A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
’Reichspost munkatársa előtt nyilatkozatot tett, amelyben többek között e következőket mondja : • Azok a gazdasági tárgyalások, amelyeket most folytatunk és még tovább folytatunk, kedvező úton vannak és a már eddig elért eredmények kedvező módon egészítik ki azt a politikai képet, amelyet ez a tanácskozás a benne résztvevők mindegyike előtt feltár. Számítünk arra, hogy sikerül jó szomszédságot helyreállítani. A Prager Tageblatt vezető cikket közöl gróf Bethlen Istvánról «A magyarországi belső béke műve] címmel, amely rámutat arra, hogy a magyar királyi kormánynak soha sem volt szándéka, hogy gazdaságilag elnyomja a szociáldemokráciát, Kánem minden időben készen volt arra, hogy a munkások jogos gazdasági és politikai igényeit minden erővel támogassa. Gróf Bethlen István miniszterelnök a késő esti órákban történt elutazása előtt Schober szövetségi kancellárnál bacsúlátogatást tett, mikor is a két kormányelnök beszélgetése nagyon bizalmas jellegű volt és a jó szivárgó hírek szerint abban állapodtak meg, hogy a szövetségi kancellár február hó folyamán fogja Budapesten viszonozni a magyar miniszterelnök bécsi látogatását és ezzel kapcsolatban— mint beavatott helyről értesülünk — a tárgyalásokat Budapesten fogják folytatni. Bethlen István gróf miniszterelnök Bowler titkár, továbbá Khuen-Héderváry Sándor gróf és Procopius követségi tanácsosok, valamint Szabó György konzul kíséretében tegnap éjjel tizenkét órakor a bécsi Ostbamofról különvonaton Budapestre utazott. A miniszterelnököt hozó vonat reggel háromnegyed hatkor futott be a keleti pályaudvarra, ahol Mátényi főfelügyelő, állomásfőnök fogadta. A miniszterelnök a pályaudvarról kíséretével együtt a Várba hajtatott. A magyar delegáció többi tagja Bécsben maradt, ahol az osztrák delegáció tagjaival a felvetett kérdéseket tárgyalják meg. A Grácból érkezett távirat szerint ott január 16-ikán kezdődik meg az utódálamoknak fontos értekezlete, amelyen többek között az utazási igazolványok és vízumok ügyében, valamint az 1920. év októberében Parisban tartott értekezlet hasonló tárgyú intézkedéseinek alkalmazásáról fognak határozni. Értesülésünk szerint az olasz megbízott is részt vesz a tanácskozásokon, aki folyó hó 14-ikén utazik el Grácba. ARANYAT Mindig a legmagasabb árban, Kamiéfogak 1 12 Kiff, eimnetet, briliánsí platinát vesz s Orbán aranyműves, Wesselényi u. 10, HORVÁTH BÁLINT um SZABÓ Sottopeet, WWM Miselott Z. az. A mi szabónk. iiiiilniiiiiHMitmillmimmmiiii kurriitt,3'H*, raktar*Arjegy/úi. 5 K bélyegért. Fischer László Irodapest, 1T., Kameraurer Károly-1. Sinkő 130 fokos, valódi szavatolt, szappan - _ főző, 1 kg. K 96.— 1Utasítás: 4—6 kg. zsiradék, 1 kg. JugkS, S I. viz.) | Karbid legprímább-----1 kg. K 40.Rizs rangon-------------1 kg. K. 80.Més-akác________.1kg.K 100.-1 Szállít vasalón és postaceonegekban utánvét moltott Xeretm 3. KOON&R 42—re. Budapest, I., Atíila-u. 23, ATtfP 1922 január 15„ vasárnap háromszáz éves DitoCiére. — ANÉP eredeti tárcája — írta: Terenczy Zónán Ha Parisban, jobban mondva Franciaországban annak idején szokásban volt az újszülöttet születése napján megkeresztelni, úgy Moherünk 1622 január 15-én látta meg először a napvilágot. Valószínűbb azonban, hogy amint napjainkban is szokás, a kis Jánost csak születése után pár napra tartották a keresztvíz alá, hacsak azértnem siettek a keresztelővel, mert félő volt, hogy a 8 hónap és 18 napra az esküvő után született gyermek még a szent keresztség felvétele előtt elpusztul. Tény az, hogy pontos napját Mo Iiére születésének nem tudjuk. Moliére, polgári nevén Poquelin Kér. János, iparos családból származott. Apja az akkori idők legtekintélyesebb kézműves céhének volt a tagja, a kárpitosokénak. Moliére halálig megtartotta az udvari kárpitos és komornyik címet; a céh pedig temetésén testületileg való megjelenésével is kifejezést adott annak, hogy maga közül valónak tartotta őt. Moliére apja mesterségét kitanulva, előttünk ismeretlen okból iskolába kerül 14 éves korában, tehát 1863-ban, mégpedig az akkor igen jó hírnévnek örvendő Clermont-féle jezsuiták vezetése alatt álló kollégiumba. Ebben az igen előkelő intézetben kezdette meg iskolai tanulmányait a kis Moliére. Öt éven keresztül tanult és valószínű, hogy