A Nép, 1925. augusztus (7. évfolyam, 170-193. szám)

1925-08-13 / 180. szám

Miért érik kudarcok Marokkóiam* a tiegnagyoisis katonai tataimat ? Hudkin angol tábornok a marokkói helyzetről !— A NÉP tudósítójától. — A Spektator angol hetilap leg­utolsó számában figyelmreméltó fejtegetést találunk a marokkói helyzetről Rudkin tábornok tollá­ból.Míg csak a spanyolok állottak szemben a riffekkel, az európai saj­tó alig törődöt a csetepatéval. A­mennyiben megemlékezett róla, a spanyolok kárára helyezte ki az eseményeket, azt akarván bizonyí­tani, hogy a riff guerillaharcnak a spanyolok csak azért nem tudnak véget vetni, mert katonailag telje­sen tehetetlenek. A spanyolok panaszkodtak is többizben a világsajtó és főképen az angol sajtó magatartása miatt, amelyet sértőnek és igazságtalan­nak tartottak. Most azután, hogy a­ világ ezidőszerint legelső katonai hatalmassága egyik vereséget a másik után szenvedi Marokkóban, nagy a meglepetés és csodálkozás. A világsajtó most a lekicsinylés helyett az okokat keresi, amelyek érthetővé tennék a két egyenlőtlen fél harcát, de főképen azt, hogy sem a spanyolok, sem a franc­iák nem tudnak egy-kettőre végezni a r­is­­kabi­lókkal. • Rudkin tábornok ni­indenekelőtt arra utal, hogy a r­ist­ területnek kü­lönösen az a része, amely a spanyol zónáihoz tartozik, szaggatott hegyek­ből áll és egészen olya­n, mint India északnyugati határa, ahol az ango­lok maguik tapasztalhatták, hogy milyen hihetetlen nehéz egy pozíciót elfoglalni és megtartatni. Éppen en­nek a tapasztalásnak a következté­ben nem is tett kísérletet az angol hatalom arra, hogy ezeket a terüle­teiket állandóan megszállja és a spa­nyol hatalom igen okosam Marokkó­ban hasonló politikára határozta el magát. Ezzel szemben a francia zó­nához tartozó terület csaknem telje­sen sík és áttekinthető. A továbbiakban azt mondja Rud­kin, hogy a spanyol zónában lakó törzsek sokkal harciasabbak és job­ban vannak felfegyverezve, mint a francia zóna törzsei és íme most, hogy Abd el Krim a franciák ellen fordult, ezek számára éppen oly nehéz a támadás ellen való védeke­zés, mint amilyen a spanyoloknak számára volt. Ami a riff hadsereg vezetését il­leti, érdekes esetről tesz Rudkin tábornok említést. Tény, hogy a riff­eknél a vezetés és a fegyelem ki­tűnő és a modern hadvezetés na­gyon is meglátszik hadviselésükön. Ennek egyik magyarázatát adja a Rudkin által elmondott eset. — Évekkel ezelőtt, — mondja Rudkin — a spanyol területen jár­tam és Aliporun tábornok egy elő­retolt őrhelyre vezetett, hogy ennek parancsnokával megismertessen. A parancsnok Abd el Krim egy fiatalabb testvére volt, egy igen képzett, intelligens kapitány, aki Spanyolországban nevelkedett és katonai kiképeztetését a toledói ka­tonai iskolában nyerte. Amikor Abd el Krim az első támadást in­tézte a spanyolok ellen, azonnal de­zertált az összes benszü­lött katonák­kal együtt és azóta a riff hadsereg egyik főparancsnoka. Rudkin hozzáteszi, hogy a spa­nyolok még egynéhányszor kelle­metlenül fogják érezni azt a neve­lést és kultúrát, amelyet Abd el Krim egyik öccsének adtak. A szer­ző egyáltalában nem ítéli meg op­­timisztikusan a franciák kilátásait. Azt hiszik, hogy Abd el Krím erő­forrásai még koránt sincsenek ki­merítve és sok csapást fog mérni a franciákra. Abd el Krim tekinélye és népszerűsége a mohamedán tar­tományokban most van a zenitjén, mert teljesítményeit tekintetbe vé­ve, felszerelései és hadi eszközei ré­venesen csodálatraméltók. Az angol generális a franciákat okolja jelenlegi nehéz helyzetük miatt, mert az ő felfogása serint ez a helyzet elő nem állott volna, ha a franciák már évekkel ezelőtt egyetértő marokkói politikát csi­náltak volna­­ Spanyolországgal. Csak most jött rá arra, hogy egy­ségesen kell fellépnie, amikor már maga is bajba került. Nagy kér­­­dés azonban, hogy