A Jövő Üzemmérnöke, 1991 (18-19. évfolyam, 1-8. szám)

1991-02-01 / 10. szám

SZÉCHENYI ÉS VÁSÁRHELYI ANGLIÁBAN . A „nagy magyar parlag” feltörése, a reformkori, elmaradott Magyarország állapotának nyugati szintre emelése óriási műszaki munkát kívánt. A mér­hetetlen károkat okozó árvíziek miatt, a folyókat szabá­lyozni, hajózhatóvá kellett tenni, használható kőuta­­ikat, az új idők szellemének megfelelő vasutakat épí­teni, korszerű gyárakat, malmokat berendezni, az utcá­kat kivilágítani, a mezőgazdaságot gépekkel ellátni ugyancsak halaszthatatlan feladatokat jelentett. Ezért Széchenyi elhatározta, megnézi a világ műhelyét és amit lehet — elsősorban a technikai ismereteket — el­hozza Magyarországra. Azért is hozatott már előbb sok-sok könyvet Angliából, s ezek hídépítésről, gőz­gépekről, vízimunkálatokról szóltak, de hát mindazt, ami kint — Angliában — van, látni kellene. (A két vi­lágháború között a budapesti műegyetemi hallgatók­nak volt egy tréfás lapja a Vicinális dugóhúzó. Abban olvastam, hogy gyárlátogatásra készültek, a tudósítás­hoz a szerkesztő hozzátette, hogy „a kolléga urak ve­gyék tudomásul, hogy a legédesebb randevút és legpo­tyább uzsonnát is le kell mondani a gyárlátogatás ked­véért” — ma sincs másként). Vásárhelyi boldogan fogadta Széchenyi meghívását. A gróf előkészíttette útihintóját. A szélesablakú határ belsejében számtalan fülke rejtette a könyveket, tér­képeket, jegyzetfüzeteket, „pincetok”-ot (demizsont), távcsövet, szótárt, melegholmit, egyszóval mindent, aminek útközben hasznát vehetik. Néhány napot Nagycenken töltöttek, majd kocsijuk kigördült a kapubálványok között az országútra. A ka­puoszlopok tetején gázlámpák álltak (égeik még száza­dunk ötvenes éveiben is meg voltak), pillantást vetet­tek a csodálatos hársfasorra és nekivágtak nyugat or­­szágútjának. Ahogy Magyarország határát elhagyták, a poros, sá­ros utak után épített ikőúton gördült tovább jármű­vük, alkalmat adva Széchenyinek, hogy figyelmeztes­sen a jó közutak fontosságára. Széchenyi sokat beszélt az ország állapotáról, időnként angolra fordította a szót, hogy a „haza mérnöke” is beszélni tudjon a kin­ti szakemberekkel, Vásárhelyi pedig füzetében cölöp­­járomokat, szádfalakat, kotrógépet vázolt, azután köz­­gazdasági kérdésekről beszélgettek. A gróf saját költ­ségén utazott. Vásárhelyi a közmunkáikat irányító hi­vatal költségére vehetett részt a tanulmányi utazáson. Falvak, városok maradoztak el, hotelszobákban, ven­déglői asztaloknál folytatták az eszmecserét, s így mindkettőjük számára valóságos iskola volt az utazás. Párizs előkelő negyedében Passy-ban megnézték a városi vízmű Newcomen rendszerű atmoszférás gőz­szivattyúját, amint csörömpölve, szuszogva szívta, nyomta a vizet. Meglátogatták az Akadémiát és hosszasan beszél­gettek az akkor már európai hírű tudóssal Gay-Lus­­sac-kal, aki a gáztörvények felfedezésével és a tudo­mányos léghajózás megkezdésével tette nevét ismert­té. Magaslégköri léghajó útján levegőmintákat vett és azok laboratóriumi vizsgálatával megállapította, hogy a levegő összetétele a magasság változásával nem változik. A léghajózás aranykora volt a század első fe­le, még Verne első regénye — öt hét léghajón — is légi­utazással foglalkozott. Széchenyi átadta Gay-Lussac-nak a Magyar Tudo­mányos Akadémia évkönyvét és ígéretet kaptak, hogy a franciák is megküldik a maguk évkönyvét. Párizsból a nyugati kapun kigördülve a határ rúd­­ját a La Manche csatorna partja felé irányították, ahova egy nap alatt el is érkeztek. Gyorsvitorláson keltek át a csatornán, csodálatosan szép időben suhant a­­karcsú hajó, az utasok nem kap­tak tengeribetegséget, jókedvűen érkeztek meg Do­verbe. London utcai forgalma Vásárhelyit — aki először járt kint — elképesztette. Sétáltak az utcákon, meg­bámulták a műszerkészítők