A Jövő Üzemmérnöke, 1985 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1985. JANUÁR A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE I deicélnak tekintettem az oktató, nevel© munkát Beszélgetés a nyugdíjba vonuló Magyar Béla főiskolai tanárral A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Magyar Béla főiskolai tanárt — nyugállományba vonulása alkalmából __ eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozata" kitüntetésben részesítette. A kitüntetést a Művelődési Minisztériumban december 22- én adták át, ahol jelen volt dr. Kiscelli László főigazgató és Fodor László, a főiskola párttitkára. Ez alkalomból beszélgettünk Magyar Bélával, a 45 éves eredményekben gazdag életpályájáról. □ Hogyan kezdődött életútad, hogyan lett a nagy akarattal és szorgalommal tanulni vágyó kisdiákból mérnök, tanár? — Az én pályafutásom a második világháború előtti nehéz időszakban kezdődött, és a magyar nép felszabadulás utáni fejlődésével párhuzamosan haladt. Édesapám fizikai munkás volt, és az 1930-as években gyakran volt munkanélküli. Ennek következtében nem tudta biztosítani jól tanuló gyermekei számára az anyagi terhekkel járó iskoláztatást. Az elemi iskola nyolcadik osztályának elvégzése után örültem, hogy a miskolci MÁV Járműjavítóba bekerülhettem iparos tarroncnak, ahol géplakatos szakmát tanultam. Közben magánúton elvégeztem a polgári iskola négy osztályát, jeles eredménnyel. — A felszabadulás megteremtette a lehetőségét annak, hogy — mozdonyszerelői munkám mellett — továbbtanulhassak a miskolci Gépipari Középiskolában. Ez egyetlen olyan iskola volt akkor egész Észak-Magyarországon, ahol szervezett, rendszeres esti középiskolai oktatás folyt. Kiváló mérnök-tanáraink voltak, nekik is köszönhetem, hogy négy év után kitűnően érettségiztem. — A MÁV felhívására jelentkeztem a budapesti Állami Műszaki Főiskolára. Kétszáz jelentkező közül húszat vettek fel a vasutas tagozatra. Budapestre kerültem a MÁV Északi Járműjavítóba, ahol különböző műszaki beosztásokban dolgoztam (művezető, technológus stb.) A főiskolán a Műszaki Egyetem oktatói és kiváló gyakorlati szakemberek tanítottak, a délutáni és az esti órákban Három év után jeles minősítésű kalorikus üzemmérnöki képesítést szereztem a vasúti ágazaton. Utána a technológus szakot is elvégeztem. Lehetővétették, hogy a műszaki főiskolát jó eredménnyel végzettek a Műegyetem esti tagozatán folytathassák tanulmányaikat. Éltem a továbbtanulási lehetőséggel. A Gépészmérnöki Kar gépgyártástechnológis szakán, majd a vasútgépész szakon jeles minősítéssel védtem meg diplomatervemet, és mindkét szakot feltüntető gépészmérnöki oklevelet szegeztem. Ezzel gyermekkori álmom vált valóra. Óriási energiát kellett a munka melletti tanulásba fektetni, hogy ezt a szintet elérjem, de megérte. Munkakörömben is lényeges változás történt. A Közlekedési Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztályára kerültem, ahol a járműjavító vállalatok fejlesztési és racionalizálási ügyeivel foglalkoztam. Új vállalatok létrehozásában működtem közre. Ehhez gazdasági ismeretek is szükségesek vol-tak, ezért beiratkoztam a BME Gépészmérnöki Karán létrehozott kétéves gazdasági mérnöki szakra, melyet jó eredménnyel végeztem el. □ Ha Magyar Béla nevét említik a főiskolán, s oktatónevelő munkájáról esik szó, abban