A Szabadság, 2003 (15. évfolyam, 1-51. szám)

2003-01-10 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, MM MM _ EGYESÜLJETEK! | 1 a Szabadsas _________________________________MUNKÁSPÁRTI HETILAP__________| ?­XV. ÉVFOLYAM­­ 1. SZÁM­­ 2003. január 10. Ára: 95,­ forint­­ ! HATÁRESET Most már nincs mese és mellébeszélés, azoknak sincs, akik a Munkáspárton szeretik köszörülni nyelvüket: kongresszusi határozat és a pártelnöknek a miniszterelnökhöz írott levele is kimondja, hogy a Munkáspárt „igen” szavazatra szólítja fel tagságát az EU-ba való belépésünkről tartandó népszavazá­son. De talán mégis szabad szóvá tenni egyet és mást. Néhány héttel ezelőtt, e tárgyú cikkünkben, meg­alázónak mondot­tuk az akkor még csak előzetesként fölemlített lehető­séget, hogy az újonnan belépők, köztük hazánk nem ugyanolyan jogú és részesedő tagok lesz­nek, mint a már bent lévők. Eb­ből az előzetesből mára tény lett. Nem vagyunk annyira os­tobák, hogy emiatt a magyar tárgyalókat okolnánk. Csak Or­bán Viktor eteti a népet azzal, hogy bezzeg ha ő tárgyalt vol­na, akkor jobb feltételekkel csatlakoznánk. Mintha az EU tárgyalói olyanok volnának, mint a Fidesz második vonal­beli figurái, akik összecsinálják magukat, ha Orbán összevonja a szemöldökét. Egyszerűen az a helyzet, hogy az Európai Unió fukarkodik és szab felté­teleket. Nehezünkre esik egyet­érteni vele, de attól még igaz: az illető országokban is tör­vénybe kell majd iktatni az újonnan belépők tagságát - és az ottani kormánypártoknak bi­zony nehéz lenne elfogadtatni, ha ez az adófizetők pénzének a mi térségünkbe jutását is jelen­tené. Bárhogy van is, az a „megoldás”, hogy az agrártá­mogatás egyelőre csak egyne­gyede lesz a mostani tagokéi­nak, akkor is vert helyzetet ve­tít előre, ha ezt saját költség­­vetésünkből megtoldhatjuk. Nagy kegy, nemde?! Úgyhogy ilyetén körülmé­nyek között a belépéssel járó pluszok és mínuszok egybeve­tése alapján az igen­ szavazat éppencsak a határeset. Apropó, határ­eset! Ki hinné, hogy erről is akad mondanivaló. Mert­hogy egy ideig eb­ben is amolyan másodrendű tagok leszünk. De a rész­letek helyett előbb jöjjön egy kis „történelem”. Azt mondta újévi nyilatkozatában (168 óra) Szili Katalin, az MSZP egyik legtapasztaltabb frontembere, az Országgyűlés elnöke: „Jó érzés, hogy évtize­dek után először nem kell a vesztesek asztalánál ülni...” Hm. Ha nem csal az emlékeze­tünk, a második világháború­ban a Szovjetunió - amelynek később szövetségese lett Ma­gyarország - a legnagyobb ál­dozatokat hozó győ­ztes volt. A vesztesek asztalánál 1947-ben, a párizsi béketárgyaláson ültek hazánk képviselői. A nyilatko­zat így folytatódik: „...Sza­badon, egyenrangú félként mo­zoghatunk a világban. (...) És ez tíz-tizenöt éven belül felszaba­­dultabb életérzést jelent.” Megint csak azt írhatjuk: ha nem csal az emlékezetünk, a világút­levelet (a tényleges zártság évti­zedei után) még az „átkos” idő­szakába sorolt Grósz-kormány alatt vezették be Magyarorszá­gon. .Egyenrangú félként” leg­följebb azért nem mozoghattunk, mert anyagilag rosszabb helyzet­ben voltunk, mint azoknak az or­szágoknak a polgárai, ahová el­látogattunk: Ausztria, Németor­szág, Olaszország stb. És most vagy az EU-ba belépve egyszer­re kolbászból lesz a kerítés? Még tíz-tizenöt év kell hozzá? Miért? Akkor kolbászból lesz? (Folytatás a 3. oldalon) ÜZENET A MÁNAK Január 12-én lesz hatvan éve annak, hogy ugyan­ezen a napon reggel 9.45-kor a Szovjet Hadsereg Voronyezsi Frontjához tartozó alakulatok - egy för­­geteges tüzérségi előkészítéssel - az urivi hídfőből megkezdték a támadást a 2. Magyar Hadsereg elő­zőleg védelembe kényszerített csapatai ellen. A má­sodik Mohácsként is emlegetett tragikus vereség