A Jövő Üzemmérnöke, 1989 (17. évfolyam, 1-7. szám)
1989-02-01 / 1. szám
MI PERTÉRTEKEZLETET AKARÍTSUNK A városi pártbizottság első titkára bevezető gondolataiban nagyon világosan exponálta a tanácskozás szükségességét: „Felhalmozódtak az észrevételek, kívánalmak, melyek megmérettetést kívánnak.” E megmérettetés szellemében vázolta fel a városi pártbizottság koncepcióját, amely előbbrelépést jelentett — s ezt honorálták bizalmukkal a küldöttek — az 1988. novemberi alapszervezeti vitára bocsájtott TÁJÉKOZTATÓ-hoz képest, amit — mint a hozzászólásokból egyértelműen kiderült — a küldöttek általánosnak, sematikusnak, semmitmondónak minősítettek. Dr. Elek Sándor az alábbi 12 pontban fogalmazta meg és elemezte a városi pártbizottság, s a pártmunka tendenciáit. (A szóbeli beszámoló anyagát és a küldöttértekezlet elfogadott állásfoglalását a főiskolai pártbizottság eljuttatta a tagsághoz. A szerk.) 1. Milyen program alapján szervezzük a pártmunkát? 2. Mi a pártbizottság szerepe? 3. Helyi politikai kérdések. 4. Gazdaságpolitikánk a stabilizációs és a kibontakozási program jegyében. 5. Társadalmi rétegek helyzete. 6. Politikai munkánk színterei. 7. önállóság és felelősség a munkában. (Ez követelmény !) 8. A pártélet néhány kérdése. 9. Ideológiai munka, tudatformálás közhangulat. 10. A pártegység. 11. A városi pártbizottság munkamódszere. 12. Pártbizottságunk öszszetétele. A felvázolt 12 pont elemzésénél tetten érhetők voltak az első titkár kritikus-önkritikus észrevételei is, s a változtatásra felszólító igény: „Vitassuk meg, hogyan változtassunk helyzetünkön!” Miért van az, hogy a szellemi tevékenység leértékelődött, hogy nehezen szabadulunk a felső irányítás megszokottságától, hogy többen nem értenek egyet politikai irányvonalunkkal ? A pártegységről szólva megfogalmazta: vannak, akik nem tudnak és nem akarnak mit kezdeni a reformmal; tisztázni kell, hogy miért felelős a párt; integrálni kell a progresszív törekvéseket. A vezetőkkel szemben támasztott követelmény, az eredményesség, az alkalmasság, az erkölcsi tisztaság. A városi pártbizottság munkamódszereinek alapelvei: a nyíltság, a nyitottság és a nyilvánosság. Ezek nélkül nem lehet jó a párt munkája — jelentette ki az első titkár. Beszédében nagyra értékelte dr. Elek Sándor az 1980 óta történt változásokat: 84%-a cserélődött a pártbizottság hatáskörébe tartozó vezetőknek, többek között a gazdasági eredményesség elmaradása, a vezetésre való alkalmatlanság és morális problémák miatt. „Rögzítsük állásfoglalásba értekezletünk anyagát, s legyen ez a pártalapszervezetek munkájának vezérfonala” fejezte be dr. Elek Sándor. Az első titkári beszédet vegyes véleménnyilvánítás fogadta. A küldöttek többsége jobbnak tartotta a szóbeli kiegészítést, mint az írásos tájékoztatót, de ettől függetlenül nehezen fedezett fel benne egységes összefüggő politikai koncepciót. Exponáljunk néhány véleményt! A hozzászólások többsége az első titkár által is megfogalmazott pártbizottsági módszer, a nyíltság jegyében fogalmazódott meg, egyben kritikus hangvétellel. Aki kimegy az agorára annak számolnia kell azzal, hogy megráncigálják a tógáját — mondta egyszer főiskolánk vendége Pozsgai Imre. Márpedig a pártbizottság tagjainak jelképes tógáját igencsak megráncigálták a küldöttek. Hadd tegyük hozzá mindjárt, nem a rossz szándék, hanem az őszinte szókimondás, a pozitív irányú változtatás és a párttagság megbízatása késztette őket erre. Mindjárt az első hozzászóló küldött így kezdte: „Véleményünk többségében kritikus”, majd a párttagság és a vezetés jobb felkészültségét, informáltságát (alul informáltságát) kérte számon. A demokratikus centralizmusból eddig csak a centralizmust láttuk, de nem a