A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

Mellékletek: Jogesetek Tára

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 1. számához. Budapest, 1904 január 3. Köztörvényi ügyekben. A házasság érvénytelenítésére irányult megtámadásnak határideje az 1894.t.-c. 57. §. szerint 1 esztendő s ez a határidő a 145. §. értelm, a törvény életbeléptetésétől vagyis 1895. okt. 1-től illetve az 57. §. c) p. esetében attól a naptól számítandó, amely napon a házastárs a tévedést vagy megtévesztést fel­ismerte. A kolozsvári kir. tszék (1903 márc. 3-án 2,123/903 sz. a.) Mihály József dr., ügyv. ált. képv. W. Adolfnak, Gajzágó M. tiszti főügyész mint gondnok ált. kép­. F. Emilia ellen házasság megtámadása k­. perében következőleg i­télt: W. Adolf és F. Emilia között Kolozsvárt 1882. nov. 26-án az izr. hitv. hitelvei szerint kötött házasság az 1891: XXXI. t.-c. 54. §. c) p. alapján érvénytelennek nyilváníttatik stb. Indokok: Felperes a házasságot két jogalapon: tévedés és megtévesztés miatt megtámadja. A tévedés azon alapul, mert alperes a házasságkötéskor a nemi részek képződési hibája miatt állandóan képtelen volt a házassági tartozás teljesítésére és ezt nem tudta, sem a körülményekből nem következtethette. A meg­tévesztés abban áll, mert alperes elhallgatta, eltitkolta, hogy havi­tisztulása soha sem volt, mellyel természetszerű összefüggésben van a nemző­ szervek hiányossága és az elmebeli állapot rendetlensége s így felperest lényeges személyi tulajdonságára vonatkozóan meg­tévesztette. A kereset rendén előadja, hogy a házasságkötéskor azt hitte, hogy egy teljesen egézséges nőt vesz feleségül, azonban mindjárt az esküvő után nején nagyfokú izgatottság vett erőt, mely érzéki csalódásokban nyilvánult, s midőn a házassági tarto­zás teljesítésére felhívta, nagy ingerültségbe és izgatottságba jött, a legnagyobb erővel magától eltaszitotta s igy nem volt azon helyzetben, hogy vele valósággal közösüljön. Ezen nagyfokú izga­tottsága miatt a házassági tartozás teljesítése által nem akarván neje állapotát súlyosítani, várt, abban a reményben, hogy állapota javulni fog. Azonban neje állapota rosszabbra fordult, sőt 1896. évben az elmebaj teljes erővel kitört rajta és idült tébolyodottság okából az 1.862/900 sz. ítélettel gondnokság alá helyeztetett s jelenleg is a kolozsvári elmegyógyintézetben van elhelyezve. Betegségének okát keresni kezdette s 1902. augusztusban meg­tudta, hogy nejének soha sem volt havi tisztulása. Ezen körülmé­nyekről előbb nem volt tudomása, mert neje azt előtte eltitkolta és hozzátartozóitól sem hallotta. Ennek következtében nejét Sz. D. dr., tanár által megvizsgáltatta, a vizsgálat alapján kiderült, hogy alperes méhe teljesen fejletlen, a nemzőszervek fejlődése veleszületett elmaradottság­t mutat, a belső nemző részek hiányos fejlődése működésre alkalmatlanná teszik azokat s ebbe magya­rázható, hogy alperesnek hószáma soha sem jelentkezett. Az adott orvosi vélemény szerint alperes a házasság tulajdonképpeni céljá­nak a nemi részek képződéshibája miatt meg nem felelhet, s annak hiányos fejlettsége laikus állat fel nem ismerhető s miután a nemze­részek ezen állapota veleszületett, a házasság kötésénél is fenn állott. Ezenfelül megvizsgáltatta felperes alperes elmeállapotát is, illetően L. K. dr., egyet, tanár által eszközölt megfigyelés és véle­mény értelm, a betegség tünetei az időszakos erős izgalmakkal