A Nép, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
1925 február, vasárnap Csókolj meg Uram! Uram ! csókodat ma megérdemlem, Küzdöttem érte sok nehéz tusát, Ellenem kardja szívem járta át Mert nem volt énnekem semmi vértem.. Mégis győztem, sebekkel elborítva, Tied maradtam, összetörve bár... S remegő lelkem most csak Téged vár Hogy újra éltessen ajkad édes csókja... Uram ! látod a harc nehéz füzébe Szivemnek lángja lassan kialudt S most nem látszott mást csak gyémánt[hamut — gyújts hát csókoddal új tüzet fel [benne, Hadd égjen, lángoljon izzón, melegen S eméssze fel tüzével életem... Anka Éva Csalásból tartott el egy egész családot Közel egy év óta tömegesen érkeznek a feljelentések a főkapitányságra egy fiatal nő ellen, aki magát Kovács Máriának, Nagy Marinak, vagy Tóth Máriának nevezi és aki azzal az ürüggyel, hogy a Hangyaszövetkezet alkalmazottja és olcsó élelmiszerekre utalványa van, többektől kisebb-nagyobb összegeket csalt ki. Hosszas nyomozás után most végre sikerült a szélhámosnál kinyomozni, aki Varga Erzsébet 27 éves napszámosnő. Varga Erzsébetet a detektívek előállították a Viola utca 13. szám alatt levő lakásáról a rendőrségre, ahol azonnal megkezdték kihallgatását. Varga Erzsébet vallomása során mintegy 100 ilyen kisebb-nagyobb csalást ismert be 25—30 millió értékben. Az így kicsalt pénzből anyjának, özv. Varga Istvánnénak adott nagyobb összegeket. A Varga Erzsettel közös háztartásban élő Matsik Gyula 30 éves fűtőnek, Matsik szüleinek, Vejkovszky Ferenc 41 éves kocsisnak és Vejkovszky Peremmé 56 éves asszonynak szintén adott a kicsalt pénzből, sőt vallomása szerint kedvesének családját félévig ő tartotta el. A rendőrség Varga Erzsébetet beismerő vallomása után előzetes letartóztatásba helyezte, özvegy Varga Istvánnét, Vejkovszky Ferencet, Vejkovszky Ferencnét és Matsik Gyulát pedig őrizetbe vette. vAk ArTs VAGYIS AZ UTÓLÓ KÖNYVEM, MER A KUTYA IS MÖGBÁNNYA HA 9TZET KÖJKEZIK, DE A GUMINIZMUST MÖG KÖLLETTT ÍRNOM (MÖG A ZOLÁJOKAT) Gyesznóölésrül meg a pízral Lyó egésséget és hasonló lyukat kívánok továbbá bánatomban eleget tettem az gyesznóölésnek és 53árom itze zsír erejéig gyarapodott az födi ötömnek öröm tárháza. No az megboldogult Hit- Ős szülém is bánhati az kohászokat akinél lyobb izüt még a fölsége se szertesítött, mellékelve egyesködök pár tisztelet példánynyal az pénzügyminiszter úrnak adassák bötsülettel, és én azt tanátsolom neki, hogy ne busuljon, mivelhogy engem is buktatna az kösség ha tudna, mert minekutána kiatta a rendeletet, hogy az kékpénzt be köll vonni, hát bevontam akinél vót az stiriflibe, hát rakták is az karót, és aszondik: — Ha már bévonom az bankót, adnék érte ezüstöt. — Mondok nem vagyok ész nélkül való, hogy ojan pízér aggyak ezüstöt, amijen píz kimögyön az forgalombul. No minekutána így rendöztem az valutámat az méltóságos bárónénak is szivesköttem ekkis foghajmás kóbászszal, és mikor az tarisznyákul kihúzta, azt kérdi — Mikor vót mosva a tarisznya. — Mondok néki, hogy azt tsak az kulatsoromat lotsolgattam, es mondok kedves egészégire kívánom az kohászt méltóságodnak, tudom megnyali utána az méltóságos szályát és az bódogult báró isten nyugtassa két pofára etté nálam követ választáskor. — No feleli, attul is zsugorította meg az hideglölés. Mejhez hassoló lyukat kívánok Göre Gábor biró úr. Igaz is: A pízbül mégis beváltottunk az kösség bötsületbre egy atskóra valót az kösség pénztárából. Jóravaló arany lehetett amit kaptunk helyette, és tejezött is nekünk, mivelhogy ralyta ragyog az koszom meg az osztrák írás is, hogy spilmark. (A NÉP csütörtöki számában folytatjuk.) IS ÍRTAM ÉN MAGAM AZ SALYÁT KEZEMMEl GÖRE GÁBOR BÍRÓ ÚR Megérkezett a magyar rádió hírmondó állomása Amatőrök nem vehetnek fel magánközleményeket — Bíróság elé kerülnek a M. T. I. megrágalmazó! — A NÉP tudósítójától — Az