A Nép, 1925. augusztus (7. évfolyam, 170-193. szám)

1925-08-23 / 187. szám

IS Csonka Magyarország nem ország Egén Magyarország mennyország al selyem­harisnya Péter bácsi eladta a disznaját a sertésvásáron, s miután a komával ittak egy áldomást, a hátuk köze­pére lódították a szűrtarisznyát, azután a Rákóczi­ úton végig elindul­tak a Keletire, hogy a déli vonat­tal haza,hallassanak. Csúnya, lucsa­­kos, téli idő volt. Amint mentek, mendegéltek, az egyik mellékutcából eléjük fordult egy asszony. Szép asszony volt, jó meleg bunda si­mult termetére, s lábán istentelen nagy hócipő éktelenkedett, a haris­nyája még vékony volt, hogy m­esz­­sziről átütött raj­te a bőre. Péter bácsi csak ment, baktatott az utcán s amint fejét felemelte s meglátta. . .pompás asszonyt, nyelt egyet, de aztán összerántotta a szemöldökét, ránézett a komájára és megszólalt: — No még ilyen maskarát se lát­tam, — beszólt s az előttük menő asszonyra mutatott. A koma megkérdezte: — Miért! •— Nem­"látod, vont,­ vállat az öreg. — bunda van rajta, manluszba jár oszt a, lába szá­ra meg mezt­elen, strimpfa sincs rajta. A koma­ már többször megfordult Pesten, többet értett az öltözködés­hez, hát ő is beleszólt: — Van , azon strimfit, csakhogy vékony, oszt selyembál van. Most az a divat — aztán hozzátette, — ilyen pár strimfli százezer korona is van! Péter bácsi elcsodálkozott: ..—Százezer koronát... No. .nekem nem kellene, ha ingyért adnák is! —'.'Mérti — Hát azért, — pirult indulatba az öreg. — Ha azt akarom, hogy a lábom kilássák, akkor nem veszek harisnyát, hanem mezétláb járok. (nyár.) — Préposti beiktatás. Győrből jelentik: ' Sopron város újonnan megválasztott plébánosát Papp Kálmánt Z­etser Antal megyés­­pök­pöki c. préposttá nevezte ki. Az új prépost beiktatásánál és be­­nedikálisánál, melyet a megyés­­püspök házi kápolnájában végzett, megjelent Thurner Mihály soproni polgárma estek is. *PpWWWWWIWIIW>.iWllll MIIP1F.......... I Augusztus 29-én megnyíliM — Szerencsétlenség a cséplőgép­nél. Papp Irén tizenkilencéves leány veretlenségből egyik lábával egy működésben lévő gép dobjára lépett, amely lábát térdnél leszakította. A szerencsétlen leányt az első segély­­nyújtás után Sümegre szállították, ahol amputálták a szétroncsolt lá­bat. — Halál a mérges gombától. Pe­­ják Jánosné somsályi asszony ki­ment az erdőbe gombát szedni és azt elkészítette ebédre. Nem ismerte a gombát és így mérges gombák is kerültek kosarába. A gom­ba elfo­gyasztása után Peják Jánosné és kétéves kisgyermeke súlyos gomba­mérgezést kapott. A kisgyermek ir­tózatos szenvedések között rövid idő múlva meghalt.­­ Halálra gázolta a kocsi. A Vörös­­vári­ út 79.­ számú ház előtt a Vörösvári Kőszépbánya rt. egyfogatú személyszál- Ositő kocsija elgázolta Schrämer Vilmosné szül Weisz Teréz 40 éves háztartásbeli nőt A­­ szerencsétlenül járt asszony olyan súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy­­azonnal meghalt. Levelek Pesti Polgárhoz A mi katonáink Pesti Polgár, nem láttad tegnap a katonákat? Én találkoztam velük: az utca színes, zúgó forgatagába éles rianászal rágódott bele a friss trom­bitesze s az emberek megálltak s úgy nézték a katonákat, akik por­lepte ruhában, hátukon borjúval, dobbanó léptekkel masíroztak végig a pesti utcákon. Élesen r­ogott a kürt, friss mars táncolt elő a trom­bita aranyos szá­jából s az utca népe mosolygó örömmel nézte a bronz­­azcu magyar fiukat, akik a hátukon, a borjúban nem is a marsall botot hordozzák, hanem Magyarország re­ménységét, a száraz ágat, amely­ '­ki­fog virulni, mint ahogy zöldbe bo­rult a Tannhäuser zarándokútja te. Dühöngött, dongott a pesti utca a magyar katonáik léptei alatt. Tisz­ta­­ritmus szállt ki lábaik alól s a marsát, mintha a magyar jövő tán­cát kottázta volna lelkesen, sziláján. Pesti Polgár, nem gondoltál­ arra hogy ezek a barna magyar fiúk keményebben vágják ki az ütemet, mint a cigányképű oláh, katonák, rabló csehek, komitácsiképű rácok és