A Szabadság, 2002 (14. évfolyam, 1-44. szám)
2002-04-05 / 14. szám
a Szabadság . „Fénnyel írt képek”... ... avagy magyar sajtófotók 2001-ből. Nagyszabású kiállítás formájában és újfent a legjobban bevált helyén, a Kossuth téri Néprajzi Múzeumban. De van itt válogatás az utóbbi két évtized sajtófotó-kiállításainak képeiből, s van kamarányi tárlat a nagy egészen belül „Mosolyogva könnyebb" címen, termek során át vezetik a nézőt a fotók, érdekesebbnél érdekesebbek, s az immár igen modern masinák gazdái iránti aggódást is kiváltók, hiszen elég számosan és elég sűrűn mennek közel a kényes helyszínekre témáikért. A megnyitón Koltai Lajos Kossuth-díjas filmoperatőr mondott szívhez szóló szavakat a szakma lényegéről, a látás - a meglátás - örökös jelenlétéről, s a „kihegyezett” téma megörökítésének soha nyugtot nem hagyó fontosságáról. Kezdődjön ez gyermekkorban - mint nála is - vagy akár később, ráfeledkezve családi albumokra, mosolyok illatát „belélegezve”, kiborult kukába botolva és így tovább... A megnyitón jó néhány díjat kiosztottak. Csak úgy tempóztak a lépcsőkön felfelé az elismerésben részesülők. Többnyire persze fiatalok. A fotójukat közlő újságokból ismertek. Képről-képre. Csak a nevük, meg képaláírások. Egyegy sor általában. A mosolyos futók - lépcsőzök - között volt egy törékeny ősz hajú asszony is. A fia - Gárdi Balázs - képviseletében. Négyszer tette meg az utat. Ha jól számoltam, Gárdi kapta a fődíjat, a legnagyobb elismerést, s ugye további díjakat is, egyet megosztva Fehér Gáborral. A megnyitót követő tárlatnézés közben is motoszkált bennem, vajon mi akadályozta meg a fiatal, s napjaink egyik legjelesebb fotósát abban, hogy nyurga lábain ő maga szaporázzon a díjkiosztó kézfogásokra. Édesanyjától kérdeztem, aki kisunokájával jött a verniszázsra. Szerencsére nincs probléma. Három hónapos ösztöndíjnak tesz eleget éppen Angliában Balázs, sőt már jön is hamarosan haza, s akkor újra láthatjuk „fénnyel írt képeit” a napilapokban. (Mindenekelőtt a Népszabadságban, ahol dolgozik). Nem mindennaposakat. Sajátos látásúakat. Több is él emlékezetemben. Például a korona „úsztatásáról”, a két államelnökről, amint egyikük megy, másikuk jön... és az afganisztáni helyzetről, helyszínesen... A kiállítás máskülönben április 21-ig látogatható. Ugyancsak fotós kiállítás szerepel a Magyar Nemzeti Galéria földszinti termeiben. Robert Cápát idézték meg fotói által. Budapesten született, innen indult világhódító útjára a későbbiekben legendássá lett sajtófotós. Veszélyes helyszíneken „szegezte” technikai készségeit a témákra. A II. világháború hadszíntereiről küldte tudósításait a Liefe Magazinnak. Mostani - mert néhány évvel ezelőtt a Néprajzi Múzeumban is volt kiállítás Capa műveiből - kiállításának Szemtől szembe a címe, és május 21-ig tart nyitva. Máskülönben az 1913-ban született világhírű fotós még szinte élete virágjában, 1954- ben halt meg, ó és új hazától távol, az indokínai harcok idején fotózás közben vesztette életét... Dániel Mária Művelődési ház a város peremén Némi túlzással a Madame Tussaud híres panoptikumában érezhette magát az, aki mostanában felkereste a pestszentlőrinci Rózsa Művelődési Házat, melyben a világhírű szentpétervári huszonhat történelmi viaszfigurából nyílt kiállítás. Mindez egy Magyarországon tevékenykedő orosz üzletember jóvoltából, aki többek között Mózest, Nofreretét, Leonardo da Vincit, Michelangelót, Charlie Chaplint, Salvador Dalit ábrázoló életnagyságú szobrot bocsátott a fővárosi művelődési ház rendelkezésére. De láthatta az érdeklődő az „utolsó vacsora” résztvevőiből készített szoborcsoportot