párosult idült tébolyodottság kórismérvének megállapításához vezetett és alperes erősen degeneráltnak találtatott. Ezen dege­­neráltság testi tüneteihez tartozik a nemi szervek fejletlen volta is, miből valószínűvé válik, hogy ez utóbbi és az elmebántalomra való hajlandóság közös okból, az elfogultságból származott. A felyel­­zett betegségi állapotok megállapítása és orvosi vélemények a kereseti Cs. és H. a. bizonyítványokban foglaltatnak. Tekintve, hogy a tárgyalás során alperesi gondnok és a házasságvédő az érvénytelenségi ok fenforgását elismerték s a kihallgatott orvos szakértőtanuk vallomásaikban a jelzett bizonyítványokban foglal­tak valóságát bizonyították, megállapítottnak kellett találni, hogy az adott esetben a H. T. 54. §. c. p-ban meghatározott érvény­telenségi eset­benforog, miből folyóan a jelzett jogszabály alapján a házasság érvénytelennek volt kimondandó. A Ht. 55. §-ára ala­pított megtévesztés kizártnak találtatott, mert ilynemű állapot­nak a nő részéről a házasságkötés ideje előtt való közlése a női szeméremmel ellenkeznék. Elévülés nincs, mert a bizonyított tényállás szerint elfogadható felperes azon állítása, hogy ő ezen állapotról csak 1902 aug. havában nyert tudomást, ekként a H. T. 57. §-ban előszabott 1 év a keresetindításig le nem járt, stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1,383 sz. a. 1903 ápril. 28-án) Az elsőbiróság ítélete hivatalból felülvizsgált abban a részében mely szerint a házasság érvénytelennek van nyilvánítva, indokai­nál fogva helybenhagyatik, egyebekben érintetlenül marad. A m. kir. Kúria (1903 nov. 3-án 4,166. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával, felperes keresetével eluta­­sittatik stb. Indoko­k:A házasság érvénytelenítésére irányult megtáma­dásnak határideje az 1894. XXXI. t.-c. 57. §. szerint 1 esztendő s az a határidő a 115. §. értelm, a törvény életbeléptetésétől vagyis 1895 okt. 1-től, illetve az 57. §. c) p. esetében attól a nap­tól számítandó, amely napon a házastárs a tévedést vagy megté­vesztést felism­erte. Minthogy pedig a per adatai alapján az a körülmény meg nem állapítható, hogy felperes a neje iránt tanú­sított kíméletes magaviselete folytán csak 1902. aug. hóban volt alkalma nejének azt a testi fogyatkozását felismerni, amely fogyat­kozás miatt az 1882. nov. 26-án kötött házasságnak érvénytelení­tését az 1884:XXXI. t.-c. 54. §. c) p. alapján kérelmezte, az 1902. dec. 22-én elkésetten beadott keresetével, a felperest mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával elutasítani kellett. A telekkönyvi bevezetésben elkövetett mulasztás a rang­sor elsőbbségét el nem enyészteti és annak ugyanazon rangsor hatályával bejegyzése, illetve a hiányos foganatosítás kiegészí­tése 3-ik személyekkel szemben és a hibás bejegyzéstől számí­tott 3 éven belül kérvényi uton eszközölhető. A verseci kir.­­biróság (1902 dec. 10,374. sz. a.) a nszebeni ált. lakptárnak I. Z. Áron elleni végrehajtási ügyében következő­leg végzett. A tkvi hatóság elrendeli a verseci 2,089. sz. tikvben C. 18. sorsz. a. 10,017/898 sz. végz. folytán foganatosított bejegyzésnek kiigazítását akként, hogy a nszebeni ált. lakptár javára C. 12. sorsz. a. bekebelezett 2,000 frt követelésből 138 frt 34 kr. résztörleszté­sének bekebelezését s annak kitüntetését rendeli el, hogy a neve­zett tőkekövetelésből még 1861 frt 68 kv járulékkal együtt fenn áll stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1902. márc. 24-én 3,004. