ALKALMAZOTT MATEMATIKAI LAPOK 23. KÖTET (A MTA Matematikai Tudományok Osztályának Közleményei, 2006)
2006 / 1. sz. - RAPCSÁK TAMÁS: Martos Béla optimalizáláselméleti munkásságának méltatása az Egerváry-emlékplakett átadása alkalmából
Alkalmazott Matematikai Lapok 23 (2006), 1-4. MARTOS BÉLA OPTIMALIZÁLÁSELMÉLETI MUNKÁSSÁGÁNAK MÉLTATÁSA AZ EGERVÁRY-EMLÉKPLAKETT ÁTADÁSA ALKALMÁBÓL RAPCSÁK TAMÁS Budapest Martos Béla 1920-ban született Budapesten. Miután kitanulta az elektroműszerész szakmát, a háború után tanári oklevelet szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakán. Pályájának kezdeti szakaszát igencsak a változatosság jellemezte. Volt elektroműszerész, gépi hurkoló és társadalombiztosítási tisztviselő, majd 1949-1962 között osztályvezető a Központi Statisztikai Hivatalban,, az Országos Tervhivatalban és főmérnök a Kohó- és Gépipari Minisztériumban, miközben szakcikkeket írt munkaügyi kérdésekről a Statisztikai Szemlébe, a Munkaügyi Szemlébe és a Közgazdasági Szemlébe. 1962-től kezdődően az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében dolgozott. Húsz éven át (1968-88) főszerkesztője volt, a Szigma matematikai-közgazdasági folyóiratnak. 1990 óta nyugállományban van. Martos Béla szigorú értelemben vett tudományos pályafutása az ötvenes évek vége felé vette kezdetét, és ez a kezdet, noha Martos Béla akkor már közel 40 éves volt, ragyogó sikerekkel indult. Első olyan eredményét, amelyre a nemzetközi tudományos világ is felfigyelt, az optimalizáláselmélet területén érte el, amihez a közgazdaságtan úgynevezett optimalizáló modelljei is kapcsolódnak. Abban az időben a kutatások fő iránya a legegyszerűbb modelltípus, a lineáris optimalizálási feladat vizsgálata volt, aminek a megoldására szolgáló szimplex algoritmus ismerete ma már a közgazdász alapműveltség része. Martos Béla észrevette, hogy az a feladatosztály, ahol két lineáris függvény hányadosának a szélsőértékeit kell meghatározni, sok lényeges tulajdonságban megegyezik a lineáris feladatokkal. Ennek alapján, a világon elsőként oldotta meg a lineáris törtprogramozást, vagy az általa bevezetett terminológiát használva, a hiperbolikus programozási feladatot, megelőzve az ugyanezzel foglalkozó amerikai és német matematikusokat. Martos Béla visszaemlékezése szerint a hiperbolikus optimalizálás létrejöttének a következő a háttere: Alkalmazott Matematikai Lapok 23 (2006)