a színészet iránti kedvet és hajlamot itt szedte magába. Különösen hangzik ez ugyan manapság, hogy a jezsuiták által vezetett iskola ilyen hajlamot ébreszthet egy ifjú tanulóban, különösen abban az időben, amikor a színészet, ugyancsak megvetett foglalkozás volt és maga a színész majdnem törvényen kívül állónak tekintetett. Magyarázatul szolgáljon az a tény, hogy ebben az intézetben nagyon is divatos volt az iskolai színi előadások rendezése, különösen klasszikus darabok előadása. Moliére, mint a kiváltságos céh egyik tagjának fia, már előzőleg is gyakran járhatott színházba, mert, az akkori szokás szerint, mint kárpitosnak ingyen hely volt fenntartva, maga és családja részére. Ma vásári komédiának nevezhetnénk azokat a bohóckodásokat, amiket Moliére ott láthatott s azoknak hatása első kísérletein ugyancsak meg is látszik. A tény az, hogy Moliére színésznek csapott föl, nem pedig ügyvédnek. Huszonegy éves volt, ifjú és bohó, főleg pedig szerelmes. Megemlítjük még itt, hogy Cyrano de Bergerac, a híres verekedő, pökhendi kocsmahős, Moliéreünkkel jó pajtási viszonyt tartott fenn és ez is csak azt látszik bizonyítani, hogy a nagy költő ifjú korában nem idegenkedett a léha társaságtól. Az 1648. esztendő fordulópontot jelent Moliére életében. Megismerkedik egy különös családdal, ehhez a családhoz köti azután életének további sorsát. A Bejárt família ez. A szép Bejárt Madeleine, ki már, dacára fiatal korának, hírneves színésznő, lángra lobbantja az ifjú Poquelin szívét, aki ezután már mint Moliére fog szerepelni és soha el nem múló dicsőséget fog szerezni úgy magának, mint hazájának, Franciaországnak. A nagy gyakorlati érzékkel bíró Madeleine eleinte mint kedvese, később mint meghitt barátnője élénk tevékenységgel vesz részt Moliére vállalkozásában. Társulatot szerveznek és a jóhangzású «Blastre Theatre» címmnel színházat nyitnak a Szajna balpartján, egy öreg labdaház helyiségeit alakíttatván át erre a célra. Az átalakítás tartama alatt a társulat vidékre zendül, a Páristól nem messze fekvő Rouen helységbe. 1644 elején visszatérnek Parisba, rövid siker koronázza vállalkozásukat, de végül meglaknak és Moliére, a világirodalom későbbi dísze, az adósok Börtönébe kerül. A színház gyertya szállítója csukatta le az ifjú igazgatót éscsak atyja jótállása mellett tud aszályenteljes helyzetből szabadulni. Az uzsorások jóvoltából Moliére több ízben visszatér az adósok börtönébe, ahol bőven volt ideje elmélkedni Fortuna istenasszony szeszélyessége fölött. Kedvét ezek a kisebb fajtájú epizódok nem vették el a rajongó ifjúnak. Vándorbotot, vesz kezébe, kedvesével és társulatával búcsút mond Parisnak, neki megy a nagy bizonytalanságnak és megkezdi a vándorkomédiás ugyancsak nem rózsás életét. Sajnos, itt nincs terünk, hogy bővebben foglalkozzunk a több mint 10 évig tartó vidéki kóborlás mozzanataival, csak azt említjük meg, hogy Moliére-ék eléggé a felszínen mozoghattak, mert Bordeauxban D‘Eperon herceg udvari színészeinek nevezik magukat, játszanak a rendeknek és valószínű, hogy jó hírnevet vívtak ki maguknak. Moliére első sikereit nemcsak mint színész, hanem mint színműíró is a vidéken aratta.. Első nagyobb művét, a Sseleburch-t Lyonban játszák először 1663-ban, ezt követte 1656-ban a Szerelmi perpatvar című említésre méltó munkája. A vidéken töltött vándorévek mély nyomokat hagytak Moliére fejlődő költői tehetségén. Megismerte a vidék életét, tanulmányozhatta az emberi jellemet, szemlélődhetett kedve szerint, hogy azután lángelméje az emberi gyarlóságokat a maga valóságában vigye a színpadra. Ebben rejlik Moliére nagyságának titka. Eleinte elődjei nyomdokain halad ugyan, de lerázza a nyűgös bilincseket és végül génjének nagyságában bontakozik ki előttünk. Ostorozza a társadalmi ferdeségeket, kigunyolja őket kíméletlenül. Az elevenbe vág, de vigyáz, hogy inkább kacajra, semmint könnyekre fakasszon. Az 1658. esztendő ij korszakot jelent Moliéreünk életében. Pártfogói révén visszakerül Parisba és ott sikerül XIV. Lajos öccsének, a fiatal Arijouthercegnek kegyeibe férkőznie. Próbaelőadást tartanak, amelyen az ifjú király is megjelenik udvarával egyetemben. Előadják a «Szerelmes philosophus I. című vígjátékot s Moliére egy csapással a közönség kedvencévé lesz. Az igazi sikert azonban 