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja és a kérvényezőt a 10,017/898 sz. végz. és az annak alapján eszközölt bejegyzés kiigazítása iránt előterjesztett kérelmével elutasítja. A folyamo­dásban előterjesztett annak a kérelemnek, hogy a kérvényező a felfolyamodó költségeiben marasztaltassék, a kir. it. tábla helyt nem ad. Indokok: A tkvi rts. 168. §. szerint a tkvi hatóság kiigazíthatja ugyan a határozataiba, illetve az azok alapján eszkö­zölt tkvi bejegyzésbe becsúszott hibákat, azonban az érdekelt felek beleegyezése nélkül nem változtathatja meg kiigazítás útján a feleknek kiadott és jogerőre emelkedett végzéseit. Minthogy az első bíróságnak 10,017 sz. az ügyfeleknek szabályszerű módon kézbesített végzése, sem a kérvényező sem más érdekelt fél részéről jogorvoslattal meg nem támadtatván, az jogerőre emelkedett, és minthogy a felfolyamodó a kért kiigazításnak elrendelését a felfolyamodásban felhozott okokból ellenezte: az elsőbíróság vég­zését megváltoztatni és a kérvényezőt a jelzett kiigazítás iránt előterjesztett kérelmével elutasítani kellett. Tkvi ügyekben mint peren kívüli ügyekben költségnek az ellenfél terhére való meg­állapításának, illetve az ellenfélnek költségben való marasztalásának helye nem lévén, a felfolyamodásban előterjesztett ily irányú kérelemnek hely adható nem volt. A m. kir. Kúria (1903 okt. 28-án 5,012. sz. a.) A II. bíró­ság végzése megváltoztattatik és az I. bíróság végzése hagyatik helyben azzal a helyesbítéssel, hogy 137 frt 32 kr. a résztörlés és nem 138 frt 34 kr. és hogy a fenmaradó tőkeösszeg nem 1861 frt 68 krt, hanem 1862 frt 68 krt. tesz. Ind­okok: Helyes a II. bíróságnak az az álláspontja, hogy a tkvi hatóság az érdekelt felek beleegyezése nélkül a tkvi. rendt. 168. §-a szerint a már meghozott és a feleknek kézbesített és jogerőre emelkedett végzését meg nem változtathatja. A fenforgó esetben azonban nem a végzés megváltoztatásáról, hanem arról van szó, hogy a tkvi hatóságnak 10.017. sz. végzése a törlésre vonatko­zóan egy részében nem foganatosíttatott. Ugyanis a tkvi hatóság id. végzése szerint a verseci 2,089. tjkvben C. 12. sz. a. a nsze­beni ált. lakptár javára bekebelezett 2,000 frt tőkéből a törlést azzal rendelte el, hogy 1,862 frt 68 kr tőke továbbra is fenmarad, ennek a foganatosítása azonban elmulasztatott, a végzésből pedig nyilvánvaló, hogy a törlendő összeg megirója 138 frt helyett 1,138 frtot tévesen íratott és ha a távvezető a végzésnek azon részét is foganatosítja, hogy a 2,000 frtból 1,862 frt 68 kr. továbbra is fennmarad, kétségtelenül kitűnik, hogy a törölt összegnek kitett számszerű 1,138 frt összege téves. Minthogy pedig a telekkönyvi bevezetésben elkövetett mulasztás a rangsor elsőbbségét el nem enyészteti és annak ugyanazon rangsor hatályával bejegyzése illetve a hiányos foganatosítás kiegészítése 3-ik személyekkel szemben és a hibás bejegyzéstől számított 3 éven belül kérvényi uton eszközölhető, felfolyamodó W. I. javára pedig az 1,017/18. sz. törlés azon 3 éven belül 10,627/400. sz. a. jegyeztetett be a M. D. részére 15 tsz. a. bekebelezett zljogra a tulajdonijog, a törlés­nek kiegészítését és ehhez képest való kiigazítását tűrni tartozik. Ennek folytán a II. bíróság végzésének megváltoztatásával az 1. bíróság végzése volt helybenhagyandó, mindazonáltal azzal a

Next