demokráciát — mondta. Egy másik küldött a politikai innovációra való irányultságot hiányolta a többi között a pártbizottság munkájából, ami pedig a reformot illeti, az csak hangzatos, divatos jelszó lett, nem hisznek igazából benne a párttagok , reális célokká kell változtatni, meg kell felelni a kritériumainak. Szóba került a párt felelőssége az elkövetett hibákért mert felelősségrevonás nélkül nincs morális alap a vezetésre. Ezért sok a kételkedés, az apátia a párttagság körében. Több felszólaló élesen bírálta a beszámolót, mert az városcentrikus, s nem érdekli, vagy nem akar foglalkozni a pártbizottság a városkörnyezettel. Az igen kívánt változtatásra a javaslat is megszületett: a városi pártbizottság hozzon létre egy városkörnyéki munkabizottságot. Szinte természetes, hogy központi kérdéssé vált a városi pártértekezlet összehívása! Ha megszavaztatásában szinte már szélsőséges vita alakult ki, abban nem kis része volt a küldött-tanácskozást vezető elnöknek. Igaz az értekezlet, vagy tanácskozás, illetve a küldöttek jogosultsága sem volt egyértelműen világos, ezért is született az a kompromisszum , és sokak szerint időtologató döntés (jobb híján 269-en szavaztak igennel), hogy az alapszervezetekben vitassák meg, igénylik-e a városi pártértekezlet megtartását. Sokakban megfogalmazódott a kérdés: miért ez az időtologató taktikázás, miért nem dönthet ez a fórum a pártértekezletről? Keményen kritizálták a küldöttek — de csak maguk között a szünetben, mert nem kaptak már „idő hiányában” hivatalos fórumot véleményük nyilvánítására — azt a magatartást, mely néhány küldött „egypercesében” megfogalmazódott, hogy ők itt, és most nem tudnak dönteni a pártértekezletről, mert éne nincs felhatalmazásuk a párttagságtól! Miféle küldött az, aki nem ismeri küldőinek véleményét? ... bosszankodtak többen is. Vajon kittnek volt igaza? Növelte-e ez a bizonytalanság a küldöttek, s következésképpen a tagság bizalmát a városi pártbizottság munkája iránt? Az is elgondolásra késztető, hogy a pártbizottság jelenlévő tagjai néhány kivétellel, illetve tartózkodással nemet mondtak a pártértekezlet összehívására. Igaza volt azoknak a hozzászólóknak — többségben ilyenek voltak —, akik nagy mulasztásnak, politikai hibának tartották, hogy eddig nem volt pártértekezlet, amiből politikai tőkét kovácsolhatott volna a városi pártbizottság. Nem győzte meg őket és nem akadályozta meg a véleményük nyilvánításában a városi első titkár okfejtése, hogy a mostani tanácskozás sem ad kevesebbet egy pártértekezletnél. A hozzászólásokban fontos szerepet kapott még a pártnak az alternatívokhoz való viszonya, a művelődés, az oktatás és az egészségügy, az ifjúság és az időskorúak helyzetének kritikus elemzése. Főiskolánk küldöttei közül dr. Bakó Ferenc (a vele készített beszélgetésben körvonalazza hozzászólását) és dr. Honvári János kért és kapott szót. Honvári János (6. sz. pártalapszervezet) súlyos véleményének adott először hangot: ,,többet vártam egy értekezlettől, még mindig nem vagyunk őszinték egymáshoz. Ha nem tud megújulni a párt, akkor kicsúszik a talaj a lábunk alól” — mondta, majd Bős—Nagymaros, megyénket érintő kiegészítő beruházásainak figyelemmel kísérésére hívta fel a pártbizottság figyelmét. „A hatalom kérdéséről van szó! De vajon kinek a hatalmáról? A nép vagy a funkcionáriusok hatalmáról?” — tette fel a kérdést. Ezután a Munkásőrségben eltöltött 13 esztendő közösséget formáló erejéről szólt és sajnálattal említette, hogy egyre inkább elbürokratizálódik ez a szervezet. Befejezésül ő is — mint sokan mások — azt hangoztatta, hogy a pártapparátusban dolgozóknak nem muszáj feltétlenül vezető funkcióba kerülni másutt, mert a* sokak jogos ellenérzését válthatja