ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 88. ÉVFOLYAM (1961)
1961 / 1. füzet - KÖZLEMÉNYEK - MEGAY GÉZA: Honfoglaláskori temető Miskolc északkeleti határán
magyarok kultúrájához kapcsolódik, kialakítói közösen a magyarok és szlávok voltak, régészeti szempontból itt megkülönböztethető a honfoglaló magyarok anyagi kultúrája, melyet a Kárpátokon túli hazájukból hoztak magukkal. A magyar emlékanyagban többek között észrevett egy réteget, melynek a gyökerei Bizánc felé vezetnek, függők, kis mellkeresztek stb.16 Ezt a kultúrát a jugoszláv régészek általában a XXI. századba helyezik, mások szerint e kultúra kezdete az avar birodalom széthullásának koráig, a IX. század elejéig nyúlna vissza.17 Két csoportba osztja a magyar köznépi temetők anyagát: I. A magyar honfoglaláskor: a X. század elejétől e század utolsó harmadáig, II. A kora Árpádkor: a X. század utolsó harmadától a XII. századig. Az első csoportba sorolja a pusztagyöngyöket, melyek a tárgyalt miskolci temető 2. gyermeksírjából származnak és az ereklyetartó keresztek egy részét is, mely a tárgyalt miskolci temető 8. sz. sírjában van meg. A fenti ékszereket Szőke Béla meg sem említi a II. csoportnál. Ezek szerint a fenti gyöngysor és ereklyetartó kereszt valószínűleg lehetne az I. csoportba tartozó leletanyag (a X. század elejétől a század utolsó harmadáig). Il. Vona a mellkeresztek típusait külön nem részletezi, de a képben közölt darabot „elég korai" munkának minősíti.18 Széll M. a Szentestől délre elterülő szentilonai temető sírjairól a következőket írja: A temetőben összesen öt sírt talált, csak kettőben volt szerény melléklet (kovakő és vascsat). A sírok irányítása keleti, e területről szórványosan kis bronzkereszt került elő, melynek szárai kissé kiszélesednek, a kereszten bokáig érő ruhában Krisztus ábrázolás van. Korát a XI. századnak mondja. A szentlászlói temetőt temetkezési szokásai alapján a XI. századra keltezi.19 Viszont Szőke Béla a Vána által közölt keresztet a Belo Brdó kultúra első csoportjába teszi, amelynek kora a X. század elejétől a század utolsó harmadáig terjed.20 Moravcsik Gyula szerint a bizánci hatás már a honfoglalás előtti magyarságra sokkal intenzívebb lehetett, mint a reánk maradt adatok nyomán sejtenénk.21 Szerinte a bezdédi tarsolylemez is igazolja azt, hogy már az orosz steppéken megismerkedett a bizánci kereszténységgel.22 A bizánci kereszténység a X. században dinasztikus formában tért hódít Magyarországon.23 Moravcsik Gyula még a következőket mondja: „A honfoglaló magyarság tehát nemcsak keletről hozta magával a kereszt ismeretét, hanem a meghódított földön is megtalálta azt. S ha Bölcs Leó bizánci császár a X. század elején írt Taktikájában még pogányoknak tartja is a magyarokat, a honfoglalási sírokból nem egy olyan tárgy került elő, amely már a bizánci keresztény műveltséggel való érintkezésre vall."24 Bárányné Oberschall Magda a hazai mellkeresztekről szóló nagy tanulmányában a következő ide vonatkozó adatokat közli 25 (Az itt felsorolt mellkeresztek mindegyike bizonyos vonatkozásokban párhuzamot mutatnak a miskolci kereszttel) : 1. A nyírkarászi kereszt XI. század 1. fele, I. István, Péter és I. László királyok pénzeivel került elő.26 2. A Tiszaeszlár-sinkahegyi temetkezési helyről való kereszt (7. kép), itt a sírok általában a honfoglalás idejéből és a X. századból származnak.27 3. A hódmezővásárhelyi kereszt „вЕОТОКОС" felirattal van ellátva.28 A fenti keresztek típusainak megfelelői a bizánci kultúra terjeszkedésének bizonyítékául szolgálnak. — 4. Szmirnában is találtak több példányt, amelyeket Wulff a VT—VII. századra keltez.29 — 5. Két további példány van a Vatikánban, egyik a Collubiumban levő Krisztust Mária-oranssal, a másik St. Stefano da Fiond relikvia szekrényben talált kereszt ugyanúgy, mint a Szmirnából származó, hasonló a berlini múzeumban (ez variáció).30 A hátoldal Mária alakja sajátos primitív, szögletesen kiemelt karokkal áll és hullámvonallal rajzolt köpenybe van öltöztetve ennél. Ez a rajz olyan típusú, amely a magyar kereszteken fordul elő. 30. A Krisztus—Mária-orans vésett típusa köréhez tartozik az a darab, mely a Merier-i, oroszországi temetőből került elő. A sírban levő eszközök a X—XI. századra keltezhetők.31 A tiszaeszlári keresztet a honfoglaláskori és a következő temetők leleteinek segítségével pontosan a IX. és X. század fordulójára tehetjük. Mivel Bizánc a dunai bolgárokat, kik a honfoglalás előtt magyar földön laktak, csak 864-ben térítette meg, s mivel bizánci leletek a nyugati szláv kereszténység főütőerén, Nyitra—Zoboron, Zalaváron és Mitrovicán alig mutathatók ki, a mi keresztjeinknek magyar területen való megjelenését csak a honfoglaló magyarok vallásos életével kapcsolatban (a X. század kezdetétől a XI. század közepéig) lehetne magyarázni azzal a fenntartással, hogy keresztjeink a külföldi analógiák bizonyítékaként a bizánci birodalomban már korábban is keletkezhettek. Ezekkel a korai keresztekkel szemben a másik csoport későbbi időkre mutat. Ezek is relikviakeresztek, kétrészesek, de végeik domború, kerek éremképekben végződnek. Ezeknek elülső oldalán Krisztus függő helyzetben és vászonkötőben van ábrázolva stb., s ez a XI—XII. századi Bizáncban kialakított típusnak felel meg. A nyírkarászi temetőt, amelyben a kereszt előkerült, a XI. század elejétől használták, mint ezt I. István, 7. kép. A Tiszaeszlár-sinkahegyi honfoglaláskori temető ereklye tartó mellkeresztje Puc. 7. Нагрудный крест для амулета с эпохи завоевания Венгрии из с. Тнсаэслар—Шпнкахедь Fig. 7. Reliquaire en forme de croix pectorale du cimetière de Tiszaeszlár—Sinkahegy de l'époque de la conquête hongroise 16 Szőke Z., Arch. Ért. 86 (1959) 33. 17 Uo. 34. 18 Uo. 39. 19 Dolg 18 (1942). 20 Szőke L., Arch. Ért. 86 (1959) 39. 21 Moravcsik Gy., Szt. István Emlékkönyv I (Bp. 22 Uo. 212. 23 Kádár Z., Bizánci Emlékek Magyarországon. (Bp. 1957) 394. 24 Moravcsik Gy., i. m. 390. 25 Bárány—Oberschall, M., Bizantinisobe Pektorall kreuze aus Ungarischen Funden. Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archäologie. II (Baden-Baden 1953). 26 Uo. 63. kép a—b. 27 Uo. 217. 28 Uo. 218. 29 Uo. 218. 30 Uo. 218., 67. kép c—d. 31 Uo. 222. 1942) 211.