egyeznek a vélemények, hogy igen sokoldalú volt. Ez a gazdag tevékenység hogyan foglalható össze? — Már középiskolai tanulmányaim során rendszeresen foglalkoztam tanulótársaimmal, vagyis tanítva tanultam. Tapasztalataimnak később hasznát vettem, amikor a technológus tanfolyam szervezésével megbíztak. A tanfolyamon előadásokat tartottam mechanikából és géptanból, valamint jegyzeteket is írtam. Tanítottam a közlekedési technikumokban is. Később a KIM Oktatási Osztálya megbízott a gépészeti alaptárgyak szakfelügyelői teendőinek ellátásával, amely munkát tíz éven át végeztem. — Az 1960-as évek elején jöttek létre a felsőfokú technikumok, köztük a Felsőfokú Gépjárműközlekedési Technikum is. A közlekedési miniszter — szakmai és oktatási tapasztalataink figyelembevételével — ide nevezett ki a Mechanika Gépelemek Tanszék tanszékvezető tanárává. Új típusú iskolát és oktatást alakítottunk ki munkatársaimmal együtt. Óriási feladatot kellett ellátnunk, heti 50—60 órát dolgoztunk. Főállásom mellett a BME Közlekedésmérnöki Karán külső oktatóként is tevékenykedtem, ahonnan sok értékes tapasztaltot ültethettem át mindnapi munkámba. — Közben a Műszaki Egyetemen az elsők között szereztem közúti gépjárműjavító szakmérnöki oklevelet. 1966- ban elindultak a műszaki főiskolák szervezésének munkálatai. Vezetőim megbízása alapján a Közlekedési Műszaki Főiskola szervezetére készítettem alternatív javaslatot. Később ez kibővült a távközlési szakiránnyal. A gépészeti alaptárgyra programjainak kidolgozásáért közlekedési miniszterhelyettesi dicséretben részesültem. — Az 1968-ban létesült KTMF Közlekedésépítési Karával 1971-ben egyesültek a közlekedési és távközlési felsőfokú technikumok. Az új szervezetben kineveztek a Központi Műszaki Alaptárgyak Tanszék vezetőjévé .Feladatom volt az alaptárgyak főiskolai szintű tananyagának kialakítása és egységes jegyzetek írása. Ebben igyekeztem példát mutatni azáltal, hogy elsőként írtam meg a gépész szakok számára az új mechanika jegyzeteket. Ebben az időben a Műszaki Alaptárgyak Tanszéknek három városban működtek részlegei. — A győri áttelepülés zökkenőmentességének biztosítása érdekében a tanszék több oktatója — velem együtt — 1—2 évig utazgatott a két város között (Budapest —Szeged, Budapest—Győr). Emlékezetes az első győri mechanika órám, amelyet 1974. szeptemberében tartottam az újonnan felavatott ..A’’ épületben, vasútgépész hallgatóknak. — Itt, Győrött az 1975-ös új szervezet kialakításakor a Közlekedésgépészeti Intézet Általános Gépészeti Osz- tály vezetésére kaptam 5 éves megbízást, és egyben a KGI egyik igazgatóhelyettesi teendőit is elláttam két évig. Ez az időszak a végleges elrendeződés, és az új kollégákkal egységes szemléletű oktatás kialakításának korszaka volt. A nagy előadóban — a teljes gépész, és műszaki tanár szak I. évfolyam előtt — tartott előadásaimat mindig egy kissé ünnepélyes eseménynek tekintettem. — A jó oktatónak, tanárnak mindig van ideje, ha úgy tetszik belső-külső késztetése a közösségi, társadalmi munkára is ... — 18 évig voltam tanszékilletve osztályvezető. Mint főiskolai oktató természetesnek tartom, hogy ha a vezetőim megbíznak főiskolai szintű feladattal, azt a legkörültekintőbben, jó minőségben, határidőre kell elvégezni. A hosszú felsorolás helyett csak néhányat említek ezekből. — 1972-ben a főiskola első — minden szakot felölelő — beiskolázási tájékoztatóját én készítettem el. Az azt követő évben budapesti hallgatók győri építőtáborát vezettem. A munkát nemcsak szerveztem, hanem magam is lapátot fogtam, és versenyre keltem diákjaimmal a latin, énfilet .alapjainak ásásában. 