A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)
Kún Vilmos: Az anafortai partraszállás
G3iCDGXDG2DGXDG3*C^ AZ ANAFORTAI PARTRASZÁLLÁS QXSQXSQXSOX9C1KSQX3QXL indultak meg újra a Kodja-Djemen-Dagh ellen, melyet a hajóágyúk is pusztító tűz alá fogtak. A lapos pályájú hajóágyúk ugyan nem sok kárt tehettek a gerinc mögött lapuló törökök soraiban, viszont azonban a gerinc előtt lévő akadályokban nagy pusztítást végeztek. A lövészárkok megbújt legénysége a nagy bombák robbanásai által okozott óriási légnyomás, a por és füst, a fojtó robbanási gázok folytán félig elkábulva fogadta a rohamozókat, kiknek sikerült némely helyen az elrombolt akadályokon át az állásokba jutni. A helyzet válságos volt s már csak pillanatok kérdése volt a Kodja-Djemen-Dagh elfoglalása s ezzel talán az egész Dardanellák sorsa megpecsételtett volna. Közbelépett azonban Djemal bej s az egész neki alárendelt csoportot ellentámadásra indította. A siker óriási volt. A meredek hegyre feljutó, ziháló ellenséget abban a pillanatban lepték meg, mikor az az állások labirintusába bejutva, még tájékozatlan volt, a roham izgalmaiban kifáradva, összekeveredett csapatkötelékekkel egy rendszertelen, vezetésnélküli tömeget alkotott. Ilyenkor legérzékenyebb a csapat. Kevés idő lett volna szükséges arra, hogy a helyzet tisztáztassék, a csapatok rendeztessenek, hogy ismét akcióképes legyen a támadó. Erre azonban nem volt ideje. Vad Allah! kiáltással zúdultak Djemal bej csapatai a meglepődött ellenségre, mely azt hitte, hogy már győzött, s egy lökéssel kivetették a betolakodókat s űzték vissza oly hevességgel, hogy azok még előző napon elfoglalt állásaiknál sem tudtak megállani, hanem visszaözönlöttek majdnem a partig. A visszavonulás alatt az üldöző törökök tüzében szörnyű veszteségeket szenvedtek s az Anzackülönítmény vitathatatlan dicsősége maradt az, hogy ily veszteségek ellenére nem mondta fel végleg a szolgálatot s hogy egyáltalában meg lehetett őket újra állítani, rendezni. A hajóágyúk is megtettek mindent, hogy az üldözőket feltartsák, s megakadályozzák azt, hogy a törökök tovább előrenyomulva, az antantcsapatokat a tengerbe vessék. A hajóágyúk tüzében a törökök szintén érzékeny veszteségeket szenvedtek, úgy hogy kénytelenek voltak a gerincen lévő főállásba visszamenni s ott oltalmat keresni. A helyzet tehát pillanatnyilag meg volt mentve az antant számára, a török nem bírt üldözni. Viszont azonban a törökök tagadhatatlan győzelmet arattak és másfél hadosztállyal megtartották négy ellenséges hadosztály támadása ellen az egész állás kulcsát, megmentették a Dardanellákat. Közben beérkezett Gallipoli felől is a főtartalék , a 7. és 12. hadosztály. Ezeknek volt a leghosszabb útjuk, csak augusztus 8-ikán délután folyamán érkezhettek meg Anaforta környékére, hol Felzi ezredes vette át felettük, mint »Anaforra-csoport« felett a parancsnokságot. Feladata volt augusztus 8-ikáról 9-ikére virradó éjjel általános ellentámadást indítani. Sajnálatos véletlen folytán azonban Fehzi ezredes még a délután folyamán súlyosan megbetegedett, a helyébe állított új parancsnok, Musztafa Kemal bej pedig a rossz útviszonyok folytán csak 9-én hajnalban érkezhetett be lóháton Anafortára, így az ellentámadás csak 9-ikén reggel indulhatott meg. Az akaratlan késedelem azon- 59 A Szuvla-öböl. Angol lap után: 8*