ki. Például említette a legfrissebb eset — a városi könyvtárigazgatói állás az említett körből történő betöltését — negatív visszhangjait. Elérte-e célját a tanácskozás? Bízzunk abban, hogy éppen a rendkívül kritikus szelleme tette a tanácskozást eredményessé. Ezt maga a városi első titkár — a címben jelzett aggályával egyetemben — is megfogalmazta: „Több konkrét vélemény hangzott el munkánkról, s többrészt kritikai észrevétel. A vélemények nélkül az egész pártmunka szegényebb lenne ... Döntő részben az objektív értékítélet fogalmazódott meg. Minden véleménynek helye volt. Mértékadónak kell tekinteni ezt a tanácskozást. Legyen az alapszervezetek számára gondolatadó.” Minden bizonnyal gondolat- és mértékadó lesz, ha a konzekvenciáit nemcsak a párttagság, de a pártbizottság is levonja. — B. I. — Zord idő Nem vigasz, hogy egymás után lebuknak azok, kik tegnap bennünket lecsuktak, és életünk még attól sem lesz jobb, ha egymást is ölik a gyilkosok. ASZ-SZUMÁJSZIR (XI. század) ii mi küldötteink véleménye DR. LUBLÓI LÁSZLÓ (5. sz. alapszervezet) Szerintem a városi küldöttértekezlet bizonyította, hogy az országszerte megnyilvánuló reformszellem nem állt meg a megyehatáron, bár ennek valódi érvényrejutásáért még hosszú politikai harcot kell vívni. Az értekezlet hangulata és az ott elhangzottak alátámasztják, hogy az alulról jövő kezdeményezések és támogatás nélkül a pártvezetés támasztalan, talajtalan. Tetszett, hogy az értekezlet igazi politikai gyűlés volt, az eddigi fékek alig működtek, a mondanivalót és a tetszésnyilvánítást illetően, nem volt taibu, korlát. Aki tájékozódni akart, hogy mi a többség véleménye egyegy kérdésben, csak egy kicsit kellett figyelnie a mellékzörejekre; a vastapsból vagy a kitapsolásból, a halk dobogásból esetleg a lehurrogásból érezni lehetett az értékelést. A konkrét politikai kérdésen (legyen-e városi pártértekezlet vagy sem) túl, a hozzászólásokból egyértelműen kitűnt, hogy többségi véleményt tükröző konkrét program nélkül politizálni, politikai harcot vívni nem lehet. Örültem, hogy végre nagy hangsúlyt kaptak az alapvető kérdések, a tényleges társadalmi problémák, a feszítő gondok. A nyugdíjasok, a fiatalok helyzete, a szegénység, a tudás elértéktelenedése, az értelmiség háttérbe szorítása, a teljesítmény nélküli nagy jövedelmek, kiemelt nyugdíjak, a lakáselosztás helyzete, a pártapparátus önálló mozgásterének korlátozása, az apparátus tagjainak vezető állásba való jutása, a gazdasági, állami és pártvezetőkkel szembeni etikai követelmények, a pártonkívüliekhez, az alternatív szervezetekhez való viszony, az eljövendő választási küzdelmek. Nem tetszett, hogya gyűlés levezetése során nem úgy és nem pontosan azokat a kérdéseket tették fel szavazásra, amelyeket a felszólalók javasoltak, s volt olyan érzésem is, hogy a felszólalások sorrendjét várható „keménységük” szerint osztályozták. A küldöttgyűlés üzenete számomra világos — s remélem minden választott illetve kinevezett testületi tag, vezető, apparátustag hasonlóan értékeli — az alulról való építkezés, a párttagság és a társadalom széles rétegeinek egyetértése, vélemények figyelembevétele nélkül a továbbiakban politizálni nem lehet! GÁL PÉTER (1. sz. pártalapszervezet) A küldött-tanácskozásra nagy várakozással, izgalommal készültem és csalódottan távoztam. Csalódottan azért, mert úgy érzékeltem, hogy a városi pártvezetés és a tanácskozáson részt vevő küldöttek nem kis része is még mindig nem érzékeli azt a rendkívül súlyos helyzetet, amelyhez az MSZMP vezetésében elkövetett hibák következtében az ország került. Nem hiszem, hogy a pártvezetés és az apparátus nem ismerné, nem érzékelné azt a bizalmi válságot, ami köztük és a párttagság