a maga valóságában csak a politikai körülményekkel, az előzményekkel és a következményekkel együtt értelmezhető, ugyanakkor figyelemreméltó mának szóló üzeneteket is tartalmaz. (5. oldal) A Munkáspárt küldöttségének látogatása Kínában A Munkáspárt és a Kínai Kommunista Párt között az elmúlt 13 évben hagyományosan jó viszony alakult ki. Ezt mutatja az a figyelem is, amely a kínai párt tevékenységét a Munkáspártban kíséri. Pártunk 20. Kongresszusán több felszólaló is kezdeményezte, hogy tanulmányozzák intenzívebben a kínai szocialista építés tapasztalatait. A kongresszus határozatában rögzítette is ezeket a javaslatokat. December 16. és 23. között látogatást tett Pekingben a Munkáspárt kül­döttsége. A delegációt Thürmer Gyula, a párt elnöke vezette. Tagja volt Karacs Lajosné, a párt frissen választott alelnöke, Balogh Attila, az Elnöksé­gi Iroda vezetője és Tomkó Miklós vállalkozó. A küldöttséget fogadta Liu Yunshan, a Kínai KP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Megbeszélés­re került sor Dai Bingguóval, a KB Külügyi Osztálya vezetőjével, Dai Wuval, az osztály helyettes vezetőjével. A magyar delegáció látogatást tett a kínai külügyminisztériumban, a legnagyobb kínai napilap, a Renmin Ribao szer­kesztőségében, és ellátogatott a kínai gazdaság fellegvárába, Sanghajba is. Szocializmus kínai módon A munkáspárti delegáció sajátos helyzetben érkezett Pekingbe, hiszen mindkét párt kongresszus után volt, s mindkét párt életé­ben új szakasz kezdődött. A beszélgetések hátterében ugyanak­kor meghúzódtak korunk nagy kérdései: Mit is jelent ma a szo­cializmus? Mi a kommunista pártok teendője a 21. században? Kínában is becsülik a Munkáspártot Kínában kifejezetten res­­pektje van a Munkáspártnak. Thürmer Gyulát sokan isme­rik, s nem csupán a párt- és ál­lami vezetők között. A pekingi látogatás idején egymásnak adták a kilincset ismerősei az üzleti és tudományos világból is. A kínai fél értékelte a mos­tani gesztust is. A Munkáspárt küldöttsége volt az első külföl­di pártküldöttség a Kínai KP novemberi 16. Kongresszusa után, és a Munkáspárt 20. Kongresszusa után Pekingbe utazott az első magyar mun­káspárti küldöttség. (Folytatás a 4. oldalon) Egy újabb sikeres kísérlet után Kínából embert készülnek küldeni a világűrbe HÁZUNK TÁJA • Kongresszus után - A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság munkájáról • A KNDK nem akar háborút - Látogatás a koreai nagykövetségen (4. oldal) • A Munkáspárt a Volán­dolgozók sztrájkjáról - Csongrádiak szolidaritása • Emlékezzünk! (8. oldal) CIKKEINKBŐL I ■ Szociális mozgalmak (2. oldal) ■ Lebegtetett kedvezmények ■ Egy kis árdemagógia ■ Ki kivel miért? (3. oldal)­­ ■ Az úgyis­ mindegy felnőttoktatás ■ Vélemények­­ (6. oldal) ■ Igazság a hazugságról ■ A palóc gyerek története (7. oldal)­­ KÜLPOLITIKA ♦ „A múlt év szeptem­ber 22-én tartott par­lamenti választá­sokon a minimális többséggel újjává­lasztott Schröder kancellár felett vi­harfelhők gyülekez­nek, ezért a 2003-as év komoly megpró­báltatásokat hozhat a szociáldemokrata SPD által vezetett rózsaszín-zöld kor­mánykoalíció szá­mára.” ♦ „Világszerte nem kevesen kétkedés­sel fogadják az ame­rikai politikai való­ság demokratizmu­sára, erkölcsösségé­re és igazságossá­gára vonatkozó kité­teleket, s helyette agresszív, csak sa­ját érdekeit figyelő hatalomgyakorlást vélnek felfedezni a szuperhatalom esz­méiben, cselekede­teiben.” ♦ „A szociális fóru­moknak nincs stra­tégiai elképzelésük a kapitalizmus meg­változtatására, „csak” tisztességes megél­hetést, munkát, meg­felelő élelmezést, be­csületes közszolgál­tatásokat és tiszta környezetet követel­nek. Ezek megvaló­sítása során majd kialakul a stratégia is.” (2. oldal)

Next