1976—77-ben a nemzetközi mértékegység rendszerről (SI) tartottam előadást a főiskolán, több győri intézményben és a győri rádióban. 1973—79-ben a főtértől a második évkönyének szerkesz- tése és esztétikus’ rí*á-sa több mint egy éves munkám volt. — Nem kis örömmel mondom, hogy 1982-től a főiskolai beiskolázási tájékoztató munkájának szervezését végzem. Ennek eredményeként emelkedett a jelentkezők száma és színvonala. Erről írtam főiskolánk lapjában több cikket, s a főiskolát és a hallgatókat érintő más témákról is. A győri MTESZ Oktatási Bizottságának tao- jaként is tevékenykedem, főleg az új technikusképzés eredményes bevezetése érdekében. Ez egyébként, főiskolánknak egyik feladatát képezi. E sokféle tevékenység során azonban mindig főhivatásnak tekintettem az oktatást. □ Úgy tudom, nagyon szerettek a hallgatóid! Mi volt ennek a titka? — Életutam különböző szakaszaiban mindig voltak példaképeim, akiktől — a szakmán túl — emberi magatartás és tulajdonságok tekintetében sokat tanultam. Ilyen oktatóim voltak: Pelcz József MÁV mérnök a tanonciskolában, majd később a műszaki főiskolán: Kordoss József mérnök-tanár a gépipari középiskolában, Sálvi István a mechanika, és Gillemot László a technológia professzora a műegyetemen. E kiváló emberektől tanultam, hogy magas követelményszintet csak az állíthat a hallgatók elé, akimaga is mindent elkövet ennek elérése érdekében. Ezért oktató munkámban törekedtem a fokozatosságra és a rendszerezettségre. Ez járult hozzá ahhoz, hogy nehéz témákat is sikerült könnyen elsajátíttatni hallgatóimmal. Különösen a gépész és üzemi szakos levelező hallgatók értékelték e tevékenységemet, akik számára írt, jegyzetemben az elméleti anyag elsajátítását ellenőrző kérdéseket is összeállítottam. Nappali hallgatóimról igyekeztem pontos képet kapni Már az első órára úgy mentem be, hogy ismertem felvételi adataikat, családi körülményeiket, iskolai eredményeiket. Így mindig volt a tarsolyomban egy-két szó, amely csak személyükhöz szólt — Hallgatóim megbecsülésüket kifejezésre juttattik vntó figyelmességekkel. Például régi tanítványaim névnapi és újévi jókívánságaikat forizik ki, esküvői meghívót küldenek. Jelenlegi diákjaim bankettekre hívnak, ahol elmesélik a mechanika tárcával kapcsolatos élményeiket, és vidáman idézik fel egy-egy izgalmas vizsga eseményeit. Személyesen és dísztáviratban gratuláltak kitüntetésemhez is. Kell-e ennél nagyobb elismerés annak, aki szereti és életcéljának tekinti oktató-nevelő munkáját? □ Úgy gondolom, hogy az, oktató-nevelő munka a ni módiiba vonulással nem ér véget, hiszen az ember nem hamihatja egyszerűen abba, ott is életríljának, hivatásának tekint! — Orvosok és szociológusok állítják, hogy az aktív életmódról a passzívra való átállás nehezen gyógyuló sebet üthet, és egyénektől függően kihatással vanaz emberi szervezetre. Ennek elkerülése érdekében én a fokozatos átállás közben kívánom befejezni a mechanika jegyzet írását amelyre korábban kaptam megbízást. Szívesen teszek eleget a főiskola