között kialakult. Amikor azt látva, ennek következményeitől félve a pártbizottság úgy határozott, hogy nincs szükség érdemi változtatásokat hozó pártértekezletre, akkor lényegében kitért a megméretés elől és ezzel tovább vesztett hiteléből. A tanácskozáson elhangzottak, illetve történtek közül csak egy dolgot szeretnék kiemelni, ami az én szememben minden kétséget kizáróan azt igazolja, hogy efelett a testület felett eljárt az idő. Nevezetesen, amikor a tanácskozásnak arról kellett dönteni, hogy megkérdezzék-e az alapszervezetekben dolgozó párttagokat arról, hogy legyen-e a városban pártértekezlet, akkor ez a pártbizottság, amelyik egyébként reformról, megújulásról, az alulról építkezés fontosságáról beszél, szinte egyhangúan nemmel szavazott. Ehhez nem kell kommentár! DR. VASVÁRI ISTVÁN (2. sz. alapszervezet) Alapszervezetem két alapvető állásfoglalással delegált az értekezletre: — Nem fogadjuk el a PB vitára megküldött tájékoztatóját és feladattervét. — Kezdeményezzük városi és megyei pártértekezlet összehívását. Úgy érzékeltem, hogy mind a helyzetmegítélés, mind a cselekvési program tekintetében a küldöttértekezlet résztvevőinek (felszólalóinak) véleménye erősen megoszlott. Ezért változatlanul úgy vélem, hogy helytálló alapszervezetünk korábbi állásfoglalása: „A fontos várospolitikai és más társadalmi kérdésekkel kapcsolatos — lehetőség szerinti egységes — álláspont és cselekvési program kidolgozására, valamint a pártonkívüliek párt iránti, a párttagok és szervezetek, testületek iránti bizalmának a helyreállítására sürgősen városi és megyei pártértekezletet kell öszszehívni!” MÁRKUS JULIANNA (7. sz. alapszervezet) Érdekes hangulatú küldöttgyűlés volt. A szóbeli kiegészítés, bár túl általános, de így is részletesebb és összefogottabb volt a kiadott írásos anyagnál, ezért nagy kár, hogy nem azt kaptuk meg előre írásban. Minden részletére kiterjedően így nem lehetett rá azonnal reagálni. Egyébként is a felszólalások zöme előre elkészített anyag volt, amin csak kevesen tudtak változtatni. A felszólalók sorrendjének meghatározása nagyon érdekes volt. Úgy tűnt, hogy a kifárasztás taktikáját alkalmazzák. Az elején, kevés kivételtől eltekintve, olyan hozzászólók kaptak szót, akik megtették a szükséges tiszteletköröket és mondanivalójuk olyan volt, amilyet elvártak tőlük. Szerencsére a nagyon érdektelen hozzászólásokat a küldöttgyűlés kitapsolta. Számomra megdöbbentő volt, hogy amikor már sorban szinte minden felszólaló kérte a városi pártértekezlet összehívását, és így már nem lehetett kitérni az elől a kérdés elől, a levezető elnök milyen agresszíven lépett fel. Még ennél is jobban megdöbbentett, sőt bosszantott az, hogy a pártbizottság tagjai, néhány kivételtől eltekintve, nemmel szavaztak arra a kérdésre, hogy megkérdezzük-e az alapszervezetek tagjait, hogy ők szükségesnek tartják-e a pártértekezlet összehívását. Szerintem érthetetlen, hogy ez a kérdés miért nem tartozik a párttagságra. Ha viszont már tudták a pártszervezeteik válaszát, akkor miért nem merték felvállalni, hogy ott helyben ezt a kérdést eldöntsük. A szerkesztő bizottság által végül összeállított anyag szerintem jól tükrözte a küldöttgyűlés hangulatát. DR. SZÍJÁRTÓ MIKLÓS (3. sz. alapszervezet) Úgy érzékelem, hogy a párt elindult a demokrácia és a nyíltság útján, részben belső felismeréséből, részben a külső körülmények nyomására. Ez még akkor is igaz, ha a pártértekezlet azt is megmutatta, hogy ez az út elég göröngyös, sőt seik a megkövesedett akadály is. Nem mindenki veszi észre, hogy az MSZMP fennmaradásának kérdése a minél gyorsabb előrelylladás, és szomorúan tapasztaltam ennek kapcsán azt is, hogy a párton belül jelentős polarizálódás megy végbe.