kirakataiban a finom mér­nöki eszközöket, a könyvkereskedésekben nyalábnyi műszaki könyvet vásároltak. Első „érdemi” útjuk a Watt—Boulton gépgyárba ve­zetett Birmingham-ben, ahol alaposan körül akartak nézni. A gyárat Watt—Boulton és Roebuck (a karna­­rakénsav-gyártás feltalálója) alapította,, elsősorban erőgépeket gyártottak, malmok, gyárak, lapátkerekes gőzhajók számára. Watt (1736—,1819 között élt) fiának akarta a gyárat átadni, de az hamarosan meghalt, a gyár vezetősége éppoly gondosan végezte munkáját, mint azt az alapító tette. Megőrizték Watt dolgozó­­szobáját, amit magyarjaink is megnézhettek, látták Watt esztergáját, szobormásoló gépét, szerszámait, mű­szereit. A szoba teljes­­berendezésével ma is látható a londoni Science Museum-ban. A vendégek közölték, elsősorban malom hajtására alkalmas gőzgépet és a Duna kotrására szolgáló kotró­gépet szeretnének megrendelni. — Well, — mondta a gyárvezető, és megindultak a műhelycsarnok felé. (folytatjuk) Dr. Horváth Árpád MI VALÓSÍTHATÓ MEG? A szén, a kőolaj, a földgáz és az atomenergia pót­lására a következő alternatív energi­ák hasznosítása kivitelezhető és kecsegtet gazdasá­gi sikerrel: 1. vízerőművek, 2. geo­­thermikus erő- és fűtőművek, 3. alacsonyhőmérséklet-kol­­lektorok, 4. napelemek, 5. hőszivattyúk, 6. szélgenerá­torok; lehetséges továbbá a biológiai energiatermelés, a hidrogénelőállítás, a hővisz­­szanyerés és hőtárolás. Nagy remények fűződnek az ellen­őrzött magfúzióhoz is. KÖLTSÉGMENTES ÉS KIMERÍTHETETLEN NAPENERGIA A Nap, ez az óriási erőmű, 180 milliárd Megawatt tel­jesítménnyel sugároz a Föld felé. Ebből 33%-ot az at­moszféra felső rétegei reflek­tálnak, 45%-át pedig hősu­gárzás formájában veri visz­­sza a földfelszín. Csak 22% állít elő energiát párologta­tás útján, azaz tárolódik át­menetileg. Mindössze 0,2% tartja fenn a szél- és áram­lásrendszert, 0,1% esik a fo­tószintézisre. A lényeg a Nap közvetlen sugárzásának és közvetett melegének hasznosítása, s ezen belül­ elválasztani a megvalósíthatót az elméleti­leg lehetségestől. Például Németország területét ugyan az emberkéz előállította pri­­mérenergiák kb. nyolcvan­szorosa éri napsugárzás for­májában, ennek azonban csak kis része hasznosítható. Az évi középérték négyzet­­méterenként 110 Watt körül mozog, s ez is az igényekkel ellentétesen oszlik el. A nap­behatás akkor a legerősebb, amikor legkevésbé van rá szükség, s akkor a leggyen­gébb, amikor legnagyobb a szükség. A MAGAS HŐMÉRSÉKLET UTÓPIA 100°C feletti, sőt néhány ezer °C-os hőmérsékleteket közvetlen napbesugárzással a mi szélességi körünkön csak kivételes esetben lehet elér­ni. A déli országokban in­kább megvan rá a lehetőség. Példa erre a Pireneusokban létesített Odillo-napkohó 4000°C-os teljesítménye. A délspanyolországi Almeriá­­ban egy 100 négyzetméter kiterjedésű „Napfarm” mű­ködik. Ez a napfarm parabo­la alakú napkollektorai se­gítségével gyűjti a napsuga­rakat, amelyekkel olajjal töl­tött csöveket hevít fel. Az így előállított 300°C-os hő egy áramtermelő gőzturbinát hajt. Egy „naptorony”-nak pe­dig száz tükre veszi fel a nap melegét, s ez a torony belsejében lévő folyékony nátriumot kb. 530°C-ra he­víti. Az áramelőállítás itt is gőzturbina segítségével tör­ténik. Napsütötte országok­ban lehetséges a felesleges energia tárolása is, s ez vég­ső soron — a hidrogénelőál­­lítás kerülőútján — az észa­ki országok javát is szolgál­ná. Napelemek azonban a mi számunkra is szóba jöhetnek: ezek különböző fémekből (szilícium, kadmium, tellúr, szelén, réz, indium vagy gal­lium) összeállított kombiná­ciók, amelyek a napsugárzást közvetlenül elektromos áram­má alakítják. Az átalakítás hatásfoka azonban egyelőre még csak 5 és 10% között mozog. A napelemek kitűnő­en alkalmasak például a ke­vés áramot fogyasztó közle­kedési lámpák szabályozásá­ra. KOLLEKTOROK