A Szabadság, 2003 (15. évfolyam, 1-51. szám)
2003-01-10 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, MM MM _ EGYESÜLJETEK! | 1 a Szabadsas _________________________________MUNKÁSPÁRTI HETILAP__________| ?XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2003. január 10. Ára: 95, forint ! HATÁRESET Most már nincs mese és mellébeszélés, azoknak sincs, akik a Munkáspárton szeretik köszörülni nyelvüket: kongresszusi határozat és a pártelnöknek a miniszterelnökhöz írott levele is kimondja, hogy a Munkáspárt „igen” szavazatra szólítja fel tagságát az EU-ba való belépésünkről tartandó népszavazáson. De talán mégis szabad szóvá tenni egyet és mást. Néhány héttel ezelőtt, e tárgyú cikkünkben, megalázónak mondottuk az akkor még csak előzetesként fölemlített lehetőséget, hogy az újonnan belépők, köztük hazánk nem ugyanolyan jogú és részesedő tagok lesznek, mint a már bent lévők. Ebből az előzetesből mára tény lett. Nem vagyunk annyira ostobák, hogy emiatt a magyar tárgyalókat okolnánk. Csak Orbán Viktor eteti a népet azzal, hogy bezzeg ha ő tárgyalt volna, akkor jobb feltételekkel csatlakoznánk. Mintha az EU tárgyalói olyanok volnának, mint a Fidesz második vonalbeli figurái, akik összecsinálják magukat, ha Orbán összevonja a szemöldökét. Egyszerűen az a helyzet, hogy az Európai Unió fukarkodik és szab feltételeket. Nehezünkre esik egyetérteni vele, de attól még igaz: az illető országokban is törvénybe kell majd iktatni az újonnan belépők tagságát - és az ottani kormánypártoknak bizony nehéz lenne elfogadtatni, ha ez az adófizetők pénzének a mi térségünkbe jutását is jelentené. Bárhogy van is, az a „megoldás”, hogy az agrártámogatás egyelőre csak egynegyede lesz a mostani tagokéinak, akkor is vert helyzetet vetít előre, ha ezt saját költségvetésünkből megtoldhatjuk. Nagy kegy, nemde?! Úgyhogy ilyetén körülmények között a belépéssel járó pluszok és mínuszok egybevetése alapján az igen szavazat éppencsak a határeset. Apropó, határeset! Ki hinné, hogy erről is akad mondanivaló. Merthogy egy ideig ebben is amolyan másodrendű tagok leszünk. De a részletek helyett előbb jöjjön egy kis „történelem”. Azt mondta újévi nyilatkozatában (168 óra) Szili Katalin, az MSZP egyik legtapasztaltabb frontembere, az Országgyűlés elnöke: „Jó érzés, hogy évtizedek után először nem kell a vesztesek asztalánál ülni...” Hm. Ha nem csal az emlékezetünk, a második világháborúban a Szovjetunió - amelynek később szövetségese lett Magyarország - a legnagyobb áldozatokat hozó győztes volt. A vesztesek asztalánál 1947-ben, a párizsi béketárgyaláson ültek hazánk képviselői. A nyilatkozat így folytatódik: „...Szabadon, egyenrangú félként mozoghatunk a világban. (...) És ez tíz-tizenöt éven belül felszabadultabb életérzést jelent.” Megint csak azt írhatjuk: ha nem csal az emlékezetünk, a világútlevelet (a tényleges zártság évtizedei után) még az „átkos” időszakába sorolt Grósz-kormány alatt vezették be Magyarországon. .Egyenrangú félként” legföljebb azért nem mozoghattunk, mert anyagilag rosszabb helyzetben voltunk, mint azoknak az országoknak a polgárai, ahová ellátogattunk: Ausztria, Németország, Olaszország stb. És most vagy az EU-ba belépve egyszerre kolbászból lesz a kerítés? Még tíz-tizenöt év kell hozzá? Miért? Akkor kolbászból lesz? (Folytatás a 3. oldalon) ÜZENET A MÁNAK Január 12-én lesz hatvan éve annak, hogy ugyanezen a napon reggel 9.45-kor a Szovjet Hadsereg Voronyezsi Frontjához tartozó alakulatok - egy förgeteges tüzérségi előkészítéssel - az urivi hídfőből megkezdték a támadást a 2. Magyar Hadsereg előzőleg védelembe kényszerített csapatai ellen. A második Mohácsként is emlegetett tragikus