utóbbi napokban ismét sok ellentétes hír került forgalomba, a rádióval kapcsolatban. A legtöbb zavar abból származik, hogy részletes rendelet még ma sem jelent meg s a hónapokkal ezelőtt kiadott rövid rendelet úgyszólván már feledésbe ment. Ezt az állapotot több rosszindulatú híresztelés csak még zavarosabbá tette és a közönség tájékozatlanná erét fokozta. A NÉP munkatársa illetékes helyen a részletekre vonatkozóan a legaktuálisabb kérdésekkel kapcsolatban a következő felvilágosítást kapta: — Sok zavart okoz — mondotta A NÉP informátora —, hogy a közönség nem tesz különbséget a telefonhírmondószerí a rádió és a magántermészetű rádióközlemények között. Pedig csak természetes, hogy a megcímzett távmondat felvételére egyedül a címzett jogosult. A Szórakoztató hír- és zeneszolgálatot valamely rádió-állomás azért adja le, hogy azt bárki felvehesse. Ezzel szemben, a címekre továbbított rádió-közleményeket, csak a címzettnek volna joga felvenni. Magyarországon csak a Magyar Távirati Iroda központja ad le rádió-telefonikus után politikai és közgazdasági híreket. A rádióamatőrök legnagyobb része azonban nem tudja, hogy a Csepelről ily módon leadott közléseket nincs joga felvenni, mert azok a vidéki kirendeltségek címére vannak feladva és olyan jellegűek, mint azok a magántáviratok, melyeket a budapesti főpostán adnak fel és vezetéken továbbítanak. Téves az az elterjedt hit is, hogy a rádiótelefónia fejlődésével teljesen díjtalan lesz a hírszolgálat, mert a vevőkészülékével mindenki azt veszi majd fel, amit akar. Ez a feltevés azért is képtelenség, mert a híranyag megszerzése nagy költséget okoz és az összegyűjtéssel foglalkozó irodák kénytelenek beszedni az ellenértéket. Természetes tehát, hogy a távirati irodák jogos érdekeit meg kell védeni. Ezzel a kérdéssel már két nemzetközi konferencia is foglalkozott és kormányaik elé terjesztették a határozatokat. A magyar hatóságoknál is kialakult már a határozott felfogás. A posta is azt az álláspontot fogadta el, hogy a rádióadások felvétele tekintetében mindig az adóállomás, illetve a feladó fél akarata a mértékadó. Érdekes, hogy a híranyag tulajdonjogának megvitatása alkalmával, a tulajdonjog ellen különösen azok indítottak támadást, akik máskor mindig a jogrendet és a tulajdon megvédését hangoztatják. Jól tudjuk, hogy a cikkírókat nem a közérdek, hanem a gyűlölet vezette. Az a gyűlölet, melynek nem építés, hanem rombolás a célja. A rádió-amatőröket és a közönséget általában érdekelni fogja, hogy a ,.Mindenkihez“ szóló rádiótelefónikus hírmondószerű szolgálat Magyarországon is rövid időn belül megindul. Az állomás, — melyet a magyar posta erre a célra beszerzett, —már Budapestre érkezett és annak építése folyamatban van- A mint ezt? állomást üzembe helyezik, a rádió amatőröknek módjukban lesz magyar anyagot is venni. A rádiótelefónikus úton továbbított magántáviratokat azonban akkor sem vehetik fel, mert a „Mindenkihez“ szóló magyar adóállomás hullámhossza a 2000 méteren alul lesz, addig a rádiótelefónikus úton továbbított magántáviratokat, tehát — a Magyar Távirati Iroda hírszolgálati táviratait is — a 2000-nél magasabb hullámhosszal fogják továbbítani, így még a lehetőséghez képest technikailag is meg fogják akadályozni azt, hogy a jóhiszeműek tévedésből, a rosszhiszeműek pedig tévedésre való hivatkozással a másokhoz intézett magántáviratokat felvegyék. Itt említjük meg, hogy a Távirati Irodával szemben nagy zajjal megindult az úgynevezett Capitol-affér teljesen elcsendesedett, mert kiderült, hogy „parturunt montes et nascitur ridiculus mus“. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Távirati Irodát megrágalmazták, hirtelen olyan csend lett, hogy az Iroda még a helyreigazító nyilatkozatot is csak bírói közbenjárás segítségével tudja elhelyezni. Az esetről egyelőre nem érdemes beszélni.