A TETŐN! Ma már néhány szolárbe­­rendezés működik hazánk­ban is. A kollektorok felve- Aram és hő napból és szélből szik és átengedik a Nap hő­sugarait, de nem hagyják őket eltávozni. Ez a hő me­legíti a központi fűtés és a melegvízszolgáltatás tartálya­it. Egyes jól szigetelt házak­ban már sikerült biztosítani a csaknem 100%-os hőellátást. A MESTERSÉGES HOLD UTÓPIA Napelemes mesterséges holdak földkörüli pályára juttatása elméletben lehetsé­ges. A feladat azonban ko­rántsem egyszerű. Hogyan vigyük 30 000 km magasság­ba egy 20 km átmérőjű mes­terséges hold részeit? Ho­gyan állítsuk össze? Hogyan kezeljük? Tegyük fel, hogy ezek a problémák belátható időn belül megoldódnak. Még ak­kor is megoldatlan lenne a legnagyobb probléma. A mű­hold napelemeivel előállított áramot át kell alakítani vál­tóárammá és el kell juttatni mikrohullámok formájában a Földön lévő erőműhöz. Megtörténhet azonban, hogy az erős mikrohullámú sugár­zás valamilyen hiba követ­keztében lakott területeket ér. A lehetőségek birodalmá­ba tartozik továbbá egy óri­ás tükröt hordozó mestersé­ges hold is, amely a Nap melegét a Föld egy megadott pontjára tükrözné, ahol is a napmeleg hatására folyékony nátrium keringene és hajta­ná hőcserélők útján az ára­mot előállító vízgőzturbiná­kat. A SZÉLMALMOK FELTÁMADÁSA A szélenergia hasznosítása — eltekintve a természete­sen igen hasznos egyéni fel­­használástól — nem mentes a problémáktól, amelyek megoldása, különösen nagy méretű szükséglet esetén, nem olyan egyszerű. A szél­energia csak akkor lehet em­lítésre méltó járuléka ener­giaellátásunknak, ha egyrészt előnyösen tárolható, másrészt közvetlenül bekapcsolható az elektromos hálózatba. A szél­erőműveknek alkalmazkod­niuk kell a helyi meteoroló­giai viszonyokhoz. A kisebb, 100 kW-ig terjedő teljesítmé­nyű szélgenerátorok például igen alkalmasak egyéni szük­ségletek kielégítésére. A nyil­vános hálózatba való bekap­csoláshoz azonban 1—3 me­gawattra van szükség. A szélenergia sűrített levegős és víztárolós energiatárolás­hoz is felhasználható. A szél­energia-átalakítók vizet pum­pálnak egy hegyen lévő víz­tárolóba, s csúcsterhelés ese­tén a tároló visszafolyó vize hajtja a turbinákat. Áramge­nerátorok tartályokba préselt sűrített levegővel is meghajt­hatók. MODERN „MÉHECSKÉK” Szél nincsen mindig, és ha van, nem mindig egyformán fúj. A kérdés tehát az: Mi­lyen úton-módon érhető el, hogy a gyűjtögetett értékes energia mindenkor rendelke­zésre álljon. Tároló meden­cék és sűrített levegős táro­lók létesítése ugyanis nem mindenütt lehetséges. A szél­energia-átalakítók ezzel szemben mindenütt elő tud­nak állítani több-kevesebb áramot. A megoldás: a szél­energia-átalakítót az áram tárolása céljából egy akku­mulátor-telephez kell kap­csolni. Ilyen módon biztosí­tani lehet egy családiház áramellátását. Egy másik táv­lati lehetőség a hidrogén szintetikus előállítása. Becsüljük meg nagyjáinkat: ----------------------------------------------------------------------|___. A XIX. század végén a két közismert feltaláló Bánki Donát és Csonka János munkásságának köszönhető, hogy a magyar ipar egy új termelési ággal, a belsőégé­sű motor gyártásával bővült. A közös kutatásaik során úgyszólván kiegészítették egymást. Együttműködésük (példa lehet a ma számára is) rámutat azokra a lehetőségekre, amelyek az elmélet és gyakorlat embere közös munkájában rejlenek. CSONKA JÁNOS 25 évesen került a Műegyetem gépműhelyének élére. A tanárok társukként kezelték, a hallgatók körében pedig széles tudása miatt nagy tekintélynek örvendett. A műegyetemi műhely szerszámgépeit abban az idő­ben vízimotorral, illetve kézzel hajtották. Csonka Pá­rizsban szerzett tapasztalatai alapján (ott az ős Lenoir­­motor üzemelt) hozzáfoghatott saját gázmotor készíté­séhez, rövidesen elkészült vele és