Győri Studium, 1992 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1992-02-01 / 1. szám

Tények Érvek Törekvések 1. Természetesen nem kívánjuk megszüntetni a most meglévő szakirányú képzést, hanem azokat másként kínáljuk majd. Ez az elkövet­kezendő 1-2 év feladata lesz. Valamilyen gya­korló modul formájában! Van-e igény az új szakirányokra? Működik egy Országos Informatikai Szakbi­zottság, mely a Rektori és Főigazgatói Tanács mellé van rendelve. Itt fogalmazódtak meg az informatikai oktatás lépcsői. Az első lépcső, amikor a mérnököket bevezetjük az informati­kai eszközök használatába, amikor a mérnöki munkája során támaszkodik a számítógép adta lehetőségekre. A második lépcső: olyan szak­emberek nevelése - mi most itt tartunk - akik nemcsak alkalmazni képesek az informatikai eredményeket, hanem bizonyos általunk válasz­tott műszaii mérnök területen képesek arra, hogy saját maguk is részt vegyenek informati­kai rendszer létrehozásában, továbbfejlesztésé­ben, működtetésében. A harmadik lépcső: a „tiszta” informati­kusok képzése! Ez a képzési forma kevésbé támaszkodik a műszaki képzésre, de minden­képpen bevonja a képzésbe a műszaki gazda­sági területeket is legalább gyakorló modulok formájában, na meg azért is, hogy az informa­­tikus­ mérnök együttműködés a ,„közös műsza­ki” nyelven keresztül is egyszerűbbé váljon. Ezen a lépcsőfokon az jelenik meg kiemelten, ami az informatikának a sajátja­ (műszaki in­formatika, gyakorlati informatika, alkalmazott informatika). Lesz-e - divatos fogalommal élve - felvevő piaca majd informatikusoknak? A szakemberek azt jósolják, hogy az ezred­amikor a feladatok megkívánják, reméljük megkapjuk a szükséges személyi fejlesztési le­hetőségeket... Mikor tervezi az Intézet az új szakirány megindítását? Az 1992/93-as évben, tehát szeptembertől,­­ amikor reméljük, hogy már „beépítésre” kerül az informatikai képzésre, fejlesztésre nyert vi­lágbanki 90.000 dollár­­, és tervezzük a prog­ramozói szakirány beindítását. Az új tanterv már elkészült. Kijelöltünk mintegy 5-600 órás modult, ahol a programozói szakirány beindul. A javaslatot a Számítógépek Progra­mozási Tanszéknek március 31-ig kell az inté­zeti tanács asztalára letenni. És mikor kerülhet sor a korábban már em­lített információs rendszerszervezői és hardver szakirányokra? Ha rajtunk múlna, ezeket is azonnal kezde­ményeznénk, de a jelenlegi intézeti oktatói lét­szám, - mivel nem szabad elfelejteni, hogy a számítástechnika tantárgyat két féléven keresz­tül valamennyi főiskolai hallgatónak is mi ta­nítjuk - erre nem elegendő. Az elmélyültebb műszaki informatikai kép­zés érdekében nagyon jó együttműködés kezd kialakulni, az Automatizálási Tanszékkel. Az ő támogatásukkal a hardver szakirány rövi­desen - talán már 93-tól - megjelenhet a „pa­lettán”. Remélem, hogy nem sokkal később az információs rendszerszervezői szakirány is. Itt a Rába-SZIMF külső tanszék szellemi kapacitására szeretnénk leginkább támaszkodni, mert reméljük, hogy gyorsan rendeződik a RÁ­BA RT. jelenlegi bizonytalan helyzete. Dr. Boros István Informatikai Intézet Dr. Jámbor Attila 48 éves, főiskolai do­cens, villamosmérnök, az információ-feldol­gozás szakmérnöke. A BME-n szerzett dokto­ri címet, információs rendszerek szervezése tudományterület köré­ből. 1977 óta oktat a főiskolán. 1991-ben ka­pott 1 éves megbízást az intézetigazgató-he­lyettesi feladatok ellá­tására. 