n­yiszlett osztrákok? Nem gon­doltál arra, hogy Budapesten han­gosabban, dacosabban harsog a kő, dobban a föld a bakancs alatt, mint Bukarestben, Prágában, Belgrád­ban, Bécsben! Olyan csekély dolognak tűnik az fel, hogy a magyar, baka kemé­nyebben vágja bakancsát a földhöz, mint, azok,­­akik talán ugyanebben a percben Kolozsvárt, Kassán, Sza­badkán és a Lajta mellett marsél­nak!?! Nem nagy dolog, mondják, de nekünk mégis éreznünk kell, hogy ebben benne van a biztos magyar jövendő... Pesti Polgár,­ várjon te is így ér­zed,­ ezt?... A bukaresti udvar budapesti szállítól. Idegen földön járó magyarnak szíve bizonnyal min­dig megdobban, ha magyar, vagy legalább is budapesti céget, üzle­tet talál. De mekkorát ugrik az­tán méltó haragjában ugyanaz a magyar szív, ha ennek a boltnak kirakatában, az oláh királyné, meg trónörökösné nagyméretű arc­­másait pillantja meg, sajátkezű és meleghangú dedikációval. Pe­dig karlsbadi fürdővendégek elő­adása szerint így látható, ez ott, helyben­, egy fűzőkülönlegességi üzlet kirakatában, melynek tulaj­donosai: Schneider Rózsi és Kató, Budapestről. Legádázabb ellensé­günknek, a magyartipró, székely­irtó, tigrisszívű oláh királyasz­­szonynak büszke íud­vari szállítói, budapesti cégtulajdonosok. Ma­gyar pénzen gazdagszanak, oláh .­walesi bárd­­nak, sőt taglónak szállítanak. Az ember első pilla­natban elszédül és azt hiszi­, ál­modik. Aztán keserűm konsta­tálja, hogy bizony ébren van, sőt Budapesten van, ebben a nemtörő­döm, mindent tűrő, közömbös nagy­városban, amelyik semmin se há­borodik föl és semmit se torol meg. Még talán az is kár, hogy Schneider Pánn­el kései leszárma­zottjainak nevét leírtuk itt, mert a Lipótváros dámái bizonyára törni fogják magukat, hogy ugyanolyan fűzőbe préseljék bá­jaikat és bájaikat, mint Mária, oláhok királynéja. Hát ugyan a komoly magyar, közvélemény nem l­ép észbe és min talál valami mó­dot arra, hogy erre az orrbosszan­tó udvari legyeskedésre megadja a méltó választ. Ez a harc .. . Mostan Marseille Szörnyű harc-hely. Hol sok bátor Agitátor Harcol nyelvvel. Társas elvvel. Tervet főznek Hév kohóval. S bár nem győznek. Győzik — szóval — A magyarországi ferencesek Ka­­pisztrán Sz. Jánosról nevezett rend­­tartománya. Kilenc év után az idén adta közre a magyar ferencesek Kapisztrán Sz. Jánosról nevezett provinciája névtárát, amelyből az alábbi érdekes adatokat vettük ki A legutolsó névtár megjelenése óta püspöki méltóságba emeltetett a rendtartomány érdemes tagja, P. Zadravecz István tábori apostoli vikárius. A provinciához tartozik 16 rendház, 2 székház és 13 plébániát adminisztrálnak a rend tagjai, akik­nek száma 182. Ebből 101 az áldozó­­pap akik közül 86 tölt be rendi hi­vatalt. 2 felsőbb teológiai tanulmá­nyokat folytat Rómában 1­ 3 pedig a provincián kívül él, nevezetesen 7 az erdélyi Szent Istvánról nevezett rendtartományban, 5 Amerikában, 1 a lőweni egyetemen. Más rendtar­tományból 2 tartózkodik a Kapisz­trán-provincia területén. A rendi növendékek száma 25, akik közül teológus 6. gimnáziumi tanulmá­nyokat folytat 13, novicius 6. A laikus testvérek száma 56, közülük ünnepélyes fogadalmat tett 14, egy­szerű fogadalmat 13, novicius 4, harmadrendi 25. A legutóbbi név­tár megjelenése óta lezajlott 9 év alatt 43 halottja volt a rendtarto­mánynak. Carlton Mór Teréz­ körút 15. Kanton veszedelme Ba zendüljön a lanton. Veszélyben forog Kanton. Mivel a nagyhatalmak Irgalmat nem ösm­e­rnek. S ezokból fejjel mennek Neki a kínai falnak. — Ellopott bicikli. A Rákóczi-út és József-körút sarkán levő Csillag-gyógy­szertár elöl ismeretlen tettes ellopta Veress Pál magántisztviselő 3 millió koronát érő kerékpárját.­ A rendőrség a biciklitolvajt keresi.