A nagy háború írásban és képben 2. A nyugati harctér 1. (Budapest, 1915)
A világhelyzet 1915 január hó végén
Helbing Ferencz eredeti rajza. A VILÁGHELYZET 1915 JANUÁR HÓ VÉGÉN E zerkilencszáztizenöt január végével a világháború félesztendős fordulópontjához jutott anélkül, hogy döntés következett volna be bármely harctéren is. Páratlan hevességgel és elkeseredéssel támadták egymást az ellenfelek nemcsak Európa keleti, hanem nyugati felében is ; ádázul viaskodtak a Gallipoli-félszigeten a törökök az angolokkal, a franciákkal és ezek gyarmati csapataival ; sőt mi több, véresen mérték össze fegyvereiket törökök, oroszok angolok stb. az emberiség bölcsőjében , Ázsiában, mégpedig a Kaukázusban, Mezopotámiában és a Szuezi-csatorna hosszában. A gyarmatokon sem ült el egészen a harc. Hacsak egy pillantást is vetünk a földgolyó túloldali térképére, látjuk, hogy a világháború teljes volt. Az egész világ a háborúnak élt ! Lángolt, izzott, forrott, dolgozott kelet, nyugat, észak és dél ! Mert a verekedő államokon kívül a többiek sem voltak tétlenek, amennyiben egyrészt mint gyarmatok megfizették a köteles adót anyaországaiknak emberben és terményekben, másrészt mint jobbra vagy balra hajló jóindulatú semlegesek, özönével szállították a hadak fogyasztotta felszereléseket, eleséget és más kellékeket oda, ahol milliók küzdöttek a jövendő nagy békéjéért. A nyugati harctéren, vagyis Flandriában és Franciaország északi részében a németek rendületlenül tartották azt a hosszú vonalat, amelyet most már hónapokon át valóságos bástyává építettek ki s amelyet hiába ostromoltak az egyesült francia, angol és belga hadak, Belgium elbukott, Franciaországnak pedig tíz megyéje a németek birtokában volt. Belgium hadereje annyira megfogyott, hogy megszűnt tényező lenni. Angliának az a hadserege, amelyet 1914 augusztusában és szeptemberében hozott át a kontinensre, valamint az ennek támogatására rendelt tartalékok is úgyszólván megsemmisültek az oktalanul vezetett támadásokban. Franciaország fegyveres hatalmának ereje a nagy csaták okozta veszteségek következtében alapjában megingott és pihenésre, újjászervezésre szorult; emberanyagának legteljesebb kihasználásával a zászlók alá szólította védképes férfiainak utolsó tartalékát is avégből, hogy valahol győzelmet csikarjon ki és megvalósítsa a visszafizetés hóbortjában nagyra nőttek amaz álmát, hogy Elszász és Lotharingia francia legyen és hogy a Rajna, Napóleon óta minden francia álma, ismét francia folyó legyen ! A keleti harctéren a muszka hordák mindent megsemmisítéssel fenyegető roppant nagy tömege sem hozta meg azt, mit az antant a háború elején oly merészen kürtött világgá. Az »a Berlin« jelszó sehogysem akart valóra válni. Foszladozni kezdett az az orosz álom, hogy Miklós cár Berlinben fogja a békét diktálni s a brandenburgi kapun az angol király, a belga király, a cár és Poincaré vonul be győzelmesen fenséges diadalmenetben. A központi hatalmak hat hónapon át bámulatos éleslátással megtalálták az ellenség leggyengébb pontját és itt rést ütvén az ellenséges csatavonalon, megállították Nikolajevics seregeit. A jól alkalmazott pöröly ütésekre most már bomladozni kezdett az oroszok ama csatavonala, amely október végén a Kárpátokban, azután Krakó, Kalis, Thorn, Johannisburg és Suvalki vonalában állott oly félelmete- 265 A Nagy Háború. — A Nyugati Harctér. 33