azon kérésénekis, hogy csökkentett óraszámban tovább tanítsak. Több időt szándékozom fordítani kis kertem fáinak gondozására. Szeretnék gyakrabban találkozni és foglalkozni unokákmmmal, és nagyobb gondot fordítani emberi kapcsolataim ápolására. Köszönöm a beszélgetést, s kívánok a főiskola kollektívája nevében is gazdág és boldog nyugdíjas éveket. Dr. Boros István 3. Indul főiskolánkon a szaküzemi mérnökkéezés Végzett hallgatóink és az őket foglalkoztató vállalatok, intézmények több alkalommal megfogalmazott igényét elégítjük ki azzal, hogy az 1984.,(1. 23.) MM-MÉM számú együttes rendeletben foglaltak szerint 1985-ben megkezdjük főiskolánkon az üzemmérnöki oklevéllel és legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkező szakemberek szakosító továbbképzését. A továbbképzést levelező tagozaton szervezzük, mely négy féléves időtartamú és félévenként négy-négy alkalommal 3 napos konferenciákon valósul meg. A továbbképzésben résztvevő hallgatóink szakdolgozat készítés és a tanulmányok befejezését követő sikeres államvizsga esetén szaküzemmérnöki oklevelet kapnak. A továbbképzés önköltséges. A képzés eredményességét segítő jegyzeteket és tanulmányi segédleteket is önköltséges áron biztosítjuk hallgatóinknak. A jelentkezők számától függően februárban, illetve szeptemberben hét szakon indítjuk a továbbképzést az alábbi képzési célokkal: KÖZÚTI FORGALOMTECHNIKAI SZAK. Az ágazat beruházási lehetőségeinek csökkenésével egyidejűleg előtérbe kerülnek a közúti szakterületen dolgozó szakemberek feladatait képező, a meglévő létesítmények jobb kihasználását elősegítő forgalomszervezési és forgalomtechnikai megoldások iránti igények. Úthálózatunk forgalomtechnikai megjelenése és biztonsága új ismeretek megszerzését teszi szükségessé e szakterületeken. VASÚTI FUTÁSTECHNIKAI SZAK: Az utóbbi évek vasúttechnikájának fejlődése és a vasúti balesetek statisztikája olyan speciális elemzési módszerek szükségességét hozta felszínre, amelyek elvégzéséhez átfogó jármű- és pályaismerettel rendelkező szakemberekre van szükség, így olyan szakemberek kiképzése a cél, akik a járművek és a pálya kapcsolatával és kölcsönhatásával magas szinten képesek foglalkozni. VASÚTI ÜZEMVITELI SZAK: A vasúti üzemvitel, a kereskedelem és a forgalom területén dolgozó szakemberek a folyamatok tervezése, lebonyolítása és ezek ellenőrzési feladataiban vesznek részt Sürgető tgény ,ogy a szakemberek ismerjék meg a vezetés, az üzemvitel gazdaságossága, az üzemviteli szakszolgálat műszaki fejlesztése korszerű módszereit és megoldásait. GYÁRTÓESZKÖZ-SZERKESZTŐ SZAK. A képzés célja boey a járműgyártó és járműjavító vállalatok, illetve üzemek gyártáselőkészítési és irányítási munkakörökben, továbbá a gyártóeszközszerkesztő, illetve gazdálkodó munkakörökben dolgozó szakemberek megismerkedjenek a korszerű gyártás és javítás gyártóeszközeivel. GÉPJÁRMŰDIAGNOSZTIKAI SZAK. A gépjárműdiagnosztika — mint a szerkezetmegbontást neve igénylő műszeres állapotvizsgálati eljárás — a tudományostechnikai fejlődés legkorszerűbb eredményeit alkalmazza. Dinamikus fejlődése a hazai járműkarbantartási technológiákra is meghatározó szerepű. Olyan szakembereket igényel, akik az új mérési eljárások, mérőberendezések és műszerek fogadásátértő alkalmazásba vételét és szakszerű üzemeltetését magas műszaki