A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888-12-16 / 51. szám

422 A JOG. fő-magánvád eseteit taxatíve sorolja föl a javaslat és korántsem terjeszti ki minden indítványt büntetendő cselekményre. Az ügyészség hatalmi körének ellensúlyozásául szolgál a pót­magánvád (subsidiarius magánvád) intézménye, mely szerint a sértett félt, kinek indítványa nélkül bűnvádi eljárásnak nincs helye és a károsított, kinek bármely joga szenvedett sé­relmet, a vád képviseletét mindig átvállalhatják, ha az ügyészség arról lemondott vagy ezt elejtette. De nemcsak a fő- és pót­magánvád intézményét ismeri a javaslat, hanem még a magánvád harmadik faját, tudniillik a mellékvádat is. Ez a tevékenységi kör, mely a sértett félnek és károsítottnak az ügyben eljáró ügyészség mellett jut. A mellék­vádló indítványozási és korlátolt perorvoslati jogot gyakorol. A javaslat a perelőkészítésnek két módját, a nyom­ozást és elővizsgálatot különbözteti meg. De mivel a nyomozás során teljesíthető hatósági cselekmények mélyen benyúlhatnak a személyes szabadság, tulajdon, birtok, házjog, levéltitok stb. körébe, a javaslat gondoskodik arról, hogy ily kényes természetű kérdé­sekben, valamint ha a nyomozás alatt több bírói cselekményre van szükség, a bírói közreműködés ne mellőztessék. A nyomozási eljárás központja, akár az ügyészség, akár a rendőrség vagy bíróság kezdeményezte a nyomozást, mindig az ügyészség. Ellenben az elővizsgálat szorosan bírói hatáskörökhöz tartozik. Középpontja a vizsgálóbíró Az ügyészség az elővizsgá­latban már csak indítványoz és perorvoslattal élhet, de a vezetés a vizsgálóbírót illeti. A nyomozás alapjául a távol gyanú is elegendő és állhat formátlan tudakozódásból is, ellenben az elővizsgálat csak vád alapján és alaki bírói határozatban ren­delhető el. A javaslat gondoskodott arról, hogy a büntetendő cselek­mény tárgyi mozzanatainak megállapítására szolgáló elővizsgálati cselekményekre (bírói, szakértői szemle, lefoglalás, házkutatás) és a főtárgyaláson nem ismételhető bizonyítékok fölvételére a felek megidéztessenek és itt kérdezési, indítványozási és észrevételezési­­ jogaikat gyakorolhassák. A védő már a nyomozás alatt megtekint­heti az iratokat és érintkezhetik letartóztatott védencével. A terhelt indítványozási joga a perelőkészítés minden szakában gya­korolható és a vizsgálóbíró minden intézkedése vagy mulasztása ellen orvoslás kereshető a vádtanácsnál. A terhelt kihallgatása, szemle, lefoglalás, házkutatás csak független polgárok tanúsága mellett teljesíthető és távollét esetében képviselő kirendeléséről is gondoskodva van. A javaslat szerint feltétlen kötelező az elővizsgálat ha a cselekményre a büntető­ törvénykönyv halál- vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést szab, továbbá ha az öt évet meghaladó hatá­rozott tartamú szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények ese­tében nincs tettenkapás vagy a nyomozás adataival teljesen össz­hangban álló beismerés. Minden egyéb esetben az ügy körül­ményei irányadók és az ügyészségre, illetve bíróságra van bízva annak megítélése: tartassék-e alaki bírói elővizsgálat vagy nem. A javaslat azt sem engedi meg, hogy a vádló előzetes birói kogníció nélkül a terheltet a nyilvánosságnak kitett főtárgyalás elé idézhesse. A vádirat elleni kifogásban mindig érvényesítheti a terhelt azt, hogy nincs ügye kellőleg előkészítve és kérheti az elővizsgálat megtartását, sőt a közvetlen idézés esetében is bírói határozat előzi meg a főtárgyalást. A vád alá helyezés kérdésében a javaslat a fakul­tatív vád alá helyezési rendszert tette magáévá. A javaslat épen nem elégedett meg az austriai fakultatív vád alá helyezés intézményének puszta recepciójával. Magáévá tette az alapgondolatot, hogy ugyanis csak a terhelt kifogására van helye bírói vádhatározatnak, de kibővíti az intézményt a kontra­­diktorius szóbeli eljárással. A javaslat a szóbeli kontradiktorius eljárás álláspontjára helyezkedett. Megengedi, hogy a terhelt az előzetes eljárás minden hiányát, a vádirat minden tévedését közvetlen a bíró előtt mutat­hassa ki. A kontradiktórius szóbeli eljárás megkönnyítése szolgált annak indokául, hogy a vádtanács az első fokú törvényszék kebe­lében alakíttatik. A javaslat szerint a vádtanács egyúttal a fel­ügyelő­ tanács (Rathskammer, chambre du conseil) szerepkörét is betölti. Kimondja a javaslat, hogy a vádirat ellen tett kifogások tárgyában eljárt tanács tagjai az ítélőbíróság alakításánál lehetőleg mellőztessenek. A javaslat nemcsak a fakultatív elővizsgálati és vádhatáro­zati rendszert karolta föl, hanem azt még kiegészítette a köz­vetlen idézéssel is. E fogalom a javaslatban a vádirat elleni kifogás és tárgyalásának kizárását