3 1992. február júliuMUM Elmúlt havi számainkban a Közgazdasági Intézet és az Informati­kai Intézet­­ alakulásáról, törekvéseiről számoltunk be a két intézet igazgatójával, s külső tanszékeik vezetőjével készült interjúinkban. Most az operatív munkát végző intézeti igazgatóhelyetteseket szó­laltatjuk meg a hároméves képzés felezőjén, a rövid értékelés igé­nyével és az előrelépés felvázolásának szándékával. Egyben jelez­zük, hogy a Tények, Érvek, Törekvések (TÉT) új rovatunkban a jövő­ben rendszeresen beszámolunk intézeteink terveiről, törekvéseiről. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ / Új szakirányok két fiatal intézetünkben __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________/ Mint köztudott az intézet gondozásában második éve folyik főiskolánkon az üzemgaz­dászok képzése, az üzemgazdász szak négy - közlekedési, hírközlési, építő és településgaz­dasági - szakirányán. Mik az elmúlt másfél év tanulságai, tapasztalatai? Eredményei? A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy vagyunk. Ebben a régióban a miénk az egyet­len felsőoktatási intézmény ahol üzemgazdász képzés folyik. A főiskolai vezetés szerencsés kezdeményezése volt a szak megindítása. A hallgatói érdeklődés is ezt bizonyítja, s azt is, hogy az üzemgazdász szaknak vannak perspek­tívái. Ez egyben az Intézet jövője is. A középiskolák eddig a műszaki szakokra adták a hallgatóikat. Az üzemgazdasági szak megjelenésével a közgazdasági jellegű középis­kolák hallgatói is tovább tanulhatnak főiskolán­kon. Tulajdonképpen a műszaki képzésnek a bázisa eddig megvolt, most a közgazdasági kép­zésnek a bázisát próbáljuk megtalálni. Milyen az üzemgazdász hallgatók mentalitá­sa, tanulmányaikhoz való viszonya? A hallgatói tanulmányi átlag jobb a főis­kolai átlagnál. Ez összefügg azzal is, hogy a felvételi pontszám magasabb volt mint más sza­kon, s talán az új szak iránt megnyilvánuló ér­deklődéssel, s a mi lelkesedésünkkel, közös erő­feszítéseinkkel is. A három év után már majd alaposabb mérleget vonhatunk meg. Az 1992/93-as évtől új - pénzügyi, vállalko­zási - szakirányok indítását is tervezi az Intézet. Miért éppen ezeket? Induláskor az üzemgazdász képzést meg­próbáltunk az akkori főiskolai intézeti struktú­rához kapcsolni. Ezért alakult ki az építési, a közlekedési, a hírközlési szakirány. Már egy új „tennék” volt a településgazdasági szakirány 1990-ben. Az új szakirányokkal nem annyira hagyományos főiskolai szakokra építünk, ha­nem inkább arra, hogy a piac mit kíván! Egyet tudomásul kell venni: a felsőoktatásnak piac­­érzékenynek kell lennie! Olyan hallgatókat kell kibocsátanuunk, akikre bármily furcsán is hangzik - van piac! Ezért két új szakirány. Már egy új „termék” volt a településgazdasági szak­irány indítását tervezzük: a pénzügyi szakirá­nyét és a vállalkozási szakirányét. Ezek ki­mondottan piacra „termelő” szakirányok. A pénzügyi szakirány a pénzintézeti szféra (bankok, takarékpénztárak); a biztosítási szak­ma; a pénzügyi és gazdasági tanácsadás, a be­fektetési tanácsadás területére képez majd szak­embereket. A vállalkozási szakirány megindítását nyil­vánvalóan az egyéni, a kis-, a közép- és a ve­gyes vállalatok megjelenése teszi szükségessé és piacképessé! Akkor, amikor nem azt tekintjük fő profi­lunknak, hogy a főiskola hagyományos szakjai­ra képzünk gazdasági szakembereket, nem mon­dunk le erről a területről. A mérnöki szakokon végző hallgatóknak lehetőséget szeretnénk biztosítani arra, hogy mintegy 300 