színvonalon képesek ellátni. TÁVKÖZLŐHÁLÓZAT ÉPÍTŐ SZAK. Az általános mélyépítési ismeretekkel rendelkező szakemberek a kiegészítő képzés során megismerkednek a távközlési hálózatok speciális építési feladataival és módszereivel. TÁVKÖZLÉSI HÁLÓZATTECHNIKAI SZAK. A távközlési szakterületen dolgozó szakembereket megismerteti a vezetékes távközlési hálózatok nyomvonalas létesítményeinek korszerű tervezési, létesítési és kivitelezési folyamataival és módszereivel. A szakosító továbbképzésről részletes tájékoztatótadtunk ki, mely az érdeklődők rendelkezésére áll a Főiskola Tanulmányi Osztályán és a Főigazgatói Hivatalban. Dr. Szente Béla továbbképzési vezető A béke a mi ügyünk is! Lapunk decemberi számában olvashattunk a X. Országos Békekonferenciát foglalkoztató kérdésekről és az ott lezajló eseményekről tudósítást. Dr. Vermes Ágoston főiskolai tanár tollából. A cikk olvasása közben vetődött fel bennem egy-két, talán érdeklődésre méltó gondolat. A résztvevőket fontos kérdésként foglalkoztatta, hogy: Tehet-e az egyén valamit a béke ügyéért? Számít-e az egyes emberek szava, ha történetesen közkincsről, a világ békéjéről, az emberiség jövőjéről van szó? Hol s mivel üthetünk rést a „nagyfalon” a világbéke megvívásáért? Álljon itt csupán két példa:, — „Eszperantóval a békéért” hirdette a konferencia ideje alatt a magyar eszperantisták békevágyát a felirat. És biztos nekik van igazuk. A világnyelv bizonyára segíthet a népek közeledésében, egymás megismerésében, elfogadásában. A sport békítő és közvetítő szerepe már az ókor óta ismert, sőt közhelyszámban megy fegyvernyugvást parancsoló ereje. A sporttalálkozók a maguk módján a népek közötti közeledést és ezzel a béke ügyét is szolgálják. MERT A SPORTBAN A SZORÍTÓ SARKAIBAN NEM ELLENSÉGEK, CSAK ELLENFELEK ÁLLNAK SZEMBEN EGYMÁSSAL. A rendezvényhez egyébként két évforduló is tartozik. A szervezett békemozgalom ugyanis ebben az esztendőben 35 éves, s az országos konferencia pedig tizedszer adott lehetőséget a küldötteknek, hogy hallathassák szavukat az emberiség jelene és jövője érdekében.. S ha netán még mindig van aki nem érti, hogy miért kell a békét ilyen sűrűn emlegetni, mikor Európában közel 40 éve béke van, annak álljon itt csupán két adat: a második világháború befejezése óta 123 helyi háború és fegyveres konfliktus robbant ki a világon, s a sebesültek és halottak száma milliókban mérhető!! Ugye nem kis számok, még ha 40-nel osztanánk is?! Nácsa László Gaz 122 tk. Matematika házi verseny A szokottnál valamivel kisebb érdeklődés és alacsonyabb színvonal jellemezte az idei versenyt, amelyen összesen 30 fő vett részt. Legeredményesebben a KGI hallgatói szerepeltek. A legjobbak: 1. Simon András (102 tk.) 320 p. 2. Lakatos István (101 tk.) 520 p. 1. Tene Gábor (302 tk.) 510 p. 4. Tarjáni István (181 tk.) 170 p. 5. Táncos István (201 tk.) ISO p. C. Kovács Zsolt (105 tk.) 550 p. Az első 6 helyezett 300— 800 Ft pénzjutalomban részesült, amelyet dr. Koren Csaba főigazgatóhelyettes adott át december 20-án. A legeredményesebb a hallgatók és az érdeklődők február 1- től diákköri foglalkozásokon vesznek részt, ahol egyúttal az országos Hajós György Matematikai Tanulmányi Versenyre is készülnek. Remélhetően a sikeres hallgatókat a következő évi versenyen is viszontlátjuk. Kecskés Attila f. adjunktus