­­ A gépszíj eltörte a munkás karját. A Soroksári­ úton levő Őrizel­la gőzmalom­ban­ az egyik gép szíjja elkapta és el­törte Wei­nglasz Anitát, 65 éves malom­­munkás bal­ ka­rját. A mentők sú­lyos álla­potban szálították a telep utcai kór­­ház­ba. [LIHIM.WWWHIU.,d Directrice Mive A . — A missziós kongresszus tanács­kozásai. A nemzetközi missziós kongresszus utolsóelőtti ülése szom­baton délelőtt 9 óraikor kezdődött. Az első előadó Ehrlich dr. ljublja­nai egyetemi tanár volt, aki a nép­rajznak és az összehasonlító vallás­­tudománynak a missziós kérdések­kel való összfüggéseit tárgyalta nagy­ tudományos felkészültséggel P. Rouble trautenaui misszionárius atya a bantu négereknél levő misz­­sziók életét ismertette érdekesen. Az utolsó ülés szombaton, délután lesz, am­elyen a­ záróbeszédet Gesare Ör­semig a pápai nuncius mondja. 1925 augusztus 23. vasárnap Congressus clausus. Mar­seilleben kongresszusra gyűltek össze a világ proletárjainak jól­fizetett vezetői és beható tanács­kozást folytatnak annak tárgyá­­b­an, miképp használják föl és ki a munkásság ínségét és nyomo­rát a maguk jólfölfogott érdeké­­ben. Természetesen a Magyaror­szági Szocialista Párt sem marad­hatott ki e nemzetközi szó- és hangversenyből s mindjárt há­rom crack-jét: Peidzt, Peyert és Kéthly Annát is benevezte, míg szerényebb s bizonyára szegé­nyebb államok szocialistái be­érték egy-két kiküldött költsé­geinek fedezésével. Az első ülé­sen hosszas vita kerekedett a fö­lött: várjon beengedjék-e a­ sajtó I ■ c. képviselőit nagyfméltságű kongresszusukra, vagy sem. Vé­gül is úgy döntöttek, hogy a szo­­cialista pártsajtó alkalmazottai­nak kegyesen megengedhető a be­menet; a többinek, a burzsujoknakk azonban kívül tágasabb! Mindez persze a demokrácia nevében s az emberi egyenlőség lobogója alatt. A magyar kiküldötteknek bizo­nyára jól eshetett a gyöngéd fi­gyelemnek eme megnyilvánulása, mert hát az ő fejüket — előzetes bemondások szerint — ugyancsak megmossák ott szappan nélkül és kétségkívül jellemetesebb nekik, ha erről a leverő tényről csak a Conti-utca baráti átstilizálásába­n vesz tudomást a még­ rájuk hall­gató része a magyar munkásság­nak. Nekünk viszont az jut az eszünkbe: micsoda eget verő lárma kerekedett akkor demokrata sajtó­­berkekben, mikor néhány kimon­dottan keresztény gyűlésről­­tes­sékelték a balszéli, pennások egy­két odafurakodott jelesét. Bezzeg emlegették a sajtószabadságot, meg a fehérterriort a kitűnő és­ szaboldosságszerető elvtársak. És most ők, pláne az ő legelső ve­zérképviseletük cselekszi ugyan­azt? Hja, paraszt, az más!... —­ Kőkorszakbeli szerszámokat találtak Hajdúböszörmény határá­ban. Hajdúböszörmény határában Forgács Ferenc juhász és felesége hetek óta ásatásokat végeztek egy halomban. A juhászné ugyanis azt álmodta, hogy a halom alatt­­ meg fogják találni Attila aranykopo­rsó­­ját. A halom alatt őskori telepre bukkantak. A föld alól őskori tűzhe­­­lyet, ősállati csontmaradványokat, kőkorszakbeli edénytöredékeket, obsidian és kovaszilánkok­at, agan­csokat ástak ki, melyek részben szerszámmá volta­k feldolgozva. Az ásatások helyén H­ Fekete Péter hajdúböszörményi jeles archeológus gyűjti össze az értékes őskori lele­teke­t. . Rémhír Árva magyar borászat, remegj! Minden szőlősgazda tönkremegy. Ám ne légy túlságig reszkető* Megmarad a borkereskedő. — A szociális misszió-társulat jó­tékony hangversenye Parádon. A budapesti szociális misszió-társulat sikerült jótékony célú hangversenyt adott dr. Dessewffy A­ladárné fürdő­­igazgatóné rendezésében. Farkas Edit (­sillagkeresztes hölgy, főnöknő lendületes beszéde után Székelyhidy Ferenc és Szemere Árpád opera­énekesek, Hodula József zongora­­művész ragadták el művészetükkel az előkelő, nagyszámú közönséget. A missziós főnöknőt Kende Merce­des nővér kisérte le Parádra. Eisemann Jassz band. — Hirtelen halál a vonaton. Tegnap délután a bécsi gyorsvonatom Kelen­föld és a Kel­eti-pállyaudvar­­között hir­telen meghalt Szegő Ede 63 éves ,magán­­hivatalosok, kolozsvári lakos, a­ki járás­ból Bécsen át utazott hazafelé. Szegő ■régóta érelmeszesedésben szenvedett és hirtelen halálának valószínűleg ez az oka. Holttestét a törvényszéki orvostani intéseibe szállították.

Next