is. A viaszfigurák nem kis értéket - becsült érték 86 millió forint - képviselnek, így aztán elmondható, hogy a kiállítás ritka csemegét jelentett a peremkerületinek számító művelődési házban. Abban a művelődési házban, melyben a hagyományos klubok - például babamama, nyugdíjas, mozgássérült, tánc - mellett különféle tanfolyamok is működnek. Továbbá egy 350 fő befogadására alkalmas színházteremben a Ruttkai Éva Színház Fedák Sári Színpadának rendszeres előadásai. Riethmüller János több mint tíz éve igazgatja a házat és elmondta, hogy ezek a színházi produkciók meglepően nagy érdeklődés mellett zajlanak, általában teltházas előadások, ismert és kedvelt színészek közreműködésével. Persze ezen nem kell csodálkozni, hiszen például A kaktusz virága vagy a most bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról örökzöld sikerdarabnak mondható. Siker lehetett volna egy meglehetősen vitatott monodráma, A kurvapecér is, de ezt az előadást nem tudták megtartani, mert egy ismeretlen telefonáló bombariadóval fenyegetőzött. A darab, mely egy börtönben játszódik, vitán felül a börtönnyelv szaftos kifejezéseit használja, de a művelődési ház vezetésének véleménye szerint, ha valaki nem kíváncsi rá, hát ne nézze meg. Arról nem is beszélve, hogy lassan már a buszjáraton is lehetne jó néhányszor bombariadót elrendelni, mert olyan vaskos kifejezéseket lehet hallani. A különbség talán csak annyi, hogy itt a megváltott jegyet nem fizetik vissza, a bérletbe pedig belefér. A Fedák Sári Színpad előadásai különben vasárnap délután fél háromkor kezdődnek, és ez a kezdési időpont egyáltalán nem véletlen. Nem, mert ha este zajlanának, az idősebb közönség egyszerűen nem merne eljönni, mert sötétedés után fél az utcára kimenni. Ez pedig a hivatalos szervek részéről fennen hirdetett javuló közbiztonságnak sajnos alaposan ellentmond és ez nem csak XVIII. kerületi jelenség. No de végtére is erről aztán a Rózsa Művelődési Ház végképp nem tehet. Ő csak terjeszti és otthont ad a kultúrának, de hogy ezt megtegye, pénz is szükségeltetik. Szerencsére, ez, ha nem is bőviben, de azért van, hála a kerületi önkormányzatnak, amely többek között a Fedák Sári Színpad összes költségét magára vállalta, s remélhetően a jövőben is így fog cselekedni... Veégh Ádám NÉPI BÖLCSESSÉG Egy angol népköltést idézünk. Egy szög miatt a patkó elveszett, / a patkó miatt a ló elveszett, / a ló miatt a lovas elveszett, / a lovas miatt a csata elveszett, / a csata miatt az ország elveszett... (Károlyi Amy fordítása) - a folytatásról ne feledkezzenek el április 7-én sem. VÍZSZINTES: 13. A szerelem istene a görögöknél. 14. Betűvel rögzítene. 15. Magyar író ... Ferenc. 16. Maró folyadék. 17. Rosszkedvű, komor. 19. Kukorica Jancsi kedvese becézve. 21. Nagyon rossz kívánság. 23. Darálja. 25. Indítéka. 27. Nyersselyem. 29. Szlovák fasiszta politikus. 31. Maga előtt mozgat. 33. Sír. 34. Taszít. 36. Nemesgáz. 38. Népköztársaság, röv. 39. A középkori történetírásnak a krónikánál fejlettebb, az események előadásában már bizonyos állásfoglalást mutató műfaja. 41. Győr német neve. 43. Előtagként: egyenes, helyes, igaz. 45. Zenei hang. 46. Sínpár angolul. 48. Zseniális ügynök volt a II. világháború idején, Dóra fedőnévvel. 50. Szezon, évente ismétlődő alkalom. 52. Amely helyen. 54. Sporttrikó. 56. Hullana. 58. Akkumulátor, röv. 60. Igyekszik elszökni? 62. Új-Zéland az autókon. 63. Az előírásnak megfelelően (zenei szakszó). 65. Lettország fővárosa. 67. Zsörtölődik (ikerszó). 68. Férfinév. 70. Lónév. 72. Nőnemű rokon. 