nem késő-e. Spa­­­­nyolországnak mindenesetre nagy elégtétele lehet, hogy az őt lebe­csülő francia katonai hatalom egy cseppet sincs rózsásabb helyzetben Marokkóban, mint ő. Életcsalás-harc folyik Marokkóban és Szíriában Franciaország keleti presztízse forog kockán Paris, aug. 12. • A NÉP tudósítójától.) A „Temps“ kifejti, hogy ha Fran­ciaország ajánja azt a lékét, ame­lyet Abd el Krímnek kínál, a fran­cia Marokkó halálos ítéletét írja alá. Elismerni Abd el Krímet any­­nyi, mint beismerni Franciaország tehetetlenségét. Béke esetén a fran­cia Marokkóban állandóan mint­egy kétszázezer főnyi hadseget kell lekötni, ami a mai francia helyzet mellett lehetetlen. kisebb francia sikerek Paris, aug. 12. Az Üled Bider-törzsz­árvéte­g teg­nap meghódolt, visszautasított egy ellenséges előnyomulást. A középső frontszakaszon az előnyomulás to­vább folyik. Az Tiled Asiad és Csiargu törzsek, i­smét, elfoglalták falvaikat. Taza környékén nyuga­lom valt. Két francia csoport kom­binált hadműveletének sikerült Ci­­tunát élelemmel ellátni. Argiem községet felszabadították és az össze­köttetést a spanyol csapatokkal helyreállították. A háború eddigi költségei Páris, aug. 12. Caillaux francia pénzügyminisz­ter a marokkói hadjárattal kapcso­latban a sajtó képviselői előtt kije­lentette, hogy az egész háború ed­dig mindössze kétszázmillió frank­­já­ba került és hogy számítása szerint ,,a háború befejezéséig“ sem fog ez a költség kétszázötvenmillió frank fölé emelkedni. A „Soir“ értesülése szerint azonban a francia kormány­körök már feladták a marokkói há­ború gyors befejezés­ének reményét. Az angolok félnek, hogy a drúz­ felkelés Palesztinára és Irakra is átterjed Páris, aug. 12. A francia sajtó tegnap óta igen komoly hangon foglalkozik a Szí­riai drúz-lázadással. Ez úgy látszik, annak a jele, hogy az események aggasztóra fordultak. Franciaország keleti presztízse forog kockán. Élénken támadják a lapok Sarrajl tábornokot és őt teszik felelőssé a szíriai eseményekért. Pavilové miniszterelnök közölte a sajtó képviselőivel, hogy Sueida ellen a drúzok erős támadást intéz­tek, de az erődítmény még francia kézben van. Az angolok repülőgé­peket és gépfegyvereket bocsátottak a francia csapatok rendelkezésére. Több angol lap azon aggódik, hogy a drúzok felkelése átterjedhet Palesztinára, Irakra és Egyiptomra is. Az arabok Pán-Arábia megte­remtéséről álmodoznak. Pétain újra Marokkóba utazik Páris, aug. 12. Otólfs.) Az „Echo de Paris“ köz­lése szerint Pétain marsall, aki né­hány hét előtt külön megbízással Marokkóban tartózkodott, most új­ból Marokkóba utazik. A lap ezt az utazást összeköttetésbe hozza a harcvonalnak tervbe vett új tag­ozá­sával A NÉP 1925 augusztus 13, csütörtök nem valorizálják az állami kötvényeket Egyes lapok már hosszabb idő óta i­mázták a Magyar Távirati Irodát közölnek híreket arról, mintha a I annak jelentésére, hogy mindezek pénzügyi kormány az állami köt- s a közlemények üres kitalálások es­­­vényeket, így elsősorban a hadiköl-­ pán, amelyek csak arra alkalma­­­s önkötvényeket valorizálni szán­-csak, hogy a spekuláció érdekeit fékeznék. Illetékes helyen felhatul­­ szolgálják. . G'sehm9®zághaM as Litién m&k nagygyakorlatak Prága, aug 12.1 tartani. Éppen ezért megelégszenek ,. . , , , ’ azzal, hogy az augusztusi gyakorla-A „Vénkor szerint ebben az ev-­­ tokra csupán egy tartalékosztályt bén nem fognak nagygya­korlatokat­­ hívjanak be. Föloszlatták a smimskácsi rutén kongresszust Prága, aug. 12.