A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1865-01-08 / 2. szám
szólni, s egyelőre személyes dolgaik közöl csak egyet emlitek. Legelőelkülönzések alkalmával a községek nem akarják tűrni, hogy a jegyzőnek legelőilletéke a volt jobbágyokétól elkülönítessék, igy a jegyző is kénytelen azon kóczmadzagos gazdálkodást űzni, mit a tagosításról hallani sem akaró némely község szokásba vett. Könnyen átlátja minden jegyző, hogy ez kár, de nem mer ellentmondani , mert a másik faluban is beleegyezett a jegyző. Ha már most a jegyzői testület ez érdemben egyesülne , mint testület folyamodhatnék a megyei kormányzathoz, hogy e kérdést, mint a jövendőre nézve is nagy hatását döntené el a hatósági tekintélyével, megrendelvén , hogy a jegyzők legelői illetősége múlhatlan különítessék el. Ha ilyen rendelet bocsátatik a községekhez , a legegyszerűbb módon meg van oldva a kérdés, mégpedig a jelennek és jövendőnek javára. A testületi eljárás kizárná azon lehetőséget, hogy valamelyik jegyző vonakodjék, ha mi történnék, a testület által történnék; tehát újra meg újra, azon törekedjenek a jegyző urak, hogy minél előbb testületet alakítsanak. A BÉCSI HÍRADÓ KÖVETKEZŐ CZIKKET HOZ. Hogyan kell kezdeményezni a kiegyezést ! Hírlapilag szabad lesz kimondani, hogy a jövő országgyűlésnek eredménye attól függ: a királyi előterjesztvény úgy leend-e szerkesztve, hogy a felelet szükségképen jogi vita lesz, vagy az országgyűlés elkerülheti a merev jogfentartást ? Ha az októberi diplomát nem követi a februári alkotmány, melyet a jogelévülés hírhedt tana nevezetesen szembeállított az októberi diplomával, meggyőződésből mondjuk: a Gliki országgyűlés nyugodtabban tanácskozik. Az önfentartási ösztön, melyet az észjog „a jura innata materiala“-k közé sorozott, nem kénytelen az elkeseredett védelemre, mely téren az előrelátás követelhet ugyan ildomosságot, de kedélyességet bizonyosan nem. Kibékülésről van szó? Ezt az engedékenység előzte meg azon jelekben, melyek két szemközt állót meggyőznek, hogy az álláspontnak jogi oldalát nyíltan vagy hallgatag megismerik. Ezt úgy kívánjuk értetni, hogy a jogelévülés tana folyvást gát, ezt jól lesz elengedni nyilván, vagy úgy, hogy a legilletékesebb magyar államférfiak tudják. Ennek megtörténtével elérjük a nyugalmat, hogy a hasonló álláspont, a paritás miatt, nem kell vitatkozni, és következhetik a méltányossági kérdés, miután a jogi alapon nem habzottak föl a szenvedélyek, a nélkülözhetlen bizalom megvan, s a magyar államférfiak belátásukkal úgy vezethetik a tanácskozmányt, hogy az olcsó hazafiság, ez a folyton éljenre szomjas torok nem pattogtathatja szikráit melyek oly könnyen föllobbantják a szalmát. Jól emlékszünk az 1861-ki országgyűlés előzményeire. Pestre érkeztek a képviselők, a február 26-iki alkotmány már kihatott a kedélyekre s a fölérkezett képviselők fűtől fától kérdezték: van-e kilátás, hogy a februári alkotmány megtűri a változtatást, és ki azon tekintély, ki ezt a maga szokáséra kimondani meri? Senki sem találkozott! Az országgyűlés homlokot képezett Bécs felé, Deák és barátai most már csak a politikai ildomosságra vigyáztak, hogy a lejalitás és a törvényesség együttes legyen. A határozati párt a törvényességben teljesen követő Deákot, hanem a módban nagyon különbözött. Ne vitassuk a múltnak hibáit, hanem kerüljük el most. A paritást a jogi alap megismerésében egyedüli föltételnek ismerem a valódi megoldásra. Magyarországban komolyan óhajtja az értelmiség a kiegyezkedést, hanem alapot kíván a compromissio nélküli kiindulásra, mert nálunk nem szeretnek az emberek a levegőben beszélni, mert a magyar mérséklet alapot, magyar légkört kiván, hogy nyilatkozzék. Az 1861-ki országgyűlés a közös ügyek esetről esetről kezelését, a Lajthán túli pedig, azóta az ebben rejlő nagy elvbeli engedést elismerték , tehát vegyék föl a fonalat akár a magánértekezletben, akár a királyi előterjesztvényben ,miként akarnánk esetről esetre érintkezni? E kérdés a gyakorlati, s ha a magyar jogalapot nem feszegetik (de sio minden lehetséges) a capitalis quaestio nyugodtan tárgyalható. MAGYAR LAPOK SZEMLÉJE. A „Pesti Naplódban Trefort a következő figyelemre méltó czikket közli, melynek fontossága abban fekszik , ha az örökös tartományok lakóiban irántunk föléledt bizalmat még éleszteni fogja. Habár általánosan el van ismerve, úgymond hogy a magyar kérdés szerencsés megoldásától az ausztria birodalom jövője van feltételezve, megfogható, hogy e kérdés körül az érdekek és nézetek eltérnek egymástól. Van azonban egy ügy, melyre nézve valamint nálunk mindenki egyetért, úgy a Lajthán túli s a Lajthán inneni országok közt sem támadhat nézet és érdek különbség. — Értem a financz és adóügyet. Mindnyájunk érdeke követeli, hogy az adóügy lehetőleg legjobban rendezve, s az adófizetők terhe könnyítve legyen. Cseh, magyar, lengyel és német kormánypárt, és ellenzék, conservativek és haladók — ez ügyben valamennyien kezet foghatunk. Nem túlzás, hogy nemcsak Magyarország, hanem az egész ausztriai birodalom, túl van terhelve. Minden új adó, mely ezentúl behozatni szándékoltatik, egyenesen a tőkét fogja megtámadni, s annak rovására fog fizettetni. De új adók behozatala vagy a fennállók felemelése csak úgy lesz kikerülhető, ha az állam kiadásaiban tetemes leszállítás történik. A birodalmi tanácsnak jutott azon nehéz, de háladatos feladat arra hatni, hogy a szükséges reductiók az állam kiadásaiban megtörténhessenek. A bécsi sajtónak pedig első kötelessége őt e téren pártolni, minden másodrendű kérdéseket és eltérő véleményeket egy időre háttérbe szorítván. A mi helyzetünk , kik a múlt országgyűlésen képviselők voltunk, s az országgyűlés felirati terén állunk, a birodalmi tanács irányában igen tiszta és határozott, mindamellett nem tartózkodom kimondani, hogy Magyarország közvéleményének a birodalmi tanácsot a financz és adóügynél nyíltan és melegen pártolni kell. Természetes, hogy itt csak erkölcsi pártolásról lehet szó. Nem kétlem, hogy a birodalmi tanács tagjainak elég tapintata lesz, s a magyar közvélemény olyan 15