A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-08-04 / 31. szám
Harmadik évfolyam. 31. szám. Pest, augusztus 3. 1ьоэ. HONVÉD. Első magyar katonai hetilap. Folyvást megrendelhető a „Honvéd“ múlt évi júl.—decz. folyama. | Ára 3 frt. | A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. ^ Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN 0 Ki IV ÉKi honvéd alezredes. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez ’ Pest, városligeti fasor, lövölde tőszomszédságába I I intézendők. Pongrácz István, m. kir. honvéd-őrnagy. A „Honvéd“ 28-ik számában közlött Pongrácz Sándor ezredes testvér bátyja, született 1821-ben Hontmegye Felső-Tár helységében; atyját igen korán elveszté, egyik nagybátyja pártfogása alá vevén, a nagyszombati katonai növeldébe adta őt, leginkább a német nyelv tanulása végett, honnan 1836-ban 14 éves korában a taliai utászok intézetébe mint hadapród vétetett fel, ahol 4 éven át nagy szorgalommal folytatta tanulmányait, s a tanfolyam bevégeztével a 8-ik huszárezredbe, mely akkor Galicziában állomásozott, hadapróddá lett. Ez időtájban Európa szerte általános béke honolt, miért is Pongrácz, daczára katonai kiképzettségének, csakis 1843 ban lett hadnagygyá, s csakhamar reá főhadnagyi előléptetést nyert. 1848-ban, midőn a magyar alkotmány életbe lépett, mint százados a honvéd táborkarhoz neveztetett. S midőn a népfajok közötti viszályok, s csakhamar reá a bécsi kormánynyal való ellenségeskedések kitörtek. Pongrácz is szintúgy, mint minden hit hazafi a hon törvényes szabadságát védve, a schwechati ütközettől kezdve egész a világosi fegyverletételig tántoríthatlan hive maradt a magyar alkotmánynak. Jelen volt a bányavárosok téli hadjáratában, úgyszintén a kápolnai, mezőkövesdi tb. csatában. A tavaszi hadjárat alkalmával részt vett a hatvani ütközetben, Gáspár tábornok oldala mellett, ahol higgadt és eszélyes magaviselete által tiszttársai becsülését vívta ki, mirel a még élő Gáspár stb. tanúbizonyságot tehet. Ezen ütközetben majd hogy életét nem veszté Pongrácz, a mocsáros helyeken átjáratot keresvén, igen előre hatolt, s miután a mieink korán kezdvén a tüzelést, saját ütegeink lesújtották őt, s csakis a véletlennek köszönheti életét. A hatvani csata után őrnagygyá neveztetett. Azonban hosszas volna a számos ütközetet előszámlálni, melyekben az illető részt vett. Győr bevétele után, ahol szerencsés volt az előőrsi csapattal diadalmasan bevonulhatni , Komáromba rendeltetett a fővezérséghez, hogy Nagy Sándor tábornok oldala mellett Vág vizénél mint táborkari főnök működjék. Habár ezen kinevezése nem is volt ínyére, mindamellett odasietett, ahol valóban nagy volt a veszély, mert általánosan ismert az I. hadtestnek a Vágnál elkezdett, Komárom és Vácznál folytatott csatái, úgyszintén a hosszas hátrálás alatt a Tiszán túl ugyanezen hadtestnek jutott azon súlyos feladat, hogy a fősereg zömét oldalt védve, Debreczennél a nyolczszortan nagyobb orosz erővel megütközzék. Habár Pongrácz a haditanácsban az ütközet, elfogadása ellen szavazott, mindamellett az ellennel szembeszállva, hány buzgón teljesítő kötelességét, s miután csakhamar meggyőződött, hogy a vereség részünkről bizonyos, minden törekvését odairányzó, hogy a felállítás lehetőleg fedett legyen, az ütközet éjjeli szürkületig húzódjék, midőn a seregnek minél csekélyebb vesztességgel leendő visszavonulását eszközölhetni remélte. Azonban az ellenség túlnyomó ereje, valamint Nagy Sándor merész, de veszélyes előnyomulása, a muszkákízesében, az ütközet végzetes eldöntését sietteté. Még az est beállta előtt jóval a jobbszárnyon, a hol Pongrácz állott, történt a magyar seregnek nagyszámú, orosz lovasság, úgymint cserkesz, kozák s más csapatok általi megrohanása, mely mindent, mi csak útjában állott, ledöntött és széjjelszőtt. A vesztesség részünkről nagy volt, de az isteni gondviselés Pongrácz élete fölött itt is őrködött. Midőn Görgey seregével Aradra ért, Nagy Sándor hadtestét Temesmegyébe küldte, ahol az Vinga előtt meg is ütközött, hogy majdan utolsók között legyen, kik hazájuk védelmében az ágyút elsütötték. A világosi fegyverletétel után Pongrácz is az aradi várba hurczoltatott, a honnan 3 évi fogsága után kegyelmet nyervén, Hontmegyébe, szülőföldére tért vissza, hol is leginkább, kivált midőn 1857 ben Pákozdy Rózát nőül vette, a katonai tudományokkal s kertészettel foglalkozott. Pongrácz neve az irodalmi téren is ismeretes: leirta részletesen az 1849-ki debreczeni ütközetet, s némi eszmetöredékeket az álló hadseregről is tett közzé, legújabban pedig Pongrácz István, magy. kir. honvéd-őrnagy.