­ Munkácson ülésező rutén kongresa­ ... T­a ’ fszust a kormánypártok és az ellen­(Magyar T­ávirati Iroda.) A „Na- J­zék közötti heves összetűzés miatt rodny Listy“ jelentése szerint a J feloszlatták. Jégeső és zivatar volt Prágában Az utcák téli képet mutattak Prága, aug. 12. (Magyar Távirati Iroda.) Kedden éjjel Prágában és környékén heves zivatar és jégeső volt. Galám­biáján nagyságú jégdarabok estek oly sű­rűségben, hogy az utcák rövid idő alatt téli tájképet mutattak. A mé­lyebben fekvő városrészekben a víz elöntötte a pincéket, úgy hogy több helyen a tűzoltóságnak kellett köz­belépni. Csehország számos közsé­gében a táviró- és távbeszélőforga­lomban zavar állt be. Dobra kerülnek a szmokingok Árverés egy kis bankban — Senkinek se kell a rézkarc... A NÉP tudósítójától —­­ Véletlenül bejutottam az árve­rés színterére, egy fővárosi kis bank helyiségébe. Valaki figyel­membe ajánlotta, hogy nagyon jól és olcsón lehet vásárolni. Hát lássuk, — gondoltam­. Délután 4 óra. Az egyetlen, ut­cára nyíló­­irodahelyiség a­­felfor­dulás és zűrzavar legfantasztiku­sabb részét mutatja. A közönség részére fenntartott két négyzet­­méternyi területen életveszélye­sen összezsúfolva az érdeklődő publikum, de ugyanez az elem a korlátokon, lépcsőkön, ablakfákon, mindenféle helyzetben, ahogyan két emberi láb magát csak meg­vetheti a leglehetetlenebb körül­mények között is. A korláton túl az árverést ve­zető tisztviselők, a bankhoz tar­tozók, egy-két protekciós hölgy és a batyuk, kofferek, ládák, őszi­es télikabátok, bundák hegyekbe rakott óriási tömege. A külföldi hitelezők „gazdag“­­nak minősítették Budapestet. Tessék eljönni a szakértő urak­nak ide és a különböző zálog­házak napról-napra folyó árveré­seire, hogy megláthassák, miként és milyen kétségbeejtő tömegben pusztul, fogy, vérzik el a közép­­osztály, éppen az a gerinc, ame­lyen a nemzet egészséges élete épülhetne fel. Ami batyu, koffer, láda stb. van itt és a zálogházak sokaságában, az mind kiáltozva beszél a kimondhatatlan nyomor­ról, szenvedésről, éhségről, állás­ta­lanságról, az utolsó darabnak kétségbeesett odavetéséről, hogy meg lehessen toldani a mát a hol­nappal. Kopog a kalapács.­­ Megy egyik tétel a másik után. Gyors kezekkel bontják a batyu­kat. Féltve őrzött kincsek kerül­nek napvilágra. Ami még megma­radt. A falakról a függönyök, szekrényekből a fehérneműek — viseltes, kopott a legtöbb. Szőnye­gek, ezü­stneműsek, képek •— és sok­­sok férfiruha. Nem a mindennapi viselőruhák. — ezeket mégse lehet­­ odaadni — de frakkok és főként­­ a szmokingoké Mintha Budapesten soha többé nem lenne szükség szmokingra. Mintha elmúltak volna a szép, ün­nepélyes alkalmak, amikor elő­szedjük a szekrényekből a pará­dét, amikor estélyi ruhás hölgy, mellett szmokingos úr tartja a le-Hja, ma már az Operában a több az elnyűtt zakkó, mint az odaillő szmoking. Haladunk —a Balkán felé! Kopog a kalapács. — Egy smoking! Selyembélésni Ajánlatot kérünk! — Százezer korona. -- Száztíz... százhúsz... száz*­harminc... 300.000 K-ért kel­ek 26 drb ezüst-evőeszköz — 600.000 koronáért. Egész halom finom függöny — 330.000 korona. Visel­tes két darab női bunda 3 millió. És így tovább. Jönnek a rézkarcok. 45 drb kisebb-nagyobb, néme­lyik méteres nagyságú, rézkarc egy csomóban. — Ajánlatot kérünk! Csönd. A rézkarcok senkinek se kellenek. Nagynehezen 340.000 koronáért veszik meg. Következ­nek a télikabátok. Prémmel, prém nélkül, kevéssé használtak és ko­­pottak. 300—400—500.000 korona. Szép női- ,és férfibunda érte el a rekordot. A kettőért 10 és fél milliót adtak. Az árverés folyamata sűrűn megszakad. — Vissza! Vissza! — kiáltják és a m­ár kalapács alá bocsátott „tételt“ Visszalökik a többi közé. A „tétel“ gazdája ugyanis verí­­tékezve rohan utolsó­­pillanatban a holmija megmentésére. „Prolon­gál“, ami annyit jelent, hogy ki­fizeti az adósság után járó elma­radt kamatokat. A kis bankhelyiségben fullasz­­tó a levegő. Patakokban folyik az arcokon a veríték, de kitart min­denki az utolsó percig, ad­dig ide s­tova takaródót fújnak a Mária Terézia-kaszárnyában. Még mindig új és új batynrcso­­mag kerül elő. Kopog a kalapács... Nádasdy Balázs.

Next