1659-ben aratja Moliére a Nevetséges préejensek című egyfelvonásos darabja bemutatásakor. A közönséget magával ragadta az újdonság varázsa. Igazi, vérből, húsból való embereket lát a színpadon, úgyszólván ráismer az életből vett alakokra a szemlélő. Természetes, hogy a nevetők mellett tekintélyes számú ellenséget is szerez magának a költő. De az ifjú uralkodó pártfogásába veszi őt és a gyűlölködők akarva nem akarva kénytelenek meghátrálni. Egymást követik Moliére tollából ezután az örök életű alkotások. Híresebb darabjai, amelyek azóta is úgyszólván állandó műsordarabjai a világ összes színházainak, a következők: Tartuffe (1664), Misanthrop (1666), Botcsirratta doktor (1666), Dardin György (1668), Fösvény (1668), Tudós nők (1672), Képzett beteg (1673). Harminc darabnál többet irt össze Moliére életében s a lázas munka aláásta a nagy költő gyenge szervezetét. Úgyszólván a színpadon érte utól a halál 1673 február hónap valamelyik napján, 51 éves korában. Vérhányást kapott a színpadon, s néhány napra rá meghalt. Fiatal özvegye, Béjart Armande csakhamar megvigasztalódott és újból férjhez ment. Moliére házas élete nem volt boldog, hiszen hiú, nejének majdnem atyja lehetett volna, s ellenségei nem is átallották őt ezzel a váddal illetni. Egy fia- és egy leánygyermeke született, de fia korán elhunyván, egyenes leszármazottja, ki fin ágon a nagy költő nevét tovább vitte volna, nem maradt. Harmadik centennáriumát ünnepli a világirodalom ebben az esztendőben Moliére születésének és amint hírlik, a ímm otto**. fejgg. . megünnepelni a nagy klasszikus író emlékét. A Comédie Francain ebben a hónapban lejátsza Moliére híresebb darabjait. A párisi közönség máig előre elkapkodta, az összes jegyeket ezekre az előadásokra. FMETmA Axt, mondják tudományos körökben a legnagyobb érdeklődés a budapesti egyetem magyar irodalmi tanszéke felé irányul, amely Riedl Frigyes halálával megüresedett. Toldy Ferenc és Gyulai Pál tanszékére előreláthatólag sok lesz a pályázó. Az sem meglepő, hogy irodalomtörténészeink az utóbbi hetekben egyre-másra jelentetik meg vastagnál vastagabb tudományos műveiket. A mérlegre sok könyv fog kerülni... A legnagyobb terjedelmű munka és háromezer koronán felüli bolti árával ezidőszerint a legdrágább magyar könyv. Pintér Jenő most megjelent kétkötetes Magyar irodalomtörténete, amely tudományos rendszerezésben és hatalmas bibliográfiai apparátussal felöleli irodalmunk történetének egész anyagát az 1920. esztendőig. A nagy munka nemcsak tudományos körökben, hanem az úgynevezett divatos pesti írók berkeiben is élénk mozgalmat fog támasztani. Horváth János nagy monográfiát irt Petőfi Sándorról Páratlan erudíció, eredeti és a végletekig lelkiismeretes analízis, természettudományos evidenciája megállapítások jellemzik Horváth János művét amely gyökeres revóziót fog előidézni a Petőfiről való közfelfogásban. Ugyancsak Petőfiről írt könyvet Szigetvári Iván A százéves Petőfi címmel. Munkája megbízható és teljes anyagát adja a Petőfihez fűződő irodalmi problémáknak és hasznos vademecuma lesz mindazoknak, akik Petőfi költészete iránt érdeklődnek. Sajtó alatt van a kései Irasok szegedi egyetemi tanár történeti életrajza Jókairól, valamint ’A magyar novellairodalom története. Szinnyei Fürénétől. Ennek a gazdag termelésnek láttára egyik rosszmájú tudománypolitikusunk azt jegyezte meg, hogy nem kell egy évig a Riedl tanszékét betölteni, akkor még sok hasonló munkával fog gazdagodni a tudomány... A versengésben azonban nem a pályázóké, hanem magáé Riedl Frigyesé tesz a pálma, mert szellemességben és kritikai mélységben valamennyi munkát fölülmúlja az ő posthumus műveinek, jegyzeteinek és egyetemi előadásainak kiadása, amely legközelebb Angyal Dávid szerkesztésében megjelenik. Aranyért s e kor.-val grammonként mindég többet fizetünk mint bárkim*» Gallért Testvérek, IV, Eötvös-utca 6. Egy bőrgarnitúra,^1^mint Kék több csillárlámpa és botor ■ legjobb állapotban. IV., Havae-utca 4. II. am. 7. 1922 Január 15-én, vasárnap délelőtt 10 órakor nyilvános árverésen eladatik. Fényképnagyitások festmények művészi kivitelben net. .Leonardo-foto, Gambrinus-palota Kerékpárok* tatai, botod gumóik, alkatomaik, béraity JM névtáénya StsrEknirboa kierinybto So ö vértérben, aominenAs, nikkelei, sa legoteMsbe*