vereség a maga valóságában csak a politikai körülményekkel, az előzményekkel és a következményekkel együtt értelmezhető, ugyanakkor figyelemreméltó mának szóló üzeneteket is tartalmaz. (5. oldal) A Munkáspárt küldöttségének látogatása Kínában A Munkáspárt és a Kínai Kommunista Párt között az elmúlt 13 évben hagyományosan jó viszony alakult ki. Ezt mutatja az a figyelem is, amely a kínai párt tevékenységét a Munkáspártban kíséri. Pártunk 20. Kongresszusán több felszólaló is kezdeményezte, hogy tanulmányozzák intenzívebben a kínai szocialista építés tapasztalatait. A kongresszus határozatában rögzítette is ezeket a javaslatokat. December 16. és 23. között látogatást tett Pekingben a Munkáspárt küldöttsége. A delegációt Thürmer Gyula, a párt elnöke vezette. Tagja volt Karacs Lajosné, a párt frissen választott alelnöke, Balogh Attila, az Elnökségi Iroda vezetője és Tomkó Miklós vállalkozó. A küldöttséget fogadta Liu Yunshan, a Kínai KP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Megbeszélésre került sor Dai Bingguóval, a KB Külügyi Osztálya vezetőjével, Dai Wuval, az osztály helyettes vezetőjével. A magyar delegáció látogatást tett a kínai külügyminisztériumban, a legnagyobb kínai napilap, a Renmin Ribao szerkesztőségében, és ellátogatott a kínai gazdaság fellegvárába, Sanghajba is. Szocializmus kínai módon A munkáspárti delegáció sajátos helyzetben érkezett Pekingbe, hiszen mindkét párt kongresszus után volt, s mindkét párt életében új szakasz kezdődött. A beszélgetések hátterében ugyanakkor meghúzódtak korunk nagy kérdései: Mit is jelent ma a szocializmus? Mi a kommunista pártok teendője a 21. században? Kínában is becsülik a Munkáspártot Kínában kifejezetten respektje van a Munkáspártnak. Thürmer Gyulát sokan ismerik, s nem csupán a párt- és állami vezetők között. A pekingi látogatás idején egymásnak adták a kilincset ismerősei az üzleti és tudományos világból is. A kínai fél értékelte a mostani gesztust is. A Munkáspárt küldöttsége volt az első külföldi pártküldöttség a Kínai KP novemberi 16. Kongresszusa után, és a Munkáspárt 20. Kongresszusa után Pekingbe utazott az első magyar munkáspárti küldöttség. (Folytatás a 4. oldalon) Egy újabb sikeres kísérlet után Kínából embert készülnek küldeni a világűrbe HÁZUNK TÁJA • Kongresszus után - A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság munkájáról • A KNDK nem akar háborút - Látogatás a koreai nagykövetségen (4. oldal) • A Munkáspárt a Volándolgozók sztrájkjáról - Csongrádiak szolidaritása • Emlékezzünk! (8. oldal) CIKKEINKBŐL I ■ Szociális mozgalmak (2. oldal) ■ Lebegtetett kedvezmények ■ Egy kis árdemagógia ■ Ki kivel miért? (3. oldal) ■ Az úgyis mindegy felnőttoktatás ■ Vélemények (6. oldal) ■ Igazság a hazugságról ■ A palóc gyerek története (7. oldal) KÜLPOLITIKA ♦ „A múlt év szeptember 22-én tartott parlamenti választásokon a minimális többséggel újjáválasztott Schröder kancellár felett viharfelhők gyülekeznek, ezért a 2003-as év komoly megpróbáltatásokat hozhat a szociáldemokrata SPD által vezetett rózsaszín-zöld kormánykoalíció számára.” ♦ „Világszerte nem kevesen kétkedéssel fogadják az amerikai politikai valóság demokratizmusára, erkölcsösségére és igazságosságára vonatkozó kitételeket, s helyette agresszív, csak saját érdekeit figyelő hatalomgyakorlást vélnek felfedezni a szuperhatalom eszméiben, cselekedeteiben.” ♦ „A szociális fórumoknak nincs stratégiai elképzelésük a kapitalizmus megváltoztatására, „csak” tisztességes megélhetést, munkát, megfelelő élelmezést, becsületes közszolgáltatásokat és tiszta környezetet követelnek. Ezek megvalósítása során majd kialakul a stratégia is.” (2. oldal)