A Honvéd, 1867 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1867-09-16 / 7. szám
Első évfolyam. 7. szám. Pest, szept. 16. 1867. Előfizetési ár e csonka évre(aug.—decemb.) 2 ft. 50 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Pest, Frohner szálloda nádor-utcza 2-dik emelet intézendők. Első magyar katonai hetilap. Az előfizetési pénzek bérmentett levelekben egyenesen Heckenast Gusztáv kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉRI honvéd alezredes. МГ Előfizetési fölhívásai A „Honvéd“ első magyar katonai hetilap teljes száma (augusztus—deczemberi) példányaira. Előfizetések 2 ft. 50 krjával folyvást elfogadtatnak. — Egyes példány ára 15 kr. A „Honvéd“ Kiadóhivatala. A formák az ausztriai hadseregben és a magyar ezredek. (Második rész.) III. (B.) Az ausztriai hadsereget nemzeti alapokra fektetni a tisztikar érdekében is fekszik, és csak ezen az úton lehetene a hadsereg harczképességét és a tisztek anyagi helyzetét emelni. Az ausztriai katonai rendszer egy egész systemát gondolt ki, hogy a tiszteket a néptől és az úgynevezett czivilisták társaságától elkülönözve tartsa és lehetőleg elzárja. E czélra a tisztek fizetését (őrnagyig) oly csekélyre szabta, hogy a melyik tiszt csak fizetéséből él, szüntelen küzd a legnagyobb anyagi gondokkal; túl felöl pedig a tiszteknek a társadalmi viszonyok között bizonyos kiváltságos helyzetet nyújtott és ha ez ellentétet bővebben vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy ebből származik ama gépezet, mely a tisztet a czivilistával örökös súrlódásban tartja. A tisztek csekély fizetése az államnak néhány milliót megtakarít ugyan, de ezen néhány millió a hadsereg örökös, egyik országból a másikba való vándorlásával más után tízszeresen minden haszon nélkül elfecséreltetik, és egy nemzeti hadsereg daczára a tisztek kétszeresen felemelt fizetésének korántsem fog annyiba kerülni, mint a mostani ausztriai hadsereg. Alább bővebben visszatérünk ezen tárgyra, most csak annyit jegyezünk meg, hogy az ausztriai tiszt anyagi állapota nem méltó egy nagy hatalom állásához. Például egy hadnagy 36 forintból kénytelen élni, melyből 12—16 frtot ruházatra és egyébre levonnak. Marad 20 ft. Kérdek minden elfogulatlan embert, méltó fizetés-e ez egy tudományosan képzett becsületes egyénnek, ki hivatva van hazáját vérével védelmezni? Hiszen egy pinczér, boltsegéd vagy más jobbsorsú szolga sokkal jobb anyagi viszonyok közt van mint egy katonatiszt, ki ha nincsen egyebe fizetésénél, vagy éhezik, vagy pedig adósságba veri magát. Ha egy tisztnek csak 50 frt adóssága van, már egész életsorsa veszélyben forog. Mind mélyebben esik az adósságba, végre becsületszóra vesz fel kölcsönt, s ha nem fizethet, agyonlövi magát vagy elveszti állását. Túl felöl megkívánják, hogy a katonatiszt a társadalmi közlekedésben, még a legmagasabb állású urakkal is szemben, bizonyos túlzott susceptibilitással viseltessen, őt mintegy a civilista felébe helyezve. Egy ember, ki folytonosan a legborzasztóbb anyagi gondok közt él, mindig bizonyos ingerült állapotban van, s ezen anyagi és erkölcsi, ellentétből, melybe az ausztriai rendszer a tisztet helyezte, okvetetlen súrlódásnak kell következnie, melynek elkerülése végett a tisztikar magát rendesen izolálni szokta. Az absolutisticus katonai rendszer, mely új meg új egyenruhákra, masdíroztatásokra stb. annyit költ, a katonatiszt számára pénzt azért nem talál, mert keretébe illik, hogy a katonatiszt szellemileg nyomva legyen; pedig mi nyomja inkább az embert, mint az anyagi gond? Egy nemzeti hadseregnek első gondja leend a tisztek anyagi helyzetét azon színvonalra emelni, hol minden czivilizált, és tanult egyén mozog. Először a minimumot kell meghatározni, melyből egy czivilizált ember megélhet, és ezen szempontból kiindulva, főként az alsóbb rendű tisztek fizetését emelni. Továbbá egy nemzeti hadseregben a haza és a király mindig gondoskodni fognak azok sorsáról, kik a csatákban vagy különben szolgálatra képtelenekké váltak. Hát az ausztriai rendszer gondoskodott-e azon tisztekről, kik úgyszólván a birodalom oszlopai voltak ? Nem, és itten tűnik ki az absolutistikus rendszer egész szívtelensége és önzése, mely eszközeiről csak addig gondoskodik, míg szüksége van reájuk, és azután nem bánja akár mi történik velők. Ha most egy ausztriai tiszt megsebesül és szolgálatképtelenné lesz, mi történik vele ? Szolgálat éveihez képest nyugalmaztatik oly összeggel, mely mellett, ha nem kap valami foglalkozást, éhen halhat meg, így vannak havonkénti 15 frtos nyugdíjak is. Egy czivilizált ember, ki karját vagy lábát vesztette el a hazáért, hogyan éljen meg havonkénti 15 írtból? De hiába, az ausztriai katonai rendszernek, mely a hadtesteket folytonosan vándoroltatja, mely száz mérföldekre küldi az ezredeket törzseiktől, annyi roppant az absolutistikus systema által igényelt költségei vannak, hogy minden fillért le kell vonnia a tiszt és a katona fizetéséből, ad majorem dei gloriam! IV. Daczára azon nagy ellenszenvnek, melylyel az ausztriai hadseregnek nemzeti hadsereggé való átalakítása magasabb körökben találkozik, ezen átalakulás mégis valószínűleg rövid idő alatt véghez fog menni, mert a körülmények hatalmasabbak mint az emberek. A honvédelmi rendszer szervezése (a Lajtán innen és túl) a nemzeti hadsereg alakítását vonandja maga után, és bámuljuk az osztrák tábornokok ama rövid látását, hogy az egyszerű igazságot be nem látva, egy perczig is azon hitben ringathatják magukat, hogy midőn az egész nép fegyverben álland, ez majd