órás, hat­hét tantárgyból álló ún. vállalkozási modul­ban megismerkedhessen a vállalkozás alapjai­val. No és mit szólnak ehhez az Intézetek? Terveinket, elképzeléseinket természetesen egyeztetni, ismertetni kell az intézetekkel. Egyáltalán nem a hallgatóikat akarjuk elcsábíta­ni, hanem az elmélyült mérnöki ismeretekre akarunk olyan gazdasági ismereteket ráépíte­ni, melyekkel a mérnöki tanulmányokat, ha úgy tetszik a saját jövőbeli elképzeléseik sze­rint tudják alakítani hallgatóink. Ez pedig közös főiskolai érdek! Természetesen a most lévő szakirányok is választhatók a jövőben is. A két új szakirány indításával is az „étlapot” kívánjuk szélesíte­ni, tehát a hallgatónak olyan lehetőséget adni, hogy saját elképzelését bele tudja illeszteni a képzésbe. A tantervek elkészültek, ezeket a tanszékeink véleményezték, szakirányfejlesztési törekvése­ink megalapozottak, reálisak és legálisak. A mérnöki szakokra beajánlandó vállalkozási modult valamelyik februári szenátusi ülésen szeretnénk az intézeti képviselők elé terjeszteni. Vannak az új szakirányok indításának szemé­lyi oktatói követelményei, feltételei is? E téren nincsenek különösebb gondjaink. Hogy egyáltalán ne legyenek gondjaink többek között két új tanszék létrehozását tervezzük. A pénzügyi tanszék külső szakemberek bevo­násával jöhetne létre, a már a főiskolánkon pél­daértékű külső tanszéki rendszerben. A bankok­kal előrehaladott tárgyalásokat folytatunk. A vállalkozási tanszék kialakítására is keressük a megfelelő megoldást. Az elkövetkezendő egy év egyik legfontosabb feladata lesz a két tan­szék megszervezése. Terveinket illetően optimisták vagyunk. Nem szabad elbuknunk! Mi történt az elmúlt másfél évben? A negyedik félévet kezdjük most február­ban. Több mint 130 hallgató végzi tanul­mányait a műszaki informatika szak szakirá­nyain. Szakirányaink, mint alkalmazási terüle­tek , te takarják” a főiskola képzési keresztmet­szetét. A velünk egyidőben indult Közgazda­­sági Intézettel most keressük a kapcsolatot. Ami igazán hiányzik az egy saját szakirány! Ezért úgy határozott az intézeti tanács, hogy 1992 szeptemberétől, programozói szakirányt is indítunk. Ezzel szeretnénk megtenni az első lépést a saját szakirányok gondozása érdeké­ben. A későbbiekben szeretnénk még egy in­formációs rendszer szervezői és egy számító­­gépes hardver szakirányt indítani. fordulóra az informatika olyan eszközzé vá­lik, amely minden területen megjelenik, va­lamilyen módon mindenki kapcsolatba kerül vele. Sok területen már mai is nélkülözhetetl­­en. Miközben informatikusokat képezünk, gondolunk arra - jelen pillanatban a szakirá­nyok megadásával, később pedig a gyakorló moduloknak a beépítésével a tantervbe -, hogy lefedjük tulajdonképpen az egész gazdasági­műszaki életet a képzett szakembereinkkel. És az oktatói kar elég-e a feladatokhoz? Most még el tudjuk látni a feladatokat, so­kat segít a feladatok megoldásában a RÁBÁ­VAL közösen létesített Alkalmazott Informati­ka Tanszék. A későbbiek folyamán, - amikor már három évfolyamunk lesz - bizony kevesen leszünk! A főiskola vezetése is tudja ezt, a Közgazdasági Intézet Dr. Szente Béla fő­iskolai docens ötven­négy éves, gépészmér­nök, mérnökközgaz­dász. A Közgazda­ságtudományi Egye­tem Ipari szakán szerzett doktori címet a vállalattervezés­­vállalatszervezés tudo­mány köréből. 1972 óta oktat a főiskolán. 1991-ben kapott 1 éves megbízást az igazgatóhelyettesi fel­adatok ellátására.

Next