jelenti. A javaslat szerint elővizsgálat alapján is lehet a közvetlen idézés« és mindig a tör­vényszék vizsgálja meg előbb az ügyet, hogy az ügy közvetlen idézés tárgya-e vagy nem. A javaslat a tiszta, egyszerű ügyeket jelölte ki olyanokal, melyek veszély nélkül közvetlenül főtárgyalás elé vihetők. Ily ügyek azok, hol tettenkapás fordul elő vagy bíróság előtt tett a terhelt oly beismerést, mely a nyomozás adataival összhangban áll. De e feltételek mellett sincs a közvetlen idézés minden büntetendő cselekményre kiterjesztve, hanem eddigi szokás­jogunkhoz híven csak a büntető törvénykönyv szerint öt évig ter­jedhető szabadságvesztéssel vagy ennél enyhébben büntetendő cselekményekre van szorítva. A­mi a főtárgyalást illeti, a javaslat hatályos perjogi intézménynyé kívánván tenni a keresztkérdést, bármely fél indít­ványára elrendelheti a törvényszék a kérdezési módszer alkalma­zását. Egyúttal gondoskodik a javaslat, hogy netalánt visszaélések esetén a keresztkérdés jogát a törvényszék elvonhassa. Különös gondot fordít a javaslat arra is, hogy úgy a vádnak a főtárgya­láson tett megváltoztatásával, mint azzal az eshetőséggel szemben, midőn a bíróság a vádban előterjesztettnél súlyosabb minősítésre vagy büntetésre lát alapot, úgy a vádlói és bírói hatáskör teljes függetlensége, mint a vádlott védelmi érdekei hatályos biztosíté­kokkal vézessenek körül. Ezek szerint soha sem lehet a vádlottat oly tett vagy vád miatt elítélni, mely ellen alkalma nem lenne magát védelmezni és sohasem szabad a bíróságnak a vádnál súlyosabban elítélni a vádlottat, mielőtt előre ne figyelmeztette volna elfoglalandó szigorúbb álláspontjára. A javaslat a feleb­bezést a ténykérdésben föntartja. A javaslat a rendes perorvoslatoknak három faját különbözteti meg, úgymint a fölfolyamodást végzések, a felebbezést a törvényszék és járásbíróság ítéletei ellen és a s­e­m­m­i­s­é­g­i panaszt a királyi tábla ítéletei és a törvény­széknek másodfokú ítéletei, továbbá első fokban hozott oly ítélete ellen, mely fölebbezéssel meg nem támadható. (Föleb­­bezéssel nem támadható meg a törvényszék ítélete, ha a vád­lott egyedül oly vád alapján ítéltetett el, illetve oly vád alól mentetett föl, mely fölött rendszerint járásbíróság vagy közigaz­gatási hatóság van hivatva ítélni, továbbá ha a vádlott csak pénz­büntetésre ítéltetett, vagy oly cselekmény vádja alól mentetett föl, melyre a törvény csak pénzbüntetést szab.) A fölfolyamodás rend­szerint csak egyfokú. A fölebbezés úgy a vádlónak mint a vád­lottnak meg van engedve. A járásbírósági ügyek felebbviteli bíró­sága a törvényszék. A törvényszéki ügyek felebbezési fóruma a királyi tábla. Gondoskodva van a javaslatban arról, hogy a feleb­­bezési bíróság akkor, ha a bizonyítási anyagot megbízhatatlannak és kételyét csak a vádlott, a tanúk és szakértők nyilatkozatai alapján tartja eloszlathatóknak, az egész tényállás vagy egyes vitapontok tekintetében maga előtt főtárgyalást tarthasson. E fakul­tatív újratárgyalási jog nélkül valóban a fölebbviteli bíróság rosszabb értesülést nyerne, mint az elsőfokú bíróság. A királyi tábla a felebbezett ügyeket egyébként még két módon, tudniillik tanácsülésben vagy tárgyaláson intézi el. A tanácsülésen az ügy­felek és képviselőik nem bírnak fölszólalási joggal. Ide a cse­kélyebb jelentőségű kérdések, néhány alaki semmiségi eset felül­bírálása stb. tartozik. Tárgyaláson intéztetnek el mindazok аг ügyek, melyek se tanácsülésbe, se főtárgyalásra nem tartoznak A tárgyalás a felek közbenjöttével és meghallgatása mellett, de bizonyítékok felvétele nélkül tartatik. A tárgyaláson jelen kell lenni a főügyészség képviselőjének és az ügyvédi kamara álta minden büntetőtanács heti ülésszakára kirendelt közvédőnek. A kontradiktorius eljáráshoz fűzött nagy érdekek felkarolása tette szükségessé a közvédő alkalmazását. Ez természetesen nett zárja ki azt, hogy a vádlott más ügyvédet használhasson védőül A közvédő csak más védő hiányában tartozik a vádlott érde­kében eljárni. A királyi kúria a javaslat szerint csak mint semmitőszél fogna működni. Úgy az alaki, mint az anyagi jog megsértése mi­nt kisebb-nagyobb megszorítással semmiségi panasz használható a törvényszék másodfokú ítéletei, első fokban hozott felebbezhe­tetlen ítéletei, továbbá a királyi tábla ítéletei ellen. E perorvoslat adja meg a polgároknak azt a jogot, hogy a döntő jogi kérdé­sekben a Kúria határozatát kérhetik ki és egyúttal úgy e jog­orvoslattal, mint a koronaügyész számára föntartott rendkívül perorvoslattal biztosíttatott a jogegység érdeke is. A jogegység érdekében használható perorvoslaton kívü még a rendkívüli perorvoslatoknak két faját ismer a javaslat, tudniillik az újrafe­lvételt és igazolást.

Next