A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1865-01-29 / 5. szám
Budapest, 1865. 5-ik szám. Vasárnap, januárius 29-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, váczi utczában 13-ik szám , 2-ik emelet. Egész évi előfizetési ár .... 7 frt —k. Félévi .................................................. „ DO kI HETI SZEMLE. Bizonyíthatja az olvasó, hogy kevés reményeink voltak az országgyűlés összehivatásához, és csudához hasonlítható véletlen nélkül nem is remélhettük volna , de a birodalmi tanácsnak váratlan fölszólalása csakugyan mint csudával határos körülmény megtette a hatást. Annyira már volnánk, hogy a félhivatalos lapok ismételve állítják, hogy az országgyűlés most már a tavaszra összehivatnék. Tudva, hogy a félhivatalos lapok idáig folyvást pocskolódtak, most meg a közönség megnyugtatására czikkeztek, azt sem feledjük , hogy a külömböző hang azon meghagyásból ered, mely e lapok fölött föltétlen uralkodik. A félhivatalos lapok élénken figyelmeztetik a közönséget, hogy a báni conferenczia azért hivatik össze, hogy a horvát tekintélyeknek egyenes befolyásával készítessék egy választási szabály, mely megfeleljen a horvát érdekeknek és nemzeti szokásoknak. Ehhez kapcsolják még azon figyelmeztetést, hogy a báni konferenczia üléseinek befejezése után azonnal összehivatik mind a két országgyűlés, mégpedig május hónapra. A prágai „Politikának levelezője igen meri mondani, hogy nemsokára és egymásután olyan tények következnek, melyek a gyors előretörekvést bizonyítják. E jövendöléshez mások is csatlakoznak, így mi békén várhatjuk a jeleket, melyek a jövendölést bizonyítanák. Nem akarjuk a jó reménykedést lehűteni, — gondosan fölszámoljuk majd a történendőket, s minthogy a héten történt valami, fölemlítjük, — legalább e hétre került valami igazolás a „Politik“ jövendölésére. Mint halljuk, a közigazgatás — és igazságügyi változtatásokra nézve már leérkezett ő felségének legmagasabb határozata, hogy azon indítványok majd az országgyűlés elé terjesztessenek. Ugyan ezzel kapcsolatban leérkezett volna azon határozat, is, hogy a provisoriumnak megszüntetésére megkívántató rendszabályok haladéktalan munkába vétessenek, és legfelsőbb helyre terjesztessenek. Ennyi egy ténynek elég fontos, a békén bevárjuk a következőket, mindenek fölött pedig azon személyváltozásokat is, melyek közül némelyek az országgyűlésig lényegesen is szükségesek, mint például az országbírói hivatalnak betöltése, de még irányadó is lehetne. A Bécsi Híradó is élénken szólt erről néhány héttel ezelőtt, így hinnünk kell, hogy fönn is előtérben van a személyváltozás kérdése. Meglehet, hogy az országbírói méltóság mégis betöltetlen maradna, s a fejedelem a felsőháznak elnökségére kinevezne valakit, de már ez is nevezetesen fontos ügy, melynek jókor kell megtörténni, mert az ilyen személyiségnek megválasztása sok befolyással biránd a jövőnek eredményére nézve. A kezdetet már talán megállapítottnak hihetjük, és e szerint azon feladatunk következik, hogy hétről hétre az előhaladásnak nyomait jelölgessük. Vas Gereben: VERBUNGOS ÍGÉRETEK. Egy hét alatt sok remény éledt föl, az országgyűlési hírek méltán fölkelték a választási lehetőséget, és minthogy a választókerületeket maholnap új vendégek látogatják meg, kik a nép bizalmát kérik, — jókor és idején akarunk valamit mondani. Már 1861-ben is mondtuk, hogy mindaddig, mig Magyarországnak sorsa a közjogi alapon rendezve nem lesz, — gondolnunk sem lehet olyan munkálatokra, melyek talán a népnek sorsára különösen befolyással lehetnének. De valamint 1861-ben, úgy most is megtörténhetik, hogy gyenge lelkek elmennek a községekbe, s a bizalmat holmi ígéretekkel fogják ostromolni. Mik lehetnek azon ígéretek, most még nem emlegetjük részletesen, — majd nem sokára sorra vesszük, — elég annyit mondanunk, hogy majd mindenik község álmodozik valamiről, s ha a bizalomkereső megigéri, hogy ezen vágyat kielégíti, már kapóssá válik. Megtanulhattuk 1861-ben, hogy az ilyen vágyakról nem ért rá beszélgetni az országgyűlés. Az országos viszonyok oly bonyolódottak, hogy azoknak megoldása a főkérdés, s mivel az 1861-ben nem sikerült, négy esztendő óta vergődünk, és nagy károkkal tűrünk olyan bajokat, melyeket ha rendezhettünk volna, sok millió megmarad zsebünkben. Az ország dolga az első. Aki tehát képviselő akar lenni, ne beszéljen most apró dolgokról, melyek egyes községeknek bajai, — hanem becsületes őszinteséggel vallja be, hogy hazánk ügyét kell rendbe hozni, — a választók pedig gondolják meg, hogy ezen munkához kettő kívántatik: hazafiuság és értelmesség. Jól emlékezzünk vissza : 1861-ben azt mondák, — most ne olyan képviselőt válasszunk, aki tudománynyal áll elő, — hanem aki becsületes ! Boldogságos Isten! A becsületesség magában szép erkölcs, és senkinek sem engedjük el, még a harangozónak sem hanem a törvényhozó a becsületességen kivül legyen értelmes is ; mert aki meg nem tudja határozni , mennyit kell fönnmaradásunk miatt kivárni, s minél többet nem lehet elengedni, az mint becsületes ember sok egyébre lehet alkalmas , de törvényhozásra nem ! Hát azt hiszi valaki, hogy azok, kikkel szemben egyezkedni fogunk.