74. Becézett női név. 75. Magyar baloldali párt. FÜGGŐLEGES: 1. Parasztházakban a ház hosszában végigfutó és a harántirányban ráhelyezett keresztgerendákat tartja. 2. Ellenértéke. 3. Nagyon áhítozó. 4. KS. 5. Az ilyenlógia a szaglástudomány. 6. Férfi, latinul. 7. Fás (terület). 8. A radon vegyjele. 9. ... Eireann, az ír Köztársaság Országgyűlésének neve (DAIL). 10. Ausztráliai futómadár. 11. Jövendőt mond. 12. Vagy (kötőszó), angolul. 18. Előtagként: nyolc. 20. Előtagként: kő. 22. El..., nem látható. 24. Alföld, síkság. 26. Német filozófus, Immanuel (1724-1804). 28. Szép, nyugalmas táj jelzője. 30. Becézett férfinév. 32. Az itt tartott országgyűlésen detronizálták a Habsburg-házat, itt fejezte be beszédét Bercsényi Miklós azzal, hogy „eb ura fakó!” 35. Kubai település. 37. Spanyol folyó. 40. A vegyjele: C. 42. Idom, forma. 44. Olaszország fővárosa. 47. Tény, a statisztika nyersanyaga. 49. Éppen lak. 51. Üti, püfök. 53. Csatakiáltás. 55. Eláraszt. 57. Téli közlekedési eszköz. 59. Színész. ... András. 61. Indulatszó. 64.1,500 és 1000 római számmal. 66. Jód, oxigén és kén vegyjele. 69. Tőrrel harcol a rövidebb formában. 71. Aááá! 73. Patakocska. V. Az előző lapszámunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Catalaunumi-csata, Solon, Alkméné, Türelmi rendelet, Csuzimai ütközet, Antonius, Angliai Erzsébet, Hansa, Napóleon. Nyertesek: Rubi Béla (Budapest), Kajati Sándor (Nyíregyháza), Fejes Andrásné (Sopron) E heti feladványunk helyes megfejtését 2002. március 12-ig lehet beküldeni a szerkesztőség címére (1082 Budapest, Baross u. 61.). 2002. április 5. ) TALÁLKOZÁS MOLDOVA GYÖRGGYEL Az író a valóság mélységeinek megismerésében segít Moldova György Kossuth-díjas író volt a vendége a múlt kedden Thürmer Gyulának, a 30-as és Kőszeginé Benedek Annának, a 31-es csepeli választókörzet munkáspárti képviselő-jelöltjének. A baloldaliságát soha nem titkoló neves író a Munkásotthonban találkozott olvasóival. Az igazán baráti beszélgetés után a szerző a Régi nóta című legújabb könyvét, de a régebbi műveit is dedikálta. (Az író visszaemlékezéseket és interjúkat vegyesen tartalmazó legújabb kötetéről a március 15-ei számunkban Gáti Sándor írt részletes ismertetőt.) Megpróbálva visszaadni a vidám és gondolatgazdag kedd este a hangulatát, a következőkben Moldova György néhány mondatát, kérdésekre adott válaszát idézzük. „Elöljáróban annyit, volt egy kemény feltételem, hogy eljöjjek. Egy vasat se kérek és nem is fogadok el! No ezt teljesítették... Nem elszámolásként mondom, inkább azért, hogy jelezzem, ami itt ma elhangzik, az a saját véleményem, nem pedig fizetett hirdetés.” Egy kérdés: Mi a véleménye a Kádár-szobor felállításának szándékáról, és gondolt-e arra, hogy Kádár Jánosról monográfiát írjon? „1957 tavaszán még a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jártam. A színházi rendező, dramaturg tanszakon olyan nagy jelentőségű osztálytársam is volt, mint Csurka István. Egymás mellett ültünk.” Moldova ezután, arról beszélt, hogy a főiskoláról kikerülve kazánfűtőnek állt és számos iskolatársát lecsukva tudva ’56 után a feneketlen gyűlölettől nem egykönnyen jutott el odáig, hogy ma Kádár Jánost az előző század legnagyobb államférfijának tartja. Ami sem az ő számára, sem a történelem, az ország és a nép számára nem volt egyszerű. „Sokszor fölmerült, hogy írjak Kádár Jánosról. De én ezt már nem tudom megírni, legalább hat-nyolc év munka kellene hozzá. Ha garantálnának nekem ennyi évet, akkor talán... A szobor? Nem kell nagyon igyekezni, úgyis lesz! Mi meghalunk, talán a fiaink is, nem tudom meddig tart még ez a neo-horthyzmus, de utána meglesz a szobor.” Kérdés: Tagja-e a Magyar Írószövetségnek ? „Nem. Nekem ugyan nincs nagy ars poeticám, szegény családból származom, erre nem tellett. De van néhány elv, amihez ragaszkodom. Például, hogy ha valakinek a torka fölött csattognak a fogak, akkor közbe kell lépni... Az Új Tükörnek volt a főszerkesztője Fekete Sándor, már 17 évesen harcolt a németek ellen a miskolci Makán Komitéban. Majd népi kollégiumba járt, később azonban minden változás azzal kezdődött, hogy a Fekete Sanyit lecsukták. Addig a Himnuszt sem énekelték el... Volt akkoriban egy nagy kultúrpolitikai vita a Berecz és Csoóri között, ami után megint a Sanyi torkát akarták átharapni. Ekkor léptem ki az írószövetségből... Harmincadmagammal. Később sokan visszatértek. Nekem is fölkínálták az »aranyhidat«, de úgy döntöttem, hogy nincs rá szükségem. Az írósághoz nem kell iparengedély, vagy tudok írni, vagy nem, vagy veszik a könyvem, vagy nem...” Van-e összefogás a baloldali írók között? „Nincs, mert nincsenek baloldali írók... Nem mondom, hogy egy sem, tisztelet például Baranyi Ferinek. Amióta igazán öntudatos baloldali lett, mint költő is klasszisokkal javult. Lehet-e baloldalinak nevezni az MSZP-t? „Mindent lehet, időnk van, miért ne neveznénk? Kovács Lászlót régről, még a KISZ-ből ismerem, korrekt, nagy tudású, bár kissé unalmas ember. Már külügyminiszter volt, amikor Rodostóba készültem, a Mikes Kelemen könyvet írtam. Elmentem hozzá a külügybe, hogy hát azért szóljon, hogy tudjanak rólam, segítsenek. Aztán beszélgettünk, nosztalgiáztunk, téma volt az MSZP is. Mondom neki: nekem semmi bajom veletek, még talán rokonszenvesek is vagytok. Nekem egyetlenegy »betű« a gondom, az »SZ«. Mi az, hogy szocialista? Mert ha úgy hívnátok magatokat, hogy Magyar Négyszögletes Párt, én bizony kiállnék az utcára korteskedni. De azt, hogy szocialista, azt ne írjátok! Nemcsak azért, mert annyi szocialista van köztetek, amennyi vas- és fémmunkás focizik a Vasasban, a baj sokkal nagyobb. Ha ez így megy tovább, a társadalmi különbségek, a nyomor eljut odáig, hogy az emberek meg fogják kérdezni, mi a megoldás. Amire szerintem csak egy válasz lehet, az, hogy a szocializmus. De ha az emberek azt hiszik, hogy ti vagytok a szocialisták!? A dolog persze nem ilyen egyszerű, én mindenáron segíteni akartam nekik. ’94-ben én fogalmaztam át, tettem olvashatóvá az MSZP programját. Ez a program ma is vállalható, kiváló program volt, csak nem valósult meg.” Ezután a baloldaliságáról, a vállalható programokról, a szakszervezetek mai szerepéről esett még szó, majd Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke megköszönte a vendégnek, hogy vállalta ezt a választások előtti eszmecserét. „Mi azzal az elhatározással megyünk a választásokra - hangsúlyozta az elnök -, hogy pártunkat bejutassuk a parlamentbe. Nekünk fontos, hogy megismerjük a mai magyar valóságot. Néha elcsodálkozom az újságírók kérdésein, mintha nem is itt élnének! Mintha nem itt élne velük együtt nyolcmillió szegény ember, nem ebben az országban éheznének gyerekek, nem itt lennének hajléktalanok, prolik, csórók és egyszerű emberek. Moldova György nagyon sokat segít abban, hogy az emberek megismerjék a mai magyar valóságot. Mi nem juthatunk el a társadalom olyan lelki mélységeihez, ameddig egy író el tud jutni. A 148 egyéni jelöltünkkel tényleg eljutottunk már, abba a bizonyos hetedik sorba. Nagyon bízom abban, hogy a választók „behúznak” bennünket a nyolcadikba is.” Végül Kőszeginé Benedek Anna értékes ajándékkal lepte meg a találkozó résztvevőit. Harminc példányt ajánlott fel a Régi nóta című új Moldovakönyvből, a találkozó végén, a szerző természetesen ezeket is dedikálta. Török