen játszott. Kemény Jánosnak oly sok kellemes órát szerzett útközben, hogy mire Fe­hérvárig értek, egészen megtudta nyerni a hatalmas főur kegyeit. Annyi bizonyos, hogy az esemény felett mind a két oldalon nevettek: a fejedelmi udvarnál nagy ví­­gan adta elő Kemény János, mikép sikerült neki már másodízben épen a magyar Rómából hozni el egy-egy ügyes, kitért szerzetest; jobbizűen nevettek a nagyszombati palotában, mikép sikerült a legnyaka­sabb főúr által belopatni a jezsuitát egy szintén pro­testáns fejedelmi udvarba; de bensőleg talán mégis legnagyobb öröme volt magának páter Laurentius­­nak, vagy mostani nevén Révay Lőrincznek, ki azon vette magát észre, hogy pár nap alatt nemcsak az udvarnak, hanem magának a fejedelemnek bizalmát is annyira megnyerte, miszerint semmi kifogása nem volt az ellen, hogy a fejedelemasszony vallásos fel­olvasójául válassza. (Folytatása következik.)­ rad. — A mai naptól kezdve a Baccában és Hercze­­govinában levő összes csapatok és intézetek tábori pótlékait beszüntették. Még a csak a készenléti pót­lék adatik ki. A csapatok azonban, melyek a kordon­nál állanak, továbbra is megtartják a tábori pótlékot minden oly napra, mely alatt a határkordonnál vannak.«

Next