sabadalmaztatta. A belsőégésű motor fejlesztése munkájának csak egy része volt. Műhelyében az oktatás korszerűsítése érde­kében készített gőzgépeket, indikátorokat, anyagvizs­gáló gépeket és dinamómétert. (Ő készítette a millen­niumi kiállítás kisvasútjának gőzmozdonyát is.) Ala­pítótagja volt a Magyar­ Automobil Clubnak, amely­nek megbízásá­ból magyar nyelvű szakszótárt készített. A Műegyetem gépműhelyének vezetője maradt 72 éves koráig. Távozásakor a Műegyetem tanácsától követke­zőképpen búcsúzott: „Távozásom küszöbén mély megilletődéssel tekintek vissza azon megtisztelő bizalomra, mely működésem egész ideje alatt a t. Tanács részéről velem szemben megnyilvánult, mely az intézetnek hajdani szerény ke­reteiből a mai hatalmas intézménnyé való kifejlődését az intézet kötelékén belül megélni számomra lehetővé tette és sokszorosan hálás vagyok azon reám kitüntető felhívásért, mellyel mélt. Schimanek Emil rektor úr megtisztelt, amidőn hivatali állásom továbbvitelére szólított fel. Mikor mindennek dacára más irányú el­­foglal­tságom sajnálattal arra kényszerít, hogy a t. Ta­nácstól felmentésem kérjem, teszem azt azon tisztelet­­teljes reményben, hogy jóindulata szíves támogatását a jövőben is megtarthatom.” Nyugalomba vonulása után mérnök fiával megala­pította a CSONKA-GÉPGYÁR (később Kismotor- és Gépgyár) és azt vezette 88 éves koráig, haláláig. BÁNKI DONÁT Műegyetemi hallgató korában ismerkedett meg Cson­kával. A műhelyfőnök segítette át azokon a nehézsé­geken, amelyeket egy kezdőnek, megfelelő üzemi ta­pasztalatok híján az elméleti eredményeknek a gya­korlatba való átültetése során meg kell küzdenie. A közel tízévi együttműködésük eredménye, akkori szó­­használattal, a robbanómotorok továbbfejlesztése. Ezek közül ismertebb a BÁNKI—CSONKA-féle mo­tor, valamint a karburátor. Bánkinak az oktatás korszerűsítésében tett munkás­sága arra az időre esik, amikor kinevezik a Műegye­tem gépészettani tanszékének élére. Mint tanár foly­tatta tudományos búvárkodó munkásságát, de mellette maradt a GANZ-gyár műszaki tanácsadója. Figyelme egyre jobban az önálló laboratóriumi tevékenységre irányult. Nyugat-Európában ekkor a technika fejlesz­tése érdekében kutatóintézeteket létesítettek, széles alapokat teremtve a tudományos kutató munkának. Amikor a mérnökképzés érdekében nálunk is labora­tóriumokat létesítettek, megtették az első lépést a gya­korlati oktatás meghonosítására. Bánkié az érdem, hogy az új Műegyetem Géplaboratórium hidraulikus részét úgy tervezte, hogy az e témakörhöz tartozó leg­különbözőbb tudományos vizsgálatokra is alkalmas le­gyen. Súlyt helyezett arra is, hogy a laborgyakorlatok során a hallgatókat a helyes megfigyelésre és tudomá­nyos következtetések önálló felismerésére lehessen ne­velni. Arról, hogy milyen tanár volt Bánki, Schimanek Emil professzor a következőket írja: „... előadásai­ban Bánki a témákat egészen különlegesen, ami kuta­tóktól eltérően dolgozta fel. Tárgyalási módjának nagy előnye volt, hogy különböző problémákat egységes ala­pokra hozta és igen egyszerű, áttekinthető és minimá­lis matematikai fegyverzetet igénylő formában tárgyal­ta. Számos kérdés felderítésére bámulatos leleményes­séggel kieszelt kísérleteket végzett... A hallgatóság tudta, hogy Bánkitól minden órán tanul valamit és tudta azt is, hogy annak, amit a tanár előad, egy je­lentékeny része, vagy annak újszerű feldolgozása a ta­nár sajátos szellemi produktuma...” A hidrodinamikai kísérleteinek eredményeit tan­könyv formájában közzétette, amely németül is megje­lent és mindenütt nagy elismerést keltett. Sajnos könyve második kötetének kiadását korai halála meg­akadályozta. Bánki Donát a Győrtől 32 km-re fekvő Bakonybán­­kon született. A faluban emlékpark és a könyvtárban berendezett állandó kiállítás őrzi emlékét. Veres László

Next